Az, hogy valaki nagyon leakart puffantani fel sem tűnt, mivel hogy jobban lefoglalt Julian és a magunk problémája. Mondjuk egy golyó a tarkóba, biztos kellő ébresztés lett volna. Legalább is abban a pillanatban. A csók után - amit viszonoztam - meg pláne le se tojtam ki figyelget és ki nem. Pedig adhatott volna némi aggodalmat, hogy valaki még így is felfigyelt ránk, noha ki lehet ezt magyarázni, maximum a valódi két fickót hozzuk majd ezzel helyzetben az életük hátra levő részében. A két csókkal viszont kellően megkönnyebbült a lelkem, szóval fel is hagytam a duzzogással és próbáltam a munkánkra koncentrálni, nos... inkább kevesebb, mint több sikerrel. Már épp rágyújtottam volna én is érkezettünkkor, mikor felnevetett, én meg felvont szemöldökkel pillantottam felé.
- Voltunk már nagyobb szarban is... Majd bólogatunk, meg úgy csavarjuk a dolgokat, hogy valaki más vezessen körbe téged és engem is... Gondolj bele, ha mi ketten ilyen szerencsétlenek vagyunk, vajon mi lehet az öreggel? Neki segítsége se nagyon van, sőt... egyedül kell megoldania a dolgokat. Reméljük megbirkózik velük és senki sem támadja meg. Nekünk is kellene majd fegyver... - gyújtok végül rá és őt is megkínálom egy szálal.
- Biztos, hogy vannak, de a tököm tudja kik azok. Még szinte nem is találkoztunk velük, gőzöm sincs milyenek voltak előtte, vagy most, így nem tudnám megmondani azt se, hogy melyik viselkedik gyanúsan. Ami tuti, hogy a komornyik minimum bi, és hogy inkább alul van, semmint felül, elég csak rá nézni. De ennél többet ennyi idő alatt nem tudtam leszűrni belőlük... - vonok vállat, miközben kifújom a füstöt a lehúzott ablakon, majd megpaskolva Julian combját visszanézek rá.
- Na gyere... essünk túl rajta. Aztán irány haza... mármint abba a palotában... - mosolyodom el. - A koncertet viszont tuti kihagyom, max, ha lesz pia dögivel. Amúgy meg mehetnénk helyette konditerembe. Ránk fér egy kis edzés, mert lehet, hogy azokat a kis szarokat fél kézzel lenyomtuk, de szerintem lesznek keményebb ellenfeleink is... Na meg... úgy is ki akartalak már hívni egy menetre... Szerintem simán lenyomnálak... - vigyorodom el, majd kacsintva egyet ki is szállok, hogy mielőbb túl legyünk ezen is.

Abban azért egyetértettünk a kis mókussal, hogy se a helyzetünk nem egyszerű, se a kiderítendő ügy. Őszintén szólva nem is nagyon tudom mit vártak el tőlünk akkor ott, mikor felkértek minket ere az egészre az öreggel. Pláne, hogy akkor még úgy volt, hogy Julian sem jön. Komolyan azt hitték, hogy mi ketten egy díler, börtön töltelék és egy burzsuj vénség majd képes lesz Sherlock Holmesosat játszani? Még Scoobyékhoz se érnénk fel... Még jó, hogy ezért szabadságot és pénzt is ajánlottak, ráadásul ki is szolgálnak, mert amúgy biztos visszamennék. A cég látogatása borzalmasan hosszú és unalmas volt. Láttam, hogy még Juliant is idegesíti, szóval én még nála is jobban szenvedtem, de végülis jól megoldotta nélkülem. Én amúgy se tudtam volna hozzá szólni semmihez, így meg legalább megfigyelhette az embereket is, hátha akadnak gyanúsak. Nekem csak ki kellett bírnom, hogy ne cigizzek és ne nyafogjak, hogy faszom ki van már a sok sétából és blablából.
Bár a kondira nem mondott semmit, valahogy sejtettem én, hogy a kötelező programok után nem szórakozni megyünk, hanem valami kis mellékest elintézni. Olyan agyzsibbasztó volt ez a jó néhány óra, hogy el is felejtettem, hogy szükségünk lesz egy-két dologra, így csak akkor eszméltem rá, mikor felvilágosított.
- Heh, jah... És azt is, hogy a hátsód milyen alakok akarják... - harapom be alsó ajkam, majd vállat vonva felnevetek. - Ugyan már... még is mivel lennél több, mint amennyi, csak azért, mert anno néha batman bugyit húztál és megmentettél pár emberkét... Ezt a legtöbb tűzoltó is elmondhatja magáról. Engem csak is a jelen érdekel... És azt látom, hogy akármilyen erősnek is próbálod mutatni magad, bőven akadnak dolgok, amivel zavarba lehet hozni... - vigyorgom.
- Remélem nem homofób a bajtársad... - forgatom szemeim még a liftben, mert őszintén szólva, tekintve ő miképpen állt hozzám néhány héttel ezelőtt, kinézem a "bajtársaiból". Mikor megérkeztünk és bemondta nevét újfent vigyorra húztam ajkaim.
- Öcsém, ez a szitu tiszta James Bond és Mátrix egybe gyúrva... - dőlök az ajtó melletti falnak, miközben karba tett kezekkel várom, hogy kinyissa az ajtót a túloldalon lévő. Erre mondjuk sokat nem is kell várni. Előre engedtem és én is mentem utána, végtére is ő otthonosabban mozog itt, mint én. Figyeltem, ahogy előttem is megerősítik, hogy bizony tényleg elég régóta ismerhetik egymást, tehát akár még megbízható alak is lehet a fickó.
- Akkor tényleg rég... Láttad volna mit művelt a bárunkkal... - csóválom fejem, no nem azért, közbe szólva, hogy jelezzem, én is itt vagyok, csupán megjegyzem, hogy törni zúzni most is tud. De végül így is bemutatásra kerültem így kezet fogtam vele, és csak értetlenkedve vontam össze egyik szemöldököm a felvetésre. Áh, persze... biztos az öltöny zavarta meg... ez a kurva öltöny... De azért volt is meglepetés Julian részéről. Hát így se hivatkoztunk még egymásra, pláne mások előtt. Nagyon fura volt és elég vegyes érzéseket keltett bennem. Viszont vagy ezer poénos beszólást tudtam volna rá így kapásból, de csak azért nem tettem, mert ezt megbeszéltük. Várj, azt mondta megállapodik? Vagy csak udvariasságból mondta? Mondjuk az is meglepett, hogy a megszeppenésen kívül a fickó különösebben nem volt annyira... ledöbbenve? Mármint egy dolog, hogy én fűvel-fával, de ha épp olyan határozott, nyíl egyenese heteronak tartották már előttem is, mint ő a bárban, akkor azért sokkoló lehet hallani, hogy végül nő helyett egy férfi oldalán találta meg a boldogságot, nem? Bár azt gondolom, ez most mind hármunknak tök fura szitu. A fegyver dologba én nem igazán tudtam beleszólni, ez megint csak az ő terepük. Mi nálunk egészen másképp és másként adunk, veszünk fegyvert. De amíg trécseltek én is körbenéztem. Akaratlan is az jutott eszembe a gránátokat és pisztolyokat nézve, hogy Julie is ilyesmikkel foglalkozna, amit viszont rohadtul nem akarok. És ami azt illeti örülnék, ha Lucy is inkább babáznak, mint lángszórózna.