When did we see each other face-to-face? Not until you saw into my cracks and I saw into yours. Before that, we were just looking at ideas of each other, like looking at your window shade but never seeing inside. But once the vessel cracks, the light can get in. The light can get out.

Ennél elbaszottabb napom még talán nem is volt, pedig sok időt töltöttem a diliben, de ott jobbára nem kellett magamon kívül senki másért aggódnom azon túl, hogy itt még izgalmakkal is telítve volt a nap. Emberek haltak meg, egy a kezem által is, és elraboltak, megakartak vezetni, én pedig még védem is a seggét, csak tudnám minek...? Nem tartom magam rossznak, de akkor sem tartanám, ha megölnék. Közöm sincs a történetükhöz. És mindezek ellenére, még is elé állok, szembe a barátaimmal. Azokkal, akik nem csak megértenek, de őrültek annyira, hogy el is fogadjanak, én pedig viszont fogadjam őket. Még is mi a francot művelek? Mire kettőt pislogok érzem valakinek testének melegét, de nem tudom miért tippelek az eddig ágynál lévő Calere. Szinte már hitetlenkedve engedem le kezeim, miközben fejben felteszem a kérdést. Baszki, már megint? Az meg csak hab a tortán - pedig igazán nem kéne rajta csodálkoznom - hogy csupán eszköz vagyok, hogy ártalmatlanítsa Rowant. Ez pedig sikerül is, míg én próbálom összeszedni magam és nem véglegesen padlót fogni. Rowan még fel sem emeli a puskát, mikor Travis rá csap, ő pedig el is ejti egy fájó, de mintha még is színlel "jááj"-al. Éppen csak keze lüktető kezére fogott, mikor Travis egy percig sem késlekedve úgy fejbe vágta, hogy Rowan majdnem tett fordultában egy teljes kört, majd ügyetlenül pont az ágy mellé ájult.
- TRAVIS! Neked teljesen elment az eszed?! - kiáltottam kétségbeesve, mert ha már választani kel ki haljon meg hármójuk közül, akkor inkább Travis, de Rowan semmiképp. Abba sem voltam biztos, hogy lélegzik e még, de aztán láttam, hogy a halántékánál vérzett kicsit. Az már valahogy fel sem tűnt, hogy Locky is akcióba lépett, mert a földről felkelve Rowanhez térdeltem és hátára fordítottam.
- Rowan! Rowan!! - szólítgattam kétségbeesve, és igazán még akkor sem nyugodtam meg, mikor láttam mozogni szemöldökeit, olykor talán szemét, de nem úgy tűnt, mint aki felakarna ébredni. De legalább él. Még biztosan. - Hívni kell a men...! - szóltam volna hátra a fiúknak könnyes szemekkel, de akkor Travis felrántott a földről és kiviharzottunk az ajtón. Cale majd nem el is talált. Mi a franc történik?! Nem voltam biztos benne, hogy Cale nem-e ölne meg, ahogy abban sem, hogy Rowannel minden rendben lesz odafent. Próbáltam erős maradni, de egy igazi lelkiterror volt ez a nap, és nem voltam biztos benne, hogy épésszel vagy egyáltalán élve megúszom. Leginkább azért siettem Travis után, mert nem akartam elbotlani a lépcsőn és lezúgni, és persze mert féltem, hogy Cale véletlenül engem lő le.
- Nem akarok háborút... - hüppögtem, mint egy kislány, mert a barátaim odafent, és közben ránk vadásznak, miközben próbáltam a békére törekedni, hogy megint minden olyan legyen, mint régen. Legalább is nekik. - Bántottad Rowant... - nyüszögtem pulcsim ujjába törölve egyik szemem. Az meg sem fordult most a fejemben, hogy megálljak és esetleg beszélni próbáljak Calel. Nem hiszem, hogy ment volna.
Nem tudom Travis miért gondolta, hogy Cale nem bántana, de az tiszta sor volt odalent, hogy pajzsnak használ, ami persze ha az ösztöneinket vesszük figyelembe teljesen érthető, de akkor is. Csessze meg! Ha viszont most akár próbát is teszek a keze alóli kibújásra, fölöslegesen próbáltam kiállni érte, bár eddig is mire mentem vele...?
- Cale... Hívd ki a mentőket... - hüppögtem neki, bár nem szándékosan elterelés céljából, inkább csak, hogy el ne felejtse, hogy Rowannek segítségre van szüksége. Nem tudtam miképp végződik a nap, de szerintem senki se, mert állandóan változtak a dolgok. Mint reggel is. Mikor azt hittük sarokba szorítottuk Shanet, aztán hirtelen fordult a kocka, és ők álltak nyerésre, de végül még is meghalt. Jaj ne... mi van, ha ez most is így lesz...? És még Rowan is meghal... Cale utálni fog és Lockyval fog megöletni. Vagy előtte még meg is kínoznak. Én meg nézhetem végig mindenki halálát a hülyeségem miatt. Bár Travisnek sikerült eltorlaszolnia az ajtót, nagyjából ennyiben ki is merült a biztonságunk, ami túlzással sem épp ideiglenes, ugyanis néhányszor neki fut Cale és szerintem simán áttöri szék ide vagy oda. Travis meg... most akart kipurcanni. Megtöröltem az arcom, és mivel nekem sem volt jobb ötletem, ezért inkább csak abban bíztam, hogy viccel és nem most dobja fel a talpát. Le is térdeltem mellé és leütöttem kezét és kicsit megráztam.
- Nehogy nekem elájulj! Szerinted ezért álltam ki érted? Hogy 5 perccel később halj meg?! Ne csináld már Travis... eddig meg se kottyant neked néhány lövés... ez sem lehet annyira komoly. - pillantottam le az alatta növekvő vér tócsára és a vörösre színezett felsőjére, ami ugyan elbizonytalanított és ez arcomról is leolvasható volt, de nem szóltam érte, hátha... nem veszi észre, hogy jó, ha a szervei nem potyognak kibelőle. Csak remélni tudtam, hogy a rendőrség úton van és kicsit lefoglalja majd Calet, amíg mi kitalálunk innen.
- Ne idegesíts, Rowanék a földalól is előkerítenének, de biztos nem bántanának, tudják, hogy szeretem őket... - motyogom, és ahányszor azt látom, hogy leakarnak csukódni a szemeim próbálom szóval tartani.
- Hé! Emlékszel? Azt mondtad segíteni akarsz nekem... hogy jobb lehetőséget kínálsz meg... fasz tudja, nem emlékszem, mert túl nagy a stressz, de ha meghalsz, hogy akarsz bármiben is segíteni, hm? Maradj életben, hallod! - simogattam az arcát, vagy néha kicsit megpofozgattam. Sokra nem mentem vele, Cale meg befog jutni. Felkeltem és föl-alá járkáltam. - Jó, hát ismerem annyira Travist, hogy kinézzem belőle, legyen valami titkos, rejtett fegyvere vagy valamilye, amit használhat, ha betörnének hozzá, szóval elkezdtem keresgélni. Mindent leszórtam, eldobáltam, felborítottam, míg nem találtam egy kapcsolót. Uh basszus, hát nincs rajta, hogy ne nyomd meg, de lehet, hogy valami házrobbantó rakéta vagy bomba. Hátra is néztem Travisre, és ha nem ő bíztatott rá, akkor is megnyomtam félve. Nagy zörgés, nyikorgás és hirtelen még annyi világosság sem volt, mint előtte. De legalább is a holdfényét faszán kizártuk.
- Oké, most nyírtam ki magunk... - sóhajtottam halkan, aztán fogtam egy tiszta, kocsi szereléshez használatos rongyot és odasiettem vele Travishez, hogy a derekához nyomjam.
- Sajnálom Travis... Igazából sosem akartalak megölni... legalábbis tisztább pillanataimban. Nem akartam, hogy meghalj, mégha nem is kedveltelek. Sajnálom, hogy így elszúrtam mindent és ennek te iszod meg a levét... - motyogom szomorúan, mert igazából már nem számítottam segítségre, az már szinte csoda lett volna. Én pedig nem tudom ellátni őt még amatőr szinten se, így nem tudtam mi mást tehetnék, mint, hogy elbúcsúzom tőle.

A new encounter

Oh Dear Alisa, you will never change

Ahhoz képest, hogy kezdetben még azon aggódott, hogy bántottam Rowant, ne adj isten olyan súlyos sérülést okoztam neki, eléggé megzuhanva térdelt le mellém és aggodalmaskodott.
Persze. Mert eddig golyóálló ruha volt rajtam, azért nem fogott a golyó. De most nem ilyen a helyzet. Most bizony azok a golyók sebeket ejtettek rajtam és megsérültem.
Maradjak életben? Könnyebb kérni rá, mint teljesíteni... Sajnos ez nem így működik.
- Igyekszem, hidd el... - motyogtam és próbáltam éber maradni és erőt venni magamon.
Mikor a szoba elsötétedett, felkattintottam a villanyt, aminek kapcsolója a fejem felett volt. Már meg is feledkeztem a vasfüggönyről...
Sajnálkozott, de ezért nem csak ő a felelős. Én is hibás vagyok, hogy most ebbe keveredtünk, mert lehettem volna megfontoltabb, átgondoltabb is. De nem voltam.
- Semmi baj. Most már úgy sem tudunk változtatni a helyzetünkön. Ezt ketten szúrtuk el, nem csak te vagy hibás. - mondtam kedves mosollyal, bár a mosoly kissé torzra sikerült a fájdalmak miatt.
Útba igazítottam hol találja az egészségügyi dobozt és mondtam neki, hogy tud megfelelő kötözést nyújtani nekem, hogy minél tovább húzzam, közben hallottam, amint Cale lövéseket ad le az ajtóra, de szerencsére nem ért vele célt.
A fa ajtón ugyan át tudta verekedni magát, de a vasfüggöny már számára is kihívást jelent.

***

Már a cukrászdában is nagy figyelemmel kísért minket egy férfi. Magas, száznyolcvan körüli férfi, kissé züllött kinézetű, a maga módján elegáns. Elias Silas, az egyháztól eltanácsolt ördögűző és magánnyomozó, aki jó ideje Rowan és Cale nyomában volt.
Többször is beszélt már egyes emberekkel, akik megerősítették abban a hitében, hogy a két gyilkos démoni megszállás alatt áll. Nem hétköznapi emberek, hanem gonosz erők megszállása alatt állnak.
Nem a cukiban volt, hanem annak parkolójában, a kocsijában, onnan nézte az eseményeket az ablakon át és egy ideig követte is őket, ám végtére is mivel megsejtette hová mennek, egy idő után leállt és más felé ment.
A közelben leparkolt, mikor mi már az épületben voltunk.
A hátán egy hatalmas tákával, másik kisebb táskával a vállán, cigivel a szájában indult meg a ház felé. Néhány perc séta után el is ért a környéket, figyelte, amint Lock leadja a lövéseket, majd a házat megkerülte és a túloldalról osont be a cigit elnyomva.
A dörömbölés és a lövések hangja után ment, majd az ajtófélfa mellé bújt és hangtalanul letette táskáit, utána bedobott a folyosóra egy fémpénzt, hogy magára vonja Cale figyelmét. Ez be is vált, Cale kijött a folyosóról, eltávolodva az ajtótól. Mikor elért a nappalihoz vezető ajtóhoz Elias elé lépett és egy hirtelen mozdulattal csuklójára ragadt, fegyveres kezét a plafon felé emelte és többször is gyomron térdelte, kezét pedig az ajtófélfához csapkodta, amiből kiesett a pisztoly.
Megkezdődött egy heves dulakodás, ami miatt Lock nem tudott lövéseket leadni, mert attól tartott a heves küzdelemben még Calet találná el.
A gyilkos földre került, Elias fölé, de Cale vad rugdosásba kezdett, amitől Elias kénytelen volt egy időre távolságot tartani. A bűvész kést ragadott, majd azzal esett Eliasnak, viszont Ő sikeresen kitért a szúrás elől. Elkapta a karját is és vállai felett átdobta, így ellenfele a dohányzó asztalon landolt összetörve a rajta lévő porcelán teáskészletet és lesodorva ezt-azt. Ezt kihasználva Lockhart rálőtt, míg Cale nyöszörgött egy sort sajgó háttal. Mivel Elias pont ekkor mozdult bele a lövésbe, nem találta el, de ezután már fel volt készülve, hogy a mesterlövész ki tudja hol és mikor fog rálőni.
Cale gyorsan leugrott az asztalról és egy rúgással megindította Elias felé, aki átugrotta és nekirontott a gyilkosnak, majd földre küldte, közben ő is rázuhant. Cale ágyékon térdelte, majd szájba fejelte, amitől Elias lefordult róla. Cale ismét kést ragadott, fölé fordult és szúrt, ám Elias kitette a kés elé a tenyerét, így azt fúrta át a penge, miközben az ördögűző hangosan felordított fájdalmában.
- És még én vagyok az őrült! - kacagott Cale.
- Csak egy stigma.... - mondta Elias lekezelően, közben egy gyomron térdeléssel leküldte magáról és kihúzta a kést a tenyeréből. A vérével szemen locsolta, majd egy jól irányzott ütéssel elkábította.
Egy biztonságos ficakba lépve bekötözte vérző tenyerét, majd Rowan szobájába húzta és egy szekrényt tolt az ablak elé.
Mikor látta, hogy Rowan ébredezik és tudta, neki akar rontani egy jól irányzott fejbe rúgással visszaküldte kábába.

Lesietett táskáiért és elsőnek a kába Rowanhez lépett. A nagy táskából különböző ezüst bevonatú acél elemeket vett ki, amikből kereszt alakot formált és masszívan össze is szerelte az elemeket. Rowant a keresztre fektette és T alakba kitárta karjait.
A másik táskából egy pár szíjat vett elő és csuklóinál fogva az állványhoz szíjazta, majd nagy méretű ezüst csavarokat vett elő és egy csavarbehajtót, amikkel átfúrta a gyilkos tenyereit és hozzá rögzítette vele az acél állványhoz. Mint jézust.
A lábait szintén szíjakkal fogatta oda.
Ugyanezt Callel is megcsinálta, végül mindkét férfin felvágta a felső ruházatot és kiterítette két oldalra.
A táskából előpakolt néhány fontos eszközt.
Többek közt egy keresztet, ami tőrben végződött, szentelt vizes üvegeket, kereszteket, különböző köveket, gyertyákat, sót, fáklyát és még több más eszközt is, pl.: Ékszereket.
Kezeire fehér, katolikus liturgikus kesztyűt húzott, majd kezébe vette a sót és saját magára és a környezetére, majd rájuk is.

When did we see each other face-to-face? Not until you saw into my cracks and I saw into yours. Before that, we were just looking at ideas of each other, like looking at your window shade but never seeing inside. But once the vessel cracks, the light can get in. The light can get out.

Nagyon úgy tűnt, hogy innen már nem lesz hova tovább. Travis szép lassan elvérzik, én meg aggódhatok egyrészt amiatt, mert mostantól lehet haragban leszek a fiúkkal, ami tudjuk jól mit jelent, másrészt, függetlenül az előzőtől, én továbbra is aggódni fogok értük. Talán nem vagyunk a legmegbízhatóbb kis csapat, és igen, mindhármunk elég... őrült, de azt gondolom pont ettől olyan különleges a barátságunk. Zokszó nélkül keltem Cale védelmére, pedig Shaneről odáig csak hallottam max, Rowan pedig hátsószándék nélkül nyújtott segítő kezet, mikor szükségem volt rá. Tudom, elég nehéz megérteni, mert külső szemmel ezekből mit sem látni, de Travis talán pont emiatt nem fogja soha megérteni, milyenek az igazi barátok. Ha ő is köztük lenne - és nem gyűlöletben, meg ellenkezve - ő is látná, hogy a sok rossz ellenére igen is jó emberek. Mondjuk magyarázok én itt... hiszen pontosan tudja milyen kapcsolata lehetne most is Rowannel, ha nem kaptak volna össze. Cale pedig melléjük csapódott volna, őt is hamar megkedvelte volna, és kölcsönösen taníthatták volna egymást. Ehhez képest most lehet Rowan is meghal, Cale talán morci rám is, és Travis... nos elmerengve nézek az alatta lévő vértócsába, miközben elszánom magam a búcsúra. Még ha nem is mutatja biztos fél... mindenki fél a haláltól, ha csak egy kicsit is. És ilyenkor még ha hasztalanok is, még ha nem is menti meg, jól eshet neki, hogy itt van vele valaki, aki beszél hozzá amíg... nos... meghal. Most inkább bele sem akarok gondolni Shane mit érezhetett, mikor haldoklott miattam és tudta, hogy megfog halni. Rajta sem látszott, hogy fél, és nem is mertem odamenni és végignézni a haláltusáját, de azért volt bűntudatom, amiért én öltem meg. Cale miatt is, meg magam miatt is.
A veszteg zár ugyan segített, hogy több időnk legyen, de kétlem, hogy még az utasításait követve is képes lennék úgy ellátni, hogy ne purcanjon ki. Vérre is szüksége lenne, és mivel ma már bekapott egy lövést, ami miatt így is szüksége lett volna pihenésre, most igen csak necces a dolog.
- Tudtad, hogy a rókák monogám életmódot folytatnak? Mármint egy életre szólóan választanak párt... Tudom már elég késő, és minden bizonnyal ha nem így alakultak volna a mai dolgok, akkor sem lehetett volna változtatni a dolgokon, de talán ebben is lehet valami... mármint, hogy te és Rowan... Végtére is a képekből kiindulva azt láttam, hogy boldogok voltatok. Mármint olyan tökre őszintén és felhőtlenül vigyorogtatok mindegyik képen a legtöbb házassal vagy szerelmessel ellentétben. - motyogom, miközben igyekszem ellátni sérülését, de őszintén szólva nem vagyok oda se a sebekért - mármint az ilyen vért ontó, lyukas husis sérülésekért - se a vérért, amiben most szó szerint könyökig tocsogok, szóval nekem is kell a figyelemelterelés, mert a szagtól már így is kissé rosszul vagyok. - Lehet neked ő volt a róka párod. Mert hát gondolj csak bele mennyi furcsa jelenség van ebben. Szereted a rókákat, és róluk vetted a mintát, neki meg pont olyan vörös a haja, mint a rókáké és pont úgy is viselkedik néha, mert az ember sose tudja, hogy most éppen jófej akar lenni, vagy sunyizik és hátba akar lőni... - teszem hozzá és mindeközben szépen be is fejezem a kötözést, bár a kezem nincs mivel lemosni, szóval megvárnám míg vagy Cale lenyugszik vagy eljutunk egy kórházig. Ekkor hallom meg odakintről a zajokat. Fel is kapom a fejem és az ajtóhoz lépek, hogy kihallgatózzak, de elég hamar meggyőződöm róla, hogy verekedés folyik odakint. Valaki valaki ellen, s lévén, hogy Calet már nem hallom az ajtó előtt... ő lesz az egyik. De ki a másik? Kétlem, hogy Rowan, mert ő inkább bíztatná Calet, Locky meg neki dolgozik.
- Valami baj van odakint... - motyogom Travisnek, s bár félek kimenni, meg nem is szívesen hagynám itt, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Caleék a barátaim. Lövöldözést hallok és kiabálásokat. Igazából most se tartom túl jó ötletnek, hogy közbe avatkozzak, lévén, hogy folyamatosan hullanak a számomra fontos emberek, de lehet így is bekövetkezik a tragédia, utána meg okolhatom magam, mert meg sem próbáltam. Francba... Vissza guggoltam Travishez és kezem az ép vállára tettem.
- Én most megpróbálok kimenni és meglesni, hogy mi folyik odakint, nehogy valaki más is... akarom mondani, nehogy valaki meghaljon. Te addig pihengess. Keresek telefont, és akkor tudsz hívni mentőt vagy rendőrt addig. De tudnom kell, hogy mi van odakint. Szerintem valaki betört hozzád... - beszélek halkan, mert idő közben minden el is csendesül, és őszintén elég horror film feelingje van az egésznek, és kurvára nem szeretnék az a szereplő lenni, akiről csak azt hisszük, hogy túléli, de végül rohadtul meg hal. Viszont azt sem szeretném, ha Rowanéknek baja esne. Nem voltam biztos a dolgomban, az erőfölényről nem is beszélve, mert most szerintem egy szimpla mosómedve is simán elintézne, de hát ilyen vagyok... akkor is megpróbálok segíteni a barátaimon, ha tudom, hogy valaki mással talán többre mennének. De mivel nincs más...
- Ha meghalnék, hamvaszatok el. Cale szerint úgy is feltámadunk egy új testben. - suttogtam még oda neki, aztán mint valami remegő őz, aki most fog kilépni a tisztásra, de fél a vadászoktól, óvatosan ki osonok, miután elveszem a széket az ajtóból. A hangok felvezetnek, így lehetőleg csendben fel is megyek az emeletre, hogy lássam mi van. Bevallom némileg aggasztó, hogy a motoszkáláson kívül senkit nem hallani. Se Cale morgását, se Rowan hahotázását. Nálam meg semmi fegyver - nem mintha nagyon tudnám őket használni - és könyökig csöpög rólam a vér, a ruhámról és a térdemről nem is beszélve. Nem tudom igazából mire kellett volna számítsak, de mikor elértem az ajtóig, amit ha kellett be is löktem és megláttam a... nem is igazán tudnám megfogalmazni mit láttam, és a fickó sem volt ismerős, de a vért és a - vélhetőleg ájult - fiúkat látva keresztre feszítve, olyanokat dobbant a szívem, azt hittem szívinfarktusom lesz... huszonévesen, milyen brutál lenne.
- Ó, bazd meg! - fordultam egyből sarkon, és lekezdtem roham léptekben le lerohanni a lépcsőn, de félúton meg is álltam. Nem mehetem szólni Travisnek, hát csóri nem, hogy nem tud segíteni, de bele is halna két lépcső fokba, nem hogy a fickóval a küzdésben. Locky sehol... Mit csináljak? Mi a faszt csináljak?! Féltem, ideges voltam, és legszívesebben felkeltem volna ebből a kurva rémálomból. Visszarohantam, ha csak a fickó utánam jött, mert akkor eszeveszett menekülésbe fogtam a házban.
- Nem szabad! Csúnya vagy! Dobd el, fúj! - mordultam rá az ajtóból mérgesen, és közben mutogattam ujjammal, hogy dobja el, ami a kezében van és hagyja békén őket. Talán nem ez volt a legokosabb ötletem az életben, de hirtelen nem tudtam mit tegyek. Bele is avatkozzak, de ne is dögöljek meg... nehéz ez egy agyilag gyereknek. Akkor láttam meg a szobában elejtett puskát, ami még Rowannél volt. Csak éppen félúton köztem és a fószer között. Egy késsel többre mennék. Nem akartam sokat vacillálni, lévén, hogy ő is láthatta, hogy a puskával szemezek, ezért neki is iramodtam, hogy felkapjam a földről.

A new encounter

Oh Dear Alisa, you will never change

Gyda monológja cseppet sem segített a helyzetemen, sőt, talán még rontott is valamennyit, mert csak még inkább magam alá kerültem. Szar dolog, ha az ember amúgyis tudja, hogy valamit menthetetlenül elszúrt, még újra és újra fel is hívják rá a figyelmét. Most sem történt ez másként, Gyda újra és újra tudatosítja bennem, hogy elcsesztem és már helyre se lehet hozni. Talán ez még a haldokolásnál is rosszabb volt.
Egyszeriben abba maradt a robaj, Cale mintha lenyugodott volna, vagy történt valami, ami miatt el kellett mennie. Nem tudom pontosan mi folyik odakinn, de nem tartottam okos ötletnek, hogy kimenjen, de tudtam, nem tarthatom vissza, így miután elcsíptem félbe hagyott mondatát, miszerint nekem már úgyis mindegy, akkor csak bólintottam.
- Rendben. De legalább élve gyere vissza.
Figyeltem, amint távozik, majd a kocsim felé néztem.
Valahogy el kell innen tűnnöm, orvoshoz kell jutnom. Nagy nehezen fel is tornáztam magam, majd folyamatosan kapaszkodva mentem el a kocsiig és beültem. Benyomtam a kapunyitót, hogy a garázsajtó kinyíljon. Magam megerőltetve nyomtam le a kuplungot és ráadtam a gyújtást a kocsira, majd betettem egyesbe. A kézifék kikapcsolása után ügyelve a kuplung csúsztatására lassan kigurultam, majd nagy nehezen kapcsoltam egy kettest és egy hármast is, hogy sietős tempóban tudjak kórházat keresni.
Figyelni és koncentrálni is nehezemre esett, de igyekeztem. Ezen is túl kellett esnem, én vagyok a Fehér Róka. Bár mélységesen aggódtam Gyda miatt is, tudtam, hogy Lockhart biztosan az ő segítségére fog sietni, nekem viszont nem volt már sok hátra. Időközönként a kormány felé is billent a fejem, de mindig sikerült visszahajolnom. Sokat segített, hogy az autósok dudáltak rám a rossz vezetés miatt, hiszen már fél lábbal a másvilágon voltam.

Elias felfigyelt Gydára, majd még az orra előtt felvette a pisztolyt és kidobta a szobából le a lépcsőn.
- Csak lassan a testtel. Nem kell aggódni, nem fogom megölni őket. Csak kiűzőm belőlük az őket megszálló démonokat. Csak meg akarom menteni a lelküket a pusztulástól. Ha fontosok neked, hagysz dolgozni - mondta igen csak lekezelő hangon, de valóban nem emberölés volt a szándéka, még ha Gyda azt is hitte.
- Ezeket az embereket most az ördög szolgái uralják, nekem pedig meg kell tisztítanom a lelküket a rátelepedő sötét erőktől.

When did we see each other face-to-face? Not until you saw into my cracks and I saw into yours. Before that, we were just looking at ideas of each other, like looking at your window shade but never seeing inside. But once the vessel cracks, the light can get in. The light can get out.

Bosszantó érzés, mikor más vagy, mint a többiek, és ezt te is tudod, leginkább abból, hogy sejtéseid ők maguk igazolják be. De ami még ennél is bosszantóbb, hogy ahelyett, hogy mindenki törődne a maga kurva dolgával, azzal vannak elfoglalva, hogy megváltoztassanak. Hogy olyanná válj, mint ők, vagy, amilyet ők akarnak. Valaki gonosznak, valaki őrültnek, míg mások démonnak tartanak minket, miközben ők ragaszkodnak foggal körömmel a megváltozásunkhoz, amiért akár ölnek is vagy kínoznak. Még is mi a picsáért nem tud mindenki magával foglalkozni? Kevesebb gyilkosság történne, ha magunkkal foglalkoznánk ahelyett, hogy másokat ócsárolnánk. És most itt állok, fegyvertelenül egy idegen emberrel szemben, aki támadó eszköz nélkül is simán legyűrhet - talán, mert nem biztos - és a barátaim kínozza, ha nem ténylegesen ki is végzi őket, mert ebben a minutumban nem vagyok benne biztos, hogy igaza mond. A puska amiért nyúlok, hangos koppanással ér földet a földszinten, talán tönkre is megy. Mérgesen pillantok fel a férfire.
- Hogy a picsába nem zárták még magát diliházba?! - förmedtem rá idegesen. De bezzeg engem jövet menet bedobnak oda, pedig hozzá képest én csak képzeletbeli lényekkel beszéltem és jóó... egyszer elkábítottam Travist. De ez meg itt...?
- Nekik nincs semmi bajuk! - ordítottam rá, aztán nekifutásból térd hajlaton próbáltam rúgni, ami vagy sikerült vagy nem, de a lényeg, hogy felmarkoltam közben azt a keresztszerű kést combjába szúrtam, ha tudtam kétszer is, és csak utána próbáltam a kereszthez menni és leszedni róla őket.
- Srácok! Ébresztő! Nem hagyom, hogy bántson benneteket ez az őrült, de fel kell kelnetek! - estem neki a szíjaknak, már ha a sérülés elég időre lefoglalta a fickót. Ha nem maradt nyugton a fickó, megfordultam és elkezdtem hadonászni a késsel. Igazából, ha nem akart volna kiugrani a helyéről a szívem, feltudtam volna idézni, amiket Travis tanított, mégha nem is olyan sok az, de most még arra is képtelen voltam. Ez a nap borzasztó kimerítő volt testileg és lelkileg is.

A new encounter

Oh Dear Alisa, you will never change

Eliast váratlanul érte, hogy Gyda megtámadta, sőt, még a szent tőrrel is megtámadta, majd megpróbálta kiszabadítani a megszállt testeket. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy Gyda is megszállás alatt állt, így őt is el kellett fognia, de őt már nem kábította el. Ő nem jelentett túl nagy veszélyt, még sérült lábbal is sikerült elég hamar elfognia, miközben a szíjakkal babrált. Elsőnek csak egy ezüst bilinccsel az ágy lábához bilincselte, majd miután ellátta lábát és összeállította a keresztet a lányt is hozzá szíjazta és odacsavarozta.
Remélte, hogy több váratlan vendég már nem jön.
Fogta hát a kését és felvágta Gydán a ruhát, ha volt a melltartót is levágta, aztán gyertyákat gyújtott. Mindhárom őrült feje felé rakott egy fekete, majd fejük mellé egy piros és egy fehér gyertyát. Jó vastag gyertyákat.
Mivel Gyda volt bal oldalt, mellé helyezett egy égő fáklyát, majd Rowan mellé, aki a másik oldalon volt. Cale volt középen. Tömjén füstölőket gyújtott és a testek közé rakott belőlük.
Kezébe vette a kereszt alakú tőrt és megtisztogatta saját vérétől, majd Gydához lépett és sóval hintette, aztán leguggolt és egy pentagrammát karcolt a homlokára, majd különböző szent jeleket és szavakat karcolt a melleire, szegycsontjához és a hasára.
Ezt megcsinálta Callel és Rowannel is.
Elővett egy liturgikus köpenyt, ami ráadásul még illett is a kesztyűhöz, közben a füstölő illata átjárta a szobát. Felvette a köpenyt és egy szentelt vizes flakont, amin fújófej volt. Egyenként lefújta az arcukat vele, mellkasukat, nem zavartatva magát, ha esetleg Gyda, vagy a többiek időközben dühödt, vagy kétségbe esett ordítozásba kezdtek volna.
Meggyújtott egy másik gyertyát, egy ezüst színűt, aminek forró viaszát a mellkasukra csurgatta kereszt alakot formálva a viaszból, majd félre tette és egy arany keresztben végződő "pálcát" is vett magához, ami a kifeszített jézust is ábrázolta. Maga elé emelte, majd másik kezét a magasba tartotta és szónoklásba kezdett.

"Esküszöm nektek, minden tisztátalan szellemnek, minden pokolból jött kísértetnek, minden sátáni hatalomnak, a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit János a keresztsége után a pusztába vezetett, hogy legyőzzön benneteket fellegváratokban, hogy hagyjatok fel a támadásaitokkal a teremtmény ellen, akit Ő a föld nyálkájából a saját dicsőségére és tiszteletére formált; hogy reszkessetek a nyomorult ember előtt, mert a mindenható Isten képmását látja benne, nem pedig emberi gyarlóságának állapotát. Add meg magad tehát Istennek, aki szolgája, Mózes által téged és rosszindulatodat a fáraó és serege személyében a tenger mélyére vetette. Add meg magad Istennek, aki Dávid, az Ő hűséges szolgája szent énekek éneklésével száműzött téged Saul király szívéből. Add meg magad Istennek, aki Iskarióti Júdás, az áruló személyében elítélt téged. Mert most Ő ostoroz téged isteni ostorával, Ő, akinek színe előtt te és légióid egykor felkiáltottatok: "Mi közünk van hozzád, Jézus, a Magasságos Isten Fia? Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz minket?" Most Ő hajt vissza benneteket az örök tűzbe, Ő, aki az idők végén azt fogja mondani a gonoszoknak: "Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült." Számodra, gonosz, és követőid számára soha meg nem haló férgek lesznek. Olthatatlan tűz áll készen számodra és csatlósaid számára, te átkozott gyilkosok fejedelme, a kéjvágytalanság atyja, a szentségtörések felbujtója, az aljasság mintaképe, az eretnekségek előmozdítója, minden ocsmányság kitalálója."

Ezen a ponton többször is megérintette őket fejükön, mellkasukon a kereszttel, de hosszú nyele miatt még csak hajolnia sem kellett.
Üres, kesztyűs kezére imafüzért tekert, majd sót hintett a sebeikre és ezüst kereszteket nyom, szúrt a mellkasukra vésett egyik mélyebb sebbe, de szónoklása nem hagyott alább.
Sókört szórt maga köré is és szentelt vízzel locsolta őket is és magát is.

"Távozz hát, istentelen, távozz, átkozott, távozz minden csalárdságoddal együtt, mert Isten akarta, hogy az ember az Ő temploma legyen. Miért tartózkodsz még mindig itt? Adjatok tiszteletet a mindenható Atya Istennek, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia. Adjatok helyet az Úr Jézus Krisztusnak, aki a legdrágább vérét ontotta az emberért. Adjatok helyet a Szentléleknek, aki áldott apostola, Péter által nyíltan lesújtott rátok Simon Mágus személyében; aki Annás és Szafira személyében megátkozta hazugságaitokat; aki Heródes királyban megvert benneteket, mert nem adott tiszteletet Istennek; aki Pál apostol által a vakság éjszakájával sújtott benneteket a mágus Elimában, és ugyanennek az apostolnak a szájával arra intett benneteket, hogy menjetek el Pythonissától, a jövendőmondótól. Távozzatok, most! Távozz, csábító! A magányban van a helyed; a kígyók fészkében van a lakhelyed; szállj le, és mássz velük együtt. Ez a dolog nem tűr halasztást; mert íme, az Úr, az uralkodó gyorsan jön, tüzet gyújt előtte, és az elébe szalad, és lángokba borítja ellenségeit. Az embert becsaphatod, de Istent nem csúfolhatod meg. Ő az, aki kiűz benneteket, akinek szeme elől semmi sem rejtőzik. Ő az, aki elhárít titeket, akinek hatalmának minden alá van vetve. Ő az, aki elűz benneteket, Ő az, aki örökké tartó pokol tüzét készítette nektek és angyalaitoknak, akinek szájából éles kard fog kijönni, aki eljön, hogy tűzzel ítélje meg az élőket és a holtakat és a világot."

When did we see each other face-to-face? Not until you saw into my cracks and I saw into yours. Before that, we were just looking at ideas of each other, like looking at your window shade but never seeing inside. But once the vessel cracks, the light can get in. The light can get out.

Nyilván magamat sem hagytam, egyszer még az arcán is végig karmoltam, miközben a keresztre próbált feszíteni, bár nem hiszem, hogy meg is vakítottam. De a csavarozás nekem is sok volt, így érthető módon mire a gyertya gyújtásra került a sor, én már elájultam. Ellenben Rowan éppen ekkor tért magához a kábultságból, leginkább a sérült tenyerei miatt, amik persze fájtak neki, de mivel ő alapból is másként éli meg a fájdalmat, nyitogatva szemeit, halkan, és ördögien felkuncogott, pedig még igazán nem is tudatosult benne a helyzet. Nem mintha úgy különösebben érdekelte volna.
- Ezt nevezem... mármint őrültségnek! - nevette, ahogy megmozgatta zsibbadó, véres ujjait.
- Mi lesz így veled...? Ennyi romlott ember közt, ha kialszanak a gyertyácskáid? - kuncogta, majd előbb maga fölé fordította fel és simán elfújta a gyertyákat, aztán oldalt is, így maximum az világította meg félig arcát, ami Calenél égett. Amikor pedig elé került, hogy karcolgassa nemes egyszerűséggel szembe köpte. Nem árt vele különösebben, de most mit idegeskedjen, nem? Ellenben ő szerette húzni ellenei agyát.
- Mi lesz már...? Fel is boncolsz végre, vagy azt már tiltja a vallásod...? - röhögte el magát, s mivel feje nem volt leerősítve, csak azért sem adta magát olyan könnyen. Sőt harapni is harapott, így érthető módon nehéz volt a bármit is rá karcolni. A szónoklatot pedig szó szerint végig röhögte, de olyan hangosan, hogy még a fickó hangját is elnyomta. Mikor rájuk rontott Locky, úgy vihorászott Eliason, mintha csak egy elcseszett Tom és Jerryt nézne. Látszott rajta mennyire élvezi a műsort, egy percig sem zavarta különösebben a só vagy a sérülése. Az arcát tekintve kapott már durvábbat is. Mikor eltalálta Locky tovább nevetett.
- Te szerencsétlen jószág! Legalább lenne tököd befejezni, amit elkezdtél! Emiatt tuti pokolra kerülsz, cimbi! Alig várom, hogy összefussunk! Persze a soros neked is ki kell várnod, mert még vannak előtted páran, akiknek el kell patkolniuk, de fuss csak, menekülj! - nevetett a fickó után, majd miután őt kiszabadította Lock, ő is kiszabadított minket.
- Nem sietted el cimbi... Lejárt a munkaidőd, vagy mi? - kuncogta hátba veregetve és így kicsit össze is vérezve Lockot, majd takarójával betakart engem, míg Calere egyik tiszta felsőjét terítette. - Manapság nagy divatja lett a kereszteknek... - tette csípőre kezét, miközben Cale vérző homlokát figyelte. Nem feledkezett el Travisről, de úgy gondolja vagy már halott vagy megszökött, jelenleg pedig össze kellett még szednie csapatát. Aztán kotort magának öltönyt, ha már a másikat szétcincálta a férfi, és Lockra nézett.
- Ideje haza menni... A cirkuszban majd helyrehozza a dokink ennek a buta birka balfaszságát. Épp elég, hogy én ilyen csini vagyok. Ne csináljunk már divatot a heg tetkókból... - vigyorodott el. Igazából fizetni is hajlandó volt Lockynak, ha esetleg nem volt hozzá kedve, hogy hazavigye őt és minket is a cirkuszba, de így vagy úgy eljutunk odáig, mielőtt akár a rendőrség kiérne. Ott pedig a mészáros doki kezelésbe is vesz minket, hogy lehetőleg nyoma se maradjon a mai napnak.