Arrogáns, önző, magányos. Talán ezek jellemzik a leginkább Tobiast, aki minden erejével azon van, hogy távol tartsa magától az embereket. Mert utálja Őket, ahogyan Őt is utálják. És ez így van rendjén. Még gyerekkorában felépített maga köré egy védő pajzsot, ami megvédi az emberek okozta csalódásoktól, így senkitől semmit nem vár, és mindenkit csak annyira és annyi ideig enged közel magához, amíg haszna származik belőle. Utálja a hazugságot és kétszínű embereket, mindig is az őszinteség híve volt. Elég türelmetlen természetű, könnyű ki hozni a sodrából, ilyenkor képes tettlegességig is elmenni, főleg ha valaki megpróbálja hátba támadni. Az a fajta ember aki nem töpreng a múltján és azon sem, hogy mi lesz a jövőben. Úgy van vele, hogy az élet rövid, ezért minden napját úgy éli, mintha nem lenne holnap. Nehezen bízik az emberekben, ugyanakkor olyan embernek tartja magát, akiben bízhatnak. Általában, ha valamit ígér azt be is tartja, ilyen téren a becsületessége megkérdőjelezhetetlen. Sosem szeretett törvényes úton el járni, valahogy mindig sokkal jobban vonzották a törvénytelen dolgok, sikerült is egy olyan útra lépnie, amiben jól érzi magát. Az álarcát csak kevés ember előtt veszi le, nem szereti, ha nem ilyen színben látják az emberek. Mert a valóság az, hogy nem annyira érzéketlen, mint amilyennek látszani próbál. Van ám neki szíve, csak elrejtette az emberiség előtt. Szerinte azok az emberek, akiknek vannak érzései gyöngék. És Ő nem akar az lenni.

- Miért mutatod magad másnak, mint amilyen vagy? - gúnyos mosoly jelenik meg a szám szélén miközben a szőkeség gyönyörű szemeibe nézek. Nem fél. Sokkal bátrabb, mint hittem volna. Még csak haragot sem látok rajta, amiért magamnál tartom. Olyan, mintha megkönnyebbült volna, hogy kikerült az apja zsarnoksága alól. Nem vagyok én védő angyal, nem is az volt a célom, hogy a pártfogásom alá vegyem, nem különösebben érdekel az emberek sorsa. Az övé sem. Ő mégsem fél. És ez bosszant.
- Miből gondolod, hogy nem ilyen vagyok? - kérdem kíváncsian, mire egy pillanatra elgondolkodik. Mintha magában a megfelelő szavakat keresné úgy, hogy közben a tekintetemet kerüli.
- Onnan, hogy hallottalak telefonon beszélni. Támogatsz egy árvaházat anyagilag. Aki rossz, az nem tesz ilyent. - szavait hallva megváltozik az arckifejezésem. Kiegyenesedek és el nézek szőke tincsei mellett. Nem jótékonykodok egyáltalán. De az az árvaház volt éveken keresztül az otthonom, az ott dolgozók voltak a családom, miután a sajátom lemondott rólam. Az anyám a szemem láttára kötötte fel magát, az apám pedig ezután kézen fogott és oda vitt. Sosem jött értem. De jól tette. Nem szoktam a múltamról beszélni, mert a gyermekkoromra visszagondolni egyáltalán nem boldogsággal tölt el. Sokkal inkább haraggal és gyűlölettel, amit azt hiszem, hogy kevés gyerek érez a szülei iránt. Egy depressziós anya, aki gyereknevelés helyett az italba lelte örömét, és egy agresszív apa, aki még azért is adott egy pofont, ha épen bal lábbal kelt fel.
- Nem szép dolog hallgatózni. - szólok rá, mire vállat von. Én pedig ennyivel le is tudtam a választ. Nem tartozik rá. Igazából senkire.
- Még meddig kell itt maradnom? - ismét megjelenik a szám szélén az a gúnyos mosoly. Minek kérdi, ha úgy is tudja? Az apja elég beteges kaszinójátékos. Az a fajta, aki bármire képes, hogy pénzhez jusson, amit majd pillanatok alatt el pókerezhet, vagy épp bele rakhatja valamelyik gépbe, sőt még a rulettet sem veti meg. Azt hiszi, hogy majd ebből lesz gazdag, közben pedig egyre jobban a gödörbe süllyed, magával rántva ezzel a családját is. Nem kevés összeggel tartozik nekem is, ami a hónapok alatt jó nagyra kamatozott, és hiába a sok verés és fenyegetés, amit az embereimtől kapott, így magammal hoztam a lányát.
- Amíg az apád ki nem fizeti, amivel tartozik nekem. - hosszú évek munkája volt kialakítanom a saját életem, amiben a magam ura lehetek, így eszem ágában sincs hagyni azt, ami az enyém. A kölcsön az kölcsön.
- Sosem fogja. - sóhajtja, majd az ablakhoz lép. Még csak alig egy hete élvezi a vendégszeretetemet és bár sokkal jobban viseli, mint gondoltam volna, látszik rajta hogy mennyire hiányzik a szabadsága. Talán sokan azt hihetnék, hogy nincsenek érzéseim, hiszen szeretem azt mutatni a külvilág felé, de ami biztos az az, hogy nőket és gyerekeket sosem bántanék. Ezt pedig ugyanígy elvárom a nekem dolgozóktól is.  Közelebb lépek hozzá, és egy kósza tincset ki veszek a szeméből, ami eltakarja gyönyörű kékjeit.
- Nemsokára érkezik egy ruha. Szeretném ha ma azt viselnéd. Üzleti találkozóra megyünk. - értetlenül pillant rám, én pedig nem várva meg a következő kérdését sarkon fordulok, és magára hagyom a szobában.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy idő után rá kell jönnünk két dologra. Az egyik, hogy leginkább csak magunkban bízhatunk, a másik pedig, hogy ezek után hogyan védjük meg azt, amink maradt. Neked korán kellett erre rájönnöd és azóta odafigyelsz a környezetedre, hogy még véletlenül se tudjanak ártani neked. Inkább előbb lépsz te, minthogy ők okozzanak meglepetést neked, amivel végül úgysem járnak majd jól. Talán nem vagy rossz ember, ahogyan azt te is vallod, de megtanultad, hogy ezt jobb nem mutatnod a külvilág felé, mert kihasználják. Így kimondatlanul is ott vannak veled a saját elveid, amik befolyásolják a döntéseidet és amikhez mindig ragaszkodni fogsz. Nem kell másnak ezt megérteni, elég ha te tudod mit teszel a magad érdekében.
Miért érzem úgy, hogy a jelenlegi szitu aminek részese vagy nem lesz lesz annyira egyszerű számodra, mint ahogyan azt te gondolod? Tetszett a történeted és kíváncsian várom mit tartogat majd nektek a folytatás, addig pedig nem is tartalak fel tovább. Sok jó játékot kívánok neked és köszönöm, hogy olvashattalak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!