165 centi, így érthető okokból nem magasságával tűnik ki a tömegből, mint inkább megjelenésével és vonzó kisugárzásával. Babakék íriszeit macskaszerű szemformája teszi még különlegesebbé, melyet hosszú, világos arany szőke tincsei kereteznek. Előszeretettel rejti szándékait pimasz mosolya mögé. Tetoválásai nincsenek, mert bár másokon kifejezetten vonzónak találja, saját magán nem tudná elviselni. Ellenben szereti sminkelni magát, így anélkül el sem hagyja a lakást, noha arca ezek nélkül is szépnek mondható, hiszen rendszeresen ápolja bőrét - oda van az ókori bőrápolási titkokért -, ahogy haját is, mit jellemzően csak akkor fog össze, ha fest vagy táncol, esetleg takarít. Alkatra vékony, inkább nőies, mint sportos. Míg házas volt és férje napi szinten elhalmozta drága holmikkal, úgy öltözködött, mint egy királynő, egy igazi pénzes úrihölgy, aki nem félt az élénkebb színektől sem, illetve, aki előszeretettel mutogatta magán milliókat érő ékszer gyűjteményét. Amióta viszont elváltak, visszább vett, bár ízlésén még így sem esett csorba, sőt, kifejezetten szereti az egyedi darabokat, ám bár most már festeni is inkább csak kényelmesebb, szellősebb ruhákban szokott, mint sem méreg drága pulóverekben vagy pólókban.
Mindig is egy betöretlen, fekete hattyúként lehetett jellemezni, aki egyszerre volt kecsesen járó gazella és a bokrok mélyén lapuló vadmacska is. Képzelete állandóan szárnyal, mint szél szárnyán táncoló színes papírból hajtogatott kis lepkék és ha épp sikerül egyet elcsípnie, azt meg is valósítja. Legalább is belefog, aztán vagy lesz belőle valami, vagy elvonja figyelmét valami teljesen más és abba fog inkább bele. Pórázra őt nem lehet kötni, de talán pont ebben rejlik varázsa is. Egy örökké lázadó kék rózsa szál, ami már csak azért is megfogja tekintetünk, mert kitűnik a sok piros pipacs közt a mező közepén, ahol ott sem kéne lennie.
A pénz és hatalom, amit a házassággal kapott, mint ahogy sokan másokat, őt is megmérgezte. Emiatt kissé beképzeltnek tűnhet, melyet most már inkább csak álarcként használ sokszor, hogy leplezze szemeiben csillogó gyermekiénjét, ami mindig mindent akar, amit meglát vagy megtetszik neki, bármennyire is szégyelli ezen természetét, amitől aztán komolytalannak tűnik. Nem könnyű levenni a lábáról, és sokszor nem is igazán követhető ezen alapuló logikája, de az bizonyos, hogy drága holmikkal javíthatunk esélyeinken, ha minimum a facebook ismerősei szeretnénk lenni. Feleségnek nem egy jó alapanyag, erre ő is elég hamar rájött, ugyanis rosszul viseli a bilincset, és partnerére is könnyen rá tud unni, ha a kalandjaik vége felé közelednek. S noha nem egy hűséges társ, kalandvágya állandóan újabb s újabb izgalmakra sarkallja, ami miatt nem lehet elítélni, hiszen ez is épp olyan jellem, mint a túlzó kedvesség vagy fájó őszinteség. Ha kell minden nap valaki más mellett ébred, - egyszer nő, egyszer férfi mellett, - aztán reggel már pimasz játékból le nyúl valamit a boltból, s mire delet üt az óra túl van néhány tréfás telefonhíváson, este pedig már egy drog csempész éjszakai légyottjaként lehet szemtanúja egy bandák közti "kisebb" összezördülésnek, de közben már a másnapi kiállításra próbál jegyet foglalni. Nem a bajt keresi, csupán az izgalmakat.
Ritkán érzi feszültnek magát, az pedig általában azért történik, mert túl sokáig érzi magát bezárva - ami egy alkotási folyamat során sajnos sokszor előfordul -, illetve, ha úgy érzi valaki pórázra kötötte. Ha egy idő múltán túl csordul benne ez a fajta frusztráltság, vagy feltör belőle kontrolláltalan dühként vagy lemozogja. Szabadszelleműsége ki mondatja vele, amit gondol, emiatt pedig már sokszor érték pofonok, fizikailag és lelkileg is. Nem hisz az örök szerelemben mióta a saját hibájából válásra kényszerültek, éppen ezért soha nem is úgy indul ismerkedni, szórakozni, hogy na már pedig ma megtalálja a nagy Őt.

Bár hónapok tervezését mosta el néhány röpke perc alatt az eső, nem törte le kedvem az időjárás szeszélyessége, még annak tudatában sem, hogy jövendőbelim meteorológus barátja biztosította felőle, hogy a héten végig meleg és száraz idő várható. Pont emiatt még csúsztattunk is egy hetet az esküvővel. Ő, mint minden ilyen füstbe ment tervnél idegesen mászkált föl-alá, fülén azzal az átkozott "szeretőjével", miközben torka szakadtából hisztizett a kint elázó díszlet miatt. Nem is igazán értettem, miért viseli ilyen rosszul, hiszen életünk nem a pénz miatt kötjük össze, az pedig mindegy, hogy egy ázott sátor alatt vagy egy mesebeli palotában tesszük. A program nagy része pedig úgy is idebent vár minket és a vendégeket, ahogy a torta is. Nincs is annál izgalmasabb, mint szembeszállni az időjárással és már csak azért is a sárban tapicskolva meztelen lábakkal kimondani az igent. Meg kellett ismételnünk, noha a pillanat varázsának lángját már akkor elfújta a szél, mikor hitvesem jobban féltette összekoszolódott abroncsom, minthogy kimenjünk táncolni az esőbe. Fiatal és szeleburdi voltam, aki, ha nem élt volna rózsaszínálomban, látta volna a jeleit annak, hogy minket bizony nem egymásnak teremtett a sors.
Még is kihúztunk valahogy 2 évet, bár zömét hangos vitákkal, a vége felé pedig kétségbe esett próbálkozásokkal a párterápián, természetesen hasztalanul. Neki pénze volt, nekem tehetségem, így összedobtuk, amink volt és bizniszelte a festői karrierem, ami hamar elkezdett felfelé ívelni, noha úgy éreztem kapcsolatunk kárára, mert az együtt töltött időnk igen hamar negyedére csökkent. Persze alkalomadtán, mikor ő is szabaddá tette magát, és nem kereste a kifogásokat, elutaztunk, partikat szerveztünk, de valahogy különösen jó érzéke volt hozzá, hogy ezeket is egybe kösse a munkájával, amit akkor is csak félve mertem szóvá tenni.
Egy idő után meguntam mellettem pózolni, hamis barátok szemeibe mosolyogni, tetszelegni, heteket várni rá, hogy ne csak olvasással töltsük estéinket az ágyban. Félreléptem, és bár az első pillanatokban elfogott egy fajta rémület tetteim következményeire gondolva, a titkos légyott pillanata elfeledtette velem a gondjaim és különös izgatottság lett rajtam úrrá, mikor csendben vissza kellett osonnom a házunkba. Akkor döbbentem rá, hogy bolond módon elhittem, hogy szerelmes voltam belé, és a tudatlanságom ára egy gyönyörű kék ékkővel díszített bilincs volt, ami szebbé tette a látványt ugyan, de attól még fogvatartott. Elakartam mondani, de végül csillapíthatatlan kalandvágyam buktatott le. Elváltunk, de azért nem vitt el mindent.
Máig neheztel rám, és ezt érezteti is velem, de egyikünk sem maradna életben, ha munkánkban is külön utakon járnánk. Mert tehetséggel születik az ember, pénzzel pedig életben tartja azt. Nem mondanám, hogy a munkám a legkomfortosabb hely, ahol érzem magam, pláne, ha ő is éppen ott van, de őrült volnék csak emiatt lemondani egy olyan lehetőségről, ami nem csak hobbim, de jó pénzt is kereshetek vele. Az akkori ismerőseim zöme idővel lemorzsolódott rólam, miközben előszeretettel csámcsognak a mai napig kapcsolatunk mocskos részletein, és azon, mennyire könnyűvérűnek találnak. De nem bánom, ha ez az ára annak, hogy szabadnak érezzem magam, hogy boldogabb lehessek, amilyenek ők talán sosem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy házasság akkor sem könnyű dolog, ha úgy tűnik, hogy minden működik benne, nem csoda hát ha igazi, fojtogató börtönnek tűnt, amikor kiderült számodra, hogy nem minden olyan vattacukros rózsaszín boldogság, mint ahogy a filmekben mutatják be, vagy mint ahogyan mindenki elő akarja adni. Szerintem a Te művész lelked egyébként is vágyik a szabadságra, nem csak azokban a helyzetekben, amikor alkotnál, hanem csak úgy, az "unalmas" mindennapokban. Azért is raktam ezt a szót idézőjelbe, mert a jellemed alapján nem hiszem, hogy valaha is unalmasak lennének a napjaid. Ha nem Te keresed az izgalmat, akkor is megtalál valahogyan, habár egyesek már egyenesen veszélyesnek tartanának bizonyos dolgokat, amiket Te jó kedvvel éltél át. Igazi igen embernek tűnsz, aki felismeri, hogy ha ez az egyetlen életünk ezen a világon akkor azt bizony élni kell, mert ugyanolyan könnyen elillanhat, mint ahogyan érkezett. Ki miben hisz, ugyebár.
Szerintem az egyik legfontosabb dolog az lehet az életben, ha képesek vagyunk úgy visszatekinteni bizonyos döntéseinkre, hogy nem bánjuk őket. Elvégre nem rendelkezünk időgéppel, hogy visszamenjünk és megváltoztassunk valamit. De tanulhatunk a múltból, felismerhetjük, hogy mi az, amit nem ismételnénk meg, vagy mibe vágnánk bele újra. Te pedig olyan embernek tűnsz, aki pontosan így szeretné élni az életét - megbánás nélkül, teljes szívből.
Nem is húzom tovább az idődet, irány a játéktér, ideje felforgatni az "unalmas" mindennapokat.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!