+18
Szavaira bólintok, hiszen a bármi alatt valóban azt értem, hogy nincs olyan, amit ne tennék meg érte. Talán csak az az egy, hogy lemondjak Prueról. Arra képtelen lennék, de szerencsére ismerem Gleesont annyira, hogy tudom, ilyesmit sosem várna el tőlem. És ezt a szavaival be is bizonyítja. Rá mosolygok, és érzem, hogy ismét elolvadok, mint minden egyes alkalommal, mikor ennyire érezteti velem, hogy mennyire szüksége van rám. Épp annyira, mint nekem ő rá.
- Engem bármikor meg kaphatsz. Még csak kérned sem kell. - válaszolok végül, és a csókja a tudtomra is adja, hogy mi az amire jelenleg szüksége van. Én is érezni akarom őt mindenféle téren, és bízok abban, hogy ez a számomra fontos nap mégsem ér véget rosszul. Bár a Prue témán túl jutottunk, de azért engem még mindig foglalkoztat Dan, aki minden bizonnyal csak azért akarja fel venni velem a kapcsolatot, mert valakitől meg tudta, hogy boldog vagyok. Ezért is hagyom abba az ing gombjaival való szórakozást, mert szeretném le tisztázni ezt a kellemetlen problémát is. Nem akarom, hogy bármi is beárnyékolja a boldogságunkat. Szerencsémre azonban Gleeson bízik bennem eléggé ahhoz, hogy ne tudjam el venni a kedvét, és a tőle megszokott nyugodtsággal kezeli ezt a helyzetet is. Én pedig pontosan ezért imádom őt.
- Remélem, hogy mindig ilyenek maradunk. Hogy képesek leszünk mindig mindent ilyen nyugodtan átbeszélni. - a csókja ismét elfeledtet velem minden egyes bennem lévő zavartságot. Nem érdekel többé az ahogyan a barátnőm viselkedett és az sem, hogy Dan mit akar, vagy, hogy egyáltalán igaz-e, hogy bármit is szeretne, vagy csak Prue találta ki. Egyszerűen minden megszűnik ismét körülöttem és csak Gleeson meg én vagyunk, mindketten a vágytól égve a másik miatt. Még a szavait is elhiszem, miszerint csakis én vagyok neki, nincsenek bennem kételyek, hogy máshoz is mehet majd. Hiszen nincs rá oka. Tőlem megkaphat bármit, amire egy férfinek szüksége van.
- Helyes. Bízom benned. - egyenlőre legalábbis próbálok, hiszen eddig még nem adott okot arra, hogy kételkednem kéne bármiben is. Közelebb húzva magamhoz tapadok ajkaira, és a segítségével örülök annak, hogy le kerül róla előbb az inge, majd az én felsőm is melltartóval együtt. Nem tudok válaszolni a következő szavaira, mert az újabb csókjával belém folytsa a szót, de nem is bánom, mert a testem máris felkészül arra, hogy magába fogadja. Amint meztelenek leszünk és csókokkal kezdi halmozni a testem minden egyes részét, csak jólesően sóhajtok, mikor azonban a nőisségemhez ér és még a nyelvét is használja, a sóhajt felváltja egy hangos nyöszörgés. Egyik kezemmel az ágyon lévő terítőt markolom meg, a másikkal a hajába túrok és ösztönösen nyítom egyre szélesebbre a lábaimat is, hogy jobban oda férjen. Szinte rosszul esik mikor abba hagyja a kényeztetésem, de mégis rá vigyorgok, ahogyan lábaimat a vállára helyezi. Be csukom szemeimet ahogyan kezével végig simogat és újabb csókokkal illet, majd egy hangos nyögéssel engedem őt magamba, még egy kicsit meg is emelve a fejem, ahogyan belém hatol.
- Én is nagyon szeretlek. - suttogom szinte alig hallhatóan, majd a csókjait élvezve készítem fel magam arra, hogy ismét eljuttassuk egymást a csúcsig. Ahogy elhúzódik tőlem, az ajkamba harapok, és a fejem hátra vetve élvezem ahogyan mozog bennem, időnként sóhajtva, majd nyögve és sikoltva is a vágytól. A kezével okozott kényeztetés miatt pedig csak még jobban felfokozódik bennem a vágy, és az egyik kezem én is a csiklóm felé vezetem, eltolva az övét, mert tudom, hogy a férfiaknak mekkora örömet tud okozni a saját magunk kielégítése látványa is. Úgy érzem, hogy sosem tudok betelni vele.
- Azt hiszem, hogy a függőd lettem. - a hangom még mindig nagyon halk és szinte alig sikerül kimondanom értelmesen a szavaimat, mert minél gyorsabb a tempója én annál inkább érzem, hogy közeledek az orgazmus felé. Végül el veszem a csiklómon lévő kezem, hogy a karjába mélyesszem körmeimet és hangom kiengedve adom át magam az örömnek. Csak bízok abban, hogy a személyzet nincs már a házban.        

+18
Teljesen biztos vagyok abban, hogy Gleeson szavai őszinték, és nem is tudnám elképzelni róla azt, hogy valaha is kiabáljon velem. Persze biztosan lesznek minimálisan vitáink, hiszen minden kapcsolatban előfordul, de nem hiszem, hogy tartanom kéne attól valaha is, hogy bármi olyant tegyen vagy mondjon, ami nekem nem tetszene. Azt is pontosan tudom, hogy bármi akadályt is gördítsen elénk az élet, meg fogjuk tudni oldani, hiszen a szerelmünk annál sokkal erősebb. Soha senki nem volt még ennyire fontos a számomra, mint Ő, és talán még ennyire elszánt sem voltam. Valóban mellette érzem azt, hogy kész lennék lemondani a szabadságomról, és elköteleződni mellette, gyereket szülni neki és, mint feleség és anya tökéletesen helyt állni majd. A barátnőimmel való közös programok, néha egy kis kikapcsolódás, azt hiszem, hogy sosem fog neki gondot okozni. Mert ő épp olyan férfi, aki nem a saját boldogságát nézi előbb, hanem azt, hogy engem azzá tegyen. Ez pontosan látszik az együttléteinkből is, hiszen minde egyes alkalommal, amikor arra kerül a sor, akkor szívesen kényeztet, még csak nehezére sem esik neki. Épp úgy, ahogyan most is teszi, miközben végig csókolja az egész testem, a nőiességemen pedig mikor végig nyal, érzem, hogy képtelen lennék már uralkodni magamon. Őt akarok. Mindig. Amint pedig belém hatol, valami olyan érzés kerít a hatalmába, amiből sosem elég. A mozdulatai, az érintései mind olyan gyengédek, hogy máshogyan el sem tudnám vele ezt képzelni. Mellette igazán nőnek érzem magam, és ez azt hiszem, hogy olyan erővel tölt el, mint még eddig soha semmi. Mégis a kezét félre tolva kezdem kényeztetni saját magam én is, közben pedig végig játszódik a fejemben az is, hogy ha végeztünk, még mennyi mindent próbálhatnánk ki. Mert ma egészen biztos, hogy már nem fog levakarni magáról. Annyira tökéletesen egymásba illünk, mintha két puzzle darabka lennénk. Érzem, hogy közeledek a csúcshoz, ezt egy nagy sikollyal a tudtára is adom, és a kezemmel, mellyel saját magam izgattam, a karjába körmölök, így kiadva magamból a gyönyört. Mélyeket lélegzek, az egész testem remeg, mint minden alkalommal, és látva rajta, hogy ő is közel kerül ahhoz, hogy élvezzen, csak ismét felizgulok, így kénytelen vagyok az ajkamba harapni. Mégis meglepődök azon, hogy belém engedi a benne felgyűlt élvezetet, szinte érzem ahogyan a langyos folyadék szétfolyik bennem, és azt sem tudom, hogy erre most hogyan kéne reagálnom. Még egyenlőre sehogy sem tudnék, hiszen olyan mélyeket lélegzek közben, hogy kétlem, hogy bármilyen hang is ki tudna jönni a szájamon. A lábam ernyedten esik le a válláról, amint elengedi azokat, és becsukom a szemeimet is miközben az ajkunk találkozik ismét. Annyira fantasztikus érzéseket tud bennem okozni.
- Te teszel ilyenné. Miattad ragyogok. - suttogom hozzá bújva, és meztelen testünk amint ismét összeér, kénytelen vagyok vágyakozva sóhajtani egyet miközben elveszek az újabb csókjában, közben szándékosan csak még jobban hozzá simulok. - De... mi lesz ha teherbe esek? - kérdezem végül, amint egy kis szünetet hagyunk a csókkal, bár igazából nem is bánnám talán, ha az lennék. Azt viszont nagyon nem szeretném, ha amiatt venne feleségül csak, mert kötelessége lesz miután felcsinál.         

Mint minden együttlétünk, ez is tökéletesre sikerült, annyira, hogy csak lihegve, teljesen elvarázsolva bújok hozzá, a lehető legközelebb simulva hozzá, és élvezem a csókjainkat, amelyek olyan szenvedélyesek, hogy úgy érzem, hogy még mindig nem vagyok betelve vele. Mintha csak egymásnak teremtettek volna, annyira jól működik köztünk minden, és áldom az eget azért, amiért épp ő volt az, aki rám írt azon a napon. Sok mindent megbántam már az életem során, de azt azt hiszem, hogy sosem fogom, hogy hagytam magam ennyire le venni a lábamról. Mégis egy kicsit ismét elbizonytalanodok, amint eszembe jut, hogy tulajdonképpen most nem is védekezett. Ez normális esetben persze nem is lenne olyan nagy baj, viszont felmerül benne az, hogy mi lesz akkor, ha esetleg rá jönne, hogy mégsem én vagyok számára az igazi? Egy gyerek születését már nem lehet vissza csinálni. Bennem pedig nincs semmi különleges, ami miatt ne gondolhatná majd meg magát.
- Én is azt szeretném, ha egy családdá válnánk. Egy gyerek minden vágyam, de... - elharapom a mondandóm végét, hogy ismét át tudjam gondolni azt, amit mondani szeretnék. Nem akarom megbántani őt, és azt sem szeretném ha félre értene. De hisz ő mondta, hogy bármit elmondhatok neki... - ...de nem akarom, hogy csak azért vegyél el majd feleségül, mert teherbe esek. Vagyis tudom, hogy szeretsz, de az akkor is olyan lenne... - félve nézek a szemeibe, közben pedig reménykedek abban, hogy megérti azt amit mondani szeretnék. Mert ha terhesen állnánk az oltár elé, akkor valószínűleg mindenki azt gondolná, hogy csupán kötelességből vesz el, mert ha már a baj megtörtént, akkor nincs más választása. Inkább azt akarom, hogy mindenki lássa rajtunk az egymás iránt lévő érzéseinket és azt, hogy valóban boldogok vagyunk együtt. Nem csak egy gyerek miatt kényszerülünk családdá válni. Ahogy azonban bocsánatot kér, mintha hibázott volna, megbánom, hogy bármi rossz is az eszembe jutott egyáltalán. Ki ne szeretne gyereket szülni egy ilyen csodálatos férfinek? Egyszerűen csak bennem van az, hogy évekkel ezelőtt az apám is ki hátrált a szülői kötelezettségei alól, amint megtudta, hogy az anyám gyermeket vár, és nekem a legnagyobb félelmem az, hogy az én gyerekem is apa nélkül kell majd felnőjjön.
- Egyáltalán nem haragszom rád. Csak egy kicsit félek attól, hogy megbánod. Mármint úgy értem, hogy engem megbánsz, vagy rá jössz, hogy mégsem én vagyok az a tökéletes, akire vágysz. Mi lesz ha egyszer egy akkora akadályba ütközünk majd, amit nem fogunk tudni át lépni? - a szavaim nagyon halkan csengenek, a szivverésem pedig felgyorsul. Milyen hülyeségeket beszélek? Gleeson nem olyan, mint az apám. Ő meg fog becsülni, és sosem fog elhagyni. Még óvatosan a fejemet is megrázom, hogy minden negatív gondolkodást el űzzek az elmémből. - Szeretnék egy kislányt. Felejtsd el, amiket mondtam. - és rögtön az ajkára is tapadok, hogy még ideje se legyen válaszolni, közben pedig még rá is mászok, mintha nem is most elégítettük volna ki egymást. Őt akarom, és azt, hogy családunk legyen. Bármit megadnék azért.      

+18
Fogalmam sincs, hogy miért merült fel bennem ennyi kétely a gyerek vállalást illetően, de szinte szégyellem magam azért, mert hangosan is ki mondom azokat. Nem hasonlíthatom Gleesont sem az apámhoz, sem pedig a múltamban felbukkanó férfiakhoz. Ő messzemenően más, mint bárki, akit eddig ismertem és biztosra veszem, hogy ha úgy dönt, hogy feleségül vesz, az amiatt fog történni, mert szeret. Egy gyerekkel pedig semmiképp sem hagyna magamra. Egyszerűen látom a szemében, hogy mennyire őszintén gondolja a családalapítást velem, ahogyan azt azt is, hogy rosszul esnek a szavaim. Ezt persze megértem. Hiszen fordított helyzetben nekem sem esnének jól. Nem igazán szeretek tervezni, mert nagyon könnyen csalódásként tudok megélni bármit, ha valami nem úgy sül el, viszont hírtelen bukkan fel lelki szemeim előtt egy tökéletes kép, amelyen nem csak ketten vagyunk, hanem hárman, még el is mosolyodok azon, ahogyan elképzelek egy szőke fürtös kislányt, aki kiköpött mása az édesapjának. S talán épp ezért is döntök úgy, hogy nem elégszem meg egyetlen alkalommal, fel mászok rá, és úgy tapadok ajkaira, mint valami kiéhezett liba lennék, aki képtelen megálljt parancsolni magának. Ezúttal azonban nem csak az élvezet a célom, hanem az is, hogy össze hozzuk azt a gyereket, akiről olyan sokszor álmodoztam már, és az sem érdekel, hogy kinek mi lesz a véleménye erről. Én biztos vagyok abban, hogy éppen ő az, akire szükségem van. Az érzéseim pedig sosem fognak elmúlni. Abban is bízok, hogy előbb vagy utóbb el felejthetem mellette a múltamban átélt rengeteg rossz élményt is, és, hogy amíg megtörténik a lelkem gyógyulása, végig kitartóan fog maradni mellettem. Tudom, hogy egy kapcsolatot a folytonos bizalmatlanság tudja a legjobban szét rombolni, bár én valóban igyekszem nem kivetíteni rá a csalódásaimat. Talán lesz elég türelme hozzám, és nem fogja azt mondani, hogy nem kér már belőlem többet. Azt hiszem, hogy nélküle nem tudnék már létezni sem.
A csókunk hosszúra és szenvedélyesre sikerül, mozdítok egyet a csípőmön és amint megérzem ágaskodó férfiasságát, miközben a nyakamat csókolja, sóhajtok egyet és ülő pozícióba helyezkedek.
- Én is nagyon szeretlek. - suttogom és egy kicsit előre dölök, hogy egy újabb csókot adhassanak neki, majd ki egyenesedek, kezeimmel a mellkasán támaszkodva, és egy könnyed mozdulattal emelem meg csipőmet, hogy azt mikor vissza is engedem, a férfiassága belém csússzon. Nyögök egyet az érzéstől, rá vigyorgok, aztán lassan kezdek mozogni rajta, jóleső sóhajokat hallattva magamból.    

+18
A gyerek téma bár kicsit elbizonytalanít, de szerencsére csak épp egy rövid ideig, mert rá nézve hamar rá jövök, hogy felesleges minden aggódalmam. Soha senki nem szeretett még ennyire, amennyire Gleeson szeret, és ez akkora erőt ad számomra, amekkorát mág nem éreztem. Felesleges volt felvázolnom neki az aggódalmaimat, hiszen a napnál is világosabb, hogy soha semmi és senki nem tudná beárnyékolni a boldogságunkat. Egy kisbaba pedig minden bizonnyal csak még szorosabbá tenné a kapcsolatunkat. Megerősítene még jobban, és együtt legyőzhetetlenek lehetünk. Csak hinnem kell benne és a jövőnkben is. Olyan, mintha valami mágnesként vonzana magára, nem bírok ellenállni neki. Egyszerűen annyira szeretem az érintéseit, a csókjait és ő magát is, hogy folyamatosan azt érzem, hogy akarom, újra és újra. Épp ezért is döntök úgy, hogy kezembe veszem ezúttal az irányítást. Rá mászva, egy könnyed mozdulattal ülök rá a keményedő  férfiasságára, óvatosan magamba engedve azt, majd lassan kezdek el mozogni, halkan sóhajtozva, időnként az ajkamba harapva, a kezét viszont amint megérzem a csiklómon, egy hangosabb nyögés jön fel a torkomból, kicsit hátra dőlök, két kezemmel megtámaszkodva hátam mögött a lábában és gyorsítok a csípőm mozgásán is, hiszen két felőlről az izgatásom csak még jobban feltűzel. Becsukom a szemeimet is, miközben még szaporábban mozgok, és szinte rosszul esik, mikor a kezét elveszi a csiklómtól egy kis ideig mélyeket lélegezve megállok, de nem sokáig, mert a mellemmel való játéka ismét vissza térít a valóságomba, ami gyönyörrel tölt el. Ismét igyekszem felvenni a korábban is magamnak diktált tempót, és örülök, hogy felemelkedik egy kicsit, hogy ajkaink egymásra tapadhassanak. Egyik kezemmel megszorítom a vállát, másikat az arcára teszem, továbbra is vigyázva arra, hogy ne lassítsak a mozdulataimon. Szavaira széles mosolyra húzódik a szám, homlokamat az övének döntöm, és lihegve próbálok megszólalni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Amint hátra fekszik, ismét megtámaszkodok a mellkasába és ezúttal körkörös mozdulatokkal mozgok rajta egy darabig, hogy aztán vissza térjek a korábbi ütemhez. A simogatása pedig csak még jobban ösztönöz arra, hogy még ennél is gyorsabb tempóba kezdjek, így állva a tekintetét, nagyokat nyögve gyorsítok, a dícséretei pedig csak még nagyobb önbizalmat adnak. Ahogy ismét felemelkedik, átölelem, majd kicsit oldalra döntöm a fejem, élvezve a nyakamra adott csókokat, a keze azonban, amely a testem simogatásából a csiklómra téved, emlékeztet arra, hogy nemsokára elérem az öröm kapuját. Egyre hangosabb hangokat kezdek hallatni, míg végül remegni kezdek, és a tempóm is fokozatosan lassúl, míg végül ernyedten dőlök rá a vállára, szaporán véve a levegőt. Egy pár másodpercig megszusszanok, majd ismét erőt véve magamon kezdek újabb mozgásba, de most csak óvatosabban, erőtlenül, hogy ő is a csúcsra tudjon jutni.