Néha csak azt érzem, hogy elegem van, sok a meló, sok az élet és nem tudok kiszakadni abból, amibe belekerültem évekkel ezelőtt. Valamilyen téren persze feljebb vagyok, mint lettem volna ha a szüleimmel maradok, de valljuk be anyám piálási szokásai hagytak bennem s némi nyomot. Otthon már lecsúszott egy vagy talán két feles, mielőtt elindultam volna, pocsék napjaim vannak, a suli nem megy, az élet nem pörög, és a barátaim is beadták az unalmasat így vizsgaidőszak alatt. Nekem is tanulnom kellene, de a szak, ami éppen össze akar törni szarrá untat, minden egyes órában és nem akarom folytatni. Ilyenkor van egy nagy vízválasztó egy egyetemista életében, szakot váltson vagy hagyja ott az egész szart. nem hagyom ott, nem azért feccöltem bele ennyi energiát. A metró hangosan döcög alattam, Manhattanben nem olyan egyszerű eljutni, de a munkáért bármit, vagyis nem csak a pénzért, ami abból adódik. Amint beérek csak a szokásos módon dobom le a cuccokat, és indulok meg a pult felé, ahol már nagy az élet. késtem, mert az a rohadt tömegközlekedés jut a magamfajtáknak, semmi több és nem annyira nyerő, ha minden eszközön millióan vannak, mert mindenki siet a buliba, péntek este. - Tudod, hogy megint késtél Amethyst? - kérdezi felhúzott szemöldökkel Tobias a pultos társam, aki minden kibaszott este ott feszít mellettem és vigyorogva igyekszik flörtölni a csajokkal és azok hülye módon vevők rá. Nem rossz pasi, ki van gyúrva, igéző barna szemei vannak, az a tipikusan beszéde, amiért a csajok dobják a bugyijukat, pontosan ahogy én is tettem, bár csak miután már meguntam a folyamatos nyomulását. Nem kell belelátni semmit egy gyors menetbe, tudja, hogy nem velem fogja megváltania világot és nem tervezek vele még csak másnapra sem, de annyira akarta, hogy alá feküdtem, nem volt rossz, de a munkakapcsolat valahogy jobban fekszik nekünk. Nekem mindenképp, ő azért még igyekszik én meg csak lereagálom, szavakkal csakis azokkal, mert a kis alsófertálya nem annyira igéző, mint a szemei. - Baszki! Kajak, fel sem tűnt? - mosolygok csábosan, miközben már szolgálom is ki az első vendéget, aki betalált a mai fogyasztásához. - Mi a fasz van itt ma? - nézek rá kérdőn, mert a kelleténél sokkal több bulizni vágyó van itt, alig férnek a pulthoz. - Vizsgaidőszak. - feleli vállat vonva, de ez nem magyarázat akkor sem a sok emberre, akik egymást nyomják az italért. Kitöltötök magamnak egy felest, még egyet, és lehúzom, amire csak egy mérges tekintete kapok a faszikámtól. Csábos mosolyomat elővéve pillázok rá, majd elrakom azt a poharat későbbre, kelleni fog.
az a porlepte, lépcsőházi lámpabúra börtönében verdeső molylepke
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
F
utva teszem meg az utolsó négy sarkot, rohanva, a hátam mögött folyamat hátra pillantgatva, miközben cigire gyújtok, táskámban a pénztárcával, amit sikerült elemelnem az esti randevúmtól. A faszom se tudta, hogy a csajnak három bátyja van. Egyébként nem vagyok akkora segg, hogy csak úgy lazán nőket rablok ki, hanem afféle modern Robin Hoodként tekintek magamra, hiszen csak a gazdagtól veszem el, és oda adom a szegénynek. Magamnak. Na, de ott tartottam, hogy A FASZOM SE TUDTA, HOGY HÁROM BÁTYJA VAN. Szóval csak futok, és látom, hogy a három benga állat lemarad valahol mögöttem. Van előnye annak, ha az ember nem túl magas, és fürge, mint a nyúl. Ha minden este jutott volna sült pulyka az asztalra, mint ezeknek, tuti én is csak vonszolnám magamat. A következő sarkon van egy bár. Tudom, mert voltam már ott úgy kétszer, Toby haverom ott pultozik egy ideje. Gondolok egyet, elbújok a sikátorban, hogy végig tudjam szívni a cigarettámat. Nincs olyan Isten, amiért én ezt eldobom. Azon matekozom, hogy vajon jó elterelő információkat adtam-e a csajnak. Egyébként megnyugtatok mindenkit, nem szoktam rögvest, az első randin elemelni valaki értékeit. Én nem olyan srác vagyok! Olyankor szoktam, amikor már a delikvens hölgyemény alszik, én pedig eltűnhetek az éjszakába, de ez a csaj, ez most a szokásosnál is kurvára idegesítőbb volt. Szóval muszáj voltam cselekedni, mert szabadulnom kellett. Elpöckölöm a cigicsikkemet, kipillantok a sikátorból, hogy utolértek-e a srácok, majd gondolkodás nélkül feltépem a bár ajtaját, és már bent is vagyok. Becsapom magam után, majd se szó, se beszéd átugrom a pultot, és már fel sem egyenesedem. Ahogy ott ülök a pult mögött, gondosan összehúzva magamat, csak akkor realizálom, hogy a helyiségben többen is vagyok, s mellettem két csinos láb található. - Ha bejön ide három fazon, én nem vagyok itt! – mondom neki, és el is emelek a pult alól egy sört, majd fel cisszentem – kössz!
Ma pont egy olyan napon sikerült mondjuk próbálkoznia belekötni, amikor még bejönni sem volt kedvem, ritkán talál a boldog, kiegyensúlyozott énemben bárki is, de aki már találkozott velem azt megszokta, de valahogy Tobiasnak nem megy mint valami idiótának. Az este további része izgalmasnak ígérkezik, mert bár az arcomon legszívesebben undor lenne a sok embert látva, mégsem ezt mutatom ki, hanem igyekszem mindenkinek időben, tempósan kiadni, amit kér, hogy ne itt rontsa a levegőt, a részeg fejével és ne akarjon velem ledönteni egy italt, én köszönöm, iszok egyedül is. Éppen hátat fordítottam, amikor egy nagy csapódást hallottam magam mögött, automatikusan kaptam hátra a fejem de nem láttam semmit, egészen addig, amíg egy ziháló hang le nem buktatta a lábamnál heverő srácot. - Ki a faszom vagy te?- kérdezem miközben nem is foglalkozok azzal, hogy mit mondott, lassan realizálom a szavait és a bejárat felé pillantok. -Ja arra a három csávóra gondolsz,akik pont most szambáznak felém? - nézek a tömeg felé mosolyogva, pedig nincs ott senki. - Betörsz ide, és még sört is lopsz, mondd meg miért ne adjalak ki annak a háromnak. - intek csak a fejemmel az ajtó felé, ahol még mindig nem jelent meg senki. Közben érzik pár ember és ki kell szolgálnom őket, Tobias a szokásos egy órás pihenőjét tölti isten tudja hol, és magamra vagyok hagyva. - Kössünk alkut, ha eltérítem őket, akkor beállsz mellém és segítesz este, ha nem segítesz elkiáltom magam, hogy itt vagy. - húzom fel a szemöldököm miközben kitöltök egy italt és rá sem nézek, mert ugyebár ő most itt sincsen. Amikor elfogy a pult előtt szomjazó emberek tömege magamnak is töltök egyet és lehúzom, faszom ki van a mai nappal és ha lepasszolhatom a meló egy részét, akkor miért ne. - Várj meg itt! - intek neki és kisétálok a pult mögé,ahova egészen biztos, nem fog beleseni, és összeszedek pár poharat innen onnan, és amikor visszatérek csak csípőre vágom a kezem, a putnak dőlök és először mérem fel rendesen a srácot. - Az adósom vagy. - vigyorodok el, hazug mosollyal.
Kezdőlap
Néha csak azt érzem, hogy elegem van, sok a meló, sok az élet és nem tudok kiszakadni abból, amibe belekerültem évekkel ezelőtt. Valamilyen téren persze feljebb vagyok, mint lettem volna ha a szüleimmel maradok, de valljuk be anyám piálási szokásai hagytak bennem s némi nyomot. Otthon már lecsúszott egy vagy talán két feles, mielőtt elindultam volna, pocsék napjaim vannak, a suli nem megy, az élet nem pörög, és a barátaim is beadták az unalmasat így vizsgaidőszak alatt. Nekem is tanulnom kellene, de a szak, ami éppen össze akar törni szarrá untat, minden egyes órában és nem akarom folytatni. Ilyenkor van egy nagy vízválasztó egy egyetemista életében, szakot váltson vagy hagyja ott az egész szart. nem hagyom ott, nem azért feccöltem bele ennyi energiát. 
