Teljesen kivoltam. A mai meccsen mindent kiadtam magamból, ahogy a többiek is. Csúsztunk-másztunk a pályán, de a Blackhawks mégis talált egy szerencsétlen gólt. Ugyan mindenki vigasztalta Jaroslavot, de ki a franc tudna ilyenkor megvigasztalódni. Ráadásul a gyúróra is várnom kellett, mert majdnem szétestem, mire odaértem a szobához. Kaptam pár puszit a combomba, tök sokáig kellett gyúrni. De legalább nem lett vérömleny, vagy valami szar és most már nem úgy járok, mint aki be van szarva. Csak egy kicsit. Muszáj lesz bedobnom egy sört, mielőtt hazamegyek, még akkor is, ha fáradt vagyok. Szóval kivételesen már mindenki elhúzott, mikor én még csak zuhanyoztam, de egyébként sem akartam a szemük elé kerülni. Tiszta ciki, hogy ma valahogy nem ment. Tudom én, hogy nem lehet mindig hozni a szupersztárt, de akkor is frusztráló. Szóval most már lehetőleg mindenki elment, leugorhatok a VIP bárba, talán ott sem lesznek már sokan, nincs mit ünnepelgetni. Köszönök pár itt dolgozónak, még mosolyt is erőltetek kifelé, majd beugrok a bárba. Igazam volt, tényleg kevesen vannak. De máris megakad a szemem azon a csajon, akit Lio fűzögetett. Nem tudom, hogy lett-e belőle valami, de a srác már nincs itt, nekem meg nincs jó kedvem. Ezen kéne valahogy változtatni. Miközben elmegyek mellette, meg a dögös szőke barátnője mellett, azért csak odaszólok. - Hale, leittad magad – bökök oda a mellei felé, de nyilván nem nyúlok oda, csak messziről mutatom, hogy hol foltos a ruha. Nyilván sehol, de hátha odanéz. – Ja, az csak a mint a ruhádon, már azt hittem ki kéne mosni – nevetek fel végül kesernyésebben, mint szerettem volna, majd elindulok a pult felé. Hiába na, egy kis rosszindulat sosem baj. Kár, hogy ezzel biztos nem vágódok be a szőkénél, de majd később még talán menthető lesz a helyzet. Egy jó éjszaka talán feledteti a ma esti kudarcot. Ja, amúgy Hale nevét onnan tudom, hogy Lio feszt róla áradozott, ha nagyon be volt nyomva. Hale így, Hale úgy, meg minden. De az is lehet, hogy csak nekem tűnt így, mindegy, mert amúgy ő is jó bőr volt. Csak valahogy… olyan miss picsának néz ki, ami irritál. Nem tudom miért, mert amúgy a másik barátnő is úgy néz ki, de valahogy az más. Biztos az orra, fasz tudja. - Köszi, Henry – dobok egy mosolyt a pultosnak. – Ne kérdezz, ma szarok voltunk, ennyi – vonok vállat, mielőtt vigasztalni próbálna, aztán nem is kérdezget, inkább elvonul és negyvenedjére is letörli a pultot, ami szerintem új korában sem volt ennyire tiszta, mint most. Kapjátok be, Sólymok!
Seggfej. Ha elememben lennék, akkor visszavágnék, de most még ahhoz is fáradt vagyok. Teljesen levagyok sújtva a Websterrel folytatott beszélgetéstől. Tudom, hogy igaza volt mindenben, de hogy várhatja, hogy olyan könnyen megértsem a nőt, aki miatt az apám lelépett? Mégis mi mentség lehetne arra, ha egy pasas a háta mögött hagyja a saját gyerekeit? Felhajtok még egy tequilát, majd fintorogva megtörlöm a szám. Szaktásam, Stacey elborzadva figyeli a mozdulatot, és megrázza a fejét, miközben előhalász a táskájából egy zsebkendőt. - Feltételezem nem a faszfej hokis az oka a letargiának – biccent Declan Seggfej O’Brien felé. Hátranézek a vállam felett, és meglátom, ahogy a barátnőm seggét bámulja. Totál nincs magánál az idióta, és már gunyoros mosolyra is húzódik a szám, amikor elkapom a pillantását. Tagadhatatlan, hogy dögös a srác. Zilált haja, és mély tekintete nem hagy túl sok képzeletet az embernek, pontosan sugallja mit kapsz, ha az ágyadba engeded. Megrázom a fejem, és átkozom magam, amiért egy kis pillanatra is, de átfutott az agyamon, hogy milyen lenne egy éjszakára elengedni a gondokat. - Nem – fordulok vissza Stacey felé. – Családi dolgok. – Nem tud semmit, és ez így is marad. Vajon Declannek elmondjam, hogy Stac nem az ő kapujára játszik? Ugyan… a srác egy seggfej velem, amióta csak ismerem. Vagy pontosabban, távolról ismerem. Szar meccs volt, tagadhatatlan, így nem csoda, hogy ő is eljött kiadni magából a bánatát. Maximalista a srác, és az egyik legnagyobb sztár alany, akit az NHL valaha látott. A siker már most a fejébe szállt, de arról fogalma sincs, hogy pontosan átlátok ezen az álarcon. Fellengzős, laza, egoista barom, de ez csak a felszín. Tökéletes falakat emelnek a hozzá hasonló emberek maguk köré. Vajon mi lehet mögötte? Anyuci vagy apuci nem szerette eléggé? Talán egy szerelmi csalódást? Vagy őt is mindenki elhagyta folyton-folyvást, mint engem? És én mégis mi a fenéért gondolkodok, még mindig rajta? - Szerintem a csávó megakar dugni – jegyzi meg Stacey. - A srác mindent megakar dugni, ami él és mozog – válaszolom, pedig fogalmam sincs róla. Megfordulok a pultnál, és fogalmam sincs, hogy mi a fene van velem, túl sok a pia vagy a fáradtság, de odakiáltok. - Hé, O’Brien! Milyen érzés veszíteni? És itt most nem csak a meccsre gondolok. Pontosan emlékszem a legutóbbi részeges találkozásunkra.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Csüt. Május 11 2023, 20:38
- Hale & Declan -
Talán egy kicsit enyhítette a csalódásom az, hogy odaszúrtam a kiscsajszinak. Azért nem lettem tőle vidám, de figyelemelterelésnek megfelelő volt. A sör pedig hideg, azaz ma taxi lesz, a motorom bent fog maradni a parkolóban. Nem ez az első eset, gondolom nem is az utolsó. Utálok otthon kikapni, valahogy mindig érzem a tömeg csalódását, még akkor is, ha tovább éltetnek minket. Azért lehet látni egy-két arcon, hogy mennyire utálnak éppen. Pont annyira, mint amikor imádnak. A szurkolók már csak ilyenek. De azért jó lett volna nyerni, mert ugye nyerni mindig jó. A holnapi videózáson meglátjuk, hogy mi volt a fő ok, az biztos, hogy a szerencse istennője ma nem velünk volt. Iszok pár kortyot, közben nézem a másik meccset – Blues vs. Red Wings – már nézni is jobb, mint a main korcsolyázni volt. El is bambulok, szinte érzem a jeget, ahogy a srácok veretik Detroitban, mikor hozzám szól a kis ribi. Ráadásul be is szól, nyilván az előző miatt, de hát akkor se nekem. Hát kinek képzeli magát itt? - Szar. Mint a ruhád – köhentek egyet röhögve, majd visszafordulok és újra megfogom a sörömet, hogy igyak belőle. Aztán mégis felemelem és odamegyek a két csajhoz, ha már így belémkötnek. Felháborító. Kérdés nélkül ülök le hozzájuk, szemben Hale-lel a szőke barátnő mellé. - Declan vagyok – nyújtok kezet mosolyogva neki, aztán ha elfogadja, akkor meg is rázom. Tök kedves vagyok, nem? – Amúgy mi volt Lioval? Ódákat zengett rólad – hazudok, mert azon kívül, hogy emlegette, hát nem tudom. Mint mondottam volt, nem voltam éppen józan, amikor hallottam a sztorikat, amikből csak a csaj neve maradt meg. Amúgy tényleg jól néz ki ma is, a ruhája sem szar, csak a kedvem. - Nem mész utána Vancouverbe? Vagy már dobott? – kérdezem érdeklődve. – Remélem te nem dőltél be Lio dumájának, annyira átlátszó a srác – mondom a szőkének, egy kicsit hergelem még mogyorószín-hajú Hale-t. Valójában nem tudom minek ültem ide, de ha már itt vagyok a bal lábam „véletlenül” a szőke lábához érintem. Közben kortyolok egyet, felkészülve a csípős, vagy sértő válaszokra. De ma leperegnek rólam, mert van elég más bajom. De az is lehet, hogy nemsokára üvöltözni fogunk egymással. Ki tudja, hogy mit hoz ki belőlem gazdagék elkényeztetett kismacskája.
Figyelem, ahogy Declan úgy közelít felénk, mint egy ragadozó. Nyelek egyet, mert nem voltam felkészülve arra, hogy tényleg idejön. Stacey szemei rámvillannak, és esküszöm, meglátom benne az ördögöt. - Hazakéne mennem vele - jelenti ki, szemöldököm pedig a magasba szökik. - Úgy értem, bunkó veked, szóval kötelességem felhúzni, es kikötözve magára hagyni, mint abban a Stephen King filmben tudod - mutat rám. - Abban a pasas szívrohamot kapott, Stac. - Mindegy - vonja meg a vállát. - Meg kell védenem a barátnőmet. Ekkor a pultos lány elénk csúsztat két pohar jeges vizet. Stacey transzba esik a helyes barnától. - Rendben, visszavonok mindent. Ekkor lepattan mellénk Mr. Tűzokádó Sárkány. Már attól kész vagyok, hogy beszélni kell. Jesszus, ez a pasas tényleg aranykanállal a szájában született. Fogalma sincs róla, milyen egyik munkahelyedről a másikra szaladnod két előadás között, hogy anyagilag kisegítsd az egyedülálló anyádat és az öcsédet. Szórakozottan pörgetem a szívószálamat a pohárban, miközben felvont szemöldökkel hallgatom Declant. - Nem mintha rád tartozna, de közös megegyezés volt. Egyikünk sem híve a párkapcsolatoknak. Azt nem kell tudnia, hogy megviselt valójában a dolog. Mélyet szippantok az italból, miközben szemeimet végig rajta tartom. Farkasszemet nézek vele, és kíváncsi vagyok, hogy vajon meddig bírja. Arra viszont nem számítok, hogy valami mélyen megmozdul bennem. Megköszörülöm a torkomat. - Nos, azt hiszem, lassan mennem kéne. Vannak, akiknek dolgozniuk kell korán reggel, hogy legyen pénzük kajára, lakhatásra, meg egyéb dolgokra, tudod. Na? Erre nem számítottál mi, seggfej. Pontosan tudom, miféle előítéletei lehetnek velem szemben. "Pont mint neked, vele kapcsolatban." - válaszol bennem egy hang. Érdekes belegondolni, hogy talan semmire nem emlékszik abból, amikor részegen rám hajtott. Emlékszem, mik voltak azok szavak, amelyeket elhagyott a szája, miután elkapott a táncoló testek között. Az az ominózus eset megmagyarázza miért hozza fel ismételten az exemet. Ezt az emléket persze megtartom magamnak. Várom a tökéletes alkalmat arra, hogy feltárjam előtte.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Csüt. Május 11 2023, 21:24
- Hale & Declan -
Nem gondoltam arra, hogy pontosan mit akarok én ott a két csajnál. Jó, hát azon kívül, ami nem egyértelmű. De valahol megsértett a barna, nekem meg szükségem volt valamire egyébként is, hogy valamennyire helyre tegyem az önbecsülésemet. A pultoslánynak pedig egészen jó segge volt, ahogy behajolt a két csajnak, mikor kiosztotta azt az átlátszó cuccot. Valamit pusmogott a kettős, de nem értettem a meccs és a zene keveréke miatt. Attól függetlenül odaültem és feltettem a nagy kérdést, ma nem voltam túl szerethető. De ez sosem érdekelt. - Közös megegyezés. Szerződtetek valamire? – nézek rá furcsán, de akkor ezek szerint csak szórakoztak egymással. Mondjuk így talán egyiknek sem volt baj. A szőke barátnő elfogadja a kezem, még azt is megtudom, hogy Stacey-nek hívják. Viszont elhúzza a lábát. Hát akkor kapják be mind a ketten. - Nem gondoltam volna, hogy nem vagy párkapcsolathívő. Mindig érik meglepetések az embert - vonok vállat, de közben jól szórakozom, legurítom a sör maradékát, de ha még maradnak, tutira kérni fogok párat. Elég jól szórakozom, főleg Hale arcán. Tutira felhúzna egy zászlóra és lengetne az Empire State Building tetején. Viszont úgy tűnik a szórakozásom hamarabb véget ér, mint, ahogy elkezdődne. Vagy mégsem? - Ja, meg VIP bérletre. Vágom ám, „szegénykém” – megpróbálom megsimítani az arcát, hogy a mondandóm még hatásosabb legyen és a végül felnevetek. – Hát tényleg ebbe a bárba olyanok járnak, akiknek ennyire rossz a sorsuk. Egyébként meg én is korán kelek – ez mondjuk tök iga volt, és lehet, hogy többet dolgoztam már eddig, mint ő életében fog. Volt, amikor négykézláb mentem haza edzésről kis túlzással, annyira kiszipolyoztam magam. Hát én sem vagyok mindig normális, ha hokiról van szó. - De ne menjetek még. Stacey, beszélj a csaj fejével. Még kiengesztelhet az este valahol – nézek a szőkére, de annak az arcáról nem az jön le, hogy egyre jobban bevágódnék nála. Sőt, egészen más érzek a tarkómon. Közben megjön az előző barna pultoslány és hoz nekem még egy sört. - Kértek valamit? Szívesen kifizetem – teszek még rá egy lapáttal. Jótékonykodni is szoktam, most miért ne? Ha Hale lefekszik velem, még azt is hajlandó vagyok megfinanszírozni. Egy igazi gavallér vagyok mélyen legbelül, nem igaz?
Stacey felvonja sötét szemöldökét, és megrándul a szája, miközben hozzám hajolva a pultoson tartaj a tekintetét. - Csak menj haza időben! És úgy értem haza, ne a seggfej nemi betegségekkel fertőzött ágyába – veti oda, majd lecsusszan a székéről, és elillan akár az őszi köd. Nagyokat pislogva fordulok vissza a még mindig kérdőn rám figyelő hokisra. Fogalmam sincs, honnan és miért indult ez a harc köztünk, de valamiért úgy érzem, hogy nem szeretnék még több feszültséget a nyakamba venni. Megviselt, és fáradt, látom a szemein, pont még én. Nem akartam megbántani, teljesen ösztönös volt a visszaszúrás, de az, hogy a mai meccs után talán szíven ütöttem, nem gondoltam bele. - Egy Pina Colada-t – válaszolom. – Figyelj – sóhajtok fel, miközben fáradtam a hajamba túrok. – Nem akartam paraszt lenni, bocs. Nem volt szép, hogy a meccsedet kritizáltam. Sajnálom a vereséget – pillantok rá őszintén. – Te… - Jesszus, de nehéz valami pozitívat kiböknök neki. – Te tényleg… - Megköszörülöm a torkomat. – Szóval, te jól játszottál. Nem rajtad múlt. Ez igaz is. Nem ő a kapitány, nem neki kellett volna összefogni az embereket. Declan jól játszott, de ez a védelemről már nem mondható el. Úgy kergetőztek hátul, mint a részeg kacsák. Nem tudom, mi ütött a csapatba, de tény és való, nincsenek jó hullámban. Megadóan felsóhajtok, majd kihúzom magam. - Mi lenne, ha előröl kezdenénk? – vetem fel. – Két idegen vagyunk, minden, ami volt, semmissé vált – folytatom. Várom a mindent eldöntő reakciót, én pedig úgy meresztem rá a szemeimet, mintha a lottó ötöst várnám. Megrázom a fejem, majd megfogom a kezét, és az enyémbe csúsztatom. - Szia, Hale Panborne – rázom meg. – És te? - Fogalmam sincs, hogy mire jó az, amit teszek, de komolyan gondoltam, hogy jelenleg nem szeretnék felesleges összetűzésekbe bonyolódni. Fogalmam sincs, hogy Declan milyen srác valójában, de egy biztos, totálisan megdöbbent, ha megcáfolja a külcsínt, és azt, amit a világnak mutat. Legalább annyira, mint amennyire én lepem meg, ha veszi a fáradtságot egy pillanatra, és a felszín alá néz. Nem fogok minden sportolót a felszínesség tükrében elkönyvelni, de eddig még nem láttam felét annak, hogy valóban meg is akarna ismerni. Talán egy oltári nagy nem erre a válasz, és csak magamat hitegetem azzal, hogy még mindig itt ülök mellette egy félig kihalt bárban.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Pént. Május 12 2023, 19:37
- Hale & Declan -
- Hé, még itt vagyok és teljesen egészséges – tárom szét a kezeimet a szőke szavaira. Hát baszki, mindjárt elgáncsolom, vagy valami, ha ilyen pofátlan. Még ilyet nem hallottam, ilyen közelről és ellenem. Van vér a szexi pucájában, az mondjuk tuti! Talán ezek miatt is húzom tovább Hale agyát, és kezdem belelovallni magam. Ellenben elfogadja az italt, amit felajánlottam, ez azért meglep. Ritkán szokták felvenni a kesztyűt, ha így nyomulok, szóval le a kalappal. Ha szenvedni akarsz, hát legyen! - Oké! Egy Piña Colada-t Hale-nek légyszi – mondom Valerie-nek, és a szexi pultuslány természetesen teljesíti is a kérésem. Legalábbis elindul a pulthoz, szóval hamarosan biztos megkapja az italát a barna. Más kérdés, hogy akkor mivel nyúzzam tovább, hogy a kiakadásmérője felpöröghessen még jobban. Ekkor valami váratlan történik és meghátrál a csaj! Hé, ez így nem fasza! - Dehogynem az enyém. Ha lövök két gólt, nyerünk – bosszankodom, de még nem adtam fel. – Amúgy meg mi ez a nagy pálfordulás? Az előbb még utáltál, most meg már hagyjuk az egészet? – nézek rá furcsán, de azért mérgesen. Nem nagyon szeretem a játszadozást, mert nem tudom megkülönböztetni az ellentététől. Közben Valerie kihoz még egy sört nekem, és a Piña Colada-t Hale-nek, természetesen először őt szolgálja ki. – Köszi szépen! – mosolygok rá, de visszafelé már eltűnik a vigyor, komolyan nézek a csajra. A következő mondataira össze is ráncolom a homlokomat, hát ez a csaj kész van?! Kezdek rájönni, hogy az előbb talán nem viccelt és csak kölcsönbe volt neki a VIP bérlet, vagy még Lio szerzett valahonnan. Ezt amúgy kétlem, de ki tudja, én nem olyan rég jöttem. - Hmm – sóhajtok egyet, de még nem mentem ám bele! Ahhoz nem is tudom mit kéne csinálnia a csajnak, hogy kiengeszteljen. Mindenesetre hátradőlök a széken és még kortyot fogyasztok a sörből. A bátor kézfogás viszont eldönti, hogy hogyan folytatódjon a beszélgetés. Megrázom a kezét határozottan, bár nekem ez olyan furcsa. Nem elég férfias, hogy nőkkel fogok kezet, de úgy látszik, hogy ez csak nekem különös. Nem mintha meg szoktam volna kérdezni ezt másoktól, nincs sok értelme. - Helló Hale, Declan O’Brien – hagyom végül annyiban az egészet. De így egy kicsit megtörte a lendületem, nem is tudom mivel kéne folytatnom. – Ha nézted a meccset láthattál. De tényleg ilyen szarul állsz anyagilag? – érdeklődöm, mert fogalmam sincs, hova kéne kifuttatni a beszélgetést. A meccsről legalább eltereli a figyelmem, de bennem van az még bőven, szóval valamit kell kezdenem magammal. – Gazdag pasikra vadászol? – jó, hogy nem kérdezek rá még konkrétabban, ha ez nem volt eléggé az. – Jó, ezt inkább hagyjuk. Mi tetszik a hokiban? – nézzük, egy csaj miért ül le jégkorongmeccset nézni.
Ne reagálj rá! Ne reagálj rá! Nehezen tartom magam a fesztültség ellenére, és állkapcsom megfeszül az általa elhintett mondatnak köszönhetően. Soha életben, senki nem gondolt rólam ilyesmiket, mégsem értem, hogy ő miért teszi. Kezdem azt gondolni, a részeg Declan-t jobban kedvelem, mint a józan énjét. Miért nem lehet most is olyan… édes, mint akkor? Hát persze! Valószínűleg fogalma sincs róla, mik történtek azon az estén. Az emlékek ismét végigcikáznak a fejemben, én pedig nagyot sóhajtok. Félresöpröm a keserűségem és csalódottságom apró darabjait, és kihúzom magam a székemben. Tartom magam ahhoz, amit elhatároztam. Nincs szükségem több feszültségre és bonyodalomra. - Nem, nem hajtok gazdag pasikra – szűröm ki a fogaim között a válaszom. – És igen, ennyire szükségem van a pénzre. Tudod az albérlet drága, a kaja drága, és nincsen háttér támogatásom, ami anyucit és apucit illeti – folytatom, ezzel probálván megcáfolni minden előítéletét. Hajamat a fülem mögé simítom, és fáradtan révedek mögé. - Néha csak jó lenne kiszakadni ebből az egészből – ered meg a nyelvem anélkül, hogy engedélyt adtam volna neki. Megrázom a fejemet. – Mindegy. Nem foglak terhelni a problémáimmal, amit magamnak kell megoldanom. De jó ha tudod, itt nem csak neked vannak stresszes pontjaid ami az életedet illeti. Nagyot kortyolok az italomból, ami kellemesen végigbiszergeti a torkom, majd kissé szétmarja a mellkasom. Élesen beszívom a levegőt, majd ujjaimmal masszírozni kezdem a halántékom. Fáradt vagyok, kimerült, és holnap dolgoznom kell. Hallgatnom kéne barátnőmre, hogy ne maradjak sokáig, mégis nehezen veszem rá magam, hogy felálljak a székről. Megkockáztatok egy pillantást Declan irányába, tekintetem pedig az övébe kapcsolódik. Fogalmam sincs mennyi ideig hagyom, hogy az örvény beszippantson, de valahogy minden elködösödik körülöttem, és úgy érzem, magam, mint egy átlagos nő, aki beült egy pohár italra a nehéz munkanap után. Akinek nincs nagyobb problémája, minthogy mit adjon elő a holnapi meeting-en, és hogy elmenjen-e randizni Mister szexi kollégájával. Ehelyett itt ülök én, egy hokis által hoppon hagyott művész csaj, aki két helyen robotol azért, hogy segítsen magán, és a családján. És az igazság az, hogy még az öccsével és a legjobb barátjával sem sikerült még teljesen rendbe hoznia a kapcsolatot. Na meg talán magányos is… Lio-val nem jutottunk el addig a bizonyos pontig, és előtte jó ideje nem voltam már pasival. Nekem is vannak szükségleteim, és az, hogy Mr. dögös hokisztár itt ül tőlem pár centire, nem segít rajtam… - Szóval… miért ülsz itt egyedül, pont az én társaságomban? – teszem fel a Joker kérdést. Talán arra számítok, mond valami sértőt, és annyiban hagyhatom. Felrántom a táskám, és fogok egy taxit, aztán itt hagyom a fenébe. Arra számítok, hogy belém mar a fájdalom, amiért ennyire nem kedvel. Legalábbis így érzékelem minden egyes hozzám intézett szava által. Mégis ott van bennem valami furcsa érzés, amely nem hagy nyugodni, és arra ösztökél, ismerjem meg. Fogalmam sincs mi ez az egész, de azt tudom, kétszer már hallgattam a szívemre, és mindkét alkalommal elhagytak. Bocsánat, kétszer elhagytak, egyszer pedig megcsaltak, és az összes férfi a jégkoronghoz volt köthető. Hölgyeim és uraim, Hale Panborne személyesen, aki még ezek után is a család legnagyobb hoki rajongója.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Szer. Május 17 2023, 14:23
- Hale & Declan -
Kezdek lehiggadni, mert Hale tényleg megpiszkálta az idegrendszeremet. Azt azért tudni kell róla, hogy nagyon versengő típus vagyok, és utálok veszíteni. Elismerem, hogy a Chicago ma este jobb volt egy paraszthajszállal és nagy adag szerencsével, de azért rohadtul nem örülök neki. Sőt kifejezetten zavar a hazai vereség ténye, és pont rossz gondolatok között döfte belém a tőrt valaki, aki nem értheti ezt meg. Én meg nem érthetem meg az ő dolgát, mert nincsenek anyagi gondjaim. - Sajnálom, bocs – most nem akarom kifejteni, hogy mit és mennyire sajnálok. Nyilván ő is fiatal, mint én, de rám hamarabb szakad a gazdagság. Igaz, kiélvezni nem nagyon tudom, mivel esélyem sem nagyon van elkölteni a nagy részét, de nem is baj, jó lesz az még később, amikor már nem játszom. - Nyilván tudom ezt, nem vagyok teljesen bolond – megengedek egy halvány mosolyt felé, miközben feltérképezem suttyomban az adottságait. Amúgy csinos egy nő, szóval akár még tényleg hajthatna gazdag pasikra, biztosan meg lenne a kereslet iránta. Más kérdés, hogy ezek szerint nem igazán ilyen alkat, szóval megértem, ha szarul esett neki, hogy beszóltam. De akkor kezdjük újra, végül is miért ne. Megjönnek az italok is, szóval még ráérünk valami újba belekezdeni. Valahogy még nem is tudom, hogy mivel kéne kezdenem, mert úgy érzem, hogy most annak lenne itt az ideje, hogy egy kicsit kiengeszteljem, ha már ekkora nagy rajongója a csapatnak, hogy ilyen rossz fizu mellett is eljön meccseket nézni. Valahol elrontottam tudom én, de itt az idő, hogy felülkerekedjek ezen, és legyek normális sztár. Habár én még nem érzem magam annak, csak egy egyszerű Kanadai srácnak, akinek megadatott, hogy kicsit jobban értsen ahhoz, amit szeret csinálni. Végül megszólít egy fura kérdéssel, amire gyorsan ki kell találnom valami frappáns választ, hogy ne menjen haza azonnal. - Miért ne ülnék, egy csinos nő társaságában egyedül? Jobb, mintha többen lennénk, nekem minden bizonnyal – mosolyodom el, de még nem tudom őszintén megadni a választ a kérdésére. – Talán azért, mert érzek némi bűntudatot a beszólásomért. Szóval… mivel kellene, hogy kiengeszteljelek? – nézek rá és nagyon kíváncsi vagyok, hogy van-e valami, amire vágyik tőlem. Biztos nem fog pénzt kérni, szóval valami olyasmire számítok, hogy vacsorázzak vele egyszer, vagy ilyesmi. Végül is nem igazán szoktam az ilyen felkérésekre felülni, de ahogy nézem a szemeit, egyre jobban a bűvöletébe kerülök. Még meg is rázom a fejem, és próbálom elrejteni az arcom a pohár mögé. Nana, még a végén tudom, hogy hogyan is kéne meghálálni a beszólásaimat, hehe.
Úgy lóbálom a lábaimat a székemen, mint egy kislány, és meglepetten konstatálom, hogy ennek a főoka az izgalom. Igen, határozottan izgatottság fogott el attól, hogy itt ülök Declan „nem is annyira seggfej” O’Brien mellett. Mégis hol a fenében volt a kedvelhetőbb énje? Most már végképp érdekel, hogy mi rejlik a „szarok a világra, és bármit megkaphatok” kisugárzása mögött. Amikor bocsánatot kér, meglep vele, mivel számítottam rá, hogy harcba száll velem. Megkönnyebbülés árad szét a testemben, hogy képesek vagyunk normális, felnőtt emberek módjára beszélgetni egymással. Szemmel láthatóan belemegy abba, amit felajánlok, az újrakezdést. Tény és való, rosszul indítottam, de hibáztathat bárki is, hogy túl érzékenyen veszek fel mindent mostanság? Peter bár átjött hozzám, hogy megbeszéljük az apámmal kapcsolatos akciómat, mégis azóta érzek egy rohadt vastag téglafalat kettőnk közt. Dr. Webster rávilágított arra, hogy apám igazi szerelme talán a szeretője, aki miatt nem csak az anyánkat hagyta szarban, hanem minket is. Elültette a fejemben azt, hogy talán oka volt rá, amiért kizárt, és történhetett a mi védelmünk érdekében. Most már olyan dolgok is eszembe jutnak, hogy mi van, ha a maffia tartja a kezében az apámat. Fogalmam sincs, honnan kéne indulnom a nyomozást illetően, pedig szívem szerint elmennék a szerető irodájába, és addig ülnék ott a kanapéján, ameddig el nem árul mindent. De tudom, hogy esélyesen még a fotocellás ajtókon sem jutnék tovább. Talán ott virít a képen a „ki vannak tilva” falon. Wendy és Peter kapcsolatáról ne is beszéljünk. Az, hogy folyton úgy kell az öcsém szemébe néznem, hogy tudom, a barátnőm lefeküdt valaki mással, amikor összevesztek, szinte felemészt. De ez a kettőjük dolga, nekem pedig ideje lenne kivonnom magam azokból az ügyekből, amelyek nem rám tartoznak. Talán apámmal kapcsolatban és többet érnék el, ha csak a kettőnk kapcsolatára asszociálnék. Megrázom a fejem, és megköszörülöm a torkomat. Rohadtul elkapott az elmélkedésem, de egyből visszaránt a valóságba Declan bókja. Felcsillannak a szemeim, ajkaim gonoszkás mosolyra húzódnak. - Ó, szóval csinosnak tartasz? – döntöm oldalra a fejem. – Te sem vagy rossz O’Brien – nevetek fel halkan. – Kérlek, máskor ne kímélj a bókokkal – kacsintok, miközben az italomba kortyolok. Ismét felelevenedik bennem annak az estének a halvány emlékképe, ez pedig minden problémámat kizárja a látóteremből. Talán… ez lenne a megoldás? Megnyílnom valakinek, felejteni, lekötni magam? Élvezni végre azt, amit a testi vonzalom nyújtani tudna a számomra? - Te… - kezdek bele. – Emlékszel bármire is abból a részeg éjszakából? Bárcsak tudná, és kitöltené az üres réseket az emlékeimben.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Kedd Május 23 2023, 17:49
- Hale & Declan -
Nos, úgy hiszem, hogy sikerült elnézést kérnem, ami tőle kitelik most. Bár úgy érzem, hogy mindkettőnk kölcsönösen bunkó volt a másikkal, de nekem arra is figyelnem kell, hogy a rajongók – márpedig Hale annak számít – jó szájízzel távozzanak egy vereség után is. Nem mintha ezt olyan könnyű lenne kivitelezni, de azt hiszem - látva a megkönnyebbülést az arcán -, most talán szerencsém is van ebben, a barna jó eséllyel tovább tud lépni az egészen. Már csak nekem kell ezt megtennem, és nem fog nehezemre esni, hiszen én sokkal több ilyesmit kapok, mint a legtöbb szurkoló. Ezzel jár, ha feltörekvő vagy és nem vagy megalkuvó sem. Inkább koncentrálok rá, hiszen egyébként van mit nézni rajta. Ha nem így kezdünk, talán egyből máshogy állok hozzájuk. Most már kicsit sajnálom, hogy a szőke elment, de talán majd holnap, ha kérdezi Hale-t pozitívumokat is tud majd mondani rólam. Úgy érzem kell még egy kicsi, hogy teljesen elfelejtse azt, hogy belé álltam, szóval megosztom vele, amit egyébként is tudnia kell, hogy jól néz ki. Nyilvánvaló, hogy azonnal rákap, mint pisztráng a horogra… én is ezt tettem volna a helyében. - Ez olyan meglepő? – csipkelődök vissza, majd felhorkanok, ahogy ő „bókol”. Még, hogy nem vagy rossz… elképesztően pimasz a nő! Aztán javít a renoméján és még kacsint is, na baszki. Micsoda átalakuláson mentünk át egy negyedóra alatt utálkozókból flörtölőkbe. Én is mosolygok, de nem válaszolok inkább neki. Túl suta lenne, vagy túl macsós, és még ha az is vagyok, hagyjuk meg ezt a pontot neki. Inkább iszom még egy kicsit és hagyom, hogy ő beszéljen. A nők úgyis szeretik elkapni a a fonalat, én meg szeretek hallgatni olyakor. Na, nem minden esetben, de most talán valami megváltozott azzal, hogy nem akar kikergetni éppen a világból. Meg amúgy is jó a melle. Érdeklődő fejet vágok, amikor kérdez és elkezdek gondolkodni rajta. Már úgy alapból, mielőtt szokásomhoz híven azonnal visszakérdeznék, de most kivételt teszek. Hasztalanul. - Melyikre gondolsz? Nekem volt pár és Lio mellett láttalak párszor – nézek rá, hátha mond még erről olyat is, ami segít kiigazodni az emlékeim kusza hálójában. Bár tény, hogy a kék szemei mindig feltűntek már nekem. Ritkák, ha ilyen szép archoz csatlakoznak. Mindegy, hirtelen akkor sem tudom, hogy pontosan melyik éjszakára gondol.
Egy kicsit, talán csak egy kicsit elveszek a tekintetében, miközben hallgatom. Meglepően más hangsúlyt hallok tőle, mint eddig bármikor. Talán tényleg sikerült elásnunk a csatabárdot, amiről talán egyikünk sem tudja pontosan, hogy mi miatt alakult ki. Ahelyett, hogy előbb a legutóbb feltett kérdésére válaszolnék, gondolkodás nélkül bukik ki belőlem egy másik. - Bocsi, de egyébként mi bajod velem? Valamiért a kezdetektől fogva egyfajta unszimpátia van köztünk, és akármennyire is próbálom megérteni, nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. Eleinte azt gondoltam, hogy szimplán csak egy pöcs, de rájöttem, hogy míg más lányokkal igazán kedves, velem sosem volt az. Leszámítva ezt az egy estét. Meg azt, amiről még nem beszéltünk. - Mármint, kölcsönösen értem. Miért alakult ez így? Jesszus, elég sok pia lehet bennem, ha ennyire lelkizősre veszem a figurát egy hokissal. Szórakozottan játszom a poharam peremén az ujjammal, hogy ezzel is letereljem a figyelmemet a zavaromról. Érzem, ahogy a pír az arcomba szökik. Declan meglehetősen csendes, mintha próbálná megfejteni, hogy elment-e az eszem. Felötlik bennem a beszélgetésünk a legutóbbi görbe esténken, amikor Lio itt hagyott. Az a szent pillanat, amikor a legédesebb srác volt a földön Declan. Na meg, amikor közel hajolt hozzám, engem pedig megcsapott a bódító illata. Megköszörülöm a torkomat, majd lassan lecsúszom a földről. Szoknyám kivillantja az egész combomat, és amilyen gyorsan csak tudom, visszarántom. Hajamat a fülem mögé simítom, miközben magamhoz veszem a táskámat. Mosolyt erőltetek magamra. - Köszönöm az italt, de késő van, én pedig holnap dolgozom Frannie kávézójában. – Kissé közelebb hajolok hozzá, mintha egy kis mocskos titkot akarnék vele megosztani. – Egyébként a majdnem csókunk éjszakájára gondolok. Aztán a válaszát és reakcióját meg sem várva, hátat fordítok neki, és hogy viharzok ki a bárból, mint egy kisnyuszi, aki igyekszik félresöpörni a hirtelen támadt vonzalmat.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz! - Edgar Allan Poe
★ foglalkozás ★ :
Barista, Dekoratőr
★ play by ★ :
Danielle Campbell
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
114
★ :
Re: VIP bár
Csüt. Jún. 08 2023, 11:49
- Hale & Declan -
Már hirtelen azt hittem, hogy kezdünk egy hullámhosszon lenni, amikor kitört belőle a kérdés. Valamiért ezt nem vártam tőle, mégis megérkezett, mint a gyorsvonat a kettes vágányra. Valahol nem is érzem jogosnak a kérdését, mert amúgy nem is utálom őt igazán, csak volt némi ellenszenv, vagy nem is tudom mi. Valahogy nem tetszett, hogy Lio mellett annyira jól elvan, vagy a saját frusztráltságom beszélt belőlem, vagy csak valami férfias vetélkedés. De még mielőtt megfogalmazhattam volna valami igazi választ, pontosítja a kérdését. Kölcsönösen utálnánk egymást? Hogy ő engem miért – az előbbieket leszámítva – nem igazán tudnám megmondani. Oké, hogy most rosszkor szólt be, én meg rosszkor vissza, de inkább úgy jött le, mintha neki lenne valami baja velem. Az eddigieket számba véve viszont úgy tűnik, hogy neki van baja a világgal, én meg rosszkor volt rossz helyen. Megesik ez is. - Nézd Hale, én nem utállak. Igaz, az előbbiek, amikor még itt volt a barátnőd a jelek nem erre utaltak. Csak ideges voltam, te meg… nem tudom veled mi volt. Azt sem igazán, hogy velem mi bajod személyesen - fejtem ki, majd felhajtom az italom maradékát. Látom, hogy nincs jól, vagy hát a zavartsága kiül az arcára, valahogy talán érzi ő is, hogy túllőttünk a célon ma. Találkoztunk már többször is, valahol irigyeltem az exétől, mert Lio szerintem túlságosan egysíkúan állt hozzá. Mondjuk, azt nem tudom, hogy megismerkedésükkor mi volt a helyzet, nem szoktam erről érdeklődni, de valamiért úgy érzem, hogy Hale többet érdemel, mint egy egyéjszakás kaland. De mindegy is, mert hirtelen gondol egyet és megmutatja a combjait… persze nem szándékosan, de úgy tűnik, menni készül. Elvigyorodom a suta mozdulatra, de tudom, hogy ma itt a vége a beszélgetésnek. Nem baj, kell egy kis szünet, hogy aludjak egyet, mert holnaptól újra keményen kell küzdenem azért, hogy megmutassam miért igazoltak le. Ahogy közelebb hajol, eláll a lélegzetem egy pillanatra, nem tudom, hogy megütni akar-e, vagy megfogni. Hirtelen önt el tétovázás, amikor közli, hogy mi volt a kérdések hátterében. - Hogy mikor? - kérdezek vissza, de már el is rohan, a válaszomra vagy nem kíváncsi, vagy túlságosan is, de nem szeretné hallani az őszinte véleményem. Az pedig az lenne, hogy fogalmam sincs, hogy akkor ott mi volt velünk, de tényleg volt egy olyan, hogy a tánc közben majdnem-hogy lekaptam őt. De végül győzött a józan(?) ész és Liora tekintettel nem tettem meg. Szerencsére véget ért a szám, így álló sátorral tudtam otthagyni Hale-t. Valószínűleg, ha kicsit még táncolgatunk, nem tudom visszatartani magam. Hiszen egészen vonzó egy nő, és amint kiderült nem egy könnyűvérű valaki. De ezek a gondolatok már csak a csinos hátsójáról verődnek vissza, ahogy szemmel utána küldöm őket, amíg el nem tűnik. Itt az ideje távozni nekem is, így felállok és elindulok hazafelé. Vajon mit akart ezzel Hale? Talán legközelebb megkérdezem tőle, de most pihennem kell.
Kezdőlap
● 
