Clara már jól ismer. Tavaly nyáron kezdett itt melózni és hamar kitanulta a szakma fortélyait , na meg azt is, hogy kinek és mit szolgáljon fel. Okos nő és bírom a humorát. Kevés embert viselek el magam körül és még kevesebb nőt. Ő valamiért kivétel. Épp a legújabb fogyókúrájáról magyaráz, amikor egy idiòta az arcába tol egy 20ast, jelezvén, hogy rendelni akar. – Héy, mi lenne ha kiszolgálnál és nem a szádat jártatnád kismalac? – Clara nem azok közè a nők közé tartozik akiknek nincs egyéb okuk diétázni, minthogy képeket töltsenek fel magukròl. Claran van legalább húsz kilò plusz de ő ennek ellenére elmosolyodik, elveszi a pènzt és berakja a tálba amin nagy betűkkel áll: Clara álom cipője. – Mit adhatok? – a hülyèje jelenetet rendezne de a Clara mellett dolgozò Mark előrehajol. – Rendelj vagy húzz innen. – Persze a srác tùl fiatal és inkább a rendelés nellett dönt ès még fizet is azon felül amit Clara bezsebelt. – Szóval hozzájárulsz a cipőmhöz vagy mi lesz? – löki elém a tálat és egy pohárral a tullamore drewból legalább hat jégkockával. Belekortyolok. Nincs is jobb, mint az olcsò írnél. Előhúzok egy huszast és a tálba dobom. – A következő kört te állod. – bòlint és tovább folytatja ott ahol abbahagyta. Hiányzik neki a csoki. Szerintem meg egy jó d*ugás.
Csupán egy òrával ķésőbb Clara végez és elköszön. Megìgérteti velem, hogy nem megyek haza kocsival. Mikor kilép, sírva fakad. Nem megyek utána. Helyette rendelek még egyet. Mark levágja elém az italt. – Záròra Doyle. Menj haza. – zavartan nézek az òrámra. Hiszen Clara csak most végzett. A telefononra siklik a tekintetem. Hajnali egy. Clara òrákkal ezelőtt végzett. Mire észbe kapok már hazafele tántorgok. Nagy nehezen de tárcsázom a számot. Szükségem van rá... jobban mondva s szájára a far*amon. Ő meg soha nem mond nemet. Most sem kell megismételnem magam. Hàla a jò égnek nem a beszédes fajta. Inkább sikolt. Már amikor nincs tele a szája.
Reggel, meglepő módOn elég korán ébredek és most először még a lakásomban találom. Tusol. Ha. Átlépek a szarjain és felrakok egy kávét magamnak. Mikor lehajolok, hogy kihúzzam az alsó fìòkot, veszem csak észre a drogot a parkettamon. Az nem az enyém. A  kávével a kezemben várok és nagyot nyelek mikor kilép. – Le vagy tartóztatva.