Brant & Raana

When we are running in the wrong direction there is no sense in increasing the speed.

Nem hiszem el, hogy rávettek erre. Itt ülök egy éjjeli bár kellős közepén, a fülemben bőg a zene, és még jól is érzem magam. Nem vagyon az a fajta lány, aki a szórakozóhelyeket járja, sőt már nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára bulizni, de ez most kifejezetten jól esett. Végre ellazulhattam egy kicsit, és elfeledhettem az elmúlt hetek fáradalmait   Kortyolok egy utolsót a a boromból, amivel a poharam tartalma el is fogy, majd széles mosollyal az arcomon állok fel és veszem magamra a kabátomat. Ennyi azt hiszem, hogy bőven elég volt nekem, különben szégyen szemre kiüt a pia, és ha valamit gyűlölök, akkor az a részeg ember. Ma a megszokottnál kihívóbban öltöztem, ami szintén nem az én ötletem volt, és hát a ruhámban sem igazán érzem jól magamat. Mindenki bámul, mintha valamiféle utca lány lennék, és ez egyre jobban idegesít. A húgom ötlete volt, hogy kimozduljak a házból, sőt még a ruhát is Ő választotta ki, mert szerinte túl szürke vagyok. Ezt pedig ki kérem magamnak... csak azért mert nem vagyok egy buli királynő, szerintem nem jelenti azt, hogy ne lennék jó társaság. Ha akarom, nagyon is oda tudom tenni magam, de számomra a munka az első. Azt viszont belátom, hogy a húgomnak igaza volt abban, hogy kimozdulhatnék egy kicsit gyakrabban otthonról. Valóban rég nem éreztem ilyen jól magamat.
- Ne már, Raana! Hová mész ilyen hamar? -  kérdi a húgom, akit haza kéne vinnem ahogyan egy jó testvérhez illik-, mert talán a kelleténél így is többet ivott, de nincs szívem Őt haza rángatni, had érezze jól magát. Majd legfeljebb holnap kap egy fejmosást, ha panaszkodni merészel nekem arról, hogy mennyire szenved, meg, hogy nem kellett volna ennyit innia. Szenvedjen csak, ha képtelen magának megálljt parancsolni.
- Nekem mára ennyi elég lesz. Ti érezzétek jól magatokat. - válaszolok mosolyogva, majd a húgomhoz lépek, adok egy puszit az arcára, és intek a többi lánynak, akik a testvéremhez hasonlóan szintén be vannak már csiccsentve. Pont ezért teszem jól, hogy lelépek, különben át lépem az a határt, amit eddig sosem tettem.
Kilépve a hatalmas helyiségből, össze húzom a cipzárt a kabátomon, ahogyan megcsap a szél, és csak most bánom igazán, hogy nem öltöztem fel egy kicsivel vastagabban, ez a kis ruha nem sokat melegít. Mehetnék taxival haza, de mégis meggondolom magam, hiszen egy kis séta nem árthat, legalább kimegy belőlem ez a pár pohár bor. Meglepődve figyelem a mellettem elhaladó embereket, hihetetlen, hogy éjszaka is mennyire forgalmas a város. Betérek egy újabb utcán, hogy a lehető legjobban lerövidítsem az utat, és átkozom magamban a pillanatot, amikor engedtem, hogy rám erőltessék ezt a cseppet sem kényelmes cipőt. Ha nem lenne ilyen hideg, akkor lehúznám és mezítláb folytatnám az utat, de így kénytelen vagyok kibírni.

Brant & Raana

When we are running in the wrong direction there is no sense in increasing the speed.

Mindannak ellenére, hogy fáj a lábam ettől a kényelmesnek nem mondható cipőtől, a lépteim magabiztosak, bár egészen biztos vagyok abban, hogy soha többé fel nem húzom a lábamra ezt a szép, de kényelmetlen cipellőt. Nem az én stílusom ez az öltözék, mindig is jobban szerettem a kényelmet, mint a divatot. Talán mégis jobb lett volna, ha taxival megyek, akkor minden bizonnyal már rég otthon lennék.  Utoljára talán tinédzser koromban éreztem magam így, amikor még izgalmas volt az, ha a férfiak utánam néznek. Mára viszont már benőtt annyira a fejem lágya, hogy ne érdekeljen az, hogy mások milyen véleménnyel vannak rólam. Ma valahogyan engedtem a kísértésnek és szórakoztam egy kicsit, de a közel jövőben nem igazán hiszem, hogy erre sort kerítek még egyszer. Hogy is fogalmazott a húgom egyszer? Túl szürke vagyok. Nos igen, talán igaza lehet. Bár ha ez védelmemre van, akkor én inkább csak arra fognám, hogy kinőttem abból, amiből Ő még nem. Ez van. Nem lehetünk mind egyformák. Gondolataimból egy ismeretlen férfi hang rángat ki, amire felkapom a fejem, majd megállok és ránézek a mellettem vigyorgó férfire. Felvonom a szemöldökömet a szavai hallatán, aztán körbe pillantok. Nem azért, mert félnék tőle, hanem inkább csak amiatt, hogy meggyőződjek róla, hogy nincs a közelben más senki, és a szavait valóban hozzám intézi. Meglepetésemre azonban, az előbbi zsúfolt tömeget felváltja a csend, csak én és Ő vagyunk, szóval minden bizonnyal velem beszél. Egy ideig csak pislogok rá, nem igazán értem, hogy miről beszél, aztán mintha valaki fejbe kólintott volna, megértem a szavai mögött rejlő lényeget. Ez most valóban valami útszéli lánynak néz?
- Azt hiszem össze tévesztesz valakivel. - felelem a lehető legnyugodtabb hangomon, aztán tovább sétálok, ezúttal viszont szaporábbra fogom a lépteimet. Nem tudom ki ez a fickó, de nem lehet túl barátságos, ha valakit így szólít le az utcán. Ha érzékeny típus lennék, akkor elküldeném a francba, de mivel nincs kedvem ma össze veszni senkivel, így jobbnak látom, ha csak simán tovább állok. Mivel egy börtönben dolgozok, volt már dolgom mindenféle emberrel, de az teljesen más, hiszen ott mindig rendőr kísérettel megyek beszélgetni az ott lévő rabokkal. Most viszont egyedül vagyok egy ismeretlennel. Talán nem is kell úgy felfújnom az egészet, hiszen napi szinten történnek ilyen félre értések, de jobb szeretek félni, mint megijedni.