Mostanában ha olyan programmal kerestek meg, ami nem kapcsolódik a "munkámhoz", akkor lemondtam. Tehát a baráti és egyéb kötetlen találkozókat mind lemondtam, mert egyedül akartam lenni a szakítás után. Már egészen sok idő eltelt és már egészen feldolgoztam magamban. Daisy elvesztését igazából már sikerült teljesen elfogadnom. Ami nehezebb az az, hogy mit is akarok én a szerelmi életemmel kezdeni, ami most igazából nem is létezik. Megpróbáljam ismét vagy egy kicsit hanyagoljam a társkeresést? Ez egy olyan kérdés, amin rengeteget agyalok, talán túl sokat is. El kell terelnem a figyelmem erről.
Az első nem munkaprogram, amire igent mondtam az Lumie költöztetése. Ha szigorúan nézzük erre nem is ő hívott el, hanem én ajánlottam fel neki, hiszen Max nem ér rá ma és rengeteg cucca van. Nem is tudom még a körülményeit a költözésének, meg is lepett, hogy összeköltöznek, de majd kifaggatom személyesen. A baráti kapcsolataimat is hanyagoltam az utóbbi időben. A lézerharc volt az utolsó közös programunk. Jobban szeretem az ilyen közös eseményeket, mint az online kapcsolattartást. Modern srácnak tartom magam, de sokkal személyesebb és sokkal nagyobb élményt nyújt egy személyes találkozó.

Autóval érkezem a megbeszélt címre és kivételesen én vezettem és nem sofőrrel hozattam magam. Nem tudtam előre, hogy mennyi ideig fog tartan, nem szeretném egész nap várakoztatni, így is sokszor megnehezítem az életét. Csodálkozom, hogy még nem ment bele önként egy fába. Könnyen odatalálok a címre és Lumie már lent vár. Vigyorogva szállok ki a kocsiból.
- Szia - tágra nyílt karokkal várom a köszönő ölelésem.
- Én már felkészültem, mit kell csinálni? - kicsit rugózok is közben, mert tényleg fel vagyok pörögve. Egész nap erre készültem

Marco & Lumie

'Once upon a time..'

Elkészült a szoba felújítása Max házában így itt volt az ideje, hogy összepakoljam a cuccaimat és szépen elkezdjek beletörődni az életem egy új fejezetébe. Max ugyan felajánlotta, hogy küld költöztetőket akik szépen összerámolnak mindent és áthordják a dolgaimat, de csak annyit engedtem meg hogy kocsit béreljen. Úgy éreztem, hogy nem árt, ha szépen átválogatom a dolgaimat és megszabadulok majd néhány felesleges vacaktól. Meg egyébként is.. azt gondolom, hogy szükségem van arra, hogy a magam ütemében csináljam, így elköszönhetek felelőtlen éveimtől és egy egészen új fejezetbe kezdhetek.
Egyedül azonban édes kevés lettem volna ahhoz, hogy ezt a projektet gyorsan lezavarjam, de szerencsére Marco nem csak a filmvásznon az emberek hőse, de az én személyes megmentőmmé is vált, hiszen felajánlotta a segítségét, amit örömmel el is fogadtam. Egyébként is időszerűnek láttam, hogy beavassam, bár nem mintha szegénynek nem lenne elég baja nélkülem is.
Reggel a szokásos hányással kezdtem, amiről Maxnak inkább már nem is szólok, mert nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon. Ezután következett a zuhany majd felöltöztem. Nem túl sok ruhát vettem fel, mert már most érzem, hogy folyni fog rólam a víz, hiszen totálisan megvan bolondulva a hőháztartásom. Néhány percet eltöltöttem a tükör előtt még azután is, hogy a hajamat összefogtam egy copfba. Még nem látszik. Még nincs pocakom. Mégis minden áldott nap hosszasan elemezgetem magam, mintha örökre búcsút kellene intenem vékony alakomnak.. közben pedig a franc sem tudja, hogy mennyire fogok meghízni.
Végül sikerül elszakadnom a tükörképemtől és belebújok a papucsomba, hogy lemenjek a földszintre, hiszen Marco nem az a típus aki késni szokott. Éppen csak 1-2 percet várok amikor látom, hogy leparkol és már toporgok is egyhelyben türelmetlenül várva, hogy végre kiszálljon.
Amint tárt karokkal indul felém én már futok is és gondolkozás nélkül vetődök az ölelésbe. Szorosan ölelem magamhoz.
-Szia, szivi.-vigyorgok nagyokat.
-Jesszus, de rohadtul hiányoztál..-szorongatom meg még egy kicsit mielőtt elengedem és a kezébe kapaszkodva indulok meg vele befelé.
-Pakolni, életem. MINDENT is. De előtte iszunk egy gyümölcslevet.-pillantok rá hátra miközben benyitok a lakásomba. Bent le is rúgom a papucsomat és elengedem a kezét, hogy konyha felé vegyem az irányt és két pohárba töltsek egy kis hideg frissítőt. Felülök a konyhapultra. Azt tapasztaltam, hogy az a legegyszerűbb ha csak úgy közlöm az emberekkel a dolgot, mert ígyis úgyis totál megdöbben mindenki és ezt nem lehet finoman csinálni.
-Rettenetesen sok mindent kell elmesélnem.. szóval kapaszkodj, ülj le vagy nem tudom..-nevetek egyet kínomba.

Lelkiekben már teljesen felkészültem a pakolásra, pedig nem egy izgalmas, pihentető program. Valamiért most nagyon tudok lelkesedni a cipekedésre. Teljesen fel vagyok pörögve és aligvárom, hogy nekikezdjünk a melónak.
Ahogy a lány szavait hallgatom, látom, hogy ő is izgatott és lelkes. A költözés mindenki életében fontos és nagy esemény, így meg tudom érteni. Örülök, hogy vele lehetek, amikor belevág ebbe az új fejezetbe és reménykedem, hogy közös munkánk során még közelebb kerülhetünk egymáshoz.
- Te is hiányoztál! - kiélvezem a szorongatást. - Ne haragudj, hogy így eltűntem, csak kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam - vallom be. Tudja min mentem át, ezért remélem, hogy nem haragszik rám.
- És milyen csinos vagy, ez nem fogja segíteni a koncentrálást a melóra csak megjegyzem - nézem végig elismerően. Még én is meglepődök magamon, hogy ezt kimondtam, de Lumieval mindig is közvetlenebb volt a kapcsolatom.
Követem őt a lakásba. - Nem hangzik túl bíztatóan - nevetek.
Amikor eljutunk a konyhába, mosolyogva figyelem, ahogy két pohárba gyümölcslevet önt ki. Leülök az asztal mellé és hallgatom a beszédét. Látszik rajta, hogy izgul. El sem tudom képzelni, hogy mit szeretne mondani.
- Csak nyugodtan kezd el, ne kímélj - mondom barátságosan, mialatt megfogom a poháramat és beleiszom.

Marco & Lumie

'Once upon a time..'

Azt hiszem Marcoval mi kifejezetten jól megértjük egymást. Mindketten túléltünk már nehéz dolgokat és talán pontosan ez az ami szépen lassan egyre közelebb hozott minket egymáshoz. Meg hát valljuk be.. valaki vagy kedveli az olyan nyitott személyiségeket mint én vagy ki nem állhatja őket. Marco visszafogottabb természete ellenére mindig remekül viselte vibráló energiáimat, sőt idővel megtanult még vissza is csipkelődni, amit valószínleg a kelleténél sokkal jobban élveztem... mint ahogyan azt is, hogy most magamhoz ölelhetem és miatta megint minden egy kicsit olyan lehet mint mielőtt a nyakamba szakadt a tettek következménye.
-Ohhh édes.. mintha rád valaha tudtam volna haragudni.. egyébként totál megértelek. Van az úgy, hogy az embernek kicsit egyedül kell kiszellőztetnie a fejét.-ez mondjuk rólam is elmondható. Egyedül sokkal könnyebben szoktam megharcolni a démonaimmal és csak olyankor engedem vissza magamhoz az embereket, amikor már tudom, hogy ura vagyok az érzelmeimnek. A bókjától elakad a szavam és néhány másodpercig csak döbbenten pislogok rá, de már érzem, ahogyan az arcom egy kicsivel pirosabb árnyalatot ölt magára. Annyira meglepett, hogy sikerült zavarba hoznia. Ez igen.
Lassan húzódnak újra egy hatalmas mosolyba az ajkaim.
-Marco ejnye... hát még a végén azelőtt lecsúszik a bugyim, hogy beérünk a lakásba.-szórakozottan felnevetek de közben már be is jutunk az otthonomba.
-Egyébként te is jól nézel ki.. remélem kimelegszel majd annyira, hogy lekerüljön rólad az a trikó.-nevetgélek tovább és miután kitöltöttem az innivalót el is helyezkedek majd megvárom, hogy ő is így tegyen mielőtt ledobnám a bombát csak így lazán kezdésnek. Iszok egy kortyot majd lerakom a poharat magam mellé a pultra.
-Hát jó.. terhes vagyok.-mindig tudtam, hogy hogyan kell izgalmassá tenni egy beszélgetést, de ez a baba téma egészen új szintre emelte ezt a fajta képességem.
-Végül úgy döntöttük, hogy megtartjuk ezért költözök át Maxhoz. De félre ne érts továbbra sem vagyok a barátnője se semmi.. baráti alapon szexeltünk most meg úgy néz ki, hogy baráti alapon felnevelhetjük ennek a következményét...-igazából én nem akartam az abortuszt. Max leginkább csak fejet hajtott és beletörődött a dologba most pedig próbáljuk a lehető legélhetőbbé tenni mindenki számára. Már csak a Wood család torkán kell valahogy lenyomni, hogy az unokájuk nem egy hagyományos család modellben fog felnőni.

- Szellőztetés nem nagyon volt, csak kanapén piálás - próbálom viccesen kezelni, de tényleg ez történt.
Még mindig meglep, hogy vele mennyire lazán tudom kezelni ezeket a dolgokat. Igaz hogy a vásznon is jól leplezem a zavartságom, de nála lepleznem sem kell, mert ritkán jön elő. Fiú társaságban megint más a helyzet, ott is könnyen kezelem, de lányoknál ez ritka nálam. Az viszont meglep, hogy a bókomra most ő jön zavarba egy pillanatra. Nem gondoltam volna, hogy én el tudom érni ezt nála. Lehet a szokásosnál tényleg bátrabb volt ez a megjegyzésem.
- Most majdnem azt mondtam, hogy majd akkor ha rólad is lekerül valami, de nem adok ilyen ütőkártyát a kezedbe - hisz ahogy őt ismerem, ő lehet bátrabban vetkőzne. A trikó levétel sem olyan durva, inkább a körülmények azok, amik miatt nehezen menne.
Felkészített rá, hogy valami váratlan fog következni, de erre még én sem számítottam. Sikerül is félrenyelnem a gyümölcslevet és pár köhögés után tudok ismét megszólalni.
- Tényleg? - nézek rá meglepetten. Nem azért, mert nem tartanám alkalmasnak a gyerekvállalásra, csak nagyon hirtelen jött.
- Szóval nem volt betervezve? Max erre hogy reagált? - rengeteg kérdésem van, de nem akarok túl sok lenni és nem akarom megbántani sem.
- Kicsit amúgy irigykedem is. Olyan sokszor érzem azt, hogy jó lenne már családot alapítani, de nem jön össze - kicsit komolyabb hangon mondom, hiszen tényleg régóta vágyom családra. Az idő rohan és a karrieremen kívül minden más területen csak egyhelyben toporgok. Haladni szeretnék már. Jót tenne az életemnek.
- Ha kell segítség bármiben a pakoláson kívül csak szólj - ajánlom fel a segítségem, de nem bírom ki, hogy ne lazítsak a témán egy kis humorral. -  Kim Kardashian szülészorvosát szeretnéd vagy menjünk Dubaiba? - vetem fel az ötleteim.

Marco & Lumie

'Once upon a time..'

-Egy mázlista vagy, hogy a szép kis tested még ezt is kibírta..-az alkohol tele van kalóriákkal és mégis mindene ugyanolyan rendbe van, mint amikor utoljára láttam a lézerharcon, már amennyire ezt ki bírtam érezni az ölelésből. Máskor talán felhánytorgatnám, hogy kanapén piálásban én is remek vagyok, így szólhatott volna, hogy csatlakozzak, de jobb így, hiszen már nem gondolkozhatok olyan felelőtlenül, mint korábban. Pedig lassan egy pohár borért szó szerint ölni tudnék. Egy jó koktélról pedig már inkább ne is beszéljünk..
Azt kell mondanom, hogy talán bizonyos szempontból még előnyére is válhat ez a szakítás, hiszen most olyan zsigerből bókolt egyet, hogy még én is zavarba jöttem pedig már hallottam sok hasonlót férfiak szájából és kicsit sem bírtak megmozgatni. De tőle még el is pirultam néhány másodpercre. Ami még jobban meglep az az, hogy még folytatja is a kis játszadozást ez pedig nagyon is kedvemre van.
-Kezdheted sorolni, hogy mit vegyek le és már dobom is le a textilt.-persze nagy a szám, mint mindig, hiszen ez még bőven benne van a komfortzónámban. Főleg ha Marcoról van szó.
A következő témával azonban látványosan sikerül szöget ütnöm a fejébe és csak mosolyogva figyelem, hogy szinte megfullad szegénykém. Hát igen. Ha azt mondtam volna neki, hogy elmegyek Ázsiába 2 hónapra meditálni valószínűleg még a szemöldöke sem emelkedett volna fel, de a baba téma jóval meglepőbb az én számból.
-Tényleg.-bólintok néhányat megerősítve azt amit korábban mondtam.
-Egyikünk sem akart még csak párkapcsolatot sem, csak kényelmes volt, hogy egy hosszú nap után nem kell "vadászni" csak felhívtuk egymást és már meg is volt oldva a szórakozás estére.-alig láthatóan megvonom a vállamat.-Hát szerintem el tudod képzelni. Kiborult, kiakadt, haragudott magára. Én sírtam.. jó volt.-nevetek egyet kínomban.
-De a végére megbékélt. Próbál mindenben segíteni ha már így alakult.-Max tényleg totálisan odateszi magát, hogy mindenem meglegyen ez pedig elég megnyugtató egyébként.
-Ez a szörnyű nem? Mások vágynak a családra, a babázásra. Én meg így teherbe esek pedig úgy félek az egésztől, mint a tűztől.-fogamzásgátló mellett sikerült mindezt összehozni, ami szerintem különdíjas mutatvány.
-Lehetnél a pasim, hogy a Wood szülők leszálljanak rólunk és ne akarják, hogy Max még el is vegyen.-hát igen. Ők azt hitték, hogy Max barátnője vagyok, hiszen ezt kamuztuk be nekik így végülis jogos a felvetés a részükről, hogy papíron is legyünk egy család, de ez ilyen formában nem történhet meg.
-Csak viccelek.-vagy nem? Marco amilyen jószívű még lehet el is gondolkozna rajta, de nem akarom, hogy az újságok megrángassák egy ilyen cifra sztori miatt.
-A Kardashian dokit kérem, természetesen.-nevetek fel. Nem mintha nagyon lenne beleszólásom. Az én anyám szerintem hívna egy sámánt és azt akarná hogy otthon szüljek egy kis medencében. Max anyukája pedig valószínűleg már most leszervezte, hogy New York legjobb magánintézményében szülhessek.
-Menjünk?-jut eszembe a többes szám.
-Jössz majd fogni a kezem amíg kinyomom valahogy a babámat?-szinte el is érzékenyülök. Ezek a rohadt hormonok.

- Ahh ne is mond... azért lesz vele bőven dolgom megint - mondom miközben kicsit belecsípek a hasamba. Nem mondanám hogy elhíztam, sőt most se számít rossznak az alakom, de ettől jóval szálkásabb az, amit elvárnék magamtól és amit elvárnak tőlem a vásznon. A sok ital megviselt, pedig jártam edzeni a depis időszakomban is. Edzés közben ki tudok kapcsolódni, olyankor nem gondolok semmire, csak az edzésre figyelek. Persze full részegen nem mehettem be a terembe, de olyan állapotba ritkán kerültem.
- Tudtam! - vágom rá rögtön. - Ezért nem állok ki ellened ilyen párbajban. Simán lenyomnál - nevetek, hiszen kettőnk közül ő a bátrabb ilyen téren. Furán vagyok összerakva, hiszen egy szerep kedvéért sokkal hamarabb ledobom, mintha egy lány kéri. Valamiért tőlük jobban zavarba jövök, mint a kameráktól. - Amúgy meg tudnod kéne, hogy mit mondanék először - forgatom a szemeim, bár nem hiszem, hogy beszéltünk már ilyenről, de nincs olyan fiú aki ne a felsőjét venné le először. Ettől izgatóbb darabot nem is talált volna. Sokat mutat, de hiába lát sokat az ember, ebből még többet akar. Miket gondolok? Fura, hogy ilyen gondolataim támadnak.
A terhessége nagyon meglep, mindenre számíottam tőle csak erre nem.
- Ezek után lehet inkább valami erősebbet kérek - nézek a gyümölcslével teli poharamra. Ő meglepően lazán kezeli, szóval nem lehet annyira friss hír. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett a reakciója, amikor meglátta a két csíkot.
- Azért valami csak volt benne. Eddig szeretted a vadászatot. Bizots megfogott egy kicsit. Vagy csak ennyire jó az ágyban? - én is ismerem, sőt elég jóba vagyok vele, sok történetet hallottam már tőle. Max és én sok dologban különbözünk, de a sok emlék és a régi beszélgetéseink összekötnek. A hírnév után szerzett baráti kapcsolataim mind felszínesek. Sokkal jobban szeretem ezeket a régi barátságokat. Őszintébbek, mint a celebekkel való barátságok.
- Bízom benne, hogy ezt rendezni tudjátok. Biztos sok nehézség lesz, de nem gondolnám, hogy Max cserbenhagyna - nem tud elköteleződni, de ilyen helyzetben lehet rá számítani.
- Szerintem az is félne tőle, aki vágyik rá. Azért ez elég sok mindennel jár, bár nem akarlak még jobban beparáztatni - zárom le mielőtt tényleg elrontanám a kedvét. Egy gyerek nagy felelősség és teljesen meg tudja változtatni az ember életét.
- Fogsz még váratlan dolgokat mondani? Mert akkor addig nem nyúlok a poharamhoz, mert a végén megölsz - most is majdnem beleittam, amikor megkért hogy legyek a barátja.
- Amúgy nem ez lenne a legnehezebb szerepem - kacsintok rá. Na jó ez kicsit kínos volt, de nem tudtam hogy reagáljam le. Lumie egy nap biztosan egy jó barátnő lesz, sőt már lehet most is az, csak senkinek nem engedi hogy megismerje ezt az oldalát.
- Igen? Akkor hogy rázod le Max szüleit? Ha még is kell egy pasi csak szólj - tényleg megtenném érte. A szülők nagyon kellemetlenek tudnak lenni amikor irányítani akarják a gyerekük és párjuk életét. Ők más korban nevelkedtek, nekik ezek a modern kapcsolatok még furcsák.
- Ez így elég rosszul hangzik - rázom meg a fejem. - Ezt nem igérem, de szívesen bemegyek vagy meglátogatlak ha már kevésbé véres meg trutyis a helyzet -

Marco & Lumie

'Once upon a time..'

-Majd én megdolgoztatlak..-vonogatom meg a szemöldökeimet vigyorogva. Nem mintha szüksége lenne rá hiszen tényleg prímán néz ki, mint mindig még akkor is ha ő nem teljesen elégedett magával és ezt jelezve belecsíp egy kicsit a hasába... mintha lenne ott bármi azokon a szép izmokon kívül.
-Ha alul akarsz lenni, akkor szívesen lenyomlak magam alá..-vonom meg a vállamat egy ártatlan mosollyal. Hiába volt erős a kezdés nálam ilyen szempontból soha nem volt tabu téma, így biztos sokkal messzebb merek menni, mint ő, de így legalább tudom, hogy még nem estem ki teljesen a rutinból.
-Tudom, hogy mit mondanál először, de ez még nem azt jelenti, hogy nem akarnám hallani a szádból..-néha komolyan elgondolkozom, hogy valami baj van velem. Valaki más gyerekével vagyok terhes, de mégsem bírom lelőni magam, bár ez inkább Marco hibája. Mostanában tényleg tök normális voltam, de az ő közelében egyszerűen még csak a nyelvemre sem tudok harapni, hanem szűrés nélkül jön ki a számból a sok hülyeség. Így talán jobb is ha minél előbb elmondom neki, hogy mi is az a nagy hír, ami miatt hajlandó vagyok feladni a függetlenségemet és a költözés mellett kellett döntenem.
-Még nem szabadultam meg az alkoholtól úgyhogy whiskey még van a hűtőben, ha gondolod.-én már úgyse sok hasznát veszem pedig szerintem soha életemben nem volt nagyobb szükségem egy jó berúgásra. De már csak egy pár hónap és újra ihatok... de jó nekem.
-Nagyon jó az ágyban, de sokat dobott a dolgon, hogy ő sem akart semmi komolyat, így pedig elég kényelmes volt a dolog.-még szerencse, hogy nem keveredtek bele gyengéd érzelmek egymás irányába. Minden bizonnyal viszonzatlan lett volna a másik részéről. Most ha klasszikus családot nem is ígérhetünk a babánknak legalább abban biztos lehet mindenki, hogy mindent meg fog kapni tőlünk... és még a válás miatt sem kell izgulni.
-Tudom, hogy nem fog cserben hagyni. Megadtam neki a lehetőséget, hogy menjen a dolgára. Csak nem akartam egy szó nélkül lelépni a gyerekével pedig kifejezetten csábító lett volna egy szó nélkül lelépni.-nem kevés stressztől kíméltem volna meg Maxot. Hiába volt az ő döntése végül, hogy kitart mellettünk még mindig úgy érzem, hogy belekényszerítettem ebbe az egészbe. Én nem akartam a megszakítást mégis őt is magammal rántottam.
-Ez most olyan mint egy hullámvasút. Egyik percben rettegek a következőben pedig úgy érzem a világot el tudnám cipelni a hátamon.-legyintek egyet. Van amikor sokkal jobban megijedek amikor az emberek maximálisan támogatóak. Például anyám... na ő például totálisan meg tud borítani a higgadtságával.
-Nem. Befejeztem, ihatsz.-nevetek egyet. Tényleg szinte megfullasztottam szegényt... és nem úgy ahogy szoktam. Marco az a pasi, akivel az ember nyugodt lélekkel összeköthetné az életét, mert biztonságban lenne mellette. Talán egy másik életben amikor okos döntéseket tudok hozni az ő oldalán kötöttem volna ki.
-Szívesen megkérnélek rá, de őszintén nem akarom, hogy a firkászok megrángassanak téged ezzel a hírrel. Van elég bajod így is, mint hogy lehozzák, hogy a barátnőd terhes egy másik sráctól..-mármint gondolom először azzal kezdenék, hogy már fel is csinált majd még nagyobb port kavarna ha kiderülne hogy nem is az övé. Durva menet lenne az biztos.
-Jó akkor majd dobok egy üzit ha kimostak a babaléből.-egy rövidet kuncogok majd lehúzom a maradék gyümölcslevet. Lerakom a poharat majd lehuppanok a pultról előhozok néhány dobozt a szobámból amit előre összeragasztottam már, hogy csak pakolnunk kelljen.
-A felső polcokhoz te mászol.. az alsókat pakolom én.-vázolom neki a tervet miközben megállok az egyik legnagyobb szekrény előtt a nappaliban. Könyvek, mindenféle vacak. Olyan lehetetlenül sok holmim nincs szerencsére, de Max biztos rádörrent volna ha egyedül esek neki a lakásnak. Csípőre tett kezekkel nézek végig a dolgaimon.
-Köszönöm, hogy itt vagy.-fordulok végül Marco felé.

- Azt gondoltam, hiszen azért jöttem. Bár ahogy ismerlek, te ez alatt másra gondoltál - tényleg ideje leállnom, lassan én már több utalást teszek, mint ő és ez fordítva szokott lenni. Ennyit változtat az emberen, ha átesik az első igazi szerelmi csalódásán? Lehet nekem is már kisiskolás koromban át kellett volna élnem.
- Valamiért azt érzem, hogy tényleg én lennék alul - elgondolkodok, hiszen ő biztosan jobb benne, mint én, szóval mindketten jól járunk, ha ő van felül. Már megint mikre gondolsz Marco? El kell vetnem ezeket a rossz gondolatokat.
- Arra várhatsz - nyújtom ki a nyelvem. Nem tudom, hogy mit indítanék el, ha valóban kimondanám, de azt érzem, hogy nem szabad. Vissza kell fognom a piszkos Marcot. Így meg főleg, hogy egy terhes lánnyal állok szemben. Így belegondolva még jobban kellett volna figyelnem magamra.
- Jöhet! - talán innom sem kellene, de megkívántam. Úgy érzem, hogy szükségem van rá és nem a hír miatt.
- Elég sok srác van, aki nem akar komolyat. Kettőtök közül ő volt a szerencsésebb ebben az egészben - nem én vagyok erre a jó példa, de valamiért a fiúk nagyobb számban nyitottak az ilyen jellegű kapcsolatokra. Nem mondom, hogy nekem nem voltak ilyen egyéjszakás kalandjaim, de hosszabb távú barát extrákkal jellegű dolog sosem. Persze az előbbi sem volt gyakori, de az utóbbi tényleg ismeretlen terep.
- Szerintem mind a ketten helyesen döntöttetek - bár nekem ez ismeretlen terep, de szerintem hasonlóan cselekednék. Jól tette, hogy elmondta, lehet hogy Max most nehezen dolgozza fel, de ha évekkel később derül ki hogy van egy gyereke, azt még nehezebb lett volna feldolgozni. Remélem hozzám sem állít be egy nap egy kis Marco, de szerencsére erre nagyon kevés esély van.
- Rólad el is hiszem, hogy megváltod. Kemény csaj vagy, elbírsz egy gyerekkel - most meg van ijedve, de biztos vagyok benne, hogy idővel sokkal bátrabb lesz. Nem múgy ismerem, mint akit bármi is vissza tudna fogni.
- Köszi - nevetve emelem ismét a számhoz a poharam.
- Az biztos hogy sok kattintást érne az oldalaknak egy ilyen szalagcím, de hidd el ettől meredekebbeket is kitalálnak - valamiért nekem ritkán akarnak árta. A szerelmi életembe ugyan belemásznak, de  rosszakat alig kapok. Amikor barátnőm lett, akkor is inkább ő kapott a médiában na meg a követőimtől. A búlvár jó fiúnak akar beállítani, amit az én esetemben nem is olyan nehéz.
- Azért majd a szülés pontos időpontjáról ne felejtsd el tájékoztatni a menedzserem, csak hogy biztosan ráérjek - csak viccelek, ha szükség van rám, akkor egy üzenetre is tudok ugrani. Bárhol lennék úgy is elnéznék nekem, ha szülés miatt kellene lelépnem. Sok mindent elnéznek nekem.
- Azt ugye tudod hogy csak a filmekben vagyok Pókember? - kérdem miközben végigmérem a polcokat. Ráadásul nem is vagyok egy magas srác, sőt kifejezetten alacsony vagyok a manapság a 175 centimmel.
- Ugyan, tudod hogy bármikor bármiben szívesen segítek - mosolygok rá. Kevés igaz barátom van, legtöbben csak a hírnév miatt kezdtek el barátkozni velem, de Lumie tudom hogy nem. Őt már előtte is ismertem és semmit nem változott a kapcsolatunk gyerekkorunk óta.

Marco & Lumie

'Once upon a time..'

-Úgy ismersz?-vonom fel ártatlanul a szemöldökeimet, mintha fogalmam se lenne róla, hogy miért feltételez bármilyen mögöttes tartalmat. Egyébként rohadt jól áll neki ez az újfajta önbizalom. Sokkal bátrabban szólal meg mellettem, de valahogy még mindig benne van az a régi kisfiús báj, ami miatt megjön az embernek a kedve ahhoz, hogy megrontsa. Vagy csak én vagyok ilyen elvetemült?
-Hmm.. és hogy élveznéd.-kacsintok rá szórakozottan az biztos, hogy jól rendbe tudnám rakni, ha úgy alakulna... mármint ha nem lennék terhes. Basszus... ez az ő hibája. Mostanában tényleg jó kislány voltam, ő hozta ezt most ki belőlem.
-Évek óta várok, de én türelmes vagyok szivi..-halkan nevetek egyet. Legalább egy kicsit sikerült ellazulnunk mielőtt ledobom rá a "terhes vagyok" bombát.
Ha whiskey, akkor whiskey. Egy tiszta pohárba töltök neki egy kicsit és oda is viszem az asztalhoz. Elég sokáig elleszünk ezzel úgyhogy bőven ki fog menni belőle mire hazaindul, bár ma még úgyse viszünk át mindent úgyhogy akár itt is aludhat részemről.
-Az biztos, hogy jó dolga volt... most már megkérdőjelezném, hogy mennyire gondolja magát szerencsésnek.-valószínűleg semennyire. Mostmár viszont ez van és ezzel kell megbirkóznunk akár készen állunk erre akár nem. Tényleg elég kényelmes volt, amit műveltünk mindkettőnknek. Mindketten a karrierünkre akartunk koncentrálni, Max el sem akart soha köteleződni és én sem kacsintgattam ilyen irányba. Hogy a baba mennyit változtat rajtunk az egy egészen más kérdés lesz.
-Remélem, Marco... nagyon remélem.-mondom egy kicsit halkabban.
Azt gondolom, hogy így jártam el helyesen. Talán könnyebb lett volna eltitkolni Max elől az egészet, de akkor megfosztottam volna a döntéstől és később a gyerekemmel is szembe kellett volna néznem, hogy az apjától elvettem a lehetőséget, hogy az élete része legyen. 5 év múlva pedig biztos nem akartam volna felemelni úgy a telefont, hogy "helloszia... van egy gyereked akarod látni?".
-Keménynek biztos, hogy kemény vagyok. De vajon anyának is jó leszek?-őszintén rettegek ettől a résztől. Én szerintem egy nagyon jó családban nőttem fel, így jó példa van előttem, de az, hogy készen állok-e arra, hogy valaki más előtt járjak példaként az már más tészta.
Az ajkam sarkát harapdálva pillantok rá elgondolkozva. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire lazán kezelné a dolgot vagy velem még ezt a poklot is hajlandó lenne megjárni csak azért, hogy támogasson egy barátot.
-Te tényleg megtennéd, ugye?-kérdezem teljesen meglepettséggel. Benne meg tudnék bízni. Vele tényleg elő tudnám adni a Wood szülők előtt, hogy járunk. Még ismerjük is egymást annyira, hogy senkiben ne keltsünk gyanút.
-Mindenképp tájékoztatom a két lábon járó naptáradat, hogy mik a baba tervei.-nevetek egy kicsit megkönnyebbülve, majd közelebb is megyek a polcokhoz miután előkészítettem a dobozokat.
-Ez nem igaz. A Comic Con-on is láttalak már a szuperhős felszerelésedben.-vigyorgok rá. 157 centi magas vagyok. Lehet, hogy a férfiak között ő nem egy égimeszelő, de nálam még így is jóval magasabb. Ez a jó abban, hogy nem nőttem túl nagyra. Nekem gyakorlatilag minden pasi játszik.
-Tudom... ezért zaklattalak téged.-kacsintok rá. Rá tényleg mindig számíthattam. Sokszor inkább nem zavartam mert tudtam, hogy forgat és nem akartam, hogy felrúgja a terveit, de most tudtam, hogy ráér, így éltem is a lehetőséggel.