Új város, új munka, új emberek. Mi lehetne ennél megújítóbb, ha az ember törölni vágyná életének bizonyos szegmenseit? Nem vagyok rá büszke, hogy ott hagytam mindent és mindenkit, ahogy arra sem, hogy fejvesztve menekültem a bűneim elől, de azaz igazság, hogy még egy gyilkosság sem ok arra, hogy megszűnjön körülöttünk ez a színes és mozgalmas, olykor persze gyomorforgató világ. Na és persze milyen ember volnék, ha nem tanulnék a hibáimból? Talán érzéketlennek tűnhetek, ahogy egy holttest elásásának gondolata kapcsán, úgy söpröm le a múltam terhét a vállamról, mint egy apró porcicát, de a világ ennél sokkal összetettebb. Szerettem őt, és minden hibájával együtt el is fogadtam. Majdnem minden hibájával. Mindketten hibáztunk, csak az én hibám az ő életébe került.
Az ajtó felett őrt álló kis csengő jelzi beléptem, ahogy még időben meglépek a nagy zuhétól, de a borús fellegek okozta szemerkélés így is összevizezte kissé pulóverem. Noha az idő odakint most kezd csak igazán vészessé válni, amit a sűrűsödő eső cseppek kopogásából is hallani, illetve a víztől homályos üvegen keresztüli rohanó embereket is látni, nem bánom, úgy sem terveztem hamar olajra lépni. A könyvek közt érzem magam igazán otthon, de most nem csak miattuk vagyok itt. Hanem miattad. Néhány nappal korábban már jártam erre könyvet vásárolni, te szolgáltál ki, sőt mi több, te segítettél felkutatni az áhított könyvet, aminek címe "véletlenül" a te kedvenceid közt is szerepelt. Ma találkozunk másodjára, bár én már sokszor szemtanúja voltam mindennapjaidnak. Hála az internetnek, a közösségi oldalaknak, nem volt nehéz dolgom megtudni, hogy hol keresselek és mikor. Akadnak csoportok, melyek kerületenként vannak létrehozva, és ahol az emberek híreket, pletykákat írhatnak, oszthatnak és véleményezhetnek. Kérdezhetnek másoktól. Ez az egyébként nyílt csoport remek kiindulási pont lehet, ha az ember teljesen újként érkezik. És akkor is, ha keres valakit. Csak végig pörgettem a csoporttagokat, és profilod ott virított középtájon. Hát ilyen könnyű valakit megtalálni, Katherine? Nem volt nehéz dolgom. Érdekes lánynak tartalak, de ahogy a legtöbb céljait kergető fiatal, te sem bujkálsz az ilyen közösségi oldalakon. Mintha kötelező volna, minden kis rubrikát kitöltened, egy üres pontot sem találtam nálad. Elsőre talán kissé könnyű célpontnak tűnhetsz, ám aki veszi a fáradságot, és nem hisz el mindent, amit a neten megosztasz, rájön, hogy nagy részük csupán egy álarc. Vagy álomkép, amit magadénak tudnál. A lelki szadista barátnőid társaságát próbálod élvezni, és mintha még utánozni is próbálnád őket, de ez tényleg te vagy? Szerintük nem vagy elég "tökös", ha az ő kicsit sem feminim megfogalmazásukat idézem. Szerintem kapaszkodót keresel. Valakit, aki támogat, akit tényleg érdekelsz. Én itt vagyok. Hetek óta csak veled foglalkozom, Katherine. Segítenék megteremteni a környezeted, ahol nyugodt körülmények közt alkothatnál. A kedvenc, minőségileg viszont megkérdőjelezhető kávéd venném meg neked, még ezzel sem kéne bajlódnod. A képeid nem tükrözik a jelenlegi állapotod, már, ami a párkapcsolatot illeti, mert ugyan a pletykafészek barátnőidről ezernyi közös képetek virít az oldaladon, férfiakat nem igen látni rajta, pedig van egy-két lakhelyedhez közelben lakó, és túl távoli is, akik a lecsekkolásuk alapján sem illeszkednek a te életformádba. Kik ezek Kat? Futókalandok? Vagy köztük van az is, akivel már a jövőt tervezgeted?
Tudom, hogy ma itt talállak. Tudom, mert figyeltelek, és a beosztásod a csekély mennyiségű dolgozó miatt elég szilárd. Ráadásul diák vagy, így akármikor nem is tudsz jönni. Az előző alkalommal nem sikerült igazán szóba elegyednünk, de azt hiszem szimpatikusnak tartottál a könyv és a megjelenésem miatt. Sportos alkatom és jóképűségem nem illő egy ilyen helyre, de ha próbára is tennél, rájönnél, hogy pontosan olyan otthonosan mozgok a könyvek világában, mint te. Pulóverem zsebeiből kihúzom kezeim, így megúszták, hogy vizesek legyenek, ami lévén, hogy ez egy könyvesbolt nem kis előny. Ezúttal azonban másként kell a közeledbe férkőznöm. Pszichológiai megfigyelések alapján ugyanis, még a rossz memóriákkal rendelkezők is képesek felidézni egy-egy személyt vagy eseményt, ha az hasonlóan megismétlődik, függetlenül attól, milyen régen is történt az előző. Ezúttal nem én leszek rád szorulva, hanem te rám. Látlak a sorok között, megvárom, míg  kilépsz onnan, és csak azután lökök leheletnyi finoman az előttem elhaladón, aki persze majdnem orra bukik, de még időben belekapaszkodik az asztalba és a rajta lévő könyvekbe, amiket aztán szépen le is szór. Egy újabb romantikus-fantasy, mely erőteljesen koppintja az Alkonyatot, csak ezúttal más szereplőkkel. Nem nagy kár érte. A fickó pedig talpon marad, és a földön keresi, amiben majdnem eltaknyolt. Valaki odalép hozzá, hogy megkérdezze jól van e, de annyi becsületesség már nincs benne, hogy visszalépjen összepakolni. Nem. A kezében lévő kis erotikus képregény az, ami miatt fél, hogy szemet szúr valakinek. Így is akad egy valaki, aki éppen ismeretlenül pátyolgatja, talán, hozzám hasonlóan, hogy szóba elegyedhessen vele. Te pedig már csak itt dolgozóként sem hagyhatod ezt a kuplerájt, de én már közben ott vagyok és elkezdem összeszedni őket, illetve visszarakni a védőborítókat arra, amelyekről sikeresen leesett.
- A fenébe... - szólalok meg felém fordítva az egyik könyvet, melynek sikerült egyből szörnyet halnia, pontosabban az élére esnie, ami látványos kárt okozót a kötéstáblának sarkán. Ha új a könyv, az ítélet kuka, mert ár nem csilloghat a reflektor fényben, ha már nem szerepel a toplistán, akkor akciósan még megmenthető.
- Nyugodj békében, vámpír és vérfarkas rajongók legújabb kincse. - nyújtom át neked, mert ezt a helyére már nem tehetjük. Bízom benne, hogy ennyi is elég, hogy szóba elegyedhessünk.

Az időjárás mintha említette volna, hogy kissé borús idő várható, de én arra számítottam, hogy ez enyhe szemerkélésben ki is merül. Nem azt mondom, hogy ami elől bemenekültem egy zuhatag, de jóval több, mint egy kis csepegés, így a legtöbb embert nem csak futásra sarkallja, de sokakat inkább egy gyors menedék alá, esetleg haza, de a legkevésbé sem egy könyvekkel teli boltba vezet, ahol senki - aki értékeli a könyveket - nem kockáztatná meg, hogy össze vizezze az oldalak lapjait vagy akárcsak a könyv borítóját. Egy könyves bolt vagy könyvtár nem igazán alkalmas a ruha szárításra. Így a helyet elkerüli a megszokott 20 embernyi "tömeg", ami egy ilyen kis boltocskának bizony soknak számít. Ez részben jó, mert szellősebbé teszi a helyet, és kellemesebbé a légkört, bár ha te éppen dolgozol, igazából mindegy nekem, hogy alig férek el a sorok közt vagy egymagam vagyok az üzlethelyiségben, mint vásárló. A hátránya viszont, hogy így nehéz olyan pali madarat keríteni, aki által felkelthetem másodszorra is figyelmed én rám. Illetve téged figyelni sem egyszerűbb, mert lássuk be, jóképűség ide vagy oda, ha léptem nyomon abba a srácba futsz bele minden polcnál, azért biztos elfognak a paranoia és a félelem. Pedig a legkevésbé sem szeretnék neked ártani.
Kitervelni nem volt nehéz miként térítselek el az éppen téged lefoglaló elfoglaltságtól, viszont mindezt így kivitelezni már nem volt olyan egyszerű. De végtére is sikeresen megoldottam.
A legjobb ezekben az alapos tervekben, hogy ritkán hibázol velük. Már ha ténylegesen mindent számításba veszel.
- Egy kis csavar a történet végére, de legalább kiszámítani nem lehetett. - tettem hozzá némi tréfát űzve a kellemetlenségből, noha a magam részéről egy cseppet sem sajnálom a könyvet. Ki tudja, talán holnap vagy azután újra felüti fejét egy hasonló "műremek". De az író és a kiadó nagy mázlijára is csak néhány könyv lehelte ki lelkét, pontosabban sérült le annyira, hogy fapadra kerülnek, míg el nem jön az ő idejük. Már ha eljön, mert szerintem ez sem mostanság történik majd meg. Miután pedig nagyjából kiválogattuk a megmentett darabokat és vissza rendeződtek az asztalon a te jóvoltodból, felém irányítottad a kérdésed. Végre eljött a mi időnk.
- Ó, igen, köszönöm! Sajnos nem egy minden boltban kapható könyv érdekelne, és kifejezetten az első kiadás. Charles Dickens-től a Szép remények című könyve érdekelne. - válaszolom készségesen, majd részben rá játszott zavartsággal vakarom meg tarkóm, ahogy hozzá teszem. - Voltam már néhány antikváriumban, de sajnos sehol sem leltem rá. Nem fűzök hozzá nagy reményeket, de gondoltam teszek még egy próbát. - vallottam be keserédesen. Nem a leghíresebb regénye az írónak, de kétségtelenül zseniális alkotás, mely magába foglalja a szerelmet, barátságot, a vágyakat és végül a megbánást. Egy mostani műhöz sem lehetne hasonlítani, bár ez elmondható a legtöbb "öreg" könyvről. Nem hiszem, hogy volna nektek belőle, de a keresgélése jó indok arra, hogy kettesben és csak is kettesben lehessünk egy darabon. Az alatt pedig akár szóba is elegyedhetünk. A gépen, ha rá is keresel sem fogod megtalálni az emeleti részlegen, ezt biztosan tudom. Én is átkutattam már. Viszont odalent a "ritka részlegben" még akadhatnak igazi kincsek, amiket talán már a gépen sem tárolnak, mert senki sem keresi szegény árvákat. Tudomásom szerint, azokat általában értéküktől függően vagy ingyen, akciósan, vagy el sem adják. Utóbbi ritka, általában igen komoly, ritka kiadásokra vonatkozik, amiből már csak egy darab maradt, és rendelni sem lehet. A könyvtárak féltve őrzik őket, de egy bolt alagsorában csupán csak porosodik, függetlenül attól, hogy akarja e valaki vagy sem. Nem, egy percig sem hiszem, hogy egy néhány éve nyitott, általánosan jól menő boltba volna az általam keresett könyv kiadás, de odalent aligha zavarna meg minket más. Már ha sikerül rá vennem téged, hogy én is veled tarthassak.
Nem tolakodom, úgy teszek, mintha nem ismerném már az itteni összes könyv helyét, mintha nem tudnám már egy ideje, hogy vannak még titkai az üzletnek, amiket odalent tartanak. De bízom benne, hogy nem kell a semmiből előhozakodnom vele, hogy tudd, én valóban nagyra értékelem az ilyen könyveket, és nem hol mi semmire kellő srác vagyok, aki majd a sarokba dobva el is feledkezik róla.