Nem kötekedtem, nem is lett volna értelme, hiszen, ami ott várt volna rám talán sokkal szörnyűbb, mint, ami majd most. Mert biztos nem lehettem benne, hogy nem e kerülök át egy másik "ketrecbe". De a fénykép láttán nem egyszerűen meglepődtem, konkrétan majd leesett az állam. Szégyen, de a sok stressz és küzdelem, teljesen elfelejtette velem, hogy találkoznunk kell, pedig még a szobában is megjelent. - Nem aggódnak, hogy Travis magukra bukkan és bosszút áll? Elég gonosz. Én kinézem belőle. - pillantok fel a férfire kérdőn, némi aggódással, mert profizmus ide vagy oda, ki tudja nincs e még valami sunyiság Travis tarsolyában. Mikor partra értünk, szinte egyből kocsiba is ültünk. - Miért nem egyből Liam-hez megyünk? - kíváncsiskodtam, mert nem értem mi köze van hozzám ahhoz a baráthoz. Oké, hogy segített, és ezért hálás is vagyok, de ha Liam miatt van, akkor inkább odamennél. Sőt, valahogy kevésbé érzem magam biztonságban így, hogy tudom, ő még nem lesz ott. Bizonytalanságomról csupán az elém táruló látvány feledtette el kis időre. - Azta!! - tapadtam az ablak üvegre. Nincs akkora, mint a Fehér király csodaországi palotája, de attól még az eddigi legnagyobb ház, amint itt New Yorkban láttam. Vajon hányan laknak benne?! Még medence is van! Eldobom az agyam! - Saját szökőkút?! Ki ez a fickó és miért van neki ennyi mindene?! - hüledeztem az elől ülőknek. Ahogy kiszálltunk és még közelebb mentünk, még hatalmasabbnak tűnt az egész hely. Annyira lefoglalt a bámulás, hogy jó ideig észre sem vettem, hogy a házigazda is itt van. Még a lépcsőn felhaladva is hátra tekergettem a fejem a medence és a nyugágyak felé. - Hűű, milyen szép kék a víz! Már csak a halak hiányoznak belőle! - nevettem, bár nem felhőtlenül, hiszen azért az elmúlt jó néhány óra jókora nyomott hagyott a lelkemen, hogy ilyen hamar túl tegyem magam rajta. Akkor tűnt fel a fickó a pálmafa alatt, mikor megálltunk. Jól nézett ki, és fiatalnak tűnt, ahhoz a vagyonhoz, amivel ezt a helyet felépítette. Mert feltételezem, hogy övé a birtok. Ami azt jelenti, hogy olyan munkája lehet, amivel sok pénzt kereshet. Sok ilyen munka nincs, viszont mivel éppenséggel én is egy bárban dolgozom, és jóban vagyok a főnökkel, tudom, hogy Lazare is rengeteget keres. Ergo a fickó is hasonló körökben mozoghat. Elpillantok a távozók felé hátra, mert ugyan őket sem ismerem, azért ijesztő idegenekről idegenekre járni. Travis is egy magában volt, még is betudott zárni, itt meg aztán pont annyi esélyem volna, hogy bárki meghallja a segélykéréseim, mint a föld alatt nála. - Ehm... helló... - köszönök zavartan, legfőképpen azért, mert nem tudom a nevét - legalábbis nem a teljeset - és bevallom kicsit feszélyezve érzem magam a jelenlétében. - Oh, öhm... egy törölköző vagy egy fürdőköntös jól esne. Köszönöm. - válaszolom kelletlenül, mert hogy még mindig csurom vizes vagyok, és hát így kicsit hűvös idekint. Amint pedig meg is kapom, szégyenlősség nélkül dobom le magamról a vizes ruháim, a fehérneműn kívül és bújok a köntösbe. Aztán a fickóra nézek. - Hol van Liam?
-Bármi megtörténhet.-felelte a férfi a bosszú kérdésre. Sose tudni. -Nem kötötték az orromra.-Felelte a férfi arra, hogy miért nem Liamhez kell vinniük.-Én csak utasítást követek. A férfi tőmondatokban felelt, kimérten, majd egyszeriben végre elértek a birtokhoz. -Mr. Celentano a New York-i elit egyik kiemelkedő alakja. Az egyik leggazdagabb New York-i üzletember.
Az említett fél miután kifizette az embereket figyelmét Gydának szentelte. Hozatott egy szobalánnyal egy törölközőt és egy fürdőköntöst, majd átvette és átnyújtotta. -Tiziano Celentano.-Mutatkozott be neki.-De hívj csak Voltairenek, ahogy a barátaim is. Meglepetten pillantott oda, amikor a lány csak úgy fehérneműre vetkőzött. Azért nem volt divat New Yorkban, hogy az idegen lányok csak úgy ingyen sztrippelnek. Persze szájat nem tátott és nagyon nem is figyelte. Csak meglepte. -Nos, Jack még nincs a városban, de nemsokára megérkezik. Kimegyünk érte a reptérre. Mexikóban volt egy hajókiránduláson. Lehet picit morcos lesz, úgy hallottam tőle, hogy nem alakult túl jól számára az út.-Felelte, majd az órára nézett.-Még van három óránk a gépe érkezéséig. Addig legyél a vendégem.-Mondta és a pincérekkel hozatott ételt-italt. Tologatós kocsin hozták ki és pakolták le a kerti asztalra. Intett, hogy üljön le, ő is átült. Volt ott minden: Füstölt lazac, kaviár, marhasült, gyümölcsök, zöldséges saláták, borok, tea, kávé, és még más finomságok. -Ami jól esik, szolgáld ki magad, ingyen van.-Intett a tálalt ételek-italok felé barátságos mosollyal. Nem kérdezett, nem faggatózott sem Liam felől, sem pedig a személyes dolgai felől. Nem kezdett el ismerkedni. "Távolságot tartott".
Úgy tűnt a megmentőm egy picit sem félt Travis-től. Mint mikor Travis is félvállról vette Ragnar-t. Mondjuk ott volt is susmus, de már csak amiatt sem gondolnám, hogy ő rabolt el saját magától, mert az volna ám csak az igazán őrültség. Ettől függetlenül azért voltak kételyeim, mert nem értettem okát, miért nem mehetnénk egyből Liam-hez. Bármilyen furcsa is, benne jelenleg jobban megbízom, mint akármelyik másik idegenbe. De nem volt túl sok időnk erről beszélni, mert közben elértünk ehhez a baráthoz, és a háza utána jobban lefoglalt, mint kérdéseket feltenni egy fickónak, aki csak homályos válaszokat ad. Nem is értem, hogy Lazare-nak miért nincs ekkora háza. Okés, hogy egyedül él, de mennyivel kényelmesebb és szebb. Miután a két velem utazó lelépett, ismét egy teljesen idegen fickóval maradtam. Nem mondom, hogy örülök, de azt hiszem már most jobb házigazda, mint a Kitsune. - Ou, de... érdekes neved van... - bukott ki belőlem, mert hirtelen visszamondani sem tudtam volna, és a becenevével való összefüggésre sem jöttem rá. - Persze szép... - tettem hozzá, mert aztán a végén sértésnek veszi, pedig nem annak szántam, csak tényleg... különös neve van. Ami a köntöst és a törölközőt illeti, nem problémáztam sokat a dolgon. Sosem értettem miért kellene szégyenlősnek lennem, pláne, ha én fel is vállalom magam, úgy értem, ha duci vagy sovány lennék, lehet én is óvatosabb lennék... bár... nem. Szívem szerint a fehérneműmet is ledobnám, mert azok is vizesek és a vizes ruhák kényelmetlenek és hidegek, de Lazare-nal megtanultam, hogy ilyet maximum lányok előtt lehet csinálni, mert, ha fiúk előtt teszem, akkor teherbe ejtenek. A köntös viszont jó meleg volt, szóval örültem neki, ahogy a fejemre felcsavart törcsinek is. A ruhákat pedig szépen kiterítettem a növények mellé, bár a nap már nem sütött, hisz este volt. Viszont az ok, amiért nem volt itt Liam, azt hiszem, teljesen hihető volt. Csak furcsa... nem tudom mikorra beszéltük meg a találkát, de nem gondoltam volna, hogy ő előtte elutazik. - Morcos? - pillogtam rá meglepődve. Nem tudom milyennek kell lennie egy hajó útnak, éppen ezért elképzelésem sincs, miféle rossz történhetett, de őt ismerve, biztos valami komoly. - De nem sérült meg, ugye? - kérdeztem aggódva. Nem sok barátom van és vele is csak egyszer találkoztam, ráadásul az első 10 percben legszívesebben megkarmoltattam volna Vigyori bőrbeteg praclijaival, de utána viszont rájöttem, hogy jófej. 3 óra?! Az jó sok. Mindenesetre nem akartam udvariatlan lenni, és nem csak azért, mert éhes voltam, hanem, mert féltem, hogy ő a barátságossága mögött azért ő is gonosz. Liam pont fordítva. Ő a gonoszságossága ellenére barátságos. - Öhm... oké. Köszönöm... - csüccsentem le, és bár tényleg éhes voltam, azért nehéz volt így nyugodtan enni. Pláne csendben. Nekiláttam, bár csak kis adagot, maximum az édességből ettem többet, miközben megpróbáltam azért beszélgetést kezdeményezni. - Honnan ismered Liam-et? - néztem rá kíváncsian.
-Olasz.-válaszolta a nevét illetően, bár furcsa módon a Voltaire név viszont francia volt. Igaz, sosem szeretett sok szót fecsérelni a nevét illető kérdésekre.-Apám olasz volt, de én már ide születtem. Átültek az étkező asztalhoz. -Csak egy kicsit. Rálőtt valaki a hajón, de elkapták. Meg szakított is a párjával. Szóval... ja. De ne izgulj, bizonyára jobb kedve lesz, ha meglát minket. Nem nehéz felvidítani. De a sérüléseket már fel sem veszi, vele elég gyakran megesik, már-már érzéketlen. Szerintem részben elhaltak már az idegek benne.-vonta meg vállait és belekortyolt egy pohár vörösborba, amit sajttal fogyasztott. -Elég régi ismerettség. Hol is kezdjem... még évekkel ezelőtt segített nekem megszabadulni pár kellemetlenkedő alaktól és mai napig jó szolgálatot tesz ilyen téren. Tudod, rossz embereket félre állítani. Persze nem ingyen kértem, honoráltam neki.-Fogalmazott finoman.-Aztán a kaszinókban. Ő eredetileg bűvész és nagyon tehetséges is, ráadásul profi hamis kártyát. Gyakran küldöm el kaszinókba, hogy kártyázzon, mivel ha ő nyer, akkor a pénz nálunk marad. Ő is jól jár és én is és illetékteleneken nem húzhatnak csak úgy le. Nagyon jól együtt tudunk működni, igaz, nem is szívesen haragítanám meg. Sokkal jobb barát, mint ellenség. Mert ő az a fajta ellenség lenne, aki elől nem lehet elbújni. Még a tenger mélyén az elsüllyedt roncsok között is megtalálna és megtorolná a bűneim. Ha lennének. És én voltam az az ember is, aki gondját viselte, mikor "elégett". Szóval elmondható, hogy... am... kölcsönösen egymás adósai vagyunk, voltunk. A barátomnak tekintem, szerintem ő is engem, pedig jobbára munkakapcsolatban állunk csak. De sokszor segítünk egymáson, mint a barátok. Elég sok mindenben egyetértünk, ami a világot illeti, szóval szívesen támogatom a dolgaiban, van miért.
Sejtettem, hogy valami különlegesebb, mit az itteni lakosok többsége, bár nem sok mindent tudok az olasz emberekről vagy nevekről. Bólintottam egyet, elfogadva a választ, bár az viszont enyhén szemet szúrt, hogy olasz létére inkább francia fogásokat eszik, mivel, hogy a sajt és a bor egyvelege onnan származik. Különös egy fickó, bár nem igénylem jobban megismerni. Valamiért akaratlanul is kiráz tőle a hideg. - Rálőttek?! - döbbentem meg, mert bár engem nem lőttek még meg, azt tudom, hogy fáj. Nagyon. Sőt sokszor halálos. Liam pedig ember, legalább is most már. El is hiszem, hogy pocsék hajó út volt. Igazából egy ilyen incidens bárki napját elronthatja. Az is meglepett, hogy volt párja. Én valamiért arra asszociáltam, hogy szingli. Csak egy valakit említett meg beszélgetéseink során, és az nem párnak való személy volt. Még is azt kell mondjam, ha tippelnem kéne, rá mutatnék. - Pedig azt hittem őt nem tudják megsebesíteni, hiszen nála mindig voltak fegyverek és gránátok. - motyogtam a süteményt majszolva. Csendben hallgattam, amikor az ismerkedésükről beszélt. Nem tartom Liam-et rossz embernek, de furcsa volt elképzelni, hogy olyanokat bánt, akik... kicsit olyanok, mint ő. Lehet őt kellett volna felbérelnem Travis helyett. Ő biztos nem csapott volna be, mert hasonlóan vélekedünk a világról. - Mit jelent az, hogy hamis kártyás? - néztem a fickóra félbeszakítva, de csak, hogy tudjam mit kell elképzelnem. Elképzeltem, milyen gördülékenyen képesek együtt dolgozni, és elcsodálkozom, hogy én hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Már az elején észre kellett volna vennem, hogy Travis megbízhatatlan. Örülök, hogy Liam ilyen jó barát, és kicsit irigylem is őket, amiért nekem pocsékul sikerült választanom. Ekkor ütötte meg fülem a különös kifejezés. - Elégett?! Mi történt? - pislogtam rá döbbent, nagy szemekkel. - A orvos barátja bántotta, igaz? Mondtam neki, hogy ne bízzon meg benne. - csóváltam a fejem. Utána viszont egyetértően bólogatok neki. - Igen, én is egyetértek vele. - válaszolom, majd kíváncsian nézek rá. - Ha ennyire jóban vagytok, miért nem mentél vele a hajó útra?
-Most kivételesen pechje volt, mert ebéd közben lőttek rá. Evette, valaki pedig orvul az ablakból lőtt rá. De már megkapta a bűntetését és Liam is jól van. Szóval nagy gond nincs.-Tette kicsit világosabbá a körülményeket.-Hamis kártyások azok az emberek, akik... nem azt mondom, hogy csalnak a kártyaasztalnál, inkább úgy fogalmaznék olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekkel az átlagos pókerjátékosok fölé tudnak emelkedni. Túl jó képességeik vannak egy sima játékoshoz képest.-Magyarázta, majd a borba kortyolt. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy is fogalmazza meg a válaszát a tűz kérdésére. -Tudod néha az embernek szüksége van a változásra, az átalakulásra, a megújulásra, de ahhoz, hogy valaki le tudja vetkőzni régi önmagát, vagy élete, teste egy részét maga mögött akarja tudni, ahhoz áldozatokat kell hozni. Liam pedig feláldozta a testét, hogy új testhez jusson és feladta lelke egy részét, hogy újatt teremthessen. Ezt hívják részleges megújulásnak. Felégette a testét, hogy új testet kapjon.-Felelte neki a kérdésre.-Részben ugyanaz az ember maradt, mint volt, részben mégis kicsit más lett. Ez most nem az orvos barátja sara. Az orvos barátja azért felelős, hogy kidobta. Ő mondta ki a "válást". Elmosolyodott, mikor a hajó útról volt szó. -Még mit nem, nem őrültem meg. A hajó cseppet sem biztonságos. Kint a nyílt vizen távol mindentől? Soha. Még repülőre sem ülök szívesen. Autó, vagy vonat. Ennyi. Repülőből is a magánrepülőgépem, ha már nagyon muszáj, de nem szeretek a levegőbe menni. A hajót meg akkor sem, ha egyedül lennék rajta. Ott ha történik valami, akkor csak az égiekhez imádkozhatunk. Ha lerobbanunk egy kocsival, akkor tudunk hívni segítséget, tudunk stoppolni, bármi. Ha egy hajóval történik valami a nyílt vizen... ha jönne is segítség, mire odaér, már rég elsüllyedt a hajó, felborult, bármi. Jobb esetben egy cápa megesz, rosszabb esetben vízbe fulladunk. Én nem kockáztatnék, de hát ő nem fél semmitől. Szó szerint semmitől. Nem is értem, hogy nincs benne félelem érzet...
Hála égnek... - állapítom meg, de továbbra is aggódva, mert ha valóban eltalálták, mindegy, hogy hol és mennyire, nehéz lehet abból kigyógyulni. Szegény Liam, a sors tényleg eléggé meg tudja verni. Csodálom, hogy még nem lett elege és fordított egyet a világon. - Ó, értem. Bár... akkor, ha ilyen játékosok közé ültetik, akkor lényegében.. csalnak, mert nagyobb a tudásuk, nem? - pillantottam rá kérdőn, de végül vállat vontam rá, mert, végülis kárt nem okoznak, hiszen a pénz nem vész el. Amúgy sem értem mire ez a nagy felhajtás. Az elégetős dolognál viszont némi aggodalommal arcomon, de érdeklődve hallgattam. Elég durva módszernek hangzik, de azért elgondolkodtatott. Lehet benne valami. Nem, itt most nem magamra gondolok, de előző életében, Csodaországban Travis is jó ember... róka volt. Talán, ha a tűz őt is megtisztítaná, lehet segítene rajta és újjászülethetne. Újra igazi Kitsune-vé válhatna. A lelkének romlott része leperzselődne, ő pedig ismét egy valódi Kitsune lehetne. Hmm... ez nem is olyan nagy baromság. Megölnöm sem kéne, csupán felgyújtanom. A végén pedig még hálás is volna nekem. Az ötlet elraktározódott bennem, de figyeltem azért Vol-ra. - Együtt jártak? - lepődtem meg. Mondjuk nem tudom miért, hiszen valahol sejtettem én, hogy így volt. Egy orvossal nem sokan barátkoznak, ha pedig még is, annak oka van. - Ez igaz, de a repülő is lezuhanhat, rosszabb esetben a tengerbe és ott megint csak az lenne a helyzet, mint ha a hajó süllyedt volna el. Vaaagy a vonattal is lehet balesetet szenvedni. - motyogom ránézve. - De megértem. Én sem szeretem a tömegközlekedés egyik fajtáját sem. A gyaloglás jobb, nincs várakozás, parkoló keresgélés, nagy kerülések. Átvágsz a sikátoron és már ott is vagy. - bólogattam nagyokat. - Ez biztos nincs így. Ha nem volnának érzései, akkor én is kételkednék benne, de ha képes a dühre, szomorúságra és örömre, akkor a félelemre is, hiszen kapcsolódnak. Viszont attól még nem biztos, hogy ki is mutatja. - majszolok tovább, majd hirtelen abbahagyom és felnézek rá. - Miért nem öltétek meg Travis-t, ha tudjátok, hogy miket csinál? Te gazdag vagy, ő meg a gazdagokat szokta meglopni.
Kezdőlap
