Elgondolkodva szemlélte a kérdés hallatán. Azon gondolkodott mit ajánljon fel neki, hiszen több lehetőség is volt rá, ráadásul azt sem érezte, hogy annyira mélyen bele kellene merülnie a témába, hiszen hiába kezdene el tudományos, orvosi magyarázatoka mellékelni, úgysem értené, így egyszerűen csak összeírt neki egy kisebb listát a dózist pedig a méreg/gyógyszer neve mellé, továbbá a telefonszámát is mellékelte.
Miközben a süteményt falatozták rátértek az első gyilkosság felidézésére. Nem zavarta a téma, mindig élvezte, ha arról beszélhet, hogyan és miként ölt embereket. Különösen kellemes téma volt a lelkének, ilyenkor széles mosollyal az arcán idézte fel emlékeit.
-Emlékszem. Első gyilkosság. Nos, elég sok embert öltem akkor meg. Tulajdonképpen mindenkit megöltem az első cirkuszban, ahol szolgáltam. Apámé... pontosabban mostoha apámé volt, de nem tetszett a rendszer. Túlságosan szemét hely volt, nem hagyhattam megtorolatlanul.
Ismét csak jót mosolygott, amikor a lány tudtára adta kedveli. Szó mi szó, ő is kedvelte a furcsa szerzetet, akit elő sodort az élet.
-Ennek örülök, mert én is hasonlóan érzek. Szimpatikus szerzet vagy te nekem. Rendben, akkor a hétvégén. Még egyeztetünk.-Intett neki a búcsú puszi után.
Egy rövid ideig még elnassolt ott magának, aztán becsomagoltatta, ami nem fogyott el és hazavitte magával.


Hazavittem Ragnart, majd, miután meghallgattam aggodalmait és kéréseit. Mikor ez le lett tudva visszamentem a barlangba, civilbe vágtam magam és hazamentem, ahol elolvastam Gyda üzenetét. Válaszul visszaírtam neki, hogy el tudok menni és szívesen tanítom még őt, amire csak kell. A sérülésem ennek nem lehet akadálya.
Akkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám.

.