Mindenki volt már úgy, hogy bekerült egy számára totál ismeretlen helyzetbe és bár lett volna rá lehetősége, hogy kikérje a már benne lévők tanácsát, vagy legalább egy kiindulási pontot kérve, végül nem tette, mert úgy volt vele, hogy egyedül is képes megoldani. Meg van, igaz? Hát én most pedig rohadtul kikérném annak a véleményét, aki vágja, hogy mi folyik itt. De sanszos, hogy, mint engem, úgy másokat is igen csak nagy meglepetésként ért, hogy a szomszéd a másik szomszédot eszi. Én egy több emeletes lakásban éltem, de még hozzám is berongyolt egy félkarú csaj és úgy megkergetett a kanapén körül, hogy míg élek nem felejtem el.
Három hét telt el, azóta, hogy az az éhenkórász kannibál kipaterolt a lakásomból, meg úgy a társaival együtt a városból is megpróbált. Nem azt mondom, sokkal veszélyesebb városon belül mászkálni, mint kívül, viszont pont emiatt találni itt több túlélő csomagot, mint körülötte. Lőni tudok, idővel sikerült elsajátítanom a két hibbant társam mellett, és hát Travistől is kénytelen voltam valamiként megvédeni magam egy időben, a nyomozóról nem is beszélve, viszont mégha csóró közegből is jöttem el anno, ez az apokalipszis, távolról sem volt olyan kalandos, mint Csodaország. Ott legalább nyugodtan álomra hajthattam fejem hébe hóba, de itt... Minden olyan kétes. A tető biztonságosnak tűnik elsőre, hisz távol van a lenti zombiktól, viszont, ha azt nézzük, hogy feltalálhatnak oda, már is halálos csapdába léptünk. És akkor még az elvadult emberekről nem is beszélve...
A járgányom általában mindig más, vezetni nem tudok, szóval többnyire biciklin, rolleren vagy deszkán közlekedem, ami épp van. Megpróbálkoztam a motorral is, de egy részt alig bírtam felülni rá, másrészt az első méter után belezúgtam egy bokorba, a hangra meg persze megjelentek az emberevők, így órákat menekülhettem előlük. Csak egy hátizsák volt nálam, mint szükséges cipelni való. Eleinte több holmit cipeltem, de eleinte véletlen hagytam el őket, aztán idővel rájöttem, hogy bár így több cucc lehet nálam, képtelenség, hogy azokkal meneküljek vagy tegyek meg nagyobb távokat, így maradt a hátizsák. Ezen kívül még volt egy oldalára kötözött baseball ütöm - ha kifogynék a töltényekből - és egy pisztolyom, amihez még volt pluszban töltény. A fegyver hasznosabb az ütőnél, de ha az ellenséget vonzza a zaj, megtanul csínján bánni vele. Egy nagyobb plázába húztam meg magam néhány napja. Akadtak kóborlók, néha pluszban betévedt egy-egy valahol, de igyekeztem mindennap egy barikádozni kicsit a helyet, plusz elsősorban szükségem volt egy plázán belüli biztos helyre, ahová se zombi nem jut be, se élő nem bukkan rá könnyen. Így húztam meg magam a játékbolt raktárában. A halomnyi plüss remekül funkcionált ágyként, a többit pedig igyekeztem más üzletekből beszerezni. Bár alaposan kirámolták az épületet  mikor kitört a káosz, ám mivel főként a menekülésre összpontosított mindenki, és próbálta elhagyni az országot, azért hagytak hátra dolgokat. Nyilván nem öröklétű a dolog, és valamikor tovább kell állnom, de egyenlőre még semmi tervem. Pletykálják ugyan, hogy akadnak helyek, ahol még vannak katonák és igyekeznek visszaszorítani ezt a fene tudja miként elterjedt fertőt, de olyat is hallani, hogy a katonákat likvidálásra kérték, így ha belefutnak élőbe vagy holtba, ugyanúgy pofán lövik.
Nem mondom, hogy nem esik jól néha a magány, nem jó csendben lenni és örülni, hogy egy kannibál sem feni rád a fogát, de idővel kezdett elég frusztráló lenni. Volt, amikor egy hatalmas plüss maci ölelésében lapozgattam a képregényeket, de idővel azok sem kötöttek le. Zenét érthető módon nem mertem hallgatni, és a zajosabb elfoglaltságokat sem engedhettem meg, ha élni akartam. Így az utóbbi időbe elkezdtem felmászkálni a tetőre, és ott, az egyik szellőztető fedezékében figyelni a néhány méterrel alattam lévő életet. Volt fegyverbolt az üzletek közt és még fegyver is akadt, de mióta egyszer úgy szembe nyomott a mesterlövész távcső része, hogy majdnem megvakított, azóta nem játszok ilyesmikkel. Szóval marad a vadász távcső. Szépen kimentem a lapostető sarkára és ott hasalva kémleltem a pláza előtti eseményeket, ami ugyan kimerült néhány lassan éhenhaló szörnyben és pár szálló újságpapírban, azért néha napján akadtak érdekesebb műsorok is...