Az idei Coachella fellépést vissza kellett utasítanom. Éppen csak befejeztem az amerikai turnét és pontosan tudtam, hogy mennyire kimerült leszek a végére. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem jelenek meg a helyszínen, csupán azt, hogy színpadra nem lépek. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, egy kis önfeledt szórakozásra, hogy egy kicsit élvezhessem az életet, amit felépítettem és ne csak fáradhatatlanul dolgozzak a következő számokon, videóklippeken és a koreográfiákon. Egyébként is az elmúlt hetekben mérhetetlenül kimerültem és úgy érzem, hogy a végletekig kizsigereltem a kreativitásomat, így feltöltődésre, ismerős arcokra és jó hangos zenére van szükségem. Az egyik barátnőm szülinapos. Bianca Hochul. Influenszer, beauty blogger, celeb és egyben New York kormányzójának a lánya. A befolyásos család nélkül is pontosan tudná, hogy hogyan kavarjon nagy port maga körül, de ő klasszikusan az a lány, aki két kézzel locsolja az olajat a tűzre. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire csalódott volt, hogy a legtöbb ismerőse jelezte, hogy nem lesznek a városban a szülinapja idején. Kellett a beetetés, hogy jó meglepetést tudjunk szervezni neki. Én voltam az elterelés. Magángéppel repültünk New Yorkból Californiába mondván, hogy mi ketten is remekül fogjuk érezni magunkat, és egyébként is "mindenki bekaphatja".. az ő szavai nem az enyémek.
Az egész utat végigaludtuk, hogy kipihentek legyünk mire leszáll a gép. Frissen szerződtetett új pilótámmal pedig az első út után már nekem sem jelentett problémát, hogy békésen aludjak egész úton annak ellenére, hogy egyébként mennyire félek a repüléstől. Az utolsó egy órában pedig már a repülőn táncolva készülődtünk, hiszen egyenes fuvarunk volt a Palm Springs-i reptérről a fesztivál helyszínére.
Leszállás után nem sokkal megérkezik az üzenet a telefonomra miszerint minden teljes mértékig készen áll, megérkezett minden meghívott vendég, úgyhogy szabad a pálya. Helyes. Fogalmam sincs, hogy mit találtam volna ki, ha húznom kellett volna még az időt.
-El sem hiszem, hogy mindjárt ott leszünk. Tudod, hogy ma lép fel a kedvenc előadóm? Mármint utánad a kedvencem? Tudtad? Biztos tudtad..-úgy pörög, mintha 12 darab red bull lenne már a szervezetében pedig a saját szememmel láttam, hogy egyetlen jeges kávét szerzett csak a reptér óta.
-Tudom, szívem azért vagyunk itt.-felnevetek heves lelkesedésén. Valahol belül egyébként jól esik, hogy akkor is ennyire boldog lenne, ha tényleg csak ketten buliznánk. Szerintem még sírni is fog amikor meglátja a sok embert... fogadni is mernék rá.
Be nem áll a szája, de nem bánom, csiripeljen csak annyit amennyi jól esik neki.
A VIP kapun mehetünk be a kocsival. Innen nem is kell sokat sétálnunk majd. Egy fontos ember lányát és a tavalyi előadójukat nem hagynák mérföldeket gyalogolni, hiszen meglehetősen későn érkeztünk, a legtöbb ember vagy itt is alszik vagy már hajnalban megérkezett szóval tényleg nagyon messze van a legközelebbi szabad parkolóhely. A kocsi egészen a beléptetőkapuig visz minket és a kísérőautóból két biztonságiőr is kiszáll. Egy nekem, egy neki. Ha már bejutunk a társaságunkhoz ott rájuk már nem lesz szükség, hiszen egy külön elkerített részről élvezhetjük majd a nap legnagyobb koncertjét.
Ellenőrzik a személyinket és a belépőkártyáinkat. Amíg Bianca van soron én addig küldök egy sms-t a többieknek, hogy 2 percük van. Néhány lépéssel a kapu után elkapom barátnőm vállát és próbálom megfékezni.
-Állj csak meg! Van még egy meglepim a mai napra, de nem leshetsz.-mosolyom szinte a fülemig ér, amíg egy kendővel bekötöm a szemét. Félig mögötte, félig mellette haladva érjük el a VIP különsátrat, ahol van saját büfénk és pultunk, illetve onnan nyílik egy elkerített nézőtér nekünk közel a színpadhoz. Mindenki csendben van amikor odérünk én pedig már egyik kezemben fogom a telefonom, hogy videózzak miközben a másikkal a vállát fogva bevezetem az emberek közé. Ajkamat harapdálom idegesen, hogy még véletlenül se nevessek fel és ne rontsa el senki a meglepetést ha már idáig eljutottunk. Megállítom középen.
-Háromra leveheted..-elengedem és elkezdek hátrálni, hogy nagyobb képet részt tudjon rögzíteni a telefonom.
-1..... 2......-háromra letépi magáról a kendőt, mindenki felkiált, hogy "Meglepetés!" én pedig egyenesen nekihátrálok valaki mellkasának, de mivel nagy az öröm, így csak megkapaszkodok az alkarjában, hogy ne essek el miközben próbálok nem a lábára lépni és a telefont is jó irányban tartani. Még néhány másodpercnyi videót felveszek mielőtt megállítom a rögzítést.
-Úgy sajnálom, ne haragudj!-fordulok meg és egy fiatal, jóképű sráccal találom szemben magam. Nem rémlik a neve. Szerintem még nem találkoztunk. A vendéglista elég hosszú volt, illetve nem is én állítottam össze.
-Tök béna vagyok, ha több dolgot csinálok egyszerre...-ez mondjuk egy énekesnő szájából rettenetesen hangzik, de mégis megdöbbentően igaz, ha rólam van szó.
-Nem léptem rád, ugye?-kérdezem, a cipőjén nem látok nyomokat, de ez nem azt jelenti feltétlen, hogy megúszta szegény.
-Daisy vagyok és esküszöm neked nem így szoktam ismerkedni.-végül csak elnevetem magam. Remélem ezzel nem gyalogoltam egyenesen a lelkébe. Tényleg nem szándékosan taroltam le szinte. Még jó, hogy aránylag pici vagyok, így nem sok esélyem volt felborítani.

A Got Talent előtt én sem voltam más, mint egy kamaszlány, ami az ágyán forgolódva álmodozott a nagybetűs életről miközben a posztereken pózoló fiúbandák énekeseiről fantáziált, hogy egy koncerten biztosan pont engem szúrna ki a tömegben. Minden annyira egyszerű volt. Görkorcsolyázni jártam a barátnőimmel, csokit loptunk a kisboltból és kerti sütögetést tartottunk miközben az utcából összegyűlt apukák focimeccset néztek. Ezek az apróságok eltűntek a hétköznapokból és egy egészen más világba merültem el ahogyan egyre előrébb jutottam a tehetségkutatóban. A győzelem pedig mindent fenekestül felforgatott. A hírnév azonban nem csak arra ad lehetőséget, hogy magángéppel utazhassak egy fesztiválra megünnepelni a barátnőm születésnapját, hanem azt is jelentette, hogy rengeteg dologban kellett csalódnom. Kívülről nem látszik más csak a csillogás, a minden irányba szétvetülő fény, de ha egyszer eléred a forrást, akkor meglátod, hogy a fény, ami elvakít tükörszilánkokról verődik vissza csupán. Ebben az iparágban a gyengéket élve felfalják vagy eltapossák, szóval nem az az első dolgod, hogy megírod a nagy slágert, hanem az, hogy páncélt növesztesz, hiszen a gyűlölet és az irigység vasfoga támad az egyik irányból, míg a másikból a szakmabeliek igyekeznek kirúgni a lábadat, hogy meg se próbálhasd túlszárnyalni őket. Pedig lenne hely mindenkinek.
Sosem hittem volna, hogy befutok. 1 voltam a milliárdból, aki erről álmodozott miközben a legmerészebben csak a zuhanyban mertem énekelni az otthon biztonságot adó falai között. Anya nevezett be a tehetségkutatóra és szerintem örökké magamban fogom hordozni azt a hányingert és félelmet, amit akkor éreztem amikor a bírák döntésére vártam. Még most is évekkel később néha felsejlik bennem az érzés mielőtt a színpadra lépek, pedig milliók követnek, szeretnek és a dalaimat éneklik. Valahol belül azonban van egy kislány, aki még mindig értetlenül áll a figyelem középpontjában és nem tudja, hogy melyik irányba kellene fordulnia támogatásért. A régi barátok eltűntek, az újak pedig sokszor úgy mászkálnak ki és be az életemből mintha egyetlen másodpercig sem terveztek volna velem maradni. Szűk kört tartok igazán közel magamhoz, hogy védjem magam az újabb csalódásoktól.
Bianca azon kevesek egyike, aki évek óta velem van, így oszlopos része az életemnek, de fordítva ezt már nem biztos, hogy ilyen határozottan állíthatnám. Ő minden buli szíve-lelke és annyi embert ismer, hogy talán megszámolni is fájdalmas lenne. Ennek ellenére mindig fogadja a hívásomat vagy éppen ő ellenőrzi két koncert között, hogy rendben vagyok-e. Az utolsó Teen Choice Award after buliján ismertem meg 2019-ben. Akkoriban kezdett igazából megindulni a karrierem felfelé. Voltak időszakok amikor szinte teljesen elválaszthatatlanok voltunk, voltak hónapok, hogy csak chateltünk egymással de egy dolog mindig állandó volt. Megtartottuk a kapcsolatunkat magunknak. Annak ellenére, hogy ő folyamatosan mindenről locsog és fecseg az én kérésemre a kettőnk dolgairól hallgatott és nem is posztolt semmit rólunk. Szükségem volt legalább egy olyan emberre az életemben, akivel tényleg egy kicsit személyesebb lehetett a kapcsolatom.
Ez volt az egyik fő oka annak, hogy a lehető legjobb szülinapot akartam neki megadni, hiszen tényleg megérdemli és az én lelkem is rendesen kivirágzik, amikor meglátom az önfeledt, megkönnyebbült örömöt az arcán. Az ilyen pillanatok miatt érzem azt, hogy egy kicsit a régi önmagam lehetek, aki örül ha a barátnője teljesen elérzékenyül azon, hogy hányan is gyűltek össze miatta.
Annyira magával ragad a pillanat, amit szeretnék meg is örökíteni, hogy teljesen megfeledkezem a környezetemről miközben emlékezetből hátrálok. Valahol félrecsúszik a számításom, hiszen kevesebb a hely, mint amennyivel én számolok, de Fortuna kegyeibe fogad és nem esek el amikor nekiütközök valakinek. Kár lenne a szerencsére fognom.. igazából szegény áldozatom tart meg a lábamon miután nem elég, hogy nekimegyek még bele is kapaszkodok segítséget remélve. Gyorsan szerzem vissza az egyensúlyomat és a videó lezárása után már kezdhetek is neki a mentegetőzésnek.
Az arcát látva még jobban megijedek, hiszen egy pillanatig egy döbbent ábrázattal találom szemben magamat, de mosolya azonnal fel is oldja az eluralkodni készülő pánikomat. A jelek szerint a testével ellentétben a lelkébe nem sikerült beletipornom.
-Tapasztalatom szerint ebben nagyon is igazad van.. a nőknél általában akkor van baj, ha a figyelemmegosztás egyensúlya elbillen valamelyik irányba... a nagyja szerintem rendben lesz... de lehet mások csináltak kevésbé... ingatag felvételt.-mostmár én is mosolygok, hiszen láthatóan közel sem akkora az okozott kár, mint elsőre hittem.
Következő megjegyzésére már elnevetem magam, miközben a szám elé tartom a kezemet. Nem tudom eldönteni hirtelen, hogy csak viccel vagy ennyire lazán kezeli a dolgot.
-Ha szeretnék később aláírom, hogy "itt jártam"...-viccelek, természetesen, de valamilvel muszáj vagyok elütni zavaromat. Alapvetően nagyon ritkán járok sportcipőkben és az itt uralkodó körülmények sem tartottak vissza attól, hogy egy combközépig érő magassarkú csizmát válasszak, ha később mégsem bizonyul majd legjobb döntésnek, akkor majd leveszem. Igazából mezítláb is tökéletesen el tudok szórakozni majd egész este.
Mathieu. Szóval francia. Vagy a szülei azok. Vagy csak egy kedvelték ezt a változatát a névnek. A mai világban ezt sosem lehet tudni. Akcentust nem nagyon hallok ki a beszédéből de lehet csak jó a nyelvérzéke.
-Igen.. hát.. pedig nem is túl friss a mi barátságunk, de én kértem, hogy ne nagyon emlegesse a nevemet sehol. Mindkettőnk érdekében így volt a legjobb. Így őt nem zaklatták miattam és nem is tudott kikotyogni semmi olyat, aminek nincsen a médiában helye. Gondolom nem kell neked bemutatnom, hogy mennyire szeret beszélni..-sokszor elég néhány óvatlanul elejtett szó és azonnal akkora sztorit írnak köré, hogy még J. K. Rowling is elbújhat egy sarokba csendesen pityeregni, hogy miért nem neki jutott ekkora fantázia.
Ez a kérés persze a barátságunkat is védte.. sőt főleg azt óvta a külvilágtól, hogy ne téphessék cafatokra. Az emlegetett személy hirtelen érkezik meg félig a nyakamba ugorva ölel át.
-Daisy, te átok.. jól csőbe húztál..-fülig ér a szája a mosolygástól.
-Én? Most miért? Én csak az elterelés voltam.-védekezek gyorsan, de pontosan tudom, hogy mennyire jól esik neki ez a felhajtás.
Figyelme utánam közvetlenül Mathieu-re irányul, és miután ő is megkapta a klasszikus Bianca féle szeretetáradatot tovább is áll, hiszen sok embernek kell még köszönnie. Mosolyogva pillantok utána majd a tekintetem visszavándorol az előttem álló srácra.
-Nem akarlak feltartani, ha másokkal csevegnél, de iszunk valamit?-nem tudom, hogy mennyire mozog otthonosan ebben a társaságban, én igen kevés embert ismerek a jelenlévők közül, de ő egyelőre kifejezetten szimpatikus, szóval ha neki sincs más dolga akkor én kitartanék még egy kicsit mellette ha már így belebotlottam. Ha nincs ellenére a dolog, akkor el is indulok a pult felé. Még korainak érzem az alkoholfogyasztást és barátnőmből kiindulva meredek lesz majd a buli, így bőven lesz idő alapozni is szóval most inkább a hidratálás a fontos. Kissé hunyorogva próbálom leolvasni a falra függesztett itallapról a kínálatot. A látásom sajnos nem a legjobb, de nem zavar annyira, hogy rászokjak a kontaktlencsére.
-Oda málnás limonádé van írja ugye?-kérdezem magamtól, Mathieu-től, a pultostól és az univerzumtól egyszerre. Ha bárki ezek közül megerősíti a dolgot, akkor én magamnak kérek is egyet.
-Na és... te régóta ismered már a mi kis energia hurrikánunkat?-kíváncsiskodok egy kicsit. Nem akarok egyből semmi személyeset kérdezni, csak jól esne kötetlenül beszélgetni valakivel.

Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy itt lenne az ideje egy nagyobb alkotói szünetnek. Kimerültem, fáradt vagyok és ami a legfájóbb, hogy alig látom a családomat. Persze fel lehetne hozni ellenem, hogy a Coachella helyett lehetnék otthon is Minneapolisban, de őszintén bevallom nem akarom, hogy ilyen állapotban lássanak. Amíg folyamatosan dolgozok és mozgásban vagyok egyszerűen nincs időm összeomlani, hiszen elvárják, hogy mindenhol tökéletesen jelenjek meg, széles mosollyal az arcomon, vékony csípővel és tele nagy tervekkel. Attól tartok, hogy ha leállnék akkor összeomlana a kártyavár, amit óvatos kézzel laponként építettem fel az évek alatt és még egy depressziós időszakot nem engedhetek meg magamnak. Egyszer megtettem és alig bírtam kilábalni belőle. Bianca ott volt. Végigcsinálta velem. Talán ezért is vette komolyan amikor azt kértem, hogy ne beszéljen rólunk senkinek. Szükségem volt legalább egy olyan emberre, aki beláthat a színfalak mögé és nem tépik darabokra az információkért. Mindent kiadhatott volna rólam, de még akkor sem tette amikor a különböző elfoglaltságok messzebbre sodortak minket egymástól az életben. Azt mondjuk még álmomban sem gondoltam volna, hogy lesz olyan körültekintő, hogy még a közeli ismerőseinek sem ejt el egyetlen szót sem.
Mathieu burkolt beszólása kicsit váratlanul ér, így egy fél horkantással nevetek fel ismét, ami egyébként nem a legpozitívabb tulajdonságom, de mentségemre szóljon igen ritkán hagyom kicsusszanni, főleg olyankor ha valaki meglep.
-Hát mit mondhatnék?.. nehéz lenne hibát találni bennem.-bólintok néhányat elismerően miközben már egy széles mosoly pihen az arcomon. A színpadról közvetített magabiztosságom ellenére meglepően kétbalkezes tudok lenni.. vagy inkább kétballábas? De ezt neki egy ilyen bemutatkozás után szerintem már nem is kell tovább ecsetelnem szerintem.
Szerencsémre nem veszi a lelkére amikor máris viccelődök vele miután szinte letaroltam még az kellett volna, hogy két perccel később azt gondolja, hogy nem vagyok más csak egy felszínes, nagyképű csitri. A jelek szerint azonban helyén van a humorérzéke szóval jobb emberbe nem is tudtam volna botlani.
Mesélek neki kicsit a Biancával kötött kis egyezségükről, talán ezzel kicsit be is védem barátnőmet, hogy egy ilyen részletet miért is tartott titokban, bár tapasztalatom szerint a férfiak ezt nem annyira szokták a lelkükre venni, de nem tudhatom mennyire szoros az ő barátságuk, hiszen Bia nekem meg róla nem mesélt. Úgy tűnik ügyesen forgatja a lapjait a lány, szóval tényleg nincs miért aggódnom. Néha úgy tud hosszú beszélgetések folytatni, hogy valós információ el sem hagyja a száját mégis a partnere úgy érzi mintha a világ összes dolgát megtudná tőle.
Az ünnepeltük be is lép a beszélgetésbe és már most tudom, hogy később legalább ezer kérdése lesz arról, hogy hogyan bonyolódtam ilyen gyorsan és könnyen beszélgetésbe. Ha tippelnem kellene akkor Mathieu sem fogja megúszni a vallatást. Ez a lány egyszerűen imádja, ha mindent tudhat.
Úgy tűnik, hogy minden ellenére nem sikerült elrettentenem a társalgás folytatásától, aminek kifejezetten örülök, hiszen abszolút nem az volt a célom. A következő állomásunk a pult, ahol kis nehézségekbe ütközök, hiszen relatív kis betűkkel vannak kiírva az italok és aránylag magasan. Négyből legalább két szem jól működik, úgyhogy nem elég, hogy a támaszomként használom most még a látásomat is pótolja. A rendelés után felé fordulok és kicsit félrebillentett fejjel hallgatom a szavait.
Szóval az ő családja is a politika világában mozog.
-Biancát ismerve szinte látom is magam előtt, hogy milyen estétek lehetett...-mosolygok rá megértően. Sokszor sztorit hallottam már tőle az ilyen kötelező családi körökről, amiken rendszeresen meg kell jelennie ezzel jelezve, hogy mennyire támogató és összetartó a kormányzó családja. Fontos, hogy a külvilág a megfelelő képet alkossa a politikusokról különben oda a siker.
-Szóval igazi lovag vagy a züllött éjszakákban...-ha valaha visszaélt volna a helyzettel, akkor nem lenne még mindig a baráti kör része. Ez viszont egy abszolút hatalmas, óriási piros pont. Ritkák már az ilyen férfiak a mai világban.
-Nem.. én Minneapolisban éltem mielőtt beindult a karrierem és átlagos tinilány voltam. Nem igazán lett volna közös pontunk ahol valaha találkoztunk volna. Én láttam volna őt TikTokon, de ő sosem látott volna a kijelző túloldalán..-tényleg egy mérhetetlenül más életem volt az egész felhajtás előtt.
-4 éve ismerjük egymást. A Teen Choice Award afterén ismerkedtünk össze... fogtam a haját amíg hányt ő meg odaadta a váltócipőjét, amikor az enyémnek kitört a sarka.. ez egy életre össze tud kovácsolni két embert.-vele nem félek megosztani ezt az információt, hiszen már említette, hogy nem egyszer látta ilyen állapotban a mi kis közös barátnőnket. Kicsit közelebb húzom magamhoz a limonádét és a szívószállal összekeverem az összetevőket majd iszok is néhány kortyot. Már az úton kiszáradtam egy kicsit és azóta pedig folyamatosan beszélek szóval már nagyon rámfért.
-Biztos nem tűnt fel, hiszen egyből szinte levettelek a lábadról, de tök béna vagyok, amíg próbálok megismerni valakit, mert mindig izgulok, hogy mit lehet kérdezni valakitől és mivel nyúlok bele kellemetlen dolgokba.. szóval mit szólnál hozzá ha ezt egy kicsit felgyorsítanánk és 5 tök random dolgot megosztanánk egymással magunkról? Lehet az tök mély és sötét titok vagy egy apró semmiség, ami szerinted jól jellemez téged..-dobom be az ötletet, hogy egy kicsit teljesebb képet kaphassunk egymásról.
-Kezdem én..-azt hiszem így tisztességes, ha ő is benne van.
-1. Nem tudok fütyülni... szinte bármit ki tudok énekelni, de ha fütyülni próbálok, akkor egyszerűen csődöt mond minden hangképzési rutinum... 2. Rettenetesen félek a repüléstől, szóval el tudod képzelni milyen jól megy egy nemzetközi turné... 3. Voltam rehabon depresszió miatt 2 éve. 4. Ha elfáradok kicsit kancsal vagyok..-itt elnevetem magam egy kicsit. Egyébként tényleg nem vészes a dolog volt aki azt mondta, hogy aranyos vagyok olyankor, de engem rettenetesen zavar.-éééés 5. néha azt kívánom, hogy bárcsak visszakaphatnám a régi életemet.-ez az utolsó vallomásom. A 3. és az 5. pontot nem szoktam hangoztatni. A rehab ki sem tudódott, a sajtó úgy tudta, hogy akkor éppen elvonultam alkotni, de valójában Floridában voltam egy privát intézményben elzárva hónapokig, amíg össze nem szedtem magam. Nem szégyellem, hiszen mindenki életében vannak sötét időszakok és már ez is a részem. Legalább már tudom, hogy melyik az az állapot, amibe nem akarok többé visszacsúszni.
-Na bevállalod?-kérdezem kíváncsian kémlelve az arcát.

-Nem rossz tipp, de nem.. közel sem.. a szerénységemet Donatella Versace-tól vettem..-kacsintok rá mosolyogva. Hosszú idő után jól esik, hogy végre tényleg őszinte ez a kifejezés az arcomon. Üdítően hat, hogy valaki olyan társaságában lehetek, aki nem esik hanyatt a nevemtől és ténylegesen lehetőségem nyílik arra, hogy megismerjem. Miért nincs több ilyen ember a közelemben?
Az egészséges fiatal nő szimbólumaként ritkán engedhetem meg, hogy az emberek meglássák a valódi arcomat , pedig valahol mélyen tényleg arra vágyom, hogy a két személyiség egy és ugyanaz lehessen. Az életem azonban még nem jutott el arra a pontra, ahol erre az összeforrásra lehetőségem lett volna. Könnyebb lenne, ha levetkőzhetném az elvárásoknak kialakított képet. A mai világban lassan erre majd lehet, hogy lesz lehetőségem is, de minden bizonnyal meg fognak érte néhányan hurcolni és egyelőre nem állok rá készen, hogy a csupasz csontjaimat felkínáljam a keselyűknek, hogy széttéphessék a megmaradt részeimet.
A közös barátság lehetne az alapja egy új kapcsolatnak, de nem mernék előre ilyen vad kijelentéseket tenni, hiszen a keresztnevén és azon kívül, hogy nem hagyott elesni konkrétan semmit sem tudok róla. Még. Ez azonban a következő néhány órában változhat és csak remélni tudom, hogy pozitív irányba, bár eddig nincsen rá okom, hogy bármi negatívat feltételezzek az ismertség alakulásáról.
-Klasszikus Bianca.-erre emelném is a poharam, ha lenne. Nagyon jól ismerem ezt az arcát. Képtelen 10 percnél tovább érdeklődést színlelni, amit ha nekem kellene értékelnem azt mondanám, hogy egy abszolút pozitív tulajdonság. Ő nem fél megmutatni, ha valami nem a kedvére való és lássuk be.. elég sok ilyen dolog van annak ellenére, hogy nála támogatóbb embert nem is ismerek.
-Na látod? Igazi úriember.. még akkor is harcol ha a bajba jutott királylány egy személyben a sárkány is.-én sajnos ilyen helyzetekben igencsak kevésnek bizonyultam Bia ellen, de szerencsére én szólhattam a testőröknek, hogy nagyon diszkrétan és nagyon gyorsan tegyék be a kocsiba mielőtt bárki kiszúrná a kialakulni készülő drámát. Hálás volt? Abban a pillanatban kicsit sem, de másnap mindig megköszönte, szóval legalább utólag megnyugodhattam, hogy jó döntést hoztam. Ha tippelnem kellene ők ketten gyakrabban harcoltak meg ilyen helyzetekkel.
-Bizony.. gondolom el sem tudod képzelni.. Bianca Hochul cipője a lábamon volt.. és önként adta kölcsön.-bólogatok olyan arccal, mintha a világ legnagyobb díjának a bezsebelését újságolnám el neki. Ha jobban belegondolok ez az emlék szinte akkor becsben van, mint a Grammy díjaim otthon.
Amikor tapsolni kezd megfogom a szoknya szélét és félig pukedlizek egyet majd nevetve megcsóválom egy kicsit a fejemet. Tényleg nem volt a legegyszerűbb az az este. Persze akkor szinte sírva nevettük végig az egészet, hogy mennyire jó formában vagyunk. Pedig amikor először megláttam szóba sem akartam állni vele. Ő a resting bitch face egy koronázatlan királynője és mint kiderült ő is azt gondolta rólam, hogy csak egy törtető picsa vagyok egészen addig amíg a nővére nem lettem a wc kagyló fölött. A mi barátságunk ilyen mesébe illően lett megkeresztelve.
-Hát.. mindig szerettem volna egy kistesót, hogy gondoskodhassak róla.. nem gondoltam, hogy a női mosdóban találom majd meg..-felnevetek. Legalább jól sült el a dolog. Remélem ez most vele is így lesz.
A lábára pillantok és az arcomat a kezeimbe temetem egy pillanatra. Komolyan. Néha olyan lehetetlen tudok lenni. Majd egy kihívó mosollyal pillantok újra az arcára.
-Ha kicsit magasabb lennék, biztos nagyobb benyomást tudtam volna tenni rád...-bólogatok néhányszor, mintha meg akarnám erősíteni a szavaimat.
Érdeklődve figyeli minden mondatomat, amitől lassan kezdek is kicsit zavarba jönni, így igyekszem arra figyelni, hogy minden gondolat értelmes formában jöjjön ki a számon és ne veszítsem el a fonalat.
-Héééé!-lökök egy kicsit a vállán játékosan.
-Azt mondtam, hogy amikor elfáradok..-nevetek, de tudom, hogy megint csak szórakozik velem.
Ő a jelek szerint megérti, hogy milyen nehézségeim vannak. Hozzám vághatná, hogy az én életemmel miért is van okom a panaszra, de nem teszi, hanem maximálisan átérzően válaszol.
-Nem..-vágom rá gondolkodás nélkül. Hoppá. Megbillent a tökéletes kis maszkom.
-Mármint persze.-próbálok javítani.-Ahhoz képest most egész jól vagyok.-teszem hozzá végül. Így ez nem is hazugság, hiszen az akkori állapotig még nem sikerült visszacsúsznom és nekem elhihetitek minden erőmmel azon vagyok, hogy az ne ismétlődjön meg. Ettől függetlenül ember tervez..
Szinte iszom magamba a szavait miközben beszél. Az első ember, aki megértette ennek a lényegét és nem olyanokkal szúrja ki a szemem, mint hogy például nem szereti a mazsolát vagy a kedvenc színe a kék. Ezek is persze részei az embernek, de ő tényleg érdekes dolgokat mond.
A rendőrséges dologba inkább nem kérdezek bele annak ellenére, hogy furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Nem illik és majd idővel lehet, hogy úgyis lesz rá lehetőség, hogy megtudjam mit követett el.
-Egyet kell értenem a horror filmes kritikáddal. Az a legrosszabb amikor már a film elején tudod, hogy milyen sorrendben fognak meghalni a szereplők, mert akkora klisé az egész..-ennek ellenére én néha egy két filmnek nekiesek amikor van hozzá megfelelő társaságom. Bár ez igen ritka, hiszen utána napokig rémálmaim vannak, szóval biztos nem állok neki amikor egyedül vagyok a lakásomban. Egyszer megtettem. Életem legrosszabb döntése volt, hiszen egész éjjel félig éberen aludtam minden apró neszre felpattanva.
-Hát ezzel az ivós dologgal nem tudom, hogy most elrettentettél vagy felkeltetted az érdeklődésemet. Szívesen megnézném azt a pulton táncolást...-nézek rá elgondolkozva.
-Ami pedig a TE barátkozási szokásaidat illeti... lehet inkább te vonzottad ma be EZT..-mutogatok kettőnk között, bár kicsit sem gondolom komolyan. Ezt én bénáztam el, de egyelőre kifejezetten örülök neki.
-Jó, legyen..-bólintok és egy kicsit el is gondolkozok.
- 1. Kimondottan jól tudok görkorizni.. 2. Sosem csaltam meg senkit.... a címlapok állításaival ellentétben.. 3. Isteni sütiket tudok sütni, mert anyu cukrász és pék, így elég sok mindent megtanított. 4. A gimiben a röplabda csapat kapitánya voltam és annak ellenére, hogy kicsi vagyok gyilkos a lecsapásom.. 5. igyekszem új tehetségeket felkarolni ahelyett, hogy a nagyokat választanám.. legyen szó ruhákról, fotósokról, táncosokról.. bárkiről..-sorolom fel az új tételeket. Mennyire furcsa, hogy az ember sokkal hamarabb találja meg magában a hibákat és a negatív részeket, mint a pozitív dolgokat. Talán ez azért van, mert minél több jót látnak bennem az emberek én annál kevésbé vagyok önmagam.. annál kevésbé vagyok emberi, pedig akkor vagy saját magad tökéletes verziója, amikor elfogadod a saját hibáidat és megtanulsz velük együtt élni vagy rájössz, hogy hogyan javítsd ki őket.
-Nos.. te jössz, szép szemű. Halljam azt az 5 pozitív dolgot.-vonogatom meg egy kicsit a szemöldökeimet jelezve, hogy készen állok az információkra.

Okos. Ehhez kétség sem fér. Csak az okos emberek bánnak így a szavakkal, hogy van benne egy kis piszkálódás, de pontosan annyi, amennyit a másik fél még csak kellemes fűszerességnek érzékel és nem támadásnak. Én egyébként is kedvelem az ilyen embereket, akik képesek ennyire normálisan kezelni, így én sem menekülök egyből a megszokott szerepembe, hanem felveszem a fonalat illetve a boxkesztyűt és boldogan ringbe szállok ahelyett, hogy a lelkemre venném a csipkelődést. Ennél már jóval edzettebb vagyok.
-De még milyen jól áll neki.-bólintok egyetértően. Nem titok, hogy az érdeklődési körömbe a lányok is beletartoznak és csak egy vak ember nem látja, hogy mennyire csodálatos, de szerintem még a látvány nélkül is képes hódítani a személyiségével. Mármint olyankor, amikor nem egy 5 éves szintjén pörög, bár szerintem még abban is van valami elragadó. Ennek ellenére köztünk sosem volt ilyesmiről szó. A barátságunk sokkal előrébb való volt, mint ez a kimondatlan vonzalom.
Egyetértően bólintok néhányat. Abszolút igaza van. Bizonyos helyzetekben már nem működnek a szavak és az ember inkább csak túlél és tűr a másik érdekében. Bianca esetében ez a 10. felestől már így van.
Teóriájára felnevetek, de igyekszem gyorsan visszafojtani és a lehető legkomolyabb ábrázatomat elővenni a tarsolyomból, ami több kevesebb sikerrel jön csak össze. Kicsit közelebb hajolok, hogy fokozzam a drámai hatást és körbenézek mintha a barátnőmet keresném.
-Segíts!-súgom neki oda majd újra egy széles mosolyra húzódnak ajkaim. Egyébként lenne benne ráció, de az igazság az, hogy önként és dalolva tartom magamhoz közel a lányt, mert ő olyan számomra, mint egy darabka a valóságból. Voltunk már olyan helyzetben, hogy ő rúgta rám az ajtót, amikor más benyitni sem mert és egy akkora pofont kevert le, hogy szinte el is felejtettem, hogy min omlottam össze. Van amikor csak kézrátétellel lehet meggyógyítani a másikat és ő nem félt megtenni.
-Teljesen megértelek.-bólintok néhányat.
-Inkább családtag, mint barát.-és tényleg így van. Sokszor mérhetetlenül magányos lennék nélküle és nagyon örülök, hogy van neki más is, aki ilyen szeretettel és odaadással gondol rá. Nem egyszer jutott már eszembe, hogy vajon vigyáz-e rá valaki, amíg én a világ másik felén lépek fel. Ezek szerint azonban nincs miért aggódnom olyankor sem.
-Igazából nem.. szerintem nem furcsa. Mármint egyértelműen gyönyörű, de van amikor az ember nem akar felrúgni egy erős kapcsolatot.. meg szerintem ő még nem abban a korban van, hogy meg tudna állapodni..-Bia szerelmes az életbe és nem lehet lehorgonyozni őt, így talán kár is lenne komolyan gondolkozni vele. Annyiszor végighallgattam már, hogy lepattintotta a tökéletes udvarlókat, hogy már megszámolni sem tudnám. Nem egyszer vágta már hozzám, hogy én minek vágyok valami stabilra, ha megkaphatnám a fél világot. Talán pontosan ezért. Mert szeretnék valami valódit, ami csak az enyém lehet és valakit akinek egy az egyben odaadhatom magam anélkül, hogy rejtegetnem kellene ki is vagyok.
A jobb kezemmel megveregetem a bal vállamat.
-Ezt mindenképp megmondom neki amikor legközelebb látom.-mosolygok rá büszkén. Igen. Ismerem. Nem vagyunk barátok, de kijárok néha meccsekre és alkalmanként váltunk néhány szót, főleg ha gratulálhatok neki egy győztes játék után.
Úgy néz az arcomra megint, hogy nem tudok nem zavarba jönni, így inkább a limonádéba menekülök, amíg rendezem kicsit a soraimat.
Aggodalom jelenik meg az arcán, így egy kicsit beszívom az ajkaimat, mintha érezném, hogy rosszat mondtam. Szavai azonban kedvesek, amiért hálás vagyok.
A vállam fölött hátra pillantok és találkozik a tekintetem a kis kíváncsiskodóéval. Ő nem veszi el a tekintetét, én viszont visszafordulok Mathieu felé.
-Bár ilyen könnyű lenne.. most értem haza nem rég a turnéról, 1 héten belül ki kell adnom az új albumot és ahhoz még van egy fotózás is és van egy olyan érzésem, hogy utána is tele van a naptáram..-kissé lemondóan sóhajtok egyet. Alapvetően saját magamnak dolgozok, de nem akarok senkinek sem csalódást okozni. Fontos, hogy mindenhol ott legyek és mindenki kaphasson egy darabot belőlem. Megtehetném, hogy felrúgom az egészet és valószínűleg igaza is van.. sőt.. biztosan igaza van, de sok embernek tenném tönkre a munkáját és sajnos emiatt a lelkiismeretem azonnal megszólal.
-Köszönöm.-egy pillanatra a karjára simul a kezem. Én ilyen vagyok. A testi érintés az én szeretetnyelvem. Remélem nem is veszi majd zokon a közvetlenségemet.
Sokkal vidámabban folytatjuk a beszélgetést, ami megnyugtat és vissza is tudok zökkenni abba az állapotba, amiben percekkel korábban voltam az ő közelében.
-Mindig a csinos szöszi hal meg először...-mintha ez egy törvény lenne. Alapvetően én félek a sötétben szóval nekem sosem tűnt logikusnak a horror filmek gondolatmenete. Nincs épeszű ember, aki pánik helyzetben a veszély felé sétálna... persze, ha minden reálisan történne akkor nem létezne ez a műfaj, nekünk meg nem lenne lehetőségünk szidni.
-Ohohohooo... te csak azt gondolod, drága barátom.. én egy elég támogató személyiség vagyok.. szóval még az is lehetséges, hogy én dobálnám a bankjegyeket miközben te a pulton táncolsz.. és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb táncmozdulatod lenne az új háttérképem..-igen. Szinte látom is magam előtt a jelenetet. Bianca úgysem fogja hagyni, hogy szárazon megússzuk az estét.
-Na most kapaszkodj meg... világbajnok a szuflém..-vigyorgok rá. Valószínűleg ha nem futottam volna be, most anyával dolgoznék a közös cukrászdánkban. Mindig szerettem sütni, hiszen olyan megnyugtatónak találtam az illatokat, amik legalább 1 napig belengik a lakást.
A társasága felé pillantok majd ismét rá.
-Kihívás elfogadva.. erre mindenképp találok majd időt.-jót is fog tenni, hogy új emberekkel mozdulok ki és egy régi hobbinak is hódolhatok. Szerintem jobb kondiban vagyok, mint régen a technikám pedig 2 perc után fog visszajönni.
-Igen.. nagyon tetszenek. Nekem adhatnád őket.-bólogatok. Mindig irigykedtem az olyanokra akiknek különleges szemszín jutott. A családomban mindenkinek barna a szeme, úgyhogy erre nekem esélyem sem volt.. szóval nekem ez jutott és a nem túl tökéletes látás.
Kíváncsi pillantásokkal hallgatom az ő új felsorolását. Főz, sportol, kedves, nem olyan, mint a korabeli férfiak és jó a nyelvérzéke. Észre sem veszem, hogy félig tátott szájjal hallgatom csak amikor a lista végére ér, akkor viszont gyorsan zárom össze az ajkaimat.
-Jó. Kössünk egy alkut. Leegyeztetünk egy napot... elmegyünk röplabdázni.. utána átmegyünk hozzám, te főzöl valami olaszos fogást, én pedig csinálok neked szuflét.-ez egy olyan tervnek hangzik, amiért ölni tudnék és már most izgatottan várom pedig még rá sem bólintott. Lehet, hogy még nekem is lendületet tudna adni, hogy kicsit több időt szenteljek arra, hogy azzal foglalkozom, ami tényleg jót tesz nekem. 1 napra pedig mindenki elfelejthet egy kicsit.
-Főleg táncosok. A klipekhez és a turnére általában igyekszem mindig keresni 1-2 új arcot.. nekik nagyon jól mutat a későbbi munkáknál, hogy referenciaként csatolhatják az én ajánlásomat.. vagy megtartom őket magam mellett. Mire végig érünk egy turnén addigra ők is komoly hírnevet tudnak kiépíteni. Úgyhogy a válogatok mindig nyitottak mindenki számára.-velük dolgozom a legtöbbször, így ott könnyebben tudom megtámogatni mások karrierjét tágabb körben.
-Meg van néhány tervező is. Kisebb díjátadókon, megnyitókon, esteken amikor nem bántom meg a nagy divatházakat akkor mindig valaki olyat keresek aki éppen próbálja felfelé tornázni magát. A múltkor például találtam egy lányt teljesen véletlenül instagramon. Először rendesen megpróbált lerázni, mert azt hitte, hogy valaki szórakozik vele. Ő varrta meg végül az egyik kedvenc ruhámat egy kiállítás megnyitóra..-mesélem neki mosolyogva. Még mindig ott pihen a szekrényemben az a ruha. Azt tényleg nagyon szeretem annak ellenére, hogy valószínűleg többször nem fogom viselni.. vagy legalábbis ilyen nagy alkalomra biztosan nem. Egy ruha egy alkalomhoz kötődik. Sajnos.
-Te mivel foglalkozol egyébként? Vagy tanulsz még?-kérdezek vissza kíváncsian. Mindig rettenetesen tippeltem meg az emberek korát. Benne van a pakliban, hogy egyidős velem, lehet fiatalabb néhány évvel és az is lehet, hogy kicsivel előttem van. Persze egyetemre járhat 30 évesen is az ember és a továbbtanulásra nem garancia az, hogy valaki a húszas évei elején jár.

Jó barátból hirtelen vált oltalmazó báty szerepbe miközben vázolja Bia jövendőbeli udvarlóinak a sorsát. Örülök, hogy van egy ilyen ember mellette, aki ennyire szem előtt tartja a boldogságát és a biztonságát. Sokszor aggódom érte, amikor nem tudok napi szinten ráellenőrizni, sőt volt olyan sajnos, hogy hetekig nem is beszéltünk maximum életjelet küldtünk egymásnak valamilyen platformon, hogy tudjuk, hogy valahol még mindig megvan a másik. Ennek ellenére hosszú idő után is úgy tudtunk leülni beszélgetni, mintha 1 nap telt volna el az utolsó találkozónk óta.
-Már szinte várom, hogy felhívjon panaszkodni, amikor te rendet teszel körülötte.-biztosan ki akarná beszélni, ha Mathieu apáskodik felette. Most, hogy már összeismerkedtünk biztosan többet fogok hallani róla közös barátnőnktől.
-Ha tippelnem kellene leginkább viccesnek fogja tartani..-egyre többször jövök zavarba attól ahogyan rámnéz, ami nagyon szokatlan a számomra. Általában magabiztos vagyok és nehéz ebből kibillenteni. Ha tippelnem kellene nem is szándékosan csinálja csak egyszerűen ilyen a kisugárzása.
A filmek terén egyébként döbbenetesen egyszerű az ízlésem. A vígjátékos és a csöpögős, romantikus filmek a kedvenceim lehetőleg nem túl sok drámával, mert azonnal képes vagyok bármin sírni amit a képernyőn látok még akkor is ha tudom, hogy a film vége happy end. Ettől még az sem ment meg, ha valamit már többször láttam.. összességében kifejezetten rossz lehet velem filmet nézni..
-Neked? Sehol nem kell sorban állnod. Szólsz és már intézem is.-mosolygok rá. Barátok nem nagyon szoktak tőlem ilyet kérni, vagy ha igen akkor általában valamelyik ismerősüknek kell. Őt sem feltétlen mondanám olyan típusnak, aki az én számaimat hallgatja otthon zuhanyzás közben.
-Remélem nem.. elvileg néhány helyen meg kell jelennem interjúzni és jönnek az új klipforgatások, mert eddig csak egyhez készült el a videó anyag és ha jól tudom összesen öt van tervben.-kicsit pihennie kellene a hangomnak. Kimerítő volt ez az időszak.
Ő tényleg egy rendes srácnak tűnik és nagyon jól érzem magamat a közelében, szinte fel tudok töltődni az energiáiból. Csak remélni tudom, hogy ezzel őt nem szívom le.
-A jelenlétem még nem kell, hogy visszatartó erő legyen, te ma már elkaptál engem, szóval legalább lenne lehetőségem viszonozni a szívességet. Egyébként meg szuper hallgatóság vagyok szóval ezeken a vállakon bármikor sírhatsz anélkül, hogy a következményeken kellene aggódnod.-kicsit meg is riszálom a vállaimat előre-hátra, mintha ezzel is alá akarnám támasztani előző kijelentésemet.
Ámulatára halkan nevetek egyet.
-Már készítheted is a gyűrűt.... mindig folyós a közepe és vanília fagyi nélkül eléd sem raknám... vagy van amikor csinálok málnakrémet és azt fagyasztom le hozzá...-én sokszor szeretem gyümölcsös ízzel kombinálni. Sajnos erre nem túl sokszor van lehetőségem, hiszen elég szigorú diétát kell követnem, de amiről nem tudnak az nem is fáj. Maximum megfejelem az edzéstervet néhány plusz gyakorlattal.. de egy kis süti miatt még senki sem bukta el a karrierjét. Remélem nem én leszek az első.
-Csalódnék, ha nem tennéd.-ha megígértem én be is tartom. Biztos kiborítom majd az asszisztensemet, de tudom, hogy mélyen legbelül örülni fog neki, hogy egy kicsit más irányba is bontogatom a szárnyaimat. Tudja, hogy sokszor mennyire szenvedek, de ő csak azért felelős, hogy mindenhol ott legyek időben. Nem ő méri rám a terheket.
-Na jó legyen.. megtarthatod.. de csak mert jó napom van..-széles mosollyal mérem még egyszer végig a szemeit kicsit tüzetesebben.
Őszinte csodálattal hallgatom a szavait és gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire lenyűgöz. Egy ilyen lehetőséget csak nem hagyhatok elsétálni magam mellett. Amikor felém nyújtja a kezét gondolkodás nélkül helyezem a tenyerébe a sajátomat, hogy kezet rázzunk a dologra.
Előveszem a telefonomat és gyorsan nyitok is egy új kontaktot a telefonkönyvbe majd elé tolom a pulton.
-Kelleni fog a számod, hogy értesíteni tudjalak.-vonogatom meg a szemöldökömet. Mondanám, hogy már most megnézem a naptáramat, de nem vagyok benne biztos, hogy már minden program be van ütve szóval előbb egyeztetnem kell mielőtt bármilyen időpontot fel tudnék ajánlani.
-Édes vagy, de szerintem ez igazán semmiség. Azért vagyok sikeres, mert az emberek felkaroltak.. ez a minimum, amivel kicsit visszafizethetek.. annyi remeg tehetséges ember van a világon és csak egy ajtót kell kinyitni előttük, hogy szárnyalhassanak. Ne kérlek.. nem bánom, hogy nem tudsz rólam mindent.. az újságok egyébként sem a legmegbízhatóbb források. Voltak akik még ezt is megpróbálták úgy lehozni, hogy biztos összevesztem a Gucci házzal.-kicsit sem bánom ha személyesen ismer meg. Így legalább biztosan a valóságot kapja és nem kreált történettel találkozik szembe.
Szóval a családja a politika világában mozog, de ha jól veszem ki a szavaiból ő nem kifejezetten vágyik ilyen pályára lépni.
-Nem gondolnám, hogy bármihez öreg lennél..-rázom meg a fejemet.
-Mindenesetre le a kalappal, hogy egy ilyen kemény szakot nyomsz.-mosolygok rá elismerően.
-De azért kergesd csak meg azokat a sportolói álmokat... nincs olyan, hogy túl nagyot álmodni, hidd el nekem.-erre én vagyok az egyik élő bizonyíték. Egyetlen nap alatt fordult fel a teljes életem és olyan elképesztő tempóban változott meg minden, hogy az idő nagyjában én is csak kapkodni tudtam a fejemet, miközben fel sem fogtam igazán, hogy mennyi minden történik.
Kipillantok amikor a színpad felől az előkészületek hangjai szűrődnek be. Lassan kezd Bia kedvence ezek szerint, de mivel még csak a mikrofonokat ellenőrzik biztosan van még egy kis időnk mielőtt a kinti részre csoportosulna át a társaság.
-Idén csak a szórakozásért vagyok itt. Hívtak.. de a turné miatt nem tudtam volna vállalni. 1 hónapja voltam Los Angelesben fellépni szóval kicsit ütötte volna egymást a kettő.. amit egy kicsit azért sajnálok. Tavaly imádtam itt a közönséget..-tényleg szeretem a Coachellát. Igazából az összes fesztivált nagyon szeretem, hiszen mindig döbbenetesen hálás a közönség. Egészen más a hangulata, mint egy saját koncertnek és a többi fellépővel is tudok néha bandázni egy kicsit általában, akikkel egy napon van a fellépés.
-Szóval van a családban rajongóm?-kérdezem kicsit elérzékenyülve miközben a mellkasomra szorítom a kezem. Hiába a közel 300 millió követő instagramon.. a mai napig jól esik, ha tudom, hogy valakinek örömöt okozok azzal amit csinálok. Ebből tudom, hogy van még értelme.
-Ha gondolod hívjuk fel gyorsan FaceTime-on még mielőtt kezdenének a színpadon. Szívesen köszönök neki ha ezzel feldobom a napját.-én is öltem volna egy ilyen lehetőségért kislányként. Gonosz mosolya azonban arról árulkodik, hogy inkább húzná egy kicsit ezzel a leányzót. Ebben is lehetek partner, ha szeretné.
-Vagy felvehetünk egy videót és kicsit megdolgoztathatod érte..-szívesen adok ilyen fegyvert a kezében. Tudom milyen egy egészséges családi viszonyt és abba simán belefér egy ilyen kis garázdaság. A döntés a kezében, nekem egyik sem jelent problémát különben nem is ajánlottam volna fel.

Szavait hallva szinte már Bianca hangján cseng az egész a fülemben és jellemzésére kitör belőlem egy nevetés.
-Miattam ne kíméld.. inkább hallgatom, hogy rád panaszkodik, mint hogy valaki összetörje a szívét... nem tudom, hogy hogyan kellene egy 47 késszúrásos gyilkosságot balesetnek álcázni.-mosolyodok el bájosan. Nyílván nem lehet őt mindentől megóvni. Van amit az embernek a saját bőrén kell megtanulnia, hiszen különben csak a visszatartó erőt látja a konkrét veszélyt nem. Ettől függetlenül örülnék ha egyetlen férfi sem tenné tönkre a barátnőmet.
Komolyan gondoltam, hogy bármikor hívhat, ha ilyen szívességre szüksége van. Nekem egy aláírás csupán, de a megajándékozott személynek nagyon sokat jelenthet. Lehet vannak olyan barátai vagy rokonai, akik szívesen fogadnának egy ilyen ajándékot.
-Igen.. eléggé nagy a felhajtás az új számok körül szóval a maximumot akarják ebből kipréselni. Szóval az öt közönségkedvenc kap klipet. Idén sok jelölésre hajtunk szóval muszáj nagyban gondolkoznunk.-igaz ebből talán kettő lesz igazán nagy munka. Teljes koreográfiával és stábbal. A másik három egy kicsit egyszerűbb lesz szóval azokkal kevesebb lesz a dolgom, de egy-egy napot mindegyik igénybe fog venni.  Ha van egy kis szerencsém, akkor egy hónap alatt kényelmesen fel tudjuk venni azokat a részeket amikhez kellek.. ha nincs akkor két hét alatt a maradék erőmet is kihajtják belőlem.
-Ohh .. hát  hidd el nekem igen nagy az esélye annak, hogy ma még fogok sírni a vállaidon...-mondom miközben kicsit félrebillentem a fejem. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha Bia becsiccsent akkor a koncert alatt nyomni fog valami rohadt cukit, amivel megsirat. Egyébként szerintem a mai lányok már nem sírnak annyit. Drágák a sminkcuccok és nem azért készülődnek annyit, hogy a könnyük leáztassa az arcukról.
Következő kérdésén felnevetek és kicsit álmodozó képet vágok miközben átgondolom a dolgot, mintha komolyan beszélnénk.
-Hát lássuk.. eljegyzéshez mindenképp valami ezüst, vékony és csak egy pici kővel... de most szólnom kell, ha nem a legszebb hegycsúcson kéred meg a kezemet amit ismersz sajnos nemet kell majd mondanom.-angyali mosollyal nézek rá. Sosem vágytam egyébként giga nagy köves gyűrűre. A vékony ujjaimon szerintem nem mutatna jól és szeretném ha ez egy olyan dolog lenne az életemben, ami nem a külsőségekről szól.
-Hát ezt nagyon egyszerűen megoldhatjuk... nem mi leszünk a csapatkapitányok és akkor majd a társaság eldönti, hogy együtt vagy egymás ellen dolgozunk.-szerintem így a legtisztább. Valahogy attól nem tartok, hogy túl nagy fába vágom a fejszémet. Kemény játszmákhoz vagyok szokva, így nem félek beletenni a kezemet egy férfi ütésébe sem.
A kezem szinte elveszik az övében és nagy csillogó szemekkel nézek rá miközben megállapodunk a mi közös napunkban. Már most rettenetesen vágyom, hogy sort keríthessünk erre.
Át is nyújtom neki a telefonom, hogy meglegyen az elérhetősége. Persze ezt sem hagyja szó nélkül, de már rendesen hiányérzetem lenne, ha nem így lenne.
-Hosszú játszma volt, de csak célba értem, szépszemű.-mosolygok rá miközben magamhoz veszem újra a telefonom. Megcsörgetem ahogyan kéri majd újra elteszem a telefonomat. Most úgyse lesz rá szükségem.
-Remélem nem úgy mented el, hogy "Ne vedd fel!"-nevetek fel és megiszom az utolsó korty limonádémat is. Lassan úgysem ússzuk meg a koccintást.
A jelek szerint neki is igencsak meggyűlt már a baja a pletyka vadászokkal és a lesifotósokkal. Egyszerűen borzasztó, hogy az embernek mindig résen kell lennie. Amikor ebbe belecsöppentem rendesen üldözési mánia kezdett kialakulni a fejemben. Idővel persze megszokja az ember és próbál a lehető legkevesebb ponton támadási felületet biztosítani, de sokszor ez lehetetlen...
-Teljesen megértelek.. ha annyi pasim lett volna, mint amennyivel a különböző cikkekben összehoztak.. hűűű.. hát abban sem vagyok biztos, hogy még tudnék járni.-mindig azzal vannak elfoglalva, hogy éppen vajon randizok valakivel? Csak beszélgetünk? Járunk? Megcsalom? Csak a testi élvezetek játszanak? Egyik sem. Már jó ideje egyedülálló vagyok. Ez azonban a legkevésbé izgalmas verzió az életemről.
-Köszönöm.-nézek rá hálásan a dicséretért. Jól esik, hogy valaki értékeli amit teszek, bár ezt leginkább tényleg azért csinálom, hogy segítsek azoknak akik szerintem megérdemlik.
-Hát figyelj.. igazából legalább elmondhatod, hogy te megpróbáltad. Ennyivel többet tudsz a világról.. aztán csináld amit csak akarsz..-klisé. Talán. De attól még igaz. Szerintem nem keseríti meg semmi sem jobban az ember életét, mintha bele van kényszerítve valamibe, amit nem tud szeretni
-Helyes!-mosolygok rá elégedetten, mintha tényleg megváltottam volna a világot.
A koncert előzaja méhkaptárként bolygatja meg az embereket kint is és bent is. Valahonnan kicsit távolabbról hallom Bianca izgatott sikkantását. Jó. Ezek szerint még megvan valahol.
-Majd jövőre.-bólintok egyetértve. Bőven lesz még alkalmam itt fellépni.
-Hát már most imádom. Biztos átkozni fog érte, hogy téged tapostalak össze...-izgatottság fog el még engem is miközben beszél. Szóval Hazel. Milyen szép neve van. Akár okozhatunk neki egy kis örömöt így is.
-Ilyennel nem viccelődnék..-tényleg sokat jelenthet ez most az unokahúgának, hiszen még ő maga is izgatottan fog neki, hogy felhívjuk. A kedves utat választja.
-Rendben!-bólintok rá a döntésére és kicsit áttapogatom a hajam, hogy nem állnak-e ki itt-ott rakoncátlan tincsek. Nehogy véletlenül csalódást okozzak egy nem túl makulátlan összképpel.
Ajkamat harapdálva hallgatom miközben ő megkezdi a beszélgetést. Szóval a csajok Disneylandben mulatják az időt. Egyébként az sem rossz program én is imádom.
Amikor közelebb lép vigyorogva a vállára hajtom a fejemet majd átveszem tőle a telefont.
-Sziasztok csajok. Itt Daisy beszél. Mathieu-től úgy tudom, Hazel, hogy elég sok dalomat fújod kívülről, úgyhogy azért hívtunk mert szerettem volna megköszönni neked a támogatásod és a szereteted..-mosolygok a kamerában és a döbbent arcok hirtelen tűnnek el. Helyette zavaros lesz a kép és hangos sikoltozásba kezdenek. Egyelőre nincs értelme, hogy megszólaljak, mert akkora örömtáncot nyom a két lány. Nevetve figyelem őket.
-Ne viccelj, miért haragudnék?-pillantok rá mosolyogva.
-Nézd milyen aranyosak!-tartom felé egy kicsit a kijelzőt, de sok minden még mindig nem látszódik akkora a káosz a túloldalon. Türelmesen kivárom amíg csitul egy kicsit a helyzet.
-Nincs sok időm sajnos, csajok, mert hamarosan kezdődik a buli és nem fogok hallani semmit, viszont a következő koncertre küldök nektek mindenképp jegyet backstage passal és akkor majd beszélgethetünk. Jók legyetek és pacsizzatok le Mickey egérrel a nevemben. Csókollak titeket.-dobok néhány csókot a kamera felé és visszaadom Mathieunek a telefonját, gondolom még neki is hálálkodnak majd egy kört.. mármint amikor majd tudnak újra koncentrálni.
Megvárom amíg elköszönnek egymástól addig nem borzolom tovább a kedélyeket.
-Olyan édesek voltak.-tényleg jól esik, hogy ennyire odáig voltak a dologért.
-Kik voltak édesek?-érkezik meg Bia és teljesen egyértelmű, hogy ő már benne van a bulizásba.
-Koccintsunk gyorsan és húzzunk kifelé..-esélyt sem ad arra, hogy bármelyikünk válaszoljon csak kikéri a feleseket. Eggyel még nem lesz baj úgy sem.
-Isten éltessen drágám.-adok neki egy nagy cuppanós puszit amikor már mindenki fogja a kezében a poharát és közösen tudunk koccintani. Gyorsan húzom le és a vodka íze szinte végigégeti a torkomat. Fujj fujj fujj.
-Na menjünk! Még a végén lekéssük a kezdést..-mindkettőnket csuklón ragad. Még az utolsó pillanatban bírom letenni a poharam mielőtt megindul velünk a sátor előtti részbe. Igaza van tényleg szinte lekéstük.
-Upff.. mindjárt jövök. Vigyázz rá!-néz Mathieu-re mielőtt arrébb ugrándozik, mert néhány lelkesebben töltik maguknak az italt. Megkapaszkodok a kordonban. Időközben már szinte teljesen besötétedett kint és a figyelem a színpadra összpontosul, így nem kell izgulnom, hogy most bárki kiszúrna.
-Ennyi. Bia úgy döntött, hogy hivatalosan is a te problémád vagyok.-nevetek fel. A színpadra a Bastille nevű együttest várjuk. Őket egyébként én is nagyon szeretem szóval kicsit engem is átjár a buli hangulat.

Már szinte visszakérdeznék, hogy akkor ezek szerint tényleg szépnek tart-e, de már folytatja is és a jövőbeli gyilkos énem máris partnerre talál. Hátraejtett fejjel nevetek fel a sátor teteje felé majd visszahúzom rá a tekintetem és elnyomva a mosolyom nagyon szomorú arckifejezést öltök magamra.
-Micsoda szörnyű baleset...-adom elő a legdrámaibb hangsúllyal, amit csak találok majd újra visszatér a mosolyom és kicsit megrázom a fejemet hitetlenkedésem jeléül, hogy még ebben is ilyen remekül tud támogatni.
Ha jobban belegondolok még ha elkapnak minket Bia szülei valószínűleg igen gyors tempóval mentenének fel minket a vádak alól ha kapunk lehetőséget elmagyarázni az indítékokat.
Nagy tervek, pont mint amik a következő időszakban lekötnek majd. Kicsit keserédes ez, de nem tudom hol kellene keresnem a kikapcsoló gombot.
-Csak én maradtam pici a tervekhez képest..-persze bizonyos értelemben nagyon sokat változtam, hiszen különben ez élve felzabált volna ez a szakma, de mindig egy kicsit olyan érzésem van mintha a felszín felé úsznék, és hiába közelítem meg valahogy mindig pontosan ugyanolyan távol marad a fellélegzés pillanata.  Karnyújtásnyira, mégis fényévnyi távolságra.
-Köszönöm..-Túl nagyvonalú felajánlás ez tőle, főleg amilyen állapotban vagyok mostanában. Elég egyetlen apró szikra és atomjaimra tudok hullani. Már összességében az is lenyűgöző teljesítmény tőle, hogy amióta csak beszélgetünk folyamatosan mosolygok és képes fenntartani egy folyamatos jókedvet bennem anélkül, hogy színlelnem kellene.
Kíváncsian pillantok rá, hogy mi keltette így fel az érdeklődését.
-A verőembereim?-nevetek fel a megnevezésem.
-Csak egyet hoztam most és kint van a sátor előtt és szerintem a nyakát törve keres néha, hogy lássa még rendben vagyok-e..-pillantok a bejárat felé, de most épp nem is látom. Lehet csak elugrott mosdóba. A helyszínen biztosítottak róla, hogy a VIP sátor rendelkezik néhány saját biztonsági emberrel, így nem hívtam több kísérőt nem mellesleg szerintem az az egy emberem olyan gyorsan ki tudna vinni, hogy én is csak pislogni tudnék.
-Alapvetően nem engedem, hogy közbeavatkozzanak. Több lehetőség van. Vagy küldök nekik jelzést a telefonról vagy használom a kézjelet.. ha egyik sem, de úgy érzik, hogy baj van akkor jönnek és megkérdezik, hogy van-e szükségem segítségre. Azért nem Hulkot alkalmazom, hogy csak út átküldjön a pulton, de az biztos, hogy meg tud úgy fogni két ujjal a nyakadnál, hogy úgy érzed még a sarkad is begörcsöl a fájdalomtól...-nevetek fel. Akikkel én dolgozok azok nem erőből védenek meg, hiszen sokszor egyszerűen túlizgulják a közelségem az emberek és nem veszik észre, hogy már az arcomban vannak. Alapvetően nem az életemet veszélyeztetik a legtöbben csak egy ölelésre hajtanak.. arra viszont bármi áron.
Gyűrű rendelés és eljegyzési helyszín igény leadva. Ezt kifejezetten szórakoztatónak találom, hiszen a korombeli fiúk többsége már attól is falra tudna mászni, hogy csak szórakozás szinten szóba kerül ez a dolog.
Amikor a mosolyomra mutat csak még szélesebbé válik.
-Keresned sem kell.. mindig a táskámban tartom őket ha esetleg kellenének..-pillázok rá büszkén.
Barátai jellemzésére felnevetek.
-Akkor majd feldobunk egy érmét és a sorsra bízzuk.-ha nem bízik a társaság ítélőképességében akkor eldöntheti a szerencse is. Feléjük pillantok és pont összenézek két sráccal, akik egyszerre döntöttek úgy, hogy kíváncsiskodnak egy kicsit. Halkan nevetve rázom meg a fejemet egy kicsit. Gondolom legalább ezer kérdésük lesz majd ha Mathieu elszabadul tőlem.
A kezünk talán a szükségesnél kicsit tovább kapaszkodik egymásba, de olyan jól esik, hogy hagyhatom egy pillanatra elveszni magam az érzésben.
-Igen. Pontosan így mentelek el..-bólogatok. Az ő beceneve aranyosabb, mint az enyém, de legalább biztosan tudni fogja, hogy ki keresi amikor felhívom majd, hogy betarthassam az ígéretemet.
Valószínűleg előbb utóbb fel kell készülünk arra, hogy valahol kikerül rólunk is majd egy kép, de legalább egymásnak nem kell magyarázkodnunk, hiszen ebben már mindketten rutinosak vagyunk.
-A pletykaírók szerint valószínűleg te lennél a héten a 12. akivel vigasztalódok..-értek vele egyet. Ez talán sosem lesz egyszerűbb, csak egyre jobban hozzászokik az ember.
Nagyon becsületreméltónak találom, hogy még akkor is el akarja végezni az egyetemet, ha abszolút nincs terve vele, mert más irányt szán az életének. Gondolom a lelkiismerete megköveteli ezt tőle. Az emberek nagyja nem így működik. Amihez nincs kedvük ahhoz általában hozzá sem látnak. Ő azonban ebben is kivételnek bizonyul, így kicsit sem okoz nekem problémát, hogy tegyek egy szívességet. Bár nem is kifejezetten neki hanem a kis rajongómnak.
Szélesebb lesz egyébként is fülig érő mosolyom amikor egy rövid pillanatra a fejemre hajtja a fejét miközben bújok a képbe mielőtt átvenném tőle a két lányt. Másodpercek alatt szabadul el a totális káosz, amit csak nevetve tudok figyelni. Mi mást tehetnék. Másodpercekig szóhoz sem jutok.
-Ezek szerint még egy hétig hallgathatod a nevemet... szívesen.-vigyorgok rá mintha a világ legnagyobb szívességét tettem volna meg. A falra fog majd mászni gondolom.
A következő koncertre természetesen mindkét lány a vendégem még akkor is, ha most még nem is tudnám megmondani, hogy mikor lesz.. lehet, hogy ők jobban tudják, de majd mindenképpen intézkedek.
Átadom őket Mathieu-nek, hogy ő is el tudjon köszönni, de hamar vissza is kapom a beszélgető partnerem így panaszra tovább sincs okom.
Halkan nevetek egyet. Kicsit sajnálom azért szegényt, hogy most egy darabig nem lesz nyugalma sőt azt is megkockáztatnám, hogy milliószor fogják kifaggatni az összes részletről.
Bianca érkezik és olyan gyorsan kell megbirkóznunk a felessel, mintha az életünk múlna rajta. Végülis igen, mert ha nem nyeltem volna le időben akkor biztos félrenyelem amikor nagy lendülettel megindít minket kifelé. Nem tudom, hogy Mathieu látja-e a bizonytalanságom vagy csak ösztönösen emeli felém a kezét, de azonnal belekapaszkodok. Mostmár biztosan nem volt jó választás ez a cipő, de késő bánat, egyébként ha Bia nem akarna végighúzni a fél világon nem lenne ilyen jellegű problémám. Amennyire fontos volt neki, hogy magával hozzon minket olyan gyorsan hagy is minket magunkra. Nem biztos, hogy a legjobb helyen állunk.
-A lábadat ma már próbálom nem bántani..-próbálom túlkiabálni a zenét. Garanciát persze nem vállalhatok. Igyekszem helyezkedni és jó helyen maradni, ami egyre nehezebb feladat főleg az én magasságommal, de azért igyekszem mindvégig hősiesen harcolni a környezetemmel egészen addig amíg meg nem érzem fülem mellett őt.
Koncentrálok a szavaira majd nagyokat bólogatva jelzem, hogy menjünk, mert kezd egyre kilátástalanabb lenni a jelenlegi helyzet.. szó szerint.
Ahogy a keze rámsimul közelebb lépek hozzá. Kicsit sem érzem idegennek az érintését, sőt kifejezetten kellemesen hat a biztonságérzet, amit miatta érzek. Ő jobban átlátja a helyzetet, így teljesen megbízom a helyválasztásában. Nagy levegőt fújok ki amikor megtaláljuk a helyünket és gyorsan fut egy kört a tekintetem. Kicsivel távolabb látom, hogy a biztonsági emberem nyújtogatja a nyakát, hogy ellenőrizze rendben vagy-e. Intek neki, hogy nincs baj, amitől egy kicsit megnyugszik, de tudom, hogy ebben a tömegben nem hagyja majd, hogy eltűnjek sehol.
A szemem sarkából látom, hogy Mathieu tekintete is az embereket pásztázza. Kicsit közelebb hajolok hozzá.
-Nem lesz baj..-mosolygok rá bár ez egy elég bátor kijelentés a részemről. Nem tudhatom, hogy igazából elfajul-e a dolog. Ezzel most egyelőre nem is szeretnék foglalkozni csak szórakozni szeretnék egy kicsit. Lemegy egy szám meg még egy és végre el tudok lazulni egy kicsit, hogy a többi emberrel együtt éneklem a dalokat én is. Szinte érzem az egyre súlyosabban rám tapadó tekinteteket. Szorulni kezd a gyomrom. Talán jobb ha én a sátorból élvezem a műsort.
Mathieu felé fordulok és a kezem a tarkójára simul, hogy közelebb húzzam magamhoz, mert már jobban nem tudok lábujjhegyre állni, de máshogy nem fog hallani.
-Jobb, ha visszamegyek mielőtt elrontom a bulit.. te maradj nyugodtan, ha szeretnél...-küldök felé egy mosolyt miközben elengedem. Nem akarom az ő szórakozását is teljesen tönkre tenni. Megkeresheti akár Biancát is vagy a többi ismerősét. Attól, hogy Bia beosztotta mellém még nem akarom ténylegesen belekényszeríteni ebbe a szerepbe.

Szinte már most tudom, hogy Bonnie és Clyde elbújhatna a hátunk mögött, ha ténylegesen úgy döntenénk, hogy bűnözésre adnánk a fejünket. A társadalom szerencsére semmi ilyen szándékunk nincs, de Bianca biztos megadná nekünk a szikrát ahhoz, hogy erre az útra lépjünk. Egyébként valószínűleg találnánk nagyobb büntetést az elkövetőnek, mint egy gyors halál.
-Tudod, sokszor úgy érzem, hogyha három lenne belőlem még akkor is rettenetesen kevés lennék a feladatimhoz, a kötelességeimhez és az észvesztő tempóhoz, amit nap mint nap diktálnom kell, hogy mindenkit boldoggá tegyek.-magyarázom neki kicsit bővebben a problémáimat. Ennek nem egy egyszemélyes szerepnek kellene lennie és nagyon sokan dolgoznak szakadatlanul azon, hogy minden segítséget megadjanak nekem, de végső soron én vagyok az akinek a nevét megismerik, akit látni akarnak és akiből falatozni akarnak. Akartam. Minden porcikámmal ezt akartam. Ez pedig most sem változott, csak nem bírok rájönni, hogy mi lenne a nyitja annak, hogy ez emberbarátabb legyen.
Mindezzel kéz a kézben jár, hogy valakinek folyamatosan felügyelnie kell. Még az ilyen napokon is.. pontosabban főleg az ilyen napokon, amikor kiesek a szokásos környezetemből. A jelenlétem egy ilyen helyen iszonyatos rizikófaktor mindenki számára, de ezt nem hagyhattam ki Bianca miatt.
Kérdésére halkan nevetek egyet. Nem tudom, hogy ezzel most puhatolózik, hogy mit tehet meg a közelemben vagy csak a kíváncsiság mozgatja az érdeklődését.
-Én döntöm el, hogy mit szabad és mit nem. Ha hozzámérsz nem foglak összecsomagoltatni a verőemberemmel... de ez nem mindenkire igaz. Ha valakit az első pillanattól soknak érzek, akkor egyértelműen jelezni fogok, hogy térre van szükségem. De ha szeretnéd idehívom és elmagyarázza az ő verzióját erről..-nem hiszem, hogy hallani szeretné. Még lehet, hogy én is sírva fakadnék amikor egy erre képzett ember szépen kimérten elmagyarázza, hogy hol vannak a határok és minek mi a következménye.
-Ne izgulj, szépszemű. Biztonságban vagy és nem akarom, hogy tovább állj.-eszembe sincs elkergetni őt magam mellől, hiszen nagyon jól érzem magam a társaságában. Emberibb, mint bárki az elmúlt időszakban és ettől úgy érzem, hogy enged egy kicsit a nyomasztó érzés, ami jó ideje a társam már. Ezt pedig most neki köszönhetem.
Valahogy érzi, hogy nem mindig angyali a mosoly, amit a világ felé mutatok. Nem vagyok ennyire egyszerű sem kiszámítható. A szüleim nem egyszerű gyereknek neveltek.
A hangsúlyra csak rákacsintok.
A társasága felé pillantok, de gyorsan a tekintetem útját állja, amitől kicsit meglepetten megemelem a szemöldökeimet, de még mindig mosolyogva figyelem.
-Ohh.. szóval ilyen kis kíváncsiak..-ingatom meg egy kicsit a fejemet, bár kicsit az én érdeklődésem is felkelti, hogy vajon mi érdekli őket ennyire.
A kezeink a kelleténél tovább fonódnak egymásba, mégis jól esik ez a kis fizikai kontaktus. A hüvelykujjam még simít egyet a keze tetején majd elengedem, hiszen nem maradhatunk így.
Kérdésére kicsit összeszorul a torkom.
-Nem akarom ezzel elrontani a hangulatot.. de majd elmesélem ha már lesz bennem egy kis folyékony bátorság.-gyengéden pillantok a szemeibe. Nem akarok most egyből így összeomlani előtte. Szép kis bemutatkozás lenne. Még a lábtaposásnál is szebb. Ezek szerint tényleg nem követi a híreket. Már annyian hozták le a szakítás hírét, hogy nem volt olyan platform, hogy ne az jött volna velem szembe. Legalább lesz valaki a világon, aki tudni fogja az igazságot.
A telefonbeszélgetés hamar visszahozza a jókedvemet. Még mindig lenyűgöz, hogy egy ennyire apró gesztussal ekkora örömöt tudok adni. A két lány pedig valószínűleg tényleg meg fogja keseríteni Mathieu következő néhány napját, de talán enyhítő körülmény lesz a számára, hogy miatta beszélhettek velem néhány percig.
-Látod? Bebiztosítottam magam..-incselkedek vissza azonnal.
Bianak köszönhetően úgy tűnik elmúltak a nyugodt perceink, hiszen jóformán felocsúdni sincs időnk máris trappolunk ki utána a nézőtérre, az oda vezető úton azonban megint a segítő kézre kell támaszkodnom, hogy ezúttal Bianca miatt ne törjem ki a nyakam.
Mathieu méltatlankodásán nevetek egyet.
-Nézd a jó oldalát.. legalább nem kellett megkeresnünk, hanem láttuk, hogy még megvan..-vonom meg a vállam. Már egyébként is ideje lett volna, hogy ránézzünk, de megtette ő helyettünk. A sűrűsödő tömeg azonban ellenünk dolgozik, főleg ellenem, bár bizonyos szempontból ez szerencse is, hiszen annyira el vannak foglalva a fellépővel, hogy nem sokan szúrnak ki engem.
Amikor keze a bőrömre siklik nem hat idegennek az érintése, sőt készségesen engedek a terelgetésének és valóban sokkal jobb helyet talál, ahol több lehetőség nyílik a szórakozásra. Kettőnk közül én vagyok az optimista a helyzettel kapcsolatban, hiszen az ő társaságából is közelebb jönnek néhányan és a biztonsági emberem is elkezdi zárni a köztünk lévő távolságot, de nem avatkozhat közbe amíg nem jelzek vagy nem érzi azt, hogy már tényleg veszélyben vagyok.
Nem tart túl sokáig az én nyugalmam sem, viszont tényleg nem szeretnék a terhére lenni. Készségesen hajol közelebb hozzám amikor a kezem erre kéri. Kérdése jogos. Nehezen jutnék ki bár bevárhatnám az emberem, hogy kikísérjen értékelem, hogy nem enged az utamra.
-Igazad lehet.-válaszolok miközben látom én is, hogy elég kevés lenne az esélyem a sikeres hadjáratra.
Amikor kicsit eltávolodik a kezem a nyakáról a mellkasára csúszik és ott támaszkodik meg miközben a szemeit figyelem.
Elnevetem magam megjegyzésén. Ezek szerint az én kiváltságom, hogy egy cipőben járjak vele.
-Menjünk..-bólintok és egyik kezemmel belekapaszkodok a kezébe amivel megfogja az enyémet.
Hálásan pillantok a srácra aki eddig lelkesen őrzött.
Amikor elindulunk a másik kezem a felkarjába kapaszkodik, hogy ne tudjak túlságosan elsodródni, bár érzem, hogy ő is próbál figyelni erre. Határozottan vezet kifelé a tömegből én pedig végig a hátát nézem vagy a földet, hogy ne essek el, de közben nem tudja elkerülni a figyelmem, hogy meghallom egy két ember szájából a nevemet. Nem látok semmit az emberektől, így azt sem tudom, hogy még mekkora út áll előttünk, de végtelennek érzem a menetelésünket miközben próbálunk kijutni az összepréselődő emberek között. Tényleg nem jutottam volna ki egyedül.
Hirtelen ér véget a testek maszlaga, de nem mondom, hogy nem kűzdök egy fél pánikrohammal mire eljutunk idáig. Már most tudom, hogy a testőröm lemaradt és valahol a kezét lábát törve próbál utat törni magának utánunk.
Amikor közelebb hajol ösztönösen ölelem át a nyakát felkézzel miközben a másikkal még mindig a kezét fogom.
-Köszi.. köszi.-hálálkodom és csak ezután gondolkozom el a kérdésén. Elengedem az ölelésből.
-Tequilát.-nevetek fel végre megkönnyebbültebben. Innen már csak néhány méter van a Biancanak bérelt sátorig, de azért valahogy jobbnak érzem, ha addig is fogom a kezét. Ha elindul lépek vele én is, de pár mielőtt elérhetnénk a sátrat elakadok. Hátulról átölel egy kéz a hasamnál, de olyan lendülettel, hogy kiüti belőlem a levegőt.
A kezem kicsúszik Mathieu kezéből mert már próbálom lehámozni magamról az idegent. Hirtelen kapom oda a tekintetem, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez, onnantól kezdve pedig mintha minden lassítva történne felemel a földről hátrébb emelve akár egy trófeát. Valószínűleg részeg, hiszen fel sem bírja mérni, hogy mennyire szorítja a hasamat miközben a saját társasága felé fordít, akik már hevesen integetnek, hogy tegyen le. Valamilyét valószínűleg eltalálom, mert tényleg lerak, de még nem ereszt teljesen. Hangosan az arcomba nevet miközben nem teljesen artikuláltan kiabál, hogy mennyire szeret. Akkora félelem lesz úrrá rajtam, hogy szinte teljesen lefagyok és csak annyi marad bennem, hogy próbálom eltolni magamtól miközben az első könnycsepp már kicsordul.

Kicsit elgondolkozok a szavain. Igaza van. Az elején egyébként tényleg ilyen volt. Mindenben benne tudtam lenni fülig érő szájjal, úgy éreztem, hogy bármit meg tudok valósítani, nem voltam fáradt, se kimerült egyszerűen csillogó szemekkel szaladtam minden lehetőség felé amit csak megragadhattam. Két maximum három órás alvásokkal csináltam végig koncerteket majd szaladtam a reptérre, hogy másnap a világ másik felén be tudjak ülni egy talk showba sztárvendégként.
-Azt hogy kell csinálni?-nevetek fel egy kicsit keserédesen.
-Tudod sokszor úgy érzem, mintha elveszítettem volna valamit út közben és minél jobban belemerülök annál távolabb van az az érzés, amibe az elején beleszerettem és lendületet adott. Amikor elkezdtem.. még a Got Talent előtt.. kimentem a tóhoz, kerestem egy részt, ami csak az enyém lehetett és addig írtam a dalokat és énekeltem amíg le nem ment a nap. Most inkább csak rohanok egyik helyről a másikra, hogy mindenkinek megfeleljek. Sok ember dolgozik azért, hogy sikeres legyek.. megtartsam a rajongókat és elkeljenek a jegyek. Egy egész csapat megélhetése múlik azon, hogy én mit teszek. Néha esküszöm neked az is elég lenne ha elszökhetnék valahova ahol csak a madarak csiripelnek, ehetnék valamit, ami nem kalória limites és egy kicsit megtalálhatnám azt amiért ezt annyira szerettem.-régen azért énekeltem, hogy megnyugtassam magam. A tábortűz mellett szórakoztattam a barátaimat, akik velem énekeltek, gitároztak és valaki egy vödrön dobolt. A kezdeteknél még egy jó darabig kísért ez az érzés, mert úgy éreztem mintha csak tágulna az a baráti kör. Csak a tábortűz helyett stadionok jöttek. Nem öten voltunk hanem tízezren. Sokszor a legegyszerűbb megoldás tükrözi a valóságot. Kiégtem. Lelkileg. A karrierem még mindig szárnyal, talán jobban, mint eddig valaha. Most kellene csak igazán lubickolnom a sikerben ahelyett, hogy szépen lassan belefulladnék. Nem tudom hogyan találhatnék oda vissza.
Felváltva mélyül el a beszélgetésünk és tárgyalunk meg egyszerű témákat. Így végtelenül egyszerűen nyílik meg neki, mert nem érzem azt, hogy fokozatosan nyomnának a témák, hanem csak lépésenként a bizalmamba fogadom.
-Már tudnál róla.-erősítem meg egy bíztató mosollyal. Ilyenről azonban szó sincs. Remekül érzem magam vele könnyen bocsátkoztunk egy hosszas beszélgetésbe, úgy, hogy közben teljesen normálisnak érezhetem magamat annak ellenére, hogy sok olyan témát érintettünk már ami egy átlagos beszélgetésben nem kerülne elő. Vele azonban teljesen természetes és meg is érti azokat a dolgokat amik nyomasztanak. Szívesen veszek el a szemeiben és boldogan időzik a tekintetem a vonásain, hiszen mérhetetlenül vonzó a kifogástalan természete mellett.. és a keze. Sok lánynak a gyengéje egy szép férfias kéz és neki az van. Talán ezért is időzik el a fogásában az én kézfejem olyan sokáig.
Könnyen engedi el a témát, amiért kimondatlanul is, de hálás vagyok. Nagyon.
-Tudom, de azt hiszem kicsit jól is áll.-mosolygok rá pimaszul. Van abban valami izgalmas amikor a kellemes bájhoz társul egy kis élesség is nem? A folyamatos ártatlanság lehet unalmas is egy idő után és én sok minden akartam lenni az életben, de unalmas semmiképp sem.
Én azért örülök Bia gyors látogatásának. Amíg ennyire mozog addig nincs baj, majd amikor elkezd lassulni onnantól kell résen lenni, hiszen egy idő után meg is áll, akkor pedig tényleg ott kell lenni, hogy ne rossz helyen tegye.
-Addigra lemegy a koncert és remélhetőleg már csak a sátor falain belül kell megtalálnunk.-remélem. Nála ezt sosem lehet tudni, de a tömegvonzás törvénye alapján elvileg a társaságnak vissza kellene majd vonzania a védett területre, illetve valahol egy kicsit bízom abban is, hogy nem csak mi tartjuk őt szemmel és mások is terelgetik majd a megfelelő irányba.
Nem sok szórakozás jut nekünk, hiszen néhány szám után eljön az ideje, hogy távozzunk annak ellenére, hogy nem vagyok közvetlen veszélyben.. vagyis igen, de leginkább a testalkatom miatt.
Kicsit érzem, hogy megfeszül az érintésem alatt, így a mellkasáról hamar el is veszem a kezemet, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni és egyébként is ez rizikós terep, hiszen bizonyos cikkeken még jóformán ki sem hűlt a tinta máris hírbe hozhatnának vele egy ilyen apró mozdulat miatt.
Igyekszem végig közel maradni hozzá. A munka tetemes része az övé, én jóformán csak próbálok közel maradni hozzá, hogy ne szakadjak el tőle, illetve igyekszem nem sokat billegni az emberek között.
Szinte hihetetlen, hogy tényleg kijutunk bár abban nem vagyok biztos, hogy ő nem szerzett magának néhány véraláfutást miközben utat csinált a tömegben, én a szorongáson kívül nem sérültem.
Ösztönösen ölelem magamhoz, ami lehetne sok is neki, hiszen még mindig rengetegen látnak, de megérzem a kezét a hátamon és ahogy közelebb húz úgy teszek egy lépést még felé lezárva a távolságot, az ölelésbe simulok. Ez most nem tart olyan sokáig, mint a kézfogásunk, inkább csak olyan örülünk, hogy túléltük pillanat ez, így hamar el is engedem.
Egy megkönnyebbült mosollyal nyugtázom, hogy visszatérhetünk a mi kis burkunkba távol a kíváncsi szemektől.
Egészen addig, amíg valaki fel nem kap a földről ezzel elszakítva tőle hiába igyekszem nem elengedni Mathieu kezét. Onnantól kezdve azonban igyekszem szabadulni, amire nem sok esélyem van, hiszen a srác akkora, hogy ha felemelné a kezeit oldaltartásba úgy tudnék szaladgálni magassarkúban a karjai alatt, hogy még a copfomat se kócolná össze.
A pániktól távolinak tűnik Mathieu hangja, amitől csak még jobban megijedek és igyekszem kicsit erélyesebben kiszabadítani magam, hogy legalább a földön legyen a lábam.
Kicsit tudom csak eltolni magamtól, de addigra már érkezik az erősítés és Mathieu lökésétől ténylegesen kiszabadulok végre a kéz szorításából ez a jelek szerint csak olaj a tűzre, hiszen a jelek szerint a srác még nem végzett. Elkerekednek a szemeim és valószínűleg nem is tudnék megmozdulni, ha egy határozott mozdulattal nem forgatna be a háta mögé. Pánik helyzetben persze meg sem botlok, ami rohadt nagy szerencse még az hiányzott volna, hogy elessek. Érzem, hogy egyre inkább útban vagyok, de nem akarom teljesen magára hagyni, nem mintha nagy segítség lennék, sőt... mégsem szeretném a biztonságból végignézni, hogy valaki bántja miattam. Hátrálok néhány lépést amikor rám szól.
-Csináljatok már valamit!-kiabálok rá a biztonságiakra, de közben az én emberem is átjut végre a tömegen és gyorsan reagálva indul is neki, hogy leszedje a srácot Mathieuről. Na végre. Akkora kő szakad le a szívemről, hogy szinte hallatszódik a koppanás. Kezeimet a szám elé szorítva figyelem ahogyan tényleg rendeződik a helyzet és itt már tényleg sírok az ijedtségtől. Arrébb vezet és még mindig ő aggódik értem, pedig szinte ő húzta a rövidebbet miattam. Na ez van amikor kicsit azt csinálom amit szeretnék.
A kezei közé fogja az arcomat én pedig a két könyökhajlatába kapaszkodok miközben igyekszem nem most összeomlani teljesen egy zokogásban. Lelassítom a légzésem és kicsit felemelve az államat pislogok nagyokat, hogy elapadjanak a könnyeim miközben ő olyan édesen letörli az arcomat azokat amik már kicsordultak a szememből.
-Jól vagyok.-válaszolok amikor már azt érzem, hogy nem fog elcsuklani a hangom.
-Úgy sajnálom. Ne haragudj. Nem bántott?-nem láttam, hogy megütötte volna, de bevallom őszintén mivel a háta mögött voltam az események nagyjánál ebben nem lehetek teljesen biztos. Az arcán nem látok sérüléseket. Azonnal elönt a bűntudat, hogy ilyen helyzetbe keveredett miattam.
Megfogom a kezét és inkább bemenekülök vele a sátor biztonságába mielőtt bármi újabb atrocitás érne minket. Bent ér utol a testőröm.
-Daisy!-szólít meg és elengedem Mathieu kezét, hogy felé forduljak.
-Jól vagy?-nem tudom kettőnk közül ki a sápadtabb.
-Minden rendben. Mathieu kimentett.-biccentek az irányába. A hasamon van egy két pirosabb folt ahol megszorongattak, de tényleg rendben vagyok.
-Semmi baj, Mitch. Tényleg jól vagyok. Igyál valamit, ülj le. Itt leszek bent.-igyekszem megnyugtatni, mire bólint és még hálásan biccent egyet Mathieunek mielőtt megint magunkra hagy, de már közel sem megy olyan messze, mint eddig. A sátor területén marad, hogy egy kicsit kifújja magát.
A pulthoz fordulok.
-Tequilát szeretnék kérni. Kettőt.-kérem gyorsan a pultostól majd ismét Mathieu felé fordulok. Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg ebbe keveredett. Azt is megérteném, ha fejvesztve menekülne tőlem ezek után.
-Borzasztóan érzem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztalak..-ingatom meg a fejem.

Figyelmesen hallgatom a szavait miközben beszél. Talán tényleg ez a kulcs. Néha nemet mondani másoknak és igent mondani saját magamnak. Az egyetlen aki ennek az útjában áll az én magam vagyok. Nem tudom lehetek-e önző. Önzőség ez egyáltalán? Elképzelésem sincs, hogy mit mondana a közvetlen környezetem ha azt mondanám, hogy most jött el annak az ideje, hogy megálljak egy kicsit. Nem célom az, hogy kiszálljak. Szerintem azok akik annyira benne vannak, mint én már nem is tudnának teljesen kivonulni a reflektorfényből. Akkor egyébként is úgy érezném, hogy minden erőfeszítés felesleges volt és azt semmiképp sem szeretném.
-Tudod.. ahhoz képest, hogy milyen fiatal vagy.. Yoda elbújhatna a sarokban..-tényleg szükségem volt arra, hogy ezt halljam valakitől. A menedzserem azzal traktált, hogy ez csak átmentei... elmúlik... majd a következő díjnál értelmet nyer. Minél több címet nyertem el annál kevesebb lett a jelentőségük.
-Köszönöm.-szemeim hálásan csillognak miközben az arcát figyelem. Még leforgatom a második klipet és utána szünetet tartok. Szükségem van rá, hogy levegőhöz jussak.
Egészen furcsa érzés, hogy itt áll Ő előttem és annak ellenére, hogy alig ismerjük egymást máris tervezhetek vele. Szinte bármit, hiszen azonnal kínálkozik, hogy velem tart.. pontosabban megszöktet. Másra sem vágyom jobban. A lelkem nem törődik azzal, hogy ezek csak szavak és tervek egyelőre, hanem azonnal elkezd megkönnyebbülni, mert elhiteti velem, hogy megtehetem és ez talán így is van.
-Óvatosan az ilyen ígéretekkel.. mert behajtom őket.-egyet villan a tekintetem kihívóan. Kíváncsi vagyok, hogy ha tényleg megcsörrentem egyik reggel a telefonját, hogy meneküljünk akkor vajon tényleg nekivágnánk-e a világnak, hogy elkísérjen amíg megtalálom a békémet, ami olyan régóta nincs már velem.
A bizalmamba fogadom, hiszen ő is így tesz. Nem áltatom magam azzal, hogy ez azért van, mert Bianca garancia arra, hogy jó kezekben vagyok. Ez Ő. Belőle sugárzik az az energia ami miatt megkönnyebbülök és nem félek szóra nyitni a számat és megnyílni. Nem válogatom meg a szavaimat egyszerűen hagyom, hogy magával sodorjon és ez egy olyan folyó, amin felszabadultan evezek.
Néhány szóval aláássa a magabiztosságom és zavarba jövök újfent, de egy kellemes arcpíron kívül nem hagyom, hogy ez jobban kilátszódjon. Így is túlságosan elárulom magam és még csak rosszul sem érzem magam miatta. Csettintek egyet a nyelvemmel és kicsit megingatom a fejem, de utána a mosolyom leleplez, hogy nagyon is célba talál két ártalmatlan szóval.
Minden túlzás nélkül jelenthetem ki, hogy elég sok mindent láttam már az életben és sokféle emberrel találkoztam, de egy sem volt olyan, mint Ő. Zavarba hoz, miközben a tollaimat borzolva késztet a szárnyalásra egy olyan irányba, amire eddig csak vágytam mégsem mertem hangosan kimondani. A végtelenül vonzó külseje pedig még szebb belső értékeket takar. Tényleg létezik még ilyesmi ebben a világban?
Hűségesen kitart mellettem a kint uralkodó viharos körülmények ellenére és kétlem, hogy csak azért teszi, mert egy félig ittas lány arra utasította, hogy ne tévesszen szem elől. Megértettem volna ha a könnyed szórakozást választja, nem nehezteltem volna, hiszen ki ne tette volna. Ő azonban kitart mellettem még akkor is ha ez azzal jár, hogy elszakadva a társaságától kifelé vesszük az irányt, hogy levegőhöz jussunk.
Az ölelést ösztönösen kezdeményezem és hiába esne jól a karjába simulva maradni el kell engednem, így kisebb az esélye annak, hogy ilyen gyorsan felfedeznek minket a szórakozó tömeg peremén. Az én hírnevem nehezen tudna sérülni, hiszen akár párkapcsolatban vagyok, akár egyedülálló vagyok akárkivel képesek összeboronálni egyetlen kép alapján. Inkább azt nem szeretném, ha ebbe a szép dologba belerondítanának, mert szeretném megőrizni magamnak.. legalább egy kicsit.
Úgy tűnik ahol Isten ad ott el is vesz, hiszen hiába jutottunk ki épségben még a sátor előtt keresztülhúzzák a terveinket. Szerintem akkor ijedek csak meg igazán, amikor én már kikerülök a frontvonalról és Mathieu veszi át a helyemet. Tényleg felfoghatatlanul lassúnak tűnik a sátorhoz tartozó biztonságiak reakció ideje, hiszen még Mitch is kijut a tömegből mire ők megmozdulnak. Ha tippelnem kellene az sem segít túl sokat a helyzeten, hogy nem vagyok képes olyan távolságba vonulni, hogy Mathieu fél szemmel ne engem kövessen, hogy vajon már biztonságban vagyok-e már. A srác társasága csak akkor mozdul, amikor már a biztonságiak csomagolják össze. Itt azonban már nem tudom követni az eseményeket, csak Mathieube kapaszkodik a tekintetem, mert látni akarom, hogy rendben van.
Ő persze még mindig azon izgul, hogy én sértetlenül keveredtem-e ki az egészből. Ha eddig nem sírtam volna kezei között biztosan elkezdtem volna. Most azonban az volt a feladatom, hogy ne boruljak ki teljesen amikor már kijutottunk a szorult helyzetből.
-Hát... ezért..-intek az előző felfordulás színhelye felé, mert jobban nem tudom most elmagyarázni neki, hogy igazából... mindenért, amin keresztül kellett mennie miattam. Már későn veszem észre, hogy végigmér, így nincs időm eltakarni a hasamat, de azt hiszem, hogy különösebb sérülések tényleg nincsenek rajtam, de nem tudom, mert még nem láttam és azon kívül, hogy ég egy kicsit a bőröm mást nem érzek.
Megszorítja a vállam bólogatni kezdek, mert akármilyen lassan is megy felfogom, hogy igaza van. Megint. Bianca valószínűleg hasonlóan beleállt volna a dologba, de fele annyi hatása sem lett volna, szóval ennek lehetett volna sokkal, de sokkal rosszabb vége, ha nem ő van az oldalamon.
Amikor azt mondja, hogy az út rosszabb volt már kicsúszik belőlem egy fél nevetés. Inkább nem is kommentálom csak be akarok jutni a sátorba, ahol még egy gyors ellenőrzésen is túl kell esnem mielőtt a pulthoz léphetek.
-Tudom... de azt is beszéltük, hogy csak később sírok.-szemtelenkedek vissza azonnal. Jó. Azt hiszem most már rendben leszek, de tudnia kell, hogy tényleg nagyon sajnálom a dolgot.
Amikor kimondja a nevemet teljes testtel fordulok felé és várom az ítéletet. A felelősség alól azonban még mindig felment és kegyelmet kapok.
-Tudom... tudom..-bólogatok ettől függetlenül még mindig dolgozik bennem egy kis bűntudat hiszen ha én nyugton maradok a sátorban, akkor ez mind nem történik meg.
Amikor elér oda, hogy "De" kíváncsian felvonom a szemöldökeimet.
-Sokszor attól vagyok igazán feltűnő, hogy öten kísérnek.. máskor ez bejött.-főleg, hogy általában az emberek nem hiszik el, hogy tényleg képes vagyok ott sétálgatni az emberek között és letudják annyival, hogy nagyon hasonlítok saját magamra. Volt aki ezt már meg is jegyezte, én meg persze csak megköszöntem.
Közel hajol, de nem hőkölök hátrébb. Állom a tekintetét és le sem veszem róla a szemeimet még akkor sem amikor Mitch felé mutat.
Kicsit félrebillentem a fejemet.
-A főnöke vagyok.. szóval maximum neheztel majd egy kicsit...-válaszolok édesen. Szavait azonban teljes mértékig megértem és egy darabig szerintem nem is fogom kísérteni a sorsot, de ez nem azt jelenti, hogy megadom magam és mosolyogva helyeselek. A mosoly az megvan ugyan de már újra rátalálok a magabiztosságomra, ami ugyan kicsit sérült, de még megvan.
A pultos miatt húzódok egy kicsit hátrébb, aki lerakja a pultra a kért italokat. Az első tequilát le is küldöm majd megtámaszkodok pulton és kicipzározom a csizmáimat és kilépek belőlük, így egy laza tizenkét centivel még alacsonyabb leszek, de már kellően elfáradt a lábam. Kissé meglepetten pillantok fel rá. Eddig is ilyen magas volt? Mosolyogva megrázom egy kicsit a fejemet belső gondolatimra majd megiszom a második tequilát is, hogy tényleg elnyomjam azt a megmaradt halvány kis szorongást, amit az előző események okoztak.
-Leülünk egy kicsit?-kérdezem a fejemmel az óriás babzsákfotel felé bökve, amin ketten is kényelmesen elférünk.
Ha nincs ellenvetése, akkor megindulok a csizmáimmal a kezemben amik később landolnak a földön mielőtt elhelyezkedek a lábaimat is felhúzva. A szoknya alatt van egy nadrág rész, így nem kell azon izgulnom, hogy vajon villantok-e egy nagyot. Halkan nyögök egyet a megkönnyebbüléstől, hogy végre pihenhet egy kicsit a testem. Hátradőlök és még a fejemet is letámasztom néhány másodpercre, mielőtt félig felkönyökölve oldalra fordulok felé.
-Komolyan gondoltad, hogy megszöknél velem?-kérdezem kicsit csendesebben miközben a vonásait figyelem.

Sokszor az olyanoktól nem kapok ennyi megértést, akik az enyémhez hasonló életet élnek, pedig ők tudják milyen lehetetlenül kemény világ ez a sok remek dolog ellenére. Szerintem a legtöbben akkor kezdenek el a drogokhoz nyúlni, amikor elérik azt a szintet fejben, amit én. Az volt az a lejtő, aminek én a közelébe sem voltam hajlandó menni.. nem mondom.. voltak esték, amikre csak nyugtatókkal és kedélyjavítókkal bírtak talpra állítani, de sosem tartósan. Csak amikor tényleg nem volt választásuk, de magamtól sosem menekültem a tudatmódosító szerek irányába, pedig lehetőség lett volna bőven. Gyakorlatilag majdnem minden buliban, amin csak részt vettem. Az azonban nem az én utam volt és aki nem értette meg elsőre, hogy nemet mondok, az igen rövid idő alatt le is került a kontaktlistámról.
Mathieu jobb hatással van rám, mint bármi az elmúlt időszakban. Furcsa, de talán az élet éppen a legjobb pillanatban dobta nekem a mentőövet az ő személyében. A legkeserűbb időszakomban hozta vissza a mosolyomat szinte csettintésre.
Kissé elmerengve hallgatom a szavait. Ha akarnék sem tudnék belekötni. Ilyen szemszögből ezen még sosem gondolkoztam. Idegen embereket helyeztem saját magam elé, ami nem méltányos... talán időközönként beleférne, de nem úgy ahogyan én csinálom, hiszen rettenetesen elbillent a mérleg nyelve.
-Nem is gondoltam még bele ilyen megvilágításban... talán nem is tudod, de most gyakorlatilag megmentetted az életem.. meg a karrierem. Szóval köszönöm..-Hálásan pillantok a szemeibe. Így már nem tűnik önzőségnek az, hogy igenis időre lenne szükségem. Csendre, nyugalomra vágyom, de azt is tudom, hogy egyedül ebbe képtelen lennék belevágni. Sok gondommal együtt azonban erre is megoldást kínál, hiszen önként jelentkezik a megmenekítésemre és ezért hálásabb talán nem is lehetnék.
-Remélem is.-magamban szinte könyörgök az univerzumnak, hogy tényleg így legyen. Kicsit félek.. hiszen a túl szép, hogy igaz legyen kategóriát ez az egész már bőven kimerítené. Mégis valahogy bizakodóan várom, hogy mit tartogat még számunkra a jövő, ha tényleg van hely számomra a napjaiba. Abban már nem kételkedem, hogy neki én mindenképp felszabadítok majd annyi időt, amennyit csak bírok.
Minden apró gesztustól amit csak kapok tőle úgy érzem elgyengülök és lejjebb engedem a falakat, amiket olyan gondosan húztam fel. Sosem adtam magam túl könnyen férfiaknak, hiszen annyian törték már össze a szívemet és mégis veszettül akartam valakihez tartozni, aki a menedékem lehet... annyira, hogy azt hittem minden akadály legyőzhető, miközben minden ellenem szólt, amikor az előző kapcsolatomba beleszaladtam Marcoval. Tökéletes lehetett volna, viszont ez azzal járt volna, hogy valamelyikünk óriási áldozatot hoz, ilyet azonban nem kérhettünk egymástól. Hagytam, hogy a távolság addig gyengítse bennem az érzéseket, amíg tényleg el tudtam engedni és szakítottam.. ezzel összetörve mindkettőnk szívét. Addig temetkeztem a munkába, hogy közben minden értelmét veszítette. Erre, most itt áll előttem Mathieu és minden annyira egyszerűnek tűnik.. elérhetőnek és közben egyetlen mosolyától el tudnék olvadni.. teljesen. Talán pont a megfelelő időpontban botlottam belé. Szó szerint. Miatta nem kellene felrúgnom az egész életemet csak megtalálnom az egyensúlyt, amire szükségem van.
Kitart mellettem.. akkor is amikor a tömegből kell utat törjön nekem... akkor is amikor srác felkap.... és akkor is amikor saját magát nem féltve állja az útját minden további bajnak. Félek. Veszettül. Először azért, hogy hogyan jussak ki a helyzetből aztán azért, hogy csak neki ne essen baja. Nem merek közbeavatkozni, mert tudom, hogy csak nagyobb bajt tudnék okozni és nem gondolom, hogy a körülbelül 50 kilóm megállítaná bármiben. Csak az ő lélekjelenlétének köszönhető, hogy meg bírok mozdulni onnan. Attól a perctől kezdve pedig más sem tesz, csak próbál visszarángatni a valóságba, ami néhány pillanatig lehetetlenül messzinek tűnik. Nem tudom mi ég jobban.. az arcomon vagy a hasamon a bőr.
Lassan kezdek el bólogatni. Nem az én hibám, mégis bűnösnek érzem magam, de ez az érzés folyamatosan csillapodik ahogyan tényleg felfogom, hogy rendben van. Ez a lényeg. Ez a legfontosabb.
-Jó ebben megállapodhatunk...-sóhajtok fel végre amikor megadja a hála lehetőségét annak ellenére, hogy látszólag neki ez tényleg nem volt akkora probléma, mint nekem. Vagy legalábbis nem mutatja ki, mert már így is eléggé ki vagyok bukva.
-Hát.. most megtanultam a leckét az biztos.. Mitch legközelebb hozhatja majd a teljes csapatot.-bólintok a dologra bár nem vagyok benne biztos, hogy túl hamar bekövetkezne az a 'legközelebb' lesz mit kihevernem innen. Mondjuk ez szinte teljesen eltörpül a sok jó mellett, ami ma történt velem és még ez sem tántorította el őt sem a folytatástól.
-Megvan az új becenevem?-A kacsintásnál próbálom összepréselni az ajkaimat, hogy megtartsam a szerepet, de nem bírom, így újra széles mosolyra húzódik a szám. Úgy találunk vissza a korábbi könnyed hangulatunkhoz, mintha nem rángattak volna meg mindkettőnket. Lehet, hogy ő lesz az az ember, akivel egy viccen nevetve nézhetném végig a világvégét.
Nem szokott zavarni a magassarkú, hiszen már jó pár éve ebben űzöm az ipart. Most azonban ahogyan kiürül belőlem az adrenalin érzem, hogy növelne a komforton hogyha megszabadulnék tőlük. Úgysem megyek ki egy jó darabig úgyhogy tökéletesen jó leszek így is amíg nem jön vissza a szülinapos társaság. Könnyen olvas az arcomról valóban ezen gondolkoztam el egy pillanatra.
-A gondolatolvasás egy bizonyos magasságtól jár?-nevetek fel.
-Egyébként meg nem voltam vattacukorból.. inkább azzal volt a baj, hogy valahogy berángassanak az esőről.. anya azt mondta mindig, hogy azért maradtam kicsi, mert a jó dolgokból keveset adnak.-kicsit rápillázok mielőtt újra elmosolyodok. Persze a gimis barátnőm inkább azt mondta, hogy kicsi maradtam, hogy közelebb lehessek a pokolhoz ahonnan kiszöktem.
Könnyen csúszik az alkohol, az elmúlt évek adtak elég rutint ehhez. Mindig csak az első rossz, de Biancanak köszönhetően azon már rég túl vagyunk. Látok egy pillanatnyi meglepettséget az arcán. Igen tudom... nem a legvonzóbb képesség, de mentségemre szóljon.. ennyitől még biztosan nem dőlök ki. Mondjuk közel sem vagyok egy súlycsoport Bia tűrőképességével, de igazából nem is célom. Ma már rá is kell majd vigyáznunk egy ponttól, nem mellesleg pedig most tényleg nem érzek késztetést a teljes szétcsúszásra és ez is neki köszönhető.
Elhelyezkedek, majd ő is mellettem. Néhány centit emelkedek amikor ő leül, az ő súlyát jobban megérzi a babzsák, mint az enyémet.
Amikor visszakérdez már védekeznék, hogy nem erre akartam utalni, de mire szóra nyitom a számat már folytatja. A hangsúly... az arca... amit mond... résnyire nyitva felejtem az ajkaimat miközben hallgatom. Ezzel most tényleg nagyon célba talált. Érzem, hogy a derekam libabőrös lesz a mély, suttogó hangjától és hálás vagyok az égnek, hogy ezt nem láthatja.
Lassan ingatom meg a fejemet és nagyot nyelek amikor látom, hogy a tekintete egy pillanatra az ajkaimra vándorol.
-Még senki..-válaszolom végül. Játszi könnyedséggel kedveltette meg magát velem és még csak védekezni sem szeretnék ellene csak élvezem játékos figyelmét miközben valahogy nem tudom feltételezni sem, hogy visszaélne a helyzetével, hiszen eddig is úriember volt.
-Akkor kezdj el gondolkozni, hogy mi legyen az első úti cél. El kell rendeznem néhány dolgot, de számíts rá, hogy nagyon hamar csörögni fog a telefonod, hogy indulhatunk.-és ez így is lesz. Ha álmodok, akkor az legyen nagy... és ezúttal senki sem állíthat meg. Azt nem tudom, hogy Mitch óvó tekintete elől hogyan lépek meg. Lehet neki szólok és akkor ott lehet az egyik közeli városban, hogy tudjon indulni, ha szükség lenne rá, de szerintem ha elhangzik Mathieu neve, akkor ő is nyugodtabb lesz... nem.. ő sosem nyugodt, de meg fogja érteni.. főleg ezek után.
Követem a tekintetemmel a kezét, ami finoman ér a bőrömhöz, majd ismét az arcát kezdem el figyelni miközben beszél. Indokolatlanul tetszik a testemnek az óvatos érintés, de olyan gyorsan elveszi a kezét mintha csak áram rázta volna meg. Még a levegőben kapom el a csuklóját, hogy ne húzódjon el tőlem teljesen. Felhúzott térdemre engedem a kezét.
-Majd figyelek, hogy ne bukjak le a felelőtlenséggel.-bólintok és közben a mutatóujjam szórakozottan kezd el vándorolni az alkarján. Jöhetnek megint a nagy pulcsik, amiket egyébként is annyira szeretek.
-És nem haragszom.. rád nem.. te hozzámérhetsz, neked megengedem.-teszem hozzá egy gyengéd mosollyal.
Valóban nem lenne jó, ha ezer kérdésbe kellene beleszaladnom a történtekről, mert akkor biztosan 7 lakat alá helyeznek. Mire ruhapróba lesz addigra szerintem nyoma sem lesz, bár arra is van esély, hogy holnap estére már nyoma sem lesz. Csak megszorítottak, de véraláfutás ennyitől még nem leszek.
-Viszont... most te jössz... mesélj nekem magadról, mert az én problémáim már untig kiveséztük.. szóval ez a te köröd, szépszemű. Mit tudhatok még rólad?-kérdezem kíváncsian. Biztosan mondhatom, hogy nem fogok utána olvasni, hogy miket írnak róla, hiszen azt már elárulta, hogy az újságírók milyen színben szeretik feltüntetni őt. Engem pedig nem mások véleménye érdekel, hiszen minden amit eddig tapasztaltam belőle az egyszerűen lehengerlő. Talán pontosan ezért nem bánom az érintését a bőrömön és engedem közel magamhoz gyorsabban, mint eddig bárkit.

A hétköznapok súlya lassan nehezült el a vállaimon. Nem olyan volt, mint egy hirtelen lezúduló zivatar vagy jégeső, hanem inkább a ködre hasonlított, ami szépen lassan jelent meg a táj felett lassan elzárva a ragyogó napfényt és ahogyan egyre nagyobb erőre kapott úgy vált fullasztóvá a kilátástalanság. Ideig, óráig még emlékeztem, hogy melyik irányba tartottam mielőtt teljesen elveszítettem a térérzékelésemet... onnantól csak vakon bolyongtam remélve, hogy egyszer kijutok majd mindent feladva leültem és vártam hátha egyszer csak magától felszáll pontosan úgy ahogyan érkezett. Mathieu szavai apró lámpásként villantak fel a távolban irányt mutatva egy lehetséges kijárat felé. Ez közel sem jelent még győzelmet, viszont jelzőfényként kivezethet a partra akármilyen messze is legyen.
-Nekem pontosan erre volt szükségem.-és ő megadta nekem. Önzetlenül nyújtott segítő kezet a számomra, ami több, mint hihetetlen, hiszen nem voltam több csupán egy idegen a számára.. és mégis hezitálás nélkül szánta rám az idejét. Mindig azt éreztem, hogy tartozom az embereknek a végtelen szeretetért, a lehetőségekért, de egy olyan kútból mertem a vizet, aminek nem volt ideje újra töltődni az észvesztő iramtól. Én elfáradtam, a vízszint pedig csak csökkent és egyre távolabb volt, így minden egyes körnél csak még nagyobb erőfeszítést igényelt, hogy újra fel tudjak valamit hozni a felszínre. Sokan dolgoznak azon, hogy én talpon maradjak mégis szinte elhanyagolható volt a rám tett hatásuk. Átmenetileg működött a dolog, de amikor csillapodott a hatásuk mintha csak egy még mélyebb gödör várt volna a következő lépésnél remélve, hogy tényleg elesek végre. Még harcoltam. Még megvolt bennem az, hogy küzdök a folytatások. A Winterbergek sosem adják fel... mondta sokszor apám bár az is igaz, hogy bármire képes volt használni.. legyen szó az összetört szívemről, egy elbukott dolgozatról vagy éppen arról az esetről, amikor a győzelemért küzdött egy hot-dog evő versenyen. Nem nyert, de végigcsinálta és még akkor is egy elégedett mosoly pihent az arcán, hiszen akkor tanította meg a legfontosabb leckét nekem, amit csak kaphattam tőle... és én még azóta sem adtam fel.
Pont, mint én miután kimondtam a legfájóbb szavakat ezzel eltaszítva tőlem a partnerem, mert beláttam, hogy nem működik. Az édes perceket megkeserítette a távolság és az elsötétülő képernyő egy videó beszélgetés után. Támogatott mindenben, ahogy én is őt, de attól még az ágyam üres volt és nem ölelt át amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Tudom, hogy megtette volna, hiszen az univerzum a jó embert küldte, csak nem jó időben. A mai nappal azonban úgy látszik, hogy kárpótlást kapok minden átsírt éjszakáért és megjátszott mosolyért, amit magamra kellett erőltetnem.
Szinte rajongva tudom hallgatni bármiről is beszéljen és pimasz mosolyával könnyedén csalogatja elő a bábjaikból a pillangókat a gyomromban. Egy felnőtt nő már nem kellene, hogy ilyen gyorsan leleplezze magát mégis elpirulok, kuncogok vagy éppen a szemeim mérik vissza kihívóbban az illendőnél. Ő azonban abszolút partnernek bizonyul. Játékosan lopja be egyre jobban a szívemben és ez az a rész, amivel óvatosabbnak kellene lennem. Megégettem már magam, mert hanyagul játszottam a tűzzel, mert elhittem mások szép szavait. Nem érzem tolakodónak. Ő legalább olyan óvatosan próbál közelíteni hozzám, ahogyan én is teszem vele. Szemtelenül pimaszkodunk egymással feszegetve a határokat, feltérképezve egymást és minden együtt töltött perccel csak egyre jobban vonzódom hozzá... letagadhatatlanul... és minden további felmerülő kételyem szépen lassan elcsendesedik minél tovább időzöm a társaságában, amiről nem szeretnék lemondani. Még akkor sem, ha felajánlom neki a lehetőséget amikor visszavonulni kényszerülök remélve, hogy ezzel megelőzhetem a baj, aminek az előjelei borús felhőkként kezdenek megjelenni a horizonton. Talán jobb lett volna ha ott maradunk. Közel Mitch-hez, közel a barátaihoz, de lehet, hogy a távozásunkkal igazából csak kisebb bajba keveredtünk még akkor is ha ezt ott abban a helyzetben nem érzékelem, csupán azt, hogy mekkora felfordulás alakult ki másodpercek leforgása alatt. Milyen törékeny a béke nem igaz? Az élet azonnal rendre igazítja túlzott könnyelműségemet a biztonságot illetően. Ebből is tanultam.. és legalább nem kellett túl nagy árat fizetnie senkinek azért, hogy ezt a leckét megtanuljam.
A jóvátétel nem opcionális, valahogy megkerestem volna a módját annak, hogy megpróbáljam kiegyenlíteni a számlát az irányába, de könnyebb, hogy ő ajánlja fel ennek a lehetőségét.
-Azt enélkül is megkaphattad volna....-nevetek fel. Igen.. a híres szuflé, aminek a hatásairól a mai nap már beszélgettünk, úgy tűnik még egy fontos szerepet kap. Jóvátételt szolgáltatnak. A jövőhéten mindenképp kerítek majd rá alkalmat, hogy legalább egy délutánt az estémmel fel tudjam szabadítani, hogy betarthassam az ígéretemet a röplabdázásra és a közös főzésre. Azért majd igyekszem egy egész napot teljesen ennek szentelni, de ha mégsem jön össze egy fél nap biztosan akad majd erre a tervünkre.
-Gondolod? Pedig még semmit sem láttál.-kacsintok rá szórakozottan. Szerencsére ritka amikor a főnök szerepbe teljesen át kell szellemülnöm, de az az ember életében mindig akadnak olyan alkalmak, amikor két kézzel kell megragadnia a gyeplőt és átvenni az irányítást. Ilyen főleg a koncerteken fordul elő, amikor a helyszínen eluralkodik a káosz és a helyi emberek nézeteltérésbe keverednek az én szervező csapatommal.. nem a kedvenc forgatókönyvem, de általában olyankor kell kijátszanom az 'én nevem van a jegyeken' kártyát illetve kihasználnom azt, hogy az én hangom a legerősebb, hiszen tudják, hogy miattam jönnek létre az ilyen események.
-Járni? Mathieu azt kell mondjam, hogy akár akarod akár nem muszáj leszel elkísérni Hazeléket a koncertre. Ha szerinted ez kihívás, akkor le fogsz hidalni attól, amit ott látsz.-nevetek fel. Az egész bulit ilyenekben vagy ennél még magasabb cipőkben szoktam lenyomni. Ha nem tenném lehet már a negyedik sorban sem láthatnának belőlem semmit.  
Lábujjhegyre állok néhány másodpercre mintha alaposabban le akarnám ellenőrizni a homlokát
-És valóban még mindig csak két szép szemed van.-mosolygok rá miközben visszaereszkedek a földre. Ösztönösen forgatja át a kapott információt egy bókba. Szóval tetszik neki, hogy pici vagyok. Jó. Helyes. Ezt mindig tudom produkálni.
-Nekem is tetszik, hogy ilyen magad vagy.- nehogy már csak én legyek zavarban. Ideje kicsit összekapnom magam és néhány labdát visszaütni az ő térfelére, hogy legyen min gondolkoznia neki is.
Az ismerkedésünk azonban egésze más szintre kezd felemelkedni amikor elkényelmesedünk egymás mellett. Veszélyesen közel kerülünk egymáshoz, mégsem jár egyikünk tekintete sem, hogy vajon hányan figyelnek minket. Ő engem néz, én pedig őt. Ahogy az ajkaimra pillant már tudom, hogy bajban vagyok, mert ezzel a tekintettel, hanggal és a szavaival szemtelenül könnyen tudná romba dönteni a gátlásaimat.
Amikor félrebillenti a fejét és meglátom a mosolyát nagyon kell figyelnem, hogy ne kuncogjak fel izgalmamban. Mit művel velem? A nyelve épp csak érinti az ajkait és én nem tudok nem elkalandozni. Érzem ahogyan lassan emelkedni kezd a pulzusom. Nem abszolút nem unalmas és azok között is lehet az első, aki tényleg betartja az adott szavát.
Kérdésére elmosolyodok majd kicsit lejjebb billentve a fejemet nézek fel rá nagy őzike szemekkel.
-Különlegesnek..-még bólintok is néhány aprót.
-Egyértelműen.-teszem még hozzá.
Egészen mások az energiái, mint amit eddig bármikor tapasztaltam az életben másoktól. Talán éppen ezért nem érdekel a környezetünk vagy, hogy hányan látnak és mit gondolhatnak.. most önző leszek és csinálom amit csak akarok, az pedig nem más mint hogy a kis burkunkban beszélgetve megengedem magamnak, hogy levegyen a lábamról.
-Rendben.-bólintok egyet.-de sátrazzunk... jó lenne egy este tényleg távol mindentől.-szóval tényleg figyelt. Még emlékszik arra, hogy mi hiányzik nekem a legjobban. Már nem tudnék teljesen az lenni aki voltam. Nem véletlenül változtam és erősödtem meg a kihívásokhoz. Az azonban tényleg nagyon jó lenne, ha néhány apró morzsát magamhoz vehetnék a régi boldogságomból, mert akkor még tényleg csak a saját kedvemért alkottam.
A keze óvatosan hidalja át a köztünk lévő elhanyagolható távolságot. Kicsit olyannak érzem, mintha egyszerűen elkényelmesedett volna és hagyta volna, hogy az intuitív gondolatai győzzenek. Nem húzódok el és nem szólok rá, hiszen kicsit sem zavar. Kellene?
Úgy néz ki, mint akit megijeszt a saját felismerése, de szerencsére elég gyors vagyok hozzá, hogy ne fújjon teljes visszavonulót tőlem. A keze a lábamon marad, nem veszi el még akkor sem amikor én mutatóujjam a bőrét cirógatja szórakozottan az alkarján.
A szemeit figyelem miközben talán egy kis szemtelenség bujkál mosolyom szegletében miközben ő próbálja rendezni saját arcának vonásait. Tetszik ez a kötélhúzás, amit egymással művelünk, hiszen eddig főleg ő volt nyeregben, de most új érzem találtam egy rést a páncélján és már neki is jóval nehezebb elrejteni előlem az árulkodó jeleket.
Szeretnék kicsit nagyobb belátást kapni az ő életére, de csak annyira, amennyit ő megmutat nekem szívesen, hiszen én már annyit beszéltem a magam ügyes bajos dolgairól, hogy lassan könyvet írhatna rólam.
-Uff.. előre is elnézést kérek.. nagyon.... NAGYON sok rajongóm fog betalálni... és még annál is több videó lesz rólad a TikTokon, ahogy tinik kezdenek el rajongani a szép szemeidért...-meg a helyes arcáért és úgy körülbelül mindenért, ami miatt én is szívesen pihentetem rajta a tekintetemet. Ezen az sem változtat, hogy ha mások, velem ellentétben, ismerik a hírét. Manapság a rosszfiú kép sokkal vonzóbb a fiatalabb korosztálynak. Nekem az a verzió, amit ma tőle láttam sokkal jobban bejön. Mondjuk az sem teljesen elfeledhető, hogy valószínűleg néhány férfi is megpróbálja elijeszteni, akik évek után is azt gondolják, hogy egyszer még a vezetéknevüket fogom viselni és nem... ezek nem az exeim.. ezek még csak a rajongóim.
Az arca lassan kezd el megváltozni, így nekem is halványul a mosoly az arcomon. Lassan áll meg a kezem a mozgásban miközben hallgatom. Nem is sejtettem volna, hogy ilyen sérüléseket hordoz magában... és még így is hajlandó volt ilyen hosszú időn keresztül engem vigasztalni. Egy ujjam helyett az egész tenyerem az alkarjára simul finoman megszorítva, hogy jelezzem a támogatásom. Kicsit közelebb fészkelődök hozzá, bár eddig sem volt túl sok hely közöttünk és a másik kezem az arcára simul, hogy egy picit feljebb tudjam emelni a fejét és a tekintetünk újra találkozhasson. Csak egy nagyon halvány mosoly bújik meg ajkaim szegletében az is azért, hogy érezze, hogy nem fogok felállni és elsétálni.
-Figyelj rám.. rettenetesen sajnálom ami veletek történt.. nem ismerem a testvéredet, de biztos vagyok benne, hogy ha akkor így döntött, akkor most ismerve a következményeket újra ugyanúgy cselekedne, mert ilyen a család.. a legtöbb amit tehetsz az az, hogy nem hagyod, hogy kárba vesszen a lehetőség amit tőle kaptál.-néhányszor megsimítom az arcát a hüvelykujjammal mielőtt elengedem, de a másik kezem ott marad az alkarján.
-Ha bármiben tudok segíteni csak egy szavadba kerül.. még akkor is ha csak társaságra van szükséged vagy úgy érzed, hogy hajnali kettőkor elhatalmasodnak a gondolatok.... de tényleg ha bármivel legalább meg tudom könnyíteni, akkor már tudod a számom.-gondolom a szülei kapcsolataival már minden orvosi szálat megmozgattak, szóval ilyen szempontból erősen kétlem, hogy a segítségére lehetnék. Természetesen ha ebben bárhogy hozzá tudnék járulni a dologhoz, akkor boldogan megteszem. Sosem tapasztaltam hasonlót, így el sem tudom képzelni, hogy min mehetnek keresztül.
-Nem akarom feszegetni a témát... valószínűleg ez nem egy alkalmas hely hozzá, de szeretném, hogy tényleg tudd, hogy bármikor nagyon szívesen meghallgatom, ha beszélni szeretnél róla vagy pont ellenkezőleg és figyelemelterelésre van szükséged... és nagyon hálás vagyok, hogy ezt nem féltél megosztani velem..-nem lett volna muszáj neki. Lerendezhette volna apróságokkal, de ezzel előre megvédett attól, hogy ki tudja milyen formában jöjjön velem szembe ez az információ. Egy ilyen hír miatt valószínűleg már az asszisztensem szólt volna, de ez előre el van hárítva.. viszont így már egy kicsit én is aggódok, hogy ne tépjék szét a hiénák azért, mert az én nevem esetleg felmerül az övé mellett ezzel megbolygatva a nyugalmat, amit eddig megőriztek maguknak ezzel kapcsolatban. Tudja, hogy milyen kockázatot jelentek. Ennek ellenére inkább beavatott és nem pedig elkerült. Szóval ki fogom találni, hogy hogyan tudom ettől a lehető legjobban megkímélni a családját anélkül, hogy le kellene mondanom róla.