Mindig kínkeserves érzéssel tölt el, amikor apám mellett kell feszítenem egy konferencián, ami igazság szerint nem is érdekel. Mindenféle fejes, ügyvédek, jogászok, cégtársak és egyéb gazdag személyek hálózata lesz itt jelen, ki kellene öltözni. Silvy már tegnap kikészítette a ruháimat, amit szerinte viselnem kellene, mert a farmer és a bő póló ide nem annyira dukál. Cigivel a kezemben húzom le az első pohár vodkát, most tisztán üssön mire az eseményhez érek és majd vigyorognom kell, legalább legyen értelme annak, hogy vigyorgok, örüljek már valaminek ne csak azüres tekinteteknek mosolyogjak. Amikor valaki csönget utonnat mászok az ajtóhoz, de a tesóm vigyorgó tekintete azonnal feldob, de aki mögötte van az annyira nem. Apám áll ott egyik lábáról a másikra mozogva, mintha már régen kész kellene lennem. Felnézek az órára, és akkor esik le, hogy valószínűleg már régen lent várnak a ház előtt. - Neked minek telefon? - kérdezi tőlem köszönés nélkül.Silvy bocsánatkérően les rám, apám addig beront mellettem a lakásba. - 5 perc múlva a limuzinban kell lennünk, örülnék ha nem egy szál alsónadrágban jönnél és mégis miért bűzlik ennyire ez a lakás, mondd, hogy nem bent dohányzol. - néz rám szinte szikrákat szórva a szemével, még mázli, hogy mielőtt beengedtem őket elnyomtam a cigit, és nem vette észre. Mindig csak azt veszi észre amit akar, és ami neki fontos. - Anya? - kérdezem én sem köszönve és inkább nem reagálva a kérdésére sem. - Lent vár, kiszellőzteti a fejét mielőtt kezdetét veszi a nagy szórakoztatás. - szóval elszív egy doboz cigit, amíg apám fent osztja nekem az észt, értem. Nem akarom, hogy sokat nézelődjön, így villám tempóban kapom össze magam, még mázli,hogy tudom mit kell felvenni és amint kész vagyok elindulok az ajtó felé, nyilvánvalóvá téve számukra, hogy ideje lépni.
A hotel rendezvényterme roppant izgalmasan van feldíszítve, mindig ugyanaz az aranyozott dekor, ugyanaz az unalmas zene és a körasztalok, ahol legalább mindenkire jól rálátsz ha akarsz ha nem és alig fér el a könyököd a sűrű ültetési rend miatt. - Érezzétek jól magatokat, mi elölülünk, de tudom, hogy te nem annyira vágysz a komolyabb beszélgetésekre, nektek Silvyvel középre kértünk helyet. - nyomok egy puszit anyám arcára, mielőtt lelép és rögtön a pult felé indulok, ahol a pezsgő volt a legkelendőbb termék, sznob banda, komolyan. - Uhh szép karkötő, csak nem az idei Pandora kollekció egyik darabja? - kérdezem a mosolyomat elővéve, minden illemet amit tanultam alkalmazva. A lány arcát nem látom, de amint felé pillant mosolyodom el az ismerős arc láttán. Nem kedvelem különösebben, csak egy szép test, jó cicikkel, na meg tudom, hogy elég agyas ahhoz,hogy simán vissza szóljon, amint egy érces beszólást nyögnék felé. - Rég találkoztunk Addison. - emelem felé a poharam és gyorsan magamba is öntöm azt a alig mennyiség pezsgőt és ezért alaposan végigmérem, mert még mindig nem csökkent a vonzereje.
Azt se tudom mit keresek itt. De mindegy, azt mondták illő megjelenni. Ahogy unalmasan nézem a gazdagok klikkjeit csak nevetnem kellene, de persze a bátyám oldalba bök, hogy viselkedjek. Ha már volt annyi emberség a családomban, hogy az ikrek lecsúszott tagját is meghívják egy ilyen helyre akkor rendezzem a vonásaimat. A ruhám azért nem maradt szó nélkül, hogy miért pont bőrt kellett felhúzni olyan helyre, ahol a selyem és a bársony a megszokott. Amolyan íratlan szabály, hogy úgy néz ki, akár a legvonzóbb édesség a tálcán és felkínálnak az egyedülálló tehetős férfiaknak. Legyél a következő, aki talán képes lenne annyira elcsavarni a fejét, hogy gyűrűt húzzon az ujjadra. Hát a meghúzáson kívül, gyűrűre az átlag nem vágyik. Ahogy én sem. Nem tudnám megszokni, hogy valaki nyűgjét is a nyakamba vegyem. Ezért is sétálok el a többieket magam mögött hagyva a pulthoz, ahol a pultos srác legalább elégedetten méri végig a ruhát. Na ugye, hogy van olyan, akinek bejön a szerelés. Ahogy készségesen teszi le elém a mimóza koktél. Gondoltam nem az első percekben okozok felháborodást. Már amennyire lehetett kerülni. Hiszen még két perce sem álldogálok egyedül, ahogy kortyolom az italt, mikor ismerős hang csapja meg a fülem és fordulok felé összeráncolt szemöldökkel. - Ennél szarabb dumát nem találtál Ario? - nevetek fel, hiszen látszik rajta, hogy nem gondolta volna, hogy újra találkozunk. Ami kissé viccesnek tartom, hiszen egy körökben mozgunk. Tudta jól, hogy nem az leszek, aki sírva hívogatja amiért összegyűrték a lepedőt. Leginkább azért meg se vártam, hogy felkeljen, egyszerűen felöltöztem és leléptem. Még egy cetlit sem. - Ez bejön a csajoknál? - döntöm meg a fejem, ahogy végig mérem minden szemérmemet úgy tűnik, hogy családom körébe hagytam. - Kellett volna Salvador? Mert tudtommal nem arról volt szó. - rántok egy kisebbet a vállamon, ahogy újra ajkaimhoz emelem a poharat, hogy magamba öntsem a maradék italt és megpaskolom a vállát a szabad kezemmel. - Legyen jó estéd. - indulok meg a tömegbe, hogy megkeressem azt az asztalt, ahol a család többi tagja ücsörög és unottan várják az este folytatását. Az ember tenger pedig úgy tűnik, hogy erősebbnek bizonyosul nálam és elveszve nézelődöm csak, hátha legalább az egyiket kiszúrom a tömegben.
Kezdőlap
Mindig kínkeserves érzéssel tölt el, amikor apám mellett kell feszítenem egy konferencián, ami igazság szerint nem is érdekel. Mindenféle fejes, ügyvédek, jogászok, cégtársak és egyéb gazdag személyek hálózata lesz itt jelen, ki kellene öltözni. Silvy már tegnap kikészítette a ruháimat, amit szerinte viselnem kellene, mert a farmer és a bő póló ide nem annyira dukál.
my story
Azt se tudom mit keresek itt. De mindegy, azt mondták illő megjelenni. Ahogy unalmasan nézem a gazdagok klikkjeit csak nevetnem kellene, de persze a bátyám oldalba bök, hogy viselkedjek. Ha már volt annyi emberség a családomban, hogy az ikrek lecsúszott tagját is meghívják egy ilyen helyre akkor rendezzem a vonásaimat. 
