They like appearances because appearances are more beautiful.
+18
A kezdeti nehézségek alább hagytak és, ahogy az érződött is, Ellie szépen elengedte aggályait és önmagát is és nem sokra rá már férfiasságom keményedett egyre jobban markában, ujjai között. Már nem csak vágytól tüzelő, egyre intenzívebben reagáló nőiessége, hanem kezének játéka és sóhajokat csalt ki belőlem. Nem csak a testiségek keltettek bennem jó érzéseket, hanem, hogy miattam túl tudta tenni magát félelmein. Elengedte minden rossz érzését és hagyta, hogy vágyai vezessék. Biztos voltam benne, ezt egyikünk sem fogja megbánni. Bár hagytam volna még őt, hogy kényeztesse férfiasságom, mely fokozta vágyaim és én sem szívesen hagytam abba nőiessége ingerlését, mely a füleim számára szinte zenének számító nyögések forrását képezték, de muszáj volt, ha tovább akartam menni. Minden további ruha lekerült, aztán... talán egy kicsit önkívületben lehettem, mikor beszéltem hozzá, mert lehet nem gondoltam át teljesen mennyire birtoklón beszéltem hozzá, de láthatóan nem vette fel. Szerencsére. De férfi legyen a talpán, aki egy ilyen nő mellett az ágyban képes lett volna uralkodni magán. De végtére is megkaptam a megerősítést és ez volt a fontos. Csak engem szeressen. Ismét felfedező útra indultam ajkaimmal, Ellie meg mintha pórázon akarna tartani, úgy markolta frizurám, mialatt én mellein, bimbóin időztem kiélvezve mennyire selymes is és körbejártam teljes formáját, utam pedig lefelé vezetett hasán át nőiességéhez. "Esedeznie" sem kellett, magamtól is tudtam, hogy itt semmiképpen sem érhet véget, tovább kell menni, így nyelvemmel kezdtem ingerelni, tovább korbácsolni vágyait, néha-néha felpillantva a látványra, mely jelenleg a nap ékes pillanata volt, ahogy megfeszülve, kapaszkodva remegett az ágyon. Éreztem, hogy egyre kevésbé tudok parancsolni magamnak, most már csak az volt bennem, hogy a csúcsra kell juttatnom, hogy lássam, miként roskad össze az orgazmustól. Combjai belső oldalát simogattam, néha ujjammal is besegítettem nyelvem mellé, mely már nem talált olyan pontot, ahol ne járt volna, ellenben igyekezett a legérzékenyebb pontokon időzni. Alig hallottam valamit, csak Elinor hangja zengett a fülemben, de végül mégis csak eljutott kérése tudatomig, így szuszogva hajoltam el nőiességétől és feküdtem el az ágyon, hogy aztán a testem megismerése után végül szájában kössön ki férfiasságom. Meg is lepődtem volna mennyire jól csinálja, ha nem tudnám, hogy ő maga is közeledik a negyvenhez és túl van már néhány férfin. Éreztem némi féltékenységet múltbéli partnerei felé, de nem hagytam, hogy ez az érzés sokáig mérgezze a tudatom, hanem elengedtem és csak a kényeztetésre koncentráltam, melynek ereje végigjárta egész testem és élvezettel rezgő sóhajokat csalt ki. - Nagyon jó - csúsztattam ujjaim hajába, de nem diktáltam neki tempót, csak fésültem és néha belekapaszkodtam. Jó ideig el tudtam volna még élvezni, hogy ő kényeztet és lelki szemeim előtt láttam, hogy a csúcsra jutok, de nem engedhettem meg. Szerencsések voltunk, amiért nem volt nagy magasságkülönbség, csak az a néhány centi, mert így nem kellett sakkozni és gondolkodni miként lenne kényelmes nekünk az együttlét. Karjainál fogva húztam fel magamhoz. - Gyere szépen - igazítottam rajta és magam alá fordítottam. Kezemmel jeleztem neki, hogy terpesszen, miközben én lábai közé furakodtam és ráfeküdtem testére, noha nem nehezedtem rá. Egy gyors mozdulattal illesztettem oda szerszámom a helyére és egy lökéssel becsúsztattam. Kezeim kezeire tettem és összekulcsoltam ujjaink, ajkaim ajkaira tapasztottam és ütemes mozgásba kezdtem odalenn.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+18 Azt hiszem, hogy a múltamban ért csalódások még nagyon sokáig kísérteni fognak, de a jövőben igyekezni fogok arra, hogy ezt ne vetítsem ki Gleesonra, aki a mai naptól fogva még fontosabb szerepet tölt majd be az életemben, mint eddig. Olyan érzéseket vált ki belőlem minden egyes érintésével és csókjával, amilyent eddig nem éreztem, és azt hiszem, hogy képtelen lennék ezek után valaha is elszaladni tőle. Olyan lett számomra, mint valami drog, ami nélkül a függő nem tud élni. Épp ezért markolok rá ezentúl nem megfutamodva a férfiasságára, hogy én is kényeztessem egy kicsit őt, de nem tudom olyan sokáig azon mozgatni a csuklómat, mert meg kellett szabadulnunk a rajtunk lévő maradék, felesleges ruhadaraboktól is. Kicsit bár össze zavar a mondata, amellyel kisajátítani akar, de mégsem adok annak túl nagy jelentőséget, meg felesleges is kérnie, mert nem akarok senki másé lenni. Egyébként sem vagyok hűtlen típus, aki engem megbecsült, azt én is megszoktam. A légzésem és pulzusom is egyre szaporább lesz amint meztelen testemet végig járja ajkával és szinte könyörgök azért, hogy a legérzékenyebb pontomat is kényeztesse, ami szerencsémre nem is esik nehezére, sőt talán magától is megtette volna. A takarót szorítom meg miközben vágytól fűtve remegek bele a jóleső érzéstől, amit a nyelvével és ujjával okoz nekem. Csak még inkább elhatalmasodik bennem a szeretet, amit iránta érzek egyre erősebben, és szeretném belőle ugyanezt azt élményt én is kiváltani. Bár rosszul esik ahogy eltávolodik a nőisségemtől, kell néhány másodperc, hogy magamhoz térjek, de végül össze szedve magam hajolok közel testéhez amelyet apró csókokkal illetek, végül pedig olyan magabiztosan veszem a számba ágaskodó nemiszervét, mintha túl gyakran lett volna ebben részem. A sóhajait hallva, majd az elégedett szavait, csak még nagyobb önbizalmat érzek magamban, emiatt pedig gyorsítok is kicsit a tempón, a nyelvemmel is játszok, és attól érzek igazi örömet közben, hogy benne is azt keltek. Azt hiszem, hogy akkor tiszteljük igazán a párunkat, ha képesek vagyunk annak érzéseit a magunké elé helyezni. Bár a hajamba kapaszkodik, mégsem érezteti velem azt, hogy olyan nőnek gondolna, akit ki kéne használni ebben a helyzetben, és ez tetszik. Hagyja nekem az irányítást, és nem a saját élvezetét akarja rám erőltetni. Én mégis próbálok olyan szenvedélyes lenni, hogy innentől soha többé ne jusson még csak eszébe se másnál keresni vígaszt. Én akarok megadni neki egyedül mindent, amire vágyik. Közben az orromon keresztül lélegzek, de csak akkor hagyom azt abba, mikor kicsit feljebb húz, majd maga alá fektet és tudom, hogy most mi fog következni. Engedelmesen tárom szét lábaimat készen állva arra, hogy magamba fogadjam őt. Amint belém hatol egy kicsit felszisszenek, aztán a pillanatnyi fájdalom el is tűnik és egyből átveszi az uralmat a gyönyör, amit egy hangos nyögéssel adok a tudtára is. Lábaimmal átfonom derekát és a kezét szorítva veszek el a csókjában és már nem is kell nekem sok ahhoz, hogy a csúcsra jussak. A nyelvével olyan sokáig kényeztetett korábban, hogy néhány lökés rajtam elég is, hogy robbanjak. A testem megfeszül, érzem magamon, hogy elgyengülök és úgy kezdek remegni, mintha életemben most éreztem volna először ezt az érzést. És ebben a percben tudatosul bennem az is, hogy nem védekezünk. - Gleeson... Én nem használok fogamzásgátlót. - suttogom, hogy ennek tudatában jusson majd ő is a csúcsig el. Persze ezt közölhettem volna vele az elején is, de most jutott eszembe, hogy ez igencsak fontos tény. Persze szeretnék gyereket, csak talán nem az kéne legyen egy indok, hogy miért vegyen tényleg feleségül .
They like appearances because appearances are more beautiful.
+18
Egy idő után el jött az ideje, hogy az aktusunk teljes mértékileg beteljesüljön, így fel kellett hagynia a szerszámom ajkaival való kényeztetésével, hogy végre megtörténjen a teljes összefonódás. Elfektettem és lábai közé furakodtam, miközben ő még lábaival is körbefont engem. Kicsit szűk volt, de annyira nedves is, hogy ez szerencsére nem okozott gondot. Már első lökésre el tudtam volna élvezni, annyira jó volt benne lenni. Forró, nedves és szűk. Minden lökés egyre közelebb tolt a csúcshoz, ezzel egyetemben hangom is megeredt, bár igyekeztem visszafogott lenni, de minden porcikámat átjárta a gyönyör. Láttam, hogy már nem sok lehet neki, de ez be is igazolódott, hisz néhány lökés után a csúcsra is jutott. A hangja hosszú ideig fog még csengeni fülemben, a látvány egészen beleivódott a tudatomba, annyira megbabonázó és izgató miképp törékeny teste feszülni és remegni kezdett, arca ábrázatáról már nem is beszélve. A tudat, pedig, hogy én értem el ezt nála mindent felülmúlt. Éreztem, nekem sincs már sok hátra, de még tartottam magam beleveszve az őrjítő ábrázatba. Az információ eljutott tudatomig, bár csak pillantásommal jeleztem neki, hogy megértettem. Ajkaira tapadtam, miközben fokozottan egyre hevesebb, de nem durva tempóra váltottam és minél többet löktem, minél sűrűbben, annál inkább éreztem a végét és annál jobban erősödött hangom és nehezedett a légzésem, mintha maratont futnék. Feltoltam magam kezeimmel, testemmel felemelkedtem róla, kezeimmel bokáira markoltam, de nem szorítottam olyan erősen, hogy fájdalmat okozzak, tempózva az utolsó pár lökést dolgoztam tovább, de időben kiszálltam belőle, nehogy benne menjek el. Apró rángások közepette lövelltem el. Egy kis része felspriccent melleire, többi viszont hasára és alhasára ment, közben uralkodva magamon szuszogtam. Elengedtem lábait, majd fölé magasodva hajoltam ajkaihoz és nyomtam rá hosszú csókot. Volt egy olyan érzésem, hogy eljött az első együtt fürdés ideje is. Már, amikor lesz ereje kiszállni az ágyból.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+18 Az első együttlétünk pontosan úgy történik, ahogyan azt elképzeltem. Romantikus, gyengéd és nagyon sok érzelem van benne. Ezúttal nem csak az én részemről, hanem pontosan tudom, hogy Gleeson érzelmei is őszinték. Egy nő megérzi azt, ha fontos valakinek, Ő pedig tökéletesen a tudtomra is adja azt minden egyes óvatos érintésével és csókjával. Minden tökéletesen működik köztünk, most már biztos, hogy nem csak a szavaink és a világnézetünk hasonló, hanem az összefonódott testünk is ugyanazt az örömet váltja ki a másikból. Így, hogy megtettük azt, amit eddig nem, talán új szintre is emelkedett ezzel a kapcsolatunk. Legalábbis ebben bízok, hogy a csúcsra jutásunk után sem fog valóban másmilyennek látni. Ugyanaz leszek a szemében, aki azelőtt voltam, hogy felfedtem volna meztelen testem előtte. Nem akarok ezzel foglalkozni ismét, főleg nem mondani ki ezt soha többé, mert korábban mikor szóba hoztam a kételyeimet, láttam rajta, hogy megbántódott. Én pedig nem akarom, hogy bármi miatt is megharagudjon rám, elrontani sem szeretném sem ezt a pillanatot, sem pedig a kapcsolatunkat, ami annyira remek már az elején, hogy biztosra veszem, hogy csak még jobbat tudunk majd belőle kovácsolni. Én adom át magam hamarabb a gyönyörnek reszketve, elégedetten, egy kisebb sikolyt hallatva magamból és egy kis ideig el is gyengül a testem, miközben suttogva, remegő hangon közlöm vele, hogy ha nem védekezik akkor annak következménye is lehet. Nem mintha bánnám, de azért talán az még kicsit korai lenne. Amint találkozik a tekintetünk pontosan tudom, hogy megértette, amit mondtam, és lábammal még jobban magamhoz szorítom, közben pedig viszonozva a csókját igyekszem össze szedni magam, hogy vele egyszerre mozogjak én is, bár az erőm egyre jobban fogyóban van. Szeretném, ha ő is elérné azt a boldogság, amit az imént én is. Ahogy felemelkedik egy kicsit, ismét egy nyögés féle hangot adok ki magamból, megmarkolom mindkét kezemmel ismét a takarót és közben végig rajta tartom tekintetem. Pontosan látom az arcán, hogy ő is kezd a végéghez érni, ami még néhány belém hatolás után azonnal meg is történik, végig priccolva testem a belőle áradó langyos folyadékkal. Ezzel egyszerre pedig én is óvatosan engedem el a takarót és hagyom, hogy lustán egyenesedjen ki a lábam. Aprókat lélegezve próbálom felfogni mindazt, ami történt, miközben mozdulatlanul veszek el a csókjában, ami megerősít abban, hogy korábban feleslegesen pánikoltam. Nem fog elhagyni csak azért, mert hagytam, hogy a magáévá tegyen. - Ez nagyon jó volt, viszont azt hiszem, hogy szükségem lenne egy zuhanyra. - zihálom még mindig nem teljesen térve magamhoz, és közben azon gondolkodok, hogy hogyan szedjem össze magam és jussak el a fürdőszobáig, bár talán először szükségem lenne valamire, amivel letörölhetem magam. Általában nem szoktam kedvelni, ha egy férfi rám élvez, most sem élvezem annyira a rajtam szét folyó spermát, de nem akarom ezt mégsem szóvá tenni. Ha ő ettől boldog, akkor én is az leszek. Meg hát így mégis jobb, mint hárman menjünk innen haza. - Basszus... megígértem Prunak, hogy felhívom, ha megéreztünk. Már biztosan aggódnak. - hírtelen mászok ki az ágyból mellőle, semmivel sem törődve, el kapok egy darab szalvétát, ami az asztalra volt elő készítve a finomságok mellé, hogy le törölhessem magam, és ezzel egyszerre nyúlok a táskámban felejtett telefonom után, ami még mindig ki van kapcsolva.
They like appearances because appearances are more beautiful.
+16
Nem sokkal azután, hogy mindketten elértük a csúcsot szóba is került a fürdés, avagy a zuhany kérdése. Elégedetten szemléltem ernyedt testét, ahogy próbálkozna összekaparni magát, ahogy pihenget, az pedig, hogy nem csak látványra, hanem szóban is kifejezte elégedettségét még kellemesebb érzés volt. Főleg, hogy én is hasonlóan éreztem, nagyon is elégedett voltam. - Igen, én is így érzem - nyomtam csókot ajkaira. Bár találhattam volna elegánsabb megoldást is az élvezésre, annyira hirtelen jött minden, hogy ez jött ki a legjobb megoldásnak. Picit engem is bosszantott, mivel megnehezítette az összebújást, de, ami késik, nem múlik. Majd fürdés közben, vagy fürdés után. Még bőven lesz rá lehetőségünk, aztán majd a következőnél már jobban tervezünk. Elkezd majd szedni gyógyszer, lesz nálunk esemény utáni, vagy más megoldást fogunk találni. Minden esetre ez az együttlét jobban sikerült, mint hittem, még mindig a hatása alatt voltam és nem hittem volna, hogy bármi képes lesz elrontani a pillanatot, amíg... Igen. Az a bizonyos Prue. Olyan hirtelen hagyott miatta magamra az ágyba, hogy úgy éreztem ennyit arról, hogy mindenkinél fontosabb leszek neki. Máris elém helyezte a barátnőjét. Nem lett volna ezzel semmi baj, ha előtte legalább kicsit még időzik velem az ágyban és kényeztetjük egymást, kipihenjük az együttlétet, bármi, de így nem esett túl jól. Nem baj, ezt most elnézem neki, még csak az első alkalmunk volt. Hevesek voltunk, nagyon akartuk, nem gondolkodtunk előre. Neki telefonálnia kellett volna előtte, gondolkodnunk kellett volna a védekezésre is, vagy legalább megbeszélni ő hová szeretné. Legközelebb nagyobb figyelmet és előre látást fogok tőle követelni, mert ez még egyszer nem fordulhat elő. Nem tűröm, hogy csak úgy kimásszon mellőlem az ágyból aggódó barátnők ide, vagy oda. A külső szemlélők számára nyugodt maradtam, hiszen nem éreztethettem vele sértettségem, mérgemet. Megértőnek kellett tűnnöm és kedvesnek, aki még ebben a kellemetlen helyzetben is higgadt és megérti, hogy szerelme aggódik barátnői lelke miatt és nem szeretné, ha aggódnának és ha belegondolok én sem örülnék, ha ismét komplikálnának rólam valamit. Igaz, úgy érzem ez az apróság már ígyis kicsit aláásott a hangulatnak, de biztos voltam benne, hogy még javítható. Veszünk egy jó meleg közös fürdőt és minden rendbe jön, de ezzel a barátnő mizériával valamit kezdenem kell. Még egy ilyen és jönnek a szankciók. - Rendben, intézd nyugodtan - mosolyogtam. - Nem szeretném, ha azt hinnék már el vagy ásva. Még ránk hívják a rendőrséget és oda a nyaralás - nevettem el magam. Míg a telefonjával bíbelődött hozzá léptem és hátulról átöleltem, majd puszit nyomtam vállára. - Addig intézek fürdő vizet, mire végzel. Ha kellek, csak szólj és jövök én is a telefonhoz és megmondom nekik én is, hogy nagyon jó kezekben vagy - ismét puszit nyomta, de most már arcára. - Szeretlek kicsim - mosolyogtam és átballagtam a fürdőbe, hogy nyugodtan tudjon telefonálni, bár előre láttam, hallottam képzeletbeli fülemben, hogy mik fognak elhangozni a telefonba. Beléptem a fürdőszobába, majd érzéketlen, merengő pillantással ropogtattam ki nyakam, hogy el tudjam engedni a gőzt, amit magamba fojtottam most. Férfi legyen a talpán, aki utánam tudja csinálni ezt, amit időről-időre minden nővel eljátszom, hogy aztán a végén egyedül maradjak. Olyan dolgokat nyelek be, amit más férfiak nem tennének. Őszintén reméltem, hogy ez most más lesz, de megvolt a nap első komoly csalódása, de ennek ellenére bíztam a jövőben, hogy még lehet más. És ha rajtam múlik, lesz is. A csapra markoltam, megszorítottam, majd lazítva fogásomon beállítottam egy meleg, de nem forró hőfokot. Szép tágas sarokkád volt, kényelmesen el fogunk benne férni, ha egyszer leteszi a telefont. Nyomtam bele egy kis habfürdőt is, majd kikukucskáltam az ajtón, hogy mi zajlik odabenn a hálóban.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Jókedvűen nyújtom el magam az ágyban miután mindketten sikerült kellően kielégítenünk a másikat, bár annyira jó volt, hogy meglehet nem fogom beérni ennyivel. Egyenlőre azonban csak egy jó forró zuhany az, ami a fejemben jár, mert muszáj megszabadítanom magam a rajtam lévő folyadéktól. Csak valahogy nehezen tudom össze szedni magam, még mindig az orgazmus hatása alatt vagyok. Végre van egy olyan férfi, aki szemében így is nő vagyok, ezt a csókja is tökéletesen bizonyítja. Szeretném hozzá bújva kipihenni a történteket, hogy azáltal erőt nyerhessek a következő esetleges együttlétünkhöz, de zavar mindaz, ami ellepi a testem. Vajon ezentúl is mindig ilyen felhőtlen lesz a kapcsolatunk? Le fogjuk tudni győzni a nehézségeinket, amik jöhetnek? Mindig ilyen önfeledten fogunk örülni annak, ha a másik miattunk boldog? Én nagyon szeretném, ha így lenne, és soha többé nem kéne megtapasztalnom azt a csalódást, amiken korábban mentem végig. Be akarom bizonyítani saját magamnak és mindenki másnak is, hogy igenis létezik egy olyan élet, amiről álmodoztam, és amiben senki nem hitt. Azt is, hogy létezik az a tökéletes férfi, akire minden nő titkon vágyik, és aki az enyém. Erről pedig rögtön eszembe jut a legjobb barátnőm, akinek szavamat adtam, hogy felhívom, ha leszáll a gépünk, hogy ne aggódjanak. Nem bíznak Gleeson jó szándékaiban, szerintük ismét koppanni fogok, de jól tudom, hogy ez a véleményük azonnal megváltozik, amint megismerik és rájönnek, hogy Ő valóban más, mint akiket eddig ismertem. Talán nem túl szép tőlem ezzel elrontanom a pillanatot, mégis úgy szökök ki az ágyból mellőle, mintha legalábbis az életem múlna az egészen. De ha nem jutott volna eszembe Prue, akkor is magára kéne hagynom, mert a testem nem éppen a legtisztább, szóval lényegében csak annyi történt, hogy felgyorsítottam a helyzetet. Szerencsémre azonban nem veszi ezt rossz néven, szokásához híven megértő ezzel kapcsolatban is, ez pedig ismét melegséggel önti el a szívem. Valóban szeret, efelől semmi kétségem. Igyekszem le törölni magamat amennyire csak tudom, hogy aztán a telefonomért nyúlhassak, amit azonnal szeretnék is bekapcsolni. - Hát ami azt illeti Prue képes lenne rendőrséggel ide állítani, hogy meggyőződjön arról, hogy jól vagyok. De megnyugtatom, aztán ígérem, hogy ismét csak a tiéd vagyok. - húzódik széles vigyorra a szám, amint megérzem ölelését magamon, kicsit hátra vetem a fejem és amig meztelenek leszünk mindketten azt hiszem, hogy a vágyakozás nem fog elhalványulni belőlem. Újra akarom érezni azt, amit az előbb is. Őt akarom. - Megoldom és sietek hozzád a kádba. - mert bizony jól hangzik a közös fürdőzés, lesz alkalmunk ismét megérinteni egymást mindenhol. Bár úgy hiszem, hogy még sok alkalmunk lesz erre. - Én is nagyon szeretlek.- szólok utána, majd vissza fordulok a telefonomhoz, és a mosoly egy percig sem olvad le számról miközben tárcsázom a Prue számát. Szinte azonnal felveszi, mintha a kezében lett volna a készülék a hívásomra várni, és azon nyomban bele is kezd a szónoklatába, amit türelmesen hallgatok végig. Elmondja, hogy aggódott, azt is, hogy mennyi mindent képzelt el, hogy mi történhetett, én pedig elnevetem magam, mert egyik sem állt közel a valósághoz. Amig ő aggódalmaskodott, addig én megjártam a menyországot. Ezt persze nem akarom még közölni vele, csak megnyugtattam, hogy minden rendben, minden tökéletes, hogy boldog vagyok és megígértem, hogy még hívni is fogom, aztán ki is nyomtam a telefont, mert ha rajta múlna akkor egészen reggelig tudna fecsegni. Ismét kikapcsolom a mobilom, vissza helyezem a táskámba és úgy fordulok a fürdő irányába, ahol meg is pillantom rögtön a szerelmem. Rá mosolygok és közelebb lépve hozzá ölelem át a nyakát. - Hol is hagytuk abba? - kérdem miközben annyira közel simulok hozzá, hogy meztelen bőrünk össze érhessen. - Fürdés után beszélhetnénk a jövőnkről is egy kicsit. Mármint az elvárásainkkról egymás felé. Azt szeretném, ha mindig megértenénk egymást. - adok egy puszit az arcára, majd végül az ajkára tapadok. Minden annyira meseszép.
They like appearances because appearances are more beautiful.
+16
Igazán érdekelt volna miért kell ennyire félteni egy harminchat éves nőt, de nem hittem volna, hogy valaha is választ kapnék rá. Ez biztosan egy olyan dolog, amire sosem fogok választ kapni, pedig tényleg érdekelt volna, hogy mi állhat a háttérben. Tudtam jól, Elinor sok vacak kapcsolaton van már túl és azt is tudtam, hogy elég könnyelmű, de mégis csak egy lassan negyven éves nő. Nem kéne ekkora felhajtást csapni, ám azt is tudtam, hogy ha ebből most ügyet csinálok, akkor biztosan aláásom magam és elég nagy mínusszal fogok zuhanni a szemében, amit nem engedhettem meg, ha a jövőnket helyeztem magam elé. Márpedig előttem elég sűrűn lebegett a jövőképünk, ami ösztönzött, hogy maradjak hű magamhoz, a személyemhez, Dr. Gleeson Byrnhez. Mert Dr. Gleeson Byrne híres hűvös nyugalmáról, mindig tökéletes válaszairól és ép, logikus gondolkodásáról. Mosolyogva néztem vissza rá, mikor meghallottam, hogy nagyon szeret, de magamban azért hozzá tettem, hogy nem eléggé. Meg voltam sértve, de igyekeztem túllépni ezen a sértettségen, hiszen jelenleg káros hatással volt a gondolkodásomra. A harag, a sértettség, a félelem mind olyan érzelmek voltak, olyan képzetek, melyek a tiszta, harmonikus szellemi képességet, gondolkodást zavarták. Ezektől pedig mindig igyekeztem a lehető leghamarabb megszabadulni. Miközben a víz készülőben volt, beálltam az ajtóba és onnan szemléltem őt, amint elmondja az utolsó mondatait és likvidálja a telefonját, hogy lehetőleg ne kapjunk zavaró hívásokat, aminek kifejezetten örültem. Legalább ilyen szempontból előre látó. Ez dicséretes volt a szememben, mert legalább a nem kívánt telefonoktól megkíméli az együttlétünket. Hamarosan már jött is, amikor pedig elért engem ölelkezésbe fonódtunk és újra összeért bőrünk, mely már most izgató érzést keltett bennem. Lágy mozdulattal simítottam végig hátán, le derekára és fenekére, onnan combjára. Bólintok ötletére, mert ezt én is jó ötletnek tartom, csak azt sajnáltam, hogy ilyen szempontból nem lehetek vele teljesen őszinte. Nem mondhatom el neki valós, őszinte elvárásaimat, mert lehet azonnal elhagyna és úgy érezné megint barátnőinek volt igaza. Szerelem ide-vagy oda, nem elég erős még a kapcsolatunk, hogy el tudja viselni. Szépen, fokozatosan kell őt átnevelnem, nem lehet mindent egyszerre a nyakába zúdítani. - Rendben, az biztos jót fog tenni és nagyon sok kellemetlen percet meg lehet vele előzni - mosolyogtam. - Támogatom. Így legalább kevesebb esélye lehet, hogy véletlen megbántjuk a másikat a jövőben. Bár én nem hiszem, hogy képesek lennénk rá - mosolyogtam bájosan, majd újra egymás ajkaira tapadtunk, hamar elveszve. Lehunytam szemeim, ajkaimmal csak ritkán távolodva el övéitől, kezeim pedig megállás nélkül barangoltak testén, de jobbára csak derekán és csípője tájékán, olykor haladva fel mellkasa oldalsó részén, hátán. - Megőrjítesz - szuszogtam a csókok után. - Olyan gyönyörű vagy, bájos és ellenállhatatlan, annyira kívánlak minden percben. - Újra ajkaira tapadtam, közben a fürdőszoba falának toltam, de nem bántam vele durván. Nem löktem, nem ütöttem, nem csaptam, csakis finoman és kegyesen. - Annyira finom és törékeny vagy. Nem tudok uralkodni a vágyaimon - hajoltam nyakához és nyomtam is rá csókot, majd finoman "kóstolgatni" kezdtem, tenyerem hasára csúsztatva.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+18 Szerencsémre sikerült Pruet hamar megnyugtatnom, bár tudom, hogy mennyire kíváncsi és egészen biztos, hogy boldogan fogom majd beavatni minden egyes apró részletbe, viszont nem telefonon keresztül. Gleeson meghallhatja, és én nem akarom, hogy azt gondolja rólam, hogy pletykás vagyok. Pedig amúgy szeretek fecsegni és mindig mindent megosztunk a barátnőimmel, ez szerintem eléggé normális is. De annál sokkal fontosabb volt számomra a ma történt együttlétünk, hogy gyorsan, telefonon keresztül kezdjem azt ecsetelni. Ahhoz, hogy minden bennem lévő érzést megfelelően közölni tudjak a lányokkal nem lenne elég pár perc. Majd ha vissza érünk és alkalmam adódik velük valahová el menni, osztok meg velük néhány szaftos részletet is, hogy osztozhassanak a boldogságomon. Ki kapcsolom a telefont és kecses léptekkel indulok meg az ajtóban álló párom felé, hogy átölelhessem a nyakát, szándékosan annyira közel állva hozzá, hogy meztelen testünk összeérjen. Nem volt elég annyi, amit belőle kaptam, még akarom. Ahogyan megismerni is őt ennél jobban. Akarom tudni mik a rossz szokásai, hogy mi nem fér nála bele egy kapcsolatba és, hogy mit kell tennem azért, hogy boldoggá tegyem. Minden kapcsolatban a legfontosabb talán a megfelelő kompromisszumok kötése, én pedig mindig könnyen tudok alkalmazkodni, kevés olyan van, amit nem tűrnék el. - Én sem hinném, hogy tudnál olyant tenni, ami miatt haragudnék, de azért állíthatunk fel szabályokat. Amik szigorúan tilosak. Mint például a hűtlenség... - hozom is fel az első olyant, ami számomra megbocsájthatatlan és amit már át is beszéltünk, de mégis ez az, ami a legnagyobb félelmem talán. Hogy nem leszek elég neki és, hogy amint talál nálam jobbat majd tovább is áll. Az ajkán elveszve borzongok bele ismét lágy érintéseitől, és sikerül újra elérnie, hogy semmi másra ne tudjak gondolni, csak férfiasságára, amit ismét magamban akarok érezni. Az övé akarok lenni minden egyes másodpercben. Azt akarom, hogy szeressen. A szavai szinte elvarázsolnak, még jobban felizgatnak és válaszul csak egy mély sóhajjal tudok neki szolgálni. Mert pontosan azt érzem, amit ő. Epekedek utána. Csókunk közben hátrálok ahogy irányít és a falnak ütközve, szaporább kezd lenni a légzésem is, és érzem, ahogy elönt a vágy újra meg újra. - Nem is kell uralkodnod magadon...soha. - lihegem teljesen kiéhezve, pedig nem olyan rég lettem kielégítve. Ajkamba harapok miközben a nyakamat csókolgatja, majd hírtelen fordítok neki hátat, két tenyerem a falnak nyomva, és fenekem óvatosan düllesztem ki, hogy a magáévá tehessen. Mától minden porcikám hozzá tartozik. - Bármit megtehetsz velem... akarlak. - suttogom nem gondolkodva semmin, csak az érintéseire várva.
They like appearances because appearances are more beautiful.
+18
Természetesen egyet értettem, a hűtlenség részemről is megbocsáthatatlan bűn lenne, de volt még pár, amit idejében meg is fog ismerni. Szépen, fokozatosan, kezdve a legapróbbaktól a legnagyobbakig olyan sorrendben, hogy mindet képes legyen leadni. Nem kérhettem rögvest olyan dolgokra, amik gyökeresen változtatnák meg az életét, de előbb-utóbb kénytelen leszek. A jó nevelés titka a fokozatosságban és az alaposságban rejlik. De most más elfoglaltságunk volt, hiszen olybá tűnt egyikünk sem volt kielégítve az ágyban, most pedig itt volt az ideje a folytatásnak. Nem tudtam nem szavakba önteni azt a gyönyört, amit iránta éreztem és most még csak a testéről volt szó. Pedig a belsőjét is szerettem és jó párszor hangot adtam már annak is, hogy mennyire elragadott, hogy egy intelligens, művelt, aranyos szív-lélek nő volt. Ma már ritka az ilyen, és főleg, hogy hátsó szándék és érdek nélkül szeret engem. Hamar újra egymásnak is estünk, a falnak nyomva faltam testét egyre jobban vágyva a következő fordulóra, melyért már ő is megőrült, biztatása és a nekem adott szabadság pedig még inkább felkorbácsolta a libidóm. Nem is kellett sok, mert szinte azóta kezdett magához térni férfiasságom, hogy belépett az ajtón és újra csókolódzni kezdtünk. Bármit megtehetek vele? Ez nem túl erős kijelentés egy kicsit? De ki tudja. Nem tudhatom, hogy mennyire rendelkezik perverz fantáziával, de ki fogjuk próbálni. Érdekelt. És vajon csak ilyen szempontból, vagy úgy érti az egész életét rám bízza és az élete felett is rendelkezhetek? Nem mindegy. Hátára simítottam, végigcsókoltam vállain, miközben tenyereimmel melleit masszíroztam, bimbóit kényeztettem, ám, ahogy csókjaimmal haladtam lefelé lapockáira, gerince mentén feneke felé úgy haladtak tenyereim is lefelé testén, majd guggoltam le, hogy kényelmesen tudjam végigcsókolni fenekén, combjain, kezeimmel közben lábain simítva. - Mindig meg fogsz kapni, ahányszor csak szeretnél. Itt leszek és bármikor eggyé válhat testünk-lelkünk. Soha elválnunk sem kell. Mindig egymásé leszünk - feleltem, miközben nyalni kezdtem, de most csak rövid ideig, hiszen nem akartam megint annyira feltüzelni, hogy később szinte azonnal elmenjen. Így is éreztem, hogy elégeti őt a vágy. Felálltam, derekára simítottam és gyengéden ráfogtam, majd újra belé hatoltam és ütemes mozgásba kezdtem, mely fokozatosan lett egyre gyorsabb. Ha kérdezte volna se tudtam volna neki szavakba önteni mennyire jó érzés érezni belsőjét, hogy minden egyes lökés a nedves, meleg járatában égette férfiasságom. Persze éreztem, hogy ez így hosszú távon nem lesz tökéletes póz, főleg, hogy látni akartam arcát, miközben átjárja az öröm és minden lökésem okozta gyönyör tükröződik pillantásaiban. - Látni akarom az arcod! Mutasd magad! Nagy erőt kellett magamon vennem, de kiszálltam belőle, magam felé fordítottam és a falnak toltam, felhúztam lábait, miközben lábai közé furakodtam, feneke alá nyúlva megemeltem és masszívan, stabilan tartottam, egyik kezemmel feneke alatt, másikkal hátánál- Újra belé hatoltam, ebben a pózban úgy éreztem még mélyebbre is tudok menni benne, mint az előbb, közben ajkaira hajoltam, vágytól és örömtől tüzes nyelves csókot követelve.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+18 Soha életemben még nem történt velem ilyen, hogy valakit annyira magamba akarjak érezni, ahogyan őt. Pedig nem is vagyok szexmániás. Mármint nem annyira, mint amennyire mutatom magam. Mindig is visszafogott voltam a partnereimmel, csak ritkán engedtem el magam igazán és a legtöbbször a férfiakat nem is igazán érdekelte, hogy mit és hogyan szeretném, csak az önzőségük vezérelte, én pedig, hogy boldoggá tegyem őket elviseltem bármit, csak a kedvükre tegyek. Gyakran még az orgazmusig sem értem el. Geelson azonban olyan örömet szerezett nekem már a szobában is, hogy nem vagyok képes ellenállni neki már akkor sem, amikor először tapadnak össze ajkaink a fürdőszobában, hát még mikor a falnak tolva olyan szépeket mond nekem. Teljesen elolvadok és nem csak a szavaitól, de az érintéseitől is, amivel máris ismét eléri, hogy csakis rá bírjak gondolni. Már tudom, hogy komolyak a szándékai, nem fog becsapni, mert érzem, hogy épp annyira van szüksége rám, mint amennyire nekem őrá. Azt hiszem, hogy mától nem is létezhetünk egymás nélkül. Mintha két puzzle darabka lennénk, amik tökéletesen egymásba illenek. Valami hírtelen rám törő vágyakozás miatt fordulok háttal neki és nem bánom meg a kijelentésemet sem, hiszen pontosan tudom, hogy nem veszi szó szerint. Semmi olyant nem tenne, ami ne esne jól és amit nem szeretnék. Ezt pedig be is bizonyítja ismét az érintéseivel, amelyek továbbra is gyengédek, én viszont érzem, hogy egyre nedvesebb leszek. A csókjai pedig ismét magukkal ragadnak és kénytelen vagyok nyögdécselni, mert már ennyi elég ahhoz, hogy közel repítsen a gyönyörhöz. Nem mozdulok testhelyzetemből, csak a lábamat érzem remegni, de továbbra sem a félelemtől, hanem inkább az izgalom miatt. - Ezt észben fogom tartani. - zihálom szinte levegőt sem kapva amint megérzem magamon a nyelvét, amivel csak rövid ideig kényeztet. Csalódottan sóhajtok mikor abban hagyja azt, hogy felállva belém hatolhasson, én pedig ösztönösen sikítok fel kiadva magamból minden bennem gyűlő érzelmet. Minél gyorsabban mozog bennem én annál hangosabban nyögök fel és csak akkor harapok ajkamba elhallgattatva azzal saját magam, amikor ismét megszólal. Óvatosan engedem el a falat, amelynek egészen eddig támaszkodtam tenyeremmel, a hajamba túrok, és örülök, hogy segít abban, hogy szembe kerüljek vele, mert képtelen vagyok ismét észhez térni. Neki dőlve a falnak ölelem át ismét nyakát miközben megemel, és abban a percben ahogy újra belém hatol, egy ideig a nyelvem az övével játszik, aztán elszakadva tőle fejem a vállához bújva rejtem el, annak ellenére, hogy nem olyan rég közölte velem, hogy látni akar, közben pedig körmeimet a hátába fúrom, ezzel tudatva vele, hogy mennyire tetszik ez a helyzet ismét. Egyszerűen nem bírok betelni vele. - Nagyon szeretlek. - emelem fel kicsit a fejem a fülébe súgva a szavakat, becsukom szemeimet és átadom magam ismét az élvezetnek, amely ebben a pillanatban ismét kitör belőlem. Elgyengülve zihálok és remegek egyszerre. Éppen úgy, mint az ágyban korábban.
They like appearances because appearances are more beautiful.
+18
Még soha egyik partneremmel sem éreztem azt, amit most érzek Elinor iránt. Azt a fajta erős kötődést és összhangot, ami köztünk van, ráadásul azzal az ellenállhatatlan vággyal, hogy benne érezhessem magam. Hogy testünk újra és újra egyesüljön. Ha hinnék a spirituális ostobaságokban, biztosan azt gondolnám, hogy két ezer éve különválasztott lélek vagyunk, akik most újra összetalálkoztak. De szerencsére ő is pont így érzett, ahogy én. Nem csak a lelki összetartozást, szerelmet és kötődést illetően, hanem az együttlétet illetően is, így nem is állt ellent együnk sem, hanem, amint lehetőségünk lett, újra egymásba értünk. Sajnáltam én is, hogy nyelvemmel csak rövid ideig érezhettem nőiességét, mert szívesen juttattam volna a csúcsra vele és ízleltem volna hosszan, de tudtam, ha megint beleesek ebbe a hibába, akkor ismét úgy járunk, mint az előbb, így abba kellett hagynom, hogy jobban ki tudjuk élvezni a szeretkezésünket. Jóleső halk nyögéssel hatoltam belé, de sikolya zene volt füleimnek és libabőrös lettem. Felbecsülhetetlen érzés volt hallani mekkora élvezetet tudtam már ezzel nyújtani neki, pedig még mozogni se kezdtem, ám mikor ez megtörtént, a fürdőszoba megtelt Ellie hangjával, mely egyre jobban beindított, pedig már ígyis tűzben voltam. Minél jobban tempóztam, annál inkább adtam hangot én is örömömnek apró nyögések és sóhajok kíséretében. Nem voltam durva, alapvetően sem voltam az az erőszakos fél az ágyban. Még ha nagyon bele is lendülnék is, maximum kicsit durvulnék csak el, de szerintem az megbocsátható szinten van, bár nem tudtam Elinor mennyire élvezné. Azt tudom, hogy nem szeretnék neki kellemetlen együttlétet nyújtani, így mindig különösen ügyeltem, hogy még az önfeledt perceimben se lépjek át semmilyen határt. Miközben pózt váltunk alaposan felmérem. Látni akartam őt, az élvezettől, vágytól remegő testét, azt a gyönyörű, törékeny testét. - Gyere szépen kicsim - segítettem őt bele az új pózba és ismét belé hatoltam szorosan tartva őt, hogy ne tudjon leesni, lecsúszni, de biztonság kedvéért azért a fal is ott volt nekünk. Mikor fejét nyakamba fúrja, én vállát kezdtem csókolni, ahhoz fértem hozzá. Egyetlen fájdalmam, hogy ebben a pózban nem tudom tudom kezeimmel is kényeztetni, pedig milyen jó lett volna. Éreztem, hogy körmeivel hátamba mar, melyre apró szisszenéssel reagáltam, de csak még inkább adta alám a lovat. Éreztem, nemsokára el fog menni, ami meg is történt. Szuszogva furakszom ajkaimmal nyakához és lágy harapásokkal, csókokkal kényeztetem tovább. Hátát támasztó kezem elveszem, hisz a fal úgyis biztos támaszt biztosít neki, így lágy simításokkal igyekszem még nagyobb szeretetet és kényeztetést biztosítani neki, végül tarkójára helyezem kezem ajkaira tapadok, miközben éreztem, én is végem járom. - Azt hiszem teljesen elvetted az eszem, gyönyörűm... - döntöttem homlokom homlokának és pillantottam szemeibe tőle lenyűgözve. Két kézzel markoltam finoman fenekébe, a tempóm egyre hevesebb lett, de még mindig nem mentem át vadállatba, mint sokan ilyenkor. Egyre szaporábban szuszogta, egyre mélyről jövőbben sóhajtoztam, mígnem elakadt hanggal kihúzódtam belőle és a falra lövelltem. Legalább mosható fal volt...
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+18 Bár mindig is hittem és reménykedtem abban, hogy létezik olyan férfi, aki tökéletes és akinek a puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy azt érezzem felhőtlen a boldogságom,mégis kezdtem lemondani arról, hogy valaha is fogok ilyent érezni, de az, hogy Gleeson az életembe lépett azt hiszem, hogy egy igazi csoda és bizonyíték arra is, hogy sosem szabad feladni. Újra tizenéves kamasznak érzem magam, aki először esik szerelembe és érez ilyen gyönyört. Úgy vagyok kényezteteve, ahogy eddig még sosem. Nem csak a testem simogatja, de a lelkem is minden egyes felém intézett szavával, és én képes vagyok elhinni, hogy engem is lehet szeretni. A múltamon így azt hiszem, hogy hamar túl fogok tudni lendülni és el fog jönni az ideje majd annak is, hogy nevetve gondolok vissza arra a sok keserűségre, amit a korábbi párjaim miatt éreztem. Gleeson el fogja velem feledtetni minazt a rosszat, amit a férfiak miatt tapasztaltam és már most megerősíti azt bennem, hogy tévedés volt azt gondolnom, hogy mindegyikük egyforma. Ő más, és ezáltal mintha én is ujjá születtem volna. A falnak támaszkodva, tenyeremmel tartom magam, élvezem ahogyan belém hatol és egyszerre adunk ki olyan hangokat, amelyek azt tanusítják mindkettőnk részéről, hogy élvezzük azt, ami történik. Olyan, mintha sosem tudnék betelni vele, ezentúl mindig ezt akarom érezni. Kicsit nehezemre esik magamhoz térni, hogy szembe forduljak vele, minden porcikám bele remeg az izgalomtól és vágytól és amint az ölébe emel és ismét magamban érezhetem, csak még jobban felfokozódnak az érzelmeim. Lábaimmal kulcsolom körbe, arcomat a vállába temetve mélyeztem körmeimet. Nem az a célom, hogy fájdalmat okozzak neki, csak a pillanat hevében ez jön ki belőlem. Annyira tetszik az érzés, amit átélek, hogy képtelen vagyok még gondolkodni is. Kicsit felemelem a fejem miközben érzem, hogy egyre közelebb kerülök a gyönyörhöz, még szorosabban ölelem magamhoz, de nem azért, mert attól félnék, hogy leejt, hanem csak amiatt, hogy jobban érezzem őt. Végül pedig egy kis ideig elengedve magam, mélyeket lélegezve és hangosan nyögve tör ki belőlem az élvezet, ami talán még sokkal intenzívebb is, mint a korábbi volt. Kifújom magamból a levegőt, amelyet egy rövid ideig visszafolytottam, majd csókját viszonozva, hajába túrva érzem, hogy nemsokára ő is célt ér. - Mindig én akarok lenni az, aki elveszi az eszed. - suttogom zihálva, és amint a homlokunk összeér, elveszek a tekintetében és látva rajta az élvezetet csak engem is még jobban feltüzel. Veszek egy mély levegőt, a körmöm ezúttal a vállába mélyed és csak akkor veszem észre ezt, amikor hírtelen kapja ki férfiasságát belőlem és spricceli ki magából a felgyülemlő érzelmeit. Megkönnyebbülve sóhajtok egy nagyon és ajkára tapadok, éreztetve vele azt, hogy mennyire boldoggá tett és, hogy tudja, hogy belőle sosem lesz elég. - Így kicsit nehéz lesz beszélgetnünk. - vigyorgok végül rá teljesen kielégülve és szállok le az öléből, ha hagyja. Még mindig azt érzem, hogy megismételném a pillanatot. - Talán fürdés után jó lenne valami ruhát vennünk magunkra, különben nehéz lesz beszélni bármiről is. - adok egy puszit az arcára közben pedig a kád felé mutatok, ami szintén csalogató és nem is biztos, hogy képes leszek csak a fürdésre koncentrálni. Főleg ha azt együtt tesszük.
They like appearances because appearances are more beautiful.
+16
Azt gondolom elég szép eredményeket értünk el eddig a kapcsolatunkban és sok panaszra nem lehet okunk. Vannak még pillanatok, amikor rövid időre lefulladunk, pl.: mikor csak úgy kiugrik mellőlem az ágyból, hogy Prue-nak telefonáljon, de hiszem, hogy ez nem fog sokszor előfordulni. Kezeskedem róla. Az együttlét pedig most még tökéletesebb lett, mint eddig. Kellően le is strapált így kétszer egymás után, de minden percéért megérte, mert elképesztő extázist tudott okozni és azt talán még jobb volt látni, hogy vele mit tudtam művelni. Talán Elinor látványa okozta a nagyobb orgazmust. Megjegyzése kis nevetést csalt ki belőlem és azt hiszem kezdtem érteni mit értenek a friss párok tagjai azon, amikor azt mesélik, hogy a végigszeretkezték a nyaralásukat. Most már kezdtem érteni és azt mondom, hogy át is tudom érezni mennyire jó érzés is az. Valóban képes megerősíteni az érzéseket, bár még egy nő sem tudott ennyire elvarázsolni. Itt most sokkal erősebb érzéseket érzek. A víz még jó meleg volt, nem voltunk róla lekésve, amihez talán az is sokat hozzá tett, hogy a kád anyaga nem szívta el annyira meleget, hanem termosz módjára tartotta a hőt. Hát ezek lennének azok az apróságok, amik megdobják az ilyen helyek árát? Egy lovagias mosoly kíséretében karjaimba kaptam Elliet és vittem el a célig, ahol én magam helyeztem el a kádban, majd követtem őt a vízbe és nyomtam csókot ajkaira. Tusfürdőt nyomtam kezembe és elkezdtem átkenni vele a testét. Ez a nap már így fog elmenni, de nem is baj, mert kifejezetten jólesik ez a kis kalandozás és azt gondolom kissé kárpótolva érzem magam ezzel a fürdőzéssel, amiért ott hagyott az ágyban a telefon miatt. Remélhetőleg a jövőben mindig ilyen lesz és ki tudjuk élvezni a szex utáni perceket is. Az is sokat számít. - Gyere bébi- húztam háttal magamhoz, miközben melleit és hasát tusfürdőztem, hogy le tudjuk mosni az első együttlétünk nyomait. Jó alaposan masszíroztam el rajta a kellemes, gyümölcsös illatú szert, majd a szivaccsal átcsutakoltam testét. - Szép tiszta és illatos legyél nekem - mosolyogtam és nyakába csókoltam. Félre tettem a szivacsot, átöleltem mellei alatt és nyakára hajolva pihengettem kicsit. Félre értés ne essék, nem voltam álmos, csak ki akartam élvezni kicsit a percet, hogy összebújok vele a meleg vízben. Kis szusszanásnyi nyugodt perceket szerettem volna, vele, ahol nem csinálunk semmit, nem gondolunk semmire, csak átadjuk magunkat a nyugalomnak, a meghitt perceknek. Tenyerem kézfejére tettem, magamba szívtam a tusfürdővel keveredett illatát és kellemeseket sóhajtottam. - Kíváncsi vagyok mennyire lehet jó itt a szakács - merengtem derűs arccal. - Mert a desszertből már kétszer is kaptam, az pedig remek volt - gondoltam itt rá és arcára csókoltam. Igaz, még jó párszor tudnék belőle repetázni, de fürdés után jó lett volna elmenni vacsorázni is. Órák óta nem ettem semmit és evés közben is meg tudjuk beszélni a másikkal szemben elvárásainkat, meg a többit. És este még bőven jut időnk egymást még jó párszor kielégíteni. Aztán ki tudja, hogy alakul. Ezek most csak tervek, ezek még felülírhatók.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
+16 Kellően kielégülve érzem magam, olyannyira, hogy az erőm is elhagyott egy kicsit és kedvem lenne egy kiadós alváshoz hozzá bújva. De tudom, hogy még korán van ahhoz és azt is, hogy előtte mindenképp meg kell szabadulnom a szeretkezésünk nyomaitól, mert eléggé finnyás vagyok ilyen téren. Szeretek mindig adni magamra és zavar, ha nem tiszta a bőröm. A közös fürdés gondolata pedig egyenesen csábító, és szeretném is ha egy kicsit még ott is tartana az egymás kényeztetése, csak az nem biztos, hogy kellően erőm is lenne hozzá. Az utazástól és az előbb történtektől is fáradtnak érzem magam, ugyanakkor az iránta érzet vágy sem akar bennem csillapodni. Olyan, mintha valamivel megbabonázott volna. Sosem volt részem még ekkora boldogságban és nem is tudom, hogy ezt hogyan kell megfelelően kezelnem. Lesgzívesebben világgá kürtölném az érzéseimet, hogy mindenki irigykedjen azért, amiért én kaptam meg ezt a tökéletes férfit. Gyerekes kuncogásba kezdek ahogyan az ölébe vesz, egyik kezemmel átölelve nyakát másikkal megsimogatva az arcát, és amint a kádba helyez és a meleg víz átjárja a testem, csak még jobban érzem, hogy elgyengülök. Ugyanakkor amint ő is csatlakozik hozzám és megcsókol, ismét érzem, hogy tovább akarom azt, amit nem olyan rég hagytunk abba. Sóhajtok egyet, amint elválnak egymástól ajkaink és igyekszem visszafogni magam, hogy ne gondolja rólam, hogy ennyire telhetetlen vagyok. Most csak fürdünk, aztán meglátjuk. Még vár ránk egy hosszú és boldog élet, bőven lesz alkalmunk ízlelgetni egymást. Bár nem segít túl sokat rajtam az, ahogyan a tusfürdős tenyerével végig keni a testem. Közben szélesen vigyorgok őt figyelve és meg tudnám szokni ezt a fajta kényeztetést. Ahogy háttal fordít magának és finoman kezdi a mellemeit is simogatni, felsóhajtok a jóleső érzéstől és neki dőlve vetem hátra a fejem is. Annyir tetszik ez a pillanat, hogy képes lennék még órákon át elviselni. - Hmm... talán még egyszer megismételhetnéd ezeket a mozdulatokat... hogy biztosan tiszta legyek. - szólalok meg pimaszul vigyorogva, majd egy kis ideig lehunyom szemeimet és próbálom élvezni a pillanatot, ami csak a miénk és amit senki sem tud elvenni tőlünk. Közben szórakozottan játszok a vízben lévő habokkal, magunk köré gyűjtve azokat, mintha meztelen testem akarnám elrejteni, holott felesleges. Csak akkor fordítom meg egy kicsit a fejem, hogy rá nézhessek, mikor megszólal és ezzel eszembe is juttatja, hogy már milyen rég nem ettem és biza éhes vagyok. - Ha figyelembe vesszük, hogy mennyire tökéletes itt minden, akkor meg merném kockáztatni, hogy a szakáccsal sem lehet gond. - válaszolok kérdésére, majd ismét rá vigyorgok, mert pontosan tudom, hogy mire céloz a desszerttel. - Talán vacsora után is kaphatsz a desszertből még. - teszem hozzá mosolyogva és kicsit oldalasan fordulok, mellkasán végig húzom az ujjam, miközben az ajkamba harapva figyelem. Miért nem elég soha belőle? - Talán kereshetnénk egy olyan helyet ahol zene is van és lehet táncolni... - jegyzem meg, és remélem, hogy neki is lesz kedve egy kicsit kikapcsolódni is. Nem diszkóra gondolok természetesen, ahol tinédzserek duvalkodnak, hanem egy valami olyan helyszínre, ahol eltölthetünk egy kellemes romantikus estét és ahonnan amint vissza térünk ide, ismét kedvünk lesz majd egymásnak esni.
They like appearances because appearances are more beautiful.
A sarokkád melegét, kényelmét elég könnyen megszoktam, ahogy azt is, hogy Elinor a karjaimban pihen és kellően nyugodtak, kielégültek lehettünk. Nem mondom, hogy képtelen lettem volna egy harmadik menethez, de jól esett most inkább csak pihenni, önfeledten ellazulni, érezni a másik testének melegét és finom bőrét és a testből áradó érzéseket, mely még a bőrön is áthatolt. Kérésének eleget téve újra és újra végigmasszíroztam mellein a tusfürdőt, de nem terveztem újabb kalandot a fürdés idejére és reméltem, ezzel nem bántom meg. Éhes voltam és szerettem volna szusszanni, meg úgyis előttünk volt még az este, volt bőven lehetőségünk még szeretkezni és szerettem is volna még alvás előtt egy jó kis kimerítő extázist. - Igazad lehet - bólintottam a szakácsot illetőn, bár ki tudja. Ettem már vacak ételt ötcsillagos étteremben. Akadnak rossz napok, figyelmetlen percek egy szakács életében is. Elég csak egy rossz fűszer, egy rossz mennyiség a sóból, borsból, vagy éppen egy állott alapanyag és az egész étel el van rontva. - Oh, akkor meg fogom enni a zöldséget is - mosolyogtam és tenyerébe csókoltam. - Egy ilyen finom desszertért megéri mindent megenni, nehogy a végén még megvonás legyen - nevettem fel. - Tánc? - gondolkodtam el mosolyogva. - Rendben, nekem nincs ellenemre. Összebújva lassúzunk majd egy szépet, lassan, ritmusra ringva, egyszerre lépve, miközben egymás ajkát kényeztetjük - mosolyogtam a gondolaton, noha egy pörgősebb szám sem lett volna ellenemre, amire nem lassúzunk, noha be kellett vallanom, nem nagyon szerettem a discozást és a popzenéket. A komolyzene és a lassú számok sokkal nagyobb előnyt élveztek nálam, de ha arról volt szó, meghallgattam és kipróbáltam mindent. Sok függött az aktuális szituációtól és kényszerektől, külső igényektől, de ha én egyedül voltam és megtehettem, mindenképpen valami lassú számot, vagy komolyzenét választottam.
Miután a fürdőkádat elhagytuk és ismét fel voltunk öltözve elindultunk felfedezni a hotel étkezési lehetőségeit. Nagyon nagy pozitívum volt, hogy három lehetőségünk is volt. Volt egy beltéri étkező, egy teraszi rész és egy szabadtéri étkezőrész is. Én Elinorra bíztam a választást. Lényegében nekem teljesen mindegy hol ettünk, én leginkább úgy voltam vele, hogy az étel legyen kifogástalan, a többi most nem érdekelt. Lényegében mindegyik lehetőség kecsegtető volt, mert elképesztően igényesnek tűnt a kivitelezésük. Az idő sem volt rossz, tehát akár még a külső, szabadtéri étkező is jó megoldásnak tűnhetett. Más esetben biztosan én dönteném el, hol együnk, de ez a nyaralás Elinorról szólt és nem rólam. Illetve ez paradoxon, mert lényegében magamat helyeztem előtérbe, hiszen próbálom megragadni őt és megbabonázni, hogy a hatásom alá kerüljön, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, sok mindenben neki kell kedveznem. Mint most is. A jövőben ez biztosan változni fog, nem lesz mindig ekkora szabadsága, de lássuk be, a horgász sem horog nélkül horgászik és a vadász sem szól előre a szarvasnak, hogy le fogja lőni. Meg kellett őt fogni, ki kellett váltani belőle a ragaszkodást, a nagy fokú szeretetet, amit csak a kedvességgel és persze a baromi jó szexszel tudok elérni. Nem mondom, már most is elértem nála azt a fajta vak szerelmet, ami mindennek az alapja lesz, de fokozatosan kell őt átszoktatni arra, hogy én vagyok a főnök. Most ő dönti el hol együnk, melyik asztalnál. Nade később? Később én választok éttermet, de ő dönti el kinn együnk vagy bent és melyik asztalnál. Ez tart majd egy-két alkalomig. Utána már csak azt döntheti el melyik asztalnál. Utána pedig már azt sem. Javaslatokat tehet majd, én pedig eldöntöm elfogadom-e. Nem szabad egyszerre mindent elvenni tőle, fokozatosan kell. Lépésről lépésre szabad csak megvonni valakitől a választási lehetőséget. Eldöntheti milyen ruhát vesz fel, mikét sminkel, milyen frizurát akar, de ha nekem az nem tetszik, jogomban áll majd megmondani neki, hogy sürgősen változtasson rajta, mert nem felel meg nekem. Bár... abba talán nem is kell majd sokat beleszólnom... Mikor eldöntötte hová üljünk le, helyet foglaltam én is a számára legkedvezőbb helyen, ami neki a legjobban tetszett. - Igazán jól választottál, ez egy remek hely - néztem körbe mosolyogva.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Elnevetem magam, ahogy ismét végig simítja többször is a mellem a tusfürdős kezével, közben hozzá simulok és bár szeretném őt újból érezni magamban, nem teszem ezt szóvá. Lesz időnk még bőven arra, sőt ha haza érünk is, most inkább a nyaralásunkra kell koncenrtálnunk, amelyben még talán nagyon sok szép emléket gyűjthetünk össze. Na meg innentől kezdve már mindig ott leszünk egymásnak. Nem akar elhagyni még ezek után sem, én pedig nem is bírnék elszakadni tőle. Jó is egyébként, hogy szóba hozta a vacsorát, mert valóban éhes vagyok, nem is tudom, hogy ma mikor ettem utoljára. Nem mintha hiányzott volna az étel. Annyira fantasztikus élményeket okozott bennem Gleeson, hogy ha rajtam múlna, akkor azt a vacsorát még egy kicsit eltolnám és helyette inkább ismét rávetném magam. De nem akarok túlságosan tolakodó lenni, sem pedig rámenős. Azt pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lehessen itt jó kaját enni. Egy ilyen helyen szerintem nincs olyan, ami ne lenne tökéletes. - Helyes. - válaszolom önelégült mosollyal a számon, de természetesen nem bírnék neki ellenállni, azt hiszem, hogy ezzel ő is tisztában lehet. Mától törekedni szeretnék arra, hogy boldoggá tegyem és soha ne jusson eszébe elhagyni engem. Bár nagyon úgy tűnik, hogy minden annyira fantasztikusan műkődik köztünk, hogy ebből majd csak még jobbat tudunk kihozni. Elhiszem, hogy megérdemlelm azt az életet, amiről álmodtam. Ő meg fogja azt teremteni nekem és olyan boldogok leszünk, hogy mindenki csodálni fogja a szerelmünket. A barátnőim pedig rájönek, hogy előítéletesek voltak, mert Gleeson nem olyan férfi, aki nem fog megbecsülni. Ebben biztos vagyok. - Én egyébként is nagyon szeretek táncolni. - nyomok egy puszit az arcára, még egy kicsit elveszek az ölelésében és közben el is képzelem magam előtt, hogy mennyire tökéletes este vár majd ránk. Olyan, mintha egymásnak lennénk teremtve.
A fürdés igazán jól esett, szinte megkönnyebbülést érzek miközben a ruháimat vállogatom, hogy a lehető legtökéletesebben nézzek ki. Végül egy fekete combig érő ruhára esett a választásom, melynek bár van egy szolíd dekoltázsa, de nem annyira, hogy bármim is kilógjon alóla. A magassarkú cípőmben szinte egy magasságba is kerülök Gleesonnal. A hajamat felkontyolom és rakok magamra egy kicsi sminket, de csak visszafogottan, mert nem vagyok a túl sok festék híve. A hátamra veszem a ruhámmal tökéletesen össze illő bársony blézerem, és elégedetten nézek végig magamon a tükörben. Nem csak a ruháim miatt érzem magam igazán szépnek, hanem a boldogságtól is, ami miatt a mosolyt egy percig sem tudom eltűntetni az arcomról. A szabadtéri helyszínt gondoltam a legtökéletesebbnek ahhoz, hogy még romantikusabbá tegyük a napunkat. Végig a kezét fogva, közben fel fel nézve rá, boldogan szúrom ki az egyik üres asztalt, amely a legközelebb volt a vízhez, még varázslatosabb hangulatot okozva bennem, és helyet foglalva végig a szerelmemen tartom a tekintetemet is. Annyira boldog vagyok, hogy még szavakba sem tudom azt önteni. - Amig veled lehetek, mindegy, hogy hol vagyunk. - szólalok meg miközben hátra dőlök kényelmesen és két kezem az ölembe helyezem. - Jól esne most valami finom bor is azt hiszem. - ebben a percben érkezik meg a pincér is az étlapokkal, amelyiket felém nyújtja el veszem tőle és lapozgatni kezdem, de folyamatosan érzem a tekintetét magamon, ami egy kicsit zavarba is hoz, így csak össze húzom a blézerem egy kicsit. Lehet, hogy mégis túl nagy lenne a dekoltázsom? Pedig igyekeztem nem túl kihívó lenni, de ragyogni akarok Gleeson mellett.
They like appearances because appearances are more beautiful.
A fürdőkád elhagyása utána felöltöztünk. Én szokásomhoz híven egy kellőképp elegáns szürkés öltönyt veszek magamra, másban nagyon el sem tudom képzelni magam. A négy fal között persze olykor-olykor becsúszik például egy rövid ujjú póló is, de ez nem túl gyakori és abból is mindig próbálok valami módosabbat, elegánsabbat választani. Alaposan szemügyre veszem őt, hogy miképp néz ki. Nem volt rossz, de abban biztos voltam a combig érő ruhákról le kell szoktatnom, mert számomra kiváltképp szem bántó volt. Vagy válasszon térdig érő darabokat, vagy rendesen vádliközépig érőt, vagy bármilyen mást, de ez, ami rajta volt olyan hatást keltett bennem, mintha félbe hagyták volna, mert elfogyott az anyag. De ezt még nem tettem szóvá, néha-néha benézhetem neki, de rendszert nem csinálunk belőle. Bármennyire nem tetszett maga a ruha, de a lábait még így is megnéztem magamnak. - Nagyon szexi vagy - mosolygok és megölelem, meg is csókolom és kezére simítok, sőt, megfogom, el sem engedem, mert úgyis kézen fogva fogunk menni, hogy mindenki tudjon róla ő az enyém, én pedig az övé. És most már minden okunk meg is volt rá, hogy ezt mások tudtára adjuk. Mikor megérkezünk a megfelelő asztalhoz, amit Elinor kiválasztott leültem. Egész jó kis helyet szúrt ki, meg voltam vele elégedve, tetszett a tengerparti tér, ráadásul az időjárás is kedvező volt még, szóval panaszra nem volt okom és legalább az asztal mögött a szerintem rosszul szabott ruhája alsó felét sem láttam, ami megkönnyítette vele az együttlétet, noha a tudat még ott volt így is. Lehunytam szemeim, hogy egy pillanatra magam elé tudjam képzelni a teljes összképet. Magamat, Elinort, a helyszínt. Egyben lássam az egészet kívülről. Tetszett, amit láttam. Mosolyogva nyitottam ki szemeim, majd az asztal fölött áthajolva megcsókoltam. - Nekem is. Szeretlek Ellie - nyomtam még egy csókot ajkaira, megsimogattam arcát, majd visszaültem. A bort szóba hozva jött is a pincér. Egy ideig az étlapot böngésztem, de mikor láttam, hogy a pincér őt nézi, Elinornak pedig egyre kényelmetlenebb, csettintettem párat a pincér felé. Lehet bunkó dolog, de az is, amit ő művel. Azért az mégis csak hallatlan, hogy így bámulja egy pincér valakinek a nőjét egy luxus hotelban. Főleg, ma, amikor millió kép és videó van fenn az interneten, amit szabad perceiben nézegethet, ha már annyira rá van szorulva az ilyesmire, de ne az én barátnőmet zaklassa a tekintetével, mert azt nem tűröm. - Még kérnénk egy kis időt - kezdtem bele monológomba jelentőségteljes, kemény hangon, hogy biztos értsen belőle. - Addig menjen nyugodtan, nézzen szét a többi asztalnál. Majd intünk, ha szükségünk van önre. Szeretnénk átbeszélni mit is kérjünk - mondtam és még szemeim állásával is jeleztem neki, hogy szeretném, ha most távozna. Majd szólok neki, ha választottunk, de az nem módi, hogy itt áll és úgy bámul egy nőt, hogy az még az étlapra sem tud odafigyelni. De ettől függetlenül is még szerettem volna válogatni és tényleg beszélni az ételről és az italról. Amúgyis belefért az időnkbe.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Legtöbbször visszafogottabb szoktam lenni, ami az öltözékemet illeti, de most szeretnék a tökéletesség mellett még tökéletesebb lenni a Gleeson oldalán. Mert már amúgy is ragyogok miatta, és szeretném ezt magamon is megmutatni. Persze azért arra vigyázok, hogy ne nézzek ki úgy mint egy utcalány, sőt, szerintem igazán visszafogott a ruha is ami rajtam van, mégis mikor megdícsér szinte bele vörösödök. Mert épp az akarok lenni. Szexi, akit büszkén mutogat a világnak. Mellette csak még nőiesebbnek érzem magam, hiszen folyamatosan azt érezteti velem, mintha egy felbescsülhetetlen gyémánt lennék. Ez pedig nagyon jól esik a lelkemnek. - Azért te sem panaszkodhatsz. - adok egy puszit a szája szélére, majd egyet igazítok a nyakkendőjén is, mielőtt kézen fogva elindulnánk, hogy még színesebbé tegyük az esténket. Nem tudom, hogy ezt a boldogságot meddig lehet még tetőzni, de én tudom, hogy innentől már csak még jobb és jobb lesz minden. Gleeson boldoggá fog tenni effelől semmi kétségem nincs, és én is megpróbálok azon lenni, hogy ő is az legyen mellettem. Egy kapcsolat szépsége nagyon is abban rejlik, hogy mindketten egyformán konfortosan érezhessük magunkat a benne, alkalmazkodjunk egymáshoz, és minden más jön majd magától. Nekem épp elég az, ha érzem, hogy végre meg vagyok becsülve, mert ilyenben még sosem volt igazán részem. Legalábbis nem így. Hírtelen olyan fontossá vált az életemben, hogy azt hiszem, hogy bele roppannék, ha ki akarna onnan szállni. Ez egy kicsit meg is ijeszt, mert korábban sosem éreztem ezt ennyire mélyen. A hely amit én választhattam ki gyönyörű, még az időjárás is mintha nekünk kedvezne, és ahogya Gleeson áthajolva az asztal felett megcsókol, csak még inkább ámulatba esek. Olyan, mintha valami csodálatos álomban lennék, és ebből sosem szeretnék felébredni. - Én is szeretlek. - a mosoly ismét nem tűnik ez az ajkamról, egyszerűen mindig ilyen boldognak érzem magam miatta. Kedvet kaptam egy kis borozgatáshoz, romantikához és még a háttérben szóló zene is csodálatos, legszívesebben már most felpattannék táncolni. Amint felbukkan a pincér az étlappal a kezében, amit el veszek tőle és böngészni kezdem, kicsit zavarba hoz a tekintetével, amely végig rajtam pihen, össze húzom a blézerem, mert arra gondolok, hogy a kivágott ruhám az oka, de még azután is bámul, mintha megfeledkezett volna magáról. Csak akkor fordul el tőlem, mikor Gleeson csettintgetni kezd ujjaival és megszólal, én pedig kényelmetlenül fészkelődök közben a székemen. Szerencsére a férfi ért a szóból, valószínűleg fontos az állása, így amint el megy sóhajtok egyet megkönnyebbülve. Nem szeretném, hogy bármi is elrontsa a kedvünket. - Szerintem nem akart semmi rosszat. Csak épp rám pillantott. - szólalok meg végül, de nem azért, hogy azt a férfit védjem. Csak szeretném őt megnyugtatni, mert olyan szépen alakul eddig minden köztünk. - Különben sem számít, hogy ki és hogyan néz rám. Vagy miért. Az én szemeim csak téged látnak úgyis. - átnyújtom kezem az asztalon, hogy megfoghassam a kezét és remélem, hogy még mindig van kedve ahhoz, hogy továbbra is boldoggá tegyen. - Az én hibám. Nem szabadott volna ilyen ruhát vegyek magamra. - szeretem a divatot és néha jól esik meg is mutatnom az adottságaimat, de eddig sosem volt még ilyen kapcsolatom. Meg sem kérdeztem tőle, hogy zavarja-e ha ebben a ruhában jövök. Bár szerintem semmi kihívó nincs azért ebben. Meg amúgy nem is szeretem, ha valaki bele szól az életembe, vagy a stílusomba, ami egyébként is napról napra változik. A hangulatomtól függ leginkább.
They like appearances because appearances are more beautiful.
Örültem neki, hogy a pincér értett a szép szóból, mert nem szerettem volna sem átmenni mogorvába, sem pedig ott hagyni egyedül az asztalnál Elinort, hogy a vezetőséghez menjek panaszkodni. Ez egy könnyű menet volt, nem kellett bekeményítenem, nem kellett magasabb személyekhez mennem, a pincér magától távozott, így már mi is nyugodtabban folytathattuk a vacsoraidőnket. - Ő csak egy pincér, Elinor - feleltem neki. - Tudnia kell, hol a helye. Az ő feladata, hogy az étlapot kihozza és felvegye a rendelést, majd hozza az ételt, végül leszedje az asztalt, ha mi végeztünk. Nem illik megbámulni a vendéget, főleg, hogy láttam rajtad, hogy zavarba hoz vele és kínosnak érzed. Legalább vette észre volna magát, még becsülném is benne, ha önként észreveszi magát és elkapja a tekintetét. Ilyenkor sokkal illendőbb hol rád, hol rám néznie, felváltva, vagy az asztalra, de nem teheti meg, hogy csak úgy ott felejti egy nőn a tekintetét és gátlástalanul bámulja. Értem én, hogy ő egy férfi, te pedig egy vonzó fiatal nő, de tudni kell uralkodni magunkon. Minden férfinak tudnia kell korlátok közé zárnia az ösztöneit, főleg, ha a pozíciója is megkövetelné. Összekulcsoltam ujjainkat, bár nem értettem egyet vele. Gondterhelten sóhajtottam. - Ellie, kicsim, engem akkor is zavart és az még inkább, hogy kellemetlen helyzetbe hozott téged. Rossz volt látni, hogy feszengsz miatta. Most haragszol rám? Szerinted nem tettem jól, hogy rászóltam? - kérdeztem, hisz érdekelt mennyire kérdőjelezi meg a döntéseimet. Sokat megtudhatok belőle és legalább lesz támpontom mire számíthatok a jövőben. - Ugyan, drágám, ez nem miattad van. Most akkor ostorozza meg magát minden nő, aki vonzó akar lenni a párjának, vagy épp saját magának? - kérdeztem vissza hitetlenül. - Hordjon minden nő hosszú farmert és nyakig begombolt inget, vagy épp garbós pulóver? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Nem, ez nem a te hibád és más nők sem követnek el hibákat. Egyszerűen csak sok férfinak oda kellene tudnia figyelni magára és a libidójára. Ennyi. Szerintem nem vagy túl kihívó, ő volt illetlen. Egyébként is lennének szabályok, amiket be kéne tartania egy pincérnek. Talán óvatosan jeleznem kéne ezt az incidenst a vezetőségnek - morfondírozom el mégis csak a döntésen a mihez tartás kedvéért. - Szóval ne hibáztasd magad. Nekem tetszel - mosolyogtam bájosan. - De nekem kopott farmerben és garbóban is tetszenél. A fontos úgyis az lenne, hogy te viseld és te legyél ott velem - nyomtam csókot ajkaira újra áthajolva a kis asztalka felett. Nem, ez így azért nem volt teljesen igaz. Azért van egy határ. Kopott farmer, szakadt farmer és társai kilőve. Azért van egy határ. Van bennem némi rugalmasságra való hajlam, de nem egy Chicagoi, vagy Los Angelesi rapper csajt szeretnék egyszer feleségül venni. Ráadásul már nem is tizenéves, hanem érett nő. Adjon magára tisztességesen. - De ne is foglalkozzunk ezzel tovább, ne hagyjuk, hogy elromoljon az este és boldogtalanná tegyen minket egy ilyen piti kis eset - mosolyogtam felé biztatón és erőt sugárzón. - Mit szeretnél enni? Segítesz nekem is választani? - kérdeztem, mintha annyira számítana a döntése. Végülis számít a maga módján, de leginkább csak arra voltam kíváncsi mennyire sikerül eltalálnia az ízlésem. Mennyire ismer már vajon. Tudja, hogy mit szeretek? Ettünk már együtt párszor, illő lenne legalább a közelébe lennie az igazságnak. Vajon tudja mit szeretnék? A választása segíteni fog nekem építeni a jövőnket. A választása nyomán nagyjából be fogom tudni határolni hol tartunk a kapcsolatunkban és mennyire ismert már meg, ismert ki. Akkor én is tudom mennyire kell még ráfeküdnöm az alapokra. Elvégre szeretném, ha később fejből tudná a kedvenc ételeim, italaim, színeim, öltözékeim, zenéim, stb. Jó lenne, ha ezeket álmából felkelve is tudná és ha oda kerül a sor, a kedvemben tudjon járni, vagy ha nekem valamiért el kell mennem és neki kellene döntenie a helyemben, akkor helyes döntést tudjon hozni. - Jó nagy a kínálat. El vagyok veszve kicsit.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Kicsit kellemetlenül éreztem magam a pincér tekintetétől, mégis ahogy látszólag vette a lapot és tovább állt, úgy éreztem, hogy nem kellene ezt ennyire felfújnunk. Persze zavarba hozott, meg azt se tudtam közben, hogy hová kéne néznem, de biztosan meg tudta volna magyarázni, ha rákérdeztünk volna a miértjére. Talán csak össze tévesztett valakivel, vagy épp emlékezetettem valakire. Nem hinném, hogy mindig ezt csinálná az ide járó vendégekkel, mert szerintem már rég nem dolgozhatna itt. Egy ilyen elit helyen kétlem, hogy eltűrnének ilyesmit egy alkalmazottól. Nem mintha eszemben lenne bárkinek is panaszt tenni. Semmi sem történt. Számomra legalábbis jelentéktelen volt ez a kis incidens. - Tévedett, az igaz. De szerintem nem fog ez többé elé fordulni. Úgy tűnt, hogy megértette, hogy nem volt helyes, amit tett. - úgy gondolom, hogy kicsit felfújja ezt az egész helyzetet, bár valahol megértem. Ha mondjuk épp egy pincérnő jött volna és az meg Gleesont bámulja, akkor azt hiszem, hogy iszonyú pipa lettem volna, és talán ennél sokkal hevesebben reagáltam volna mindezt le. Egyébként is elég féltékeny tipus vagyok, főleg az a rengeteg csalódás után, ami ért, és nem is bírnám elviselni, hogy bárki is a szemem láttára mondjuk flörtölésbe kezdjen az én szerelmemmel. Talán velem nem úszta volna meg annyival, hogy óvatosan el küldjem az asztaltól. Miközben kezeink összefonódnak, igyekszem mosolyogva megynugtatni, mert nekem teljesen mindegy volt, hogy bámul vagy sem. Az igaz, hogy zavarba hozott, de ennyi. - De jól tetted. Persze, hogy nem haragszom. Ha nem szóltál volna rá, akkor megtettem volna én. Sőt... ha valaki téged nézett volna így, akkor én nem kezeltem volna ilyen higgadtan.. - jegyzem meg, ezzel óvatosan ismét a tudtára adva azt, hogy mennyire félek attól, hogy majd ő is hűtlen lesz hozzám. Nem néz ki olyannak, aki képes erre, de nekem idő kell ahhoz, hogy elfeljtsem a múltamban ért rengeteg csalódást, amit soha többé nem szeretnék átélni. Olyan jó lenne végre elhinnem, hogy Gleeson mellett makulátlan életem lesz. Olyan boldogok leszünk, amit senki nem fog tudni tönkre tenni. Annak viszont örülök, hogy nem zavarja, hogy a ruhám mennyire kihívó, és tudom, hogy majd mindig önmagam lehetek mellette. - Igazad van... egy nő legyen nő és büszke az adottságaira. Én szeretem az ilyen ruhákat. És nem azért, hogy megbámuljanak, hanem azért, mert jól esik a lelkemnek. - meg azért is, hogy tündököljek a párom oldalán, mert szeretném ha büszke lenne arra, hogy az övé vagyok. Ezen semmi sem tud változtatni, mindegy, hogy hogyan bámulnak meg. - De kérlek, ne tégy panaszt a pincérre. Valószínűleg szüksége van a pénzre. Ne vegyük el tőle a megélhetését. - kérem tőle, mert sosem bocsátanám meg magamnak, ha miattam lenne valaki munkanélküli. Hiszen mindenki nem lehet olyan szerencsés helyzetben, mint mi. Van akinek igenis rá kell szenvednie arra, hogy egyik hónapról a másikig kijöjjön valahogy. Talán még családja is van... gyerekei, akikről gondoskodnia kell. Nem lenne igazságos ha most bepanaszolnánk. Remélem ezzel Gleeson is egyetért majd. - Én mindig veled leszek most már. És tudod unalmas mindig kihívóan öltözködni, néha el szoktam magam engedni egy kicsit. - vigyorgok rá, mert igaz, hogy ritkán fordul elő, hogy kopott farmereket viseljek, azt is csak otthon néha... de azért jól esik, hogy ilyeneket mond. Nem akarom, hogy csak a külsőm legyen az, ami tetszik neki. A belső értékek számomra mindig is fontosabbak voltak. Viszonzom csókját és alig várom már, hogy vissza érjünk a szobánkba, hogy újra egymáséi legyünk. Soha senki nem tett még ennyire boldoggá. Bólintok szavaira, mert ismét az étlapba temetkezem, hogy végig nézhessem a kínálatokat. Itt aztán mindneféle megtalálható. Az olasz ételektől a törökig. Először természetesen a francia ételek között kezdek keresgélni, mert néha jó hazai ízeket éreznem. Bár a vendéglőkben nem indig találják el azt az igazi aromát. Hm... én ennék egy Blanquette de vaut. És szerintem te is. - vigyorgok rá, de azért még átolvasom a kínálatokat, mert nem szeretném elhamarkodni. De ez tetszik a legjobban, meg rég nem is ettem. - Kíváncsi vagyok, el tudják-e itt jól készíteni, mert nem olyan könnyű. Ha tudnád, hogy anya milyen istenien főzi... mindig ezt akarnád enni. - tervezem amúgy, hogy majd bemutatom őket egmással anyával, csak még lehet, hogy túl korai lenne. Először azt szeretném, ha valóban nagyon komoly lenne köztünk minden, hogy ne csalódjon szegény, hogy a lányát esetleg megint átverték. - Az italt válaszd ki te. Nekem bármelyik jó, egyiket sem bírom annyira. De egy-két pohár talán bele fér. - és nem rúgok be. Mert amúgy egy kevés is elég ahhoz, hogy a fejembe tudjon menni és olyankor mindenféle hülyeséget hordok össze, amit most igazán nem szeretnék. - Ha szeretnéd ki megyek a mosdóba amig le adod a pincérnek a rendelésünket. - el akarom kerülni a következő esetleges kellemetlenséget is. De persze nem állok addig fel, amig nem mondja el, hogy mit szeretne. Csak nem akarom, hogy megint felhúzza magát esetleg
They like appearances because appearances are more beautiful.
Válasza megmosolyogtatott. Jól esett hallani, hogy ő sem hagyta volna annyiba, ha engem bámult volna egy pincérnő, vagy komolyabb, noha elgondolkodtam raja, vajon én azt miképp reagáltam volna le. Valószínűleg bármennyire is imponáló lett volna egy védelmező, féltékeny kirohanás, nem tetszett volna, hogy mások előtt jelenetet rendez. Bizonyára kellemetlen lett volna, hiszen neves ügyvéd vagyok és ezt én is és mások is olyan "botrányként" fogták volna fel, amin érdemes csámcsogni. Ezt nem feltétlen engedhettem meg magamnak. Bérmennyire is imponáló volt a féltékenysége az zavaró volt, hogy mintha azt feltételezte volna, hogy nekem az tetszene, hogy miközben ő ott van, engem nyíltan bámul egy másik nő, vagy kikezd velem és tán még azt is feltételezi, hogy képes lennék azzal a valakivel elmenni egy menetre. Ez cseppet sem volt jó, ezzel valamit kezdeni kellett, mert a bizonytalansága kezdett egyre frusztrálóbbá válni. Megjegyzése némiképp ellentmondásos volt nekem. Azt mondta szereti az ilyen ruhákat, de nem azért, hogy megbámulják, hanem, mert jól esik a lelkének. Ez azért volt nekem ellentmondásos, mert önmagában egy ruha nem esik jól a léleknek, sokkal inkább az, amit kivált az emberekből és mi látjuk a visszajelzést. Tehát most vagy ő hazudik nekem, vagy még maga sincs tisztában azzal, mit mondd. Legalábbis én sosem gondoltam úgy egy öltönyre, hogy szimplán csak jól esik a lelkemnek. Az esett jól, hogy elegáns voltam, komoly és növelte a tekintélyem mások szemében. Ezen az alapon az ő lelkének az eshetett jól, hogy tudta magáról, hogy szexi és ezt meg akarta mutatni és imponáló volt neki, hogy az őt megnéző férfiak mennyire vonzónak látják. Csak a pincér már túlzásba vitte. Meg hát ugye miattam, de hát ez alap volt az gondolom. Ezt az elgondolást persze nem mondtam ki hangosan, mindössze fejben hangzott el. - Így van - helyeselem. - Én is azt szeretném, ha láthatnám a szépséged. Kellemetlen lenne úgy egymás mellett lennünk, hogy nem látok belőled semmit, csak a több tonna ruhát. Nem kell elrejtőzni - mosolyogtam bátorítóan. - És hadd legyek rád büszke. Irigykedjenek csak, hogy milyen bomba szerelmem van - adtam is alá a lovat vigyorogva. - Rendben, igazad van - bólintok. - Nem leszek kegyetlen, nem teszek rá panaszt. Legközelebb úgyis biztos átgondoltabb lesz és nem esik bele ebbe a hibába. Na, tényleg? Kíváncsi vagyok - mosolygom. - Neked biztos minden ruha jól áll. Akinek ilyen vonzó alakja van, az semmilyen ruhával nem lőhet mellé - feleltem élénken, noha ezzel nem értettem egyet. Igenis el tudom képzelni olyan ruhában, ami kicsit sem állna jól neki, vagy zavarja a szemem, de most azt kellett elhitetnem vele, hogy igenis nekem mindenféle képen egy főnyeremény lenne. Ez részben igaz is volt, de mindent azért nem tudnék neki megengedni.
Hamarosan kezébe adtam a lehetőséget, hogy válasszon ételt. És nem is hiába, hiszen sikerült olyan ételt javasolnia, amit valóban szívesen ettem volna. A francia konyha volt a kedvencem, a borjúhús pedig az egyik kedvenc húsfélém, így a blanquette valóban előkelő helyen volt a kedvenc ételeim között. Nocsak, egész jól ismeri már az ízlésem, ez pozitív volt. - Igen, ez így van - mosolyogtam őszinte elégedettséggel. - Na, hát akkor majd ha lesz egy családi látogatás felétek, akkor szívesen elfogadom az ételt. Ettem már eredeti franciát, de az anyák főztjét egy szakács sem tudja utánozni - nevettem visszafogottan. Jól esett, hogy rám bízta az ital választást. Ezek szerint annak a híve, hogy felesben döntsünk bizonyos helyzetekben. Tán legközelebb ő választ italt és én ételt. Azzal nem volt gond, hogy nem bírta az italokat, mert majd ügyelünk rá, hogy ne vigye túlzásba. Legalábbis én majd ügyelek, az biztos. Majd hagyunk holnapra is, én sem voltam nagy ivó. - Akkor legyen egy Chateau d'Yquem - döntöttem a megfelelő bor mellett. - Ugyan, maradj csak, erre semmi szükség. Amúgyis kíváncsi vagyok, hogy a pincér tanult-e a hibájából. Szeretem tudni, hogy az emberek mennyire hallgatnak rám és mennyire fejlődő képesek. Most meglátjuk az előbbi úr mennyire az. Megígérem, hogy nem lesz komoly következménye és nem rendezek jelenetet, ha esetleg nem tanult az előbbiből - feleltem és intettem a pincérnek, mikor megláttam.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Ha valaki annyit csalódik az életed során, mint amennyit én is, akkor valahol normális az, hogy féltem azt, ami már az enyém. Félre értés ne essék, egyáltalán nem vagyok önző, sőt... De a párkapcsolataimban néha mégis annak érzem magam. Mert a legnagyobb félelmem mindig az volt, hogy az aki az én kezemet fogja, el megy valaki mással. Egy szebbel, fiatalabbal, csinosabbal... Bár Gleeson egyáltalán nem tűnik olyannak, aki erre képes lenne, de a többiekről is mindig ezt hittem. Biztosan nem tennék meg, hiszen szeretnek. Mégis hitegettek, és mindig hamar rájöttek, hogy a naivságom és a szeretet éhségem a gyengeségem, ezt pedig rendre ki is használták. Nem tudnám elviselni, ha a mostani tökéletesnek tűnő kapcsolatomnak is ez lenne a vége. Komolyan szeretném ezt most átélni. Semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy sikerüljön, és minden amit elképzeltünk, meg amiről a hajón is beszéltünk teljesüljön. Szeretnék a felesége lenni, és életem végéig tündökölni az oldalán. Na meg mindenkinek bebizonyítani azt, hogy ez most valóban más. Nem képzelem, és nem is azért van minden mert annyira epekedek a szeretet után. Gleeson tényleg más, és én valóban szeretem őt. - Te mától bármikor láthatsz. Ruhával és anélkül is. - vigyorgok rá és egy kicsit talán még bele is pirulok ahogyan eszembe jut az az élmény, amit bennem okozott nem olyan régen a szobában, majd a fürdőben is. Soha senkivel nem élveztem még ennyire a szeretkezést sem, ez azt hiszem, hogy még egy plusz ok, hogy akarjam. Minden meg van benne, amit a korábbi partnereimben nem találtam meg. Ráadásul még a szavai is akkora önbizalmat adnak, hogy elhiszem már magamról, hogy engem sem lehetetlen szeretni. Ő nagon is szeret, és önmagamért. Nem a külsőm miatt, sem pedig azért, mert remek karrierem van, vagy épp öt nyelven tudok beszélni. Hanem csak úgy érzi. Anya egyszer azt mondta, hogy ha valakit igazán szeretünk, akkor azt nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért. Csak egyszerűen érezzük. És én pontosan így vagyok ezzel most. Bár kellemetlen volt az előbb a pincérrel való találkozásunk, zavart a tekintete amely mintha az egész ruhámat le akarta volna venni rólam, mégsem gondolnám, hogy a kirugatása lenne erre a megoldás. Reménykedjünk abban, hogy belátta, hogy illetlenség volt amit tett és hagyjuk azzal annyiban. - Köszönöm. - nem tudom, hogy miért köszönöm ezt meg neki, de örülök, hogy hallgat rám és belátja, hogy nem foszthatunk meg egy embert a munkájától csak azért, mert kicsit nagyobb ranggal rendelkezünk. Én egyébként sem nézek le senkit, aki nem az elitek körébe tartozik, számomra a takarító is épp olyan ember, mint egy orvos. Az emberségünk nem a pénztárcánkban rejlik. Gleesonról sem gondolnám, hogy elítélne bárkit, aki nem iskolázott, viszont annyira már ismerem, hogy tudom, mennyire fontos számára az, hogy ki melyik rétegbe tartozik. Nem tudnám elképzelni, hogy le ülne sörözni egy gondnokkal például. Ez persze nem baj. Mindenben nem lehetünk egyformák. Már így is túl szép minden köztünk. - Mivel hosszú távra tervezünk egymással, igencsak esélyes, hogy sokféleképpen fogsz látni. A stílusom legtöbbször a hangulatom határozza meg. De azért a stílusosságra figyelek. Téged is megnéznélek másban, mint az öltönyeid. - nem is láttam még soha egy rövidujjú pólóban sem. Persze ügyvédként figyelnie kell a megjelenésére, de úgy gondolom, hogy semmi baja nem történne, ha néha elengedné magát. Bár távol álljon tőlem az, hogy meg akarnám változtatni. Mert nekem aztán mindegy, hogy miben van, ha ő jól érzi magát abban. Épp elég ha mellettem lesz mindig, a támaszom és a szerelmem. Az étlapot átlapozva választom ki azt az ételt, ami gyerekkorom óta a kedvencem és örülök annak, hogy neki is tetszik, bár nem kötelező amúgy sem ugyanazt együk, szóval maximum mást választott volna. De szerencsémre már sikerült kiismernem annyira, hogy nem okozott ez nehézséget egyáltalán. - Az biztos. Anya bármelyik szakácsot lepipálja. - én is sokat tanultam tőle, mikor időm engedi főzicskélek is, de úgy nem tudok, mint az anyám. - Szerintem nagyon kedvelnétek egymást. Majd egyszer össze hozom, hogy taálkozzatok. - nem akarom ezt elsietni, mert egyszer én magam szeretném renedesen elhinni, hogy működni fog ez az egész. Nem szeretném, hogy anyu csalódjon, mert szegény már nagyon vágyna egy unokára. De ha eljön az ideje, hogy bemutassam őket egymásnak, akkor biztosan jól ki fognak jönni. Anyával amúgy sem nehéz jóban lenni. Arany szíve van. Bólintok a választott italára lelkesen, bár az egy nagyon finom borfajta, lehet, hogy nem is fogom beérni belőle egy pohárkával. Szórakozni jöttünk amúgy is, nem? Persze nem vagyok a megrészegedés híve, sőt azt érezni is szoktam, hogy mikor elég, de ma olyan boldog vagyok, hogy csak szeretném elengedni egy kicsit jobban magam, mint általában. - Hiszek nekd. És abban is bízok, hogy ő is megértettem, hogy nem tetszett a viselkedése és mikor vissza ér hozzánk másmilyen lesz majd.- össze csukom az étlapot, gondosan le rakom magam elé, majd amint meglátom közeledni a pincért, csak magam elé bámulva húzom össze ismét a blézerem. Nem nézek fel rá, szórakozottan rajzolok mutató ujjammal az étlapra, bár érzem, hogy zavarban vagyok, pedig most nem is látom, hogy kire néz éppem. Nem akarok felpillantani, csak reménykedek, hogy valóban nem lesz több semmi kellemetlenség ma estére.
They like appearances because appearances are more beautiful.
- Ez kölcsönös - mosolyogtam és persze vissza is jött néhány emlék a szex és a közös fürdőzés felől. És még előttünk volt az egész este. Ki tudja még mit viszünk ma véghez. Azt hiszem nem lehetett okom panaszra, mert meg mertem volna kockáztatni, hogy ő eddig a legszebb nő az életemben és vele volt eddig a legjobb a szeretkezés is. Vannak még dolgok, amik hagynak némi kívánni valót maguk után, de azt gondolom azok olyan pisznicsáré kis problémák, hogy hamar túljutunk rajtuk, biztosan kész lesz változtatni a kedvemért, főleg, ha arra úgy veszem rá, hogy alig fogja észre venni. Nem tudom én képes lennék-e bármin is változtatni, de azt gondolom vannak tényezők, amikről le tudnék mondani, vagy tudnék változtatni rajtuk, de nem szeretnék. Csúnya dolog, tudom, de én az ilyesmit egyoldalúan szeretem. Szeretem, ha a partnerem változik és nekem nem kell lemondanom semmiről, nem kell változtatnom semmin. Mikor elhangzott egy bizonyos mondat őszinte döbbenettel néztem rá és hirtelen nem tudtam elgondolni viccel-e. Zavartan kaptam össze magam. Minden bizonnyal röhejes képet vághattam, mert láttam, amint az egyik vendég jót mosolyog rajtam. A szégyentelen fickó... Viszont abban biztos vagyok, hogy nem hallott minket, csak a képem lehetett vicces neki. Mondjuk nem zavart, mosolyogjon csak. - Bocsánat, én... ne érts félre, semmi rossz indulat nincs bennem, meg nem gondolok én rosszat, csak.... sose hallottam még, hogy az embert a hangulat öltöztetné - magyarázkodtam. Való igaz, nem volt bennem semmi rossz. Nem haragudtam, nem voltam rá ideges, pusztán csak döbbent és, hogy őszinte legyek magamhoz lélekben hülyének is néztem. De tényleg nem hallottam még ilyesmit. - Ezt hogy kell elképzelni? Ha éppen jó kedved van piros blúzt veszel és ha rossz kedved van hosszú szoknyát, vagy...? - nevettem kínosan. - Bocsánat, csak... nem tudom. Zavarban vagyok. Most hallok ilyet először és tanácstalan vagyok. És abban is bíztam utoljára hallok ijedt, de ezt már csak gondolatban. Mégis mit gondol? Szerinte ez normális? Mert szerintem nem. Az embernek legyen egy normális ruhatára, közel hasonló stílusban és darabokkal, de nem tudom mit teszek vele, ha nekem itt egyik nap farmerban és Levis pólóban rohangál, másnap elegáns topban, blúzzal, harmadnap meg garbóban és kord nadrágban. Azért gondolkozzunk már el. Szerencsére jól lepleztem gondolataim, érzéseim javát, így ez neki talán úgy jött el, hogy társadalom helyzetemből és munkámból adódóan olyan komoly közegben nőttem fel, hogy az ilyen fogalmak és stílusok el sem jutottak hozzám. Nem mutattam ki mit gondolok igazából, pedig közel jártam hozzá, de még mindig csak a szórakozott, kíváncsi, kedves, de zavarodott arcomat mutattam neki. Végülis nagy hazugság nincs benne, hisz tényleg volt bennem zavarodottság. Azért ez már mégis csak egy rossz vicc. Szeretném, ha a jövőben azért kiválasztana egy neki tetsző stílusirányzatot és úgy öltözködne, ne mindig úgy, amit éppen kivesz a szekrényből. Ezt ki sem néztem volna belőle. A másik nevetséges gondolata, hogy hordjak mást, mint az öltöny. Mégis mit vár? Hogy farmerban és I Love Law feliratú mérleggel dekorált pulóverekben fogok sétálni az utcán? Oké, jó, néha hordok pólót is és garbót is, ha úgy van, de nem fogok itt neki Devergo melegítőkben kimenni az utcára. - Hát van néhány rövidujjúm. Ha gondolod, egyszer felveszem neked egy napra és megcsodálhatsz benne - mosolyogtam kedvesen és megfogtam kezét.
A beszélgetés végül az ételek felé kanyarodott, amivel jobban jártunk, mint az öltözködéssel. Ott legalább nem ért csalódás és legalább megtudtam, hogy ismer annyira, hogy legalább a kedvenc ételeim tudja, ha már a ruha terén ennyire irreális. Te jó ég, mindig nem tértem magamhoz. Lélekben. De az arcomon már nyoma sincs a kezdeti döbbenetnek és értetlenségnek, ami akkor ért. Mostanra már önfeledten mosolyogtam, főleg, mikor arról beszéltünk egyszer bemutat majd az anyjának és eszünk majd nála egy finomat. Ez már jobban hangzott. - Na, az biztos nagyon kellemes élmény lesz, már várom, hogy megismerjem. Azt gondolom az sokat elmond majd arról is, hol tart a kapcsolatunk. Remélem, mire oda jutunk, már gyűrű lesz az ujjadon - mosolyogtam felé vidáman, a szép jövőképet csillogtatva szemeimben. A pincérre terelődött a szó, de láttam rajta, hogy még mindig vannak aggályai, főleg, mikor a pincér jött. Még az asztalunkhoz se ért, de ő már a ruhája takarásába bújt. Ez nem tetszett, de nem adtam neki hangot. Nem kéne mindent ennyire felvennie. Nem kéne ennyire belelovalnia magát a történtekbe és már előre félni. Esélyt sem adott a pincérnek, hogy bizonyítson. Leadtam a rendelést, majd Elinor felé pillantottam, mikor a férfi távozott. - Megnyugodhatsz elment. Nem kell aggódni, értett belőle - bicentettem és megnyugtatásul megsimogattam a kezét.
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
“The moments of happiness we enjoy take us by surprise. It is not that we seize them, but that they seize us.”
Bár még csak nem rég értünk ide, én mégis már alig várom, hogy vissza érjünk a szobánkba, ahol, ismét kettesben lehetünk és azt tehetünk egymással, amihez csak kedvünk tartja. Talán csak azért érzem ezt, mert még friss az élmény, amit nem rég okozott, és azzal megerősítettük igazából a kapcsolatunkat is. Bízok abban, hogy a bennem lévő kételyek pedig nemsokára el is fognak tűnni, és megszabadulok a múltam okozta keserű gondolatoktól is, eljön majd az idő, hogy nem fogok kételkedni abban, hogy valóban szeret. Mármint azt érzem, hogy fontos vagyok neki, csak olyan nehéz elhinnem, hogy mindez valóságos. Bár eddig pontosan úgy tűnik minden, ahogyan azt elképzeltem és azt hiszem, hogy amikor innen haza érünk, akkor egy teljesen más emberként fogok vissza térni. Egy boldog nőként, aki szeretve és megbecsülve van. Azt mondják, hogy egy nőről sok mindent elárul az, hogy milyen férfi van mellette és az, hogyan bánik vele. Például ha egy férfi a nőt a tenyerén hordozza, akkor az a nő ragyog. Ha pedig lábtörlőnek használja, akkor azt képes is elhinni és épp úgy viselkedik a világgal szemben. Azok, akik meg vannak becsülve sokkal többet adnak például magukra, mint azok, akik nem. Még az az egy szerencse, hogy nem vagyok az a depizős fajta, aki sokáig képes magába roskadni egy csalódás miatt. Viszont ha Gleeson valamiért mégis elhagyna, vagy kiderülne, hogy semmi sem az, aminek látszik, akkor nagyon is magamba fordulnék. Mert ilyent még sosem éreztem eddig. Mellette egyszerűen felszabadult és boldog vagyok. Megjegyzése megmosolyogtat, de egyáltalán nem veszem sértésnek. Néha én magam sem értem ezt. Szeretem a divatot, sőt a ruhák a szenvedélyeim, de nem tudom azt mondani, hogy ilyen vagy olyan lenne a stílusom. Mindig változik, ami annyit jelent, hogy egy sima farmer nadrágban is pont olyan jól tudom magam érezni, mint egy olyan ruhában, ami most van rajtam. Persze azért nem öltözök össze vissza, igyekszem ízléses lenni, és ahhoz a helyhez is igazodni, ahová megyek. Például egy bálba egyértelműen nem megyek farmerben. - Hát tudod... én ilyen mindenevő vagyok, ami a ruhákat illeti. Vagyis több féle stílusban van belőlük a szekrényembe. - ismerem belesütött szemekkel, mert eddig ő csak egy dámát látott belőlem, hiszen igyekeztem megfelelő öltözékben lenni mindig valahányszor találkoztunk, meg hát a helyszínekhez is alkalmazkodnom kellett. Viszont, ha komolyan az életem része lesz, akkor jobb ha tudja, hogy nem leszek mindig olyan, mert néha jól esik egy kicsit elengedni magam, fittyet hányva mindenre és kicsit lazábban öltözködni. - Valahogy így. Igen. - válaszolok nevetve kérdésére, és igazán cukinak tartom a zavartságát. Bár nyílván nem szó szerint kell azt érteni. Azt se tudom, hogyan magyarázhatnám neki ezt meg. - Például ha rossz a kedvem, akkor kevésbé megyek arra, hogy jól nézzek ki. Ha jó a kedvem, akkor ismét elő veszem a legelegánsabb ruháimat és ha például valaki átver, vagy csalódok... na akkor tudok a legszexibb lenni. Néha bosszúból még azért is. - isemrem be végül, és el is komolyodok, mert valahogy olyan érzésem van, mintha ez neki nem tetszene. De nem mindegy, hogy az emberen éppen milyen ruha van? Szerintem amig megértsük egymást és kölcsönösen megadjuk a tiszteletet is, addig ezek a dolgok a legapróbbak lesznek a kapcsolatunkban. Sőt... remélem, hogy ennél több gondunk nem is lesz majd az életben. Nem tudom, hogy mi ez az öltönyös mánia nála, de engem az sem zavarna igazából ha még aludni is abban aludna. Attól persze szívesen megnézném milyen amikor egy kicsit ellazul. Biztosan egy póló is épp annyira jól állhat neki, mint egy ing. - Nekem nem fontos, ha nem érzed magad kényelmesen abban. - mosolygok vissza rá, és komolyan is gondolom. Én őt szeretem, szóval ilyen apróságokon biztosan nem fogok fennakadni. Az étlapot átböngészve pofon egyszerű volt kiválasztanom a megfelelő ételt, neki pedig a bort és hihetetlennek tartom, hogy ilyen jól sikerült már egymást kiisemrnünk. Egyszerűen nem hinném, hogy bármi is lenne akadály köztünk, hogy közös jövőt építsünk. A szavaitól pedig úgy tűnik, hogy ő is így érzi ezt. - Fogalmad sincs, hogy milyen boldoggá tennél azzal a gyűrűvel. És azzal is ha látnám, hogy jól egyezel anyával. - a mosolyom ismét a fülemig ér, bár nem akarom azt éreztetni vele, hogy sürgetem. Időm van bőven mondjuk a házasságra, bár a gyerek vállalást illetően fogyóban egy kicsit az. Amint a pincér megindul felénk, a blézerem össze húzva ismét pillantok le az asztalra zavartan és kezdek játszani az étlappal és csak a fülemet hegyezve követem az eseményeket, ami egészen jól zajlik. Csak akkor pillantok fel Gleesonra, amikor megszólal és ismét magamra erőltetem a mosolyomat. - Örülök annak. - és tényleg így is van. Nagyon nem szerettem volna mára több kellemetlenséget. - Talán átbeszélhetnénk végre a kapcsolatunkat is. Mármint én nagyon szeretném, hogy jól kijöjjünk. De azt hiszem, hogy fontos letisztáznunk egymás felé egyet s mást. Például mik az elvárásaid? Van bármi olyan, amiről még nem tudok veled kapcsolatban? Nem szeretném, hogy titkaink legyenek. - a titkok előbb utóbb bizalmatlanságot váltanak ki. Én pedig mindig így szeretnék benne bízni, ahogyan most is. Vagyis próbálkozok. Mert azért kétségeim akadnak.
They like appearances because appearances are more beautiful.
Lehet ez csak az én maradiságom, vagy épp karótnyeltségem, de nekem eszembe sem jutna hatvanhatféle ruhában és több-féle stílusban öltözködni. Általában szürke, fekete és bézs színű öltönyöket hordok, fekete szövetkabátot és ezekhez illő nyakkendőket. Meg még néhány stílusban illő darabot, de alapvetően ebben ki is merül nálam a ruházkodás. Vannak persze pólóim mondjuk egy otthonülős hétvégére, de igazából sok másban nem szoktam gondolkodni. Örülnék neki, ha Elinor is tudna választani magának egy stílust és nem akarna ugrálni a stílusok között mikor éppen mije van. Majd óvatosan tudtára adom egyszer, hogy mit várok el tőle, mert lehet nem lenne meg a lelki békém, ha mindig más stílusban látnám és nevetségesen festene mellettem az utcán. Mégis csak komoly érett nő. - Igen, értem - bólintottam. - Na, hát akkor majd teszünk róla, hogy mindig jó kedved legyen és boldog nő legyél. Dehát amúgyis ez a célom, amióta csak ismerlek - mosolyogtam. Oké, ez nem csak azt a célt szolgálta, hogy melengessem a lelkét. Még ha ezzel igazat is mondtam, azért ez egyben egy burkolt utalás is volt arra, hogy szeretném, ha mindig elegáns lenne. Már ezzel is beérném kezdetnek, utána már ráérünk ráfeküdni arra, hogy azon belül milyen ruhákat szeretnék látni rajta. Tudom, nem szép dolog egy nő életét ennyire befolyásolni, ennyire korlátok közé zárni, de vannak dolgok, amikből képtelen vagyok engedni és még mindig jobban járunk mind a ketten, ha ebben alkalmazkodik hozzám, mintha pusztán emiatt szét kéne mennünk. Ettől függetlenül tényleg szeretném mindig boldognak és jókedvűnek látni, de ha ezzel még a ruházkodását is befolyásolom, akkor meg pláne. Az viszont megint csak őszintén meglepett - bár ki nem mutattam, - hogy Elinor milyen kicsinyes tud lenni. Tényleg képes csak azért felvenni a legforróbb ruháit és kimenni az emberek közé csak azért, hogy megmutassa egy férfinak mit vesztett? De kérlek. Nekem ilyen eszembe sem jutna. Ez fura volt. Ez valami megalázás szerűség akar lenni? Vagy féltékennyé tevés? Nem tudnám megmondani, pedig értettem a pszichológiához. - Azt nem mondtam, hogy nem érzem benne magam kényelmesen. Sőt, van, hogy hétvégente otthon rövid ujjú pólóban szoktam lenni és egy sima nadrágban. De a hétköznapokban, amikor utcára megyek, dolgozom, eljárok ide-oda akkor öltönyben szoktam lenni. Szóval... ha majd összeköltözünk, láthatsz pólóban is - mosolyogtam. - De ha csak simán nálam töltesz egy hétvégét, akkor is. Csak ha emberek közé megyek, ügyelek a megjelenésemre, ennyi.
- De szerintem el tudom képzelni, hisz én is nagyon boldog lennék, ha végre oltár elé vezethetnélek, de tudom, hogy ez még korai. Mármint...csak most feküdtünk le először és még anyukádon és a barátnőiden sem vagyunk túl. Érted - magyarázom zavartan. - Szeretném, csak tudom, hogy még butaság lenne. Miután letudtuk az étel rendelést tovább beszélgettünk, most már sokkal komolyabb dolgokról is. - Hát ez csak természetes. És is annak örülnék a legjobban, ha később nem lenne köztünk probléma. Vagy legalábbis a lehető legkevesebb. De nem értem mire célzol. Elinor. Mit értesz az alatt, hogy titkok? - pislogok meglepetten. - Csak nem gondolod, hogy eltitkolnék előtted gyerekeket, vagy cégeket, vagy nem tudom... nem vagyok bérgyilkos sem - nevetek. - Mi titkom lenne? Hiszen mindent tudsz már rólam. De talán egyszerűbb, ha rákérdezel és akkor megválaszolom. Lehet csak én nem gondolok rá és valóban van olyan, amit esetleg te úgy érzed titkolok, csak nekem nem tűnik fel, hogy beszélnem kéne róla - feleltem. Nem számonkérően, nem gorombán, egyszerűen csak nem értettem mit hisz, vagy mire gondol. Oké, vannak titkaim, de itt és most nem vallhatom be neki, hogy bűnöző vagyok és embereket tartok sakkban, sőt, ölök is. Hát csak nem erre gondol. Honnan tudná ő ezeket?
A person is not always able to distinguish between reality and the truth influenced by emotions.
The latter can even paint a deceptive picture, although most of the time we do not want to be aware of it.
Kezdőlap
