A decemberi koncertet sikerült idő szűkében kölcsön motyóval megoldani, de ez nem mehet így hosszú távon. Na nem nekem volt szükségem kölcsön holmira, hanem Isa-nak, mert hangszert tudott hozni, de minden más, ami kellett volna, az nem állt rendelkezésére. De hogyan is lehetne koncertképes motyója, ha egyszer most játszik először ilyen volumenű zenekarban? Szóval nem lett volna jogos elvárni, de épp ezért is segítünk neki: a zenekari kasszának bőven belefér, hogy őt is felszereljük szépen, eleve azért is van elkülönítve ilyesmire egy összeg... Cat-et is könnyű volt meggyőzni a kiadás szükségességéről, pláne, hogy Isa milyen jól állta első koncertjén a sarat és ő is meggyőződhetett arról, hogy jól döntöttünk. - Szia shredkirálynő*! - vigyorgok rá, ahogy megpillantom őt a megbeszélt találkozási ponton a Delivering the Goods nevű hangszerbolt előtt, ahol középsuli után én is melóztam. A nevét egy Judas Priest számról kapta az üzlet, szóval, ha fura is, a szubkultúra tagjai értik. És ez a lényeg, mert itt trombiták, meg nagybőgők mondjuk nincsenek, csak olyasmi, ami a kemény zenékhez kell. - Remélem készen állsz, hogy keressünk neked színpadképes felszerelést. Megérdemled. - veregetem meg a vállát. - Amire tuti szükséged lesz: egy erősítő fejre, egy négy-tizenkettes hangládára, kell egy boost pedál, vagy, ha két csatornás erősítőt választasz akkor kettő szóló kiemeléshez, egy színpadi hangoló pedál, egy delay effekt... alsó hangon. - sorolom a "bevásárló listát". - Ha bármi eszedbe jut és szeretnél, akkor csak mondd. - jelentem ki egy kacsintás kíséretében, majd gallérjánál fogva kicsit igazítok cseppet leharcolt bőrkabátomon, ami alatt egy pólót hordok (jól bírom a hideget) meg egy kissé kopottas farmert, amiről nem hiányozhatnak a láncok se... végül belépünk az üzletbe. - Bill, öreg haver! A hölgynek kéne valami horzsolós holmi, amivel a gitárját meg tudja dörrenteni! - kezelek le egyből az egyik eladóval és mondom el, hogy mi járatban vagyunk, ő pedig bólint. - Egy pillanat skacok, megnézem mink van és jövök a listával, aztán meglátjuk, mit akartok kipróbálni. - fogja kezébe a pultról a jegyzettömbjét és már indul is hátra.
Miután kiválasztottak engem nem maradt sok időm a pihenésre, hisz készülnünk kellett a koncertre. Nagyon sokat dolgoztam, dolgoztunk. Munka előtt és után mindig próbáltam, hogy ne hozzam őket rossz helyzetbe, hogy a koncertünk tökéletes legyen. Izgultam nem is kicsit, de ahogy megszólaltattam a gitárom minden félelmem elszállt és csak a zene maradt. Jól éreztem magam, nagyon jól. Még a mai napig is nehéz felfognom ezt az egészet, de hosszú évek óta most végre tényleg úgy érzem, hogy minden rendben lesz. Kicsit korábban érkeztem a megbeszélt időponthoz képest. Nem, nem vagyok az a maximalista típus, de nem is szeretem, ha rám várakoznak. -Szia Erik! Nem vagyok én semminek sem a királynője.-Szerintem ők sokkal jobban nyomják, sokkal több is a tapasztalatuk. Nekem még rengeteget kell tanulnom, de ez csak még jobban motivál és lelkesít. -Ez igazán kedves tőletek!-Természetesen jólesik a dicséret. A gitárt nem akartam, hogy ők vegyék meg nekem. Úgy éreztem, hogy azt magamnak kell, hisz innentől kezdve ő lesz az én „szerelme”, az én társam. Sokkal erősebb kapocs fog hozzá fűzni így, mintha csak kaptam volna. Keményem dolgoztam és végre megkaptam érte a jutalmat. Bólogatva hallgatom a listáját. Ez nem kevés… És milyen sokba is fog kerülni, te jó ég! Biztosan jobban örültek volna egy olyannak, akinek ezek a felszerelések megvannak és nem kell még pluszban rákölteni. Nah majd egyszer visszafizetem nekik. -Oki! Rendben lássuk, aztán majd meglátjuk!-Bólintok egyet, azzal követve őt belépek a boltba. Illedelmesen köszöntöm a fickót, be is mutatkozom neki, ha érdekli, ha nem akkor maradok a sima köszönésnél. Miközben várakozunk az eladóra elindulok körbe nézni a boltban.
- Dehogynem! Nem a semmiért választottunk. - vigyorgok a vöröskére, majd megrázom a fejem. - Ugyan, ez nekünk is fontos, jobb, ha saját holmival vagy bármikor színpad képes, mintha bérelgetni kell. Szóval szóra sem érdemes. - legyintek, majd megyünk az üzletbe, ahol rendelkezem is, lássuk a medvét! El is megy az eladó srác, hogy a lista első és legfontosabb tételét, az erősítőt megnézze nekünk. - Remélem szorgosan gyakorolsz Isa. - kérdem, majd lassan jön is vissza a srác. - Körbenéztem, hogy mi a helyzet és van pár variáció, bevittük őket a kettes hangszigeteltbe, próbáljátok ki őket ott. - jelenti, mire én vigyorgok és megveregetem a vállát. - Köszi, öreg haver! - majd elindulok a megfelelő irányba. - Gyere kislány, nehogy elvessz itt nekem, mert pótolhatatlan vagy! - jegyzem meg könnyedén, majd el is érjük a helyiséget, ahol már vár minket pár erősítő fej. Egy EVH 5150 III fej persze 50w-os kivitelben, egy Laney IRT60H na meg egy Randall Diavlo RD45H fej, mindegyik egy-egy 4x12-es hangszóró láda tetején áll. - Na, ragadj gitárt, aztán válassz egyet és halljuk. - veregetem meg a vállát, ahogy átnyújtom neki a bekészített hangszert. Kíváncsi vagyok mit választ. A modellek között van az is, amit én használok, de nem árulom el neki, hogy melyik az, ő szerintem pedig nem tudja...
Inkább nem állok le vele vitatkozni, mert annak semmi jó vége nem lenne. Ahogyan én is ő is nagyon makacs. Néha el is csodálkozom azon, hogy hogyan viselik el egymást bátyussal. Hiszen nagyon hasonlítanak egymásra. Mind a ketten iszonyatosan makacsak tudnak lenni. Emlékszem én azokra a veszekedésekre, amiket néha leműveltek egy-egy gyakorlás során… A végén mindig kibékültek és röhögtek az egészen. Szerencsések, hogy vannak egymásnak. -Nem… egy percet sem gyakorlok. Tudod nincs időm rá. Dolgozom, aztán haza megyek és lustálkodnom kell… Még, hogy gyakorolni. Minek az?-Mondom halálosan komolyan egy kis iróniával a hangomban, majd szélesen elmosolyodom. -Senki se pótolhatatlan Erik!-Kacsintok rá, majd követem őt. Ezt a boltot nem ismerem, így rá hagyatkozom. Ahogy felém nyújtja a gitárt megfogom azt, majd végig nézek az erősítőkön. Hogy mi alapján döntök? Nos csaj vagyok… szóval a kinézetük alapján. A fehér nem néz ki rosszul, de nem az én színem, így végül a Randallra esik választásom. Hogy miért nem tudom, de az volt a legszimpatikusabb. Miután mindent beüzemeltettünk beállok a helyemre felemelem tekintetem Erikre, majd egy biccentés és megszólaltatom a gitárt. Ösztönből játszom… Most amúgy sem az a lényeg, hogy mit vagy hogyan játszok. Most ki kell választanunk az erősítőt így a hangzásra koncentrálok leginkább és csak akkor fejezem be, mikor Erik leállít.
Makacs emberek vagyunk, ez tény. De kérdem én, ha sikert akarsz, nem kell hozzá makacsság? Szerintem egy jó adaggal szükséges... mondjuk hangszeren játszani eleve makacsságot követel, mert ugyan azt a hangsort akár milliószor is el kell játszanod újra és újra, hogy egy témát kigyakorolj, félsebességről a metronómmal a tempót növelve napokig gyakorolni valamit, szóval idegőrlő türelemjáték, ezért sem megy mindenkinek. De nekünk igen, ez pedig azért ad némi jellembeli alapot. - Igazad van! Remélem azért szívni még van időd egy kis crack-et mellette, de, csak ha nem foglal le a fű... - röhögök fel, mert egyikünk sem beszél komolyan, ez borítékolható. Nem is vettük be, ha komolyan mondta volna. - Akkor mondjuk úgy, hogy nehezen pótolható lennél. Elég sok emberből választottunk ki. - kacsintok vissza. - Amúgy meg egy éltere szóló rohadt nagy szerelem igen is pótolhatatlan tud lenni... - Sarah szőkesége villan be egy pillanatra. Én is próbáltam őt pótolni nők tucatjival, de... nem lehet. Van, amit nem lehet. Mondjuk gitárcuccot igen. Most is azt akarunk vásárolni. Igaz, Robb Flynn egy interjúban azt nyilatkozta, hogy van egy számára tökéletes Peavey 6505 feje, amit szekrényben tart zár alatt és csak album felvételekre viszi ki, mert az Az Erősítő számára, szóvla lehet, hogy tárgyakaban is akad pótolhatatlan... na, elhesegetem a gondolatot, hogy ajelenre és Isa motyójára koncentráljak. Ebben segít, hogy az eladó srác hamar visszajön, mi meg csekkolhatjuk először az erősítő fejeket. Mind a három típus rohadt jó, szóval kemény verseny lesz. Isa választ, én bólintok és figyelmesen hallgatok, elégedetten bólogatva, ahogy Isa játszik s a kedvéért az erősítő fej potmétereit tekergetem, hogy hallja, milyen, ha kicsit vágok a középfrekvenciából, a mélyet és a magasat meg megtolom, a magasat jobban, milyen a beépített boost és milyen a tiszta csatorna. A gain potival is eljátszom, hogy hallja, milyen mértékben tud a motyó torzítani, milyen a crunch hangszín és az, ha full fejtépősre lövöm be. Végül, ha eleget tekert, ellépek tőle és ránézek. - Na, hogy tetszett? - vigyorgok, a véleményét várva. - Amúgy, ha nem gyakoroltál, akkor is ki-be cseszett jól toltad most is. - dicsérem kicsit. - De van még két versenyzőnk.
-Hát persze… Meg persze a whiskyt sem hanyagolom. Szinte egész nap be vagyok állva, most is remeg már a kezem az elvonási tünetektől. Szóval nagyon remélem, hogy hamar végzünk itt.-Szerencse, hogy el tudunk poénkodni ezzel. Sajnos van, aki ezeknek a szereknek a rabjaivá vállnak. Én eleget láttam ahhoz, hogy tudjam soha nem esek kísértésbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy antialkoholista leszek, vagy egyszer-kétszer nem viszem kicsit túlzásba a piát, de nem tervezek napi szinten magamba önteni alkoholt megállás nélkül. -Erik! Csak nem?... Nem is tudtam! Mesééélj! Ki a hölgy és mióta tart?-Mindent tudok Sarahról, de neki ezt nem kell tudnia, így igen játszom a hülyét, mint aki semmit sem tud kettejükről. Mondjuk tény Erik nem is nagyon szokott ilyenekről mesélni, de remélem azért megbízik bennem annyira, hogy kinyíljon nekem egy kicsit. Ha nem is most azonnal, de idővel. Én magam nem tudhatom milyen lehet az a pótolhatatlan baazi nagy szerelem. Még nem volt esélyem megismerni, de egyelőre nem is hiányzik… Vagy legalább is úgy érzem, hogy nem hiányzik. Tetszik, ahogy megszólal a gitár, de valami mégis hiányzik nekem belőle. Egyelőre nem tudnám megfogalmazni, hogy mi. Majd ha kipróbáltam a másik kettőt talán egyszerűbben rájövök arra, hogy mi volt az, amit nem kedvelek benne annyira. -Ez kedves tőled, de nem kell túlzásokba esned. Ez neked a kisujjadból is menne.-Szélesedik ki mosolyom. -Amúgy nem volt rossz… De valamiért nekem nem az igazi. Nem tudom, hogy miért, de nem nyűgözött le. Szóval próbáljuk ki a másik kettőt is.-A választásom most a fehérre esik, az EVH-ra. Amint összeszereltük a dolgokat ismét lejátszom ugyanazt, hisz akkor tűnik fel legjobban az eltérés.
- Helyes, helyes. Örömmel tapasztalom, hogy erősen dolgozol a szintünk eléréséért. - nevetgélek. - Szóval ha végeztünk, egy-két üveggel nyugodtan bedobhatunk. Whiskyt persze. Meg egy vodkát. - vigyorgok tovább s játékból a vállába is bokszolok, mert miért ne? Isa-val mindig is volt egy ilyen viszonyom, menő csaj volt régebben is és mellettünk, fiúk mellett alaposan megedződött. - Hé hé! Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, csak elméleti síkon mondtam ezt. De ha már így kérdezed... - huncut fény villan meg a szememben s egy sörösdoboz bontófülét kotrom elő a zsebemből és térdelek Isa elé, hogy felkínáljam neki. - Leszel a fele seggem? Akarom mondani a feleségem! - próbálok komoly arcot mímelni. És igen, mindezt az utca közepén képes vagyok megtenni. De a közjáték után komolyabb teendők után nézünk azért. Például kezdjünk kipróbálni erősítőket. Az elsőt ki is választja Isa, én pedig keresztbe tett karral állok és hallgatom, valamint a játékát is figyelem. Még mindig kicseszett jól nyomja. - Jó vicc. Ne becsüld alá magad ennyire. - azt éppenséggel nem mondom ki, hogy egyébként ő sokkal technikásabb nálam, de így van. Ő jobban elvégezte a házi feladatot, mint én. Ez pedig jó, mert inspirál és vezérel a fejlődésre. - Hm... picit talán több volt a magas karcosság a kelleténél. mondjuk azon lehetne még állítani, de az első benyomás elég fontos. Akkor jöjjön a következő... - Isa választása alapján az EVH-ba dugom át a kábelt, hogy aztán átkapcsoljam rajta a standby-t is és a lány játszhasson, persze ugyan azt. - Azt hiszem itt kiegyensúlyozottabb volt a hangkarakter. - jegyzem meg végül. - Meg ott van benne némi vintage karakter is ezzel a "barna hang" megközelítéssel. - szeretem az EVH hangját nagyon is, egy bődületesen jó motyó, de a Randall és a Laney sem rossz, sőt... lehet lesz még egy jó jelölt, ha ezek nem jönnének be neki.
-Csak bírjam kivárni!-Nevetem el én is magam. Mondjuk minden hülyeséget félre téve tényleg szívesen ülök be ez után vele valamit meginni. Régen beszélgettünk már… Mármint kettesben. Érdekelne, hogy mi a helyzet vele és jó lenne kihúzni valamit belőle Sarahról. Kiszélesedik mosolyom szavaira. Legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy mindent tudok, de megígértem Sarahnak, hogy nem mondom el. Nehéz, nagyon nehéz, de bízom benne, hogy nem sokáig kell titkolózni. Nem is értem miért nem meri elmondani nekem. Nem lesz ettől kevesebb. Én örülök nekik nagyon is. Meglepetten pislogok rá, mikor letérdel és megkéri a kezem. Először csak körbe pillantok. Sokan figyelnek minket, de nem izgat. Tekintetem visszavándorol rá, majd újabb széles vigyor és felé nyújtom bal kezem. -Megtiszteltetés lenne a fele seggednek lenni!-Kacsintok rá ezzel elfogadva a felkérését. Ha feláll még egy puszit is kap tőlem, de csak az arcára. A közönségünk kissé meglepődik a jeleneten, de nem foglalkozunk vele. Mintha mi sem történt volna megyünk be a boltba, hogy megszerezzük a megfelelő felszereléseket. A második erősítőnek a hangja már sokkal jobban tetszik nekem. Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen csak így érzem és kész. Úgy vélem ezzel sokkal többet ki tudnék hozni a gitáromból, de persze nem feledkezem meg az utolsóról sem. Nem fogom őt kihagyni. -A kettő közül eddig ő a nyerő, de lássuk a harmadikat is.-Mosolyodom el és, ha át is kapcsolta harmadjára is lejátszom ugyanazt a zenét.
Kezdőlap
