Amikor meglátod úgy érzed, ismered. Lerí róla, min ment keresztül, hogy egy elcseszett családból jön. Így is van. Fehér bőre és a szeme alatti karikák nem az elfolyt sminkhez tartoznak.
Fiatal, hippi szülők első és egyetlen gyereke ő. Nem szégyelli, de leginkább egyszerűen Rayként mutatkozik be ha új emberekkel ismerkedik. Egyébként nem ismeri a szüleit. Tudja kik ők, nagy ritkán, úgy évente találkoznak, de nem tud róluk semmit. Egészen kicsi volt amikor az ország egyik végéből a másikba paterolták mondva; itt jobb élete lesz. Persze ez csak kifogás volt. Két füves kamasz nem igazán tudott felnevelni egy másik gyereket, előbb magukat kellett életben tartaniuk. Raya Sunshine intézetbe került, ahonnan legalább hétvégén és a szünetekben szabadult - na meg amikor épp lelécelt -. Nem volt azért annyira szerencsétlen kis árva, New Yorkban egy egész jó helyen, művészközegben élt a nagynénje, aki a látogatási jogokat kapta. Íróként meg tudott engedni magának egy nem puccos, de manhattani lakást. Persze a szüneteken kívül eszébe sem lett volna magához venni és a gyámjává válni.
Szülök nélkül, valójában utcakölyökként nőtt fel, ennek ellenére megállt mindig a maga lábán. Nem volt kedve tanulni, inkább bulizott napokon keresztül. Emiatt hagyta abba a tanulmányokat amint tudta és kezdett el dolgozni itt-ott, mindig ahol éppen munka akadt. Volt ő már pincérnő, szobalány, táncoslány, fodrász is. Járt galériákba, olyan embereket szúrt ki magának a bárokban, akikről sütött, hogy pénzesek.
Az évek alatt megszedte magát, ha éppen úgy volt a munka mellett füvet árult és ennek köszönhetően van hol laknia. Épp csak egy aprócska garzon, de ezzel is meg van elégedve. Persze évekkel ezelőtt nem ezt képzelte el magának... Azt gondolta, majd fog egy pénzes pasit, hozzámegy és kész. Boldog, eltartott asszony lesz, szül maximum néhány kölyköt akik szintén olyan elcseszettek lesznek, mint ő.
Álmok és a valóság.
Most a kórházi ágyán fekszik. Semmire sem emlékszik abból, ami történt vele, az agya nem fogadja be azt a sok információt, amivel az orvosok traktálják. Mered maga elé és a gyűrűsujjára húzott ékszeren gondolkodik. Megállapítja, hogy ha nem kapták el amikor ezt lopta, hivatásos bankrabló lesz.
Gondolataiból azonban kiszakítják. Azt mondják örülhet amiért életben van és zúzódásokkal van tele, de nincs a fején kívül semmije rossz állapotban. A hatvanas éveiben levő férfira néz bágyadtan, a gyógyszerek elnyomják teljesen. Tovább folytatja. Soha többet ne lépjen le a járdáról anélkül, hogy körülnézne, mert azt már nem biztos, hogy ennyivel megússza.
Csak hallgat, de semmiről sem tud.
A későbbiekben világosítják fel az egészről és kezdenek vizsgálatokba. Annak ellenére, hogy ennyivel megúszta a fejében mégis keletkezett valami, amely súlyosabb, mint egy kartörés. Évek estek ki az emlékezetéből. Tudja ki ő, azt is, hogy hol van. Azt azonban nem, milyen évet írunk és hogy már nem az a húszéves lány, aki a sarki kávézóban rakja ki a mellét több borravalóért.
Sokként éri minden, a nagynénjét követeli. A nő az egyetlen akinek elhiszi amit mondanak, csakhogy ő megerősíti mindezt. Mesél az életéről, az emberekről az életében akikről tud, az instagram profilját mutatja neki. Egy férfit is, meg a gyűrűt. Az eljegyzésüket. A férfit, aki minden nap ott volt a baleset óta a kórteremben arra várva, hogy Ray magához térjen.
Napok kérdése és a lány szabadulhat a kórházból, amint megbizonyosodtak arról, hogy nincs más belső sérülése. Innentől a kérdés az, mihez fog kezdeni az új életével, amely már nagyjából öt éve tart.