Marvel, középiskolás haver: Ja az megvan, hogy a vak és a süket uszodába mennek? Milyen a víz? Kérdezi a vak. Mire a süketnek csak a gluggyogása hallatszik a medencéből. Na kábé ilyen amikor Kristinnel megpróbálsz vitatkozni. Esélyes, hogy nem sok mindent fog fel az érveidből, de ha mégis, akkor magasról tesz rá. Nem mondanám, hogy érdektelen a mások problémáit illetően, sokkal inkább előtérbe helyezi a sajátjait.Lehet rá számítani amikor a szar már az álladig ér, de addig csak kívülálló marad. Imádom, hogy sokszor olyan racionális, és rendíthetetlen, hogy az már szinte félelmetes. Van benne valami törékeny báj, aminek tökéletesen ellentmond a szilárd és megingathatatlanul földhöz ragadt természete.Ja és mielőtt kérdeznéd, sosem feküdtem le vele. Egész egyszerűen azért, mert Kristin számára a szex prezstízs kérdés: ha akar tőled valamit akkor valószínű a lelket is kiszívja belőled, de ha nem, akkor pedálozhatsz ezer évig is, akkor sem fogja érdekelni.

Lolly, #tothemoonandback friend: Együtt kezdtünk az elementary schoolban. Emlékszem megkérdezte, hogy van e rózsaszín, eper illatú radírom. Amikor közöltem vele, hogy nincs, másnap egy közepes méretű Lopez-cipőpasztás dobozzal hozott be. Legalább két tucat volt benne. Azt mondta, hogy mindenkinek kell ilyen.Barátnők lettünk. Nem a radír miatt, bár azt hiszem az már akkor, nyolc évesen sokat elmondott róla.Ha kinéz magának valakit, akin mindenáron segíteni szeretne, akkor végletekben gondolkodik.Számára nem létezik az a fogalom, hogy “csak egy kicsit”. Ő valamit vagy nagyon akar, vagy egyáltalán nem. Nem tart haragot, könnyen lehet vele békülni, bár ez mindig attól függ, hogy mennyire ismered a gyengéit.Kristin ki nem állhatja a hazugságot. Vágd a képébe a fájdalmas valóságot, mint egyszer is megpróbálj kamuzni.

Anton, fodrász : Ez a lány egy csoda. Csodaszép és selymes haja van. Az édesanyja révén ismertem meg. Mrs Lyness már közel húsz éve a vendégem, és noha Kristin eleinte idegenkedett attól, hogy egy, saját szavaival élve “megveszekedett divatmajom buzi baszkurálja a hajam” felkiáltással elutasítani próbált, végül mégis sikerült meggyőznöm. A szemei kifejezőek és vidámak. Egyszer azt találtam neki mondani, hogy olyan mintha mindig durcás lenne, mire közölte, hogy a világra igenis állandóan sértetten kell tekinteni. Az ember egy állandó B-tervben él, akkor kifejezetten boldoggá teszi ha nincs igaza, és mégis valami jó dolog történik vele.

Raven, a basszgitáros hülyegyerek az egyetemről: Közös felkészítőre jártunk, bár nekem semmi közöm az építészethez, és hamar átnyergeltem a bölcsészetre. Kristin közölte, hogy szar sem lesz belőlem, mert  a bölcsészek maximum arra jó, hogy egy jó cuccokkal megpakolt vizipipa gőzében a globális csillagelfogyásról beszélgessenek. Ettől függetlenül jó viszonyt ápolunk a mai napig. Néha eljön a koncertekre, és tervez nekünk pár helyszínt a klipekhez csak úgy hobbiból.Sokszor jártam ki vele a temetőkbe, mert a fejébe vette, hogy kriptákat fog tervezni. Az apjának temetkezési cége van, és azt hiszem ez elég erőteljes hatással volt rá. Bár szerintem az örege nem feltétlenül ezt az életutat képzelte el neki, de Kristint ez nem sűrűn érdekli. Makacs, kitartó, és elég elszánt. Életveszélyes kombináció a csaj. És milyen k*baszott tüzes, aztarohadt!

Egy közepesen ismert, new york-i közszereplő, házas, két gyermek édesapja: Nem szívesen beszélek erről az egészről, és nem is feltétlenül vagyok büszke rá. Kristin apja és én az egyetem alatt közös kollégiumban laktunk, később pedig volt pár összekapcsolódó üzletünk.Aztán egy karácsonyi vacsorán a padláson találtam magam….odamentem, vagy egyszerűen a fejembe szállt a negyvenhetes Saint Lapoille, nem tudom. Én vettem el az akkori tizenhét éves Kristin szüzességét. A feleségem terhes volt az első gyermekünkkel. nem vagyok rá büszke. Kristin sem volt az.Közölte, hogy egy rohadt mocsok vagyok. Két hét múlva azonban megint ott volt velem a Razone Hotel tetőlakosztályban, és én nem tudtam hogy a bűnvörös tangája vadított jobban meg vagy a tudat, hogy ez a lány újra és újra az enyém lehet.

Anesse, a Lyness család bejárónője: Harminc éve vagyok a család szolgálatában. Már azelőtt itt voltam, hogy a kisasszony megszületett volna. “Mazsola” így hivta mindenki még azelőtt, hogy megszületett volna. Az édesanyja soha nem is csinált abból ttkot, hogy csupán egyetlen gyermeket szeretne szülni, őt viszont a végtelenségig elkényeztette.Kristin, bár öntudatos, minden szempontból kemény, szókimondó kis hölgy lett, ugyanakkor egy percig sem élt vissza a családi helyzetével. Mindig emberséges, nagyon kedves, finom modorú és udvarias volt velem. Emlékszem, hogy mindössze tíz éves volt, amikor karácsonyra egy festményt kaptam tőle. Engem ábrázolt, amint virágokat rendezgetek a nappaliban.Ő készítette.

Kristin saját magáról:Nem vagyok tökéletes. Soha nem is akartam az lenni. Megvan az elképzelésem arról, hogy milyen életet szeretnék. Hogy kivel érem el az még kérdéses.De abban mindig hittem, hogy az életben a legjobb dolgokhoz valami elképesztően nehéz út vezet.Csak abban bízom, hogy ha egyszer itt lesz majd az orrom előtt nem fogom elbaltázni. Ugye nem?

Félcédulás történetek Kristin Lyness életéből

Apám ült az asztalfőn és kezét imára kulcsolta, majd felpillantott rám és az anyámra. Anya pontosan azt csinálta amit ő, én pedig csak ültem és vártam. Túl akartam lenni az asztali áldáson, egész egyszerűen csak azért, mert hülyeségnek tartottam. Miért kellene bármiért hálásnak lennem egy olyan hatalomnak, akit még soha senki nem látott, még soha senki nem tudta megfogalmazni hogy néz ki és még soha senki nem tudott kézzelfogható bizonyítékkal szolgálni arról, hogy létezik? Nevetséges. Azt hiszem apa sosem akarta elfogadni, hogy egy hithű katolikus család egyetlen gyermekeként képtelen vagyok elfogadni a vallási dogmákat.
- Kristin Lyness, kulcsold össze a kezed és adj hálát Istennek a mai ételért!- apám hangja igazán egyszerűen és nagyon határozottan csendült, szigorú, morózus éjfekete íriszek villantak bozontos szemöldöke rejtekéből.
- Ha Isten adja nekünk az ételt, akkor neked miért kell elmenned minden nap dolgozni?- tettem fel a magam gyermeki kérdését, de választ nem kaptam, csak egy újabb dörrenést.
- Azt mondtam kulcsold össze a kezeidet!
Egy megadó sóhajjal végül megtettem amit kért, de akkor sem volt őszinte egyetlen szavam sem. Ahogy egy filmben elhangzott:

“Lapozd csak fel azt a felkapott prospektust, ami Biblia néven fut! Mi újat írnak benne? (...) Ha valami jó történik: ő akarta így; ha valami rossz: Isten útjai kifürkészhetetlenek.”


Reggel,valahol Manhattan-ben

- Kristin, reggel 8 van és te már vodka narancsot iszol?
-Persze, azért van benne narancs.
Képtelen voltam megállni, hogy ne idézzem örök kedvencemet Charlie Harper-t, ha már úton-útfélen megkapom, hogy valamiféle light verziója vagyok, csak nőben.Még nem döntöttem el, hogy kitüntetésnek, avagy súlyos kritikának tekintem a dolgot. Egyelőre félúton járok. Az ágyban kényelmesen elnyújtózó pasassal úgy egy hete futottam.Jobban mondva inkább csak vízszintesben voltunk, de az igazság az, hogy kezdett egysíkúan unalmassá válni, úgyhogy már agyban azt tervezgettem közel huszonnégy órája, hogy milyen módon közöljem vele: ennyi volt baby, lépjünk! A helyzet pikantériáját adja, hogy a keresztneve sem sűrűn jutott eszembe, de az biztos, hogy észbontó volt vele a szex paso dobléra, merthogy volt benne egy kevés latino beütés. De amit napok óta művel, ez a folyamatos számonkérés, kezdett egyre idegesítőbb lenni. Mondom én egy szóval is, hogy rendszeresen felemás zokniba jár, és gyakrabban szellent mint azt a jóízlés megengedné? Nem! Mert csak jól érezzük magunkat meg egymást, és aztán mindenki megy a saját dolgára.
-Kicsit kevesebbet kellene innod!
-Idefigyelj, Peter….
-Patrick.
-Részletkérdés.Szóval ide figyelj Patrick! Nem vagy az apám, a bátyám, a vőlegényem, a férjem, de még egy kurva főnök sem, hogy beleszólj a szokásaimba.Ha nem tetszik, akkor ott az ajtó!
-De ez az én lakásom.
-Ja hogy ja! Akkor én megyek el!
-De én szeretlek, Kristin! Törődöm veled.
Apám! Belémfagyott a duma, de még a vodka narancs egy kortyocskája is.Ne ez az a szó, amit soha de soha ne mondjon ki senki velem kapcsolatban, még kevésbé tegye hozzá, hogy törődik velem. Bepánikolok tőle, de komolyan.Először is leraktam a poharat, aztán piszok gyorsan dobáltam magamra a ruháimat, miközben koncentráltam, hogy ne vegyem idegesen, zihálva a levegőt. Skera van!
-Most meg hova mész?
-Öhhhmm...már 8 óra, basszus! Találkozóm van aaaaaa...az anyámmal.Bocs Peter, tényleg! Észbontó volt az éjszaka, mint mindig és majd….hát majd beszélünk, vagy valami, és…- komolyan mondom olyan voltam mint egy szóban diszlexiás, aki képtelen a mondanivalójára koncentrálni. Még a bugyimat is fordítva vettem fel, és az elején virított a “Behajtani kötelező!” felirat, amit persze gyorsan átfordítottam, rángattam magamra a farmerem, és azon imádkoztam, hogy ha Linda most bent van a rendelőben érjen rá, különben végem van.
-Patrick.
Már szinte meg sem hallottam annyira siettem, de komolyan nem is nagyon érdekel. Olyan szép ívben fogom kivágni az életemből ezt a pasast, hogy öröm lesz nézni.
-Nem mondasz semmit arra, hogy szeretlek? Te nem így érzel?
Kerestem rendesen a kifogáskatalógusban valami épületesen bejövős dumát, de az igazság az, hogy jelen pillanatban tényleg nagyon oda meg vissza voltam magától a ténytől, hogy egy hét alatt képes volt belém szeretni, miközben én még a nevét sem jegyeztem meg. Annyira azért nem jó a pasas, hogy elviseljem az életemben a továbbiakban.
-Én most azt érzem, hogy el fogok késni! Hellobello, Peter!
-Patrick.
Már nem hallottam az utolsó mondanivalóját, mert bezáródott mögöttem a bejárati ajtó. Miközben a lépcsőn trappoltam lefelé, a mobilomat előkapva Linda számát tárcsáztam. Második csengetés után felvette, ami azt jelentette, hogy vannak nála, tehát zavarom. Kutyát sem érdekli, én a legjobb barátnője és kéretlen páciense vagyok, szóval le kell nyugtatnia.Mondtam neki, hogy élet-halál kérdés, hogy egy órán belül nála leszek, még akkor is, ha cserébe végig kell szopnom az összes taxist Manhattenben, vagy egy helikopterpilótát a még gyorsabb odajutás érdekében, de nekem most azonnal szükségem van rá. Tudom amúgy, hogy mire odaérek nagyjából le is fogok higgadni, de amíg úton vagyok, addig sem spirázom magam a dolgon.
Maradjunk abban, hogy a mai napra szájszűz maradtam, de azért így is másfél órába telt mire Linda rendelőjéhez eljutottam. Már ez is haladás.


Tom meg én már két éve együtt voltunk. Tulajdonképpen nem mondhatnám, hogy túl sok dologban hasonlítottunk, és sokkal inkább a kissé bipoláris személyisége semmint bármi más vonzott benne. Érdekesnek találtam, hogy két embert kaptam egy testben, és szórakoztató volt, hogy egyszer az egyik, majd a másik próbált meg elcsábítani. Mások azt hiszem kattantnak tituláltak volna, pedig engem ez egyszerűen csak vonzott. Azt hiszem mindig is vonzottam a kissé zavaros elméket, és a magam módján sokkal inkább megértéssel semmint előítéletekkel fordultam feléjük. Meg akartam őket érteni és nem elítélni. Nem volt ez másképp Tom esetében sem, azzal a különbséggel, hogy mellette volt egy olyan hátizma, mint aki minden nap legalább két órán keresztül úszik pillangót az uszodában megállás nélkül és olyan kisugárzása, hogy azzal egy egész lakónegyedet lehetett volna árammal ellátni, ha energiává alakítjuk.
Tom egy nap meglehetősen feldúltan és ingerülten rontott be hozzám.
- Kristin! Azonnal beszélnünk kell! Vészhelyzet.
Sosem utasítok el senkit, bármennyire is rosszkor zavar, vagy éppen olyan helyzetben és pillanatban ront rám, amikor nem a legalkalmasabb. Tom ezt előszeretettel alkalmazta. A kedves énje kopogott, az extrovertált énje azonban az ajtó fogalmával sem nagyon volt tisztában, ahogy a magánélet szentségével sem.
- Szakított velem a barátnőm!
Jelentette ki kétségbeesve és megrendülve. A tekintete olyan volt mint egy ölelésre vágyó plüss mackó. Most azonban nem tudtam volna megölelni.
- Tom….én vagyok a barátnőd.
Óvatos próbálkozás volt a részemről, de mintha meg sem hallotta volna, vagy nem értette volna mégis miért hozakodom most elő ezzel.
- Nem te, hanem a másik.
- Oh….értem. Hallgatlak.- egy kicsit azért megpróbáltam nem meglepődni, de elég nehezen ment, azonban az “Oh” szócska ezt bőven lefedte.Nem tudtam hogyan folytassam, így aztán egy időre Lindát játszottam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon tetszett az előtörténeted, a jellemzés kifejezetten elnyerte a tetszésem. Nagyon tetszik, hogy Kristin ennyire szélsőséges, hogy saját szemlélete van a világról, mintha egyáltalán nem érdekelné, hogy mi is zajlik körülötte. Azt gondolom, hogy teljesen normális, ha a saját igényeit helyezi előtérbe másokéval szemben. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a saját szabályai szerint éljen.
Miközben olvastam, szinte én is kedvet kaptam ahhoz, hogy elmenjek és beszerezzek legalább egy darab eper illatú radírt, mert basszus, nekem sem volt és milyen igaz, hogy mindenkinek kellene egy.
Ha valaki egy hét után képes azt mondani, hogy szerelmes az valóban egy jel a menekülésre. Nem csoda, hogy felhúztad a nyúlcipőt, szerintem én is világgá szaladtam volna tőle.
Nagyon drukkolok, hogy az elképzeléseidet, a terveidet meg tudd valósítani, hogy megtaláld majd azt az embert, aki mellett ezt el tudod képzelni, mindegy hány személyisége legyen is. Úgy gondolom, hogy üde színfoltja vagy New York utcáinak, és igazán színes, pezsgő élet vár rád a nagy almában.

Nem is húzom tovább a szót, színt és rnagot admintól kapsz majd, de addig is foglald le a szép arcodat és mehetsz is boldogítani a keresőd életét.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!