Talán annyira nem terveztem, hogy becsajozok, de szerintem mi még a randi szót fogjuk használni akkor is, amikor nevetve emlegetjük évek múlva barátokként ezt a napot. Mert ő egy tipikusan olyan ember, akit nem akarna elengedni senki soha, ha egyszer bekerül az életébe, vagy legalábbis olyan valaki nem, aki csak egy kicsit is képes átlátni azon a álarcon, amit ő magán visel. Szomorú, bánatos, de vevő mindenre, ami csak egy kicsit is kikapcsolhatja, így tudom, hogy a depresszió, ami olykor megmutatkozik a szemeiben csak egy múló pillanat műve és könnyedén el lehet hessegetni valami jó kis programmal, vagy hozzáállása. Nekem pedig mindkettő van és örömmel fogadom a lelkesedését, ami nagy mosolyt csal az én arcomra is. - Annál többet nem bírna el a szervezeted. - felelem nevetve, arra, hogy megelégszik annyival, a G erő elég nagy hatást képes gyakorolni az ő nem ehhez szokott testének, de majd meglátja és talán még sikítani is fog, ami persze szinte garantáltan elő fogok hozni belőle valamit, ami miatt még többet akar majd kérni. - Bulizni, komolyan bulizni akarsz menni, ott nem látok semmit sem és nem is hallok felőled semmit, azt hiszem nekünk nem kell italos program, had ismerjelek meg józanul is, nagyon jó fejnek tűnik az a feled még ismeretlen éned. - mosolygok rá bárhova elmennék vele igazából mert minden erőfeszítésem ellenére, nem tudtam ma elég haragos lenni, nem tudtam kiadni, mert meghelent előttem és jobban éreztem magam minden perccel, amit vele töltöttem. - Vidámpark, na azt nagyon jó ötletnek tartom. - csillan fel a szemem, gyerekkorom egyik legnagyobb élményeire, amit ezekben a minden szerkezetes parkokban töltöttem, adrenalin világ, ahol minden az izgalomról szól,akárcsak most az életem. Elég közel kerülünk egymáshoz igen rövid idő alatt, ami nem zavar, a csókunk közben minden megfordul a fejemben, csak az nem, hogy leálljak, mégis megteszem, mert nem akarok egy olyan pasi lenni az életében, aki kihasználta mert be van rúgva, jobb ha ettől én messze maradok. Nyilván nem vágyok másra csak a folytatásra, de leállok, vagyis egy időre, mert itt nem fogom megtenni, amire most mindketten vágyunk, mert érzem rajta, hogy benne lenne és én egészen biztosan benne vagyok. - Szóval nem zavarna ha lenne barátnőm? Józanul nem ezt mondanád hidd el, de nyugi nincs és nem is nagyon volt, szóval nem lesz senki, aki megzavarjon. És nem nem lenne okés, ha lenne valakim, én nem az a pasi vagyok. - tisztázom mielőtt bármi rosszat gondolna rólam, nem tudnék egyszerre két kapura játszani vagy többre, csak egyre, de arra vagy figyelek vagy nem sok értelme van a folytatásnak. Segítek leszállni neki a kocsiról és amint beülök én is, egy ideig nézem, mit csinál az övvel, de végül segítek bekötni őt, áthajolok fölötte és a helyére csatolom az övet. - Nem fogom hagyni, hogy ki zúgj ha fékezek. - nevetek fel, mert lehet, hogy most jól van és én nem fogok őrülten vezetni, de tudom, hogy egy kis fékezés és könnyen megszédülhet a részeg szervezet és benne elég sok van. - Akkor irány a hamburgeres, és elvitelre kérjük, otthon nálam megesszük és benyomunk valami gagyi sci fit, ami nem olyan unalmas, de lehet közben enni és azt hiszem bealudni. - evés és az ital már szinte garantálja a kajakómát neki. Beindítom a kocsit és a kajáldában én szaladok be, kint hagyva őt, amíg gyorsan kikérem a kaját, amint a kezemben van minden az üdítővel együtt pakolok le mindent a lába elé és csak remélem, hogy nem fog kiborulni menet közben. A lakásomhoz érve, a garázsba hajtok egynesen és mielőtt megmozdulhatna pattanok, hoyg segítsek neki. A kaját és az italokat a tetőre teszem és megfogom a kezét. - Gyere szépségem most bemegyünk és jól bekajálunk és kereshetsz valami filmet, mert láttam az arcodon, hogy nem jött be a sci fi gondolata. - ha rajtam múlna versenyeket néznénk, de azon hamarabb elaludni, mint a vígjátékokon. A lifthez érve, válaszolok neki a nem is feltett kérdésére. - Nem olyan jó mindig egyedül élni, nagyrészt az, de tud magányos is lenni. - mondjuk én el töltöm az időm, de néha jobb lenne valakivel megosztani.
Határozottan nem így terveztem az estém, egyedül akartam lenni és bele fulladni a saját depressziómba, de mégis örülök annak, hogy máshogy alakul minden, mert olyan, mintha Leot az égiek küldték volna. Valami olyan nyugodtság árad belőle, ami miatt én magam is azzá válok és ez jó. Vagy legalábbis sokkal jobb, mint az én tervem. Bár még mindig nem tudok róla túl sokat, nem lehetek abban biztos, hogy bízhatok benne, mégis azt érzem, hogy szeretnék még találkozni vele. Nagyon is csábít mindaz, amit képvisel, és az igaz, hogy nagyon helyes pasi, talán túl kedves is, olyan, amilyen szerintem túl szép, hogy igaz legyen, mégsem látok az egészbe többet egy alakulni készülő barátságnál, amiből azt hiszem, hogy kihozhatjuk a legjobbat majd. Még akkor is, ha randinak nevezzük. - Na és te ebben miért vagy olyan biztos? Az én szervezetem roppant erős. - vigyorgok rá, bár nem vagyok ebben azért annyira biztos, ahogyan abban sem, hogy nem hányom majd el magam attól a száguldozástól, de hátha még saját magamat is sikerül meglepnem, mert valami olyan érzést fog kiváltani belőlem, hogy rögtön szeretnék majd én is megtanulni vezetni. Kocsikázni egyébként imádok, de csak az anyós ülésrőlés normál tompóban. Mégis már most izgulok a következő találkozásunk miatt, ami egyenlőre csak szóban hangzott el, nem is vagyok abban biztos, hogy valóban fel fog hívni. Meglehet, hogy csak jó fej akar lenni velem és azért, hogy ne igyak hát megígér fűt fát, aztán soha többet nem is találkozunk és reggel majd gondolkodnom kell azon, hogy képzeltem-e, vagy tényleg találkoztunk. Mindegy is igazából, hogy mi a célja, mert azt már most elérte, hogy ne gondoljak a votkámra, ami nem olyan rég még az egyedüli mentsváram volt. Még rendesen az első randink végére sem értünk el, máris elképzelem a második, sőt a harmadikat is, olyan lelkesen kezdem tervezni azt. - Igazad van. A piálós randinkon már túl vagyunk a mai nappal. - bólogatok helyeslően, mert valóban nem az a legjobb, ha ismét leisszuk magunkat. Mondanám, hogy bulizni úgy is lehet menni, hogy nem alkoholosat iszunk, viszont az nem lenne igaz. Én személy szerint nem tudnám elképzelni, hogy egy kolával nyomjak végig egy éjszakát és még jól is érezzem magam. - Gyerekkorom óta nem voltam Vidámparkban. Úgyhogy tökéletes randihelyszín. Az ütközős kocsit meg még én is merem vezetni. Talán ott legyőzlek. - vigyorgok rá magabiztosan. Oké, tudom, hogy annak a lényege nem a versenyzés, hanem, hogy minél jobban megfájduljon az ember feje a sok koccanástól, de akkor is. Biztosan jó móka lesz, és talán ismét lehetek az az életvidám gyerek, aki voltam valamikor évekkel ezelőtt. Fogalmam sincs, hogy a bennem lévő alkohol-e az oka annak, hogy konkrétan rá mászok Leora, de mivel nem elutasító, így mindez nem is számít. Kész lennék még arra is, hogy itt a magasban a semmi közepén engedjem, hogy a magáévá tegyen. Pedig egyáltalán nem vagyok amúgy olyan lány, aki egy kedves szóért máris ledobja a bugyiját, de most jól esik már az is, hogy egy idegen srác ennyire figyelmes, én meg emiatt kevésbé érzem magam magányosnak. Az azért mégis eszembe jut közben, hogy mi van akkor ha barátnője van? Jelen állapotomban mondjuk ez nem zavarna túlzottan, de amúgy igen. Mert sosem lennék az, aki szétrombolná bárki kapcsolatát. Most mégis, talán a piának köszönhetően azt hiszem, hogy nem izgatna annyira, ha mégis közölné velem, hogy valaki várja otthon. Bár csalódni biztosan csalódnék. Mert nem tűnik valóban olyan srcácnak. - Rendben. Hiszek neked. Így viszont ma éjszakára tutira nem hagyom, hogy lerázz. - nem akarom, hogy feleségül vegyen egyetlen éjszaka után, nem vagyok olyan nyomulós típus sem, aki nem érti meg, ha valaki közli, hogy ez ennyi volt, szóval simán képes leszek majd úgy nézni rá reggel is, mintha semmi sem történt volna. Vagyis még olyan nem történt, de egyre biztosabb vagyok abban, hogy szeretném. Ezért is ülök be ismét a kocsijába a segítségével és ezzel megint rá bízom magam. Bár az öv becsatolása meggyűjti a bajom, nem is igazán szeretem ha be vagyok kötve, azért rá vigyorgok mikor közelebb hajol hozzám és segít abban, hogy biztonságosabb legyen az utazás. - Azt hittem, hogy egy autóversenyző ennél biztosabb magában. Minek az öv, ha minden bizonnyal profin megy neked a vezetés? - kényelembe helyezem magam és közben a fejemhez kapok, ami a bennem lévő alkohol miatt egyre jobban zúg, de talán a kaja majd javítani fog ezen. Mégis mikor ismét megszólal, úgy nézek rá, mint aki egyáltalán nem ért egyet azzal, amit mond. Milyen alvásról beszél? Azt otthon is megtehetem igazából. - Mikor azt mondtad, hogy menjek hozzád, nem rémlik, hogy az alvásról lett volna szó... - jegyzem meg ezzel is a tudtára adva, hogy ez nekem annyira nem tetszik így. Sem a sci fi, sem pedig a bealvás. Nem akarok nyomulósnak tűnni, de komolyan... olyan nincs, hogy két fiatal, akik az ellenkező nemet képviselik, csak úgy aludjanak egymás mellett. Főleg nem azok után, ami nem olyan rég köztünk történt. Amig megveszi a hamburgert, majd a lakásánál leparkol végig csukva tartom a szemem. Nem azért, mert meg akarnám erősíteni abban, hogy alvásra van most szükségem, hanem inkább amiatt, mert jól esik a részeg fejemnek. Csak akkor nyitom ki azokat, amikor nyílik a kocsi ajtaja, ismét rá vigyorgok, kikapcsolom az övemet és megfogom a felém nyújtott kezét, hogy ki szálljak az autóból. - Megnézhetnénk valami sírós romantikus filmet. Vagy egy össze bújós horrort. Vagy... csak simán folytathatjuk, amit annyiban hagytunk. - a vigyor továbbra sem tűnik el az arcomról miközben követem őt a liftig és egyáltalán nem tartok attól, hogy épp egy idegen lakására megyek. Semmi sem vall rám azokból, amiket ma megtettem, viszont nem bánom, hogy jelenleg itt tartunk, bár még nem tudom, hogy mit tudunk kihozni egymásból. Ami biztos, hogy ennél sokkal jobban meg szeretném őt ismerni. - Tudod magányosnak úgy is lehet lenni, ha emberekkel vagy körülvéve. - mindig mindenkinek más kell,mint amilye van. Én például jobban elviselném a magányt egyedül, mint a családommal. - A családod hol van? - kédem miközben megáll a lift és már nyílik is az ajtaja.
Kezdőlap
