Kortyolok egyet a meleg kávémba, miközben kényelmesen dőlök hátra a székben. Hosszú hetek óta ez az első szabadnapom, így azt kihasználva döntöm el, hogy ma bizony semmit sem csinálok. Rám fér már egy alapos pihenés. Szeretem a munkámat élvezettel csinálom azt, amit csinálok, mindannak ellenére, hogy veszélyes. Csak kevés rabon látni megbánást, a legtöbbjük büszke arra, amit tett, néhányan még azt is elmondták, hogy újra megtennék, ha alkalmuk adódna rá. Gondolataimból az ajtó csattanása ébreszt fel, amire felkapom a fejemet. Nem vagyok az a fajta lány, aki megijed a saját árnyékától, most valahogy mégis összerezzenek. Talán csak túlságosan el voltam merülve a gondolataimban, és nem számítottam arra, hogy a húgom itthon van. Vigyorogva lép be a konyhába, majd ül le velem szemben, az asztalon lévő gyümölcsös tálról levesz egy almát, majd bele harap, miközben engem méreget.
- Ramatyul festesz. - szólal meg, mire húzok egyet a szájamon és iszok egy újabb korty kávét. Nem veszem szívre, amit mond, tudom, hogy  a húgomnak sajátos humora van, és mivel ma még nem néztem a tükörbe, van némi sejtésem, hogy ezt miért mondja. Inkább elengedem a fülem mellett a megjegyzését, és felpillantok a falon lévő órára. Fél kilenc van. Igazán aludhattam volna még vagy két órát.
- Te mit keresel itthon? Nem munkában kéne lenned? - kérdem a testvéremtől, aki legyint egyet és mg egyet harap a gyümölcsbe. Apa halála után költözött hozzám, azt hiszem, hogy Őt sokkal jobban megviselte az eset, mint engem, ami nem csoda, hiszen Ő volt az apánk szeme fénye. Én az Egyetem után rögtön ide költöztem, nem volt nehéz beilleszkednem, ellentétben vele, akinek az egész élete ott volt Londonban. Talán ha apa még élne, akkor most is inkább ott lenne vele, de az egyedül létet sosem tudta elviselni. Én pedig milyen testvér lennék, ha nem fogadtam volna be?
- Csak délután megyek. - feleli, majd a homlokára csap, mint aki elfelejtett valamit. Kérdőn nézek rá, Ő pedig vigyorogva harap még egyet az almába. - Jut eszembe. Odaadtam a számodat egy fickónak. - mondja lazán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Felvonom a szemöldökömet, de Ő csak tovább vigyorog, amivel az őrületbe kerget. Utálom amikor harapófogóval kell belőle kihúzni valamit.
- Milyen fickónak? És miért? - kérdem, Ő meg vállat von és tovább eszi az almáját. Sóhajtok egyet és türelmetlenül várok, ami számára csak még viccesebbé teszi az egészet.
- Hát mert felőled érdeklődött. Kicsit fura fickó, de jól néz ki. Én meg gondoltam, hogy rád férne egy kis szórakozás, mert mostanában túl hisztis vagy. Ami csak egyet jelenthet... Hiányzik egy férfi az életedből. - döbbenve hallgatom a húgom szavait, és legszívesebben felképelném. Milyen jogon szól bele az életembe, és milyen jogon adja oda a számomat mindenféle férfinak? Az eszem megáll, komolyan mondom.
- Mégis miről beszélsz? Csak úgy oda adtad a számomat egy idegen férfinak? Eszednél vagy? - Csattanok fel, mire Ő nevet egyet, majd feláll és eldobja az alma csutkáját. Védekezően emeli fel a kezeit maga előtt, látszik rajta, hogy jót mulat rajtam. Majd adok én neki mulatást.
- Azt mondta, hogy ismer. Casper.... azt hiszem ezt a nevet mondta. - pislogok még kettőt a név hallatán, majd megrázom a fejemet, és anélkül, hogy mondanék bármit is, dühösen pattanok fel a székről és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Azt hiszem most rám fér egy forró zuhany.