Hosszúra nyúlt az este. Délelőtt tíz órakkor viszont már sikerült annyira magamhoz térnem, hogy meg bírjak mozdulni. A zuhany és egy energiaital pedig már dobott rajtam annyit, hogy elkezdjem Stellát zaklatni a létező összes közösségi média felületen, hogy valahogy kicsikarjam belőle Lu számát. Körülbelül a 20. üzenet után reagált, amiben nemes egyszerűséggel elküldött a picsába, de szerencsére mellékelte nekem a telefonszámot is, amit annyira kutattam. Megírtam Lu-nak a garázs címét és, hogy délben ott fogom várni. Így még volt neki is bőven ideje még akkor is ha én keltettem volna fel esetleg. A kollégium előtt park parkoló kocsimat igazából elég ritkán használom, de ma egyértelműen szükség volt rá, így hiába húztam a számat a 4 kerék miatt beültem és átgurultam vele a garázshoz, ahol a két gyakorlómotorom parkolt. Lenyitottam a kocsi hátulját majd a rámpát nekitámasztva egymás után feltoltam a két motort. Szíjakkal bebiztosítottam, hogy egyik se boruljon fel a szállítás alatt. Akármennyire is vagyok motor párti azért elég kellemes, hogy a szponzorok a seggem alá rakták ezt az indokolatlanul nagy autót. Gond nélkül elfér rajta a két gép és még csak egy utánfutóval sem kell szarakodnom. A platóra még felcsaptam a teli üzemanyag kannát, hogy ne legyünk bajba ha a tankokban már nem lenne elég. Miután mindennel kész voltam bezártam a garázst és a kocsiajtót nyitva hagyva beültem a kormány mögé. A könyöklőből előtúrtam a napszemüvegemet és fel is vettem, mert már most totál elegem volt abból ahogyan a napsugarak bántották a retinámat. A vállam fölött hátrapillantva még leellenőriztem, hogy minden védőfelszerelést beraktam-e. Mindegy ha valamiből nincs elég akkor úgyis Lu-t fogom elsőnek beöltöztetni, én meg használom ami marad. Középről kiveszek a dobozból egy cigarettát és rágyújtok, amíg egyedül várakozok. Igazából abban is kételkedem, hogy eljön. Lehet, hogy alszik még vagy egy éjszaka elég is volt neki belőlem. A franc se tudja. Ha így lesz maximum felhívom a haverokat és lemegyek velük a partra. De azért remélem, hogy lassan megérkezik az akiben reménykedem.
Nem tudom hogyan jutottam haza, egy része tiszta, a taxi, aztán ott szerintem elaludtam és már Stella mellett keltem fel az én ágyamban a lakásomon. - Írogat. - emeli fela fejét álmosan és nagyon másnaposan a barátnőm, amire értetlenül nézek rá. - Ki? - tudtommal pasija van, nem is emlékszem, hogy összeszedett volna bárkit az este, mert a saját csávójával volt azt hiszem, de ki emlékszik már rá. - Chase. -nyöszörög halkan, és a telefont a földhöz vágja, mire én előveszem az enyém, hogy megnézzem mennyi az idő. 10 óra múlt, alig aludtunk valamit, nem csodálom, hogy kivan, én viszonylag jól érzem magam, mint egy igazi mosott szar, de a fejem legalább nem fáj. - Mit akar? - kérdezem úgy téve, mint akit nem érdekel, de közben állnék fel és mennék a telefonhoz, hogy megnézzem, de nem leplezem le magam. A tegnapi történések úgy suhannak át az agyamon, mint a villámcsapás és szívem is egy kicsit hevesebben kezd verni,ami miatt pofán verném magam. - Téged baszki, én meg aludni akarok! - veszem az adást, igazából adtam Chasenek kiindulási pontot, az, hogy nem él vele, az nem az én gondom, ha annyira akar, akkor meg fog találni,elég sok helyen ott díszeleg a vezetéknevem, bár nem tudom, hogy azt mondtam e neki, elég sok minden kiesett, de a lényegi részek bezzeg nem, aminek ki kellett volna. Kimászok az ágyból, elsétálok a telefon mellett vetek rá egy pillantást, mire újra megrezzen, hangosan, nem csodálom, hogy Stella ki van tőle, de nem nyúlok hozzá. Mire kiérek megint hallom és Stella szitkozódását is ahogyan feláll az ágyról, hogy magához vegye. Nem várom meg mit tesz, csak reménykedek titokban és a fürdőbe battyogok rendbe szedni magam és magamhoz venni valami koffein tartalmú izét, amit annyira nem is szeretek, de energiaital hiányában beérem kávéval is, tej nélkül, minden nélkül csak feketén. - Feküdj be alá kérlek, vagy csinálj vele valamit, mert a sírba kerget. - ül le elém a székre és a kezébe veszi a bögrém, így töltök magamnak is. Elmosoyosok, pontosan tudom miről beszél, és tetszik a helyzet, de neki ezt nem kell látnia. Az én telefonom is megszólal, gyorsan kapom elő, mint aki egész nap erre várt volna.Ismeretlen szám egy címmel dátummal és egy aláírással. A Mosolyom szinte ráfagy az arcomra. - Menj, de én ma nem megyek sehova, azt remélem tudod, hogy kifosztom a hűtőd cserébe azért, hogy a fiúd nem hagyott aludni. - megölelem és nyomok egy puszit az arcára. Túl sok a boldogság bennem és mire odaérek le kell nyugtatnom, hogy ezt Chase ne érezze, mert neki nem mutathatom ki. Hamar kész vagyok, tök egyszerű szerelést veszek magamra, na meg az Aston kulcsát és már indulok is, kevés izgatottsággal, legalábbis amíg Stelle lát. Hamar gördülök be a garázshoz, ahova a cím szólt és meg is látok egy nagy autót, amihez odasétálok miután laprakoltam az enyémmel. - Úgy látom te egészen jól kezeled a másnapokat. - mosolygok rá köszönésképpen, de nem adok neki puszit, nem közelítem meg, csak köszönök neki, lehet nem is akar semmit, csak a motorozás miatt hívott ide, végül is jó buli, maradjunk az alapoknál. Nem értem hova veszik a közelébe a magabiztosságom,de egészen biztos, hogy nem errefelé jár.
Mivel Evan ágya üresen árválkodott amikor reggel leléptem a szobánkból, így arra kell következnem, hogy a szokásunkkal ellentétben neki akadt társasága az éjszakára nekem pedig nem. A cigaretta komótosan ég a kezemben és egyet-egyet beleszívok miközben megcsörgetem a haveromat, hogy azért leellenőrizzem, vajon él-e még egyáltalán vagy az első gondolatommal ellentétben nem egy csaj mellett horkol lehet hogy éppen egy árokban durmol békésen a világáról sem tudva semmit. A sokadik csörgés után sikerül csak felvennie. -Chase?-a hangja nyúzott, valószínűleg most sikerült éppen felébresztenem. -Élsz, haver?-kérdezem tőle vigyorogva. -Ja.. ja... valami olyasmi..-röhög kicsit erőtlenül. -Hol vagy?-érdeklődök. -Tippelj.. -Nicole-lal?-emelkednek fel a szemöldökeim és még szélesebb lesz a mosolyom. -Aha..-hallom az elégedettséget a hangjában. -Hát hála az égnek..-rendesen érzem ahogy megkönnyebbülök. Nicole innentől kezdve már nem az én problémám.. legalábbis remélem. -Jól van, haver. Élvezd ki, majd koccanunk..-elköszönünk egymástól és lerakom a telefonomat a műszerfal tetejére. Még egy utolsó szívok a cigimből mielőtt odébb pöckölöm a csikket a murvára. Akkor szállok ki a kocsiból, amikor egy másik megérkezik és leparkol egy közeli helyen. Hátamat a kocsinak vetve várok amíg Lu kiszáll és elindul felém. Így, hogy józan vagyok azt kell mondjam, hogy kibaszottul stabilan jó az ízlésem még akkor is amikor az alkohol kicsit beleviccelődik a képbe. Megáll. Tőlem egy kicsit távolabb, ami meglep, azt hittem ennél kicsit közelebbi viszonyba keveredtünk tegnap, de lehet, hogy csak fel akarja mérni, hogy én milyen állapotban és hangulatban vagyok ma tisztább fejjel. -Az évek meg a rutin... ilyen esték után volt, hogy versenyeznek kellett. Tudom, hogy kell túlélni a másnapokat.-vigyorodok el és ellököm magam a kocsitól. Közvetlenül előtte állok meg és néhány centire feljebb emelem a napszemüvegem, hogy jobban szemügyre tudjam venni a sötétített lencsék nélkül. -Még másnaposan is kurva jól nézel ki..-kacsintok rá majd adok egy puszit az arcára és átkarolom a vállát, hogy átkísérjem az anyósülés oldalára. Kinyitom neki a kocsiajtót, hogy be tudjon szállni, majd ha megtette be is csukom az ajtót majd az autót megkerülve beülök a kormány mögé. -Orchard Beach-re megyünk. Remélem nem bánod.-pillantok rá miközben beindítom a kocsit.
A legtöbb pasi ha megkapja a csaj számát, akkor vagy nem hívja, vagy sosem akarta, csak akkor abban a pillanatban jó arc akart lenni, vagy nyomulni az adott lányra. Talán ez is volt az oka annak, hogy nem adtam meg Chase-nek egyértelműen egy elérhetőségemet sem, vagy csak egy teszt volt, hogy érdeklem e annyira, hogy felkutassa a számom. Minden jel arra utalt, hogy nagyon bejött neki a tegnap este, bár a sok alkohol kicsit talán túl soknak is bizonyult, de mentségemre szóljon, hogy teljesen megőrjítette a fejem és csak ez segített abban, hogy ne gondoljak arra, hogy mekkora hülye vagyok, ha belemegyek ebbe. A telefonomon ott virított egy SMS, egy cím és óra, na meg a neve, az alján, tudtam, hogy mennem kell, éreztem, de a kezdeti lelkesedést igyekeztem letörni mire odaértem hozzá, hogy ne lássa rajtam, mert az túlzott önbizalmat adna neki, amitől csakis én jöhetek ki rosszul. Kell az a pár lépéstávolság még akkor is ha a tegnapi esetén sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, fizikailag természetesen. Leparkolok és már látom is az egyedüli mozgást a helyen, a motorok a platón, bezárom a kocsit és óvatosan sétálok oda hozzá, majd messziről köszönök neki, véletlenül sem közelebb lépve hozzá. Talán túl óvatos vagyok magamhoz képest is, de ez szükséges. Közelebb lép hozzám és már kapok is az első fizikai érintkezést, amit talán jobb lett volna elkerülni, de nem vagyok bunkó, viszonzom a köszöntését. Majd rá mosolyogva mérem végig, feltűnően, amit szinte azonnal megbánok, mert látom, hogy észreveszi, nem lehet nem észrevenni, mert eléggé feltűnően csinálom. Az a gáz, hogy még így is úgy néz ki, mintha tegnap nem is ivott volna és nem kergettem vona majdnem az őrületbe azzal, hogy nem feküdtem be alá ,bár ki tudja, hogy utánam szerzett e csajt magának és amiatt néz ki ilyen kisimultan. Erre inkább most nem gondolok, mert a végén megint megkapnám, hogy féltékeny vagyok, pedig határozottan nem. - Legalább akkor kívülről nem látszik, hogy mennyire fáradt vagyok.- nevetek fel már sokkal felszabadultabban, amikor a vállamra teszi a kezét és egészen az anyósülésig vezet. Mielőtt beülök egy kicsit meglepetten nézek rá, és nyilván ezt sem tudom szó nélkül hagyni. - Azta, valamit nagyon akarhatsz ha ilyen udvarias vagy. - ülök be vigyorogva a kocsiba, majd várom, hogy ő is mellém üljön. Felé fordulok és eltárolva a kapott adatokat bólintok és próbálok nem teli arccal vigyorogni. - Elég régen volt szerencsém a bátyámmal motorozni, szóval nem bánom, egyáltalán nem, de előre szólok, hogy nem vagyok profi ,sőt, attól nagyon messze állok, viszont jól nézek ki a bukóban, szóval legalább ezért megéri már. - vonom meg a vállam nevet, majd bekötöm magam és hátradőlök az ülésen. - Ja Stella nem igazán örül neki, hogy egész reggel zaklattad, most cserébe nálam dekkol egész nap és kifosztja a hűtőm állítása szerint, szóval jössz egy vacsorával is Chase. - nézek rá teljes komolysággal, bár a szemeim nevetnek, mert ezt nem teljesen gondolhatom én sem komolyan. Vagy igen?
Őszintén lövésem sincs, hogy Lu mennyire van képben a tegnap történtekkel, így biztos vagyok benne, hogy jobban jártam, hogy végül nem adta be a derekát, hiszen így legalább nem lehetek én a következő gyökér a történetében, akiről azt gondolja, hogy csak egy laza dugás volt tervben és ennyi. Igazából nem vagyok az a nagy randizós típus, sőt a legtöbbször a kisujjamat sem kell megmozdítanom egyetlen lányért sem... most mégis képes voltam több, mint fél órán keresztül úgy zaklatni Stellát Lu telefonszámáért, mintha az életem múlott volna rajta. Hogy mi fogott meg benne ennyire? Hát erre most még nem tudok válaszolni, de az biztos, hogy az agyam teljes mértékig rá van görcsölve és egyszerűen nem ereszti a gondolatát annak ahogyan az ajkai az enyémekkel játszadoztak vagy azt ahogyan a teste a medencében az enyém köré fonódott. Jó... ez lesz most az az emlék amit hanyagolnom kell egy kicsit, ha nem akarom már úgy várni, hogy baj van az alsónadrágomban. Erős kételyeim vannak abban, hogy vajon tényleg eljön-e hiszen a franc se tudja, hogy mennyire másnapos vagy mennyire kíváncsi még ma is az én fejemre annak ellenére, hogy tegnap már kifejezetten lelkesnek tűnt a közelségemre. Egy autó végül megérkezik és Lu tökéletes alakja jelenik meg. Távolságot tart, legalábbis próbál, ami őszintén meglep. Talán tényleg csak az alkohol oldotta fel az irányomba... de végülis legalább eljött úgyhogy ez már fél siker. Legalábbis remélem. Ha ő nem jön, akkor megyek majd én. A köszönést viszonozza és a tekintete még talán bátrabban is vándorol végig rajtam, mint az enyém rajta ettől pedig azonnal egy szélesebb mosoly terül szét az arcomon. Lehet, hogy igazából nem is a buliban történtekkel van baja csak a külső makulátlansága ellenére még lehet a szervezete nyögi a tegnapi fogyasztását... vagy éppen most kapom a következő leckét arról, hogy vele nem lesz olyan könnyű dolgom, mint a korábbi hódításaimmal. -Jól titkolod az biztos.-bólintok egy halk nevetéssel. Majd a parton a friss levegőn felébred és kiszellőzteti magából az előző este fáradalmait. Ahogy egy pillanatra megáll mielőtt beülne és persze már meg is kapom az első beszólást csak megforgatom a szemeimet a napszemüveg mögött és halkan nevetek egyet. -Hagyjál lógva.. tedd be a segged...-ingatom meg egy kicsit a fejemet még mindig nevetve. Egyébként igen... rohadtul szeretném rádönteni a motorháztetőre, szétnyitni a lábait és... hagyjuk. Most ezen a gondolatmeneten nem indítom meg az agyamat. Megkerülöm a kocsit és beülök. -Ezek a gyakorló motorjaim szóval ha eldobod akkor nincs gond, csak az érdekel, hogy neked ne legyen bajod, de hoztam minden védőfelszerelést szóval nem lesz gond.-vonom meg a vállamat. -Te miben nem nézel ki jól?-kérdezem egy széles vigyorral kicsit felhúzva a szemöldökeimet. Egyébként igen.. egy másodpercig sem kételkedem abban, hogy mennyire nehéz dolgom lesz majd ha beöltözik a motoros cuccokba. Bassza meg... Beindítom a kocsit és már indulunk is. GPS nem is kell. Régebben sokat jártam el a partra, így nagyjából még megvan fejben az útvonal. -Ha Stella időben visszaírt volna akkor nem zaklattam volna olyan sokáig.-vonom meg a vállamat félszemmel rápillantva majd visszahúzom a tekintetem az útra. -Jó. Egyébként sem terveztelek ma elereszteni.-bólintok. Valószínűleg jobb éttermekhez van szokva, mint amit én megengedhetek magamnak, de szerintem ezzel ő is tisztában van. -Akkor ha kijátszottunk magunkat a parton eszünk valamit. Visszahozlak és este találkozunk a Pandorában?-foglalom össze a mai terveinket.
Nem vonok le gyors következtetéseket abból ahogy rám néz, amikor megérkezek, nem tudom ő milyen, nem ismerem őt, mert egy találkozásból nem tudtam megismerni akármennyire is jól ismerem az emberek apró jelzéseit. Ha a maga fajta pasikból indulok ki nem kellene itt lennem, mégis, amint megjött az a rohadt SMS, mint valami idióta tini lány kezdtem készülni, hogy még véletlenül se késsek. Egy kicsit hülyének érzem magam, de talán tényleg lehetek neki annyira különleges ha ennyit izgult azon, hogy elérjen hozzám a barátnőm által. Nyilvánvalóan nem támadom le, az nem az én stílusom, nem kéretem magam, már ezen túl vagyunk és tudja jól, hogy velem amúgy sem egyszerű és nem azért mert szeretem ha megküzdenek értem egyszerűen csak nem akarok elköteleződni és ha így folytatja ezzel erősen gondjaim lesznek. Közelebb lép, én hátrálnék, mert az agyam azt súgja, de nem teszem sőt viszonzom a köszönést, ami meglep, de ezt felé nem jelzem. Próbálok laza lenni, annak ellenére, hogy a kevés alvás nem segítette elő a józan ítélőképességemet, de ha aludtam volna se menne vele kapcsolatban ésszerűen gondolkodni, mert az ő jelenléte megkavar teljesen. Lehet jobb lett volna ha eltelik pár nap és nem vagyok a tegnapi eseménynek hatása alatt, amikor már egy kicsit elfelejti a testem mit tett vele, mindazok ellenére, hogy igazából nem tettünk semmit. Fogalmam sincs meddig fogunk jutni, nem ma, mert ma maximum a motorig meg ide vissza, de ha ezt így folytatja, ilyen hévvel akkor félő, hogy az elszántságom, hogy nem akarok hosszútávon senkivel sem kavarni netán többet hamar romba dől és ettől félek, amit biztosan észre is fog venni ma, mert nem lehet palástolni ezt. Magamhoz híven szólok be neki szinte azonnal, amire egy tökéletes válasz kíséretében hagy ott, hogy helyet foglaljon a vezető ülésnél, én meg csak nevetek, miközben bekötöm magam. Bár tőle egészen elképesztő módon jól esik a kedvessége, de na, magam kell, hogy maradjak, a fejemnek is, nem szabad átzökkennem a reggeli boldogságba, előtte nem. - Édes vagy, hogy féltesz, de talán a motor még egyben marad. - kacsintok rá, mert ha tovább beszélnék olyan is kijönne a számon, amire nézhetném a büszke mosolyát, hogy sikerült valamit elérnie nálam, ami nyilvánvaló, de nem mondjuk ki. Az biztos, hogy nem ma kezdtem a motorozást, de az is, hogy ez a fajta motorozás még teljesen homály számomra, mi az aszfalthoz vagyunk szokva, mást nem engedtek meg kipróbálni, lévén, hogy mindig én voltam a kislány a családban, akit mindenki féltett. Látom, hogy Chase is értem aggódik, de nem kell, tudok én vigyázni magamra és pont a felesleges adrenalin fog most kelleni ahhoz, hogy az egész ő és én dolgot kitöröljem a fejemből. Az egész eltervezett felejtéssel csupán egy nagy baj van, hogy minden szava úgy hat rám, ahogy nem kellene. Ennélfogva csak egy laza mosolyt ejtek felé, de nem bízva el magam reagálom le. Az útra meredve hallgattam őt, a terveit a mai nappal kapcsolatban, amik tetszenek, szeretném vele tölteni a napot, de elég meredek lesz ez nekünk, főleg, hogy tudjuk mit váltunk ki egymásból. Hitetlen mosollyal az arcomon fordulok felé, bevállalva, hogy kockáztatom keménységem elvesztését. - Szóval ilyen terveid vannak mára? - kacagok fel, miközben végig az arcát nézem. - Ha ez nem randi és nem egy hülye étterembe megyünk, ahol a kaja nagyjából egy bébinek elég, és ahol Mr. és Miss megszólítással jön a pincér az asztalhoz akkor mehet a mai nap. - a végére már olyan széles a vigyorom, hogy el kell kapnom róla a tekintetem az ablak felé, hogy ne legyen feltűnő. - A Pandora jó ötlet, ma pont ott lesz az egész egyetemi társaságom, hogy megünnepeljenek valamit, amire én is hivatalos vagyok, legalább tele lesz a hely szórakozással. - utalok a csajokra az ő részéről, mert nem akarom, hogy a tegnapi este folytatódjon. Ma sem leszek józanabb, mint tegnap és ő olyan ügyesen játszik a fejemmel, hogy könnyen lehet, hogy a beindult kémiát nem hagynánk elúszni az este és onnan nem lesz megállás kettőnkkel kapcsolatban. - Hozd el a barátnődet is! - és megint itt vagyunk, a lányra utalok, a lerágott csontra, de legszívesebben beragasztanám a szám, de csak az utat kezdem kémlelni ismét, mert most valahogy jogosnak érzeném a kérdését, hogy megint féltékenykedek e, annak ellenére, hogy én lennék képes mások karjaiba lökni a szemem láttára. Mielőtt bármit mondana felé kapom a tekintetem és a szája elé teszem óvatosan a mutató ujjam, jelezvem, hogy erre inkább ne is mondjon semmit és mosolyogva dőlök vissza az ülésbe, de tudom, hogy úgyis megkapom.
Én nem szoktam senki után teperni, de valami most azt súgja, hogy Lu esetében megéri előszednem olyan energiákat, amiket korábban nem feltétlen mozgósítottam. Nem tudnám megmondani, hogy konkrétan mi is lenne a célom. Nem tűnik olyan lánynak, akit csak úgy meg lehet fogni, de én magam sem vagyok az az ember aki csak úgy megállapodik. Ezen viszont nem most és nem egyedül kell agyalnom, hiszen kettőn áll a vásár és helyette nem fogok és nem is akarok ilyen döntéseket meghozni. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre csupán ismerkedünk. A határainkat feszegetjük... mondjuk könnyebb lenne kicsit türelmesebben játszanom, ha az aprócska top és a nadrágja között kilátszódó feszes, hibátlan bőre nem kavarná fel totálisan az egyébként sem túl nyugodt gondolataimat vele kapcsolatban. Sosem a hidegvéremről voltam híres. Más pasi talán várt volna néhány napot mielőtt küld egy "hello, mizu?" üzenetet, de én úgy voltam vele, hogy addig kell ütni a vasat amíg még meleg... egyébként is beígértem a motorozást szóval szóval legalább volt kifogásom arra, hogy miért is vettem fel vele ilyen gyorsan és elszántan a kapcsolatot. Akármennyire is szeretnek a lányok szemtelenkedni tudom, hogy szeretik az ilyen apró gesztusokat, mint az ajtónyitás. A fejemet csóválva nevetve ülök be a kormány mögé, hogy el is tudjunk indulni a partra. Féloldalas mosollyal az arcomon pillantok rá. -Leszarom a motort, Lu..-csak az érdekel, hogy őt ugyanolyan vagy jobb állapotban hozzam vissza és ne a balesetin kössünk ki este. Azt nem tudom megígérni, hogy egyszer sem fog felborulni vagy elesni, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy homokon menni kicsit trükkösebb lesz, mint aszfalton, de szerintem ha van egy kis rutinja már, akkor gyorsan és könnyen rá fog majd érezni arra, hogy hogyan tartsa meg az egyensúlyát. Ha nagyon nem boldogul még mindig felülhet mögém és akkor neki csak élveznie kell a szelet meg a látványt. Érzem magamon a tekintetét, de most a forgalom miatt nem merem levenni az útról a tekintetem. Minél kijjebb keveredünk majd a városból annál kevesebb lesz majd a kocsi az utakon és akkor én is többet tudok majd rá figyelni, de szépen lassan egyre nagyobb vigyor terül szét az arcomon. -Reméltem is, hogy nem ilyesmiben reménykedsz. Ismerek a parton egy büfét. Remélem még működik.. rohadt jó kajákat csinálnak és olyan mennyiséget, hogy még én sem jöttem haza soha éhesen.-vonom meg egy kicsit a vállaimat. -Hmm... mintha valami olyasmit ígértél volna tegnap, hogy majd te elszórakoztatsz engem...-pillantok rá, amíg az egyik piros lámpánál állunk majd amikor újra megindul a sor előre fordítom a fejemet. Sejtem, hogy mire gondol. Most vagy le akar ezzel pattintani és két kézzel belegyömöszölni a barát zónába, amit úgyse fogok neki hagyni, vagy egyszerűen újra tesztelni akarja, hogy vajon ténylegesen érdeklődök-e iránta. A következő megszólalására viszont már a szememet forgatva sóhajtok fel és pillantok rá levéve a napszemüvegem, amit le is rakok középre, de mire válaszolhatnék a mutatóujjával le is zárja az ajkaimat. Finoman csuklója köré fonom az ujjaimat és néhány centire elemelem magamtól a kezét. -Ugye tudod magadtól is, hogy mit mondanék erre?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet majd közelebb húzva adok egy csókot a kézfejére majd leengedem a kezét a combomra és elengedem a csuklóját, hogy elvehesse onnan, ha úgy akarja. -Egy szavadba kerül és megtöltelek kicsit kellemesebb gondolatokkal...-újra megjelenik a mosoly az arcomon.
A motorozás jó tervnek tűnik, nem kell olyan nagyon sokat egymás közelében lennünk, ami nekem könnyedség, bár a terep kicsit idegen nekem, nem leszek az a lány, aki mindenáron meg akarja mutatni a srácnak, hogy tud, mert nem tudok. Majd őszintén fel fogom vállalni ha nem megy a dolog, de akkor jön a közeledés és a pillantások, amiket este is váltottunk egymással, a szemei szinte feketelyukként szippantották be a lelkem olyan részét, amiről nem tudtam, hogy létezik. Adtam neki valamit, amit más sosem kapott még meg és nála is hagytam, de nem akarom visszakérni, csak vele lenni és ez a kocsiban ülve egyre jobban nyomja a mellkasom. Amikor az én védelmemről van szó, hogy a motor nem érdekli olyan hévvel szólal meg, hogy szinte érzem a féltést a hangjában, és emiatt elmosolyodok, pedig nem kellene. Szerencsére ritkán néz rám, a orgalom nekem kedvez és ezért most nagyon hálás vagyok, nehéz lenne, ha rám nézne, miközben én pofátlanul bámulom őt, mint valami iskolás lány, aki az első szerelmével utazik. Mert ugye én nem vagyok szerelmes, de nem tudom mi vagyok, mert ez azért valamivel több ha itt vagyok. - Szegény, pedig elég szép darabok. - nézek hátra a motorokra utalva. Mindig is ilyen voltam, egy kicsit makacs, nagyon önfejű és rettenetesen játékos, ami nem mind jó, de vele nem fogok mellélőni, tegnap sem tettem. Gyorsan szögezem le, hogy nem randiról van szó, amire nem felel, legalábbis a mondatom első felére nem érzem, hogy reagálna, mintha meg sem hallaná, az étterem elhagyása remek ötlet. - Akkor azt hiszem tökéletes hely lesz az nekünk. - bólintok rá mosolyogva annak ellenére, hogy még mindig nem tudom miért vagyunk itt igazából, mi ezzel a célunk, mit akarunk egymástól. - Nem vagyok én olyan elit lány, mint amilyennek kinézek néha. - lehet, hogy van egy kisugárzásom, ami többet mutat belőlem, mint amennyi valójában vagyok. Nem vagyok sznob, nem szeretem a felhajtást különböző eseményeken és az estélyit sem szeretem, de mindegyiket csinálom, hordom, elviselem, de a laza életmód az enyém. Mondatára felnevetek és felteszem a kezem, mintha szabadkoznék. - Hát ha ilyet ígértem neked Chase, akkor lehet meg is kell tennem. - mondom, mintha nehezemre esne, pedig nem, de az álcám még tart, bár törik már itt ott, de tart, bár lehet, hogy átlát már rajtam. Minden pillanatba bele kell rondítanom, hogy tartsam magam és megint szóba jön a tegnapi lány, amire pontosan azt a reakciót kapom, ami erre várható. Már a napszemüveg is lekerül róla és akkor tudom, hogy tényleg belegyalogoltam a dolgokba, de még mielőtt hozzá tehetne valamit elcsitítom a témát, de elkapja a kezem és csókot ad rá. Elég az érintése, hogy kirázzon egy pillanatra a hideg, de az ajkai még rosszabb hatást keltenek bennem, kapnám el a kezem, hogy ne engedjem, hogy belém lásson, de a combjára teszi, majd elemeli az övét. Innen nem mozdítom, csak egy kisebb, alig látható mosollyal dőlök hátra, kezemet rajta pihentetve. - Pontosan tudom mit mondanál. - válaszolom, de nem nézek most rá, egészen addig ameddig pimaszul meg nem nyilvánul és visszatér az egyáltalán nem romantikus Chase, aki egy pillanatig volt, de ez jó, jobb nekem. - Bazdmeg Chase! - nevetek fel hirtelen a szavaira. - Most miért kellett elrontanod a végre az egyszerű utunkat. - ironizálok egy kicsit és kap egy kis öklöst a vállába, de csak olyan egészen finomat, majd automatikusan csúszik vissza a kezem a combjára. - De ha te így, akkor neked sem lesz egyszerű kedves. - pimaszul mosolygok rá, mert tőle is ezt kapom, tudok én játszani, szépen, de vele nem így fogok. Előszedek a táskámból egy hajgumit és végig őt bámulva állok neki összefogni a hajam, ez az a mozdulat, ami sok mindent jelezhetne, de nem az a célom vele, amire gondol csak azt akarom, hogy azt higgye. Amint a hajam kontyba ül a fejem tetején, közel hajolok hozzá, olyan nagyon közel, hogy félreértsen és a fülébe suttogok valamit, figyelve, hogy ne veszítse el a kontrollt a kocsi felett. - Nagyon piszkos fantáziád van, de jobb ha a fejedbe marad édes, mert motorozni fogunk de este olyan sok mindent mutatok neked, hogy még te is meg fogsz lepődni, de közben fájni fog, hogy nem kaphatod meg még. - szinte végig mosolyogva búgom a fülébe és az álla alá fogok és egy gyors csókot lehelek az ajkára de csak egy pillanatig, a feszültség miatt, épp ahogy a mosdóban.
Talán taktikázhatnék okosabban és vigyázhatnék jobban a szavaimra, mégsem teszem. Van egy olyan érzésem, hogyha bármi ilyesmivel próbálkoznék olyan egyszerűen átlátna rajtam akár egy frissen tisztított ablaküvegen. A szemem sarkából látom vagyis pontosabban inkább csak érzékelem, hogy rajtam pihenteti azokat a szép szemeit. Mégsem teszek semmit azért, hogy ettől elriasszam. Szokja csak a látványt. Ha rajtam múlik akkor az anyósülésre akár fel is írhatjuk a nevét, hogy az övé. -A te szépségednek még csak a közelébe sem érhetnek..-vonom meg a vállamat. Ha a motorral történik valami majd megszerelem vagy kérek egy újat a csapattól. Rajta viszont nem szeretném, hogy egy hatalmas seb éktelenkedjen... szeretném őt megjelölni, de semmiképpen sem így, ilyen formában. A randi részt szó nélkül hagyom. Vegye aminek akarja, nekem az a lényeg, hogy itt van mellettem, de egy biztos.. én nem csupán a barátságára hajtok.. már tudom milyen íze van az ajkainak és nem kívánok erről lemondani. Harc nélkül biztosan nem. -Mondanám, hogy foglalok asztalt, de nem lesz rá szükség.-nevetek egyet. Örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs is jobb, mint amikor egy jó nagy kör után a homokban ülve az egész motorozást le tudja az ember öblíteni egy méretes hamburgerrel. A lehető legegyszerűbb örömforrás a világon. -Sejtettem, hiszen itt vagy velem..-vonom meg egy kicsit a vállam. Éppen ülhetne egy pénzes srác ferrarijában a város egyik legjobb étterme felé tartva, ehelyett velem van és arra készül, hogy szétborzoltassa a haját a szélben egy motoron majd egy büfében vacsorázzon. Nem fogom előadni, hogy ennél én többet tudok nyújtani. Ez vagyok én. Ha megfelel, akkor minden fasza... ha nem... akkor pedig nyilván semmi sem kötelező. -Lehet? Ragaszkodom hozzá.-pillantok rá nevetve. Valószínűleg nem minden maradt meg neki tisztán abból amit tegnap beszéltünk. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nekem minden makulátlanul sértetlen az emlékezetemben az estéről... de bizonyos részletek nagyon is tisztán megvannak. Ahogy szóba hozza Nicole-t máris táncol egyet az idegeimen. Állítása szerint nem volt féltékeny, de még ma is érezteti, hogy valamennyire zokon vette az "exem" közelségét. Nem is az exem. Ahhoz járnunk kellett volna, amiről köztünk szó sem volt. Leveszem a napszemüveget, hogy jobban lássam az arcát és hiába indulnék is neki a válaszadásnak megakadályoz benne legalább néhány másodperc erejéig. Az apró csók után a kézfejére a combomra engedem a kezét, de természetesen megkapja a választás lehetőségét, hogy ott is hagyja-e. -Akkor feleslegesen nem jártatom a pofám.-ingatom meg a fejem mosolyogva, közben pedig igencsak megsimogatja az önbecsülésem, hogy a keze változatlanul ott maradt a combomon, ahova én lehelyeztem. Ahogy felnevet, az én nevetésem is csatlakozik az övéhez még annak ellenére is, hogy beleüt a vállamba. -Héé!-nevetek tovább és a kezére pillantok, ami vissza is talál a lábamra. Helyes. -Neked volt egyszerű utad eddig és tegnap óta sóvárgok utánad.-ingatom meg a fejemet hitetlenkedve egy kicsit. Oda vissza cikázik a tekintetem az út és közte miközben a haját felköti. A fantáziám pedig azonnal megfékezhetetlen tempóban indul meg, de valami azt súgja, hogy túl korai lenne az örömöm. Csak fel akar húzni. Ahogy közelebb hajol és édes hangja a fülemben csendül libabőrös lesz a nyakam. Fehéredni kezdenek a bütykeim a kezemen ahogy egyre erősebben markolom a kormányt. Még szerencse, hogy megállít minket egy piros lámpa közben, mert félő, hogy nem tudtam volna tartani a sávot. Ahogy az állam alá nyúl készségesen fordulok felé és viszonzom is azt a leheletnyi csókot, amit kapok tőle. Nem is tudok egyből válaszolni neki. Ahogy megindul a sor én is tovább gurulok a kocsival de már csak félkézzel fogom a kormányt a másik kezem a combjára fog. -Csak nehogy visszafelé süljön el, édes...-szorítok rá egy kicsit a lábára a kezemmel.-nem csak te tudsz így játszani és lehet estére fájni fog már a farkam mert annyira felbaszol, de abban is biztos lehetsz, hogy neked sem lesz egyszerűbb az estéd, ha kielégítetlenül és nedvesen fekszel le aludni egyedül.. mert biztosíthatlak.. nem fogom hagyni, hogy más hozzádérjen.-pillantok rá a végén, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Kiérünk a városból közben és innentől már erősebb tempóban közlekedhetek a kocsival. Még negyed óra és ott is leszünk azon a partszakazon ahol már nem hőbörögnek a motorbúgásért a strandolók.
Érdekes ez az érzés, hogy egy kósza, elég lájtos este után itt ülök mellette a kocsiban és készülünk tovább szőni az amúgy is igen érdekes történetünket. Nem tudom mi lesz ebből, főleg, hogy bókol, szemtelenül bókol, ami még el is ér hozzám, pedig falba kellene ütköznie minden hasonló mondatának, de az a fal már omlik le, és én úgy fogadom, mint ahogy a normális emberek teszik, de én sosem voltam ilyen téren átlagos, nem vágytam átlagos dolgokra. Nem reagálom le a rám irányuló bókot csak egy apró mosollyal, amit nem láthat mert igyekszem úgy csinálni, de a szám akaratlanul is megrándul. - Azt hinném, hogy elég sejtelmes tudok lenni, de minden jel arra mutat, hogy kicsit nyitottabb könyv vagyok számodra, mint hinném. - nevetek fel felhúzott szemöldökkel, ami a magam bénaságára utál, hogy ennyire könnyen beadtam neki a derekam és ezzel is adva neki zöld utat igazából elég sok mindenre. Nem terveztem ma estére vele programot, igazából most sem kellene itt ülnöm mellette, mert csak saját magamat készítem ki vele szépen lassan. De amikor szinte akaratosan ragaszkodik az esti közös időtöltésünkhöz akkor felnevetek. - Ragaszkodsz hozzá? - kérdezem kicsit még mindig nevetve. - Szerencséd, hogy az ígéretemet betartom, de ne érezd magad különlegesnek miatta. - mutatok felé huncutul, miközben egy kicsit felhúzom az orrom nevetve. Nyilván rögtön hárítok, és nem akarom nagyon magamba bolondítani, vagyis én nem akarok nagyon bele bolondulni, de ha így folytatjuk ez nehéz lesz. Eszembe jut a tegnap este, a csaj, akivel olyan nagyon jól összeillenek, aki pont neki való lenne, akivel nem lenne semmi olyan bonyolult, mint velem. Tudom, hogy ez kicsinálja legalábbis agyilag tuti, nem véletlenül hoztam fel, vagyis ezért is, meg azért is hátha mégis talál valaki olyat, aki tényleg neki való, aki nem annyira roncs érzelmileg, mint én. A kezem az apró kedveskedése utána a combján pihen meg, ő rakja oda de én nem veszem el onnan. Annyira hülye vagyok, de szükségem van erre, pedig nem is tudtam róla. Visszanyalt a fagyi előbb én törtem meg a kellemes helyzetet, most ő tette, amire persze megkapja a magáét, de csak óvatosan, mert vezet és azért féltem az életem. - Te csak ne sóvárogj utánam Chase! Nem az a lány vagyok, aki után megéri, higgy nekem. - kacsintok rá, de ezt most komolyan is gondolom, teljesen feleslegesen túráztatja magát, mert velem nagyon nehéz és tényleg nem akarom kicsinálni idegileg, sem őt sem magamat. Édes kis ötlet villan fel a fejemben, és szinte rögtön neki is állok a műsornak, hajamat kontyba fogva hajolok közel hozzá, a kezeire pillantva elmosolyodok, szinte szortja a kormányt, ami azt jelenti, hogy pontosan azt érem el ezzel, amit szerettem volna. Egy apró csókkal érne véget a kis mókám, még mázli, hogy a lámpa megállított minket, talán nem volt a legjobb ötlet menet közben játszani vele. Az oda vissza játék most sem ér véget ezzel, mert keze a combomra simul és rászorít, de az arcomon még mindig széles mosoly terül el. Túlságosan is magabiztos, hogy én fogok szenvedni, de nem ma kezdtem a szakmát. - Szóval így állunk, már hozzám sem érhet senki. Édes elfelejtetted, hogy nem csak mások tudnak kielégíteni. - nézek rá huncut mosolyommal olyan édesen, hogy már most azt érezze, hogy nincs tovább számára. Megint túl közel kerülök hozzá, mert szinte vonz magához és már most tudom, hogy igen itt én is szenvedni fogok nem kicsit. - Könnyen tudom magamnak is orvosolni a problémát ha esetleg adódna. - nem vagyok szégyenlős ilyen téren sem, sián bevállalom, hogy olykor ha egy pasi sem tud rendesen helyben hagyni, akkor magammal is teljesen megelégszek, sőt néha jobb mint egy béna srác. Pontosan tudom, hogy mennyire be tudtam ezzel indítani afnatáziáját, ugyanakkor le kell hűtenem magamat is, mert lehet, hogy ő is képes lesz a nap végére robbani, de akkor én is, és azzal, hogy őt kikészítem magam ellen is játszok, de ez nem ok arra, hogy abbahagyjam, mert rohadtul bejön, és ő is. Egyre jobban érzem, hogy nem ellenkezik az egész ellen az agyam, de attól nem könnyítem meg egyikünk dolgát sem, az túl könnyű lenne.
Tudom, hogy nem akarja megadni nekem magát, se az örömöt, hogy látom rajta, hogy igenis képes vagyok célba találni nála. Nem tudom, hogy mi tartja vissza ennyire. Nem tudom, hogy miért akar mindenáron távol tartani magától, de azt igen, hogy időről időre felnevet vagy elmosolyodik és ettől pedig egyre közelebb enged magához akármennyire is küzd ellene. -Tudod sokan azt gondolják, hogy felszínes vagyok, de igazából rohadtul odafigyelek ám a részletekre. Úgyhogy ne vedd magadra... jól hozod a titokzatos jégkirálynőt..-küldök felé egy elismerő mosolyt. Fogalmam sincs, hogy miért tiltakozik ennyire az ellen, hogy bármi is történjen közöttünk. Talán más már megbántotta, vagy csak egyszerűen nem akar belebonyolódni semmibe. Mégis itt ül a kocsimba és jókedvűen nevet. Arról nem is beszélve, hogy még az esti programra is fejet hajtott pedig azért próbált valamennyire tiltakozni ellene. -Ohh.. még véletlenül se merészelnék ilyen pofátlanságot megengedni magamnak.-rázom meg a fejem nevetve. Nicole-t is azért hozza fel, hogy mindenképp elejét vegye a dolgoknak. Ilyen könnyen viszont engem nem fog leszerelni. Egyébként is.. mondtam már neki, hogy az a csaj már a múlt, de nem halok bele, ha még 12 alkalommal el kell ezt neki magyaráznom. Ráérek. Időm, mint a tenger. Egyszer pedig úgyis fel fogja adni, hogy megpróbáljon megszabadulni tőlem.. remélem. Azzal pedig egészen biztos, hogy nincs tisztában, hogy az ellenkezése csak még érdekesebbé teszi, főleg hogy a keze ott marad a combomon. Szóval hiába bizonygatja magának meg nekem is, hogy mennyire nincs szüksége erre.. tudom, hogy legalább annyira élvezi ezt a huzavonát, mint én. Egy rövid csókot pedig máris sikerült kiérdemelnem tőle, úgy, hogy még az sem tartja vissza, hogy vezetek és jobb lenne az útra koncentrálnom. Mondjuk nem panaszkodok... ilyesmi még csak az eszembe sem jutna. -Először is... Lu.. azt csinálok amit akarok... másodszor, pedig ha szeretnéd felhívom anyukádat és megkérdezheted tőle, hogy valaha elfogadtam-e hasonló jellegű javaslatokat... de le is rövidíthetem... nem lesz a válasz.-vigyorgok rá. Talán azt gondolja, hogy nem érdemli meg, hogy valaki teljes mértékig neki szentelje a figyelmét... aztán a franc tudja. Már lehet csak túlgondolom a dolgot és egyszerűen csak élvezi, hogy szivathat. Ahogy felköti a haját szinte eléri, hogy félrehúzódva egyszerűen nekiessek, de még igencsak lakott részen vagyunk és egyébként sem gondolnám, hogy tényleg erre vágyik. Olyan erősen markolom a kormányt, mintha csak ezen múlna, hogy tényleg észnél bírok-e maradni, ami valljuk be már csak egy hajszálon függ. Nem hagyhatom büntetlenül a kis magánakcióját, így most az én kezem talán a lábára, amitől még csak el sem húzódik. Jó ég.. annyira szeretném letépni róla azt a rohadt nadrágot, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Kicsit elgondolkozva bólintok néhányat a szavaira. A kezem néhány centit feljebb csúszik a combján még akkor is ha tudom, hogy ez legalább annyira fogja megfeszíteni az agyam, mint az övét. -Az talán valamennyire csillapítaná a testedet... de az agyadat biztosan nem.-mondom végül a lehető legtürelmesebb hangon annak ellenére, hogy már bőven van baj testileg és mentálisan is. Lassan letérek az egyik parkoló irányába és ahol találok egy megfelelő méretű parkolóhelyet a szélén ott le is parkolok a kocsival. Kikapcsolom az övemet viszont ahelyett, hogy egyből nyitnám az ajtót a tarkójára vezetve a kezemet húzom közelebb magamhoz, de nem csókolom meg annak ellenére hogy a lélegzete már a bőrömet csiklandozza. -Ott van a telefonszámom a telefonodban.. többet nem kell egyedül megoldanod, ha kielégítésre vágysz..-kacsintok rá majd elengedem és kiszállok a kocsiból. -A hátsóülésen van néhány ruha. Örülnék ha legalább a térdvédőt felvennél a nadrágra vagy alá. A sisakhoz pedig ragaszkodom.-becsukom az ajtómat majd hátra megyek a két motorhoz. Lenyitom a futó hátulját és beillesztve a rámpát a helyére egymás után leszedem a két motort. Miután ezzel megvoltam kinyitom a kocsi hátulját és minden szégyenérzet nélkül kezdek el átöltözni a motoros ruháimba.
- Ezt jó ha megjegyzem veled kapcsolatban. - mondom neki megfontolva, mert ha annyira figyel a részletekre, akkor elég sok minden feltűnhet neki velem kapcsolatban, amit amúgy nem modanék e, de elég egyértelmű. Nem mindenki veszi észre, hogy a korom és néha a viselkedésem ellenére igenis komoly tudok lenni, mert tudom mi vár rám. talán ez is az egyik oka annak, hogy nem akarok még egy dolgot az életembe, mert nem fogom tudni menedzselni ezt a sok kötelezettséget, ami a munkával és egy kapcsolattal is jár. Pontosan ezért is vagyok annyira kiakadva saját magamon, hogy miért is nehezítem az életemet ezzel az egész találkozóval, miért nem akkor gondolkoztam ezen, amikor megkaptam az SMS-t egyszerűen csak félre kellett volna tennem, és nem jönni el, hogy mindenkinek könnyebb legyen. Nem vagyok olyan nagyon hűséges típus sem, mármint nem tudom, hogy tudnék e csak egy pasival lenni, sosem próbáltam, mert nekem így annyival egyszerűbb. Minden az életemben az egész ellen van, de mégis a testem jelez, hogy kell neki Chase, és ami vele jár, ami bekavar eléggé. Könnyedén térek át a fejemben is a komolytalan dolgokra, mert ahogy nevet nem enged tovább gondolkodni, talán ezért is vagyok itt, mert ő olyan amilyen, nem enged távol magától. Minden közeledésemmel távolabb akarom taszítani magamtól, ezért is jön fel a téma, amivel tudom, hogy ki tudom hozni egy kicsit a sodrából és engem is a földön tart két lábbal. Pontosan tudom milyen reakciót váltok ki belőle ezzel, amit sikeresen el is érek, de azonnal olyat lép, ami semlegesíti bennem azt az érzést, amit tegnap éreztem, amikor utánam visszament ahhoz a csajhoz. Visszatérek az egyáltalán nem féltékeny Lu-tól arra a Lu-ra, aki mellette leszek. A kezem a combján a pihen és én zavartalanul otthagyom a beszólásig, amikor kap egy óvatos öklöst a vállába, de figyelek, hogy ne nagyon lökjem meg. - Lehet, hogy anyukád nem is olyan hatást vált ki belőled kedves Chase, mint én, és az én szavam máshogy kellene, hogy hasson, mint anyukádé, nem tudom, hogy hatásosabban vagy nem. - vonom meg a vállam, mielőtt minden huncutság előbújik belőlem. Kihasználom, hogy tökéletes partnerem a játékomban, amit olyan szívesen űztem mindig is, mégis vele sokkal intenzívebben és élvezhetőbbnek hat, mint eddig bárki mással. Jobban díjazza és visszaadja, amit kap tőlem, végre valaki aki labdába rúghat mellettem, sose voltam egyszerű eset, de neki meg sem kottyan a huncut mozdulatom, sőt a szavai úgy ütnek, hogy tudom, hogy baj lesz ma velünk, nem kicsi, én ismerem magam, elég jó vagyok ilyenekben agyban, a testem nem fog árulkodni, és ha este nem kapom meg amire vágyok, mindig van mihez nyúlnom, amit a tudtára is adok. Engem nehezen lehet ilyennel megfogni, kivéve azzal, amit ő mond. A agyam tényleg rajta fog járni, és, hogy mit tudna velem kezdeni, és én vele, akár itt a kocsiban, vagy a parton a homokban, hogyan túrnék bele a hajába és úgy, mint tegnap este, úgy tapogatnám végig a hasát, a kockáit, és olyan mélységesen elmerülnék abban a csókban, amit tegnap csak gyorsan pillanatok alatt rendeztem le. Egy kicsit megrázom a fejem, becsukom a szemem, hogy ezek a képeket elűzzem, mert nem helyes és csak magammal cseszek kim, főleg, hogy felhúztam és tudom, hogy visszakapom, minden egyes percben egyre jobban kapom vissza, de mosolyogva bírom, tűröm. A kocsi szépen lassan áll meg, már nyúlnék az ajtónyitóhoz, hogy minél hamarabb friss levegőhöz jussak, mert kezdek beleszédülni a saját fantáziámba, ami nagy valószínűséggel ma az is marad, és még sokáig, mert mindegyikünk nagy játékos, és az előjáték nem csak egy este lehet. Talán az előjáték utójáték nélkül marad, de addig is élvezem, amit kapok és amit adok a magam huncut, fura módján. A tarkómat megragadva hú magához és én nem ellenkezek, már a szemem is csukódni kezdett, vártam volna a folytatást, mire megszólalt azon a nagyon szexi hangon, amitől ráz a hideg, amikor ennyire durván használja ellenem. Amikor otthagy minden további cselekedet nélkül kicsúszik egy nem szép szó a számon, de nem angolul, hogy ne értse, ha netán meghallja, ilyenkor jön jól a portugál nyelv ismerete, mert simán szidhatom azokat, akik nem beszélik. Veszek egy mély levegőt és én is kiszállok, amikor már nem ül bent a táskámat bent hagyom, nem kell belőle semmi, hiányozni nem fogok senkinek, a telefonomra sem lesz szükségem, elvileg minden intézve van a klubban is. - Ha örülnél annak a térdvédőnek lehet kihagyom. - mondom neki majd kinyújtom a nyelvem, de érte nyúlok és a nadrágom felé elkezdem felvenni, nem vagyok önmagam ellensége. A bukó sosem kérdés, hogy rajtam van, a bátyám ezt elég jól belém nevelte, de még nem húzom a fejemre. A térdvédővel bíbelődők, felnézek, hogy segítséget kérjek, de ő éppen magával van elfoglalva és hirtelen én is vele leszek, de amikor összetalálkozna a tekintetünk csak visszaemelem a földre, és mint aki pontosan tudja mit csinál egyenesedik ki, hogy hátat fordítsak neki. Nem kell nekem végig nézni, hogy öltözik, így illik. Helyesen cselekszem, motorozni jöttünk, jól érezni magunkat, a játék belefér, de amikor már olyan szinten izzik bennem valami, hogy nehezen tartom vissza, akkor szünetet kell tartani. - Kész vagy? - kérdezem szinte alig bátor hangon de nem fordulok meg.
Szeretne ellökni magától, távol maradni tőlem.. mégis itt van és még csak nem is kellett könyörögnöm neki csak reggel levadásznom a telefonszámát. Tudom, hogy itt akar lenni és ez mérhetetlenül felbosszantja.. látom az arcán. Azt hiszem pontosan ezért hozza fel újult erővel Nicole-t. Vagy csak szereti hallani, hogy már tényleg semmi közöm a csajhoz. Le is mondhatnék róla. Kereshetnék valaki könnyebbet, akin egyszerűen levezethetem a stresszt és nem igényel fele ennyi erőfeszítést sem. Talán már egy kicsit meguntam a túl könnyű vadászatot és valaki igazán értékesre vágyom. A gondolataimba pedig egyszerűen befészkelte magát a kép, hogy mégis mennyire gyönyörű lenne Lu a testem alatt, miközben éppen megértetem vele, hogy sokkal több, mint amit szeretne elhitetni magáról. Más lány csak felciccenne a beszólásomon vagy csak kuncogna egyet Lu viszont azonnal ököllel megy a vállamnak, ami egyébként megdöbbentően levesz a lábamról, hogy nem fél bármilyen módszerrel rendet tenni maga körül. -Hát anyám biztos nem vált ki ilyen hatást belőlem.-nevetek fel szórakozottan. -Lehetsz hatásosabb... de akkor mocskos módszerekhez kell folyamodnod, Lu, arra pedig egyelőre nem vagy hajlandó.-vonom meg a vállaimat. Ügyesen játszik, szemrebbenés nélkül tekeri meg az agyamat és bár ez nem a legszerencsésebb helyszín vagy időzítés kifejezetten bejön, hogy attól függetlenül, hogy éppen vezetek még nem riad vissza attól, hogy szemtelenül kikezdjen velem. A lányoknak egy egyszerre bosszantó és izgató hobbijuk, hogy a lehető legalkalmatlanabb helyzetekben állítsák fel a partnerük farkát. Lu, pedig ezt mesterien űzi velem. Nem hagyhatom őt túl sokáig nyeregben, tudnia kell, hogy ebben a játékban partnerére talált és nem lehetek én az egyetlen, aki megszenvedi, hogy még nem érhet a másikhoz. Már kezdem kitapasztalni, hogy mik a gyengepontjai és boldogan használom fel ellene. Ahogy lehunyja a szemeit és megrázza a fejét már tudom, hogy ez egy telitalálat volt. Elégedett mosoly rajzolódik az arcomra majd újra az útra szegezem a tekintetem, hiszen hamarosan odaérünk és jó lenne ha nem a céltól 5 percnyire törném össze magunkat. Ő is elcsendesedik, gondolom ezerrel pörögnek a gondolatai akárcsak az enyémek. Mondanám, hogy megkönnyebbülés, amikor odaérünk, de valami azt sugallja, hogy az igazi kihívások még csak most kezdődnek majd igazán. Az egyébként sem egyszerű helyzetet pedig sikerül még tovább feszítenem.. Közelebb húzom magamhoz és még enged is nekem. Annyi dolgot akarok most vele csinálni, hogy szinte az egész testem belefájdul és megkönnyebbülésért kiált, amit ő tudna nekem megadni. De még nincs itt az ideje. Fizikai fájdalommal jár, hogy el kell szakadnom tőle. Még hallom, hogy valamit morgolódik a hátam mögött amikor kiszállok, de nem értem és gondolom ez nem is véletlen. Mosolyogva ingatom meg a fejem és kezdem el lepakolni a motorokat a platóról. -Akkor én meg lehet, hogy itt hagylak.-forgatom meg a szemeimet. Persze csak viccelek, főleg úgy, hogy látom már küzd is azzal, hogy valahogy magára operálja. A nadrág már rajtam, éppen a csizmát veszem magamra amikor félszemmel látom, hogy éppen elkapja rólam a tekintetét. Leveszem a pólómat, de a másikat csak a vállamra dobom és így lépek Lu mögé a hasánál kilátszódó fedetlen bőrére csúsztatva a tenyeremet majd egy határozott mozdulattal húzom a mellkasomhoz a hátát. -Már totál kész vagyok tőled az biztos..-szabad kezemmel félrehúzom a haját a válláról és adok egy csókot a nyakára. Megfordítom a kezeim között majd a combjai alá nyúlva felemelem és felültetem a motorháztetőre. Gondos mozdulatokkal ráigazítom a lábvédőket majd a derekánál átölelve le is veszem őt a kocsiról, de nem engedem el ott tartom őt csapdába ejtve az autó és a testem között.
Erősen gondolkodóba esek, hogy volt e az oviba esetleg vagy egészen kis koromban olyan pasi, akit már akkor pasimnak hívtam, de nem rémlik. Mindig ennyire különc lettem volna ilyen téren? Vagy akkor sem volt olyan pasi aki a magamhoz képest erős hévvel élt életembe bele illett volna. Ovisként is egészen biztos megvoltak a magam hóbortjaim, ami a magam korához talán erősek voltak, de ezekre már senki nem emlékszik. Talán anyu meg tudná mondani, ha élne, ő minden tesómról tudott mesélni, olyanokat is, ami nekik még csak nem is rémlettek, pedig annyira nem voltak már fiatalok, amikor az eset történt. Néha eszembe jut, hogy ha anyu még élne könnyebben tudnék nyitni mások felé, mert lenne valaki akivel ezt meg tudnám beszélni és fejbekólintana, hogy ne legyek a saját magam ellensége. De már nem él és magamnak kell ezekkel megbirkózni azaz erősen taszítom, hogy ne fájjon se nekem, se senkinek az én életem. Az ő anyja is szóba jön, bár teljesen más vonatkoztatásban és a válaszán is felnevetek. Kicsit furán érzem magam, hogy felszabadultan tudok nevetni vele, annak ellenére, hogy minden porcikám azt mondja, hogy ne tegyem, mert meg fogjuk bánni. Nem engedek most az agyamnak, túl sokat jár és nem cselekszik és ez nem jó. - Szóval akkor lennék hatásosabb nálad ha mocskos dolgokhoz nyúlnék? - ismétlem meg a választá költői kérdésként megfogalmazva s egy kicsit valóban elgondolkodva ezen. Kettős érzés van bennem emiatt, mert ha komolyan gondolja ezt a jöjjünk el kettesben motorozni, mert valami nagyon beütött nálunk dolgot, akkor miért is csak azon járna az agya, de mégis azon jár, ami engem összezavar. A másik érzésem, hogy meg akar fektetni, de nem vagyok egyszerű és mindennel próbálkozik, mert talán már unja az egyszerű lányokat, de egy menet és megy a másik lányhoz, aki hasonló kihívás elé állítja. Egyik sem jó, de az agyam nem hagy nyugodni, és folyamatosan kattog. Lehet engednem kellene neki és utána kiderül, és lehet az lenne a legjobb ha szex után lelépne, mert akkor tudnám biztosan, hogy nem akart igazán és nem is engednék az elképzelésnek, hogy esetleg mégis. Húzzuk egymás agyát, olyan szépen, hogy az már nekem is fáj, de közben jár az agyam a korábbi agymenetemen, nem hagy nyugodni, mégis teszek egy lépést felé, ami felhúzza, tesztelnem kell. Nem tudom mit akarok, nem akarom, hogy egy menet után eldobjon, mert talán az nekem fájna már, és én vagyok a hülye, hogy eddig hagytam fajulni a dolgokat. Mégis, amikor kiszálnánk és felém mozdul a hülye fejem többet akar tőle, pedig én kezdtem ezt a játékot és piszkosul élvezem, d ezt sosem fogom bevallani neki, mert akkor mi lenne benne a poén, és kimondva hangosan olyan valóságos lesz. Inkább próbálom nyugtatni magam az anyanyelvemen küldöm el melegebb éghajlatra, amikor kiszáll a kocsiból és otthagy koppani, és végignézi azt a pár másodpercet, amikor szinte epekedve várom, hogy közeledjen. Amikor kiszállok, akkor egy pillanat alatt tisztul a fejem, és már szinte kötözködni is egyszerű vele, ami zsigerből jön, de nyilván visszaszól, amire csak szemöldök felhúzással felelek, de teszem amit kér és már rakosgatom magamra a térdvédőt. Mivel nem vagyok annyira rutinos, így segítséget kérnék, amit meg is teszek, mielőtt megpillantom, hogy éppen a felsőjétől készül megszabadulni, így inkább hátat fordítok és várom, hogy kész legyen, Van amit ma nem akar és nem is tud befogadni az agyam úgy, hogy ne robbanjon szét tőle a testem, ez pedig ő félmeztelenül, így is elég nehéz nekem. Várok egy kicsit, majd amikor érzem a bőrömön a kezét összerezzenek, de elmosolyodok, amit szinte erőszakkal próbálok leszedni az arcomról. A meztelen felső testem érzem a bőrömön, amikor a hátamat nekinyomja és csak tovább húzza az agyam a csókjával, ami ellen nem ellenkezek, mert nem tudok, csak hagyom. Olyan hirtelen mozdulattal kerülök a motroháztetőre, hogy reagálni sincs időm, csak veszek egy nagyon mély levegőt, elég hangos ahhoz, hogy feltűnjön neki, de most erre van szükségem. - Elég lett volna ha megmondod mit hova csatoljak. - mondom neki lazán próbálva hangsúlyozni a szavakat, de meg kell köszörülnöm a torkom, hogy újra magamnál legyek. Gyorsan és határozottan teszi fel a térdemre a védőfelszerelést, és amikor a lábam ismét a talajon van lépnék el tőle de nem enged, magához szorít, és most meglehetősen észnél vagyok, mert nem lehetek olyan gyenge mint az előbbi pár percben. A kezemet a nyakába teszem és mosolyra húzom a szám.- Most jön valami bók tőled? Vagy mondjam én meg mennyire bejönnek a kockáid? - húzom össze a szemem szemtelenül és összekulcsolom a kezem a nyaka mögött és egy kicsit pipiskedek, hogy nagyjából egy magasságban legyünk. -Vagy megyünk végre motorozni is, miután megmutattad minden lánynak a parton magadat. - kacsintok rá, majd elengedem és arrébb lépek, a magam védelmében. Na meg már tényleg kíváncsi lennék mit tud. - Ezzel a motorozás témával könnyen fogsz csajokat mi? - kérdezem miközben már nem elfordulva állok vele szemben. Körbenézek a parkolóban és látok egy két bikinis csajt mászkálni erre és vannak, aki feltűnően megbámulják miközben kirakatba rakja magát a kocsi mellett. - Szóval ezért jöttünk ide. - nevetem el magam, majd a kezembe veszem az egyik bukót és a motorhoz sétálok. - Kíváncsi vagyok mit tudsz, nagyszájú. - nézek rá kíváncsian, most már felmérve mit is hagyok ki a makacs fejemmel.
Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő lesz mire meg tudom majd vele értetni, hogy mit is akarok tőle igazából. Mindig is impulzív személyiség voltam. Hirtelen, szinte csapongva tudok váltani az érdeklődési köreim között, de vannak dolgok, amik különösen megakadnak a fejemben és azokhoz olyan veszettül tudok ragaszkodni, mintha csak az életem múlna rajta. Lu már egyértelműen az utóbbi listára került fel, hiszen ha egy lány nem érdekel akkor az első nehézségnél már tovább is állok, mert egyszerűen nem éri meg az erőfeszítést. Ő viszont olyan mélyen szöget ütött a fejembe, mint korábban még senki. -Ha ennél is hatásosabb leszel nálam akkor meg fogok bolondulni, Lu.-ingatom meg a fejemet. De egyébként igen. Ha hozzámnyúlna úgy ahogyan a testem akarná, akkor valószínűleg ott halnék már meg a kezei. Most is ugranék valószínűleg egyetlen szavára, de ha tényleg a magaménak tudhatnám akkor minden bizonnyal a tenyeremen hordoznám. Tudom, hogy azt gondolja, hogy amint szétteszi a lábát és végzek vele akkor gyorsabban tűnök majd el, mint a kámfor. Őszintén? Nem is hibáztatom érte. A klasszikus fuckboy megjelenésem és stílusom van, akinek még a reggelije is tovább tart, mint a női. Nem mondanám, hogy ez teljesen alaptalan, de megmondom őszintén, hogy az esetek többségében a lányok pontosan ugyanígy viszonyulnak hozzám. Még azelőtt lelépnek az ágyamból, hogy akár elkérhetném a telefonszámukat majd utána mégis én vagyok a pöcs a történetükbe. Játszik velem. Szórakozik, de ebben a partiban ketten vagyunk és nem félek néhány lapot kijátszani a sajátjaim közül, hogy azért az ő se érezze magát annyira nyerő helyzetben. Sikerül kicsit felborzolnom a tollait, aminek az egyik egyértelmű jele, hogy ágyúgolyóként suhan el a fejem felett néhány portugál szitokszó, amire természetesen nem tudok reagálni, hiszen ötletem sincs, hogy mit vághatott éppen hozzám mérgében miután magára hagytam a kocsiban. Néhány percre elfoglalom magamat a motorokkal majd nekiállok, hogy átöltözzek. Ha így indulnék neki a partnak valószínűleg még 3 nap múlva is homokot mosnék még a fülemből is arra pedig nem kifejezetten vágyok. Amikor észreveszem, hogy a térdvédőkkel bajlódik habozás nélkül sietek a segítségére annak ellenére, hogy erre nem kért csak annyit kérdezett, hogy készen vagyok-e. Nem küzd ellenem amikor akkor sem amikor magamhoz ölelem és a bőre a meztelen felsőtestemhez simul és akkor sem amikor az ajkaim a nyakát érintik. A tegnapihoz hasonlóan könnyen ültetem fel a motorháztetőre, hogy ráadjam a védőfelszerelést -És hagytam volna ki egy ilyen jó lehetőséget, hogy hozzádérjek? A nagy büdös francokat..-ingatom meg a fejemet vigyorogva miközben a kezem jár, hogy minden megfelelően illeszkedjen a lábára. Finoman emelem le a kocsiról, de nem engedem, hogy egyből meneküljön. Átkarolja a nyakamat én pedig finoman végigsimítom a derekán a fedetlen bőrét és amint lábujjhegyre áll közelebb húzom a csípőjét a sajátomhoz. -Az attól függ, hogy melyikhez van kedved.-vonom meg a vállaimat hanyagul, de egy pofátlan vigyorral az arcomon. -Nekem az a lényeg, hogy a te szemed rajtam legyen.-márpedig rajtam vannak azok a szép kis szemei. Helyes. -Nem mintha szükségem lenne ilyen jellegű rásegítésre, de egyébként igen. Volt, aki már azelőtt elkérte a számom, hogy levettem volna a sisakot.-felveszem a pólómat majd kiveszem a hátsó ülésről a sisakom és a szemüveget mielőtt bezárom a kocsit és a kulcsot az egyik cipzáras zsebbe süllyesztem nehogy véletlen motorral kelljen hazamennünk. -Azért jöttünk ide, mert szeretem a partot.. és ha elesel itt nem töröd össze annyira magam, mint az aszfalton.-nem a bikinis lányok miatt.. most nem. Hátrasétálok a motorokhoz, de megállok Lu mellett egy pillanatra. Ujjaim finoman fonódnak a nyaka köré kissé feljebb emelve az állát mielőtt egy rövid csókot lopok az ajkairól. Ha ő megtehette a kocsiban, akkor én is. Felülök a távolabbira és felveszem a sisakot meg a szemüveget majd berúgom a motort, ami készségesen és könnyedén indul be. -Menni fog?-kérdezem kíváncsian.
Nem tudom mit szeretne, mármint mit vár el ettől az egésztől, komolyan nem tudom és ez zavar rá fogok kérdezni, mert azt hiszem rá kell. De tudom ,hogy akkor elkezdünk beszélgetni olyanról, ami túl mélyen érintené az érzelmeinket, de főleg az enyémeket és nem biztos, hogy meg tudok ennyire nyílni, mint amennyire akarom, hogy ő tegye velem. Valójában ez nem lenne fair felállás, és bár szeretek játszani, csak úgy, hogyha visszakapom ne legyen számomra kellemetlen a szituáció. Lehet olyat mond, ami nem okozna mélyebb érzelmi reakciót sem tőlem, sem tőle, de az lehet olyan dolgot váltana ki belőlem, amit nem akarok megismerni magamban. Jobb ha most csendben maradok és csak utazok mellette egy két lazább beszólással együtt, és egy kis enyhe cukkolással, ami már rendesen beindítja a testem, de még jó hogy az agyam jobban reagál és nem teszek semmit néhány szitok szóráson kívül. A kocsiból kiszállva csap meg a levegő, ami jól esik és szinte azonnal öltözködni is kezd, én meg a saját kis szerelésemmel kezdek bíbelődni. Nem vagyok ennyire gyakorlott motoros, egy védőmellényt veszek fel és bukót általában, de persze az más körülmények között elég, a homok még nekem is totál új lesz, de mindent ki kell próbálni egyszer. Amikor a semmiből érzem az érintését nem ellenkezek, nem tudok, nem is akarok, de nem teszek semmit sem, hogy közelebb érezzem magamhoz, amit annyira akar már minden porcikám. Hagyom neki, hogy megcsókolja a nyakam, hogy a keze a bőrömet érintse,és,hogy egy mozdulattal tegyen fel a motorháztetőre, mintha ez olyan természetes lenne kettőnk között. Pedig semmi nem az, semmi nem természetes, mert nem is ismerem, nem tudom, hogy milyenek a szülei, nem tudom mit szeret, mit utál, mi a kedvenc színe, és ez lényegtelen is számomra, hiszen a barátsághoz ezek mind nem is annyira szükségesek és többek nem vagyunk egymás számára. - Nagyon magabiztos vagy Chase. - mondom neki nevetve mielőtt leemel a helyemről, ahova ő segített fel az előbb. Nem ereszt, amitől a nevetésem elhalkul, de nem fogom megadni magamnak azt a gyomrost, hogy elaláljak tőle, próbálok nem annyira mélyen a szemébe nézni, pedig most azt tenném, elmélyednék benne és ez rohadt gáz részemről. - Az én szemem az úton lesz, nem rajtad ne aggódj. - játszunk le a következő kis meccsünket egymás között, majd elengedem őt és mosolyogva távolodok el tőle. Még nem az enyém az utolsó szó, mert az nem most lesz, és nem is akarom, hogy az enyém legyen. Megint beindul védekezés és próbálok vele a csajokról beszélni, akik minden bizonnyal már csak azért is odavannak, hogy motorral mászkál a parton, és igazam is lesz, amit ő igazol nekem. Nem csodálkozok, hogy annyian odavannak érte, van egy kisugárzása, aminek nehéz ellenállni, és biztos vagyok benne, hogy fog majd olyan lányt találni aki értékelni fogja őt annyira hogy ne csak félvállról tudjon foglakozni vele, mint én a rengeteg teendőm mellett. - Milyen figyelmes. - mondom neki egy kicsit megint cukkolva őt, de legbelül jól esik, hogy erre is gondolt. Ráfordítom a tekintetem és most talán először tudok őszintén a szívemből megszólalni, mindenféle játék nélkül. - Tényleg köszönöm, hogy figyelsz rám. - becsukja a kocsit és én veszek egy mély levegőt, nem tudom miért nem tud egyszerűen csak hajtani rám egy gyors numeráért, miért kell neki olyannak lennie amilyen. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha megfektetne valami szar dumával és utána kilépne az életemből. Így sokkal nehezebb, mert nem fogom tudni elengedni, pedig egy részem azt érzi, hogy nem az a pasi, aki hosszútávra tervez, de nem ismerem, és lehet nincsen igazam, bár így lenne, azt kívánom legbelül. Amikor odasétál hozzám már minden erőm elszáll a saját kis depressziós világom miatt, hogy ellenálljak annak amit velem tesz, de egy lépést hátra lépek a csókja után, hogy távolabb legyek tőle. Nem lehetek ennyire naiv, nem lehetek ennyire gyenge, engem nem így neveltek, én egy kemény, független nő vagyok, aki most igenis kiveri a fejéből ezt az érzést Chase iránt és ebben pont a srác hobbija fog segíteni. - Azt hiszem!- veszem fel a bukót és ráülök a motorra, ami tök idegennek hat a bátyámé után. Ugyan próbálkozni azt próbálkozok, de mintha nem akarná a motor, amit én. De a sokadik próbálkozásra felbőg a motor és én vigyorogva nézek rá, amit persze annyira nem lát mert a fejembe van a sisak. Így legalább majd szemmel tartahatom anélkül, hogy bármi rosszat feltételezne, mert lehet csak a formás fenekét akarom bámulni aba a szerelésben, amit felvett, mert ez nem tilos. - Akkor rázzuk ki a fejünkből őt. - suttogom magamnak, miközben egy pillanatra lehunyom a szemem és minden elszántságot összegyűjtök a félelmemet elűzöm. - Na megyünk vagy még nézegetjük egymást egy darabig? - kérdezem nevetve, mielőtt elindulunk, a partra, de csak utána megyek, hogy ne lássa mennyire döcögősen megy az indulás, kell néhány perc, hogy érezzem a motort és belerázódjak, mert hiába a sok motorozás ez totál más.
Szerintem Lu nagyon hamar akar válaszokat mindenre és szerintem nagyon szeretné kiismerni a szándékaimat. Igazából tegnap kavartunk, ami más esetben talán elég lehetne a számomra, de nem az ő esetében. Éppen csak belekóstolhattam és ahelyett, hogy ettől kipipálta volna az agyam, hogy egy ilyen elérhetetlen csaj is nyitott volt rám csak még többet akarok belőle. Tény, hogy nem ismerem még őt. Gyakorlatilag semennyire sem, de minden amit eddig láttam belőle egyszerűen az eszemet veszi és nem tudok betelni vele. Nagyon rég volt már olyan csaj az életemben, aki ténylegesen képes lett volna megmozgatni a fantáziámat, de az biztos, hogy ő megteszi. Mindig kedveltem a sós víz illatát a levegőben, de most szinte fel sem figyelek rá, hiszen mindennel el vagyok foglalva csak éppen a környezettel nem... például az sokkal jobban leköt, hogy megragadjak minden egyes kínálkozó lehetőséget amikor csak hozzáérhetek. Újra és újra megbizonyosodok róla, hogy még mindig nincs ellenére a közelségem. Már rég elküldhetett volna a bús picsába, de nem tette. -És mond csak.. ez olyan meglepő a számodra?-kérdezem egy pofátlan vigyorral. Szerintem van mire nagy legyen a képem, hiszen az évek már igencsak megalapozták az önbizalmam. Persze volt már olyan aki szemrebbenés nélkül kosarazott ki, de hát na bumm.. mindenkinek lehet rossz napja. -Helyes... majd én figyellek téged.-vigyorgok rá és amikor már tényleg ki akar szabadulni akkor elengedem. Nem tudom, hogy mennyire másnapos egyébként és hogy fogja bírni a valószínűleg nem túl kipihent teste ezt a megpróbáltatást, de mivel lelkesen itt van így nem most fogok elkezdeni aggodalmaskodni. Maximum majd olyan útvonalat választok, ami kicsit barátságosabb. Ismerek errefelé jó néhányat. Csak nem bírja ki és próbálja még egy kicsit feszegetni, hogy tényleg akkora sikerem van-e a lányoknál. Ehhez nem kellene nekem motor, hogy népszerű legyek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dob a vonzósági faktoromon. Magamhoz veszem a sisakom és a szemüvegem majd követem őt a motorokhoz. -Ez természetes, Lu. Majd megszokod mellettem.-vigyorgok rá. Nem tudom milyen férfiak voltak eddig az életében és őszintén szólva nem is érdekelnek. Nekem az számít igazán, hogy most itt van velem és az idejét rám szánja. Nem tudnám megmondani, hogy miért ellenkezik annyira ellenem. Lehet, hogy egyszerűen egy ilyen kapcsolat nem volt a tervei között és nem akarna eltérni a saját számításaitól. Nem húzódik el. Hagyja, hogy megcsókoljam, csak azután lép hátrébb, hogy eleresztem. Egy széles mosollyal a képemen veszem fel a sisakot és ülök fel a motorra. Az enyém már jár és a kormányra támaszkodva várok, amíg ő kűzd a géppel. Nem akarok beavatkozni amíg nem kér segítséget, már pedig nagyon úgy néz ki, mint aki szeretne ezzel a feladattal önerőből megbírkózni. Amikor végre beindul neki a motor felém fordul a feje és csak sejteni tudom, hogy mekkora mosoly lehet a sisak alatt. Felmutatom a mutatóujjam. -Lassíts, harcos.. 2 dolog... az út nagy részén próbálj meg nem ücsörögni, hanem állj ki, mert különben úgy picsán ver az ülés, hogy gyűlölni fogsz mindent.. és terepen az a szabály, hogy ha úgy érzed, hogy elszaródik a helyzet akkor a gázt húzod és nem a fékbe kapaszkodsz. Oké?-ha bólint lassan elkezdek gurulni. -Ja és ne maradj le..-ez volt a ráadás mielőtt elindulnánk. A part első szakasza nem vészes. Próbálom a keményebb részeken vezetni őt, hogy ne kelljen egyből a mélyebb homokban szenvednie. Időről időre hátrapillantok, hogy lássam megvan-e még és bírja-e a gyűrődést. Nekem ez így egy kellemes hétvégi kikapcsolódás, hiszen nem megyek olyan állat módon ahogy egyedül vagy a haverokkal tenném, de igyekszem megmutatni neki olyan részeket is, amik rejtegetnek némi kihívást. Az első pihenőre körülbelül 20 perc után állok meg. A partnak ezen a szakaszán már konkrétan nincs senki, hiszen már tényleg távol vagyunk a várostól és elég nehezen megközelíthető. Megállok és le is állítom a motort, hogy szusszanjunk egyet. Kicsatolom a sisakot és le is húzom a fejemről. -Na hogy bírod?-kérdezem tőle vigyorogva.
Elképzelem, milyen lenne, ha anyu élne, ha megoszthatnám vele azt a sok gondot az életemmel kapcsolatban ,a sok bizonytalanságot, amit megélek. A barátnőim nem igazán értenek meg,a tesóimnak még pisis vagyok és nem akarnak pasi dologról sem hallani. Minden kiszakadt a kezemből, még a legjobb barátnőmmel nem vagyunk jóban. Nem tudom, hogy ezáltal pont rosszkor vagy nagyon jókor csöppent ő bele az én életembe. Kell valaki aki lehoz a földre és nem enged felszállni a sok mindentől, ami körbelengi az agyam, de vajon ő tényleg alkalmas lenne erre? Velem nehéz, sok szempontból nehéz és nem vagyok az a lány, akit megdug és majd hónapok múlva felkeres ,mert azért sokkal nagyobb önérzetem van és nem hagyom magam. Talán eljutunk odáig ,mert a szex a legkönnyebb része mindennek, de mi lesz utána, mi lesz ha bejön, ha folytatni akarja, ha többet akar egy gyors menetnél? Akkor kell majd elgondolkoznom ,hogy mit tegyek, vagy ideje lenne belekezdeni, mert az, hogy itt vagyok nem annyit árul el róla, hogy csak egy gyors körnek akar. - Ti pasik,mindig annak mutatjátok magatokat, ha akartok valamit. - vonom meg a vállam, kicsit pimasz megjegyzésem mellé, csak hogy tudja, hogy ismerem a fajtáját, bár ő talán más lesz, mint minden második pasi, aki egy dologra megy. Nyilván nem fogom hagyni magam olyan könnyen, nem árulom el magam, minden kis helyzetet megragadok, hogy csípkelődjek és olyan lazán pörög le róla, hogy nem tudom takargatni a mosolyom, mert ez eléggé kezdi elnyerni a tetszésemet, viszont ez az érzés már kicsit mást vált ki belőlem, valami nagyon nem jót. Tudom ,hogy nem akarok kötődni, mert az fájdalomhoz vezet, nem akarok senkit elveszteni, így nem is lesz soha senki az enyém, fájdalommentes, bár talán egy kicsit magányos élet ez ,de nem fáj. Egy pillanatra felvonom a szemöldököm ,amikor a megszokod mellettem kifejezést használja. Szóval komolyan akar valamit, mert a megszokás az hosszú távra szól. - Megszokom, melletted? Akkor többször is kellene majd találkoznunk, hogy megszokjam nem? - kérdezem igazából kíváncsian a válaszára, de azért nem fedem fel magam és továbbra is igyekszem kemény lenni, de a mosolyom már elég sok mindent elárul, amiért utálom mosolygó izmaimat és a szívemet is,amiért ennyire hülye. Amikor megcsókol azonnal tiltakoznom kellene, barátok akár lehetnénk is közös hobbival, bulizással, de nyilván ő nem erre játszik és neki is feltűnt, hogy már nekem sem lenne elég ennyi, és nekem is. Pont ezért lépek egyet hátra miután megcsókol, és veszem fel sebesen a bukót ,hogy minél hamarabb ki vigye a szél a nem idevaló gondolataimat. Pedig annyira helyénvaló lenne ,így belegondolni, nem rossz srác, nem az én köreimben mozog, ami plusz pont, hogy nem egy sznob pöcs, és nincsenek olyan elvárások tőle, mint a magamfajtáktól, hogy valami nagyon nagy céget kelljen vezetnie, majd ha felnő. Talán sokkal gondtalanabb élete van ezért is ennyire laza és lehet jót tenne nekem. Összeszedem magam és bólintok neki a mondandójára, bár őszintén nem nayon tudtam figyelni rá, annyit jegyzetem meg, hogy álljak fel, ne maradjak le. Igyekszem követni őt, annyira nem vészes a tempó, és nem is a motorozással van a baj, mert az nagyon jól esik, a fejem a baj, mert túl sok minden kavarog benne. Próbálom átélni a pillanatot, amikor senki nincs a fejemben, csak én és a szellő,a tenger és a nemsokára kialakuló izomláz ,ha még állnom kell ezen a szaron. Mintha olvasna a fejemben, úgy állunk meg, leveszem a bukót és átdobom a lábam a motoron, hogy végre letegyem magam valami stabilra. Leülök a földre és szusszanok egyet, nem vagyok én ennyire edzésben, hogy ilyen sokáig használjam a combizmokat ,így a földön ülve a kérdésére nem válaszolva csak elnevetem magam. Várom, hogy azt mondja, hogy lányoknak nem való ez a sport, mint ahogy a nővéreim szokták, de most ebben igazat adok nekik, mármint ebben a pillanatban, ha többet kerülnék ilyen szerkezetre nem lenne gondom, de vagy a fenekem bánja vagy a combom ennyi kondival, ami nekem van - Fájnak a lábaim. - nem nyafogok csak vállat vonva mondom neki, amikor sikerül abbahagynia nevetést. - Ez sokkal könnyebb, amikor a betonon megy az ember. - állapítom meg a nagy motoros tudásommal. - Azt hiszem én itt megvárlak, kinyúlok egy kicsit olyan szépen süt a nap. - és itt vesztettem el,ebben a pillanatban, minden keménységem ,mert szinte sosem vallom be, ha valami nem megy, de a másnap, az ő által okozott komoly fejtörés nem segít a fizikai létemen, legalábbis ma. - Sajnálom, hogy ennyire unalmas társaság vagyok. De ha adsz nekem egy fél órát, folytathatjuk. - talán annyi nem fog kelleni, de biztos, hogy kellene pár guggolást csinálnom mielőtt visszaülök a motorra. Felállok és leporolom a fenekemről a port. - Mond, hogy nem én vagyok ennyire szerencsétlen és ez tényleg nehéz sport. - kicsit bizakodva nézek bele a szemeibe, amit azonnal el is kapok és inkább a motorokat bámulom, ők biztosan nem fogják elrabolni a szívem a szemeikkel.
-Jól van már te ki szakértő.-ingatom meg a fejemet nevetve. Biztos vagyok benne, hogy már sokféle férfit látott az az életében és nem alaptalan a gyanúja. Őszintén? Ha nem róla lenne szó fele ennyire sem mozdítanám meg magamat, de ő tényleg felkeltette az érdeklődésemet. Ez a jellegű kitartás, amit most produkálok nem szól mindenkinek. Kell, hogy legyen a másikban egy kis plusz ami megfogja a fantáziámat és kimozdít a szokásos csak szex és más semmi üzemmódomból. Ő pedig ezt a szintet már átlépte. Nem szoktam csak úgy ilyen túrákra elvinni magammal lányokat. Ügyesen próbál védekezni ellenem, de nem bír rajtam fogást találni akármennyire is igyekszik. -És fogunk is.-vigyorgok rá. Elvégre most is itt van. Csak a szavai ellenkeznek, de látom rajta, hogy kifejezetten mozgatja a fantáziáját ez a feszültség, ami közöttünk kezdett el tegnap kialakulni. Tudom, hogy kíváncsi és akármennyire is szeretné elkerülni egy párkapcsolatnak még a gondolatát is van egy olyan érzésem, hogy közben a végére is akar járni a dolgoknak... annak, hogy ő mit akar tőlem és, hogy én mit akarok tőle. A csókból sem húzódik el, csak akkor lép távolabb tőlem amikor elengedem. Egy önelégült vigyorral a képemen indulok el a másik motor felé és veszem fel a sisakom. Tudom, hogy nem passzolok a világába, ahogyan igazából ő sem az enyémbe. Tőlem nem kaphat drága ajándékokat, én nem tudnám elvinni Balira nyaralni. Én ennyit tudok nyújtani, de az biztos, hogy azt szívvel lélekkel teszem. A motorozást egész jól bírja. Olyan útvonalat választok, ami nem totál nyaktörés, de azért akad benne kihívás, hogy ne feltételezze azt, hogy úgy bánok vele mint egy porcelánbabával. Amikor úgy érzem, hogy eljött az ideje rácsekkolni lelassítok és végül meg is állok egy félreeső helyen. Úgy tűnik remekül időzítek mert olyan gyorsan mászik le a motorról és veti le magát a homokba, hogy én közben szinte még a sisakomat se vettem le. Halkan nevetve figyelem a mozdulatait és közben én is leszállok a motorról. -Persze, hogy könnyebb.. itt minden méterért meg kell harcolni, hogy megtartsd az egyensúlyod. Ha úgy elkényelmesedsz, mint aszfalton egyből kiflibe tekered magad a homokba.-nevetek. -A lófaszt. Ha neked ennyi elég volt, akkor kipihened magad aztán elindulunk visszafelé.-Egyébként sokkal jobban bírta, mint amire számítottam. Jó távolságot jöttünk az alváshiány és a kemény terep ellenére. Arról nem is beszélve, hogy még csak el sem esett egyszer sem. -Nem vagy szar társaság és pihenj nyugodtan. Ez most csak egy kellemes kikapcsolódás, Lu. Nem kell mindig mindent a maxon pörgetni.-mondom és leveszem a pólómat, mert már így is totál beleizzadtam. -Ez egy kibaszott nehéz sport. Aki az ellenkezőjét állítja az sosem próbálta... vagy még nálam is nagyobb pofája van. De még én is azt mondom, hogy ez kemény buli..-mosolygok rá miközben ő már megint menekül előlem. Felsóhajtok és leveszem a csizmámat majd kibújok a nadrágból is. A ruhákat felterítem a motorra és alsónadrágban indulok a víz felé. -Jössz?-kérdezem széttárva a karjaimat. Meg sem várva a válaszát már kocogok is a hullámok felé. A víz hűvösnek tűnik a felhevült testemnek, de most nagyon jól esik. -Gyere már!-türelmetlenkedek egy kicsit miközben kijjebb úszok addig ahol már csak derékig ér a víz.
Csak forgatom a szemem, hogy mennyire magabiztos abban, hogy lesz ennek még folytatás, az, hogy most itt vagyok nem jelent semmit. A tegnap este túlzottan is hatással volt rám, ezt nem tudom tagadni, de nem azt jelenti, hogy majd minden áldott hétvégét vele fogok tölteni. Az más kérdés, hogy valószínűleg akarni akarom majd, de ezt mégsem mondhatom neki ennyire biztosan. Látni fogja rajtam, mert őt valamennyire már átlát rajtam, ami erősen meglep, de én engedem be a falak mögé és azt hiszem nem esik nehezemre, amiért egy kicsit utálom is őt. Minden érintése, amit nekem címez olyan érzéssel tölt el, amivel nem kellene neki, óvatosabbnak kellene lennem és nem belemenni mindenbe és nem engedni ennyi mindent. De nem lépek el amikor megcsókol csak utána, nem ellenkezek, amikor hozzám ér, csak aljasul élvezem. A mai nap lényegi része, a motorozás lenne, de olyan értelemben veszik el a többi között, pedig élvezem, minden egyes percét egészen addig, ameddig ki nem purcanok, de ráérez és megáll, én meg hirtelen szaladok el a motortól, hogy talajt fogjak a fenekemmel, és megpihenjek. Nem vagyok puhány, de ez még nekem is igen izmos menet volt, és nyilván nem a legkeményebb terepet mutatta meg, mert van egy olyan érzésem, hogy meg akar tartani és nem elzavarni maga mellől, bár azt hiszem már nagyon nehezen tenné meg, mert én sem engedném el teljesen, ami gondot okoz a fejemben. - Látszik, hogy mennyire nem ismersz Chase, mert nekem igenis mindent maxon kell pörgetni, hogy életben maradjak. - ha nem tenném, nem itt tartanék, nem lenne saját kerestem és saját klubom, amit bár nem én hoztam létre, de nagyon is közöm van ahhoz, hogy működik, és közben meg kell állnom a ranglétra majdnem tetőfokán is, ami még inog alattam, mert nincsenek biztos alapjaim, de ez a sok minden megköveteli a folytonos pörgést. Megnyugtat, hogy nem erőlteti a továbbmenetelt, de azért egy kicsit lehangol, hogy elbasztam a napját. Nem tudom, hogy foghatom e a másnapra, vagy csak többet kellene edzenem. Rápillantok de nyilván akkor, amikor elkezdi levenni a pólóját, mivel nem lát engem miközben a fejébe húzza a pólót, pofátlanul bámulom meg, és mosolyodok el a látványon. - De még milyen nehéz sport. - nem a motorozásra utalok, hanem erre az egészre, amit játszunk, nem véletlen, hogy nem merek a szemébe nézni, nem is tudok, annyira elvonja az egész lénye, a teste is a figyelmet, ami rohadtul nem rám vall. Amikor elkezd tovább vetkőzni, felhúzott szemöldökkel meredek rá és figyelem, ahogy a vízbe megy. Felnevetek, mi mindig a vízben kötünk ki akárhányszor találkozunk? - Nincs váltó ruhám. - szar kifogás, de nem akarok vele tartani, inkább csak nézem őt nevetve. De nem hagyja annyiban, kijjebb jön és megint beinvitál. Az, hogy se melltartó nincs rajtam, de fürdőbugyi nem segít, a gatyám sosem szárad meg, így hirtelen felindulásból nézek körbe a parton, mert nagyon jó lenne ha nem így kapna le valami idióta fotós, aki a bátyám miatt és a nagy hírneve vagy mi miatt néha betalálja a családot. Leveszem a nadrágot, bugyiban és felsőben indulok be. - A következő randink nem lehet vízközelben. -torpanok meg hirtelen a saját szavaim hallatán. - Találkozónk. - javítom ki magam, szinte már teljesen feleslegesen. A víz hideg, én mégis úgy érzem elpirulok, és a vizes kezemet ezért az arcomhoz kapom. Közelebb megyek hozzá, de nem megyek oda mellé, csak elsétálok mellette és elmerülök a hullámok között. Kell a hideg az arcomnak, hogy lehűtsem azt, mert hülyeségeket hordok össze és már hangosan is kimondom azokat. - Azt mondtad versenyzel, én meg kifejezetten jól szurkolok. - nyilván nem a következő találkozót akarom megtárgyalni, csak rohadt gyorsan akarom a korábbi témát elfelejteni, de van egy érzésem, hogy ezt nem fogja csak úgy elengedni. Mellé úszok, és egy kis távolságra állok meg tőle. Tudom mit akarok, kristálytiszta lett a mai napon, egy próbát, egy esélyt magamnak, csak benne van a pakliban, hogy sérülni fog valamelyikünk, és nem én leszek az, nekem kemény a természetem, hogy megbántsák, de nem tudom ő milyen. Azt érzem kérdeznem kell tőle, valamit bármit, megismerni, de egész nap csak ellöktem őt, de nem tágít. - Miért csinálod ezt? - kérdezem a szemébe nézve. - Miért vagy itt, amikor én annyira löktelek el, amióta csak köszöntünk egymásnak. - kérdezem végig a tekintetét figyelve, nem veszem le róla a szemem, nem hagy elkalandozni a látványa. - Tudod nekem nagyon sok időbe telt, hogy ennyire határozottan tudjam, hogy nekem nincsen szükségem senkire. Tudod mi az oka?- kérdezem egy lépést közelebb lépve hozzá. - Talán mondtam is részegen, hogy én nem vagyok jó alapanyag barátnőnek, nem leszek sosem olyan lány aki majd meghal a másikért, aki mindig randikra vágyik, aki szép virágot akar és aki ünnepli a valentin napot. Karriert akarok építeni és felelőtlennek lenni, ameddig ez nem jön össze. - érzem, hogy egyre nehezebben érvelek az egész ellen, így inkább olyat teszek, amit eddig szerintem sosem, egy utolsó lépést megyek felé, bezárva ezzel minden teret közöttünk. - Még most kellene elmotoroznod a naplementében, hogy egy normális lányt keress, aki nem fog kiakadni, akárhányszor egy másik csaj közelében lát, és nem fogja ezt mindig felhánytorgatni neked. Én önfejű vagyok, makacs és nagyon nagyon sokat bulizok, és nem fogok lefeküdni veled, ameddig nem vagyok biztos benne, hogy nem futsz el egy idő után, mert már elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem és nem engedhetem meg azt, hogy beleszeretek valakibe, aki elhagy. - anyu emléke mindig is bennem lesz, de az is, hogy mennyire fáj, hogy nincs mellettem. Nem akarom átélni újra, hogy valaki itt hagyjon, akire az életemet is rábíznám.
Kezdőlap
