Ma egy kicsit jobban izgultam, mert tudtam, hogy itt lesz Milo, ugyan a fellépésem előtt nem találkoztam vele, de megígérte, és tudom, hogy nekem nem mond olyat, amit utána nem tud betartani. Ő az egyetlen olyan barátom, aki tud mindenről, amit csinálok Bambin kívül, de valahogy Milonak mindig mindent őszintébben elmondok, mert még a hülye lányos fejemben ott lángol az a plátói szerelem, amit már évek óta próbálok kiírtani, de amint megjelenik nálunk, a házban vagy itt a bárban, vagy csak jön egy üzenet máris megdobban a szívem, ami nem okés, mert ő a tesóm legjobb barátja, ja és szerint olyan, mintha a bátyánk lenne. Na meg ő sem néz engem többnek, mint egy kislány, aki rajongva beszél neki az álmairól, amit támogat, de közben lehet csak kedves akar lenni velem.
Egy kisebb pánik tör rám, a lámpaláz ilyenkor állandó vendégem és a vállamon állandóan még akkor is amikor nem akarom, de most még jobban üvölt a fülembe, hogy nem fog menni, nélküle nem.
Kinézek az ajtón és meglátom a pultnál és mintha valaki egy óriási követ görgetett volna le a szívemről vigyorodom el, és kifújok egy mély levegőt, majd teli vigyorral megy fel a színpadra, hogy előadjak mindent, ami ebben a két hónapban bennem felgyülemlett, ameddig nem tudtam fellépni. A suli mellett nem olyan egyszerű a fellépéseket is összehozni, főleg, hogy a tulaj nem túl sok lehetőséget ad, mondjuk megértem egy karaoke est sokkal jobban vonzza a embereket, mint az én zenélésem, ez csak egy bizonyos réteget fog meg, azokat is inkább kevesebb ideig, mert mondanivalóm ugyan van, de nem vagyok sem híres, sem sokak szerint annyira jó, hogy mindenkinek lekössem a figyelmét. Persze a ruháim segítenek ezen, amit pofátlan módon használok ki, most persze nem csak a közönségnek akartam tetszeni, tudat alatt tudtam miért vettem fel azt amit, de ezt hangosan és magamnak sem vallanám be, meg hát minek is azt.
Éneklé sközben igyekszem nem Milora nézni, valamit nagyon beszél a tulajjal, ami nyugtalanságra ad okot, de abban a fél órában amíg zenélek nem akarok ezzel foglalkozni.A színpadról lefelejövet elrakom a gitárom, addig eltűnök és amint csippan a telefonom már indulok is kifelé egyenesen Milo felé, ma nem dolgozok a pult mögött, így szabad estém van, kivéve ha nem találja ki a főnök, hogy kell a segítség és nekem be kell állnom, hiszen felléphettem nem lehetek hálátlan.
- Kettő is jöhet. - kacsintok rá, és nyomok két puszit az arcára, majd levágódok mellé a pulthoz, milyen furcsa érzés ezen az oldalon lenni.

Amint felé tartok, idegesen viharzik mellettem a Golden tulaja, aki még csak rám sem néz, pedig azért egy biccentést mgé meg szokott engedni magának. Nem veszem magamra, úgy érzem én jó voltam, valami rajtam kívül bosszantotta fel, legalábbis ebben akarok hinni.
- Tudod, hogy abban milyen jó vagyok. - vigyorgok rá, még büszke is vagyok magamra, hogy ennyire jól tartom magam a közelében. Már kezdem megszokni a rajongásom tényét és elfogadni mindazt ami bennem játszódik, mert ezen változtatni nem tudok, elnyomni igen és ő támogat engem, ami miatt nem tudok elszakadni tőle, néha olyan nekem mint egy mentsvár, akit közben szeretnék mégis távol tartani magamtól hülye érzéseim miatt.
Igaz, hogy én kezdtem de a kacsintását követően elkapom a tekintetem róla és csak a fél mosolyomat láthatja, amit jobb is, mert hiába van félhomály itt bent, akkor is feltűnne neki a piros arcom, ami tök ciki lenne, bár ráfognám a melegre, ami bent uralkodik.
- Maradok a sörnél, melegem van és nem kívánok jobban benyomni, mint szoktam. - nem szokványos lányos kérés, de már megszoktam, amikor furán néznek emiatt rám, attól nem fogok legalább hülyét csinálni magamból és nem csinálok olyat előtte, amit másnap megbánok.
- Köszönöm! De szerintem Mr. Brushnak a tulajnak annyira nem jött be, olyan mogorva képpel viharzott el mellettem, hogy most egy darabig nem hiszem, hogy lesz erre lehetőségem. - tudom, hogy az is ajándék amit itt kapok nekem legalábbis az, a nagy jogász jövőm helyett ezt választani nem éppen biztosítás arra, hogy be fog jönni és most akadozik ez az egész, de nem adom fel, csak nagyon türelmesnek kell lennem.
Ahogy kimondja a bátyám szót összeszorul a torkom és nem tudom az arcommal sem leplezni mennyire zavar, amikor így utal magára, csak csak elmosolyodok, magamra erőltetek egy mosolyt, amit még ő sem biztos, hogy átlát, mert begyakoroltam,  amikor otthon az egyetemről faggatnak, tökéletesen játszom, hogy minden rendben van, akárcsak most ezzel a titulussal. Persze gyorsan illan el az egész, amint bókot kapok tőle, pont tőle.
Legszívesebben üvöltenék a fejébe, hogy te vagy az, miattad vettem fel, de nem teszem, mert természetesen nem így van, magam miatt vettem fel, ez nyilvánvaló…, de válaszolnom in kellene neki ahelyett, hogy bámulom őt vigyorogva.
- Van egy, de észre sem vesz. - legyintek, mintha semmiség lenne, és végülis nem hazudtam neki, de remélem ennél jobban nem fog bele kérdezni, vagy körbenézni, hogy kiről lehet szó, mert egyértelmű, hogy rajta kívül nem nagyon van itt olyan, aki engem érdekelhetne.
Harper gyorsan ki is adja nekünk a kért italokat és felé fordulva, próbálva a korábbi témánkról terelni a figyelmet emelem a poharam felé vagyis inkább a korsóm. - Köszönöm, hogy itt vagy Milo, fogalmad sincs mennyire boldoggá teszel, amint megláttam a fürtjeidet a pultnál rögtön jobb kedvem lett. - ezt tudja mindig is tudta, hogy mennyit jelent, hogy itt van, mert mást a családomból nem tudok hívni és ő is az nekem végülis, hiába akarnám én máshogy az egész kapcsolatunkat,  mert már csak most, hogy végignézek rajta meg remegnek a lábaim pedig annyira semmi esélyem, és miért is akarnám elrontani ami most jó.

Nagyon jól tudja, hogy még a hideg is kiráz a tudattól, hogy én is egyike legyek azoknak az Anseleknek, akik az ügyvédi kamarát bővítik. Nem az én világom,csak kár, hogy a szüleim nem látják ezt, és még a saját nővérem sem, akinek mindent elmondok, na jó majdnem mindent, azt valahogy elfelejtettem veled közölni évek óta, hogy a legjobb barátjába belezúgtam már nagyon régen.
- Tudom, de nem akarok olyan lenni, mint ti, van ebben a szakmában valami, ami olyan kegyetlenné teszi az embert. Téged is, ne nézz rám ilyen szépen, mert lehet, hogy velem más hangnemben beszélsz, de tudom, hogy tudsz te rosszabb is lenni, de nézz rám, szerinted nekem menni? - kérdezem végig mutatva magamon, elég csak belegondolni, hogy mennyire nem vagyok aza típus, aki simán védene meg mondjuk egy gyilkost, ha azt az ágát választom a szakmának, vagy egy apát, aki el akarja venni a gyereket az anyjától egy válás alatt.
Kérdő nézek rá, amikor Mr. Brush kitörésének  okát latolgatjuk,de lehet csak egy megérzés részéről, amit én nem fogok megérteni, mert megintcsak nem születtem sem az üzleti életbe, sem sehova, ami nem a művészet és kész.
Nem szoktam ennyire nyíltan kimondani azt a tényt, hogy mi van a kis szívemben, vagyis már lehet csak az agyam játszik velem évek óta, hiszen régen el kellett volna engednem ezt az egészet, de még nem tudom és most talán először mondom ki neki, hogy igen van valaki, de nem nem veszi észre, hogy reménytelenül bolond vagyok miatta néha. De nem is baj, ez így van jól és ennyi kellaz én lelkemnek is, csodás számok születnek és igazából születtek is ebből, amit még senki nem hallott, mert félek attól rájönnének miről szól és azt nem annyira szeretném. Jobb a az én titkom marad, amit még a legjobb barátnőm sem tud.
Közelebb hajol, érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem, próbálom lassabban venni a  levegőt, hogy ne érezze, mennyire felgyorsult a vérkeringésem is, és nem nézek rá, csak belepirulok abba amit mond.
- Nem barom, csak jobb ha én sem bonyolodok bele semmibe, itt a suli, a zenélés, nem kell nekem még egy ok, amiért dalokat írhatok. - nevetek fel egy kicsit kellemetlenül, próbálva a lazát mutatni felé, de a keze majdnem hogy hozzám ér és lepillantok rá, majd vissza az arcára, ami még mindig vészesen közel van hozzám, de az ital egy kicsit enyhíti a forróságot.
Érzem a parfümjének az illatát, amitől mindig megbolondulok és csak igyekszem elterelni a saját figyelmem, mert már nagyon régen voltunk kettesben és pontosan ezért, mert mindig attól féltem, hogy nem tudom tartani magam és sok jelet fogok küldeni, ami egyértelmű lesz.
Felnevetek már sokkal könnyedebben, amikor a megjátszott sértődés jön, de felveszem a fonalat és belemegyek a játékába. A kezemet a lábára teszem és a szemébe nézek nagyon koncentrálva, hogy ne nevessem el magam. - Hozom a ragtapaszt és összeragasztom azt a sebet, amit a kételkedésem okozott jó? - bájosan mosolyog rá, de a következő mondatára elnevetem magam.
- Szalvétára jó lesz? - térek ki a pillantása alól, mert nem akarok állandóan vörösen villogni neki, akárhányszor rám néz azokkal a szemekkel. Felemelem a szalvátét és meglóbálom kettőnk között, kicsit hátrébb dőlve tőle. Jobb ha nem sejti, hogy mi folyik bennem, ő csak a húgának néz semmi többnek, szóval úgy is kell viselkednem. Talán össze is szedhetnék valakit, hátha segít elfelejteni, hogy mennyire nem kellene ennyire lángolnom utána, vagy csak kiverni őt a fejemből abban az értelemben, ahogy most benne van. De ez most nem menne, nem akarok új embereket megismerni, főleg nem ennyire közel engednem magamhoz, mert nem osztom meg az éltem részleteit ennyire könnyen.
Tudom, hogy ő milyen, mindig is belevaló srác volt, amióta ismerem, amióta megszülettem túlfeszíti a húrt, de nem csak velem, a nővérem mesélni szokott, hogy mennyire keményen tolja a csajokkal a flörtöt a többire sosemvolt kíváncsi, csak elhúztam az orrom,mintha nem akarnék hallani a nem bátyám,  bátyám szexuális életéről, pedig csak nem akartam tudni sosem kivel hogyan foglalja le magát, és ez nem én vagyok.
- Mész ma tovább bulizni valahova? - kérdezem fürkésző tekintettel, miközben egy nagyobb kortyot nyelek le az italomból és letörlöm az orromon maradt habot.

Szerencsére minden hülye aggályomat elűzi a megjegyzésével, amikor szóba jön a nekem tervezett jövő rossz érzésem lesz, mert még mindig titkolom a szüleim előtt a tettemet, hogy már régen nem jogi úton járok.
- A legszebbek. - nyújtom ki a nyelvem játékosan, mert amúgy ezt gondolom, de jobb ha elviccelem, mert nem kell tudni amit gondolok ténylegesen. Érdekes módon sokszor beszélünk magánéletünkről egymásnak, de valahogy a szerelmi életünk sosem került előtérbe, magam sem értem miért, mondjuk nekem nem nagyon volt mi, neki meg csak sosem akartam tudni éppen kit vitt ágyba, de tudom, hogy elég szép számmal büszkélkedhet.
- Mindig emlékeztetni foglak, hogy ne legyél egy tahó pöcs, aki néha tudsz lenni, amikor beleéled magad a munkába. - lököm meg a vállát nevetve, mert hallottam, amikor még régebben vizsgára tanultak és beszédet mondott, valami nagyon keményen adta elő és még én is elrettentem amikor hallottam azt az énjét, de az is ő, és a munkával jár, felém sosem mutatta azt a Milot és nekem ez elég is.
Legszívesebben azt mondanám, hogy akkor kérlek állj a tükör elé és olvass be magadnak, amiért nem veszed észre, hogy mennyire oda vagyok érted. De nem mondok ilyet csak bólogatok mosolyogva, mintha ezt valaha megtehetné, mert sosem fog tudni elbeszélgetni azzal, aki ezt teszi velem, aki miatt kicsit furán érzem magam, és tudom, hogy elérhetetlen számomra, mert családtag, akár a bátyám olyan ő.
Szeretem amikor nem vagyunk komolyak, azt könnyebben tudom kezelni, amikor kettesben vagyunk. Pont ezért hajlokok közelebb és kezdek bele egy nagyon kedves kis játékba, ami számomra nagyon is viccesnek ígérkezik. Belemegy a játékba és továbbviszi, szemtelenül veszi fel a fonalat amire elhúzom a szám nevetve.
- Ha ez a legnagyobb vágya a betegnek. - adok egy puszit az arcára, és veszek egy mély levegőt miközben eltávolodok tőle, jobb ha nem ebben a hangnemben folytatjuk tovább, mert egy kicsit kezdjük a családias hangulatot túllépni, amit nem lehet, hiszen a tesóm legjobb barátja, évek óta ismerem, mindenki azt mondja, olyanok vagyunk, mint a testvérek, szóval viselkedjünk is úgy nem?
- Gonosz vagy, de neked szabad. - vonom meg a vállam és intek Harpernek, hogy jöjjön ide, mert szükségem van valamire, ami nem sör és egy kicsit segít ellazítani, hogy ne piruljak bele minden egyes közeledésébe. - Mit szólsz egy feleshez? - húzom fel a szemöldököm félve, mert nem tudom mit hoz ki belőlem egy tequila vagy bármi, mert szinte még sosem ittam, maximum otthon, amikor házibulit szerveztek, és akkor is egyet és elmentem aludni, nem voltam valami partis lány, de ezen ma változtatni csak egy estére.
- Na attól nem félek, hogy le kell vakarnod bárkit is rólam. - nevetek fel kínosan mire landol előttünk a tequila, amit csak meredten bámulok, de nem nyúlok hozzá.
- Őszintén? - nézek rá nevetve, majd a felesre. - Nagyjából azt amit a legutolsó alkalommal, amikor rövidet ittam, megiszom és megyek aludni. Nem akarom elrontani az estéd, nekem az is elég nagy ajándék, hogy itt vagy ma este és végignézted a koncertem. - mosolygok rá, és lepattanok a székről, hogy megöleljem. Fogalma sincs róla, hogy mennyit jelent ez nekem, pedig mindig elmondom neki, de ő az egyetlen aki erről tud, és legszívesebben a szüleimet is elhívnám, a tesómat is, de nem tehetem, mert annak következménye lenne és még nem vagyok felkészülve azokra.
- Az a srác küldi neked a pult végéről, azt mondja, hogy szívesen venne privát koncertet. - a szemem a Harper által mutatott srácra siklik, aki a poharával int felém én meg vissza mosolygok és megemelem a poharat felé, de nem húzom le.
- Na őt levakarhatnád. - nevetek visszaülve a helyemre, de nem éppen komolyan gondolva, mert az a srác még csak veszélyt sem jelent számomra, aki a pult egyik oldaláról küld italt egy ennyire kicsi bárban annak semmi töke nincsen, de azért vicces, főleg, hogy egy másik srácot öleltem meg pont az előbb.

Hellyel közzel mindig őszinte vagyok vele, amit nem mondok el neki az csak azért van mert az a titkom róla szól és nem akarom neki elfecsegni, sőt nem csak neki senkinek nem akarom elmondani, bár magam is elfelejteném.
- Azért azt se felejtsd el, hogy egy pár félévet azért lehúztam a jogi egyetemen, van született tehetségem is, így nyugodtan kinyitom a szám és azt mondom, hogy igen szép a szemed, ha így bámulsz velük, de ugyanakkor bármennyire is próbálnád ezt kihasználni valami egészen okos húzással hamar hátrálnék ki abból, amit te kitalálsz. Lehetsz kegyetlen, de én meg nőből vagyok, csodásan tudom a magam malmára hajtani majd ezt. - elégedett fejjel mosolygok rá, mert hiába a kedves személyiségem és a nem akarok senkinek sem rosszat természetem, azért tudok én is olyan lenni, aki nem kedvelne senki sem, mert belém nevelték ezt is, csak szerencsésen lázadok ellene.
- Biztosan vannak olyan csajok akik buknak rá. - vonom meg a vállam és ilyen témát inkább nem feszegetnék vele, mert képes lennék pillanatok alatt elszólni magam és nem akarom pont most, amikor úgy érzem kordában tartok mindent. Na jó nem teljesen, mert minden önbizalmam percek alatt rengeti meg és dönti le a szépen felépített ugyan én nem fogok érte megveszni alapjaimat.
Ahogy rám mosolyog azzal a szokásos huncut mosolyával inkább csak a pult felé kapom a fejem, mintha akarnék valamit az ott lévő lánytól, de sikeresen tereli vissza magára a figyelmem a puszival.
- Jóó Milo nem vagyok kíváncsi a pererz gondolataidra. - de az vagyok, de ezt nem mondhatom annak, akit bátyámként kellene kezelnem. De nem is érdekel, mert tudom hogy vannak neki és más csajokkal, amikről én nem akarok tudni, így amikor ez a rész jön a sztorikban, amiket hallok róla vagy kimegyek, mintha dolgom lenne, vagy csak mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Már már tökéletesre fejlesztettem ezt az arcomat, ami azt mutatja, mintha a bátyámmal beszélnék, aki sosem volt, közben belül meg kikészülök, hogy ez tényleg csak ennyi lehet számomra, ami kínzó.
- Ennél is menthetetlenebb? - kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel nevetve, és tudom, hogy ittasan meg egészen más ember tudok lenni, mint ami szeretnék, na akkor hasonlítok igazán az anyámra, vagy inkább a családomra és vetkőzök le minden gátlást, amit a születésemkor felszedtem, tudok én is picsa lenni, de nem szeretek és ha iszok minden annyira máshogy hat, na ezért sem iszok, de most kell, mert érzem, hogy a testem egyre jobban kezdi feladni a dolgokat mert ő itt van mellettem.
Nem pirulok bele, figyelmeztetem magam, megint kedves volt, vagyis nem kedves ez valami egészen más, érzésnek biztos, de lehet csak bemesélem magamnak és nincs mögötte semmi csak akarom, hogy legyen, minden szó mögött azt akarom, hogy végre észrevegyen még akkor is ha olyan erősen bujkálok előle.
- Mert elfogult vagy. - forgatom meg a szemem visszavéve az álarcom, amit régóta ismerek. Jó mindig van egy két barom, aki elég erősen rám startol, amikor koncerten vagy buliban vagyok, de azok olyan semmilyenek, aminek nincsen tétje, és nincsen semmi különleges bennük, ami miatt meg kellene fogniuk, vagyis egyik sem Milo és ha ezt az eszmét, ami a fejembe ült be nem tüntetem el sosem fogok olyan férfit találni, akinél esélyem is lehet.
- Ott is maradsz nálunk este? - kérdezem hirtelen, amit rögtön meg is bánok, mert miért maradna itt, már nagyon régen volt, hogy nálunk töltötte az éjszakát, és akkor is a vendégszobába, nyilván hol máshol tette volna meg. Jobb ha ebbe még fejben sem bonyolodok bele jobban inkább.
Nagy volt a szám, hogy rólam tényleg nem kell levakarni senkit, és valószínűleg az italt küldő srácot sem, de mégis megkérem rá, hogy érezze, tényleg szükségem van rá attól függetlenül, hogy nagy a szám. Az italt ahogy megemeltem vissza is raktam a pultra, ahogyan figyeltem hogyan kezeli a srácot, de csak elnevetem magam.
- Na most már tuti, hogy nem fog rám hajtani,olyan szemmel tudsz az emberekre nézni, mintha  ki akarnád őket nyírni, na igyunk. - emelem meg már másodjára a poharat és az övéhez koccintom majd lehúzom.
- El akarom mondani anyáéknek, hogy szakot váltottam, ideje lenne, viszont enne egy nagyon nagy kérésem, ha nem tetszene nekik és kiakadnának. - hunyorogva mondok minden szót, amíg elmúlik a maró érzés. - Ha rosszul sülne el csövezhetnék nálad pár napig, lassan keresek saját lakást, lehet addigra mire ráveszem magam meg is lesz, de nem tudom utána mennyire tudnék velük szembe kerülni. - nem olyan veszedelmesek ők, csak szeretik ha minden azon az úton megy ahogy ők akarták, és én letértem róla, és egyetlen egy mentsváram van a legjobb barátnőmön kívül és az Milo, benne megbízok, de nem akarok a terhére sem lenni. - De lehet megvárom, amíg találok lakást, hogy ne zavarjalak. - aggodalmas fejjel nézek rá, majd a pultra támaszkodva hajtom a kezeim közé a fejem. Ez a téma mindig annyira nehéz.

Kinyitom a szám, talán enyhe fenyegetésre, de nem tudnám kihasználni a vele való fölényem már ha lenne sem, mert szeretem ezt a dinkát, mármint barátként, jó isten Hope.
- Lehet azért mondtam neked most ezeket. - vonom meg a vállam egy kicsit rejtélyesen kuncogva egyet, mintha valami kis nyomi lányka lennék, aki zavarban van attól, aki előtte ül, pedig mennyi ilyen volt már az életem során, jogos és sosem kezeltem jobban, csak nagyon jól adtam elő magam.
Kérdése meglep, de talán itt az ideje nyílt lapokkal beszélni, amit még mindig tudok úgy játszani, hogy ne jöjjön rá, vagy ne értse úgy ahogy én értem.
- A figyelmes srácok, akik nem megdugni akarnak egyből, hanem megismerni, akik nem a szoknya alá akarnak látni, hanem inkább a fejembe, akármennyire is nehéz a dolguk. Olyan pasi a zsánerem, aki képes végigülni egy koncertemet, akkor is, amikor még senki nem tudja ki vagyok, aki végighallgat minden hisztit, amikor éppen kiakadok. Nem néz hülyének, mert az álmaimat kergetem ahelyett, hogy a biztos talajt választanám a lábam alatt. Elég kimerítő válasz volt? - kérdezem nevetve, hogy azért ne akarjon rögtön magára gondolni, mert én amíg mondtam a magamét végig rá gondoltam, és valahogy érződött is a szavaimban ez biztos.
Zavarba hoz újra és újra, és amint megint közelebb hajol pont akkor, amikor menekülnék a tekintete elől nem segít. Miért kell neki mindig ennyire szexinek hatnia, és én miért nem tudok máshogy nézni rá ennyi év után sem. Pontosan tudom milyen csajok jönnek be neki, láttam más lányokkal, tudom kikkel szokott kavarni és nem én nem vagyok olyan, nem fekszem le minden sráccal, sőt eddig még nem is feküdtem le senkivel de ezt így szerintem ő nem is tudja.
- Biztos Milo, egészen biztos. - tudatosítsam benne egy kicsit komolyabban, mert nem azért nem érdekel, mert úgy kell tekintenem rá, mint a bátyámra, hanem mert nem akarom jobban fájdítani a szívem.
Hirtelen mégis felé kapom a fejem és olyan közel van olyan kínzóan közel és egy pillanatra el is kalandozok az ajkait bámulva, de csak annyi időre, amíg nem érzem kínosnak, hogy nyíltan mutatom ki a gyengeségem felé.
- Szerintem már láttam eleget, ha nem láttam hallottam és biztosíthatlak róla, mindegy milyen vagy, nem fogok egyhamar kiábrándulni az egyik kedvenc tesómból. -vigyorgok rá a már jól begyakorolt műmosolyommal.
- Nálam már régen nem vagy ártatlan ebben a témában. - mondom neki felemelt szemöldökkel, mert tudom, hogy mennyire szereti hallgatni, ahogy éneklek, legalábbis mindig ezt mondja, lehet hazudik, mert ezt kell mondania a viszonyunk miatt, de én elhiszem és nekem ennyi elég.
- Nem, mármint de, úgy értettem, hogy ha nem akarsz hazamenni, a szobád még mindig nincs kipakolva. - makogok jobbra balra, próbálva menteni a menthetőt, mert akarom, hogy maradjon, hogy egész este beszélgessünk a szobába, és ne aludjunk semmit. De erre olyan régen nem volt módunk, ő belefolyt a piszkos kis családi  üzletbe, ő is olyan emberré válik lassan, mint az apja, és ezt nem fogom tudni meggátolni, már látszanak a jelek, amitől annyira félek, az első, hogy kevesebb ideje van és engem igazság szerint, önző módon csak az zavar. A vendégszoba már régebb óta az övé lett, legalábbis az egyik, olyan sokat volt nálunk anno, de az a szoba mostanában üres, a nővérem is elköltözött és már csak az én szobám van amiben van élet és ez néha annyira le tud lombozni.
Hálám jeléül, amiért az első rajongómat olyan gyorsan kezelte le iszok vele, nem miatta, magam miatt, és végülis de miatta is, mert ahogy rám néz érzem, hogy forr a testem és ez annyira nem helyes, nem vele szemben mert ő nem az akivel ezt megtehetném.
- Jó.- nyugszom le a korábbi bepörgésem után, kérek valamit, de szinte azonnal rájövök, hogy nem olyan jó ötlet, de vele nem tudom eljátszani, amit olyan sokakkal, nem tudom bezavarni a szavaimmal, mert már ismer és tud reagálni. Mosolyogva csak ez az egy szó jön ki a számon, majd tovább hallgatom őt és a reakcióját, hogy hozzá akarok költözni. Őrültség tudom, de még mekkora, főleg, hogy tudom mit érzek iránta, és jobb lenne nem bonyolítani, de tudom, hogy ő az egyetlen, akihez ilyen kérdésben fordulhatok.
- Tudod, hogy mennyire szerettem veled aludni, miből gondolod, ha a nyakadon leszek nem akarlak majd látni? - kérdezem meglepetten. - Csak akkor fogadom el a szállást, ha minimuma melletted lévő szobát kapom. - jelentem ki nevetve, tudom mekkora lakása van, tudom mennyire nem tölti be, és azt is, hogy ha vele leszek nem csinálok magamnak egyszerű napokat, és tudom,hogy őt nem veszíthetem el, így megemberelem magam és majd valahogy kibírom, ha csajt hoz fel, mert benne van, na jó nem tudom menni fog e.
- De az is opció, hogy segítesz lakást keresni. - nézek rá kiskutya szemekkel, ami nekem ugyan lehet könnyebb lenne, mármint nem őt látni minden egyes nap, tudva, hogy majd egyszer valaki mással lesz boldog én meg a család mellett fogok integetni az esküvőjén, hülye képzelőerő. - Csak egy kicsit lenne kínos megint végigélni azt az időszakot, amikor a nővérem pasizott, csak most veled. - nézek rá egy kicsit bánatosan, de nevetek, mert ezt kell tennem.