Nem volt semmi különleges napunk, vagy bármi egyéb oka annak, hogy ma a barátnőmmel elmentünk egy bárba inni. Egyszerűen csak nem volt kedvünk a mai napot a klubban tölteni és nem volt ahhoz sem energiánk, hogy a sok sznob között egy puccos helyen húzzuk le a sörünket, ami ma rendhagyó módon megkívántunk. Csak egy kis szabad estét akartunk, mindentől távol, így lyukadtunk ki Brooklyn egyik bárjában, ahol eléggé érezhető volt, hogy nem igazán vagyunk odavalók. Ameddig a pénzt szórtuk és kértük ki az egyik korsót a másik után, addig nem volt gondunk, bár előtte sem. A sok fürkésző tekintetek azok, amik egy kicsit rémísztőek voltak, nem szokásunk ilyen helyekre csak így beülni, nagyobb társaság nélkül. Jártunk mi már itt, de akkor tízen voltunk a világ ellen, és nem kér védtelen lány, akik lassan már arra sem volt képes, hogy egy értelmes mondatot kinyögjön. Csak nevetni szórakozni akarunk, de a helyzet elég hamar fordult egy kicsit kaotikussá. - Csinik vagytok, kértek valamit még inni? - ül le mellénk egy majdnem 10 évvel idősebb srác és a haverja, én csak néztem pillázva G-re, aki talán még jobban kikészítette magát mint én. Én tudtam inni, de mindig volt annyi eszem, hogy ne úgy tegyem, hogy ha ilyen helyzet adódik ne tudjak reagálni megfelelően. - Igen egy vizet a barátnőmnek.- mosolyogtam a srácra, aki mellettem tette le a fenekét, míg a másik G mellett foglalt helyet. Tipikusan zárjuk körbe a lányokat módszer volt, bár azt nem tudják a pasik, hogy ez annyira kiismerhető és ugyanakkor kijátszható szituáció. Lehet ha nem kapok rögtön észbe már valamelyik közelebb került volna de a szemkontaktust tartottam az én felemen lévővel, miközben a kezemet a barátnőm vállára tettem jelezve, hogy nem igazán szabad préda ő sem. - Köszönjük a vizet, éppen indulni készültünk, de nektek további jó szórakozást. - szálltam le székről, miközben segítettem G-nek is lemászni róla, már mindkét kezemre és minden erőmre szükségem volt ehhez. - Máris mentek? - kérdezte G melletti srác, majd velünk együtt kezdett elindulni az ajtó felé. Ugyan a barátnőm a saját lábán járt, mégis kicsit inogott akárcsak a bátorságom már. Nem rossz környék ez, de ha két lány egyedül indul bulizni a legjobb környéken is megesnek ezek az esetek a mai világban. Fel vagyok rá készülve, klub tulajdonosként nem ez az első eset, hogy ilyet kell tennem, hogy megvédjem magam vagy a csajokat a helyen, ha egy hasonlóan nyomulós srác megy feléjük, és lehetetlennek tűnhet az elzavarásuk. - Randink van Manhattanben. - veti oda nekik G, teljesen komolyan, amit nem tudok hirtelen mire vélni. Mégis minek kell híresztelnie, hogy hova megyünk, jobb lett volna ha nem tudják merre a menet, még a végén csatlakozni akarnak majd, netán követnek, ami talán a legrosszabb kimenetele lehet az estének. Túlságosan gyorsan józanodtam ki, mert mi kifelé tartunk, de ők meg határozottan kísértek minket, mintha rá lenénnk szorulva. - Na jó srácok, azt hiszem ideje egy könnyes búcsúnak, egészen biztosan jó társaság vagytok, de minket pont ott várnak.- mutatok az utcán két srác felé, akik mellett majd szépen elsétálunk, nem tervezek bevonni még pasikat ebbe az egészbe, már csak az hiányozna, ha őket is le kellene vakarni magunkról. Megmentett minket egy lány banda, akik mellettünk léptek be az ajtón, és el is terelték a srácok figyelmét. G szomorúan nézett rám, amire én belőlem kitört a nevetés. - Tudod, amikor részeg vagy igazán kretén vagy. - mondom neki, miközben már veszi is ki a táskájából a cigit és rágyújt. - Te meg olyan, mint az anyám lennél.- néz rám felhúzott ujjal és felém nyújtja a dobozt, amit eltolok, mert most nem vágyok rá. A friss levegő jót tesz, kell az agyamnak, nem szeretem ha egy ilyen dolog elveszi a kedvem az estétől, de mivel nem olyan lányok vagyunk, akiket elkerül a férfi tekintet és még ráteszünk az öltözködésünkkel is, így ezen nem kellene kiakadnunk már, de én mégis mindig megteszem és trugózok rajta egy darabig. - A gyújtót elhagytam.- ereszti le a kezét G, miközben már fordul is meg, hogy újabb barátságot szerezzen az utcán. A srác vállát paskolva, kérdez rá, hogy van e gyújtója, mire egy ismerős arc fordul felénk. - Spencer? - kérdezem kicsit hitetlenkedve, mert már nagyon nagyon régen láttam a bátyám egyik volt legjobb barátját. Egyszer csak eltűnt az életünkből, előtte meg szinte állandóan a bátyámmal lógott, fura volt nélküle az élet, túl sokat lógott nálunk, vagy mentünk el közösen a bátyám baráti társaságával apám nyaralójába. De aztán felszívódott, nem volt többé közös nyaralás, vagy együtt töltött videojátékos esték, de most itt van, New York ezen részén, ahol nem gondoltam volna, hogy összefutok vele.
Néhány hete kezdtem ezen a helyen melózni, amolyan alkalmi munka volt ez is, mint a kínainál a csirkelábak pucolása, csak itt mondjuk valamivel jobb volt a közeg, piát kellett kimérni, és bőven akadt társaság is. Durva volt belegondolni abba, hogy korábban efféle helyekre még szórakozni jártam, én voltam a dúsgazdag kölyök, aki szórja a pénzt, és türelmetlenül szól rá a pultosra. Régen ez ment, viszont most fordult a kocka, s ami egykor nekem a szórakozást jelentette, az jelen pillanatban azt a célt szolgálta, hogy ne haljak éhen. A bár egész jó környéken helyezkedett el, a brooklyni fiatalok gyakran jártak ide, főleg ilyenkor, péntek és szombat este volt a legnagyobb forgalom. Most is gyülekeztek, rengeteg kisebb-nagyobb társaság vetődött be, voltak, akik a meccsről érkeztek, és olyanok is akadtak, akik alapozni ugrottak be, hogy aztán később tovább álljanak valamilyen táncos helyre. Nem, mintha itt ne lehetett volna táncolni, volt itt bőven férőhely hátul, még dj is jött, aki pörgette a lemezt és jobbnál jobb számokat játszott. Eközben tettem a dolgom a pult mögött, s míg az elején még tökéletesen hallottam, hogy ki mit mond, az est hátralevő részében, ahogy emelkedett a hangerő, egyre nehezebbé vált meghallani a hangokat. Ennek ellenére azért füleltem, s ha így nem ment, hát szájról olvastam, de sokan remekül megtanultak activityzni, s egész remekül tudták elmutatni nekem a vodka-narancsot, vagy a whiskey-bombát. Durva volt ez az este, egy nagyobb kör le is ment, sokakat kiszolgáltunk, aztán végre egy picit lazult a helyzet, meg beért az egyik kolléga is, így lett egy kis szabadidőm, pár perc, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Ki is sétáltam, a hátsó ajtót használva, aztán körbejártam az épületet, és a bejárattól nem mesze álltam meg, szerettem ott dekkolni, mert innen a szünetben meg tudtam nézni, hogy kik térnek be hozzánk. Odabent sokkal nehezebb volt felmérni a terepet, így viszont könnyedén ráláttam az arcukra. Egy idő után mégis meguntam azt, hogy a bejáratot kukkoljam, inkább rágyújtottam egy cigire, s azt kezdtem el szívni, mikor csatlakozott egy kolléga. Nem régóta ismertük egymást, de azért felszínesen el tudtunk dumcsizni dolgokról, ez most is így volt, míg valaki meg nem kocogtatta a hátam. Hátra fordulva kíváncsian néztem a két csajra, elég jól néztek ki, csak azt nem tudtam, hogy mit is akarhatnak, ám mielőtt még rákérdeztem volna, az egyikük a nevemen szólított. Nagyon meglepődtem ezen, ezért némi értetlenség is kiült az arcomra, miközben próbáltam jobban szemügyre venni a csajt. - Ne haragudj, mi ismerjük egymást? - kénytelen voltam rákérdezni, mert nem ugrott be. Vagyis, mintha ismerős lett volna ez a szempár, de nem is tudom. A gondolataimban kutakodtam, sajnos volt az életemnek nem is olyan rég egy olyan időszaka, amiből túl sok mindenre nem is emlékeztem, így még az is lehet, hogy talán egy belőtt estémen kavarodtam össze a csajjal.
indig minden körölmények között feltudom találni magam, sohasincs olyan, hogy túl nagy baj, csak túl kicsi találékonyság. Ezért is jött kapóra,hogy fiatalon elkerültem otthonról,nem hagytam,hogy a szülői félét, túlságosan puhává tegyen. Persze aggódtak értem apám és a tesóim, de valahogy sokkal könnyebb volt kezelni mindig is, ha nem a közvetlen közelében tették ezt. Mais kapóra tudott jönni, hogy lerázzuk ezt a két barmot, bár a csajok is segitettek, hogy elterelték a fogyelmüket és nem velünk foglalkoztak, addig meg tudtunk lógni. Én már mentem volna, igazából menekültem volna erről a helyről, amit eddig viszonylag kedveltem, de egy ilyen élmény nagyon rá tudja nyomni a bélyeget egy két bárra, és azt hiszem ez is ennek lett az áldozata. Vannak más helyek is ahova elmehetünk, ha nem vágyunk a sok sznob baromra, akikkel körbevesz az élet, és elég ha csak haza pályára megyünk, nem kell idegen klubba belépnünk ehhez. Pontosan tudom mit merre keressek New York-ban, az éjszakai élet lett az éltető erőm, amióta egyetemre járok és egyedül lakok,ezt hívják úgy, hogy addig üssük a vasat,amíg meleg, hát én konkrétan püfölöm, de ez nekem teljesen megfelel. A friss levegő jót tesz a fejemnek, már bent is éreztem, hogy hirtelen száll el belőlem a kótyagos érzés, amit a pia okozott, de itt még jobban azt érzem, hogy elszáll minden alkoholmámoros gondolatom és a lábaim is egyre stabilabbak, legalábbis az elmém szerint. A barátnőm gyorsan keveredik megint egy másik pasi mellé, aminek őszintén nem örülök, nem akarom megint kiszedni valaki mancsai közül, mert már rohadt fárasztó. Amikor a srác megfordul, akit letámadott, rögtön beugrik egy név, millió emlék és meglepődve nézek rá, miközben a barátnőm már tartja a kezét a gyújtóért. Értetlenül merednek rám mindketten, megértem, amikor utoljára találkozunk én kisebb voltam, sokkal fiatalabb, még nem voltam ennyire önálló és akár egy kisiskolás olyan voltam, hozzájuk képest, azóta elég sokat kikupálódtam jó irányba, és ha én állnék magammal szemben évekkel a gimi első évei után, akkor én sem ismerném fel magam. - Lu Machado. - nyögöm ki a nevem, mire G oldalba bök. - Gina Rodrigue, ha már itt a nevekkel dobálózunk, de a cigim a beszélgetéstől nem fog begyulladni. - neveti el magát, mint aki valami nagyon vicceset mondott,közben meg azt sem tudja merre áll arccal. - Ne mondd, hogy nem ismersz fel, mindig azzal ugrattál, hogy mennyire hasonlítok a bátyámra, szerencsére ezt már kinőttem. - fintorgok, mert régen tényleg elég fiús voltam a mostani énemhez képest és jogosan kaptam meg a “bókokat”, hogy akár én is lehetnék az ikertesója, ha pár évvel idősebb lennék. Mi a bátyámmal jobban hasonlítottunk egymásra, mint a másik két tesómmal, még az ikertesójával sem volt annyira jó viszonya, mint a kis szaros énemmel. - Fura, hogy pont itt futunk össze. - nem tudom hogyan kellene reagálnom, általában, amikor a tesóim ismerőseibe botlok, akkor el kell játszanom a jó kislányt, mert tudom, hogy ha nem így teszek másnap jön a telefon valamelyik nagyobbtól, hogy hallotta megint alkottam. Igen vannak ferde estéim, ami egyikőjüknek sem volt, kivéve a bátyámat, de ő sosem csesz le ha valami olyat teszek, amit másnap megbánhaton.
Magam se tudom, miért szívtam ezt a vackot, leginkább megszokásból talán, de úgy annyira nagyon már nem is élveztem. A leszokás persze egy másik kérdés, hisz hiába határoztam el már magamban azt, hogy le kéne tennem a cigit - csak úgy, mint az egyéb szereket - ám ez nem is olyan könnyű dolog. Ha a szervezet megszokott valamit, akkor kurvára nehéz. Így hiába is volt meg bennem a gondolat, hogy gyerünk, nyomd el, és hajítsd a kukába a dobozt, ezt még sem tettem meg. Épp kifújtam az utolsó füstkarikát - szerettem ezzel szórakozni a szünetben - amikor hátulról megszólítottak, s ahogy megfordultam, két csajjal találtam szemben magamat. Az egyikük láthatóan ittas volt, meg lehet, hogy a másik is, de még sem ez volt az, ami elvonta a figyelmemet. Csinosak is voltak, mégis arra kaptam fel a fejem, hogy az egyikük megismert. Én meg persze bámultam rá bárgyún, mint borjú az új kapura, kívülről biztosan viccesen festhettem. - Machado?? - nagyon meglepődtem, mikor meghallottam a nevét, hisz az egyik legjobb barátomat is így hívták, s persze hogy így már beugrott, ez a csaj nem lehet más, mint a kis Luana. Mert hogy, amikor medencés bulit tartottunk, akkor még olyan kis csitrinek tűnt. Ahhoz képest elég sokat változott, sokkal nőiesebb lett. Mosolyognom kellett volna talán, vagy vidáman a keblemre ölelni, mint rég nem látott jóbarát kishúgát, még sem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna. Leginkább meglepődtem azon, hogy mit keres ezen a környéken, meg aztán egy kicsit zavart is az, hogy összefutottunk. Mióta leléptem otthonról, megszakadt a kapcsolatom a családdal, és a régi barátokkal is. Lehet, hogy megutáltak, vagy már el is felejtettek, ki tudja? Egy biztos, nem tudok róla, hogy kerestek volna, meg én sem mentem utánuk. Haloványan még rémlett az, hogy a csaj bátyjával is csúnyán összekaptam, és azt hiszem, hogy az volt a legutolsó találkozásunk. - De-de, persze, Luana! Csak elsőre nem, mert olyan…megváltoztál - jegyeztem meg, ahogy végig futtattam rajta a tekintetem. Közben feltűnt, hogy a barátnője nagyon szeretne tőlem valamit, így gyorsan adtam neki tüzet, mire aztán előre hajolt, s mélyen slukkolt, hogy begyulladjon a nikotinrúd vége. - Hát…aha, hogyhogy ezen a környéken mulattok? Ez nem a legbiztonságosabb hely. Mi van Manhattan-el? Már nem jártok az YQZ-ba? - kíváncsiskodtam, az volt anno az egyik kedvenc törzshelyem a bátyjával. - És a tesód hogy van egyébként, mit csinál mostanában? - persze, hogy kíváncsi voltam, hisz az utóbbi időben már amúgy is azon agyaltam, hogyan tehetném jóvá a múltbéli hibáimat, nem egyszer jutottak eszembe a régi barátok is.
Nem szokásom nekem odamenni,vagy leszólítani bárkit az utcán, főleg akkor ha tudom, hogy valamelyik tesóm ismerőse, de Spencer a bátyámnak volt a legjobb barátja, szinte családtagként járt hozzánk és a bátyám is hozzá, és tudtam, hogy ő nem fog olyan gondolatokat megformálni rólam, mint mások tennének. Ezért is nehéz ha a legidősebb testvéred és közted 15 év különbség van, már más szabályok szerint élnek és elvárják, hogy én is így tegyek, holott még előttem az élet és szeretném élvezni. Egy kis meglepettség látszik az arcán, amikor a nevén szólítom így elmondom neki az enyémet, nem csodálkozom, hogy nem ismert meg, nem is tudom mennyi év telt el azóta és az utóbbi években eléggé átalakultam kívülről, de belülről valószínűleg maradtam ugyanaz az idegesítő kislány, aki imádott a bátyám barátaival lógni ha bulit tartott, amikor apu nem volt otthon. - Igen. - nevetem el magam, amikor megismétli a vezetéknevem, mint akinek nem esik le, hogy honnan jön ez a név. Nézem az arcát, sok minden nem változott rajta, talán fáradtságot vagy gondterheltséget veszek észre a vonásaiban, de én sosem voltam olyan jóban vele, hogy ezt ennyiből megállapítsam, csupán csak annyira más most, mint régen. Anno még sokkal szabadabban éltek a tesómmal, mintha nem számítana semmi, pont úgy, ahogy én ma. Egyszer csak nem hallottam róla többet és nem kérdeztem, így gondoltam, hogy volt valami balhé, amit jobb nem feszegetni. - Eltelt pár év és én is felnőttem. - mondom neki, miközben követem a tekintetét, ahogyan végigszalad rajtam. G zavarja meg az újra találkozásunkat, miközben nem hagyja békén a gyújtóval, Spencer kisegíti, de inkább csak a lekoptatás céljából, ahogy látom. Megértem G teljesen taccsra vágta magát, szokása, de ő ilyen, én már megszoktam tudom kezelni, másoknak kicsit sok lehet. - Átvettem apu new yorki klubjának vezetését, általában ott töltjük az estéket, ha ahhoz van kedvünk, de egy idő után bele tudok unni az unalmas elit osztályba, akik mindenkinél többre tartják magukat és be akarnak vonni a társaságba, csak mert tudják, hogy van pénze a családnak. Untam és kellett valami egyszerűbb, normálisabb, és járunk mi erre néhanapján, de még sosem láttalak erre. - vallom be, igaza van, nem a legjobb környék, de én már tudok vigyázni magamra, már korántsem az a kislány vagyok, akit ő ismert, és ez lehet fuura lehet neki, amikor ismersz valakit pisisként és amikor újra találkoztok már majdnem felnőtt nő. - Manhattan uncsi, ha ott élsz. - vonom meg a vállam végső soron tényleg az tud lenni. amikor a tesóm felől kérdez, akkor egy kicsit elbizonytalanodok, hogy kellene e mesélnem neki rőla, hisze em tudom miért szakdt meg a kapcsoltuk, lehet nem akarja, hogy tudja, mit csinál. Viszont annyi alkohol van bennem, hogy a szám hamarabb nyíljon ki, mint ahogy gondolkozok. - Főként Las Vegasban van, övé lett a Machado klubok majdnem 70 %-a, most, hogy apu csak a cégére koncentrál, már nem annyira vágyik ezek vezetésére. Kaszinózik a drága, és nőzik. - nevetek fel, eszembe jut egy emlék, amikor egy buliban ugyanaz a csaj tetszett nekik, feladták a próbálkozást, mert akkor még nagy volt a haveri összetartás, a csaj meg hoppon maradt, bár az ő sara, hiszen minek nyomult mindkét srácra. - Nem iszol meg velünk valamit? - kérdezem, mert közben G kitalálta, hogy menjünk vissza, mert a srácok már nem is kíváncsiak ránk és amúgy is jó a hely. Igazából így nekem is több kedvem volt maradni, hogy volt egy ismerős arc, akit régen én is kedveltem és kíváncsi vagyok merre járt ennyi éven keresztül.
Kezdőlap
