Néha talán gyerekesnek tűnhet a viselkedésem, de az csak azért, mert néha szükségem van arra, hogy megerősítse bennem valaki azt, hogy igenis érek valamit. Az önbizalmam néha inog, főleg ha valaki bele tapos valamilyen formában a lelkembe, vagy épp eltiporja a büszkeségem. Bár igyekszem arra mindig, hogy a méltóságom megmaradjon, de olyan is volt mikor egy kis figyelem miatt megfeledkeztem arról, hogy büszke is legyek. Gleeson mellett azonban nem érzem magam kevesebbnek, sőt mióta csak ismerem egyre felszabadultabbnak és nőiesebbnek érzem magam. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok, bár az igaz, hogy mindig igyekezetem a tökéletességre előtte, de mivel már elég komolyra fordultak köztünk a dolgok, szívesen fedem fel neki azt az oldalam is, ami lazább és nem mindig a mukulátlanságra töregszek. Igyekeztem úgy elmagyarázni neki a ruha választásaim célját, hogy meg si értse azt, bár néha még én magam sem vagyok tisztában azzal, hogy mit miért veszek magamra. Úgy ösztönből jön legtöbbször, és szerintem az sokkal jobb is úgy, mint az, hogy az ember egy fajta stílust szigorúan kövessen és ne merje magát másban is kipróbálni.  Örülök, hogy még ezzel sem ijesztettem el magam mellől, mert látom rajta, hogy ő valóban önmgamért szeret, és nem a ruháimért.
- Én boldog vagyok melletted, és azt szeretném ha te is mindig az lennél. - akkor jó egy kapcsolat, ha egymást magunk elé helyezünk, nekem pedig jelenleg sokkal fontosabb az, hogy Gleeson boldog legyen és főleg, hogy miattam legyen az. Valahogy olyan könnyű mellette boldognak lenni és még mindig nem tudok elég hálát adni az égnek, hogy az utamba sodorta őt. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amilyeneket eddig még nem éreztem, sőt nem is tudtam, hogy lehetséges ilyesmit egyáltalán érezni. Részem legalábbis ekkora boldogságban még sosem volt. Megmosolyogtat az, ahogyan az öltönyök iránti szenvedélyéről beszél, de az még inkább, hogy az összeköltözés is megjárta a fejét. Ebből is látszik, hogy mennyire komolyak a szándékai és az már egyértelmű, hogy csak azért mert ágyba vitt elhagyni nem fog. Szóval azt hiszem, hogy most valóban tervezhetek előre az oldalán. Bár lehet, hogy korai lenne még az, hogy összeköltözzünk, viszont úgy vagyok vele, hogy úgy lehet a legjobban megismernünk egymást, ha együtt is élünk, úgyhogy ha valami miatt - ami lehetetlen - mégsem működne a kapcsolatunk, akkor jó lenne ha már az elején kiderülne. Például ha két ember együtt él, akkor derül ki igazán, hogy mennyire van meg köztük az összhang, hogyan bírkóznak meg a nehézségekkel, mik a furcsa szokásaik és így tovább.
- Szerinted akkor is működne a kapcsolatunk, ha együtt élnénk? Tudod igazán jó lenne mindennap melletted ébredni. - egy össze költözés pedig nem egy házassággal talál egyébként sem. Nem hinném, hogy azt a döntést el lehetne hamarkodni, mert bármikor vissza is költözhetnék a lakásomra. Ami mondjuk nem az enyém, csak bérelem, de ha mégis úgy adódna, hogy Gleesonhoz költözzek, akkor sem mondanék le róla. Mert azért annyira ostoba én sem vagyok. Mindenképp bebiztosítanám magamat, hogy ha bármi is történne, akkor össze tudjak csomagolni és legyen hová mennem. Nem mintha akarnék rosszra gondolni, de megfontolt vagyok azért ilyen téren.
- Igazad van. Nem is azért mondtam. Csak tudod egyre közelebb kerülök a negyvenhez... ez elég ijesztő. - vallom be lesütött szemekkel, de még mindig nem szeretném, hogy azt gondolja, hogy sürgetni akarom. Mert nem az a célom, sokkal jobb, ha lassan hagyjuk csak kibontakozni a szerelmünket és mindennel csak sorjában haladunk. Kezdésnek pedig az őszinteség lenne a legjobb. Bár nem tudom én magam sem, hogy mire céloztam a kérdésemmel, de valamiért van egy olyan érzsésem, mintha valamit nem mondana el. Nem feltétlenül rosszra gondolok... de jó lenne, ha mindent megosztana velem mindig.
- Nem... ilyesmi nem jutott az eszembe. - rázom mega fejem, mert az valóban nem fordult meg a fejemben, hogy nős lenne, vagy lennének eltitkolt gyerekei. Ezt nem tudnám elképzelni róla. - Hát, igazából én sem tudom, hogy mire gondoltam. Talán nem csak ügyvéd vagy, hanem nem tudom... van más munkád is? Úgy értem... nem tudom, hogy mennyit keres egy ügyvéd, de valamiért nekem olyan érzésem van, mintha neked nem csak abból lenne a pénzforrásod. - miközben beszélek nem merek a szemébe nézni, mert szégyellem magam amiatt, hogy ilyeneket mondok. De valóban szeretném tudni, ha esetleg lenne egy másodállása is, amit amúgy felesleges eltitkolnia. Vagyis nincs értelme. - Sajnálom, ha tapintatlan voltam. - nem sértődök meg ha nem válaszol amúgy sem, de azért bízok abban, hogy őszinte lesz hozzám. Bár nem hiszem, hogy valami olyan lenne a háttérben, amit titkolnia kéne.    

Az összeköltözés gondolata feldob, és lelki szemeim előtt meg is jelenik egy tökéletes, boldog élet, közös programokkal és meghittséggel együtt. Bár mindkettőnknek ott a munka, természetesen nem tudjuk majd akkor sem megengedni magunknak azt, hogy minden percet kettesben töltsünk, viszont a reggelek és esték ha úgy telnének, hogy egymás karjaiban kelünk és vekszünk is már épp elegendő nekem. Szeretném össze kötni vele az életem és kezdésnek nagyon jól hangzik az együttélés. Van bennem természetesen egy kicsi félsz miatta, de nem akarom a falra festeni az ördögöt. Nem ő lenne az első férfi akivel már éltem együtt, néhány évvel ezelőtt is megpróbáltam azt valakivel, de nem jött össze. Mégsem akarom ezt éreztetni vele, mert a múlt ennyire nem ismételheti önmagát. Bíznom kell benne és magamban is ahhoz, hogy minden rendben menjen köztünk. Óriási hiba folyton folyvást a múlton rágódni. Épp ezért nem is válaszolok a kérdésére, mert jó magam sem tudom, hogy milyen ok miatt ne működnénk jól együtt. Így is nagyon jól egyezünk, ha együtt laknánk sem lenne az máshogyan. Annyi külömbséggel, hogy sokkal több mindent látnánk egymásból és nem csak a tökéletességet, mert biztos vagyok abban, hogy mindkettőnknek van hibája is, amit el kell fogadnunk a másikban.
- Akkor... talán ha innen haza érünk, akkor át is költözök. Minél hamarabb szeretném, hogy az életünk közös legyen. Meg akarlak ismerni még ennél is jobban. Nagyon szeretlek Gleeson, és hiszek kettőnkben. -  valószínáleg, ezt amint elmondanám a barátnőimnek azt gondolnák, hogy őrült vagyok, hiszen úgy tűnhet siettetjük az egészet, viszont én egyáltalán nem látom az okát, amiért bármit is elkapkodnánk. Mától mindenen túl vagyunk már, amit egy szerelmes pár együtt csinálhat, és én nem hinném, hogy ezt a döntést megbánnám. Még akkor sem, ha véletlenül mégis kiderülne, hogy nem megy ez nekünk. Annyi szép élményünk van már most is, hogy mindenképp úgy gondolok majd vissza mindenre, hogy boldog voltam mellette. De hiszek abban, hogy semmi problémánk nem lesz és együtt élve is épp ennyire értjük majd meg egymást. Félve teszem fel az egyetlen kérdést, ami eszembe jut és ami egyébként piszkálja már egy ideje a fantáziámat is. Nem tudom, hogy milyen válaszra számítottam igazából, de arra, amit mond semmiképp. Minél többet beszél annál szerelmesebb leszek és nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet valaki ennyire jó ember? Még egy kicsit meg is szégyellem magam amiatt, hogy bármi rossz is megfordult a fejembe. Soha többé nem fogok kételkedni benne.
- Ez nagyon szép tőled. Sajnálom, hogy szóba hoztam ezt. De... eddig ezt nem mondtad sosem. Mármint én azt hittem, hogy csak ügyvéd vagy és kész. Bocsánat, hogy mindig kivetítem rád a csalódásaimat. Csak... annyira félek, hogy ez sem fog össze jönni. De bízok benned, és tudom, hogy szándékosan semmit nem titkolnál el előlem. - nekem természeretesen nem fontosak az anyagiak, hiszen szerencsére nem vagyok rá szorulva senki pénzére, csak valahogy annyira furcsa volt így ez az egész. Viszonzom a csókját és próbálom végre elhinni, hogy mindet igaz. Nem lesz olyan, mint a korábbi partnereim. Ő szeretni és megbecsülni fog. Közben észre veszem, hogy jön a pincér a rendeléseinkkel, megköszörülöm kicsit a torkom, majd kihúzom magam, de ezúttal nem rejtem el a dekoltázsom, mert sokkal jobban leköt az, hogy úgy vigyorogjak a szerelmemre, mintha valami ostoba kamasz lennék.
- Prue hanyat fogja vágni magát, ha megtudja, hogy hozzád akarok költözni. Ő néha jobban félt, mint a saját anyám. Nem véletlenül a legjobb barátnőm. - jegyzem meg és alig várom, hogy végre megismerjék egymást, mert biztosra veszem, hogy Gleeson is hamar megkedveli őt. Mivel én ennyire az élete része lettem, így a barátnőim is azok lesznek, mert elég sok időt töltök velük. És tudom, hogy ők is el fogják fogadni a választottam és a döntéseimet is. Csak féltenek, ami normális, hiszen elég sokszor segítettek már a talpra állásban.     

Összeköltözni valakivel óriási előrelépés egy kapcsolatban, amit vagy megerősít majd az együtt töltött idő, vagy pedig ráébreszti az embert, hogy mégsem műkődik. Én szeretnék az előbbiben hinni, mert úgy vélem, hogy olyan sok közös van bennünk, hogy az esetleges hibák majd eltörpülnek az mellett. Hiszek abban is, hogy innentől bármin túl fogunk majd lendülni és nem vissza rántani fogjuk egymást, hanem felemelni és támogatni. Számomra nagyon fontos, hogy a partnerem mellett nőnek érezzem magam, és Gleeson mellett olyasmiket tapasztaltam már most is, amilyeneket korábban sosem. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az összeköltözésünk után bármi is ne lehetne tökéletes, sőt szinte biztos vagyok abban, hogy csak még jobban megerősödik majd a kapcsolatunk. Szeretem őt annyira, hogy bármire kész vagyok a boldogságáért. A szavai pedig csak még jobban megerősítik bennem azt, hogy merjem elhinni, hogy ez a valóság és ezúttal nincs semmi játék. Őszinten szeret, önmagamért.
- Én is hiszek kettőnkben. - mosolygok rá és nem tudom elrejteni azt sem, hogy mennyire izgatott lettem már a gondolattól is, hogy össze kössük az életünket. Egyenlőre papír nélkül, de hiszem, hogy lesz még ennél szorosabb is a kapcsolatunk és nemsokára az oltár előtt is megerősíthetjük a szerelmünket. Korábban ha megpróbáltam a jövőmbe tekinteni akkor ürességet láttam, most viszont nagyon is el tudom képzelni magunkat, kéz a kézben egy életen át. Látom azt, hogy amiről mindig is álmodtam és amire vágytam meg fog mind valósulni, és olyan életem lesz mellette, amit sokan meg fognak irigyelni. Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon, azzal, hogy megismertem őt kiteljesedett az életem. Bízni akarok benne és szeretném, ha ő is mindig hinne bennem. Ezért is tettem fel az egyedüli kérdést, ami nem volt teljesen világos a számomra, a válaszától pedig csak még jobban bele szerettem. Az egyértelmű, hogy szereti a gyerekeket is, ami nagyon is imponáló a számomra, sőt most már abban is biztos vagyok, hogy ha el jutunk odáig, akkor tökéletes apa lesz. Annál többre pedig szerintem egyetlen nő sem vágyik, hogy egy olyan férfit találjon magának, aki apaként is megállja a helyét.
- Én sem szeretem az olyan embereket, akik azzal dicsekszenek, hogy jót tettek. De örülök annak, hogy ezt letisztáztuk és ezzel minden kételyt el is oszlattál belőlem. Ha majd egyszer gyerekünk lesz, akkor azt hiszem, hogy csodálatos apja leszel, és sokat fog tanulni tőled. - mert biza egy gyerekre nem csak anyára, de apára is szüksége van, nekem mindig is az volt a legnagyobb félelmem, hogy úgy járok, mint az anyám, akinek nem volt könnyű egyedülállóként betöltenie mindkét szülő szerepét. Mégis, önmagához képest tökéletesen csinálta, azt hiszem, hogy én nem is lennék rá képes egyedül végig vinni azt, amit ő is. Szerencsémre azonban nem is kell ilyenekre gondolnom, hiszen Gleeson sosem hagyna egyedül. Főleg nem egy gyerekkel. Ez egészen biztos. Kíváncsian vonom fel a szemöldökömet és amint bevallja, hogy milyen félelmekkel küzdött rá mosolygok. Nem hittem volna, hogy lehet bármi is, ami miatt nem bízott magában. Persze néha jó a bizonytalanság, hiszen a túlzott magabiztosságtól előbb vagy utóbb elbukik az ember. Hiszen olyan nincs, hogy mindenki mindenben tökéletes legyen. Néha hibáznunk kell.
- Szerintem nem baj az, ha néha meginog az önmagunkba vetett hitünk, a lényeg az, hogy végül mindig vissza találjunk. És a legfontosabb, hogy merjünk egymásnak beszélni az érzéseinkről is. Mert szerintem egy kapcsolat arról is szól, hogy átsegítsük egymást a hullámvölgyeken. - a legtöbb férfi azonban rögtön elmenekül, ha egy nőnek bármi miatt kétségei támadnának. Gleeson viszont megért, és ez annyira jól esik. Nem ítélkezik, nem szól rám, hogy ne emlegessem annyit a múltamban történő csalódásokat, hanem igyekszik elfeledtetni velem minden engem ért sérelmet. Bólintok mosolyogva és annyira elvarázsolt az egész jellemével, hogy szinte képtelenségnek tartom még azt is, hogy valaha is veszekedni tudjunk bármi felett. Megértő és figyelmes hozzám, nekem pedig ennél többre nincs is szükségem. Egyértelmű, hogy őszinték a szándékai. Kiegyenesedek, amint megérkezik a pincér a rendelésünkkel, továbbra sem nézek rá, csaka  kozdulatait figyelem. Le pakolja az ételeinket elénk majd tölt a borból is a poharainkba, aztán távozik is.
Valóban nagyon sokszor említem neki a legjobb barátnőm nevét, hiszen Prue nagyon fontos szerepet tölt be az életembe. Annyi mindenen mentünk át együtt, hogy számomra mindig nagyon fontos a véleménye. Bár így ismeretlenül ítélkezik a kapcsolatom felett, de tudom, hogy nem rosszféleségből, hanem mert fél, hogy ismét csalódok majd. Megjegyzésén elnevetem magam, mert tetszik, ahogyan Columbohoz hasonlít.
- Persze, hogy létezik. Nagyonis! Meg egyébként neki is sokat meséltem rólad, szóval majdnem olyan, mintha már ismernétek egymást. - vallom be vigyorogva, majd következő megjegyzését hallva el is komolyodok. Kizártnak tartom, hogy ne kedvelné meg őt Prue.
- Szerintem nagyon hamar megkedvel téged. Bár egy kicsit nehéz természet, néha nyers a megfogalmazása, de hidd el, hogy a szíve a helyén van. Biztosan jól ki fogtok jönni. Látni fogja rajtad ő is, hogy más vagy, mint akikkel eddig kapcsolatom volt. - ismét rá mosolygok, hogy megnyugtassam, aztán megkóstolom az ételem, ami meglepő módon nagyon ízletes, pedig sok helyen nem tudják megfelelően elkészíteni. - Hmm... ez nagyon finom. Szerintem a szakács francia. - jegyzem meg, közben pedig a poharamért nyúlok, vigyorogva Gleeson felé emelem azt, és bele kortyolok. Nem igazán vagyok szakértő, ami a borokat illeti, de ez nagyon finom. Rendesen itatja magát.      

Minél tovább tervezünk, annál nagyobb bennem a felé vetett bizalmam is. Nem gondolom, hogy mindez, amit átélek jelenleg mellette csak illuzió lenne, mert egyszerűen ha rá nézek, akkor látom a tekintetében az őszinteséget. Nem játszik velem, nem akar átverni, egyszerűen csak arra vágyik, amire én. Hogy szeretve legyen és, hogy egy tökéletes jövőt alakítsunk ki. Egyenlőre ketten, de nagyon úgy tűnik, hogy nem riasztaná el egy gyerek sem. Persze nem szeretek tervezni, sokkal könnyebb sodródni az árral és megélni a jelent, mint előre gondolkodni, viszont azt hiszem, hogy már abban a korban vagyunk, hogy igenis komolyan kell vennünk mindent. Az idő gyorsan telik és szükségünk van arra, hogy megerősítsük egymásban a szándékainkat, amik ugyan azok. Szépen sorjában haladva pedig azt hiszem, hogy bármi össze is jöhet. Az összeköltözés már nagyon komoly lépés és talán ha sikerül valóban jól egyeznünk együttélve is, akkor esedékes lehet az esküvőnk is, hogy aztán a gyerekre összpontosítsunk. Lényegében minden meg van bennünk ami elég ahhoz, hogy ne vágyunk ennél többre. Legalábbis az én részemről bőven elég ennyi, hogy boldog legyek.
- Amig tudom, hogy mellettem vagy, egészen biztos, hogy mindig ragyogni fogok. - korábban nem is gondoltam, hogy lehet egy férfit ennyire szeretni. És ezt nem csak azért érzem, mert már most a tenyerén hordoz és minden meg van benne, amit egy férfiben kerestem. Azért sem, mert epekedek azért, hogy valaki boldoggá tegyen. Egyszerűen csak ezt érzem. Bízok abban is, hogy idővel a néha fel-fel bukkanó kétségek bennem is elhalványulnak és képes leszek úgy igazán elhinni, hogy mindezt megérdemlem. Bízok Gleesonban az igaz, de azért mégis a múltam árnyéka valahogy időnként vissza vissza tér. Az például mindig is egy nagy félelmem volt, hogy ha egyszer anyává válok, akkor pont az lesz a sorsom és a gyermekem sorsa is, ami az anyámé és az enyém. Apa nélkül felnevelni egy gyereket nem könnyű, a gyereknek sem az. Bár nem hiszem, hogy ilyesmitől tartanom kéne, de azért mégis bennem van az, hogy a múlt megismételheti önmagát. De talán majd közösen valóban sikerül átlendülnünk az ilyen kételyeken, bár azt hiszem, hogy ezek csak bennem vannak. Legalábbis ő nem tesz szóvá ilyesmit soha. Bízik bennem, talán sokkal jobban, mint én ő benne, mégis törekednem kell benne, hogy azért túl sokszor ne mondjam ki, hogy mennyi sok félelmem van. Egyszer el fognak múlni azok is, és ha az sikerül, akkor csak még szorosabb lehet akapcsolatunk. Bár már most az. Ismét szóba kerül Prue, aki csakúgy, mint Gleeson nagyon fontosszerepet tölt be az életembe, a többi barátnőmmel együtt. Szeretek néha kiszakadni a hétköznapjaimból és velük lenni, talán ez az egyedüli amiről képtelen lennék lemondani. Elképzelni sem tudnám úgy az életem, hogy ne járjak néha össze a barátnőimmel. Igaz, hogy majd gyerekünk lesz, akkor arra kevesebb lehetőségem is, viszont szerintem akkor sem lesz lehetetlen. Más anyák is járnak ki néha szórakozni, szerintem azzal nincs semmilyen probléma.
- Mindenképp bemutatlak neki. Sőt a barátaimnak egytől egyig. Tudod... nekem nagyon fontos, hogy néha velük legyek. Olyankor felszabadultabb tudok lenni. - jegyzem meg, de nem azért, mert ne lenne elég nekem a szerelme. Minden embernek fontos, hogy legyenek barátai, és időt is tudjon tölteni azokkal. Bízok abban, hogy fogom tudni kezelni a magánéletem, a munkám és a társasági életem is egyszerre. Hogy legyen időm mindenkire. Ha pedig sikerül is megkedveltetnem őket egymással akkor az még nagyobb öröm lenne a számomra. Fontos az, hogy a szeretteim mindig mellettem legyenek, de választani sosem tudnék. Úgyhogy mindent meg kell tennem azért, hogy mindenki elfogadja a másikat. Bár Gleeson jó ember, és ezt Prue is meg fogja látni. Ahogyan azt is, hogy feleslegesen aggódik, hiszen ilyen jól még sosem voltam.
- Én azt nem is tudnám elképzelni rólad, hogy bármi is fel tudna dühíteni. - és ezt valóban így gondolom. Szerintem ő nem az a tipus, aki a hangját bárkire is felemelné ez pedig igazán jó, mert bár amondjója vagyok, hogy minden egészséges kapcsolatban szükség van néha a veszekedésre, de általában kerülni szoktam azért a konfliktusokat. Kivéve persze mikor valami olyan történik, amit nem tudok csendben eltűrni. De jelenleg nem hiszem, hogy ettől tartanom kéne.
- Nem kell senkinek versenyeznie senkivel. Te vagy a szerelmem, ő pedig a legjobb barátnőm. Majd úgy osztom az időmet, hogy mindkettőtökre jusson belőle. - vigyorgok rá, mert olyan aranyosnak tartom, hogy éppen Pruera féltékeny. Oké, sokat mesélek róla, meg gyakran találkozok is vele, de attól még Gleeson marad az az ember akivel együtt akarom tervezni továbbra is a jövőmet.
Az étel eszembe juttatja a hazámat és még honvágyam is lesz tőle. Hiányzik egy kicsit anya, de talán majd a következő szabadságomnál őt is meglátogathatjuk. A bor azonban meglepően jól esik, pedig nem igazán vagyok az az italozós fajta. Mégis egyre gyakrabban nyúlok a poharam után, miközben a tányéromban lévő ételről meg is feledkezem. Táncolni van kedvem, és arra, hogy felszabaduljunk egy kicsit. Végülis ezért vagyunk itt, nem? Sokkal hamarabb el fogy a poharamból az ital, mint azt gondoltam volna, érzem, hogy kipirosodik tőle az arcom, és melegem is lesz, ezért a blézeremből ki bújok.
- Ma szeretném ha igazán jól éreznénk magunkat. - mosolygok rá és az üres poharam bámulom azon gondolkodva, hogy vajon mi fog történni ha még egy pohárral meginnék? Szerintem semmi. Ritkán iszok, nem is bírom az alkoholt, de két pohár bor aligha okozhat problémát. - Ez a bor nagyon itatja magát. - mutatok az üres poharamra vigyorogva és arra várok, hogy az övé is kiürüljön, hogy újra megtölthessük azokat.      

Kicsit meglep a Gleeson feltételezése és meg is bánom azonnal azt amit mondtam. Hiszen nem is úgy gondoltam, ahogyan az hangozhatott. Hát nem látja, hogy mennyire boldog vagyok mellette? Hogyan fordulhat meg egyáltalán a fejében, hogy nem elég nekem ahhoz, hogy felszabadultnak érezzem magam? Oké, hülyén fejeztem ki magam, de akkor is kéne értenie, hogy mire gondoltam. Természetesen mindennel meg vagyok elégedve, amit nyújtani tud nekem. De a barátnőim és a szerelmem nyílván másban okozhatnak örömet. Nekem nagyon fontos az, hogy a baráti körömmel is időt tudjak tölteni, ahová természetesen ő is mindig jöhet velem, ha szeretne. Ahogyan szeretnék Gleesonnal is sok időt tölteni együtt... kettesben is. Sőt. Mától csak még inkább szeretném ha körülötte forogna az egész életem. De a barátaimra is szükségem van. Nem hiszem, hogy a kettő ne mehetne párhuzamosan. Vagyis minden szerepben képes vagyok megállni a helyem, és azon leszek, hogy senki se érezze a hiányom.
- Tudod, hogy nem úgy értettem... - szólalok meg végül miközben az arcát fürkészem, és tökéletesen látom rajta, hogy megbántódott. Pedig nem is ez volt a célom. - Igen, azt hiszem, hogy félre értettél. Nem játszok szerepet, én melletted is önmagam vagyok. Sajnálom ha megbántottalak. Csak arra akartam kilyukadni, hogy a barátaim mellett máshogyan szabadulok fel. Vagyis tudod vannak olyan témák, amit mi nők jobban szeretünk egymás között megbeszélni és... szóval ne haragudj. - nem arra célozok, hogy titkolnivalóm lenne vagy bármi olyant tennék, amivel ártanék a kapcsolatunknak. De minden kapcsolatban jó néha külön is eljárni nem? Gondolom neki is vannak barátai, akikkel össze jár néha. Meg ha amúgy is össze költözünk, akkor nagyon sok időnk lesz majd egymásra is, az a pár óra külön lét esténként nem hiszem, hogy olyan nagy baj lenne. Meg természetesen nem is minden este van ilyen. Csak hébe-hóba... hetente egyszer biztosan.
- Tényleg így gondolod? Mármint nem zavar, ha közben el járok velük miközben nálad fogok lakni? - vannak olyan férfiak, akik nem szeretik, ha a barátnőik el járkál mindenfelé, vagy akik nagyon féltékenykedőek, de én azt annyira nem szeretem ha valaki irányítani akarja az életem. Persze tudom, hogy egy kapcsolatban nem tehetek olyan dolgokat, amiket addig tettem, amig egyedülálló voltam, de az igazi kapcsolatok a bizalomra épülnek. Gleeson pedig tudom, hogy megérti. ennyire komoly kapcsolatom még nem volt. Nekem is meg kell szoknom a helyzetet. De azt hiszem, hogy van, amin nem tudok változtatni. De persze megpróbálhatok, ha nagyon szeretné. Iszok a boromból és a kérdésére rá mosolygok. Mégis milyen kérdés ez? Nem azért várok évek óta egy ilyen tökéletes kapcsolatra, hogy ne legyek a lehető legtöbbet vele.
- Persze, hogy veled leszek a legtöbbet. Olyan sokat, hogy rám fogsz unni. - vigyorgok rá, bár azért a munkáim miatt gyakran van olyan is, hogy reggel korán megyek el otthonról és csak este vergődök haza, de attól még úgyis ott lesz nekünk az éjszaka, meg a másnap és az azutáni is. - Nekem most már te vagy a legfontosabb. Én is nagyon szeretlek. Szóval hetente csak egyszer-kétszer kell nélkülöznöd, és azt is csak pár órára. - próbálom megnyugtatni, hiszen szerintem egy kicsit túlzásba esik az ilyen alaptalan félelmeivel, de majd maximum ha azt fogom látni, hogy zavarja, akkor lecsökkentem ezeket a találkozókat a barátnőimmel. Vagyis megpróbálom, de néha elég nehéz visszautasítani őket.
Bár nagyon ízlik az étel, de valahogy a bor most jobban el veszi a figyelmem, érzem is, hogy elmelegedtem tőle, pedig mindössze egyetlen pohárral ittam még meg, így kénytelen vagyok levetni  a blézerem és örülök annak, hogy Gleeson is megitta a sajátját és újra tölti a poharainkat. Azt mondta, hogy mellette is felszabadult lehetek, akkor meg nem látom annak okát, hogy ne ihassam meg egy újabb pohárral, aztán talán majd még egyel. Ezért vagyunk itt. Hogy kikapcsolódjunk. Nem mintha az én kikapcsolódásom az italozgatásokból állna. Ma nem ettem túl sokat, talán azért nem is csúszik annyira a vacsora sem és azért is érzem egyre jobban a bor hatását. Óvatosan állok fela helyemről, igazítok egyet a ruhámon, majd közelebb lépek hozzá, megfogom a kezét és megpróbálom felhúzni a helyéről.
- Gyere, táncoljunk! - szólok rá és ha velem jön, akkor meg állok egy kicsit még, hogy a pohár maradék tartalmát is magamba öntsem. Ha meg nem, akkor morcosan ülök vissza helyemre és úgy iszom azt meg.       

Egy kicsit meglep, hogy azzal vádol, hogy nem vagyok őszinte és hogy ne érezném magam elég felszabadultan a társaságában, meg is rémíszt annak a gondolata, hogy épp emiatt a buta elszólásom miatt ábrándul majd ki belőlem, de aztán meg is nyugszom, mert úgy tűnik, hogy megértette a magyarázatomat és egyáltalán nem kételkedik bennem. Hiszen nem is kell. Mert számomra nagyon fontos a kapcsolatunk és bármire kész is vagyok, hogy azt egyben tartsuk. Attól, amiért néha el járok a barátnőimmel kikapcsolódni, még Ő is épp annyira fontos és ha épp valami olyan programja lenne velem, akkor természetesen le tudnám mondan a lányokat, majd maximum velük be pótolom. De szeretném, ha Gleeson mindig ilyen tekintettel nézne rám, mint most. Mindig érezni akarom, hogy mennyire szeret.
- Nem így kellett volna mondanom, azt amit. Ugye tudod, hogy mindegy hányszor megyek el nélküled, bízhatsz bennem? Nekem csak rád van szükségem. - elsősorban legalábbis rá, mert nagyon fontos az, hogy egy nő mellett legyen egy erős, határozptt társ, akire támaszkodhat. De ugyanakkor Prue-ra és atöbbiekre is szükségem van időközönként, mert imádok velük össze ülni. - Nincs mit megbocsájtanom. Én is felkaptam volna a vizet, ha ilyent mondtál volna nekem. - mert való igaz, hogy nem szeretnék rajta én sem osztozni. De azt mégis pontosan tudom, hogy kijár néha egy kis kikapcsolódás mindkettőnknek, nincs abban semmi rossz, ha néha külön leszünk. Bár az igaz, hogy bennem lesz mindig az a félsz, hogy nőkkel vajon találkozik-e, de megpróbálom ezt nem megemlíteni majd neki és bízni benne.
- Nincs ellenemre megismerni a barátaidat, még egy baseball meccset is bevállalok akár, de azt nem ígérem, hogy nem fogok unatkozni. - nem igazán kötöttek le soha a sportok, de ha Gleeson szeret ilyen meccseket nézni, akkor talán néha tehetek kivételt. - De ugye ezek a barátok mind...férfiak? Mármint nem baj, ha vannak nő nemű barátaid is, de szeretném ha be mutatnál nekik is, hogy tudják, hogy én is vagyok most már neked. -  fűzöm azért hozzá, és remélem, hogy ezt nem is veszi olyan rossz néven, de nőkkel nem szívesen hagynám mászkálni. Nem azért, mert ne bíznék benne, hanem azért, mert a nőkben nem bízok. Gleeson jóképű, gazdag, udvarias és még humoros is. Melyik nő ne akarná felszedni? Próbálom megnyugtatni affelől, hogy a több időmet rá áll szándékomban szentelni, hiszen évek óta vágyom egy ilyen kapcsolatba és nincs az az isten, amiért bármi olyant is tennék, amivel eltávolodhatna tőlem. Bár úgy tűnik, hogy nem zavarja, hogy gyakran szeretnék a barátaimmal időt tölteni, és ez jó, mert valóban elfogad úgy, ahogy vagyok.
- Én pedig mindent megteszek majd, hogy bepótoljuk az elmúlasztott időnket. - vigyorgok rá,  és lelki szemeim előtt ismét feltűnik mindaz, ami a szobánban történt. Annyira csodálatos volt. Minden az mellette. A bortól érzem, hogy még jobb lesz a hangulatom, pedig egyáltalán nem szoktam ilyen lenni. Ma elég keveset ettem, valószínűleg az a hibás amiért a fejembe szállt kissé az alkohol, de legalább csak még jobb lett a kedvem. Örülök, hogy jön velem táncolni, így megiszom a poharamból a maradék bort is mielőtt tűncolni kezdenénk. Épp valami kellemes, lassú zene szól, amit korábban sosem hallottam. Bár érzem, hogy kicsit émelygek a bortól, így átölelem a Gleeson nyakát, hozzá simulok és próbálom tartani a ritmust. Imádok egyébként is táncolni, ez a pillanat pedig nagyon romantikus. Leszámítva talán azt, hogy egy kicsit a fejembe szállt a bor.
- Remélem mindig ilyenek leszünk. Soha ne hagyj el, jó? - pillantok rá, majd fejem a nyakához rejtem, hogy még jobban élvezhessem a pillanatot és a közelségét is.       

Bár nem adott olyan utalást, ami a bizalmatlanságára adna okot, én mégis úgy éreztem, hogy szeretném megnyugtatni, hogy nem áll szándékomban másnál keresni a vígaszt, mindegy hogy hányszor megyek ki és hová. Alapjáraton hűséges tipus vagyok, sose szerettem mások bizalmával játszani, na meg a méltóságom megtartása is elég fontos számomra. Nem beszélve arról, hogy milyen régóta várok egy ilyen tökéletes kapcsolatra, amit eszembe sem lenne tönkre tenni semmivel. Innentől minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy boldoggá tegyem, és igyekezni fogok arra is, hogy minden létező módon a kedvére tegyek, hogy soha neki se jusson eszébe más nőhöz menni. A hűtlenség az egyedüli olyan, amit nem tudok megbocsájtani és tényleg bízok abban, hogy Ő is tartani fogja magát ehhez. Nem csak addig amig friss a kapcsolatunk, hanem a későbbiekben is.
- Bízok benned. Tudod, nekem nagyon fontos a hűség. - teszem azért hozzá, hogy ezzel is tudatosítsam benne, hogy van, amire nincs bocsánat. Bár nem tudom...szeretem őt annyira, hogy nem is biztos, hogy nem tudnám megbocsájtani. Egyszer. De folyamatosan biztosan nem. Azért reménykedek abban, hogy elég lesz annyi amennyit tőlem fog kapni és nem fog eszébe jutni semmi olyan, ami árthatna a kapcsolatunknak. Már csak úgy kell tennem, mint aki valóban feltétel nélkül bízik a párjában. Mert valóban bízok is, viszont elég egy aprócska gyanú és hajlamos vagyok nagyon hülyén viselkedni. Például kutakodni, telefont átnézni, falra festeni az ördögöt. Ezt pedig a férfiak jó része nem szeretik, így igyekszem majd nem túlzásba esni, de ahhoz arra van szükségem, hogy ne adjon okot arra, hogy kételkedjek. Örülök, hogy sikerül tisztáznunk a félreértést ami egy ostoba megjegyzésemből származott, és amit egyáltalán nem is úgy gondoltam, ahogy mondtam. Szerencsére a sértődöttsége hamar el is tűnt és még azt sem bánja, ha az időmet nem csak rá fogom fordítani, hanem a barátnőimre is, mert ők is épp annyira fontosak a számomra.
- Szuper. De azt azért remélem, hogy a te barátaid sokkal elfogadóbbak, mint az én barátnőim. - jegyzem meg, mert nagyon szeretném, ha elfogadnának engem is a Gleeson oldalán, és az is fontos lenne, ha őt is ugyanúgy elfogadnák az enyémek. Bár inkáb csak Prueval lesz baj, mert ő túlzásba tudja vinni az aggodalmát, ami valahol jogos is, mert valahányszor pofára estem, mindig ő volt az, akinek elpanaszoltam és aki mindent megtett azért, hogy lelket öntsön belém. Szerinte naív vagyok és nem kéne ennyire véresen komolyan vennem minden egyes kapcsolatomat, de valahogy ilyen vagyok. Nem tudok máshogyan hozzá állni egy férfihez. Mindig szeretek hinni abban, hogy ez most más lesz, bár a vége ennek legtöbbször a csalódás. De befogja látni azt majd ő is, hogy a mostani választásom sokkal komolyabb, mint a korábbiak. Gleeson nem fog átverni, ezt valahogy érzem. Mellette minden tökéletes lesz. A szavai ismét megnyugtatnak és örülök, hogy nem szokott csak úgy nőkkel találkozgatni, csak a munka miatt. Ez rendben is van. Nekem is vannak férfiak, akikkel együtt dolgozok, szóval ez így rendben van.
- Azt hiszem, hogy egész jól elleszünk majd. Szerintem minden tökéletesen fog működni köztünk. Ha valami mégsem, meg tudjuk beszélni és ez nagyon fontos egy kapcsolatban. A komunikáció. - attól, hogy össze költözünk még a szabadságunk is megmarad bizonyos kereteken belül és szépen lassan haladva pedig a kétségeink is elmúlnak egymás iránt. Én hiszek ebben. Viszonzom a csókját, majd a bortól mámorosan pattanok fel a helyemről, hogy táncolni hívjam, ami szintén nincs ellenére, így csak elveszve a lassú zenében bújok hozzá és igyekszem élvezni a pillanatot, ami még így egy kicsit becsicsentve is romantikusnak tűnik. Főleg a nekem tett ígéretétől, amiismét megerősít abban, hogy ez egy életre szóló kapcsolat lesz. Mindent megteszek ezért.
Bár én még szívesen táncoltam vele egész este, de a szobánkban is folytathatjuk a romantikázást, és ott legalább senki nem lát. Bármit megtehetünk. Az ételem nem fogyott el, a bor el vette teljesen az étvágyam, így kicsit mámorosan veszem el a székről a blézerem, hogy átkarolva Gleesont a szobánkba érjünk. Le ülök az ágy szélére, hogy le vehessem magamról a magassarkú cipőmet, amiben egy kicsit kiállt a lábam, így meg is maszirozom azt és a Gleeson kérdésére hirtelen fel is kapom a fejem. Prue... megígértem, hogy jelentkezek még.
- Majd reggel felhívom. Most szeretnék csak rád koncentrálni. - vigyorgok rá, amint elnyúlik az ágyon, majd én is követve ő csúszok közelebb hozzá, a hasamra feküdve, mellkasán megtámaszkodva és ajkam az övére tapasztom. Annyira jó érzés, hogy jelenleg csak mi vagyunk egymásnak. - Ha jól emlékszem még maradt pezsgőnk. Ihatnánk még egy pohárral. - szólalok meg, amint szét válnak ajkaink. Már így is úgy is megütött a bor egy kicsit. Szóval még egy pohár alkohol ennél nagyobb bajt nem hiszem, hogy tudna tenni. Még jobban meghozza esetleg a kedvem.      

Mosolyogva hallgatom végig mindazt amit a barátairól mesél, de közben elgondolkodok azon, hogy a szavaival arra célozhat-e, hogy az én barátiköröm meg pont az ellenkezője, mint az övé. Hiszen nem olyan régen mondtam el neki, hogy sokat beszéltem róla Pruenak. Vajon azt hiszi rólam, hogy pletykás vagyok? Mert én egyáltalán nem érzem magam annak, sőt kifejezetten gyűlölöm, ha valaki másokról fecseg. Viszont az, hogy a boldogaságomat megosztom a barátnőimmel, akik elég fontos részesei az életemnek, nem hiszem, hogy olyan nagy hiba lenne. De talán őt zavarhatja ez. Pedig azt egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy minden apró kis részletet, töviről hegyére részletezek nekik. Csak dióhéjban szoktam összefoglalni dolgokat, de például olyasmit sosem, amit mondjuk az életéről mesélt eddig. Bár az igaz, hogy leginkább Prue képes kínos kérdéseket is feltenni, én pedig nem is mindig tudom elterelnem a témát, hiszen tud ő igazán rámenős is lenni. De barátok között természetes az ilyesmi nem?
- Most ezzel arra akarsz kilyukadni, hogy az én társaságom más életével foglalkozik a sajátja helyett? - nézek rá, de egyáltalán nem úgy, mint aki meg lenne sértve, hiszen az előbb ő maga is elmondta, hogy minden ember más. Mi pedig szeretjük végig hallgatni egymás panaszait és örömeit is. De természetesen ha azt mondja majd, hogy neki ez nem tetszik, vagy bármi, akkor nem fogok a kapcsolatunkról beszélni, még nekik sem. Nekem nagyon sokat jelent az, hogy boldoggá tegyem és, hogy ne okozzak csalódást soha. - Nekem elég, ha te elfogadsz. Hozzuk majd alkalmazkodok, amennyire csak tőlem telik. - természetesen fontos az, hogy a barátai is kedveljenek, mert úgy sokkal könnyebb lesz majd elkísérnem Gleesont is, de ha mégsem történne az meg, akkor sem igazán zavarna a dolog, mert az egyedüli ember, akinek meg akarok felelni az a férfi, akivel közösen készülök le élni az életem.
- Én sem hinném, hogy lehetne olyan problémánk amit ne tudnánk megoldani közösen. Én igazából már most úgy érzem, mintha legalább évek óta ismernélek. Nem hinném, hogy bármi olyan problémám lenne majd veled, ami nem tetszene. Szóval, csak szeressük egymást és minden jó lesz. - mivel az ételem nem fogyott annyira, mint az italom, úgy is érzem, hogy még a szavaim sem azok, amiket mondanék bor nélkül, de a lényege úgyis ez lenne akkor is. Semmi másra nem akarok koncentrálni a következő éveimben, csak arra, hogy Gleeson boldog legyen
mellettem és valóban ne bánja meg majd soha, hogy megismert.
A táncolásunk nagyon romantikus volt, annak ellenére is, hogy a bortól kicsit mámorosan érzem magam. Bár még maradtam volna egy kicsit, de mégis jobb volt úgy, hogy vissza térjünk a szobánkba, hiszen még rengeteg ilyen örömteli pillanatunk lehet. Most valahogy sokkal jobb egyébként is, hogy kettesben lehetünk és kiélvezhetjük egymást, akárcsak azok, akik friss kapcsolatban vannak. Igaz, hogy már egy ideje ismerjük egymást, de én valahogy nem tudtam egészen a mai napig eldönteni azt, hogy hányadán is állunk. Vagyis valahol sejtettem, csak nem mertem elhinni, hogy ez igaz lehet. Most azonban szívesen el is kiáltanám azt, hogy az egész világ hallja. Mégsem érzem azt, hogy most Prue-t fel kéne hívnom, bár az igaz, hogy alig várom, hogy megosszam vele is az örömömet. De nem most. Sokkal jobban szeretném az időmet Gleesonra és a kapcsolatunkra fordítani, mert ez az egész helyzet nekem teljesen új. Sosem tett még senki ennyire boldoggá, és nem is volt hozzám senki ennyire figyelmes. Én is azt szeretném, ha ő is érezné, hogy figyelek rá. Prue pedig megkap reggel is. Már hallotta a hangom, tudja, hogy jól vagyok és ennél még csak jobban lehetek. A csókunk elég szenvedélyesre sikerül, és bár rá bólint arra, hogy a pezsgőzéssel folytassuk, de helyette csak széles vigyorra húzódik a szám, könnyedén mászok fel ezúttal rá és tapadok ismét az ajkára. Talán van ami fontosabb az iszogatásánál.