Daytona Beach nem a szomszédban van és ezt már akkor is tudtam, amikor egy olyan hosszú repülőútra hívtam Lumie-t, akivel meglepően jól elbeszélgettünk mielőtt kitettem őt nála. Ma nem mentem érte a taxival mert a repülőtéren kellene találkoznunk. Az út alvással telt, részemről ilyenkor muszáj pihennem, a verseny csak holnap lesz, de ma fel kell készülnöm és pihennem kell. Teljesíteni kell a pályán mert sok minden múlik ezen. Ez egy nagy hétvége, ahol majdnem minden kategóriából lesz verseny, ami zsúfolt verseny hétvégét jelent, de ez jó azoknak, akik lejebb maradtak kategória szinten, így itt lesz Lumie volt pasija is a kedvenc Gomezem.
- Mivel anyám nem jött el, az ő szobája a tied, elvileg két különnyíló szobáról van szó, még csak nem is kell talákoznod velem ha nagyon nem lenne kedved hozzá, de Gomezt nem hozhatod fel ha újra fel akarnátok melegíteni a kapcsolatot. - mondom neki nevetve miközben elveszem a csomagom a szalagról elindulunk a taxihoz, ami már együtt visz minket majd a szállásra. Nem nagyon beszélgettünk az úton, nem azért mert nem lenne jó társaság, mert már pozitívan csalódtam benne, csak az ilyen utakon én használhatatlan vagyok. Izgulok, agyalok és nagyjából alszok vagy zenét hallgatva agyalom a stratégiát, amit majd úgyis átrágunk a mérnökömmel. - Ma nem kell lemennem a pályára csak holnap reggel, így én körbenézek a városban és este el szoktunk menni kajálni a bandával, akik ráérnek a saját kategóriánkból. Nem plusz egy főnek viszlek nyugi, de ha van kedved eljöhetnél velünk. - még véletlen sem akarom, hogy azt higgye, hogy randira hívom. Nem fogom megfektetni egy vastag fal fogja elválasztani tőlem csak a nappali és a konyha közös, amin csak megosztozunk valahogy mindenféle kémia nélkül. Amint a taxi kirak minket veszem ki a csomagjainkat és nézek rá kérdőn. - Ebbe mi a franc van, hogy ennyire nehéz tudtommal csak pár napra jöttünk. - nézek a bőröndre, majd rá, de inkább csak elengedem, tudván, hogy nőből van hülye kérdés volt, majd a recepcióhoz sétálok. - Leroux néven volt két személyre egy két szobás apartman foglalva. - támaszkodok neki a pultnak és várok. - Maguk a nászutasok? - kérdezi vigyorogva a pali, én meg kikerekedett szemekkel kezdek el nevetni. - Még csak barátok sem vagyunk. - vágom rá azonnal, nem nézve Lumiera közben. A srác zavarba jön és sebesen kezd valamit nyomkodni a gépen majd eltűnik. - Mi a franc? - nézek utána és türelmetlenül fordulok Lumie felé. - Szerintem csak szívatnak, hogy egy ilyen verseny előtt még egy rohadt kényelmes, pihentető szobát sem tudnak kiadni nekünk? - nem akarom elveszíteni már most a türelmem, de ilyenkor amúgy sem vagyok olyan laza állapotban, hát még ha varriálnak. - Jöjjenek utánam. - mondja már sokkal komolyabban a csávó és elindulunk utána, megfogom Lumie bőröndjét is a szabad kezemmel, hogy a nem túl sok lépcsőn azért felvigyem neki. Amikor benyitunk a szobába azért egy kicsit megcsap az a kellemetlen érzés, amit lent éreztem. Ugyan két nagy francia ágy van, és két szoba is, de egy nappali és agy hálószoba, ami azt jelenti, hogy fixen vagy egy szobában kell aludnunk, vagy marad a kanapé, ami most nekem totálisan nem lenne nyerő. Nem akadok ki, mert nem rendezhetek jelenetet, így csak bebatyogok a szobába és lerakom a bőröndöket. - Ezek szerinte szobatársak leszünk. - nevetek fel kínosan,és bízom benne, hogy azért kezelni fogjuk ezt valahogy.
Re: one last chance - Lumie & Léon - daytona beach
Csüt. Nov. 02 2023, 10:22
To Leo.
“Not friends not enemies, just strangers with some memories.”
Ahogy a gép felszállt Leo gyakorlatilag ki is dőlt, így én csak bedugtam a fülhallgatómat és egész úton csak zenét hallgattam. Igazából még mindig borzasztóan vegyesek az érzéseimmel ezzel az egésszel kapcsolatban, de eszembe sem volt kihátrálni, hiszen egyébként tényleg kíváncsi voltam, hogy mi is vár ránk majd itt... vagy történik-e bármi azon kívül, hogy tartjuk magunkat a tervhez, hogy szépen elkerülgetjük egymást és ennyi.
Mivel az én bőröndöm előbb jött ki a szalagon, így lustán ücsörgök rajta, amíg Leo is várja a sajátját. -Még oda se értünk és máris próbálsz lerázni?-kérdezem félig nevetve. Bár gondolom csak arra alapozza a gondolatmenetet, hogy a ,múltkor azért volt bennem alkohol, amikor olyan kitörő lelkesedést mutattam. -Eddig eszembe sem jutott, de így, hogy megtiltottad kifejezetten csábító a gondolat.-vigyorgok rá szemtelenül. -Viccelek.-ezt azért gyorsan az előző mondatom után csapom, hogy még véletlenül se higgye, hogy komolyan gondoltam vagy akár csak fontolóra venném a dolgot. A taxiban megint elcsendesedünk, amit nem bánok, úgyis még egy csomót leszünk együtt. Meg egyébként sem akarom zavarni, hiszen fogalmam sincs róla, hogy milyen kis rituáléi vannak verseny előtt. -Ne izgulj már ennyire azon, hogy minden megszólalásodat kiforgatom arra, hogy esetleg akarsz tőlem valamit. Köszönöm a meghívást, szívesen elmegyek.-bólintok egyet végül. Szerintem mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nem akarunk semmit a másiktól, igazából csak elcsapjuk együtt a hétvégét és kész. Nem kell ezt túlagyalni.. Ahogy megérkezünk megelőz a bőröndöknél, így esélyem sincs, hogy én vegyem ki a sajátomat. -Nem sokat utazol nőkkel ugye?-kérdezek vissza nevetve. Mi mindig úgy pakolunk, hogy a világvégét is legalább háromszor túléljük a bőröndünkkel, sose lehet tudni alapon, hiszen bármikor bármi megtörténhet. Ellenben a férfiak el tudnak menni egy egész hétre nyaralni egy szatyornyi ruhával. A recepciós pultnál ér minket az első igazi sokk, szegény srác biztos csak kedves akart lenni, de mi úgy nézünk rá, mintha éppen az anyáinkat szidta volna, bár ez nálam csak addig tart amíg Leo csípőből rá nem veri, hogy jó hogy nem az ellenségek kategóriát éljük éppen, erre pedig azonnal felnevetek. -Jól van már, Léon, ne baszd fel magad minden apróságon.-vonom meg a vállaimat, biztos csak egy kis kavarodás van vagy a tököm tudja. Ez az iszonyatos lazaságom egy pillanatra alapjaiban remeg meg amikor végül megérkezünk a szobába, amit kissé kérdőn mérek végig.. hát ez most lett igazán érdekes. -Na baszd meg..-jegyzem meg csendesen és most érzem azt, hogy nem volt jó ötlet eljönni. Végső soron mindketten felnőttek vagyunk és csak egy hétvégéről van szó, szóval akár ki is bírhatjuk minden különösebb súrlódás nélkül. -Hát ez mókás lesz.-vigyorgok rá ahogy beljebb sétálok. -Melyik ágyat kéred?-kérdezem kíváncsian. Én biztos nem fogok a kanapén csövezni ha már van két ágy és azt sem fogom hagyni, hogy ő aludjon ott, hiszen a verseny előtt fontos, hogy kipihenje magát. Egyébként is valószínűleg dög fáradtak leszünk estére mire ágyba keveredünk szóval pont le fogjuk szarni, hogy néhány méterrel odébb ott alszik a másik.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
- Nem lerázni akarlak, csak baszki ez nekem annyira fura, hogy nem akarom, hogy a végén tényleg azt hidd van bármi hátsó szándékom, meg bárki azt higgye, egy kicsit gáz lenne ránk nézve nem? - nevetek vele én is, bár az enyém mögött van egy kis kínos érzés, hogy tényleg elég gyorsan le akarom őt passzolni pedig erről szó sincs, csak nehezen tudom ezt az egészet most hova tenni, attól függetlenül, hogy most már annyira nem érzem magamtól messze a beszélgetéseket se egymás között, mint eddig. Tényleg akkor jár a legjobban az ember ha a régi sérelmeken túllép, és ez egy csodás kezdete lehet a régi életem lezárásának, mikor küszködtem és ezzel talán komolyabban előrébb tudnék tekinteni. Hirtelen fagy le az a kevés vigyor is az arcomról, amikor úgy érzem adtam neki valami egészen frappáns ötletet és amilyennek ismertem régen az a baj, hogy végigfut az agyamon, hogy komolyan gondolhatja, egészen addig, ameddig gyorsan nem oldja azt a feszkót, amit már kezdek kialakítani, de gyorsan elillan, amint felnevet. Oldalba bököm óvatosan és én is egy kicsit nyugodtabban nevetek és kifújom a levegőt, mit észre sem vettem hogy eddig bent tartottam. - Ilyenekkel ne! - mondom neki enyhe fenyegetésként, bár inkább csak a móka kedvéért, ha már ő is, akkor én is. A meghívás tényleg csak baráti, vagyis annak kezdeményezése mert lehet, hogy ha látom mennyire nem olyan, mint régen és jobb közegben mozog a pálya közelében is, akkor nekem is könnyebb lesz oldódni a közelében, ami eddig határozottan nagyon szarul megy. Vagy bunkó vagyok, vagy csak szimplán magyarázkodok, mint most, mint egy hülye. - Akkor jó, de azért valami feszülőset vegyél fel. - kacsintok rá, csak a vicc kedvéért, és ezt igyekszem nem megmagyarázni, bár úgyis tudja, hogy mire megy ki a játék, már nyiltan elmondtam mennyire bejött a segge és ha még nem is vagyunk barátok akkor is jó látvány na, én meg pasiból vagyok, aki nem volt csajjal már elég rég, mert olykor nekem is jobb ha csak magamra koncentrálok, bár ennek is megvannak a hátulütői. A csomagját kiemelve majdnem kigúvad a szemem, ne, azért mertnem bírnám el, szerencsére elég jó kondiban vagyok, de meglepően nehéz a pár napos csomagja. Kérdésére csak nevetve rázom a fejem, majd elindulunk a recepcióra, hogy a szovát átvegyük. Akkor persze rögtön jön egy első sokk, amin jobb túlesni és gyorsan helyesbítek, mielőtt tényleg nászutasoknak néznének minket, pont minket. Talán erősen reagálok, amit Lumie szavai igazolnak is, és bocsánatkérően pillantok rá, de valahogy még mindig reflexszeráen jönnek ezek mások felé, de majd igyekszem nem ezen rugózni, talán erre lesz jó ez a pár nap, hogy megismerem és tényleg el tudok majd vonatkoztatni lassan a régi énjétől, mert most annyira nem tűnik rémesnek, sőt. A szobába érve persze minden esélyem elszáll, hogy nyugodt hétvégém legyen, ha itt fog előttem flangálni a pizsamában, vagy bármiben, és nekem tényleg szükségem lenne a pihenésre, de két ágy van valahogy csak meg leszünk. Rohadtul nem köszönöm meg a srácnak a csodás szállást, de látva,hogy mindketten mennyire meglepődtünk illant el elég hamar. - Jaja nekem is a móka szó jutott eszembe. - indulok le a legtávolabbi ágyhoz és dobom le oda a cuccaimat. - Itt viszont komoly együttélésről lesz szó ebben a pár napban, azt hiszem ennél nagyobb dózisban nem is kaphatnánk meg egymást. Vagy még jobban megutáljuk a másikat, vagy nem. - vonom meg a vállam egy kicsit elgyötört fejjel leülve az ágyra. Ma nem kellene innom, de ha most bedobok egy sört az nem fog meghatni, viszont holnap ha tesztelnek kimutatható lesz. Faszom, hogy ilyenkor sosem úgy vannak a dolgok ahogy. - Mázlid van, hogy nem horkolok. - nevetek fel kínosan, de már beletörődve ebbe az egész helyzetbe, végülis mi baj lehet belőle, annyira azért nem a világvége ez, sőt, aludtam már lánnyal, sokkal közelebb is, mondjuk ő nem a volt főellenségem exe volt, de minden rosszban lehet valami jó, hogy legalább piszok dögös.
Re: one last chance - Lumie & Léon - daytona beach
Pént. Nov. 03 2023, 16:05
To Leo.
“Not friends not enemies, just strangers with some memories.”
-Gondolod, ha a pályán megjelenek az oldaladon, akkor azt nem fogja egyből félreérteni mindenki?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Főleg úgy, hogy a semmiből kerülök elő egy igencsak hosszú kihagyás után. -Amiatt ne aggódj, hogy én ezt túlagyalom. Én nyaralni jöttem.-vonom meg a vállamat vigyorogva. Meg talán jóvátenni valamit a múltamból, de ennyi. Részemről ez nem szól semmi másról, bár azt azért szeretném kideríteni, hogy ő miért nehezíti meg szánt szándékkal az életét a kelleténél jobban. Mintha nem lenne elég nagy stressz a számára önmagában a verseny még engem is a saját nyakába akasztott ráadásul önként. Ha már feldobja a magas labdát nem tudom nem azonnal visszacsapni, már csak azért is megérte, mert látom ahogyan az arca átmegy totális döbbenetbe, mire persze már nem tudom tartani a komoly arcomat, hanem azonnal felnevetek. Ahogy oldalba bök akaratlanul rándul egyet az oldalam, hiszen pont talál egy csikis pontot, így gyorsan el is legyezem a kezét. Figyelmeztetésére csak rányújtom a nyelvemet, de utána vissza is tér a vigyor az arcomra. Lehet tényleg nem kellene annyit bosszantanom, de hát istenem... ha ilyen jó vagyok benne. Kérésére hirtelen kapom rá a tekintetem miközben gonosz mosolyra húzódnak az ajkaim. Nem tudom, hogy viccnek szánja-e vagy csak annak próbálja álcázni. Ahhoz képest, hogy mennyire nyíltan fúj még rám mindig és minden fronton próbál védekezni ellenem igen bátran jöttek ki azok a szavak a száján. -Csak ne felejtsd majd el a szádat csukva, a szemeidet pedig az arcokon tartani.-ha önként sétálna egyet a faszerdőben, akkor mosolyogva mutatom meg neki a túraútvonalat, hogy bandukoljon benne csak boldogan ha erre vágyik. Így már minden bűntudat nélkül baszhatom egy kicsit az agyát, hiszen ő maga kérte, hogy mi a jó ebben neki... hát mondanám, hogy nem tudom, de pontosan tisztában vagyok az adottságaimmal, felőlem meg aztán annyit nézelődik amennyit csak akar. Mit bánom én. A recepciós félreértés őt sokkal jobban szíven üti, mint engem, bocsánatkérő nézésre vagy nevetve megvonom a vállamat. A szobás dolog, már engem is megüt egy kicsit lelkileg, hiszen itt azért már látványosan szorul a hurok a nyakunk körül, amit persze a srác is érzékel és olyan gyorsan tűnik el, mint még soha senki életemben. Morgolódására vigyorogva megyek a másik ágyhoz és a cipőmet lerúgva nyúlok végig a matracon a hasamon fekve. -Olyan hervasztó vagy néha Leo, baszd meg.-nevetek egyet miközben előveszem a telefonom a zsebemből és dobok egy sms-t Grace-nek, hogy még élek. -Ez egy kaland Léon.. jót tesz neked. Vagy megöljük egymást reggelig. Így vagy úgy de megoldódik majd a probléma.-vonok vállat vigyorogva miközben lerakom magam mellé a telefonomat. -Szerencséd. Agyon is csaptalak volna álmodban.-pillantok rá miközben az egyik oldalra túrom a hajamat, hogy egyik szőke tincsem se lógjon az arcomba. -Mikor kell indulnunk?-kérdezem kíváncsian hiszen én mindenképp lezuhanyoznék ennyi utazgatás után, szóval ha esetleg ő tényleg elmegy sétálni, akkor addig én össze tudom szedni magam és úgy öltözhetek fel kényelmesen, hogy közben nagy ívben elkerüljük egymást és biztos nem történik semmilyen baleset.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Kit érdekel mások véleménye, ha ennyire lazán kezeli nekem is így kellene, de sok a stressz a mai napra, a hétvégére, mert az időjárás előrejelzések miatt folyamatosan kapom az üzeneteket a csapattól. Figyelik, hogy mennyire rizikós lehet indítani a holnapi futamot, ami nem jó, mert ha le is mondják a versenyt, akkor itt ragadunk 3 napra, mert még a repülők sem szállhatnak majd fel. - Nyaralni jöttél, a közeledő viharok közepette. - mondom neki a telefonomból felnézve és felé mutatva az előrejelzést, amit folyamatosan frissítenek nekem, mintha direkt akarná a sors, hogy össze legyek zárva ezzel a lánnyal. Lassan, nagyon lassan, de annál inkább kezdek oldódni mellette, de ez neki köszönhető, mert olyan lazán kezeli, mondjuk neki ezzel régen sem volt baja, simán alázott le bárki előtt a haverjaival, nem neki kellett feszengenie, szóval ez nem lenne újdonság. Nekem kell túllépni, mert most úgy viselkedik, mint minden normális ember lehet még barátok is lehetünk a nap végére, vagy hétvégére végére, nem tudni. - Meglepődnél mennyire nagy az önuralmam. - még én is meglepődök néha, meg már valljuk be nem kicsit néztem meg formás idomait, amikor még nem is tudtam, hogy ki a birtokosa. Minden szemrebbenés nélkül tenném meg amúgy most is, így nem ígérek semmit. A tátott száj talán elmarad, mert nem akarom megbámulni, nem igazán illene, és anyám nem annyira nevelt olyannak, aki szemmel dugja a csajokat, még ha lenne is jelöltem rá olykor, sok tisztelettudóbb vagyok, mondjuk. Amikor kiderül, hogy milyen nehézségeket kapunk még a nyakunkba, már megbánom, hogy elhívtam, bár a terv nem ez volt, hogy együtt leszünk az szobában. - Jobb ha megszokod, mert ezzel a hervesztó énemmel kell együtt lenni a hétvégére. - mondom neki idegesítés céljából, de valószínűleg le se fogja szarni ezt. Nekem is elő kellene kapnom a telefont, hogy felhívjam a hotel menedzsmentjét, hogy ez így nagyon nem kóser de nem teszem. Egyszer élünk és mi lehetne ennél nagyobb kihívás, hanem ez a félreértés, amit csináltak itt. - Mert szerinted nincsen részem elég kalandba? - kérdezem felvont szemöldökkel, mert még a feltételezés is sértő, de mit várok tőle most komolyan. A helyzet okozta feszültség egyre jobban gyűlik bennem és nem tudom, hogy tudnám megoldani. - 9-re van asztal foglalva a közeli étterembe. - fordítok hátat neki és elkezdek kiszedni a csomagomból egy másik felsőt, hogy amíg elkészül addig elmenjek a pályára bejárni azt, de azt csak a csapat pólóban szokás. Ledobom magamról a mostani felsőm mire megcsörren a telefonom. Már tudom mit jelent egy újabb jelzés a csapattól. - Baszki! - olvasom el a jelentést, ami nem sok jót jelent. Lumie felé fordulok a kezemben a pólóval, másikban a telefonommal. - Ha ennél is jobb hírt akarsz hallani, akkor lehet holnap nem lesz verseny, de még repülőnk sem haza, mert valami óriási vihar tart felénk, ami miatt nem engednek majd minket pályára lépni és a repülőket sem felszállni. - hanyagul dobom vissza a pólót az ágyra és anélkül indulok el a fürdőbe. Szükségem van valami erősre, de még nem biztos,hogy jó ötlet lenne. Lehet, hogy ma hírt sem kapunk a holnapi helyzetről, így minden annyira bizonytalan. Ez nem újdonság, csak nagyon szar és nem lehet rá felkészülni. Megmosom az arcom és felkapok magamra valamit. - Tudod a számom, ha kész vagy írj egy üzit és visszajövök én is elkészülök, de most hagyok neked némi levegőt. - most a feszültség nem neki szól, hanem a versenynek, kifejezetten jó, hogy nem egyedül kell most lennem, bár ezt sosem vallanám be neki.
Re: one last chance - Lumie & Léon - daytona beach
Hétf. Nov. 06 2023, 22:33
To Leo.
“Not friends not enemies, just strangers with some memories.”
-Ne szopass már...-nyögök egyet miközben a kijelzőre pillantok és valóban... hát ez egyelőre nem néz ki túl jól. Fantasztikus. Így mozduljon ki otthonról az ember. Most épp még azt is megbánom, hogy reggel felkeltem az ágyból nem hogy még az utazást. Hát jó... akkor ez tényleg kötelező terápiás hétvége lesz nekünk, ahol szépen mindenki megbékélhet a saját démonaival akár tetszik akár nem. -Te meg meglepődnél az enyém milyen kicsi.-jegyzem meg csendesebben, de persze nevetve, hiszen viccelek, csak egyre jobban élvezem, hogy most már ilyen formában tudok vele viccelődni. Ha zokon veszi az az ő baja, jobb ha felköti a gatyáját ha tényleg ilyen sokat leszünk együtt. Talán szó szerint nem ártana, hogy tényleg ne legyen ebből probléma. Nem elég a közelgő vihar híre, de kiderül, hogy még csak egy fal sem választ el majd bennünket, hogy mindenkinek meglegyen a maga kis nyugalma. Mesés. -Ne is mondd... már most kurvára sajnálom saját magamat.-grimaszolok rá, de ezt fel is oldom egy vigyorral. Őszintén rosszabbat is csináltam már életemben, meg én ezt már most sokkal jobban élvezem a kelleténél, bár nem biztos, hogy néhány óra múlva is ennyire a toppon leszek. -Szerintem nincs.-vonom meg a vállaimat. -Mármint a külső szemlélő azt mondaná, hogy versenyzel... utazol... folyamatos adrenalin és pörgés az életed... de igazából te ebben nőttél fel szóval neked ez már konkrétan a komfortzónád.-nem bántásnak szánom, de tényleg kételkedem abban, hogy ezen kívül bármivel is stimulálta volna az idegrendszerét.. mármint rajtam kívül, de ez egy kifejezetten új mazochista hobbija, amit még szerintem ő sem ért, hogy miért is csinálja saját magával. -Szupi.-bólintok egyet az időpontra, közben persze minden szégyenérzet nélkül figyelem ahogyan átöltözik majd én is felkelek, hogy kiszedjek néhány dolgot a bőröndömből, de én előtte nem veszek le magamról az ezer százalék. -Hogy mi van?-pillantok rá és még a kezem is megáll. -Meg ne ismételd.. egyszer is elég volt hallani.-helyesbítek gyorsan. Hát akkor én ma rohadtul berúgok, mert ezt józanon nem csinálom végig. Bár.. franc... ez sem biztos, hogy túl jó ötlet. Jobb lenne ha tiszta maradna az agyam mielőtt bármi marhaságot csinálok. Sakk matt Lumienne. -Ez egy jó ötlet, köszi.-bólintok és amint magamra hagy magamban azért még morgolódok egy kört. Végül inkább tényleg elfoglalom a fürdőszobát. A gyors zuhany legalább felfrissít és máris sokkal nyugodtabb vagyok. Jobb ha csak sodródok az árral, hiszen ha dühöngök minden apróságon azzal nem változtatok meg semmit. Írok Leo-nak egy üznetet, hogy lassan jöhet visszafelé miután a sminkem is kész volt és fel is öltözök még mielőtt visszaérne. Mire az ajtó nyílik már az ágyon pihenek ülve, a fejtámlának támasztva a hátamat és békésen nyomkodom a telefonomat.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Nem lesz könnyű dolgom vele, úgy húzza az agyam, pedig most mondtam neki, hogy mennyire nagy a tűrőképességem és csak azzal, hogy erre visszavág erőltet mosolyt az arcomra akaratlanul is. A vihar ugyan nem jó előrejelzés, de reméljük elmegy mellettünk és nem szopjuk be a hétvégét, mert elég sokat készültem rá, bár ez egy egészen kicsi verseny lesz nekem, másoknak annyira nem, és akkora törés ha elmarad, de azért sok minden miatt jó lenne, ha nem így lenne. - Sajnáld is de majd igyekszem majd még jobban megkeseríteni a hétvégéd. - grimaszolok vissza, mint valami gyerek, de mivel nem esik nehezemre és nem érzem tőle idiótának magam, így nem nagyon érdekel, hogy ki mit gondol erről. - Ohh értem, bár szerintem másoknak ez elég kalandos lenne és akkor nekem az számítana kalandnak ha egy kicsit nyugisabb napokat élnék ugye?- nem kérdőre vonom csak érdekel a véleménye. Lehet tényleg elég egyhangúak a napjaim, de én ezeket szeretem, minden nap edzés, amit ma persze kihagytam az utazás miatt, az autós tesztek, a versenyek, az adrenalin, pontosan ezek éltetnek, már rutin, de szerintem nem jelenti azt, hogy unalmas is lenne ezzel együtt. - Akkor a következő hétvégén meg kell mutatni szerinted mi az ami kalandos a te szemszögedből. - bököm rá szinte azonnal, amit vissza is szívnék, de már mindegy, valószínleg nemet fog mondani, de akkor a szája, de talán mégsem tudna nekem villantani semmit. Nagyban vázolom mikor van ma a kajálás, és közben neki is esek az átöltözésnek, de közben jön egy újabb értesítés és egyre rosszabbul hat az a vihar a képeken. Kicsit félve mondom neki, hogy mit lát a csapat, mi egyre jobban azt sugallja felénk, hogy remek kis hétvégét kell itt összezárva töltenünk, mert ha vihar van, nem akarunk majd az utcára menni csak azért is alapon, de itt bent vajon jobb lesz? A fürdőből kifelé ment már eléggé el van borulva az agyam, okés, hogy nem nagy száma verseny, és nem sok pontot hoz nekem, de azért készültem rá és igazság szerint a nyugtatás, hogy nem gáz ha elmarad csak magamnak szólt, sikeretelenül nyugtatva magam. Elindulok kifelé a hotelből, de egészen a hallig jutok, ahol a bőrkanapéra ülve bámulok magam elé. A szél már kint elég szépen megindult és nincs kedvem homokkal teli pofával visszatérni, de a szobába nem mehetek, mert Lumie ki tudja mit cisnál egy szál semmiben. Inkább nem is akarok belegondolni, mert ha nem lenne olyan a múltunk amilyen már régen ráhajtottam volna és ez kurvára frusztrál. Amikor megint jön egy értesítés félve nézem meg, de csak a szőke hajú lakótársam jelzi, hogy lassan kész van el is tenném a telefont, amikor jön egy újabb hír, amires zinte földhöz csapnám a telefont, de uralkodok az indulataimon és csak a recepcióshoz megyek és megkérem, hogy valami erőset hozzanak a szobába és készítesenek elő egy asztalt arra a nagy társaságra, akikkel kiruccantunk volna. Úgy néz ki a vihar már itt is van így a hol lesz ami zárkánk, még szerencse, hogy elég luxusban úszik a hely, és nem fogunk semmiben hiányt szenvedni . A wellnes részleget pofátlanul foglalom le egy kis “zsebpénz” segítségével a portán és elindulok két üveg pezsgővel a kezemben, amit hirtelen adni tudtak. - Na akkor most itt az ideje annak, hogy kettesben leüljünk és egy egy üveg pezsgő mellett megbeszéljük mi a francért nem beszéltünk mi hamarabb. - teszem le mellé a pezsgőt és mellé mászok, ahelyett, hogy a saját ágyamba másznék. - A verseny elmarad, és bármit teszünk be vagyunk ide zárva, minden út le lesz lassan zárva ésa repterek sem indítanak gépet, wellness részleg lefoglalva a mienk, meg a többieké, akik velünk jöttek, este maximuma lenti ebédlőben fogunk kajálni. - vázolom fel, közben ki is pattintom a pezsgő száját és a számhoz emelem. - Az elbaszott hétvégére. - vigyorgok rá, egész közel ülve hozzá, és amint meghúztam felé nyújtom. - Remélem hoztál fürdőruhát, mert ez a ruha még mindig túl sokat mutat. - mérem végig a szememmel, mert eddig nem tettem meg, olyan élesen terveztem mivel fogom elterelni a figyelmem amíg itt vagyunk.
Re: one last chance - Lumie & Léon - daytona beach
Csüt. Nov. 09 2023, 13:47
To Leo.
“Not friends not enemies, just strangers with some memories.”
Őszintén nem tudnám megmondani, hogy miért élvezem ennyire.. talán csak annyi a kulcsa a dolognak, hogy olyan látványosan szenvedve nem tud hova tenni még mindig, hogy nem tudok nem visszaélni egy kicsit a helyzettel főleg most, hogy tudom, hogy mekkora szívás lesz ez a hétvége. -Nem biztos, hogy jó ötlet ebből versenyt csinálni, Leo. Ez nem az a pálya amin olyan rutinosan mozogsz.-vigyorogva válaszolok a grimaszára. -Így van. Nekem például ez tök izgalmas, neked viszont ez csak egy jól megszokott versenyhétvége. Ooo.. dehogyis. Bár gondolom neked is jólesik néha egy-egy üres hétvége, de szerintem te megbolondulnál ha túl sokat kellene otthon ücsörögnöd.-a sportolók általában örülnek ha van egy kis pihenőjük, de a túl sokkal már nem tudnak mit kezdeni. -De ne érts félre. Az, hogy valami már nem kaland az nem azt jelenti, hogy unalmas.-hiszen aki egy ilyen életvitelt unalmasnak nevez, azt szerintem konkrétan bolond. -Előbb éld túl velem ezt a hétvégét mielőtt a következőt is bevállalod.-nem tudom, hogy ez most csak egy megfontolatlan kijelentés volt a részéről vagy igazából tudat alatt tényleg kezdi jól érezni magát a társaságomban, de azért adok neki lehetőséget, hogy visszakozzon. Meg egyébként tényleg nem zárnám ki a lehetőségét annak, hogy konkrétan meggyilkoljuk egymást, ha így össze leszünk zárva. A vihar nem csak az eget, de a hangulatot is elég borússá változtatja, hiszen így már tényleg nem lesz egy lélegzetvételnyi nyugalmunk sem egymástól. Mondjuk a hotel nem kicsi, de hát itt nem lesz olyan könnyű elkerülgetni egymást, mint mondjuk a pályán, ahol lett volna egy csomó másik ember. Ha ténylegesen barátok lennénk nem hagynám, hogy ennyire zaklatott hangulatban lelépjen, de így hagyom, hogy kipuffogja magát egyedül, amíg én lezuhanyzok és rendbe szedem magam. A kis fekete ruhában üldögélek az ágyon amikor megérkezik és meglepetten pillantok fel rá amikor megérzem, hogy kicsit benyomódik a súlya alatt a matrac és bemászik mellém. -Na lassan kezdem úgy érezni, hogy egy nyelvet beszélünk.-széles mosolyra húzódnak az ajkaim. Tényleg ránk férne, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. -Már inkább fel sem bosszantom magam. Majdcsak elütjük az időt.-vonom meg a vállaimat. A wellness tényleg jó ötlet volt tőle legalább tényleg lesz egy kis nyaralás feelingje a dolognak. Szórakozottan nevetek egyet kicsit megingatva a fejemet és átveszem tőle az üveget miután ő ivott pár kortyot. -A sors kibaszott fintorára.-emelem meg az üveget egy pillanatra majd iszok én is néhány kortyot. -Van nálam fürdőruha. Ha nem lenne azt is megoldottam volna.-vigyorgok rá szemtelenül miközben újra átadom neki az üveget. -Visszatérve a korábbira... pontosan tudod miért nem beszéltünk... én azt hittem, hogy egy kis buzgómócsing vagy .. te pedig azt hitted, hogy egy rohadék picsa vagyok.-újra megvonom a vállaimat. -Egyébként én az is vagyok, csak te nem szolgáltál rá, én pedig ok nélkül nem szoktam így viselkedni az emberekkel márpedig te nem érdemelted meg. De ezért már a múltkor bocsánatot kértem.-ha jól emlékszem legalábbis.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Mintha egy kicsit alábecsüli a képességeimet, ami nem baj, hiszen nem ismer, de majd egyszer rájön, hogy mennyire nem olyan vagyok, mint a kis fejében van, vagy nem. Talán csak kóstolgatom, hogy mégis mire akar kilyukadni azzal, hogy nem elég kalandos az életem, de a nyugis az nekem nem kaland, mert az életem maga a kaland és én abban élek, szóval komfortos nekem. Ebben van valami de nem tudom ezek után mi lehetne a kalandosabb élet, amit még ő sem akar nekem megmutatni, pedig én felajánlom, hogy átélem vele azta szerinte kalandos napot, bár kétlem, hogy ő tudna nekem újat mutatni. - Nekem nem lesz gond a hétvége. - határozott hangon mondom, de vajon tényleg így is gondolhatom, még én sem tudnék erre válaszolni, ami bosszan, mert lehet örülnék ha normális körülmények között is találkoznánk, lehet annyira nem mert ez a hétvége katasztrófa lesz, minden jel arra mutat, főleg, hogy szinte semmi nem jön össze ahogy látom. A szobába visszaérve már elég komplett infókkal megyek és szeritnem egészen lenyugodtam amíg felért a lift, és tudom, hogy most vagy iszunk vagy bámuljuk egymást és nem fog menni a nézelődés, mert akkor beszélgetni fogunk és ha belekezdünk, akkor lehet nem lesz belőle jó, mert egyikünk sem engedi el a maga igazát és van egy érzésem, hogy valamin össze fogunk veszni. Ne legyen igazam, de a pia azért csak segít. Beülök mellé az ágyba, hát akkor barátkozzunk vagy mi, ha már itt ragadtunk egy szobába bezárva, mondjuk ez nem teljesen igaz, de alapozni ketten kezdünk mert a többiek, még nem is értem a szállodába, ami baj, mert lehet nem is fognak, viszont az étterem és a welnes is foglalva, és én tuti nem maradok itt egész este. - Jó társaságban repül az idő. - kacsintok, de inkább jelenleg a pezsgőre gondolok, amit egymás után húzunk le koccintva a sok szarra, amit a nyakunkba kaptunk miért ne alapon. - Na meg arra, hogy az én szervezetem nincsen az italhoz szokva, szóval lehet hamar kiüt. - nevetem el magam egy újabb korty kíséretében, mert lehet ez a cél, hogy ne is legyek magamnál a hétvégén. - Abban biztos voltam. - nem tűnik szívbajos csajnak, akár egy sima fehérneműbe is el tudom képzelni a jakuzziban, csak mi leszünk ott ha így halad akkor ketten, de remélem a többiek is épségben eljutnak ide. - Egyébként az is voltál, már egyátalán nem érezlek annak. - javítom ki inkább,mert a mostani Lumie a közelében sincs annak, aki évekkel ezelőtt velem szembe volt. - Nem kell bocsánatot kérni ez úgysem fog változni, csak nem akarom, hogy ennyi negatív érzés legyen bennem, nem csak veled kapcsolatban, senkivel. Anyám elkezdett valami buddha vagy mit tudom én milyen felfogás szerint létezni, vagyis megpróbál mert néha nem tud nyugodt maradni és neki a mániája, hogy írtsam ki a negatív dolgokat és csak a pozitívat fogadjam be. Lumie most befogadom a jó energiádat. - teszem a vállára a két kezem majd kiszakad belőlem a nevetés és inkább felállok, hogy ma harmadjára is átöltözzek, valami melegítőt kapok magamra, mert felesleges a csini szett, úgysem látja senki. A pezsgősüveget szorongatom a kezembe a szekrényig, ami elé a bőröndömet raktam és leguggolok, hogy kiszedjem a melegítőt és a fürdőbe is veszem, valami privátszféra nem árta de ez van. - Le akarsz menni kajálni, vagy inkább kérjem fel a kaját, a többiek a reptéren ragadtak és nincs kedvem romantikus vacsorára, főleg, hogy még csak most vagyunk az ismerkedős fázisban. - rángatom magam a pulcsit kifelé jövet és visszadobom magam az ágyra. Szerintem egész jól állok ehhez az egészhez, felnőtt fejjel, ahogyan már az elején is kellett volna.