Általában túl rendes, őszinte és nyílt személyiség vagyok, de nekem is megvannak a határaim, amiket leszoktam tisztázni, nehogy a másik azt higgye, hogy átcseszhet engem. Jó, én se vagyok szende szűz, egyáltalán nem. Rohadtul nem.
Megvoltak és megvannak a hibáim, amelyekből tanultam, azonban van/volt, amiből sohasem. Többek közt elkövettem azt, hogy megcsaltam az (életem) szerelmét hosszú együtt töltött év után. Másokat is magamra haragítottam más okokból, és sosem tudtam bocsánatot kérni.

Hatalmas pofám tud lenni, ha meg kell védenem akár magamat, akár másokat. Apám görög temperamentuma megöröklődött bennem. Anyám felől a művészet iránti szeretet bújt belém, amit sosem bántam. Ez csak apának okozott nehézséget, mert ő próbált a jogi világ felé terelni, ahogy ő mondaná: a világ nem mindig felhőtlen és rózsaszín, állj a lábadon, ne pedig méterekkel a padlózat felett.
Egy ideig valóban vonzott, de már pici gyerekként is összevissza rajzolgattam mindent. Ebben találtam meg önmagam. A lelkem, ha összeomlik, ez kisegít a problémából. Nem mindig, tény és való...

Érzelmes tudok lenni, de leginkább azt mutatom, hogy megőrzöm mindig a hidegvéremet és pókerarcomat, pedig aztán nem nagyon bírom ki azt a látványt sem, ha elvágom az ujjam.
Vannak fóbiáim, rettegés fog el sok dologtól, azonban nem engedhetem meg azt, hogy kiboruljak, üvöltve futkossak erre-arra. Gyengének csupán azoknak merem mutatni magam, akik igazán közel állnak hozzám.

" Édesem, Pia, miért nem vagy képes végre felnőni? Direkt tönkre akarod tenni a lelkedet is?!"

Egyszerűen nem megy ki a fejemből az, amit apám mondott nemrégiben. Rettentően idegesít, nem megy a koncentráció. Feldühödve érkezem haza a kis lakásomba, ami egyébként apa tulajdona, de nekem adta pár éve, hogy legyen egy normálisabb kis kuckóm, ahol a magam ura lehetek.
Megtanított az élet sok mindenre, de ugyanakkor szüleim óvó és segítő keze mind a mai napig elérnek hozzám. Szeretem őket, de jobb nem velük élni ennyi idősen.
Saját, kissé kicsapongó életemet nem díjazták, főként azt nem, hogy elcsesztem egy nagyon jó párkapcsolatot Damiennel, amit senki nem nézett túl jó szemmel. Anyám ki volt akadva, mikor tudomására adtam, hogy megcsaltam azt, akit még ők is imádtak... Volt olyan ember, aki ribancnak titulált, hogy hagytam veszni az önuralmamat, ezáltal pedig minden elkezdett elromlani és összeomlani a kis világomban. Csak csábítottam magam köré a pasikat, a fiatalabbakat is, de sokkal idősebbel is randiztam.

Kiültem a virágokkal teli teraszomra, amit magam alakítottam ki. Szeretek művészkedni, ezt is annak tekintettem, meg kihívásnak is. Felbontott fehérboros üvegből töltöttsm ki magamnak, közben a laptopomon böngészgettem nagy hírű tervezők alkotásait, valamint a Vogue magazin legújabb számát, ami nem annyira érdekelt, csak a ruhák. Nem is tudom, szívesen viszontlátnám az általam is tervezett ruhákat valami nevesebb magazinban, de úgyis a főnököm vinné el a gratulációk halmazát, hiszen én is csak egy kezdő kis tervező vagyok, akit vagy elfogadnak és karrieremet fellendítik, vagy elveszik a siker élményét.
Belekortyolok a borospoharamba, amikor egy üzenetet kapok. A nagyszerű főnököm az. Ma nagyon pipa volt, rossz kedve lehetett, mert mindenen kiakadt, azon is, hogy az egyik kolléga kávét ivott a teremben, ahol dolgozunk. Én pedig leadtam egy őszi/téli kollekcióhoz egy leopárdmintás szőrmés farmerdzsekit, két hatalmas zsebbel és picit hosszított fazonnal... Azt hiszem, most nézhette meg, mert arra az emailre reagált, amiben ezt továbbítottam neki.
A válasza: Helló Pietra! Megnéztem a munkádat, megtetszett, egy minimális szerkesztéssel ez valami csodálatos lenne. Szeretném, ha utómunkálnád, deréknál szűkebbre venném, és nagyobb A-vonalban szélesedhetne lefelé. Jövő héten már a varroda dolgozóihoz fog kerülni. Gratulálok!

Oh, ez jó hír... Boldogság telíti el szívemet, de mégsem. Egyrészt boldog vagyok, mert úgy érzem, elismernek, vagy talán sikerült olyat tennem, ami lenyűgözte a vezetőséget, de az elszomorít, hogy ennek sikere csak részben érint majd. Tudom, évek óta ez megy, de úgy gondolom mindenhol.
Kellemetlenül kezdem el érezni magam, villámgyorsan megiszom a bort, a maradékot pedig szintén magamba folyton. Nem akarok részeg lenni most, az mindig galibát okoz, pláne nálam...
Emlékszem, amikor Damient csaltam meg azzal az idióta ismeretlennel, akinek nevét se tudom, de vagy háromszor egy éjszaka lefeküdtem vele. Igaz, annak több éve már, s utána sem vetettem meg senkivel az együttlétet, és visszagondolva, tényleg úgy éltem bizonyos időt le, mint egy ribanc.
Megismertem egy jóval fiatalabb lányt, Kezia-t, akivel sok közös volt bennünk. Túltengett bennem valami, amit most már visszafogtam. Szeretnék élni, de már másképp. Karrierre vágyom, illetve szerelemre. Nem csak a bulizásra, az ivászatra, ami nem vezet jóra. Valahol jó az élvezeti faktora, de már fel szeretnék nőni. Ki akarok jutni ebből, lenni valaki. S valakié.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Muszáj megjegyeznem már az elején, mennyire imádom a nevedet, annyira egyedi és különleges ez a görögös hangzás.  

Na de elgondolkodtatott kicsit a lapod. Hivatalosan a tizennyolcadik évünk betöltésével válunk felnőtté, de a valóságban ennek ideje annyi mindentől. Élnünk kell, tapasztalnunk kell ahhoz, hogy minél jobban megértsük a világot magunk körül, másokat, és persze magunkkat is, illetve hogy úgy igazán felelősséget tudjunk vállalni a saját tetteinkért, és készen álljunk felépíteni valami állandót.
Persze nem szép dolog, hogy egy hosszabb kapcsolat után megcsaltad a régi kedvesedet, amivel megbántottad őt is, és nyilvánvalóan másokat is. De gondolom fiatal voltál még, talán kicsit éretlen is, vagy egyszerűen csak nem álltál készen igazán arra, hogy újabb szintre lépjetek, és elkötelezd magad mellette. Az viszont pozitív, hogy azóta felismerted a hibáidat, és hogy te is érzed, ideje megkomolyodni, előre lépni, vinni valamire. Viszont ez nem egy gyors, kétlépéses folyamat. Sem a párkapcsolatok terén, sem a munkában. Sokszor türelmesnek és kitartónak kell lenni, és amikor akadályba ütközöl, ne adj isten, megbotlasz és elesel, fel kell állni, koronát igazítani, és menni tovább!

Mindenesetre én drukkolok, hogy meg tudd valósítani a régi és új álmaidat!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!