Én vagyok az a srác a szomszédodból, akihez mindig átugorhatsz egy bögre cukorért, vagy a liftnél várakozva beszédbe elegyedhetsz vele anélkül, hogy negatív megjegyzések érjenek téged. Az a srác, aki átsegíti az öreg hölgyet az úton, és bár meg van a véleménye mindenkiről, olykor még a hajléktalanokkal is nagylelkű, ha a munkahelyére készített szendvicsét kell beáldoznia is. Az a személy, akit nem találsz meg tinderen, se tiktokon és a facebook-ot sem használja, mint egy fajta virtuális létfenntartót. Nem osztogat állandóan, jó, ha évente cseréli a profil képét.
Az a magát jó kondiban tartó férfi, akire szívesen bízod a kiskedvenced az állatkórházban, noha pontosan tudod, hogy ő csupán egy asszisztens. Az az egyén, akinek a szemei mindig mosolyognak rád, és azt kívánod, bár csak ne volna valakid, bár csak bűntudat nélkül megérinthetnéd, akár egy ölelés erejéig, de minden hátsó szándék nélkül. Az a figura, akit könnyen zavarba hozhatnak a nők, de igyekszik állni a sarat, és mindig készül a találkozókra. Akinek a kiskutya szemeiben ott csillog a hála minden egyes pillanatban, mikor együtt töltitek az időt. Törődik veled és figyel rád, és elnéző, ha néha hibázol egy kicsit.
Az az illető, aki, ha gyanút fog, vagy kételkedik benned, nyomozni fog utánad és kiderít mindent rólad, a barátaidról és arról, akihez titokban eljársz, miközben arra hivatkozol, hogy túlórázol vagy az általam kevésbé kedvelt barátnőiddel lógsz. Az a valaki, aki lelke mélyén bízni akar benned, még is ott áll egy kapu árnyékában, csuklyában, ahol te lebeszélted a találkozót azzal a fickóval. Az, aki mindent úgy intéz, hogy saját magát ne keverje gyanúba, de számon kérhessen téged, és te még csak nem is tagadod, hogy megcsalsz. Közhelyekkel jössz, mentegetőzöl, hogy bizonytalan voltál, de már nem. És ha holnap kérdezek rá? Holnapig lennél bizonytalan? Vagy egy hónap múlva? Egy év múlva? Az a személy vagyok, aki hatalmasat csalódik benned, és bár tudja, hogy el kéne engednie, mert te nyilvánvalóan nem szereted, még is megakarja menteni a kapcsolatotokat, és emiatt nem fél bepiszkolni a kezét, vagy bezárni téged. Az a fickó, akit elvakít a szerelem, és mézes-mázos szavaidnak is hisz, csakhogy megölelhessen, te pedig kihasználod ezt és megpróbálsz megszökni.
Az a csalódott pasas, aki végül könnyeitől küszködve ássa el a holttested valami lepukkant ezer éves csatorna mellett, ahol tudja, hogy úgy sem fognak téged keresni.

Nem bántam meg, hogy eljöttem Dániából és munkát váltottam. Tudom, nehéz elhinni, de sosem tartottam magam erőszakos embernek. Apám alkoholista volt, anyám pedig az áldozata, és már gyermekként megígértem magamnak, hogyha egy nap szerelmes leszek, a tenyeremen fogom hordozni azt a nőt.
Szeretek biztosra menni, így csak azután költöztem New Yorkba, mikor meg volt a képzésem és felvettek a Manhattan Veterinary Group állatkórházba. Hogy a múltat lezárhassam, szükségem volt a változásra, s máig úgy érzem jól döntöttem. Ez a hely más, mint a szülővárosom, könnyebb alkalmazkodni, barátkozni, s mi tagadás ellenségeket szerezni is. Nem mondom, hogy könnyű volt rá találni, de onnantól, hogy kiszúrtam, megakartam ismerni. Tudni akartam ki vagy ő.
Csak általános, mindenki által gyakran látogatott helyeken koslattam utána, ezek pedig megadták az alapot, ahhoz, hogy utána tudjak nézni az interneten, anélkül, hogy egyszer is leszólítottam volna. Nem vagyok kukkoló, se szatír, de úgy gondolom nem ártalmas dolog, valakit figyelve megismerni, mielőtt a "sors" által keresztezzük egymás útját. Nem vagyok az a teljesen földhöz ragadt, de, ha van lehetőségem nem csak a megérzéseimre hallgatni, hanem ki is deríteni azokat, nos... megteszem.
A facebook profilja nem tér el az átlagtól, de tudom, hogy ő a való életben igen. Végig pörgetem az idővonalát, mert sok mindent meg lehet tudni belőle, még ha a jó részük csupán a látszat miatt is van fent. Sok ismerőse van, és elég sokat lóg a barátnőivel. Meg van a maga falkája, de a falkavezér nem ő. Nagyra törő álmok? Egy könyvesboltban robotol. Szereti a könyveket, de nem ott szándékozik megöregedni. Hoppá! Egy általa írt vers. Hiszen ő egy alkotó. Legalább is szeretne az lenni. Talán író? Vagy költő? Még keresi a hangját. Szeretne kitűnni, de útját állják. Napokig elemezgetem a profilját, és ha épp elcsípem merre visz az útja, amit valamiért sosem fél kiposztolni, akkor a nyomába eredek.
Aztán úgy döntök, meglátogatom a munkahelyén. Nem ringatom magam hamis reményekbe, hogy egyből egymásra találunk, de most úgy is csak az a célom, hogy hallhassam a hangját. Próbára teszem, mint könyvárust. A közelében kezdek könyv után kotorászni. Kell néhány perc mire észrevesz, mert nagyon lefoglalja, hogy a másik felén abc sorrendbe tegye vissza a könyveket. Pedáns. Ez tetszik. Vaaagy csak a főnöke nyomása alatt ennyire rendezett? Nem baj, ha már együtt leszünk, én rendben tartom a lakást. Még főzök is rá, mert a posztjaival ellentétben, láttam, hogy elég sűrűn majszol gyors kaját. Nagyon jó anyagcseréje van, vagy tényleg ennyire jó volna jóga? Felém fordul és nem vagyok benne biztos, de mintha abban a percben, hogy rám pillantva széles mosolyra húzódnak ajkai, kisüt mögötte a nap is.
Szerelem első látásra.
Gondoltam én...
Végül minden megismétlődött, úgy, ahogy akkor. Barátom fejét fogva hol szidalmazott, hol vigaszt nyújtott. Azt hittem ez a sorsom, hogy egyedül kell maradnom. Napok, hetek és végül hónapok teltek el úgy, hogy nem csak őt, de magam is elvesztettem. A hiánya úgy tűnt végtelen kört alkot, míg be nem kopogtál az ajtómon.
Egy nyomozó és egy teljesen új fejezet. Fenéket. Ezt a könyvet én még nem olvastam...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Elkezdtem olvasni a jellemed és egyre inkább körvonalazódni kezdett milyen is lehetsz valójában. Aztán jött az utolsó mondat és mintha az agyamat visszatekerték volna egy bekezdéssel korábbra. Képes vagy arra, hogy behízelegd magadat mások életébe és úgy manipuláld őket ahogyan az neked tetszik. Persze ők észre sem veszik, mert roppant kedves álca mögé bújsz és az emberek még ha nem is vallják be, vágynak arra hogy valaki feldobja a napukat egy segítő szándékkal vagy egy szóval, amihez azután a nap hátralevő részében mosolyogva gondolnak vissza. Így nem nehéz beleférkőzni más életébe, ha tudod mik a gyengéi a másiknak. Te pedig ahogyan elnézem, nagyon nem bízod ezt a véletlenre. Kutatsz, szervezkedsz amíg eléred a célod. Mit ne mondjak, sunyi egy alak vagy te és közel sem veszélytelen, de persze ha valaki a te elképzeléseid szerint játszik, akkor egy kicsivel tovább húzhatja. Ahogy látom megvan a következő kiszemelted és máskor azt mondanám, hogy remélem nem könnyíti meg majd a dolgodat, de itt inkább az ellenkezőjére szavaznék. Haver, határozottan nem voltál segítőkész abban, hogy ki akarjak ezek után mozdulni az utcára, de a történeted azért tetszett.   Kíváncsian várom mit hoz számodra a folytatás és örülök hogy olvashattalak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!