csokit zabálni; hegymászás; pletykalapokon nevetgélés; kártyavárat építeni, utána eldönteni
Csoportom:
bűnüldözés
Jellem
Hogy milyen vagyok? Voltam pár pszichomókusnál, ők tudnának rólam mesélni... Vagyis talán mégsem. Ott alig szoktam kimondani bármit is. Maximum, ha kapok csokit.
... Visszatérve az eredeti kérdésre... Leginkább azt mondanám, hogy apám lánya. Mára már nyugalmazott rendőrparancsnok, ám még mindig ugyanolyan éles az esze, akár egy borotva. Mindig is szeretett újat tanulni, nehézsége csak a számítógépek, okostelefonok és ilyenek világával volt. Ő tipikusan a régi, elfeledett módszerekben hisz a mai napig, még én is tőle tanultam egy-két apróságot. Mindent neki köszönhetek, anyámnak semmit szinte... Ő alkoholista lett, mikor tizennégy lettem. Nem törődött velem előtte sem, de utána is csak akkor kellettem, mikor rosszul volt a tömény alkoholtól. Azt tanultam tőle, hogy mennyire le lehet zülleni rövid idő alatt. Semmi komolyat, semmit a női létről, semmit nem adott. Inkább csak elvett. A szívem egy részét, meg apáét is. Mindig is nyugtalan voltam, minden érdekelt. Én is hasonló akartam lenni, mint apám. Ha hős nem is, de igazságért és jóért tenni. Harcias vagyok, imádom a harcművészetet, pár hónapig oktattam is FBI tanoncait. Temperamentumom hevesebb, de tudom kontrollálni magam, persze, nem minden esetben. Volt, hogy egy ilyen esetben nem figyeltem eléggé, s meglőttek. Sok hibám volt az életben, be is szoktam vallani, és elismerem őket, mert tanulásra kényszerít. Tudok tökre barátságos, haverkodós is lenni, csak ahhoz az kell, hogy a másik fél is ilyen legyen. Általában megtalálom az összhangot, periódusokban rám jön az, hogy sokat dumálok, de az körülbelül a fehér hollóval egyenlő mértékű...
Avataron:
Diane Kruger
Múlt
...mini részletek az életem lapjaiból...
2017 márciusa, Manhattan
Közös lakásunkat kerestük a vőlegényemmel, Jimmel. Ő puccos, nívós városrészben akart, én viszont inkább a nyugisabb területeket nézegettem. Feszültek voltunk, leginkább én. Nekem elég volt az, hogy konkrétan egy olyan ügyön kell dolgoznom, amit nekem nehéz volt megemészteni. A helyszín borzalmas látvány volt, még úgyis, hogy nem az első volt nekem. Több tucatnyi volt már... Itt három gyerek halt meg. Egy épület robbant fel. Nem egy régi gázcső okozta. Nem. Egy ember. Szívem szerint nem mondanám annak. Egy állat... Igazából az sem, az állatok törődnek a saját fajtájukkal. - Ez csodás, nézd meg... Kis kuckó nekünk - mutattam rá egy belváros forgatagától messzebb lévő lakás adataira, de a nemtetszését rögtön grimaszkodással fejtette ki, s rámutatott egy Central Park melletti luxus lakásra. Én ezután aligha szóltam hozzá, közben megérkezett a futár a kajával, amihez sört ittunk kivételesen, merthogy az ő családjában a bor a minden. Én is imádom, de mi családunk viszont nem volt tehetős, mint ez a família, akik rongyrázóak voltak, de Jim másnak tűnt köztük.
2019 novembere, Brooklyn
Egy találkozóról értem haza, amely eléggé fontos volt. Egy ajánlatot kaptam, amit nem lehet visszautasítani, hiszen az FBI egy remek csapatához kerülhetek, ahol igazából jól is érezhetném magamat... Jelenleg azonban még csak alakulgat a dolog, én pedig még mindig mankóval járok, meglőttek pár hete, s még otthon kell maradnom legalább 2-3 hetet is akár, ami nekem sok lesz már. Sok lesz a tehetetlenség, folyton sorozatokat nézegetek, aztán este meg a férjemmel borozgatunk, meg pizzázunk, vagy nem tudom még... Elsődlegesen nem akarom terhelni őt az új munkával, hiszen még én se vagyok biztos, hogy elfogadom. Gyakorlatilag úgyis azt kapnám tőle meg, hogy miért nem pihenek, miért mászkálok el, még gyógyulófélben vagyok, blablabla. Egy sms-t kapok tőle: Helló, szívem! Ne haragudj, elfelejtettem, hogy ma van az a buli Nate-nél, tudod...az a jogi karos haverom, szóval kicsit később érek haza, ne haragudj, tényleg. Csók! Hát akkor ma egyedül borozok, meg nézem tovább azt a nagyon idióta sorozatot, valamint belepörgetek annak az új ügynek aktáiba, amin a kollégák dolgoznak, én pedig szokásomhoz híven, nem tudok leállni az ilyenekkel. Függője vagyok a hivatásomnak.
2022 augusztusa, Manhattan
- Aláírtam... most már akkor hagyod, hogy végezzem a dolgomat? - dobtam le a papírköteget az asztalra. Próbálok nem kizökkenni a rideg stílusomból, amit felvettem a mostmár ex-férjem ügyvédi irodájába belépésem előtt. Teljesen érdektelen pofát vágok, meg egyébként is, nem fog megoldódni a jelenlegi ügyek egyike sem, ha itt maradok. A házasságunk nem volt túl rózsaszín ködbe borult sosem, de az elején imádtuk egymást, de ez megváltozott, s leginkább én kezdtem el kifelé lépni a kapcsolatból. Hogy miért? Sosem az zavart, hogy védőügyvéd, - jó, oké, ez egy kicsit hazugság volt -, hanem az, ahogyan próbált felemelkedni az elit világban. Nárcisztikus, de nagyon okos. A lépései felértek mindig a sakktábla legjobb lépéseivel. - Miért sietsz? Netán már van valakid, akihez ennyire szaladnál, kedves ex-nejem?! - kérdését ignorálnám, amikor a következő húzása az, hogy végigsimítja ujjait a jobb vállamon. Amikor hozzáért a vállamhoz, a legkevesebb az, hogy elhúzódom elegánsan, visszafogva a temperamentumos énemet, aki már biztosan megajándékozta volna egy jobbhoroggal. Nem, nem teszem meg, pedig megérdemelné. Nem szólok hozzá többet, inkább felkapom a táskámat, majd kifelé igyekszem, s a telefonom épp meg is szólalt, főnök az. - Szia! Elnézést, amiért késlekedem... Sietek! - hangom egyszerre volt bűnbánó, amiért tényleg kések, és boldog, mert végre elmehetek innen.
2023 májusa, FBI iroda
Kiürült az irodarészünk, én maradtam már csak befejezni valamit. Még Jen is hazament, vagy legalábbis már nincs itt ő sem. Sok barátom nem volt az életem folyamán, de őt annak szeretném tudni. Csak egy férfi takarítót, - ha jól tudom, Juan a neve, valami latino fickó, de rendes -, pillantottam meg a szemem sarkából, aki kellemes levendulás illatot hagy maga után a felmosási procedúra után. Épp próbálnék írni a számítógépen, amikor zajt hallok a főnök irodája felől... Nem ment még haza vajon? Kíváncsiságból elmegyek az ajtaja előtt, de meglátom, ahogy ő is tevékenykedik valamin. - Azt hittem, leléptél már - a szokásos két koppkopp után szólaltam meg mosolygósabban. - Még én is befejezem a mai nap adminisztrációját, aztán... - csuklik el hangom, hiszen mialatt beszéltem, ő odajött, s csak nézett engem, majd pedig csókot lehelt arcomra. - Tudom, tudom... Ez gyors... Sajnálom. Nem volt helyénvaló - udvarias volt, mégis jó volt. - Holnap bejössz Mr. Donaldson kihallgatására? Én vezetem majd, de szeretném, ha mellettem ülnél, s esetleg át is adom egy ponton neked azt a szarházit - tudja jól a főnök, hogy imádom, ha rossz zsarura kell váltanom, s egymásra somolyogtunk. - Akkor holnap... - intettem neki, majd visszaballagtam az asztalomhoz, amely az ablak mellett volt, szerettem kibámulni, este pláne.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Az elhivatottság nagyon fontos, amikor valaki olyan felelősségteljes és megterehelő munkát végez mint ami te is, különben csak fél szívvel lehetne csinálni. Nem lehet könnyű nap mint nap szembesülni az emberek gonoszságával, főleg akkor, ha az olyan ártatlanokkal történik, mint a védekezni képtelen gyerekek. Személy szerint örülök, hogy vannak olyan elkötelezett rendvédők, mint te is, mert az áldozatos munkátoknak köszönhetően oda kerülnek a rosszfiúk, ahová valók. Legalábbis addig, amíg nem jönnek a szintén elkötelezett ügyvédek, és ki nem játszák a törvényt Azt gondolom, hogy az apád a magatartásával olyan példát mutatott neked, ami alapjaiban tette le az első téglát az életedben és talán akaratlanul is, minden cselekedetével erre a pályára taszított téged. Remélem, hogy nemsokára a magánéleted is olyan stabil lábakon fog állni, mint a hivatásod. Nincs más dolgod, mint foglalózni, színt és rangot admin ad majd. Jó játékot
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
The fastest way to break the cycle of perfectionism & become fearless mother is to give up the idea of doing it perfectly - indeed to embrace uncertainty and imperfection.
Kezdőlap
