“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
Túl voltunk jó néhány húzós, melós napon, így pár munkahelyi haverral beültünk egy bárba, hogy jól megérdemelten lazítsunk kicsit, és megünnepeljük, hogy egyikünk se törte össze magát. Mivel én nem vagyok original new york-i, így inkább rájuk bíztam a választást. Nagyobb részben udvariasságból, mivel az ízlésemmel még ismeretlenül sincs semmi baj. Véletlenül is a legjobbra hibáztam volna rá. Ők végül a Lucifert javasolták. Bár, szórakozóhely, nightclub, amit akarsz. Ráadásul Manhattan-ben! Plusz talán kapcsolatépítésnek sem lesz utolsó, állítólag ugyanis elit fazonok (is) járnak ide, nem a lepukkant részeg bagázs. Többször is tartanak tematikus esteket, de állítólag a burlesque a legütősebb specialitásuk, ami tökéletesen hozza a pezsgő, forróvérű, érzéki francia mulató életérzést. A srácok már voltak ilyenen, és bár szerintük szigorúak a szabályok, megéri betartani őket, mert az élmény kárpótol vagy mi. Oké. Ha ők mondják. Próba cseresznye. Mindenesetre kíváncsivá tettek. Ugyan már ittunk pár kört, de külön verődve kikértem magamnak valami jól hangzó italkülönlegességet is, amit még sosem kóstoltam azelőtt. Kicsit elszakadtam a nyálcsorgató többiektől. Nem mondom, engem is lekötnek a gyönyörű nők, de azért szeretnék mást is látni a helyből, nem csak őket. Majd ha már nem hat az újdonság varázsával, én is képes leszek beléjük feledkezni. Addig viszont jöhet a club tour. Nem sokkal (és néhány beszédes, dögös csajjal) később a tömegben kiszúrtam egy ismerős fazont. Rögtön lopni is kezdtem a távolságot, hogy egész véletlenül a közelébe kerülhessek. - Hé, helló! - léptem oda hozzá. - Te a húgom barátjának a spanja vagy! És egy indie bandában vagy zenész, ugye!? Láttalak már több fellépéseteken is. - jelent meg egy lelkes, de nem idegesítően rajongós vigyor a képemen. Főleg, hogy tényleg nem is vagyok az. Jó zenét csinálnak, de annyira azért nem az én stílusom, hogy a földön vergődjek tőlük a gyönyörtől. - Ja igen. A húgom Alexa. - bár mindenki csak Lexinek hívja. Ettől még talán összeollózta nélkülem is. - Én pedig Aaron vagyok. - nyújtottam felé a kezemet. - Örülök, hogy megismerhetlek. - Királyság. Legalább leinformálhatom más forrásból is azt a srácot, ha már a tesómmal kavar. Számomra Lexi szent és sérthetetlen, így nagyon nem mindegy, hogy kivel van együtt. Ha megbántja, kitépem a szívét és megetetem vele. Aztán ízekre szedem. De csak miután párszor áthajtottam rajta a kocsimmal vorwärts és rückwärts is. Biztos, ami biztos.
Az egyetlen említésre méltó dolog, amit Charlotte hozott ebbe a helybe, azok a tematikus estek ötletei voltak. Felvetette még anno a burlesque gondolatát, és végül akkora sikere lett, hogy muszáj volt megtartanom. Hozta a nőket és férfiakat vegyesen, a nagy forgalmat, az újabb táncosokat, akik itt akartak szerencsét próbálni. A Lucifer szigorú szabályok szerint működik, de aki betartja őket, azt garantáltan bűnös élvezetekhez juttatja. A mai is egy ilyen volt, amikor az erotikus, kivételesen nem sima vetkőzéssel tarkított, táncos esté volt a főszerep. Elég szép tömeg gyűlt össze, így kivételesen én is szinte végig lent voltam, hol a pultot támasztva, hol elvegyülve az emberek között. Nem mondom, hogy nem járok le a szórakozni vágyók közé, mert akkor hazudnék, de manapság jóval ritkábban teszem, elvégre nem szükséges megjelennem, a hely viszi magát. Candy is tudja a dolgát, így nincs miért aggódnom. Plusz nekem most a zene az első a szerelmetes klubomon túl. Felvont szemöldökkel néztem a srácra, aki mellém csapódott és megszólított. Már abból rájöttem, hogy ő lehet „Ronnie”, Lexi bátyja, hogy a „húgom barátjának a spanja és indie bandában vagy zenész” szókapcsolatokat használta. Alaposan, de alig észrevehetően vezettem rajta végig a tekintetemet, elfogadva a felém nyújtott kéz gesztusát. -Aziel. És igen, telitalálat. A Saxomuch szintise, személyesen. –húztam egy félmosolyra a szám. -Én is örülök a találkozásnak, főleg, hogy úgy tűnik az egész családotok furán jó génekkel van megáldva. –Lexi is egészen dögös, és a bátyja sem panaszkodhat a külsőjére. Fura dolog ez a genetika és örökölt megjelenés. -Na és hogy tetszik eddig New York? Mármint a klubomon túl, mert a Lucifer nyilván tökéletes. –pillantottam körbe egy elégedett mosollyal, majd a kérdő pillantásomat visszavezettem rá. -A húgod faszija azt mondta, hogy kaszkadőrként dolgozol, illetve emiatt is költöztél fel ide. Nem bántad meg, hogy nem a filmipar bölcsőjében maradtál ezt kamatoztatni?
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
A "személyesen"-re elmosolyodtam. - Mondanám, hogy nagy rajongótok vagyok, és meghalnék egy selfie-ért, de a tinilány énemet a másik gatyám zsebében hagytam. - vontam meg a vállamat egy ártatlan vigyorral kísérve. A jó génekre egyetértéssel bólogattam, már ami a húgomat és engem illet. Ha biztosra tudnám, hogy Azielnek van egy dögös lánytestvére, én is megdicsérném a vérvonalukat, de így inkább passzolom. - Ez a te klubod? Gratula, bro. - jelent meg a döbbent elismerés a képemen. - Jó helynek tűnik. Ahhoz még túl keveset láttam belőle, hogy megkapja a tökéletes értékelést. De fiatal még az este, szóval bármi lehet. - valószínűleg nem csalódottan fogok távozni ma innen. - Hogy bírod ezt vezetni a banda mellett? - vagy náluk elvárás, hogy az összes tag önkizsigerelő, életképtelen munkamániás legyen? - Amúgy bejön New York. Nagyjából olyan, amilyennek képzeltem. Nem egy Los Angeles, de tetszik, hogy eléggé más. Kellett már a változatosság. Környezetben és kapcsolatok terén is. - azt sajnálom, hogy a "nővérünk" srácai így fényévekre kerültek tőlem, de nincsenek leküzdhetetlen távolságok. Mondjuk "anyuci" lehet örül, hogy a Ronnie-taxi kikerült a képből. - Nem. New York sem reménytelenül szar, ha a filmiparról beszélünk. Talán még több is a lehetőség, mint ahol telített az ágazat. Ráadásul nem vagyok a városhoz kötve. Oda utazunk, ahol leszerződtetnek minket. Ha a hollywood-i csillogás vonzana, akkor valami akció színésznek mentem volna, nem kaszkadőrnek. Egyébként egy elég felkapott helyre kerültem be, így érdemes lehet a nevemet keresgélni a stáblistánál. - a csajok legalább is ezt csinálják. - Na és te ezzel a fejjel hogy-hogy nem valami filmsztár vagy, vagy frontember vagy szóló zenész? A kiállásod meglenne hozzá. - nem csak külsőre, de személyiségben is. Ehelyett egy langyi, pszichedelikus bandában zenélget a háttérben, ami elég szűk réteget vonz, és egy átlagos, no name srác a "bandavezér". Semmi bajom a gyerekkel, nem is ismerem, de... hát ja. Nem egy rock sztár alkat. A klubtulaj pedig lehet, hogy nem akar a középpontban lenni, mert itt úgyis a rivaldafénybe tud kerülni. Csak kicsit fura nekem ez a felállás.
-Kár, de majd legközelebb bepótoljuk. -viszonoztam a vigyorát egy hitetlen verzióval. Bár azért poén lenne, ha valaki random idejönne, hogy fotózkodjunk már le egyet. Jó lenne, ha beindulna a szekér, és akinek arra van szüksége, ott tudja hagyni a munkáját, legyen az bármi. Egy hálásnak szánt mosollyal bólintottam az elismerő, kissé döbbent szavaira, majd arra, hogy fiatal még az este. -Remélem, jól fogod magad érezni itt, és nem fogsz csalódni benne. -nem gondolom, hogy ez megtörténhetne. -Van segítségem. -böktem a fejemmel a pultban ácsorgó Candy felé. -Illetve nekem ez nem teher. Jól meg tudom tartani az egyensúlyt a munkám és az együttes között. Mivel a dalaink nagy részét Remy, a frontember írja és ő is szerzi őket, így nekünk mondhatni csak belepofázni és feljátszani kell. Ha nem lenne mellette senki, csak fellépésekhez szerezne embereket, akkor is tudná tolni. Plusz én tulajdonos, nem ügyvezető vagyok. Remy viszont mondhatni egy maga viszi azt a lélekgyilkos kócerájt, ahol dolgozik. -Örülök, hogy jött Evelyn az életébe. Princess LA jó hatással volt arra a hülyére, talán ez a hatás más területeken is megmutatkozik majd, és nem esik át a ló túloldalára. Értem, hogy le akarja kötni a kreatív energiáit, de akkor szexeljenek többet, aztán kész. -Igen, ezt ismerem. Amikor ideköltöztem anno Angliából, akkor nekem is meglepő felüdülés volt, bár én nem egy pörgős várost cseréltem egy még pörgősebbre, vagy hogy mondjam. -bólintottam rá a dologra egy mosollyal. -Mostantól majd oda fogok figyelni erre is, nem csak arra, hogy kiírják-e, hogy ilyen és ilyen állatoknak nem esett-e baja. Jó dolog lehet, hogy láthatod a nevedet a vásznon, még akkor is, ha a kaszkadőrökre mindig csak akkor figyelnek, ha valami bajuk lesz. -alapvetően azok a kaszkadőrök, akik nem színészek is egyben, eléggé a háttérbe vannak nyomva. A kérdésére egy mosoly volt minden első reakcióm, majd csak a vállamat vonogattam. -Mert annak ellenére, hogy szerintem a színpadra születtem, és imádom a figyelmet, ez sosem vonzott. Nekem nem kell visszaigazolás, vagy az, hogy ilyen értelemben legyek a figyelem középpontjában. Imádom a hangszert, amin játszom, és az, hogy egy bandában vagyok, nem jelenti azt, hogy nem adhatok ki saját számokat. Ráadásul nekem fontosabb, hogy Remington-nal együtt zenélhessek, azért, mert ezt akarjuk, bármilyen nyálasan hangzik is. Amikor Amerikába jöttem, ő volt szinte az első olyan személy, akitől nem akartam levakarni az arcomat, és vele alapítottuk ezt a bandát. A közös gyerekünk, akkor is, ha sokkal inkább az övé. Megérdemli, hogy majdnem minden elismerést és fényt ő kapjon, akkor is, ha nem kérte. Mindenben támogatom, amíg az neki is jót tesz, és nem pedig elvesz az életéből. -de szerintem ezzel mindenki így van, aki jóban van valaki mással. -Még azt is mondta egyébként, ha mi a csillogást és a hírnevet hajhásszuk, akkor inkább ő lép ki és nem fog vissza minket. Érdekes srác, és jó lenne, ha végre mások lennének önfeláldozók vele szemben, nem fordítva.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Jogos. Ilyen segítség mellett én sem panaszkodnék. - mértem végig a pultban lévő csajt, akire Aziel tekintete is irányult. Nem rossz bőr. Bejön a latinos, egzotikus nőiesség. - Szóval a banda inkább csak amolyan hobbi. - azt nem jelölte meg munkaként. - Uh. Anglia sosem vonzott. Eső, szürkeség, köd, szél. Rögtön ezek ugranak be, ha meghallom. - szinte bele is borzongtam a gondolatba. - Pff. Ja. Reméljük, engem éltemben fognak megbecsülni és nem csak holtamban. Nem terveztem idő előtt fűbe harapni, még kicsit ki akarom élvezni az adrenalin fröccsöket. - nem lehet megunni. Ráadásul annyi tervem van még az életben, hogy a megmurdálás baromira nem fér bele. - Ez elég jó arc dolog tőled. Ezek szerint nem csak egy összeverődött banda vagytok, hanem barátok is. Remington örülhet, hogy olyan spanja van, mint te. - mármint tényleg. Ettől a monológtól majdnem irigy lettem a csávóra. - Na és Lexi hugicám faszijáról mit gondolsz? - néztem rá felvont szemöldökkel. A lényeg!!! - Nem igazán tudom, miféle üzleti kapcsolatban vagytok, de azért csak van némi lövésed róla, hogy jól bánik-e a húgommal, vagy már érik neki egy kellemetlen csicskalángos. - húztam össze a szemeimet. - Jó lenne elfogulatlan, külsős véleményt hallani a tagról mielőtt potyára eltördelem a végtagjait. - ropogtattam ki az ujjaimat. Előttem nyilván jól viselkednek, így nincs viszonyítási alapom. - Mert ha engem kérdezel, így első ránézésre jobbat érdemelne. Ha tudom, hogy ilyen kis görényfejűvel kezd, előbb ide cuccolok. De persze ha rendes gyerek, akkor nincs mit tenni. Ámen meg minden. - vontam vállat. Nem mellesleg tudni akarom, miben utaznak. A kapcsolatépítési szándékom bizonyos körökre is kiterjed. A pénz sosem elég, és jobb több lábon állni. Nem igaz?
-A banda az… összehasonlíthatatlan bármi mással. Imádom ezt csinálni, imádom a zenét. Közelebb áll hozzám, mint bármi más, de szerintem addig jó, amíg… hobbi. –szóval lényegében igaza volt ebben, de azért mégis több ennél. Nem tudnám meghatározni, hogy pontosan mit jelent nekem a Saxomuch. Egy félmosoly jelent meg az arcomon a reakciójára. -Anglia egy teljesen sajátos világ, szóval nem csoda, ha sokan nem találják vonzónak. De egyébként számtalan más is van ott, mint a szürkület és az eső. A hagyományos kocsmák, a látványosságok, a túrák, a múzeumok. Na meg az egész Harry Potter kattanás. –kétségtelen, hogy az lett a legnépszerűbb dolog, amit Anglia adni tudott ennek a modern világnak. A rengeteg híres ember labdába sem rúghat a kis túlélő mellett. És milyen kár, hogy elrontották a Grindelwald-hoz kapcsolódó dolgokat. Pedig valamiért szimpatizálok vele… ki tudja, talán a megjelenése miatt. -Ámen. –reméljük, nem fog előbb kinyiffanni, mint élvezné a munkája és az élete gyümölcsét. -Remington jó srác, szóval megérdemli, hogy így gondolkodjon róla az egyik haverja. És igen, épp ez a különleges bennünk. –a banda nem csak egy zenekar, de egy haveri, baráti társaság is. Épp ezért nem lenne jó, ha a siker kinyírna bennünket, vagy más dolgok. Egy nő, kétes biznisz vagy bármi más sem érhet annyit, hogy kockáztassunk miatta. -A húgod faszijáról? –néztem rá felvont szemöldökkel, egy szórakozott mosollyal hallgatva azt, ahogy beszélt róla. -Azt hiszem, más fogalmaink vannak a görényfejűekről, de amúgy abban igazad van, hogy a tesód messze magasabb ligában tolja, mint a faszija. Viszont amúgy tényleg jó srác. Gyakran segít nekem… beszerezni ezt-azt, ha éppen szükségem van újdonságokra a klubomban. Jól bánik Lexivel, szóval valahol csak ez a fontos, nem? –néztem rá várakozón. -A srácnak a helyén van az esze, jó tagokkal üzletel, nem keveri magát feleslegesen nagy szarba. Nincs maffia biznisze, de ettől még elég sok és meglehetősen nagy nevet ismer errefelé. Nem véletlenül ápolok vele én is viszonylagosan jó kapcsolatot. Szóval ha megbántja a húgodat, légyszi, csak annyira törd el a bordáit, hogy dolgozni tudjon. –vontam meg a vállamat egy hanyag mozdulattal.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Addig jó, amíg ez így van. A kaszkadőrködés nálam is valamiféle átmenet a meló és a hobbi között. Azzal kereshetek pénzt, amit szeretek csinálni. Ezt kevesen mondhatják el magukról, pedig baromira lelkesítő, felpörgető érzés. - vagyok még így azért egy-két dologgal, de azok aligha nevezhetők épp legálisnak. - Aahha. És persze ne hagyd ki a királyi családot se. - vicc az a hisztéria, ami körülöttük van. Egy csapat idióta. De ez csak üres cseverészés. A húgom új pasijának leinformálása jobban érdekelt, mint hogy esős-e Anglia vagy sem. - Az a legfontosabb, de nem csak az egyedüli fontos. Nem mindegy, milyen körülményeket tud teremteni neki, megvan-e a magához való esze. - bár a klubtulaj szerint igen, ami már fél siker. - Ha a maffiával szórakozna, el is vágnám a torkát. Ilyesmibe senki sem keverheti Lexit. - különben arra van az exit. Oké-oké. Gondolom Aziel is tudja, hogy a csaj sem épp egy földre szállt szent angyalka, de azért nem egy alvilági fruska, akinek ilyen körökben van a helye. - Mit bizniszeltek? Ha nem titok. - kérdeztem rá talán kicsit túlságosan pofátlanul is egyesek ízlésének. Aztán ki tudja, lehet, hogy ő pont vevő az egyenes beszédre. Nem vagyok én macska, hogy a forró kását kerülgessem. - Jól fizet? Tuuudod... fontos az anyagi biztonság is. Elég tré lenne, ha a húgomat még moziba se tudná elvinni. - amíg nem Alexát akarja ide beszervezni vetkőzős macának, felőlem azt csinálnak, amit akarnak. Majdnem.
-Pontosan. A legtöbben nem képesek erre, vagy egy idő után a hobbijuk is munkává válik, és akkor baszhatják az egészet. Remélem, nálunk sosem jön el ez a pillanat. Mármint… a banda nagy részét nem fenyegeti ez az egész, de a frontemberünk hajlamos mindent is túlságosan is maxon csinálni és belefeledkezni a dolgokba, a rossz értelemben. Szerencsére megtalálta a spontán másik felét… -remélem. Remington-nak nem szabad hagyni, hogy erre is rápörögjön és fullban tolja a kretént, mert elsírom magam a gyönyörtől. A zene hobbi, az életünk, minden, ami fontos vagy jó, szóval nem akarom, hogy munkaként és teherként élje meg. Az lenne a lehető legjobb, ha könnyedén tudnánk venni a nehézségeket, ő végre otthagyhatná a melóját és minden happy. Azt hiszem. -Oh, igen. Bár egyébként egyre kevésbé népszerűek, amióta tavaly kihalt belőle a királynő. Meg ők már csak valami… marketing dolog, ha engem kérdezel. Sok dolgot imádok Angliával kapcsolatban, és lelkesem értük, nem is kicsit, de a királyi család nem tartozik ide. –forgattam meg a szemeimet. Értem, hogy hangzatosak, menők, de amúgy annyira nem nagy cucc, mint amennyire el vannak adva annak. -Hát figyelj, ha te mondod. Nekem nincs húgom, szóval fogalmam sincs, hogy megy ez a „féltsük a kistesót” dolog. De szerintem képes, vagyis képesek rá. Mert ne felejtsük el, hogy elméletileg egy kapcsolatban mindenkinek adni kell, nem csak elvárni dolgokat. –vagy mi. Nem vagyok a mesterük, sosem volt normális, jól működő párkapcsolatom, de tudom, hogy így kellene lennie. Láttam a környezetemben a szar példákat, és én mondom, a csajok sokszor sokkal mocskosabbak, mint egy faszi. -Ha a maffiához lenne köze és elvágnád a torkát, nem sokáig kellene menekülnöd a gyilkosság vádja elől… -csaaaaaak mondom. De nekem mindegy. Ráadásul ez az „ilyesmibe senki sem keverheti Lexit” mondat úgy hangzott, mint az, hogy senki sem ültetheti a sarokba Baby-t, vagy hogy van pontosan. A kérdéseire aztán csak felvontam a szemöldökömet, egy sóhajjal kísérve a fejrázásomat. -Ha azt akarod tudni, hogy mikben utazik, mert esetleg neked is kellene ilyen ember, akkor azt mond. Fű, party drogok, táncos csajok. Nyilván a testvéred kivételével. Én is agyonverném, ha a csaját dobná be ide, mert az naivan elhiszi neki, hogy ez jó üzlet. –van, akinek igen, de azért aki teheti, ne a rúdon pörögjön valamennyi pénzért. -A Lucifer nem véletlenül kapta ezt a nevet, és nem véletlenül az a mottónk, hogy mond el, mi a legnagyobb vágyad. Szóval ha kevésbé húzós, de alvilági arcokkal való bizniszek érdekelnek, talán tudok beszélni pár arccal az érdekedben. Neked van valami fő profilod, ami izgi lehet a számukra? –néztem végig rajta felvont szemöldökkel.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Majd néha jól fejbe baszkodjátok, ha elszállna az agya. Ha szereti csinálni, baromság rágörcsölni. Inkább tegye össze a két kezét, hogy összejött ez a ritka kombó. - ingyenes tudományos életmódpercek velem. - Ja és a spontán másik felekre! - emeltem fel a poharamat, majd meghúztam a továbbra is ismeretlen hozzávalókból készült, de annál hangzatosabb nevű koktélt. Csirió. - Persze-persze, mindig kettőn áll a vásár. - én is ezt vallom. Ha az egyik félnek fontosabb a kapcsolat, az gáz. - De Lexit ismerem, és tudom, hogy ő bármit megtenne azért, akiért odáig van. Csak nem akarom, hogy többet tegyen bele, mint amit az a gyökér nyújtani tud. De ha rendes tag, akkor áldásom rájuk. - vontam vállat. A rózsaszín ködös szerelem ereje ellen úgyis csak szélmalomharcot vívnék. - Vállalnám a kockázatot. - ha egy hozzám közelállóról van szó, pont leszarom a maffiát is. Inkább megdöglök, mint hogy annyiban hagyjam a dolgot. A tiltakozás minden formája kiült az arcomra. - Dehogy kell nekem ilyen ember! - amúgy sem vagyok nagy csapatjátékos, ha nem kötelező. Egyébként jól alkalmazkodok, csak... eh... - Csak muszáj leinformálnom több fronton is. De ezek szerint ő kis hal a tengerben, és csak ilyen piti dolgokban utazik. Ez végül is jó hír. - mondjuk kinek mi a piti ugye. - Na ez már jól hangzik! - végre egy nyelvet beszélünk, szőke Andy. - Így, hogy LA-t New York-ra cseréltem, új kapcsolatokat kell kiépítenem. Ismerned kell valakit, aki ismer valakiket, akik még több fazont. Szóval ha bármi van, nyugodtan gondolj rám. Egy kis mellékes mindig jól jön. - bólogattam drámaian sunyi képet vágva. - Ami a fő profilomat illeti... amolyan hacker vagyok. - ha már kategorizálni kell magam. - Nem török fel szuperszámítógépeket vagy hasonlók, de törtem már be relatív bonyolultabb rendszerekbe is. Ha valakinek kell egy kamu személyi, én vagyok az embered. - sosem tudhatod, mikor jön jól egy ilyen ismerős. - Ezen kívül hátradőlős fejvadász vagyok. Avagy megkeresek én bármit és bárkit, csak a piszkos munkát ne nekem kelljen csinálni. A többit leszarom, nem az én dolgom. - mármint, hogy nem vagyok finnyás, ha utána kinyírják csórikámat. Ezért inkább nem is kérdezek, csak elrakom a zsét. - És a gyorsulási versenyek is bármikor jöhetnek, ha valakinek ilyesmi arc kellene az éjszakai életbe, mint én. - ezt akár még ingyen is bevállalom, de azért nem reklámozom. - Régebben csórtam el dolgokat, és a verekedésekben sem az én képemet szokták átrendezni, de ilyesmiben már nem utazom. - ezt jobb az elején tisztázni, mielőtt még esetleg innen-onnan hallana rólam ezt-azt.
-Hát az. Nincsenek nagyobb bizniszei, és főként inkább amolyan lótifuti, de ettől még a kapcsolati hálója egész jó. –de ezt már azt hiszem, mondtam. Érdeklődve hallgattam a srác magyarázását arról, hogy mi a fő profilja, illetve előtte arról, hogy fontosak a kapcsolatok, főleg úgy, hogy ő most cserélte LA-t New York-ra. Ezt meg tudom érteni, én sem csak a vakvilágba jöttem ide Angliából. Szóval ezt a hozzáállást meg tudtam érteni a részéről. -Itt biztosan akad olyan, aki szeretne kamu személyit és hasonlókat. A hely teli van kiskorúakkal, akik valahol az utcán szerzik a nem túl jó minőségű papírjaikat. De mivel a fogyasztásuk jó, és nem csapnak kifejezetten nagyobb balhékat, maradhatnak. A legtöbb itteni gyerek szülei gazdagok, szóval kérhetsz pofátlan árakat, kiperkálják. –néztem körbe a táncoló tömegen, aztán vissza Aaron-ra. -Bárkit? Olyanokról is szerzel infókat, akik esetleg már meghaltak, vagy épp eltűntek? Érdekesen hangzik, ezt észben tartom. –most, hogy random felbukkannak nyomozók az ajtómban és azt akarják tudni, hogy kik voltak a szüleim és hasonlók, lehet, hogy egy kis magánkutatást is végeztethetek a sráccal. Nem zavarjuk a nyomozást, csak kíváncsiskodunk. Ha tényleg annyira jó, mint mondja, talán előbbre lehetek vele, mint a rendőrökkel. -LA-ben mindenki gyorsulási versenyekre jár?! A jeletek is ez volt az oviban, vagy mi? –néztem rá egy hitetlen vigyorral. -Engem nem érdekel az ilyesmi, de Princess LA, mármint… Evelyn, Remington barátnője is ilyenekre járt anno a bátyjával. Akit szintén Aaron-nak hívnak. –érdekes hasonlóság. -Hát nem kifejezetten izgat, ha hobbiból szétvereted a fejed, vagy te vered szét másét, amíg nem itt csinálod, és nem tőlem csórsz el dolgokat. –vontam vállat. -De… ettől még jó hír, hogy már nem ezekben utazol. Aki teheti, az „tiszta munkával” keresse meg a plusz pénzét. –mint én. Sosem mocskolnám be a kezem mások kedvéért.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- A kapcsolati hálóval meggyőztél. Adok egy esélyt a kis görénynek. A végén talán még haverok is lehetünk. - erősen kétlem, de a reményhal esete. - Kösz a tippet. Ezt jó tudni. Majd finoman beajánlom magam valakinél, aztán utána a többi már jön magától a csordaszellem jegyében. - ez így szokott működni. - Olyan első kell, aki nem csak gazdag szülők kölyke, hanem adnak a véleményére is. Te vagy a házigazda... szóval... kit javasolsz!? - néztem végig én is a bulizó sokaságon, majd várakozón Aziel-re, hogy rábökjön valakire. - Persze. Ha vannak infók, akkor megtalálom őket. - vontam vállat. Ami nem létezik, azt hiába keresem. Nem vagyok varázsló. - Van egy soha vissza nem térő ajánlatom. Ha beindítod a sötét bizniszeimet New York-ban, cserébe neked ingyen lesz. - matematikailag többet beszedek a többi mellékesből, mint amit a szőke Drakuláról lehúznék. És amúgy sem árt jóban lenni olyannal, aki jóban van másokkal, még ha ezek csak felszínesek is. - Ha jártam volna oviba, tuti az lett volna. - viszonoztam a vigyorát. Ha a szüleim nem dobtak volna el, mint mások a szemetet, akkor tudnék nyilatkozni a témában. - Érdekes... vajon két los angeles-i Aaron megfér egy csárdában? - simítottam végig az államon elgondolkodva. - Haver... neked nem kell félned. Ha neked ártanék, akkor magamnak is. Több lehetőséget látok abban, ha egy oldalon állunk, mint ha bele akarnék köpni a koktélodba. - ezzel szerintem ő is így van. - Az igazán súlyos ügyleteket meghagyom másoknak. Vannak bizonyos határok, amiket nem lépek át. - eleget voltam bezárva és szabályozva, hogy a szabadságom többet érjen, mint bármi. A csóróságból még csak-csak ki lehet keveredni, de ha valamivel egyszer megbélyegeznek, onnan már semmi sem ugyanaz, főleg most, ebben a hiperérzékeny világban.
-Ott van az a tucatfejű szőke srác, akit egy nagyobb társaság vesz körül. -böktem a fejemmel a megfelelő irányba, ahol a csoportba verődött kamaszok próbálták eladni magukat valami nagyon menőnek, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. -Az ő faterja egy elég neves ügyvéd, a Manhattan elit részein lakó kölykök szüleinek nagy részéről tud valami mocsokságot, így ő elég nagy tiszteletnek örvend. Senki se akarja, hogy a szüleit sittre vágják, akár valós, akár vélt indokokkal. -magyaráztam el neki a dolgot, majd csak bólintottam a megtalálós dologra. Ezzel majd később foglalkozom, előbb azokat a vacak naplókat kell előhúznom valahonnan. -Jól hangzik, áll az alku. Velem nem lőhetsz mellé. -ha lightos, de sötét üzelmekről van szó, abban én vagyok mindenki embere. -Hát ezt nem tudom. Ráadásul a másik Aaron is kaszkadőr. Bár elvileg ő mellékesben sem sántikál semmiben, a gyorsulási versenyeken túl. -vontam meg a vállamat. Nekem aztán mindegy, hány Los Angeles-ből való, kaszkadőr Aaron-t hoz elénk a balsors. Ha hasznom van belőlük, vagy békén hagynak, nekem már jó. -Ebben azt hiszem, megegyezhetünk. Jobb a jó baráti viszony, mint egymás életének megkeserítése. -de persze ezzel lehet, hogy nem mindenki lenne így. Viszont ez a gyerek hasznosabb lehet, mint gondolná. Már épp reagáltam volna arra, hogy a súlyos ügyleteket meghagyja másnak, amikor egyszer csak felbukkant az egyik táncoscsaj. Valamit hadovált arról, hogy az egyik vendég túl sokat ivott és beájult az egyik különteremben, de nem találja a biztonságiakat. -Hjajj... ne haragudj, hív a kötelesség. Örültem a találkozásnak, Aaron. Még keressük egymást. -nyomtam a kezébe búcsúzóul a névjegyemet, hogy aztán átkraolva a kiscsaj vállát követhessem a megfelelő helyiségbe. Csak meg ne haljon itt nekem senki... rontaná a bizniszt...
Kezdőlap
