Kassandra egy kimondottan fiús lány, de ez nem is csoda, hisz egy rendőrcsaládba született, ráadásul ő az egyetlen lány a négy fiútestvére mellett. Még az édesanyja is rendőr volt, így túl sok háziasszonyság nem ragadt rá, s a törékeny külső ellenére egy igazán masszív, kemény és karakán nő lakozik benne.
Ha egyszerű szavakkal kellene jellemezni őt, az alábbiakat lehetne elmondani róla: határozott, céltudatos, őszinte, nagy az igazságérzete, segítőkész, vidám, életigenlő, játékos, humoros, szórakozott, makacs, büszke, bátor, elhivatott.
Határozott: kellő önbizalma van ahhoz, hogy tudja, mikor és mit szeretne. Biztos önmagában, amit megtanult és elsajátított, abban nem kérdőjelezheti meg senki. Szeret gyorsan dönteni, és tud is gyorsan dönteni, bár ennek a hátránya, hogy időnként a döntéseit megbánja.
Céltudatos: már egészen kiskora óta pontosan tudja azt, hogy mit és miért csinál. Gyerekkorában két nagy álma volt, az egyik az, hogy olimpikon legyen, a másik pedig a rendőrség. Sajnos, hiába tornázott évekig versenyszerűen, be kellett látnia azt, hogy nála voltak sokkal tehetségesebbek, így tornászként hamar véget is ért a pályafutása. A sportokról azonban soha sem mondott le, óvodás kora óta mai napig megmaradt hobbijának a karate, melyből az évek során fekete övet szerzett. Emellett falat mászik, fut, biciklizik, síel és gördeszkázik. Imádja a sportokat, ha tehetné, mindig mást csinálna.
Igazságérzet: a múlt században bizonyára védőszent lehetett, mert nem csak, hogy magával, de mások védelmében is nagy az igazságérzete. Nem szereti, ha valakit jogtalanul elítélnek, bántanak, olyankor mindig felszólal a vétlenek érdekében. Ezzel persze gyakran kivívja mások haragját és ellenszenvét, de ez sem tántorítja el attól, hogy megvédje a gyengéket és az elesetteket.
Segítőkész: szimplán szeret segíteni embertársain, csak hogy jobb napjuk legyen vagy mosolyt csaljon az arcukra. Úgy véli, csak így élhet boldog életet, ha úgy áll másokhoz, ahogyan azt ő is elvárná. Bármiről is legyen szó, ha teheti, próbál megoldást találni, még akkor is, ha nem ért az adott feladathoz. Hátránya, hogy néha másokat előtérbe helyez saját maga helyett, és már csak későn jön rá arra, hogy talán egy kicsit túlzásba esett.
Életigenlő és vidám: imádja az életet, egészségesen edz, táplálkozik, örül a természetnek, nincs szüksége és nem is értékeli a drága holmikat. Számára a természet ad nyugalmat, szereti hallani a madarak csicsergését, mindig pozitív, még akkor is próbál az lenni, amikor nagyon mélyen van. Ez persze nem mindig sikerül, sajnos neki is vannak zűrösebb időszakai, ettől függetlenül soha sem dobná el az életét. Szeret utazni, új ízeket és dolgokat kipróbálni, élni és élni.
Játékos és humoros: alkalmanként olyan, mint egy gyerek. Imádja a csínyeket, testvéreit és kollégáit szereti megtréfálni, hogy aztán közösen egy jót nevessenek. Nem csak szórakoztatni szeret, de ő maga is imádja a humort.
Szórakozott: rosszabb napjain előfordul az, hogy szétszórtabb a kelleténél, olyankor előfordul, hogy rossz irodába sétál be, vagy elhagyja a bögréjét, tollait, kulcsait, utána meg keresheti, hogy hol is hagyta azokat.
Elhivatott: bármi is legyen éppen az aktuális munkája, azt szívvel, lélekkel csinálja.

Szótlanul ültünk a parancsnok irodája előtt, miután túlestünk a kihallgatáson, s mindenki elmondta a saját szemszögéből a történteket. Csak néha akadt össze a pillantásom a többiekével, de valaki mindig elkapta a tekintetét, mintha csak menekülnének előlem. Egyikünk sem tudta, hogy mi történik majd ezután, hogyan alakul a sorsunk, de abban mindannyian biztosak voltunk, hogy ezt jól elkúrtuk. Az ajtó nyílt, a parancsnok engem szólított, de most valahogy nem tudtam olyan fürgén ugrani, mint máskor. Mintha ólom csizmákat viselnék, lassan és nehezen lépdeltem az irodája felé, mintha csak tudnám azt, hogy odabent mi vár majd rám.
Az ajtót behúzva magam mögött, szótlanul foglaltam helyet a széken, s kihúzott háttal és vállakkal vártam parancsnokom lesújtó szavait. Gondoltam, biztos majd jól kioszt, leszid és visszatesz az anyósülésre, elküld valamelyik zöldfülűvel egy békés környékre, ahol majd unalmamban szagolhatom a kék ibolyát.
- Skarvelis, a történtek után nem engedem vissza az utcára – kezdett bele szigorú hangvétellel, miközben ujjait keresztezte egymással az asztal lapja felett.
- Tessék?? Irodai munkára akar száműzni? - kifakadtam, hisz nem erről volt szó. Aaron megmondta, hogy ebből nem lehet annyira nagy baj, megígérte.
- Nem Skarvelis. A jelen körülmények alapján meg kell kérnem, hogy adja vissza a jelvényét, határozatlan időre felfüggesztem! - miközben határozottan olvasta rám az ítéletet, tenyerét nyújtotta felém, ezzel is jelezve, hogy nem viccel. Ideges lettem, a gyomrom is összerándult, a halántékomnál pedig lüktetni kezdett egy ér.
- Rendben – nehezemre esett kimondani, az igazságérzetem odabent dübörgött, feszített és szívem szerint azonnal rázúdítottam volna az igazat. De én hülye, csak azért, hogy védjem Aaron seggét, magamra vállaltam a dolgot, s ennek ez lett a következménye.
Majd szétrobbantam az idegességtől, így miután leadtam a fegyverem és a jelvényt, azonnal felpattantam, s mindenféle köszönés nélkül vágtattam ki a parancsnok ajtaján, Aaronra még csak rá se pillantva.
Egyenesen az öltözők felé vettem az irányt, leérve dühösen téptem fel a szekrényajtómat, s nagy hévvel kezdtem megszabadulni az egyenruhámtól. Léptek zaja ütötte meg a fülemet, s mire oldalra fordítottam a fejem, Aaron már mellettem állt.
- Mi volt bent Cass? - vállával a szomszédos szekrényajtónak dőlt, miközben aggodalommal fürkészte az arcomat. Először még csak válaszra sem akartam méltatni, annyira haragudtam rá, arra hogy képes volt ellenem kijátszani a házasság kártyát. Mert hogy voltam olyan hülye nő, hogy hozzámentem egy kollégához. Egy olyan férfihez, akinek most a karrierje, és az előléptetése múlt azon, hogy én mit mondok. S ha nem vállaltam volna magamra a balhét, ha kiderül, hogy ő hibázott, akkor lőttek a hadnagyi kinevezésének. Így viszont...nekem lőttek.
- Ne aggódj, Te rendben vagy, én meg keresek magamnak más melót. Felfüggesztett. - zártam rövidre, miközben a felsőm begyűrtem a szekrénybe, s egy hétköznapi, kapucnis pulcsiba bújtam bele. - Baszki, nem gondoltam, hogy ez lesz. Bassza meg...- láttam, hogy meglepődött, káromkodott is, majd felém nyújtózott.
- Ne, most inkább ne – felemelt kezekkel léptem tőle távolabb, mert éppen nem az hiányzott, hogy az arcomat simogassa, és vigasztaljon a ne aggódj nyuszika dumájával. Rohadtul elegem volt Aaron-ből, és nem is vágytam másra, csak hogy kiszabaduljak a kapitányságról és valahol kiszellőztessem a fejem.
- De bébi… - már nem is figyeltem rá, felkapva a táskámat, sietős léptekkel hagytam magára, elhagyva az épületet bepattantam a kocsimba, s elhajtottam, miközben azon agyaltam, hogy holnaptól majd mit fogok csinálni, azon túl, hogy nem születtem háziasszonynak, nem tudok főzni, és halálra fogom unni magam otthon, a négy fal között.
A kétségbeesett fantazmagóriáimból telefonom csörgése szakított félbe, mely épp az Eye of the Tiger-re rázta az ütemet, nem mintha ez lett volna életem pillanata.
- Mond – nyersen, nem túl barátságosan szóltam a vonal túlvégén köhögő Terence-nek, aki már lassan három hete krákogott, biztosan benyelt valami torokgyíkot.
- Kassandra, van egy jó hírem. A múltkor másodállást kerestél, teltházunk volt, viszont most kidőlt egy ember és szükségünk lenne testőrökre. Be tudsz jönni? Vannak alkalmi melók is.
- Állandó is lenne? - sietve vágtam rá, pedig korábban szó sem lehetett volna ilyenről, ma viszont változtak a dolgok. Még az se tántorított volna el, ha mondjuk pár hétre, vagy hónapra szólna a megbízatás, s az, hogy ehhez majd a drága férjem mit fog szólni, a legkevésbé sem érdekelt. Ő rángatott bele ebbe a helyzetbe, viselje is a következményeket.
- Állandó? Huh, van igen, de gyere be holnap és egyeztessünk.
- Oké – egy gyors elköszönés után kinyomtam a készüléket, s félredobtam az ülésre. Aaron máris csörgetett, de nem akartam felvenni. Inkább bekapcsoltam a zenét, letekertem az ablakot, s próbáltam élvezni, ahogy a hajamba kap a szél. Próbáltam erős maradni, s arra gondolni, hogy holnap majd egy új nap veszi a kezdetét. Ettől függetlenül elég szörnyen éreztem magam a bőrömben, s már abban sem voltam biztos, hogy van-e így értelme a házasságomnak.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Olyan nőt parkolópályára tenni, aki mindig is határozott elképzelésekkel, célokkal és kiapadhatatlan energiával rendelkezett ezen célok elérését illetően, a legjobb jóindulattal is szemét húzás. Azt a részét pedig talán nem is érdemes feszegetni számodra milyen érzés lehetett azzal szembesülni, hogy az állásod egyik pillanatról a másikra vették el tőled - ráadásul igazságtalanul. Ugyan azt a történetedből nem tudtuk meg pontosan, hogy mi is történt, de talán nem is az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy mennyire önzetlenül vállaltad magadra a felelősséget. Mondhatom erre őszintén, hogy Aaron talán meg sem érdemelte hogy kiállj érte? Más talán sokkal jobban elkeseredett volna a helyedben, de Te már kész B tervvel is rendelkeztél, holott nem is tudhattad mennyire szükséged lesz arra a másik állásra. Irigylésre méltó, hogy ha nem is tudatosan, de mégis előre terveztél. S ha már szóba került a jövő és az, hogy mi fog most történni... Kíváncsi vagyok, milyen munkával várhat téged Terence, ami kiakasztja Aaront? Habár ebben a helyzetben nem is érdemes ilyen kérdéseket feltenni, csak elkövetni ezeket a dolgokat és akkor talán egy kicsikét át fogja érezni, hogy mit éreztél, amikor a kapitány leültetett téged. Miért érzem úgy mégis, hogy többet fog jelenteni ez a testőri állás, mint amilyennek elsőre tűnt?  
Lényegre törő voltál és mégis végig kérdések között, egy izgalmas történetbe rántottál benne minket, olvasókat a történetedbe. Sok-sok kérdést vetettél fel, és megmosolyogtattál egyes sorokkal, amik szórakoztatóvá tették a történetedet, még ha olyan eseményekről is számoltál be, amelyek nagy fejtörést fognak okozni Kassandra életében. Köszönöm az élményt, és most már nem tartalak fel, irány a játéktér, hogy ott folytathasd a történetedet.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!