Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

Zizzen a telefon. Úgy kapom fel, akár villámcsapás ért volna. Helyszín, időpont. Az órára vándorol a szemem és azonnal felkapva a bőrkabátot indulok az ablak felé. Még senkinek nem tűnt fel, ha nem vagyok otthon éjszaka. Így rutinos mozdulattal mászok ki az ablakon és végül a rózsabokrot mellet landolva szaladok a kocsi felé, amit a ház távoli helyére parkoltam, hogy ne hallja meg senki, ha elindulok. Újra lecsekkolom a címet. Brooklyn. Úgy cikázok a forgalomba, akár a macskák. Hét életem van, így nem érdekel, ha kicsit szűkös egy-egy manőver. Nekem dolgom van, nem érek rá poroszkálni a forgalomba. Úgy látszik hajnali egykor jut eszükbe, hogy elfogyott a kenyér. Mérges voltam, lemerem fogadni, hogy most jutott eszébe mindenkinek újra forgalomba kerülni harminc év után. Morgolódva érek a Coney Island területére, ahol leteszem a kocsit, cigit a hátsózsebemből ajkaim közé csípve sétálok tovább.
Még csak az kéne, hogy valaki szemet vessen a kocsimra. A forgatag egyre sűrűsödik, mindenhol zene üvölt, fények nyaldossák a sötétséget. Füstölögve állok meg végül a csapat szélénél, ahogy a versenyzők már pörgetik a motorjukat, hogy felhívják a figyelmet. Pénzek csak úgy repdesnek, a tétek az egekbe. Beharapva a számat figyelem Matthew-t, ahogy kikönyököl a kocsiból és füttyent felém. Megforgatom a szemeimet, nem valamelyik macája vagyok. Vagyis. De. Megrázom a fejem, hogy ma csak szemlélő vagyok, de nem adja fel. Így megforgatva a szemem indulok meg, mielőtt az egyik lány elindítaná a versenyt.
Azért nem vagyok hülye, három kör. Szóval a biztonsági övet azért bekapcsolom, ha egy autó több százzal repeszt, nem életbiztosítás, ha nem vagy bekötve.
Egy csöpögős csókra futja, mikor megindul az autó. Belepréselve az ülésbe a testem. Érzem az adrenalint, ahogy azonnal meglódul bennem és a szívem hevesen kalapál. Az első körbe hajszál híja van, hogy a két kocsi súrlódjon. Következik a második. Combomba markolva figyelem, ahogy a fények összemosódnak és a zene pörgeti a fejem. Aztán jön a kanyar. A kocsi nekünk ütközik. Még megtudja menteni a helyzetet és csak egy halk sikkantás csúszik ki a torkomból. Még jó, hogy nem hallotta, annyira benne van a ritmusba.
Viszont a célnál valami elcsesződik. Hiába lassítana, a fék beesik. Nem működik. Ott már éreztem, hogy elbasztuk. Úgy kapaszkodtam az ajtóba, mintha attól megállna a kocsi.
Elrántva a kormányt az egyik körhintának csapódunk. Érzem, hogy megrándulok és a fejemet az üvegnek csapva kábulok meg. Az öv nem ereszt, alig kapok levegőt a szorítástól. Matt kipattan és elinal. Mire felfogom, hogy a kék fények közelednek, jó páran üvöltenek, hogy zsaruk.
Azonnal bekapcsol a pánik gomb. Nem kaphatnak el!
- Ne merj itt hagyni! - üvöltök utána, de mindhiába, már csak a nyitott ajtó és a hűlt helye fogad, ahogy a homlokomról letörlöm a vért és rángatom az övet, hogy kapcsolódjon ki. Az oldalam szúr. De ezzel sem foglalkozom, jobban érdekel, hogy ne kapjanak el.
- Rohadj meg, te pöcs! - most már kezdek kétségbe esni, az ajtót sem tudom kinyitni, mert persze az én oldalam csapódott annak az átkozott szarnak, ami eltorlaszolja. Lovagias, inkább én sérüljek, mint ő. Ezt még kurvára megbánja!

Zeni & Bambi

up and down, side to side like a rollercoaster.

szavak száma: 622 zene: pullin up megjegyzés: this is how i look

Megjön a cím én pedig máris lépek a cipőmbe, hogy a lehető leghamarabb indulhassak. Ilyenkor sosincs időhúzás, vagy odaérsz rajtra vagy ez nem a te napod.
-Hova hova ilyen sebesen?-Édesanyám kérdőre von persze miután nagy lendülettel kitoppantam szobám ajtaján és szinte összeütközünk, ahogyan ő pedig a saját hálószobájuk felé készülődött éppen.
-Hope-hoz.-Zsigerből hazudok miközben egy csókot nyomok az arcára és minden további kérdést megelőzve már szaladok is kifelé a lakásból a lifthez, ami szépen levisz engem a mélygarázsba. A BMWbékésen pihen egyelőre, amíg a takaróponyvát gyors mozdulatokkal rántom le róla, hogy minél hamarabb a volán mögé kerülhessek. A motor készségesen indul, nem szórakozik és nem is viccelődik velem. Amíg kellemesen be nem melegszik nem bántom, viszont amint eléri az üzemmeleget máris kicsit megnehezedik a lábam a gázpedálon ezzel magasabb tempóra ösztökélve a gépet, mert egyelőre elég necces a matek, hogy vajon tényleg odaérek-e időben. Az utolsó szakaszon már jóformán csak araszolni tudok az emberek között időről időre hangosan megtúráztatva a motort, hogy mindenki tegyen néhány lépést oldalra.
-Csá kiscsaj!-Nyúl be egy kéz a lehúzott ablakon és ökleinket összeütve köszöntjük egymást.
-Beférek?-Kérdezem nagyokat pillázva egy köteg pénzt átnyújtva.
-Hagyd a picsába, még a múltkoriért lógok neked. Már megadtam volna, ha lenne bármi elérhetőségem hozzád.-Nevetése engem is magával ragad néhány pillanatra.
-Nem adom meg a számomat.-Kacsintok rá megingatva a fejemet mielőtt ő elereszti a hangját, hogy másszanak el az utamból és beállhassak a rajthoz. Az ablakot felhúzom még az kellene, hogy menet közben valami bevágódjon a nyíláson, a légellenállásról és az áramvonalasságról már inkább ne is beszéljünk. Lassan mindenki megérkezik. Az óra ketyeg. Nem húzhatjuk túl sokáig az időt, mert valaki úgyis leadja a drótot, vagy feltölt egy képet és akkor csak perceink maradnak eltűnni innen, mintha soha nem jártunk volna még csak a hely közelében sem. Ellenőrzöm az övet és megmarkolom a kormányt a lány jelzésére pedig egyszerre rúgjuk el az autókat. A BMW hangosan morranva feszül neki az aszfaltnak, szinte tépve maga alatt a talajt. Harmadikként veszem az első kanyart Matthew és Paul tesztoszteron csatájából teljes mértékig kimaradva. Amekkora barmok előbb vagy utóbb úgyis elcseszik, ez pedig meg is történik a második körben amikor sikerül egymásnak csapódniuk, amitől Paul kipördül és valahol a sóderágyásban köt ki és pedig máris Matthew kocsija mellé hajszolom az enyémet. Nem tudnám megmondani, hogy ki halad át előbb a célvonalon, csak azt tudom, hogy én közvetlen ezután fékezek ő pedig gyakorlatilag padlógázon tovább rongyol. Mégis mit művel ez az állat? A kormányt elrántja, de a kocsi akkorát csattan, mint a fene, de nem is ez váltja ki igazán a zűrzavart, hanem a kékek megjelenése, mire mindenki eszét vesztve menekülni kezd. Én várok egy kicsit, mert annyian szaladnak, hogy esélyem sem lenne nem elütni valakit, közben persze jót nevetek azon hogy Matthew talpon menekül a kocsit maga mögött hagyva egészen addig, amíg meg nem pillantom, hogy valakit viszont maga mögött hagyott az anyóson.
-Barom.-morgok  közelebb gurulva majd berántva a kéziféket és feltépve a biztonsági övemet. A kesztyűtartóba túrok a bicskáért, amit kizárólag vészhelyzetre tartok bent, hiszen ha balesetezik az ember nagyon sokszor megszorul az öv és nem bírsz kijutni. Gyorsan szállok ki és futva teszem meg azt a pár métert.
-Vedd el a kezed!-kiabálok a lányra, aki az övvel küzd. Gyorsan vágom el a szíjat majd segítek neki kimászni a vezetői ülésen keresztül, amin eddig térdeltem.
-Ülj az anyósra!-szólok neki amint kijutott és én már vágódok is a kormány mögé a BMW-be. Amint bent van már engedem is a kéziféket és lépek a gázra, hogy még a rendőrök előtt elpucolhassunk innen.
-Jól vagy?-kérdezem rápillantva amikor már kicsit simább a terep és ekkor hasít belém a felismerés.
-Zeni?-a szemöldökeim gyakorlatilag a homlokom közepére vándoroltak időközben, bár a tekintetem ismét az úton van. Még az kellene, hogy a nagy meglepettség hatására én vigyem bele a második balesetébe.

Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

Az éjszakai élet mindig erősebben vonzott, mint mondjuk a csillogó partik, ahol megmutathattad, hogy igen, te vagy az a bizonyos következő generáció, aki a kezébe veszi az örökségét és leigázza az egész világot. Kegyetlenül. De meg volt a maga fricskája, olyanokkal lógni, akik ugyan erre vágytak, de sose kaphatják meg, mert nem szerencsés csillagzat alatt születtek. Még szerencse, hogy senki nem tudja ki vagyok. Szakadt farmer és a lógó felsők eléggé letudják húzni az a véleményeket és azt hiszik, hogy közéjük tartozol. Felveszed a szlengjüket és a viselkedésüket. Sőt, plusz pont, hogy van közös érdeklődési körötök.
Óvatosan mozogtam, elég egy rossz elszólás és bukod a kis álcádat. Talán ezért is volt az ellenállás, mikor megkért, hogy pattanjak be a kocsiba. Eddig csak néztem, vagy ha be is ültem, nem pont a versenyen voltam résztvevő. Most pedig úgy éreztem, hogy ideje kicsit kockáztatni és az adrenalinbombát feljebb tornázni magamba. A tuning autók sokkal erősebbek, gyorsabbak a városi testvéreiktől.
Így kezdődött minden, az elején még élvezhető is volt, ahogy súrlódással nyomtuk feljebb az érzéseket, ahogy a szívem hevesen kalapált. De tudtam, hogy gáz van, amikor a mellettünk lévő kocsi eltűnik a sötétségbe és a zenétől csak képzeletben hallom, ahogy az apró köveken csikorognak a gumik és ezer fele szállnak gyilkos sebességgel a kavicsok. A kocsinak pedig csak a féklámpái mutatják, hogy megállt. Legalább nem lett baja. De Matt arca eltorzul, amikor a féket próbálja tiporni, de a kocsi nem lassul alattunk és mindhiába kapaszkodom, megpördülve csapódás következik be és a fejem az üvegnek csapódik, ő pedig elinal. Mérges voltam és rettegés vette át az izgalomnak a helyét, mikor megláttam a villogókat. Az övet hiába rángattam, menekülő ösztönöm is bekapcsolt, de nem tudtam. Ekkor egy hang szakított félbe, ahogy rám üvöltött. Úgy kaptam el a kezem, mintha megégetett volna és ahogy a szorítás engedett pattantam ki a kocsiból, kisebb segítséggel, kellet egy pillanat, hogy felfogjam mi történik, és az utasításait követve már ugrottam is be gondolkodás nélkül abba a kocsiba, amibe mondta. Ezek után az övvel már nem szórakoztam, csak összegörnyedtem, mert úgy éreztem, hogy a bordám átszakítja a mellkasomat és kipréseli a levegőt. A szemembe csordogáló vér sem egyszerűsítette meg a látásomat, ahogy letörölgettem a pulcsimmal, hogy legalább lássak merre vagyunk arccal előre.
- Ja, rosszabbnak látszik. - morranok fel, ahogy igyekszem kiegyenesedni, hogy kifelé bámuljak az ablakon és remegő kezemet eldugjam a kabát zsebébe. De a nevemet meghallva kapom felé a fejem.
- Bambi? - meglepetések hegye vár ma rám és végül felnevetek, bár valószínű, hogy még a sokk dolgozik bennem. - Beszarás, mi a frászt keresel itt? - kapok az oldalamhoz, hogy csillapítsam a fájdalmat amit a rögtönzött nevetés váltott ki belőlem.
- Nem gondoltam, hogy Dougles örökössel itt fogok összefutni. Kiderül nem is vagy olyan kis unalmas, mint elsőre hittem! - hunyorítok rá. Persze, hogy nem. Mind a ketten ott voltunk nem is olyan régen a karácsonyi vacsorán, ahol szülők mellett kellett feszíteni és úgy tenni, mintha ez lenne a megélt álmunk. Aha, jó nagy faszság. Ahogy a kocsiba körül nézek rá jövök, hogy legalább ugyan az a szenvedélyünk.
- Bassza meg, a kocsim. - fújtatok egyet, újabb rossz döntés, mert összerándulok a nyilaló fájdalomtól.

Zeni & Bambi

up and down, side to side like a rollercoaster.

szavak száma: 584 zene: pullin up megjegyzés: this is how i look

Talán naiv vagyok, hogy azt gondolom még nem buktam le a szüleim előtt. Meg van rá az esély, hogy egyszerűen szemet hunynak a kihágásom fölött amíg okosan csinálom és nem keverem hírbe se magamat sem pedig a családot. A versenyzés a bátyám halála előtt az életem volt és szerettem volna a női lehetőségeket teljes mértékig kihasználni. Már éppen nyíltak volna a kapuk a forma autók legalsó kategóriái felé, amikor Emmett túladagolta magát ezzel megtéve engem a család első számú örökösének. Önzőség és bűntudatom is van sokszor, hogy ezért neheztelek rá mégsem tudom teljes mértékig elfojtani magamban ezeket az érzéseket. Ennyi maradt nekem. Az éjszakai sunnyogás, szökés és szabályszegés, hogy legalább az ilyen lopott percekben és órákban egy kicsit átérezhessem annak halvány emlékét, hogy milyen is volt az adrenalin a pályán. Persze akkor még kisebb voltam. Gokartokkal edzettünk és versengtünk, mintha azon múlott volna az életünk. Ez jóval rizikósabb, hiszen mindannyian tilosban járunk olyan átépített, feltuningolt autókkal, amiket gyakorlatilag az utcára sem lenne szabad vinni... mármint ha a papírban a valós értékek lennének feltüntetve. Még jó, hogy Rafe megoldotta nekem ezeket az extrákat okosba.
Jóval elővigyázatosabban vezetek, mint kölyök koromban, hiszen nagyobb összegeket kell kiköhögni, ha valami cserés az autón, amivel alapvetően nem lenne baj, ha nem mindenki háta mögött kellene ezeket a kiadásokat eltusolnom, no nem mintha nem találnám meg a módját, mégsem szeretek felesleges erőfitogtatásba bocsátkozni, amit a fiúk viszont előszeretettel tesznek. Nekem tökéletes a nevető harmadik szerepe, hiszen előbb vagy utóbb, de úgyis elszúrják, amit meg is tesznek. A hátulütője a dolognak, hogy Matthew kocsiján valami elszállt, de ez igazából csak a célegyenes végén derül ki, ahol már nem képes lassítani sem nem hogy még megállni. Gerinctelen húzás hátrahagyni az utasodat, ő mégis szemrebbenés nélkül megteszi és talán okosabb lenne nekem is lelépni gyorsan a lelkiismeretem azonban ennek nem enged utat. Gyorsan szabadítom ki a lányt és lépünk le együtt. Jóformán időm sincs megnézni, hogy vajon jól van-e, mert menni kell... nem kaphatnak el és nem vihetnek be. Iszonyú nagy balhé lenne belőle.
Mondanám, hogy elhiszem, hogy rosszabbnak látszik az állapota, mint amilyen, de hangja nem erről árulkodik és ami még ennél is kiborítóbb, hogy kifejezetten ismerősen cseng. Arccal együtt pedig hamar név is csatolódik utasomhoz. Mégis hányan járhatunk tilosban az elit körökön túl? Ha tippelnem kellene.. hát talán mindannyian csak éppen különböző irányokba.
-Szia!-Nevetek vele miután az ő száját is elhagyta az én nevem.
-Hát én...-Most minek hazudjak neki, amikor tök egyértelmű a helyzet.-Ez a bűnös szenvedélyem..-vonom meg végül a vállaimat vigyorogva és kicsit visszavéve a tempóból olvadok be a forgalomba. Nincs értelme előzgetni vagy dulakodni a többi sofőrrel, jobb ha az ember ilyenkor már kerüli a feltűnést.
-Ha ez vigasztal én sem számítottam itt egy ismerősre sem.-Úgy tűnik eddig csupán a szerencsén múlott, hogy nem futottunk össze, hiszen nem úgy néz ki ebben a közegben, mint egy első bálozó. A jótékonysági célú Karácsonyi gála nem is volt olyan régen, ahol mindketten a legjobb előadásunkat nyújtva bájologtunk a szüleink ismerőseivel és a többi örökössel.
-Jó helyen hagytad? Később visszajöhetünk érte..-Most rizikós lenne visszafordulni, hiszen pár szerencsétlent biztos elkaptak és még hemzseghet a hely a rendőröktől.
Közben befordulok egy gyorsétterem parkolójába végre megállva a kocsival.
-A kesztyűtartóban van zsepi és nedves törlőkendő. Kicsit rendbe kellene szedni téged.-Meg az sem árt, ha egy kicsit kifújja magát.
-Ugye... ugye kérnem sem kell a diszkréciódat az esti programmal kapcsolatban..-Én ugyanúgy rajtakaptam őt ebben a világban ahogyan ő is engem, de jobb ha ezt kimondjuk hangosan, mert nem szeretnék még két nap múlva is ezen izgulni.

Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

Olyan az egész, mint egy Zs kategóriás akció film, és te vagy az első áldozat, akit hátra hagynak, hogy saját magát mentse az a gyökér, aki képes volt ebbe belehúzni. Jó, annyira nem erőltette meg magát, még is olyan érzésem volt, hogy elárultak. Mikor egyedül próbálom megszabadítani magam a súlyos bilincsektől, amik zárva tartanak a csapdában.
Az, hogy még a jó isten is megszánt azzal, hogy volt más, akinek legalább megszólalt a lelkiismerete és segítséget nyújt. Ez pedig a mai világból eléggé kihalt. Kocsiban pedig mindenre figyelni képtelenség, ha közben a fájdalom rángatja a tested. Az, hogy későbbiekben legalább egymásra csodálkozunk kicsit oldja a feszültséget, hogy nem fog kidobni az első sarkon, hogy oldjam meg, ahogy akarom a haza jutásomat.
- Menő bűnösszenvedély. - nevetnem kellene, de nem merek és tovább igazgatom a testem az ülésbe, hogy megtaláljam a tökéletes pózt, ami nem akar kicsinálni. Volt már balesetem, de nem ekkora, hogy mindenem sajogjon. Meg hát azért még mindig zakatol a szívem, pedig tudom, hogy Bambi nem fog beköpni senkinek sem. Annál azért lazábbnak tűnik, most már. Eddig elég merevnek gondoltam. Milyen gyorsan változik az ember véleménye, nem? Főleg ha közös a hobbitok.
- Meglepetés! - nevetek fel végül, mikor kissé oldalazva fordulok felé, hogy a bordáimat kitámogatva ne akarjak megfulladni minden légvételnél és legalább megbizonyosodhatok benne, hogy nem csak a képzeletem játszik velem és tényleg az a lány ül mellettem, akivel ugyan az a sorsunk. Érzem, hogy lassul a szívem és a fejem is kezd tisztulni, ahogy a kocsi lassul és a forgalomba simulunk. Jól esik elcsendesedni egy pillanatra, ahogy az arcát vizslatom. Még mindig nem hiszem el, hogy ő van itt. Matt pedig ott hagyott.
Bár már akkor is megakadt rajta a szemem, teljesen másik arcát mutatta. Az igazi trónörökös volt, akit a szülei piedesztálra emeltek, hogy körbe mutogassák. Akárcsak az enyémek.
- Aha, Coney Island elején van egy parkolóba. - válaszolok a kérdésére és megvonom a vállam. Van még pár kocsi otthon, még is az enyémmel szeretem a kedélyeket borzolni. Mindig meglepődnek, hogy ha egy csaj száll ki belőle. Apám is vett már két csajosabb járművet, hogy jobban beleilleszkedjek az elvárások szűk keretébe, de be nem teszem a seggem azokba. Tipikusan olyanok, mintha egy Barbie filmből köpték volna a garázsba.
Ahogy beszélni kezd már otthonosan nyúlok és veszem ki az említett dolgokat, ahogy lehajtva a napellenzőt és a tükörbe nézem meg az arcom elborzadva kapom rá a tekintetemet.
- Ez neked kicsit? - mutatok a fejemre és nevetve fordulok vissza, hogy a nedves törlőkendővel óvatosan töröljem le a vért, bár nem a legjobbak a fényviszonyok és lehető legapróbb tükör van előttem, hogy mindent lássak. De meg van az az érzés, hogy legalább megpróbáltam.
Már épp húznám le a kabátot, hogy megnézzem milyen kárt okozott az öv, mikor megállok a mozdulatban és a szemeibe nézek.
- Szerintem azzal megpecsételődött a sorsunk, hogy kiszedtél abból a roncsból. Nem fogom világgá kürtölni. A közös titkunk marad. - kacsintok rá, a bizonytalan mozdulatsort folytatva, amibe bele kezdtem míg bizonytalan hangja megtörte a csendet, de mivel nem megy, csak feladom a küzdelmet a bőrkabáttal.
- Amúgy, kössz, hogy nem hagytál ott. - mosolyodok el végül kissé fájdalmasan, ahogy újra vissza roskadok az ülésbe, hogy lehiggadjak. Mert nem érzem úgy, hogy most annyira átjárna a chill.

Zeni & Bambi

up and down, side to side like a rollercoaster.

szavak száma: 448 zene: pullin up megjegyzés: this is how i look

Nálam ez alap, hogy senkit nem hagyunk hátra és emiatt szerintem egy kihalóban lévő embertípus vagyok, hiszen akár ismerem az illetőt akár nem én akkor is megmozdulok, ha baj van. Most pedig hiába gondoltam azt, hogy egy vadidegenért kockáztatok az anyósülésemen utazó lány nem nem is kis mértékben sorstársam.
-Hát igen, ezt azt hiszem én is mondhatnám neked.-Kuncogok egyet az útról időről időre rápillantva  főleg, akkor amikor már nem eszelős tempóban menekülünk nehogy a nyomunkra akadjanak. Innentől már mondhatom, hogy csak kijöttem gurulni egyet az autóval bár Zeni állapotát még nem tudom hogyan magyaráznám ki egy laza igazoltatásnál. Ezt ráérek kitalálni, ha esetleg a szerencsénk mégis megfordul és ez bekövetkezik.
-Azért ezt megejthettünk volna kicsit szerencsésebb körülmények között is.-Gondolok itt arra, hogy látványosan komolya fájdalmai vannak és jobban örülhettünk volna egymásnak, ha mondjuk a célvonal után a kocsiból kiszállva egyszerűen egymásra pillantunk. Ezen azonban már kár is gondolkozni, hiszen úgy tűnik a mai estét egyikünk számára sem tervezte a sors egyszerűre, bár ő jelentősen rosszabbul járt, nekem csak egy kis plusz adrenalin fröccs jutott.
Érzem magamon a tekintetét és ettől egy kicsit azt hiszem zavarba is jövök. Szerintem ugyanazok a gondolatok suhanhatnak át mindkettőnkben, miszerint mennyire furcsa, hogy az egymásról kialakított képünk teljesen felszínes és bőséggel tudnak meglepetést okozni az emberek. Eddig szerintem ő is és én is bátran kijelentettük volna, hogy ismerjük a másikat, de ez most egyetlen másodperc alatt megdőlt és az eddigi jóformán semleges kapcsolatunk azt hiszem új szintre emelkedett a közös titoknak köszönhetően.
-Jó, ott egyelőre jó helyen lesz.-Bólintok egyet miközben leparkolok, hogy kifújhassuk magunkat, ő pedig rendbe tehesse a sebeit meg kicsit tüzetesebben leellenőrizhesse magát most, hogy az adrenalin már nem tombol a testünkben. Épp csak behúzom a kéziféket amikor a kérdése megtalál én pedig kérdőn pillantok rá, de nem is szorul több magyarázatra a dolog, hiszen az állam azonnal látványosan esik le.
-Fuu basszus.-Összeráncolom a homlokomat és közben felkapcsolom a belső világítást, hogy könnyebben tudja megtisztítani a sebet.
-Félszemmel a sötétben nem tűnt ilyen vészesnek.-Holnapra ez csak csúnyább lesz, bár ha  még most lejegeljük talán nem fog feldagadni teljesen a seb környéke.
-Köszönöm.-Hálásan pillantok rá a hallgatásáért, bár nyilván, ha ő lebuktatna az a saját beismerő vallomása is lenne, amire azt gondolom, hogy kicsit sem vágyik. Ha bukunk innentől kezdve együtt tesszük, de így talán még könnyebb is lesz kiszökni az ilyen rendezvényekre. Nyilván a szüleink el lennének ragadtatva, hogy a 'saját' köreinkből töltünk valakivel több időt.
-Nincs mit. Nekem az alap. Nem hagyunk hátra senkit, ha van lehetőség segíteni. Gondolom Matthew még kapni fog ezért az úriemberi cselekedetéért.-Jegyzem meg egy cinkos mosollyal.
-Gondolom orvoshoz nem akarsz menni... úgyhogy... bemenjünk együnk valamit? Kérhetnénk egy nagy pohár jeget arra...-mutatok a sebe irányába.

Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

- Az nem lett volna úgy buli. Valószínű, hogy szimplán átnéztünk volna egymáson. - vonom meg a vállam. Igazán ezekben a körökben, amiben élünk fő kitétel, hogy legyen véleményed másokról. Ne akarj olyanokkal még szóba elegyedni sem, akik nem méltóak a rangodhoz. Bár a személyes kedvencem, hogy van egy adott véleményed -mert az mindenkinek van-, ne hátrálj ki belőle. Még ha megmentett egy fuldokló csecsemőt, akkor is legyél vele rideg és számító. De mivel az életre szóló szobafogságot sikerült megúsznom, így nem hiszem, hogy továbbra is egy jéghercegnőnek fogom gondolni.
Főleg így, hogy figyelem a vonásait. Nem is annyira merev, inkább lágy, ahogy az arccsontja megadja azt a finom formát. Vagy, ahogy a haja eltakarja előlem a mimikáját. Látom a lányos zavarát, ezzel persze rá jövök, hogy többet pihent rajtam a szemem, mint amennyit illet volna. Így elkapva íriszeimet az ablakon figyelek.
Nem szándékoztam azonnal kipattanni a kocsiból, hogy elmenjek érte. Tuti tele van a hely rendőrökkel, akik megpróbálják kihúzni a további résztvevők neveit. Azért is jó ez a közösség, mert összezár és nem fogja kikotyogni még ha börtönnel is fenyegetnek.
Ahogy a fényviszonyok rendeződnek, jöhet a következő sokk. Ezt magyarázzam ki otthon. Felrepedt hajvonal, ami biztos, hogy hatalmas dudorrá fog válni, hiszen most már érzem, hogy kiemelkedik. Arról nem beszélve, hogy a bordáim fogadásokat kötnek hányadik légvétellel lenne célszerű megölni. Megingatom a fejem és felnevetek a reakciójára.
- Van egy kis alapozód? - fordítom felé az arcom miközben visszateszem a kendőket, majd a véreseket a kabátom zsebébe tömve ingatom a fejem. Bár neki hófehér bőre van, nekem azért kicsit sötétebb, így tudja, hogy leginkább csak poénnak szántam. Oldani a kezdeti feszültséget, ami sikeresen beáll közénk.
- Ne köszönd. - küzdök magammal és a kabátommal. De feladva a harcot dőlök vissza, hogy újra rá pillantsak, ahogy beszél hozzám.
- Matt még nem tudja, hogy kirántom a világot a lába alól ezért. - bólogatok egyetértően. Még nem tudja, hogy nincs rosszabb egy bosszúszomjas nőnél, akit szarban hagytak. - Amúgy meg borzalmasan csókol, nem lesz kár érte. - cinkosan nevetek fel ahogy rá kacsintok.
- Ezzel? Nem vészes, csak még friss. Reggelre kutya bajom. - köszörülöm meg a torkomon, mintha tényleg nem akarna kicsinálni a fájdalom. - Nem vagyok éhes, de bemegyek veled. A jég csábítóan hangzik. - nyúlok is az ajtó nyitójáért, ahogy megpróbálva emberi módon kiszállni és nem jegesmedve módján kapálózni. Most, hogy az adrenalin annyira nem tolul bennem, már nehezebben mozgok. De azért az egóm nem hagyja, hogy ebből sok minden feltűnjön a lánynak. Még csak az kéne, hogy szánakozó tekintettel nézzen rám.
- Tehát a kocsik a szenvedélyed? Bár izgalmasabb lenne, ha a bicikli bolond lennél. Megnézném apád büszke fejét, hogy inkább a kétkerekűek világában mozognál. - támaszkodok az ajtónak. Próbálom elterelni a figyelmét arról, hogy nem tudok megmoccanni jelen pillanatban és ki kell fújjam magam.
- Rá kell gyújtsak. - vágom rá egyből, ahogy rájövök, hogy legalább a cigi a hátsózsebembe meg van és előhalászva azt gyújtom meg. Majd a dobozt felé lóbálva kínálom meg szavak nélkül. Nem ismerem őt, szinte semennyire. Eddig kellemes csalódás volt, és be kell vallanom, hogy megmozgatta a fantáziámat. Meg kell ismerjem.

Zeni & Bambi

up and down, side to side like a rollercoaster.

szavak száma: 599 zene: pullin up megjegyzés: this is how i look

Igaza van. Azt hiszem mindketten egyszerűen úgy tettünk volna, mintha soha életünkben nem láttuk volna egymást és elsétáltunk volna két irányba imádkozva bármilyen magasabb hatalomnak, hogy a másik tartsa a száját. Az egy tisztább ügy lett volna, mégis valahogy jól esik, hogy sorstársa leltem, annak ellenére, hogy sosem voltam szégyenlős, ahányszor egyedül indultam az éjszakába.
Zavarba jövök egy kissé, de talán csak azért mert meg kell osztanom a figyelmemet közte és az út között, így nem tudom alaposabban szemügyre venni, hogy vajon miért néz ennyire. Talán csak ő is azzal küzd egyelőre, hogy feldolgozza, ez most tényleg megtörténik és teljesen más megvilágítást kaptunk ezzel a mai estével mindketten.
Kérdését hallva nevetve pillantok rá.
-Ebben a kocsiban sajnos nincs... de azt hiszem neked egyébként is inkább az én kontúrkészletem kellene.-Az alapozóm minden bizonnyal gyakorlatilag világítana az arcán. Jó néhány olyan ember van az életemben, akiről jóformán sosem gondolnám, hogy valaha megejtünk egy mélyebb vagy akár barátibb hangvételű beszélgetést és eddig ezen a listán volt Zeni is. Hiába vagyunk egy korosztály még, így sem kerestem kifejezetten a társaságát. Szerintem mindkettőnknek van egy olyan alapvető arcberendezése, amire ha nem figyelünk oda mérhetetlenül unott és közönyös, gyakorlatilag unszimpatikus ábrázat ül ki a képünkre, amitől nem tudom szépíteni... egyszerűen rideg picsáknak tűnünk.
Most mégis itt nevetgélünk szerencsétlen szerencsénken, hogy így egymásba botlottunk.
-Hát ebben nem is kételkedtem. Lehet, hogy inkább nem is akarom tudni, hogy mit tartogatsz a számára....-Rövid szünetet tartok elgondolkozva egy kissé.-BÁR... igazából ha segítség kell.. vagy asszisztencia.. vagy csak valaki aki fogja a kamerát szólj.-Széles mosollyal pillantok rá, hiszen legalább mi csajok tartsunk össze ebben a mocsok világban, főleg ha ennyire kitolnak velünk az emberek.
-Komolyan? Fujj... az ember azt hinni, hogy egy olyan arccal, mint az övé legalább csókolni megtanult.. gondolom volt alkalma bőven gyakorolni.-Matt jól néz ki, de ezek szerint itt meg is áll a srác tudománya, ami mérhetetlenül kiábrándító tud lenni. Nem mondom, hogy megmentené, de biztos valamilyen szinten enyhítő körülmény lenne a számára, de ezek szerint még ebben sem reménykedhet.
-Rendben, ahogy érzed. Akkor szerzünk neked jeget, nekem meg egy adag sültkrumplit.-Többre nem is kifejezetten vágyom, maximum egy üdítőre, a nagy ijedtségre mindig leesik a vércukrom szóval nem várnám meg, amíg megszédülök. Kiszállok és igyekszem nem bámulni őt, ahogyan ő is nagy nehezen kijut az autóból. Inkább csak komótos léptekkel kerülöm meg az autót, ahogy látom, hogy megtámaszkodik.
-Áhh.. két keréken nem vagyok túl stabil, bár lehet az a hiba, hogy az olasz dadusom nem minden utasítása volt teljesen egyértelmű, amikor próbált megtanítani tekerni. Csak képzeld el ahogy a két nyelvet keverve kiabált utánam és én közben azt sem tudtam merre vagyok arccal előre 5 évesen. Mondjuk apa minden bizonnyal jobban értékelné.-Jókedvűen nevetek egyet ismét. Gondolom jobban beleférne a családi képbe ha mondjuk a Tour de France lenne a cél, mint az, hogy titokban a gumikat égetem valahol a külvárosban.
-Versenyzel te is? Vagy elég az adrenalin kabalaként az anyóson?-Kérdezem kíváncsian bár az is lehet, hogy épp csak egy véletlennek lehettem a szemtanúja, mert még kísérőnek sem szokott beülni.
Az alsó ajkamat rágcsálva pillantok a felém nyújtott dobozra. Igazából nem dohányzom, de alkalomadtán elszívok egy-egy szálat, amikor éppen a helyzet úgy adja magát. Végül csak elmosolyodok és kiveszek egy szálat, hogy vele együtt gyújthassak rá. A füst persze azonnal megkaparja a torkom amitől köhintek is néhányat.
-Eskü nem ez az első szálam. Csak ritkán csinálom.-Magyarázkodok félig nevetve. A következő slukk már jóval könnyebben csúszik, így nem szerencsétlenkedek tovább.
-Azért még mindig egy kicsit nehezen hiszem el, hogy mi most így együtt lógunk. Full döbbenetes, de imádom.-Mármint nyilván azt leszámítva, hogy ehhez össze kellett törnie egy kicsit magát.

Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

Tisztában voltam azzal, hogy az alapozó ide aztán édes kevés, de legalább megtört a a jég és felnevetett. Az igazság, hogy nem szoktam ilyen pipere cuccokat használni, főleg nem az ilyen helyeken. Elég az, mikor kötelező helyen ki kell mázolni magunkat. Már akkor is vakaródzom annyira nem bírom én az ilyen cicomákat.
- Látszik nem számítottál potyautasra. - vigyorgok rá. Egy biztos, egyikünk sem úgy gondolta, hogy ma éjjel együtt fogunk kocsikázni. Az élet azért elég szar humorérzékkel rendelkezik. Vagy csak a sors söpörte az utamba, hogy itt az esély, normális emberekkel ismerkedni, barátkozni. Hiszen nem is tűnik olyan vészesnek együtt lógni éjszakánként. Ha már közös érdeklődésünk van.
- Ne legyél tettestárs. Mentsd magad, amíg lehet. - nevetek rá, ahogy kissé hosszabban figyelem gondolkodó arcát. Mennyivel különb, mint mikor karót nyelve kell eljátszani a luxus hercegnőket. - Tehát nem szereted, ha megmondják mit csinálj! - ingatom meg a kobakom, ahogy szavaival épp rácáfol az enyémekre. Tehát ő is hasonlóan gondolkodik. Az ő fantáziáját is megmozgatta, hogy sorstársak vagyunk, éjjel-nappal.
- Igényes vagyok ilyen téren, van egy szint, ami alá nem adom. Ő pedig még unaloműzésre sem üti meg a lécet. - vonom meg a vállam unottan. Igaza van, jól néz ki, de a külső nálam nem játszik. Míg  úgy csókol akár egy csiga. Arra pedig nem vágyom, hogy fél napig mossam a fogam és a szám, hogy eltüntessem a gondolatát is. Megrázkódom, ahogy bele issza az elmémbe magát újra a kép és fintorogva nézek a lányra.- Bocs, minden megjelenik a fejembe, amire gondolok. - magyarázom mielőtt frászt kap, hogy a baleset miatt rosszabbodik az állapotom. Így sem tűnik valami stabilnak mellettem. De legalább igyekszik  nem kimutatni.
- Sült krumpli? Inkább krokettes lánynak néztelek. - nevetek újra, mert tényleg nem akarom, hogy teljesen befeszüljön mellettem. Egy idősek vagyunk, egy szintet ütünk meg. Most pedig nem az úrilány szekció van előttünk. Hanem a bűnös éjszakai élet.
- Jól vagy? - ráncolom a homlokomat, ahogy látom az arcát. Leginkább tippelném, hogy nem bírja a vért, vagy megijedt, hogy mennyivel rosszabb a kinézetem, mint elsőre gondolta. Egy biztos, nem akarom, hogy rosszul legyen.
- Milyen jó lehetett, mikor száguldasz a dombon lefelé, és közben üvöltenek mögötted, hogy mit csinálj, és megpróbálod nem felnyalni az aszfaltot. - igyekszem elhessegetni a felbukkanó képet a lelki szemeim elől.
- Volt mikor beszálltam, de maradok a nézők között. Inkább csak buliból elkötök pár kocsit, hogy megszívassam a nagypofájúakat. - vonom meg a vállam és megnevezésére nevetnem kell. - Kabala? Láthattad mennyire hozok szerencsét. Sőt, biztos isten nem fogok többet részt venni. - megrázom a fejem. Nem rossz, meg tetszett, hogy milyen hatással volt az elmémre és a testemre. De a vége annyira nem volt kellemes.
Ahogy a száját rágcsálja megakad pillantásom rajta és talán túlságosan is sokáig figyelem, mert már csak arra eszmélek fel, hogy kihúzza a felkínált szálat. Elrakva a dobozt nyújtom az öngyújtót is és valahogy nem tudom elengedni a tekintetét, ahogy a füst eltűnik az ajkai között, majd kifújja. Karcos köhögésére kérdőn nézek rá. Ha tudtam volna fel sem ajánlom. Bár nem volt kötelező elfogadnia. Aztán a következőnél már könnyebbé válik számára és bólintok. Most már foglalkozhattam a sajátommal is.
- Ugye? Mennyivel másabb így dumálni, mint mikor feldugják a seprűnyelet, hogy egyenes háttal, tökéletes mosollyal bájologj. Mert nem tudhatod, hogy ki lesz a férjed. Mert biztos, hogy ilyen eseményen fogok megtalálni. - forgatom meg a szemeimet és nevetve nézek rá végül. Ahogy felsóhajtok. - Nekem is nagyon bejön, hogy ennyire ellazultál. Az elején még aggódtam, hogy a nevem után kitéped a kormányt a helyéről. - vigyorgok szenvtelenül rá. Ahogy közben a füstölgő rúd lassan elfogy az ujjaim között. Végül elhajítva a csikket fordítom a fejem az épület felé, majd magamra nézek.
- Megvárlak inkább. Mielőtt még több embert lesokkolok. - a véres felsőmet biztos nem néznék jó szemmel és persze a liluló fejemet sem.

Zeni & Bambi

up and down, side to side like a rollercoaster.

szavak száma: 599 zene: pullin up megjegyzés: this is how i look

Ha csak a magam mentésére gondolnék, akkor ő sem ülne most itt mellettem.
-Mindegy, az ajánlat áll, valahol utolérsz, ha mégis kellene két segítő kéz.-Széles mosollyal pillantok rá, minden ilyen estén rizikózok, hogy bajba keveredek-e vagy sem, még egy húzás már talán nem oszt nem szoroz.
-Ki szereti? Le se szarták mit csinálok, amíg a bátyám élt. Azután, hogy Emmett meghalt minden szart a nyakamba akasztottak és gyakorlatilag mindentől elvágtak.-Megvonom a vállaimat. Nem hisztériázok és nem picsogok miatta, hiszen már régen beletörődtem. Igazából gyakorlatilag egyszer sem borultam ki amiatt, hogy elvették tőlem a jövőt, amit terveztem. A cég élére kelleni fog valaki és ez a személy kizárásos alapon én lettem, hiába vannak unokatestvéreim, akik még talán érdeklődének is a téma iránt. Mindegy is. Nem panaszkodom, hiszen ez a kiváltságos élet ára.
-Jujj... ennyire rossz volt a srác?-Kérdezem vigyorogva kicsit összeráncolva az orromat és majdnem egy teljesen megegyező grimaszt látok az arcán amitől most már tényleg elnevetem magam. Ezek szerint tényleg elég vacak lehet Matt nyelvmunkája, ha még a gondolat is taszítja. Ezért nem szoktam én csupán unaloműzésből kavarni. Kell a bánatnak az ilyen rossz élmény.
-Nem szeretem a krokettet.-Fintorgok egyet mielőtt visszatérne a mosolyom és kiszállok a kocsiból.
-Minden oké, csak nem nagyon ettem ma semmit.-Nem szándékosan csak gyakorlatilag megfeledkeztem róla. Lassan ott tartok, hogy be kellene állítanom valami emlékeztetőt a telefonomba, hogy ez többször ne forduljon elő.
-Ha legalább értettem volna, hogy mit kiabál... akkoriban még egy szót sem értettem olaszul, ő meg kétségbeesésében egyre kevesebb angol szót használt.-Most már persze nevetve gondolok vissza erre az emlékre, hiszen így hogy tudom a végkifejletet, miszerint egy bokor a lejtő alján elkapott már tényleg vicces ez az egész.
-Szóval ez neked inkább terepszemle? Mit kezdesz utána a kocsikkal?-Kérdezem és nem tudom teljesen palástolni a meglepettségemet. Gondolom ebben is csak az adrenalint keresi, hiszen a pénz nem hajthatja.
-Matt egy balfasz sokszor. Túlvállalja magát, mert felülbecsüli a képességeit és ez nagyon nagy baj, ha talál legalább egy akkora barmot, mint ő maga és össze tudnak akaszkodni. Ezen még egy kabala sem segíthet. Majd egyszer ülj be hozzám.-Felajánlom neki a lehetőséget. Én aránylag ritkán töröm a kocsit, magamat még annyira sem, úgyhogy velem biztonságban lenne. Ezekkel a hülyékkel ellentétben én 6 éves korom óta gyötröm az aszfaltot, szóval egy kicsivel azt hiszem több rutinom van abban, hogy mikor kell elvenni a gázt.
Látványosan összeakad a tekintetünk miközben rágyújtunk és azt hiszem most egy kicsit kevésbé jövök ettől zavarba. Bátrabban nézek a szemeibe és még egy halvány mosoly is megbújik ajkaim szegletében mielőtt az első slukk teljesen kizökkentene egy enyhe köhögést kicsikarva belőlem. Jézus de rég dohányoztam már.
-Pffff.. ne is mondd! Mintha még mindig lenne bármi jelentősége annak, hogy ki mellett kötünk ki végül.-Megforgatom a szemeimet, hiszen már nem kell rangokról beszélgetni vagy bármi ilyen hülyeségről és a társaságunk legtöbbje akkora vagyonnal rendelkezik, hogy ha még 10 másik családot kellene eltartani azt sem érezné meg a bankszámlánk.
-Inkább csak megijedtem. Nem számítottam ismerősre.-Mármint nem a másik világunkból.
-Okés. Mindjárt jövök.-Bólintok elpöccintve a csikket és besétálok.
A rendelést gyorsan megkapom. Egy pohártartóban hozok két nagy üdítőt és egy nagy pohár jeget külön, illetve egy papírzacskóba a sültkrumplit, ami hamarosan meg fogja menteni az életemet.

Bambi && Zeni

Uno, dos y tres, vamo' a darle.La envidia que se calle

Most már érzem magam inkább egy komédiában, mint sem akciófilmben. Mikor kiderül, hogy a suli két nagymenője, akik nem kedvelték egymást, pontosan azért mert egy „fajtából” valók. Több a közös, mint remélték. Ajánlatán csak felnevetek és bólintok párat. Kerülve a heves mozdulatokat, amitől úgy érezném, hogy leesik a fejem a helyéről.
Úgy tűnik, hogy sikerült akaratom ellenére felpaprikáznom egy olyan mondattal, amivel egyáltalán nem az volt a célom és hallgatom a mondani valóját, látványosan elhúzva a számat.
- Úgy hangzik, mintha a szüleidnek csak egy Joker kártya lennél, kikerült a képből a bátyád és előhúztak a farzsebből, a tipikus felkiáltással, hogy „van másik!”.- teszek macskakörmöket magam elé, hogy jobban illusztráljam azt, amire gondolok. Nem a bátyát akarom leszólni, vagy azt, hogy milyen lehet a szüleivel a kapcsolata. De elég szívtelennek hangzik, hogy hirtelen minden figyelem rá irányul. Így már érthető miért szeret ebbe a közegbe lenni. Sose volt testvérem, nem tudom milyen lehetett nem szem előtt lenni. Gondolom kényelmesen élte az életét, aztán kirántották a lába alól a talajt és ideje felnőni és amiről eddig talán fogalma sem volt, most kell megtanulni, azonnal. Pocsék érzés.
- Mondanám, hogy próbáld ki! De nem akarok az ellenséged lenni. - vigyorgok rá. Nem szoktam a szívemre venni, ha valaki akivel jól szórakozom mással kerül hasonló viszonyba. Nem vagyok a kapcsolatok híve és következő sarkon akár kettőt is találok, aki szívesen űzné velem az unalmas perceit. Matt pedig különösebben nem fogja megbántani a szívemet, ha mással látom nyálat cserélni. Inkább megkönnyebbülés.
- Miért? Az étel az egyetlen, amivel büntetlenül lehet bűnözni. Enned kell. - bökök a fejemmel az épület felé. Nem valami vastag lány, de így energiája sem marad arra, hogy haza menjen. Bár elég stabilan áll, nem szeretném ha az éhség miatt egyszerűen csak elvágódna.
Hangosan nevetek, ahogy elmeséli azt a bizonyos biciklis élményét, amitől valószínű, hogy örökre elment a kedve a kétkerekűektől.
- Szegény dadus! A szeme láttára töri magát össze az, akire vigyázni kéne. Én is elfelejteném, hogy mit mondjak. - vigyorgok rá. Nem is lehet hibáztatni szegény asszonyt, lemerem fogadni, hogy mikor látta borulni még a szíve is megállt. - Ha gondolod megtanítalak. Ígérem érteni fogsz minden szót. - kacsintok rá végül. Nem terveztem, hogy ilyen kalandokba vonom magunkat, de nem tudom elengedni azt, hogy itt van és van egy félelme a két kerekűektől.
Kérdésére újra nevetnem kell és megvonom a vállam. -Attól függ. Ha olyan az autó, amiben szívesen ülök, akkor kihajtom belőle a benzint és otthagyom az útszélén. Ha meg bosszantásként csinálom, akkor dobok pár szelfit az illetőnek a kocsival együtt és oda ajándékozom egy hajléktalannak. Úgy sem tud vele mit kezdeni, a gazdája meg takaríthatja a kocsit, amibe belepiszkítottak. - vallok színt. Nem szokásom arról beszélni, hogy milyen hobbikat űzök. Most viszont olyan játszi könnyedséggel jönnek a szavak, hogy gondolkodni is elfelejtek. Ha úgy vesszük idegenek vagyunk.
Végig szalad a tekintetem rajta, ahogy felajánlja az anyós ülését és egy laza mosoly bujkál az ajkaim szegletében. - Gyorsan rá kaptál az ízemre. Pedig meg sem kóstoltál. - nevetek kissé buján. Nem terveztem flörtölni vele, de valahogy hozza a történések. Nem vagyok nagy pasi faló, a csajokkal pedig még óvatosabb vagyok. Ez is mehet a kukába, akár csak a mai este.
Ahogy egymás szemébe veszünk nagyot kell nyeljek és minden sötét gondolatot el kell hessegessek. De tetszik, ahogy mindenbe bele vág azonnal. Nem mondanám meggondolatlannak, de elég tökös. Pasik nem ennyire bevállalósak.
- Apám szerint a pénz sosem elég. Én meg ellennék csak az éjszakai életemmel is. - vonom meg a vállam egyszerűen. Nem érdekelt sosem a rang, a bankszámla. Ha jó volt, akkor jó volt. - Kár, hogy nem mutattam be neki Carly-t. Valószínű apácazárdában dekkolnék. - vigyorgok rá. Nem tudják, hogy vannak más gondolataim is. Minden barátságot elbasztam eddig, mert ha iszom nem érdekel, hogy barátok vagyunk, rá mozdulok.
Bólintok az utolsó szavaira és újabb cigit előkotorva gyújtom meg, míg távolodó alakját nézem. Végül megzabolázva magam a sötétségnek szentelem a figyelmem, ahogy billegve megpróbálkozom a járással. Bicegek. De egész tűrhető. Az oldalam hasogat. Még ez is elmegy. Egy kis jég és kirúgom magam holnapra. Mire vissza ér én is a kocsinál várom.
- Gyors voltál. - nyúlok is a jégért, hogy a homlokomra nyomva sóhajtsak. - Rohadt jó érzés! - nyögök fel, ahogy a szemébe nézek, majd a zacskóra. - Egyél! Addig nem engedlek sehova. -ingatom meg picit a fejem.