-Ro! Ro! Ne csináld kérlek.-Nem tudom lehámozni magamról mert mindkét csuklóm már a bilincsben van. -Nyugodj meg légy szíves, rendben leszek!-nem.. valószínűleg nem leszek. Francist eddig mindig elrendeztem 1-1 ütéssel, amivel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Most viszont tényleg szinte agyonvertem a parton... nagyon.. NAGYON sok ember szeme láttára. Engem kifelé próbálnak húzni míg ő már tépi is le magáról a takarót. -Csak egy percet adjanak! Csak hadd nyugtassam meg! Kérem!-de rángatnak, nem akarnak erre időt adni így néhányszor még belefeszülök az engem visszatartó kezekbe, hogy legalább rajtam keresztül ne vonszolják még őt is, aki éppen a pólómba kapaszkodva próbál ott tartani. -Csak egy percet! Basszátok meg!-itt már dühös vagyok, mert Ro is egyre jobban küzd. -Sajnálom.. úgy sajnálom.-már csak ennyire futja, de Joe végre átjut rajtunk és lehámozza rólam a lányát, ekkor pedig már én is engedek a rendőröknek, hogy a lehető legrövidebb ideig kelljen még így látnia. -Charlie!-Craig hangja hirtelen talál meg és tehetetlenül toporog egy kicsit, hogy most melyik irányba induljon. -Maradj vele. Itt ne hagyd... kérlek.-a hangom szinte könyörög, ő pedig bólint néhányat mielőtt Ro szobája felé indul. -Kihozunk!-pattan fel hirtelen Fred is bár ő jobb ha nyugton maradna, mert annyi cucc lehet a szervezetében, hogy még egy rendőrkutya is beállna, ha kicsit alaposabban megszimatolná. -Tudom tudom.-bólintok úgy mintha el is hinném. A jól ismert forgatókönyv pedig folytatódik. Rendőrautó... hátsóülés... rácsok... és egy pár jól irányzott gyomros, amit valószínűleg Francis szülei küldtek. Mesés.
Kezdőlap
