Az a bizonyos hét, amikor senki nincs a házban és magamra vagyok hagyva. Minden második hónapban megesik az ilyen, mert Josh üzleti úton van, vagy a szüleinél, vagy valahol a világban és én általában nem tartok vele, mert semmi értelme nincs hagyni benne a reményt, hogy egyszer lehet köztünk valami egészséges, azonkívül, mint ami most van és az sem a teljesen normális baráti kapcsolat, pedig mennyivel könnyebb lenne.
Ilyenkor van egy berögzött mániám, amikor a ház kiürül és a zajok elcsendesednek.Sokáig éltem egyedül, szakaszosan, hol társasággal, hol magányosan, megszoktam már, de akkor sem viseltem olyan jól, ahogyan most sem. A rutinom része volt, hogy bulizni indulok az éjszakába. Már egy ideje van egy elég jó hely, ahol VIP tagsággal tengetem az estéimet, ha éppen ahhoz van kedvem. Elég fura az egész, ahogyan hozzájutottam, Alfonso nem az az ember, akivel jóban rosszban együtt lehet a másik, mert számomra mindig volt benne valami rejtélyes, ő is egy lett volna azok közül, akik a csábos énem áldozatává esik,de ő okosabb volt. Valamilyen téren egy kicsit olyan, mint én, nem teljesen normális, és szinte sosem éreztette velem, hogy én kevesebb lennék, de ennél többet nem is nyújtott. Nem imponált nekem sosem, de van benne valami különleges, ami miatt visszajárok a klubba, és az első szavaimmal őt keresem. Barátok lennénk? Hát ez elég nagy túlzás, a mi kapcsolatunk bonyolult, el vagyok, de még milyen jól elvagyok, tudok neki beszélni bizalmas dolgokról, de nem vagyunk olyan barátok, akik minden nap egymással chatelnek, sőt szinte sosem. Összefutunk beszélünk, nevetünk, iszunk, táncolunk, mikor mihez van kedve az embernek és ennyi.
Ma pontosan ehhez a fura kapcsolathoz és  a hangulathoz volt kedvem, így mára taxiban ülve néztem New York fényeit, ahogyan a sötétben kivilágítják az egész várost. Itt szinte olyan, mintha sosem lenne este, mindig zajlik az élet, talán ezért is szeretem és nem akarok innen elmenni. De mégis hova mehetnénk, családom nincs, aki van az meg látni sem akar, sosem akart, jobb nem is felvenni vele bármiféle kapcsolatot.
Elég gyorsan odaérünk, mert az agyamban megannyi dolog forog, hogy szinte egy pillanatnak tűnik az út. Kiszállok, megigazítom a magas csizmám és a ruhám, majd fizetés után már hallom is a zenét, nem teljesen, hiszen az ajtó zárva van, mégis feldob már egy kicsit. A táskámban kutatva szedem elő a kártyát, amit a különleges helyem biztosítása miatt kaptam a tulajtól.
- Sziasztok Fiúk! - köszöntöttem mosolyogva biztonságiakat, majd a kártyámat felmutatva engedtek beljebb, de mielőtt bárhová is elindultam volna visszafordultam hozzájuk. Túl sok dolguk most úgy sincs, hiszen későn jöttem, már belépők nagyon nicnsenek és a VIP hely nem olyan népszerű főleg, hogy nem lehet bárhogy jegyet kapni oda.
- Alfonsohoz jöttem igazából, tudnátok neki szólni? - nézek szépen az egyik kigyúrt férfira, aki szinte azonnal mozdul a fejével biccentve jelzi, hogy intézkedik. Azt hiszem egész jó munkaerő van itt, vagy csak túl kivágottra sikerült a mai szettem.

“Hundred bands in my pocket, it's on me. Hundred deep when I roll like the army. Get more bottles, these bottles are lonely. It's a moment when I show up, got 'em sayin', Wow. Hundred bands in my pocket, it's on me. Yeah, your grandmama probably know me. Get more bottles, these bottles are lonely. It's a moment when I show up, got 'em sayin', Wow"

Talán nem én vagyok az a lány, aki minden hétvégén egy szórakozóhelyen tengeti az estéit, de tudom milyen az éjszakai élet, mert egyszer pontosan az a lány voltam, aki az unalom ellen és magány ellen pontosan a hangos és hangulatos helyekre menekült. Most már mondjuk van családom, bár ez elég erős kifejezés lenne, mert bár tényleg ők azok, akik sok idő után a legközelebb állnak hozzám, mégsem igazán a családom, mert azt hiszem nekem ez a szó, nem azt jelenti, mint másnak, nekem ez csak egy szó, nincsen nagyon mögöttes jelentése, mert sosem tudtam mit jelent. Barátok, igen ők azok, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok, érdekes kapcsolatok, akik hiába nem az életem mindennapos részei, mégis ők jelentenek nekem valamit. Velük tudok kikapcsolódni, magam lenni és nem olyan lány, aki nem szeretnék, a magányos, elhagyott, igen szomorú élet sorsú lány. Laza akarok lenni, mert akkor nem érzem, hogy valami nem stimmel az életemmel.
Nem véletlenül döntöttem ma Alfonso társasága mellett, bár sosem voltunk annyira nagy barátok, mégis olyan volt ő nekem, mint egy igazi homály néha, ami nagyon bejött, hogy ugyan nem tudok róla mindent, mégis ez minden, amire vágyok, mert ez a sejtelmes kapcsolat ad nekem rengeteget az életben.
A szórakozóhely elé érve már kéremis a segítséget, hiszen nem a tömegbe vágyom, hanem a kis kiváltságomat kihasználva villogtatom a kártyám, ami feljogosít egy sokkal kényelmesebb szórakozási módra és helyre. A srácok felkísérnek egy nem csendesebb, de sokkal nyugodtabb részhez, ahol hamar meg is célzom a bárpultot, és helyet foglalok, hogy így várjam a leendő esti partneremet. Nem is várat sokat magára,a srácai elég gyorsan intézkedtek, szinte még percek sem teltek el,mire érzem magam mögött a férfi parfüm illatát, és a hangjára és a közelségére fordulok meg mosolyogva.
- Én mindig. - vigyorgok rá, majd viszonzom a köszönését és a puszikat. Ő egy tipikusan olyan férfi, akiért döglenek a nők, sármos, nagyon karakteres arca van és mint már említettem olyan titokzatos a megjelenése, hogy legszívesebben kikérdezné az ember, de nekem nincsenek ilyen fajta terveim vele.
- Tudod, pont erre van szükségem,mértéktelen italra és egy jó társaságra.- kezemmel a mellkasára bökök kicsit kacéran. Igaz túlzok, hiszen az, hogy mértéktelen italozásba fulladjon az este nem igazán a tervem része, persze szükségem van egy kis boldogító szerre, de nem biztos, hogy felejtésig szeretném nyomni az esét, az nem vallana annyira rám. Szeretem ha a kontrollom alatt tudom tartani magam és ha iszok, akkor hamar elfelejtődik ez a fajta kontroll és elfelejtem ki is vagyok és ki akarok lenni.
Szememmel felfelé nézek, hiszen az egész testével fölém magasodva kommunikál velem, én csak mosolyogva válaszolok neki, míg hátra nyúlok a koktélért, amit korábban kértem ki. A szívószállal a számba kortyolok bele, addig leveszem róla a tekintetem, majd csak éppen rápillantva nyelem le az italom és adok választ a kérdésére.
- Hiányzott már a társaságod Alfonso. - nem ez nem füllentés,hiszen valóban nagyon régen találkoztunk és kell nekem a társaság néha,akkor olyan tudok lenni, mint azelőtt, hogy egy bizonyos féket behúztam volna az életemben. Szeretek vadabb lenni, így ilyenkor kicsit ilyen lehetek.
- Remélem nem tartalak fel. Mert bár, tisztelem, ha valaki olyan fontos ember, mint te, ma mégsem adnálak vissza senkinek, ha már megszereztelek az estére. - kacsintok rá huncut félmosollyal, majd egy újabbat kortyolok a koktélba.

“Hundred bands in my pocket, it's on me. Hundred deep when I roll like the army. Get more bottles, these bottles are lonely. It's a moment when I show up, got 'em sayin', Wow. Hundred bands in my pocket, it's on me. Yeah, your grandmama probably know me. Get more bottles, these bottles are lonely. It's a moment when I show up, got 'em sayin', Wow"