Az a csoda, hogy nem lobbanok egyből lángra és égek el a pokol tüzén az álszentségemért, amiért én papolok neki arról, hogy okosabban fel kellene mérnie a helyzet súlyosságát. Magammal kapcsolatban azonban zokszó nélkül mernék kockáztatni bármikor, viszont ha róla van szó azonnal elindul a riasztás a fejemben, hogy sokkal komolyabban kell venni a helyzetet. Nem akarom, hogy bármi baja essen és ezért sokszor képes voltam saját testi épségemet is vásárra vinni. Ez pedig sosem fog megváltozni. Nem ez az első alkalom, hogy olyanba tenyerel, ami másoknak szúrja a szemét, hiszen egyik vállalkozásnak sem jön jól, ha valaki felhajtást csap az eltusolni kívánt negatív tényezők fölött, de az biztos, hogy én ott fogok állni szorosan mögötte, hogy szükség esetén befejezzem amit ő elkezdett. Nem érdekel kivel kell szembenéznem ehhez.
Akkor eresztek le teljesen amikor beleegyezik abba, hogy legalább informáljon az ilyenekről attól függetlenül, hogy nem feltétlen igényli még a közbeavatkozásomat az ügy. Nem utólag szeretnék felzárkózni értetlenül kapkodva a fejem.
A testemmel terelem az ágyig most hogy már ténylegesen képes vagyok erre az egy funkciómra koncentrálni és nem zakatol semmi máson az agyam. Egyébként is problémás a számomra a figyelemmegosztás. Hát még így. Minden figyelmem csak neki szentelem miközben a nadrágommal küzd meg éppen. Hirtelen tűnik el amikor az ágyamra zuhan, de annál jobb helyen nem is lehetne. Befejezve amit elkezdett szabadulok meg a nadrágomtól és csatlakozom hozzá a matracon. Türelmetlennek tűnik, ami kicsit sincs ellenemre, viszont nem esek egyből neki akármennyire is szeretnék, hiszen megérdemli, hogy kicsit előkészítsem a terepet mindkettőnk számára.
Hangja édesen cseng a fülemben miközben apró csókokkal hintem a hasát a lábai közé vezető utamon. Amikor felpillantok a kényeztetése közben és meglátom a kezét a mellém kicsit szorosabban markolok a combjára folytatva amit elkezdtem. Rettenetesen szeretnék már benne lenni, hogy tiszta fejjel is megtapasztalhassam azt ami a múltkor tompa érzékeléssel is igen rövid idő alatt teljesen kicsinált. Épp csak egy lélegzetvételnyi szünetet tartok, de a kezeivel a vállamba kapaszkodva húz felfelé, így engedek neki és feljebb mászok. Ajkai gondolkodás nélkül tapadnak az enyémre viszont mielőtt nekiesnék finom nyomást érzek és amivel gondolom jelezni szeretné, hogy máshol akar látni. A csípője alá nyúlva ölelem magamhoz, így a testemre húzva amint átfordulok a hátamra. A helyzettel együtt fordul a kocka és most ő indul el rajtam lefelé. Basszamegbasszamegbasszameg. Minden izmom megfeszül az ajkai alatt és nem azért mert sérült részre ér, hiszen azokat gondosan elkerüli. Megemelve a csípőmet segítek neki, hogy az alsónadrágom elkerüljön az útból. Ajkamat beszívva a szemeimet összeszorítva élvezem keze gyengéd munkáját a férfiasságomon egészen addig amíg meg nem érzem az ajkait. Szinte állatias, mély morgás szerű nyögéssel jön ki belőlem az a levegő, amit addig bent tartottam.
-Roxy, baszki...-nem tudom, hogy ez segélykiáltás vagy bíztatás, talán egy kicsit mindkettő. Sűrűn kapkodva a levegőt igyekszem nem azonnal elmenni. Volt néhány magányos éjszakám amit ilyen képekkel a fejemben ütöttem el, de az még csak meg sem közelítette a valóságot.
Indokolatlan tempóban kezd el a hurok szorulni a nyakam körül és talán az egyik utolsó pillanatban ülök fel hirtelen, hogy karjai alá nyúlva emeljem fel és szakítsam el magamtól. Szükségem van néhány másodpercre, hogy tovább bírjak mozogni és így félig ülve az ölembe húzzam. Óvszer. Szinte kirepül a fiók a helyéről amikor gyorsan rántom ki félkézzel. Vakon kutatok védelemért amibe végre beleakad az ujjam és gyorsan húzom is magamra, hogy ne raboljam az értékes időt. Átölelve őt tornázom le magamról az alsónadrágot teljesen mielőtt szorosan félkézzel magamhoz ölelve emelem feljebb a csípőjét és a másik kezemmel irányba igazítom magamat, hogy egyenesen belé csússzak miközben lassan magamra engedem. Nyögésem mély  a bőrén amikor már érzem az ölelését a férfiasságom körül. Baszki... hogy ne menjek el túl gyorsan?

Most sokkal jobban ki tudom élvezni a helyzetet. A legutóbb csak meg voltam halva azért, hogy valahogy magam alá teperjem és minél előbb a testébe jussak, hiszen már a parton szinte nekiestem és meg is tettem volna, ha akkor nem állított volna le, így mire eljutottunk az ágyig már tényleg nem tudtam kontrollálni magam, bár ha emlékezetem nem csal akkor is a számmal kezdtem a lábai között. Még részegen, betépve is tudtam erre figyelni. Egy kibaszott úriember vagyok.
Most azonban hamarabb leállít, mint hogy nagyobb örömöt tudnék neki okozni és én kerülök alulra, amihez nem kell különösebben megerőltetnie magát, hiszen finom érintésének is azonnal enged a testem és kapcsol az agyam, hogy igazodjak ahhoz, amit szeretne. Gyengéd velem, mégis a állati ösztönöket hergel fel bennem minden apró rezdülésével és mint egy gyakorlatlan kamasz küzdök, hogy ne süljek fel.. vagy el mielőtt megadhatnám mindkettőnknek a kielégülést.
Meg kell állítanom. Túl hamar, de nem hagy más választást, hiszen mintha pontosan tudná, hogy hogyan működik a testem szorulok a sarokba tőle. Levegő. Az kell nekem, meg óvszer, hogy ne járjunk úgy, mint a múltkor, bár nem vagyok benne biztos, hogy ha csupaszon csúsznék bele, akkor még lenne ideje egyáltalán figyelmeztetni. Az óvszer tompít valamennyit, ezzel nyerve egy kis időt az önbecsülésemnek. Csak még annyi sietséget engedek meg magamnak, hogy magamra engedjem vékony testét. Nyögésére megfeszülök és talán kicsit erősen is kapaszkodok a combhajlatába, ezzel is igyekszem jelezni, hogy ha megmozdul akkor kb végem is. Ezen mindenképp dolgoznunk kell, mert pillanatnyilag a puszta látványára is elgyengül mindenem, de neki nem akarok csalódást okozni.
A tekintetem az övébe kapaszkodik és lassan engedek a szorításomon miközben az ujjai libabőrt hagynak végig a karomon és a hátamon. Lassan sikerült rendeznem kicsit ellazulnom a csókjában egészen addig amíg a csípője meg nem mozdul. Viszont nem siet, így még nyertem magamnak egy kis időt, de nem túl sokat. Kezemmel segítve a mozgását adom át magam teljesen neki. Elszakadva a csókból a kulcscsontjára tapadnak az ajkaim miközben erősödnek a sóhajaim majd azok is halk, mély nyögésekké formálódnak.
Magamhoz véve az irányítást ölelem magamhoz és fordítom le a matracra anélkül, hogy kicsúsznék belőle. Nem sietek, de mozdulataim erősebbekké válnak. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodom, a másikkal a lábát tartom az oldalamon. Nehezedő légzésem már elárul, hogy a végét járom az állóképességemnek bármennyire is szeretném jobban kiélvezni a lehetőséget.

Minden sejtem pattanásig feszül a közelségében. Nehéz lenne pontosan meghatároznom azt a részletet, ami képes ilyen szinten kigáncsolni az agyamat. Az eszemet veszi. Teljesen. A csókja, az illata, a kezem alatt megfeszülő izmai, a lágyan mozgó csípője, miközben az ölemnek feszül. Szavak nélkül is érti, hogy nem kapkodhatunk, hiszen akkor én ugyan elérem a magam célját, de neki nem sok örömöt tudok majd okozni. Ahogy az ajkaim a bőrére vándorolnak és magához ölel szinte már csak minimálisan mozog rajtam, de olyan mély és intenzív érzést ad, hogy ketté tudnék szakadni.
Magam alá fordítom, hiszen érzem, hogy ez máris a vége a dalnak. A combjáról a tenyerem végigsimítja az oldalát majd a gyönyörű melleit járja végig. Egyre keményebben mozgok és bőrömbe fúródó körmeire mély nyögés szakad ki belőlem fokozva lökéseim erősségét. Még igyekszem tartani magam, de amint megfeszül a teste és a nevemet nyögi már elengedek mindent és engedem, hogy a testem az övének feszülve érje el a maga élvezetét.
Levegő után kapkodva húzódok el tőle és szinte csak lezuhanok az ágyra mellé hanyatt fekve. Bassza meg. Ez is egy rohadt hosszú nap volt.. Megszabadulok a gumitól majd visszahelyezkedek mellé a takarón. Nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire megbékélve az éltemmel. Talán még soha.
Ahogy felém fordul egyből ráemelem a tekintetem és szórakozottan kezdem el tekergetni az egyik tincsét az ujjam körül. Szavaira halvány mosoly húzódik ajkaimra és közelebb hajolva adok egy lány csókot az ajkaira. Lassan húzódok csak el tőle, de éppen csak annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Szeretlek, Ro.-mindennél jobban. Ha csak azt mondtam volna, hogy 'Én is' az olyan lett volna mintha csak beleegyeznék. De én szeretem őt. Mindennel amim csak van és azt akarom, hogy ezt tudja is.
Nyöszörgésére felnevetek és a hajamba túrva már indulnék, hogy hozzak neki egy pohár vizet, de mire felülök már úton is van és ráadásul még a takaró után is túl lassan nyúlok, így még csak le sem tudom róla rántani, hogy ne takargassa magát előttem.
-Úgy nézel ki, mint Piton professzor.-nevetek ahogy köpenyként lebeg utána a a takaró. Nőnek ilyen szépet még sose mondtam asszem, de valahogy sejtem, hogy ő értékelni fogja majd.
Az a jó ebben a kis semmilyen lakásban, hogy nincs olyan pont ahol ne tudnám rajta pihentetni a tekintetem az ágyban fekve. Szinte ki sem tud hűlni a helye a matracon már vissza is tér hozzám. Egy rohadt nagyot ásítva veszem át tőle a poharat és még csak arra sem veszem a fáradtságot, hogy eltakarjam a számat. Iszok néhány kortyot, majd le is helyezem az éjjeliszekrényre.
-Craig szerintem már olyan csatak részeg, hogy ha holnap azt mondjuk ott voltunk akkor még le is fog pacsizni velünk, hogy mekkora jó volt a buli..-vonom meg a vállamat.
-Akarsz még menni? Vagy döglünk és filmezünk egyet?-kérdezem rá hagyva a döntést. Részemről én már kicsit fáradt vagyok, de mindent az asszonyért... ha neki még mehetnéke van akkor nagyon szívesen összekapom magam.
Kérdésére kicsit összeráncolom a homlokom.
-Mi pingvinek vagyunk, Ro. Akármi is legyen valamilyen formában mi már mindig együtt leszünk.-mosolyodok el. Nagy a pofám, de nem tudom, hogy ha ez most nem jön össze nekünk akkor hogyan tudnék a közelében létezni... ahogy azt sem, hogy hogyan maradhatnék távol tőle. Sakk-matt. A kapcsolatunknak egyszerűen működnie kell.