Talán nem akkora meglepetés, hogy egy kicsit szabadabbá tettem a napjaimat a nagy hajtás után, amit a húgomért tettem, mert szükségem volt arra, hogy egy kicsit pihenjek, de közben egy kicsit arra is, hogy a zenére fókuszálhassak, ami most ezek miatt picit a háttérbe szorult. Nem volt általában energiám arra, hogy még azzal is foglalkozzak a nap végén, mert nagyon hamar indult a következő és muszáj voltam arra figyelni, hogy tényleg kipihenjem magam és képes legyek véghez vinni minden egyes napot, hogy mindenhol is megálljam a helyemet. De most már egy picit fellélegezhetek és csak örülhetek annak, hogy volt bennem annyi kitartás, hogy megcsináljam ezt az egészet, ami egy picit azért még engem is meglep. Mondjuk, ami mindennél jobban meglep, hogy sikeresen elkerültem a megfázást, mert kölcsön adtam az esernyőmet másnak. Reménykedtem benne, hogy majd alább hagy az eső mire nekem mennem kell, de mondjuk ha tudom, hogy nem akkor sem hagytam volna, hogy úgy kisétáljon, mert akkor bűntudatom lett volna, hogyha megfázik még akkor is, ha nem is ismerem igazán. De többször láttam már és ezért azt hiszem segíteni akartam neki. Na, meg persze az is hozzásegít biztosan, hogy nagyon aranyosnak tűnik, de ez csak részletkérdés. Nem azért adtam neki oda minden további nélkül, mert abban reménykedtem, hogy majd újra látom vagy ilyesmi.. Dehogy. Még tőlem is gyenge flört lenne az egész, de közben meg nem hiszem, hogy valaha is jó lettem volna benne. Egyetlen egy embert ragadtam magam mellé azt sem tudom, hogy sikerült összehozni, de annak is már vagy két éve, úgyhogy finoman szólva is megkoptak az eszközeim ezen a téren.
A pihenés azonban a részemről nem tart ténylegesen sokáig, mert azért megvan a magam mozgásigénye, ami talán meg is növekedett az utóbbi időben, mert szinte mindig talpon voltam és már az a fura, hogyha egy helyben fekszem és ücsörgök ezért miután végre kivégeztem az újabb sorozatot elindultam, hogy kiszellőztessem a fejemet. Mondhatjuk, hogy szórakoztató egy sorozat volt, de egy kicsit azért béna volt itt-ott annak ellenére, hogy az alapkoncepciója igen is érdekes, a vége meg nagyon laposra sikeredett pedig a lehetőség az megvolt rá, hogy nagyon jó legyen.
Mivel ma még összességében csak egy kisebb reggelit tudhatok magam mögött ezért az első dolgom lesz enni valamit és a legkevesebb, hogy a gyomrom vezérel és az ő kívánsága és pontosan tudja, hogy mégis mit is akar ezért is tudok olyan határozott léptekkel haladni a célom felé, aminek köszönhetően picit szemellenzőkkel felszerelt lovacskává alakulok kizárva picit a környezetemet akaratlanul is.

Kis reményvesztettnek érzem magam, mert már voltam párszor a kávézóban az esernyővel a mancsomban, de egyik alkalommal sem találtam meg őt, ugyan elsőre nem kérdeztem, nem akartam én olyan fura alak lenni, mint amilyennek érzem magam, de én tényleg csak vissza akarom adni az esernyőt. Az más kérdés, hogy reménykedtem abban, hogy tudunk egy kicsit beszélgetni is, vagy valami, mert hálás vagyok neki nagyon, és azt is tudom, hogy nem állt el később sem az eső és borzasztóan bűntudatom van. Valahogy mindenképpen szeretném jóvá tenni, nem kellett volna elfogadnom, bár akkor én áztam volna el rendesen, közben meg nem tudhatom, hogy ő mennyire messzire ment, csak remélem közelebb lakik a kávézóhoz, mint én. Ha nem akkor az is lehet, hogy szépen lebetegítettem, és nem lesz elég az, hogy megköszönöm neki a segítségét, akkor azt hiszem az lesz a legokosabb, hogyha kápótolom is. Már ha valaha is megint látom, mert nem volt bent a kávézóban egyik alkalommal sem amikor arra jártam.
Az utolsó alkalommal természetesen csak rákérdeztem, mert hát már az is gáz, hogy állandóan odajárkálok, de nem mondhatom, hogy túl sokat tudtam meg, mert leírtam én az akkori pultosnak, hogy magas, helyes srác, de hát rávágta, hogy ezzel nem segítettem. Mondtam én azt is, hogy mi volt a kis nevecskéjének odaírva amire még idiótábbnak nézett, szóval inkább elengedtem a dolgot, de azért be-benézek ha éppen arrafele járok. mondjuk megértem, tényleg elég idiótának tűnhetek, ahogy egy magas srácot keresek akinek a neve nyuszifül, gondoltam, hogy becenév, de reménykedtem, hogy a srác legalább tudja, de hát ez nem nyert. Mindegy, ha a sors is úgy akarja biztosan fogom még látni ettől nem félek.
Talán pont csak erre kellett gondolnom, mert elhaladok mellette, és erre nem is figyelek fel elsőre, fogalmam sincs mi az ami miatt végül klikkel az agyam, de akkor már fordulok is, és nagyon igyekszem őt beérni, mert szépen elmentünk jó pár lépést már egymás mellett, neki is hosszú lábai vannak, nekem is, így szépen elhaladtunk. Talán nem a legokosabb szinte elé hussanni, de már mindegy, mert megteszem, ha eltapos, hát szép halálom lesz, nincs azzal semmi baj sem, én nem fogok rá neheztelni, de azért egy kis összeütközést nem tudok megelőzni, azzal számoltam is. - Tudom én, hogy nem szép dolog így beugrálni mások elé, meg az esernyőit elcsenni, de azért letarolni máshogy is lehet. - Nem is én lennék ha nem egy ilyet nyögtem volna be szinte azonnal mikor már biztos vagyok benne, hogy észrevett, mondjuk tettem is róla, hogy észrevegyem, max a cipőm bánja, nem olyan fontos, majd kitakarítom otthon. - Zane vagyok, az esernyőd jelenlegi bébiszittere, gondolom téged meg nem nyuszifülnek hívnak, de ha mégis csak mond, nincsenek ellenemre az ilyen cuki kis becenevek, csak így nehezebb volt megérdeklődni, hogy mégis mikor dolgozol majd. - Én meg most nagyon rámenős vagyok, el is felejtettem, hogy valahova nagyon szaladt, aztán az is lehet, hogy igazából csak alapjáraton is ennyire gyorsan megy, és sosem tudhatom egy ismeretlennél. Fene, nincs nálam az esernyője, pont ma eszembe se jutott oda benézni a fene vigye el. - Sajnos nincs nálam az esernyőd, és tudom, hogy esett később is, szóval... Mit szólnál ha kárpótolnálak valamivel? - Vissza kellene fognom magam, kicsit talán túl erősen is próbálkozom és el fog zavarni a fenébe, de nem tehetek róla, kicsit megijedtem, hogy soha többet nem is fogom látni, azt hiszem most kiakarom használni a lehetőséget.

Előfordul, hogy teljesen céltudatosan haladok előre a környezetemet egy pillanatra kikapcsolva. Ezt mondjuk inkább akkor szeretem megejteni, ahol éppen túl sok ember vesz körül és olyankor kellemes tud lenni, ha a nagy zörejt kikapcsolja az embert, ami úgy sem kifejezetten neki szól, mert a világ nagy zajaira nem lehetünk mindig kíváncsiak. Bár most szerintem ebben most a hasam játszott közre, mert kis híján elsodrok valakit magammal, ahogy hirtelen, szinte a semmiből megjelenik előttem ezért is fogom meg picit rászorítva a karjaira, hogy aztán véletlenül se sodorjam el és ezzel egy picit megtarthassam a lábán is, de csak ekkor esik le, hogy mégis kivel is állok szemben. Az arcát sehol sem felejteném el az egyszer biztos már csak azért sem, mert neki adtam az esernyőmet, amit mondjuk nem várok vissza kifejezetten, mert anyának köszönhetően vagy ezer darab lakozik a lakásomon csak már megtanultam, hogy sosem árt, ha néha kettővel mászkál az ember.
A szavaira picit pislogok nagyokat, hogy nem igazán értem, hogy mit akar, vagy nem vagyok benne biztos, hogy érteni akarom, hogy mit akart az egésszel, mert így is érzem, hogy egy kicsit elpirulok az egésztől. - Hát nem mondahatom, hogy szándékos volt az egész.. - Mondom kicsit zavartan, majd elengedem őt, hogy most már ne a karjait szorongassam, hiszen biztosan áll a lábán így egyáltalán nem szükséges őt érintem, akármennyire is élveztem, amíg megtehettem még, ha csak egy kis idő erejéig is. - Nyuszifül? - Nézek rá zavartan, de aztán hamar leesik és már a homlokomra is csapok egyet. - Ja, igen.. Szóval.. Az egy hosszú történet általában amúgy a nevem van rá írva, ami nem más, mint Oliver. Szóval.. Örülök, hogy hivatalosan is megismerhetlek Zane. - Aznap sikerült leönteni magam és egy másik felső kellett, aminek a végén a névtáblámon átkereszteltek szépen nyuszifülre, amit csak a nap végén vettem észre, mert én aztán nem nézegettem és más sem szólta meg kifejezetten csak egyszerűen mosolyogtak rám, de azt hittem, hogy hirtelen mindenkinek nagyon jó napja van és ezek szerint az is volt és olyan módon miattam, amit azért nem biztos, hogy gyakran szeretnék. - Igazán nem szükséges tényleg.. Nem azért csináltam, hogy kárpótolj akármiért is.. - Rázom meg a fejemet, hiszen tényleg erre nincs szükség. Mondjuk szívesen töltenék vele egy kicsit több időt, de közben meg azt hiszem nem biztos, hogy így kellene. Mondjuk tény és való, hogy az esernyő egy jó potenciális kezdet volt, mert hát helyes, de ez még nem jelent semmit sem. Mert most oké, hogy itt van és vissza akarja szolgáltatni az esernyőt és beszélünk, de talán lehetett volna ennek jobb módja is, mint kárpótolni akarjon, mert még a végén olyat mondok, amit nem kellene, bár közben meg ő is azzal indított, szóval lehet az egész egy gyengéd játékra megy ki, amiben sosem voltam otthon. Egy emberrel voltam, nem igazán tudom, hogyan is mennének ezek a kalandok.. De valahol el kell kezdeni? Ő pedig túlságosan is helyes ahhoz, hogy valamilyen oknál fogva elpasszoljam.

Lehet nem kellett volna csak így bevágnom magam elé, mert mégiscsak lehetőséget adtam magamnak ezzel arra, hogy seggre essek, amivel nincs ugyan baj, felállok én, mintha mi sem történt volna, de közben meg lehet, hogy foltos lenne a nadrágom, vagy én magam koszos, aminek annyira már nem örülnék, mert épphogy leléptem, nem akarok már haza is menni, nem lenne a legjobb. Szerencsére nem esek el, mert igen erősen fog, és már inkább ez az amiért a földre kerülhetnék, mintsem a lendülete, mert azt gondoltam, hogy van benne erő, de érezni és gondolni egészen más. Persze nem szorítja el semmimet sem, csak érzem, hogy ő biztos talajon áll és emiatt én is, mert fog engem, így nem eshetek el.
A pislogása elsőre megijeszt, lehet túl erősen kezdtem, nem kellett volna így, de nem tudom nem észrevenni kissé piruló arcát, amire képtelen vagyok nem mosolyogni, hát az már biztos, hogy nagyon jól áll neki, és kicsit dagad a mellkasom, hogy én értem el ezt ennyire a semmiből. Bár lehet ez a másik fajta pirulás, nem tudom, de az biztos, hogy szép színben pompáznak orcái. - Ez részemről volt szándékos féle, bár nem gondoltam, hogy ennyire mész majd előre. - Hiszen mégiscsak én vágtam be magamat elé a semmiből, nem is számíthatott rá, mert annyira elvolt merülve maga előtt valami miatt, lehet kirántottam valamiből, de ha zavarom, akkor tényleg simán lelépek és elmegyek máshova. Bár akkor a kávézóba se tuti, hogy bedugnám az orrom megint, de ez attól függ, hogy alakul a beszélgetés. - Ühüm, nyuszifül, de azért óvatosan csapkodd a homlokod, még a végén megfájdul a fejed - az nem lenne szerintem annyira jó dolog, főleg ilyenkor nem, meg hát amúgysem, arra szerintem nem lenne jó a gyógyszer, meg nincs is nálam, bár nála lehet van ahogy esernyő is volt. - Hmm, szívesen meghallgatom ám, van időm, de én is örülök nagyon Oliver. - Megjegyzem a nevét ebben biztos vagyok, már csak azért is, mert az arcát is pillanatok alatt megjegyeztem, és azóta is sokat járok oda amiatt, hogy őt még többet láthassam. Kissé gáznak érzem magam ezt nem tagadom, de közben meg nem érzem úgy, hogy ténylegesen rosszat tennék, mert arról azért talán nincs szó. Azért mégiscsak kicsit kíváncsi vagyok hogy lett nyuszifül a napra, bár gondolom nem is olyan hatalmas sztori, de azért mégsem bánnám ha elmesélné, akármit is mesélhetne semmit se bánnék. Poén lenne berakni valami reklámba akár őt, szólhatna az akármiről is, szerintem sokan emlékeznének rá, de nem azért mert idegesítő. - Gondoltam, hogy nem azért csináltad, de ez nem jelenti azt, hogy én nem éreztem magam rosszul amiért miattam az esőben kellett hazamenned! Még arra is gondoltam, hogy azért nem dolgozol, mert lebetegedtél miattam, szóval ragaszkodom a kárpótlásodhoz. - teljes mértékben, nem fogom hagyni ennyivel megszabadulni tőlem, maximum, ha nagyon menekülni akar, akkor semmi jogom sincs ahhoz, hogy ne engedjem el, és akkor majd találkozunk ha az esernyőjét visszaadom. Vagy lehet nem adnám, már csak azért sem mert egy kis emlék arra amikor valaki igazán kedves volt velem, mondhatom azt is, hogy teljesen önzetlenül, hiszen nem akar érte semmit, de én meg abból nem engedek.

Nem állt szándékomban ma senkit sem semmilyen formában letarolni, de azt nem mondhatom, hogyha valaki tényleg az utamba állna és megpróbálna megállítani abban, hogy valamit a gyomromba küldjek, akkor lehet, hogy letarolnám, de az nem lenne kellemes. Na, jó az is valószínűleg csak fejben történne meg, mert nem vagyok én olyan agresszív, hogy bárkire is így reagáljak, főleg nem egy olyan barátságos arcra, mint az övé még akkor sem, ha már rögtön zavarba hoz. - Szándékos? - Nagyokat pislogok megint csak, mert hát azért mégsem hiszem, hogy valakinek ez lenne a legjobb módja arra, hogy felhívja magára a figyelmet, vagy örömét lelje abban, hogy kis híján átsétál rajta valaki. - Ne haragudj, de éppen a fejemben éltem.. - Azon kattogva, hogy mit is merre és nem gondoltam, hogy bárkibe belefuthatok, aki ismerős lehet ezért csak mentem előre nagyon gyakran előfordul, sokszor pár méter választ el egy ismerőstől, mire leesik az agyamnak, hogy mi a helyzet, mert annyira célorientált módra kapcsol az egész. - Áh, túl kemény ahhoz, hogy ezt megérezze.. - Mondjuk azért nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem, hogy így maradtam meg neki. - Annyira nem érdekes ám.. - Mert hát az egész csak egy hülye poén volt a munkatársaim részéről, ami egy balesettel karöltve volt lehetséges és nem is figyeltem, hogy mégis mit tűznek ki rám, bár furcsának találhattam volna már, ha azt mondták, hogy segítenek benne, de nem volt időm ilyesmin gondolkozni inkább vissza akartam lendülni a dolgokba, mintsem azon kattogni, hogy mégis mit tűztek ki rám, de most már ezerszer ellenőrzöm a nevemet a nap közben is akkor is, ha nem történt semmi sem, mert már szinte paranoiás vagyok ezzel kapcsolatosan.
- Oh, nem semmi ilyesmiről szó sincs. Jó az immunrendszerem, meg amúgy is az én döntésem volt, hogy odaadjam az esernyőt, senki nem kényszerített. Igazából csak ritkán dolgozom ott, mondhatni beugrós vagyok. - Mint szinte minden másban is, de hát ez nem feltétlenül fontos most azt hiszem nem kell elregélnem az egész életem a számára, mert az esernyőt nem azért adtam, hogy aztán minden bajomat is meghallgassa, amiből mindig van egy kicsi, de nem érzem úgy, hogy panaszkodnom kellene. Persze nem mondom, hogy néha nem jó érzés, de megoldani nem old meg semmit azon kívül, hogy egy picit ki tudja dühöngeni magát az ember. - De, ha mindenképpen jóvá akarod tenni, akkor beülhetnénk valahova enni.. Persze, ha nem vagy éhes, nem muszáj. - Mert, hát az, hogy én éhes vagyok ebben a helyzetben picit részletkérdés, nem ülnék be vele úgy enni, hogy közben ő nem enne semmit sem, mert akkor kicsit bűntudatom lenne, ha a végén csak azt nézné, ahogyan én eszem. Az valahogy sehogyan sem kellemes.

- Hát szerettem volna ha észrevennél és nem rohannál el mellettem, szóval már csak azért is akartam eléd kerülni, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. - Olyan édesen pislog rám, hogy muszáj mosolyognom, persze, hogy az volt a tervem, hogy észre vetetem magam vele, de az nem, hogy le is taroljon, bár ha azt egy kényelmesebb helyen tenné véletlenül se bánnám, így viszont annyira nem, a beton kényelmetlen ha elesünk. Mondjuk valahol még akkor sem bánnám, főleg ha esetlegesen még meg is fog, hogy ne essek akkorát, vagy együtt zuttyanunk akkor már semmi sem zavar, így azt hiszem lazán lehetne még arról is szó. - Ugyan nincs semmi baj, nem történt katasztrófa, én nem estem el, ahogy te sem, minden a legnagyobb rendben. - Mosolygok rá megnyugatóan, nem történt semmi baj én aztán nem haragszom rá egy kicsit sem, nem történt semmi olyasmi amivel baj lehetne, és egyébként is elértem amit szerettem volna, most már beszélgetünk, ha nem is maradandóan, de beszélgetünk. Azt hiszem én igazából csak ennyit akartam, és még az is lehet, hogy fogja magát és lelép, nem fogok rá haragudni, ha nem szeretne velem társalogni nem kell, de úgy éreztem talán nem lenne ellenére azok után, hogy olyan édesen odaadta az esernyőjét is... - Azért véletlenül se árts neki ha nem muszáj, kitudja mikor érezné meg, kér lenne érte. - Nagyon is kár lenne azért a szép fejéért ha bármi baja is esne, én biztos nagyon szomorú lennék ha úgy látnám. Meg most nem azért, de nem hiszem, hogy ténylegesen bárki is örülne annak, ha egy olyan kincsben, mint a buksija valaha is kárt tenne, akkor sokat veszítene a világ. - Attól még szívesen meghallgatom ha megosztod velem, nekem kifejezetten tetszik a Nyuszifül mondjuk... - De azért kíváncsi lennék, hogy annak mi a sztorija még akkor is ha csak valami alap kis sztori ami tényleg nem érdekes. Amíg velem beszélget addig bármit mondhat nekem én nagyon boldogan és figyelmesen meghallgatok mindent, egészen addig amíg tényleg hozzám beszél.
- Oh így már értem miért nem láttalak mostanság arra! Viszont így kérdéses mikor tudom visszaadni neked az esernyődet. - Nem mintha annyira vissza szeretném adni neki, mert akkor ezek után nincs indokom arra, hogy újabb találkozót kérjek, bár talán has akar velem találkozni akkor nem fog kelleni kifogás rá, nem bánnám ha anélkül is szívesen látna egyszer még. - Beülhetünk, persze! De akkor meghívtalak, azzal teszem jóvá, és nem, nem fogadok el nemet, vagy ilyenek, már vissza sem vonhatod Nyuszifül. - Kacsintok rá egy mosollyal az arcomon, majd belé is karolok, hogy mutassa az utat, gondolom akkor oda sietett, szóval az a minimum, hogy megvárom amíg mutatja az utat, nem fogom eltéríteni attól egy másik irányba. Ha nem szeretné, hogy belé karoljak megvan a lehetősége arra, hogy elhúzódjon, nem vagyok én olyan erőszakos, csak a szám nagy, ha úgy érzékelem, hogy ellenére lenne bármi is, akkor természetesen visszaveszek magamból, nem fogom ráerőltetni az akaratomat.

- Talán először meg kellene próbálni más megoldást, minthogy szó szerint elém ugrassz, mert még a végén bajod esik, vagy valami. - Mondjuk azt nem garantálom, hogy segített volna, mert ilyenkor nagyon süket tudok lenni, ha ki van tűzve magam elé a cél még akkor is, ha igazából bizonytalan, hogy pontosan hol és merre, de tudom mit akarok ezért nagyon be tud szűkülni a látóköröm, meg az érzékeim is tompulnak főleg, hogy éhes is vagyok. Mondjuk ettől függetlenül még borzalmasan éreztem volna, ha fellököm ténylegesen, vagy együtt esünk el, mert végső soron ő kötne ki alattam, ami miatt ő érezné az egésznek a nagyobb súlyát. Szeretném azt mondani, hogy gyorsan tudnék reagálni és elkerülni ezt az egészet, de ez nem olyan biztos. - Igen, ez igaz, de azért tényleg ajánlom, hogy más eszközökhöz folyamodj legközelebb, ha magadra akarod hívni valaki figyelmét. - Semmi kioktató nincs a hangomban és remélem ez érződik is, mert nem azért mondom, mert haragudnék rá, igazából nincs rá okom, de tényleg nem lenne jó, ha valakivel úgy találkozna, hogy a végén egy szép kis sérülés lenne az egészből. Mert ennek még nagyon rossz vége is lehetett volna. - Általában vigyázok rá, de inkább neked kellene mondanom, hogy vigyázz magadra. - Mert hát esernyő sem volt nála, amikor szüksége lett volna rá, hogy meg ne fázzon arról nem is beszélve, hogy most meg beállt elém és készen állt arra, hogy szinte átsétáljak rajta, vagy nem is tudom, de gondolom tényleg nem számított arra, hogy ennyire nem figyelek magam elé, de hát legalább tudom már, hogy nem szabad elengednem magam ennyire, mert sosem tudhatom, hogy mikor jön egy váratlan fordulat még akkor is, ha éppen csak sétálok. - Azt hiszem azt érzékelem. - Mondom lágyan nevetve és meg is rázom a fejemet egy picit. Azt hittem, hogy ezt már magam mögött hagytam, de ezek szerint mégsem teljesen, mert vannak, akiknek ezek szerint úgy maradtam csak meg, mint Nyuszifül annak ellenére, hogy nem volt olyan sokáig rajtam, bár így is épp elég ideig, hogy bajt hozzon a fejemre. 
- Jaj, hát az nem olyan lényeges.. De te törzsvásárló vagy ott, nem? Ha szólsz valakinek és leadod egyszerűen előbb vagy utóbb eljut hozzám. - Nem szeretném, hogy mondjuk sokszor bevigye annak reményében, hogy ott talál és a végén csalódottan távozzon, mert nem talál ott, hogy visszaadja nekem személyesen. Így, ha nagyon akarja el is juttathatja majd így hozzám, nem muszáj utána többet magával cipelnie feleslegesen meg aztán igazából nem is olyan lényeges, hogy visszataláljon hozzám az esernyő addig is van mit hordania magával, ha véletlenül teljesen felfordulna az időjárás. - Rendben, de ugye tudod, hogy ezért cserébe idő kérdése és neked is lesz egy személyre szabott kis beceneved ha így folytatod? - Mondjuk nem tudom, hogy mi lehetne, nem vagyok ezekben jó, de az biztos, hogy vissza szeretném adni a szívességet neki valamilyen formában, úgyhogy talán nem is olyan rossz, hogy nem vagyok jó benne, pont az lesz benne a jó, mert nekem sem álmom, hogy Nyuszifülezzenek.. Kettőnk közül amúgy is szerintem ő az, aki inkább egy nyuszira hajaz, de lehet ezzel egyedül vagyok.

- Megfogadom a tanácsod, legközelebb nem vágom be magamat eléd. - Alá szívesebben bevágnám magamat, de nem kell ezt hangosan kimondanom, bőven elég, hogyha a fejemben megjelenik ez a gondolat, még ott is sok igazából, és nem tudom, hogy mit fogok kezdeni vele. Mármint nem is tudhatom, hogy ténylegesen szeretne bármit vagy sem, így már amúgyis eléggé nyomulok ezt már nem kellene tovább tolni azzal, hogy még ilyeneket is kinyögök neki. - Rendben, más eszközökhöz fogok legközelebb folyamodni, majd megszólítalak, azzal talán könnyebben felhívom a figyelmed. - Apró célzás, hogy nem akarom én senki figyelméért sem magamra felhívni csak az övét, szóval nagyon remélem, hogy veszi a lapot és érteni fogja, hogy csakis rá gondoltam ebben. Persze másnál is okosabb lenne, hogyha nem beugranék elé, hanem máshogy hívnám fel magamra a figyelmét, de mondhatjuk ebben nem vagyok a legokosabb, így igazából mindegy is mit mond, vagyok akkora barom, hogy legközelebb is ezt tenném vele. - Vigyázok én magamra, nem kell ám aggódni. - Mosolygok rá, mint akinek azt mondták, hogy a legszebb karácsonyi ajándékot fogja a világon megkapni, pedig erről szó se volt, egyszerűen csak valahol aranyos, hogy ezt mondja. Nem tudom miért gondolja, hogy nekem kellene vigyáznom magamra, mármint most oké, majdnem beugrottam elé, ami nem okos dolog, de közben meg nem szoktam nagy butaságokat csinálni annyira. Esernyő azért nem volt nálam például, mert javarészt biciklivel közlekedem azzal pedig nem túl kompatibilis az ernyő, esőben sehogy sem jó mondjuk, mert mindenhogy elázom, de az meg már részletkérdés. Tetszik a nevetése, nagyon is, és remélem, hogy még hallani fogom nevetni, de hát nincs mit tenni, a Nyuszifül annyira megtetszett, és tényleg csak az volt meg nekem, mint a név ami a névtáblán volt, hogy biztosan használni fogom még. Az egy más kérdés, hogy nem minden helyzetben okos dolog, de azért talán abba nem futnék bele, annyi eszem csak van még valahol elrejtve.
- Annyira nem nevezném magam törzsvásárlónak, inkább csak megvan az okom, hogy olykor odamenjek. - Ő az oka, de ez megint csak valami olyasmi aminek lehet nem kellene hangot adnom, mert még a végén azt hiszi valami beteg perverz vagyok, ami sajnos még igaz is lehet. Nem akarok az lenni, nincs erről szó, de közben meg valamiért mégis csak azért járok ide, mert őt szeretem látni túlságosan is. Így mondjuk már az esernyőt tényleg odaadhatom valaki másnak, eddig az lett volna az indokom, hogy beszélgetésbe elegyedjünk, de talán most már beszélne velem anélkül is, hogy én bármi ilyesmit is tennék. - Oh igen? Kíváncsian várom, hogy mivel állsz elő akkor. - Képtelen vagyok nem vigyorogni miszerint kitalál akkor ő is nekem egy becenevet, az se érdekelne ha valami borzalmas lenne, mert tőle van, szóval boldog lennék tőle, ezért se tudom a vigyort levarázsolni az arcomról semmi pénzért sem. - Na de, mire is voltál éhes, hova menjünk? - Lehet tudja mit akart enni, nem tudom, de ő az éhes én csak vele tartok, bár szerintem én is fogok enni, mert megéheztem a gondolatra, bár azt hiszem másra sokkal inkább, mint tényleges ételre, de ez megint egy olyan részletkérdés amit magamban kell lerendeznem.

- Jobban örülnék, ha úgy fogadnád meg a tanácsomat, hogy senki elé sem ugrassz ilyen hirtelen. - Mert hát még ott van a pakliban is, hogy lehet az a valaki nem csak elviszi magával, de aztán fogja még át is tapos rajta. De itt azonban még nem feltétlen ér véget az egész, mert még ki kérné magának, hogy tönkretette a cipőjét azzal, hogy rajta kellett átmennie. Maradjunk annyiban, hogy nagyon változatosak az emberek így a reakciójuk is, szóval tényleg nem túl okos húzás, ha csak úgy kisétál valaki elé, hogy felhívja magára a figyelmet. Azért örülök, hogy tényleg más eszközökhöz fog folyamodni, ami remélem kevésbé lesz veszélyes, de inkább nem akarok erről tovább beszélni, mert még a végén úgy tűnhet, hogy okoskodom, vagy ki akarom oktatni, amiről szó sincsen, hiszen inkább ez az egész arról szól, hogy nem szeretném, ha bármi baja esne a jövőben. Senkinek sem szokásom semmi rosszat kívánni amúgy sem. Legalábbis amíg fel nem húz eléggé, de az meg nem olyan egyszerű hadművelet. - Igazán? Csak szereted magad emberek elé vetni magad, plusz esernyő sincs nálad, hogy megfázhass.. Nekem úgy tűnik, hogy ez inkább pont az ellenkezőjéről tanúskodik. - Lehet, hogy megint picit kioktató vagyok, de igazából egyáltalán nem ez a szándékom az egésszel. Vagy tényleg nagyon a nagytestvér szerepében mozgok és nem tudok ebből kimozdulni még akkor sem, ha technikailag azért valamennyire egy idegenről van szó.
- Oh, értem.. Hát mindenesetre akárkinek leadtad volna előbb vagy utóbb visszatalál hozzám. - Mondjuk nem tudom, hogy mégis ez mit akar jelenteni. Mármint, ha van okod odajárni és sokszor jársz oda, akkor egy idő után törzsvásárlónak számítasz, nem? De lehet, hogy csak én gondolom ezt az egészet túl, vagy nem is tudom. A lényeg, hogy nem kellett volna ezen aggódnia, meg emiatt fáradnia, mert annyira azért nem lényeges. Nem fogok belepusztulni abba, hogy eggyel kevesebb esernyő áll a rendelkezésemre. - Hát ezek után kétszer is meggondolom, hogy mire jutok majd. - Mert hát, ha már várja, akkor nem lehet csak valami, ami félvállról érkezik, hanem úgy érzem, hogy időt és energiát kellene belefektetnem a dologba. Nem mondhatom, hogy a kis ügyetlen, vagy nem is tudom. Szóval most az egyik része az agyamnak biztosan ezen fog kattogni ebben is teljesen biztos vagyok. - Nem volt olyan kifejezett tervem, szóval akármin megragad a szemed nekem jó lesz. - A lényeg igazából, hogy a közelben legyen így, ha túlságosan is válogatni kezdene azért már szólnék azt hiszem, mert azért éhes vagyok és nem biztos, hogy túlságosan is jól viselném, ha túlságosan is sokáig húzná a gondolkodást. De ezért is indulok el igazából már, miközben várom, hogy ő is kövessen és a szememmel kémlelni kezdem a környéket, hogy hova is ülhetnénk be enni egy-két falatot.  

- Nem szokásom akárki elé bevágni magam, szóval legyen, kiegyezhetünk ebben. - Tényleg nem mindennapi, hogy ilyeneket csinálok, megesik, persze, nem tudom én mindig visszafogni magamat, de általában nem direkt vagy. Nem kell nekem akárki figyelme, az övét viszont nem igen tudtam volna máshogy felkelteni, a nevét nem kifejezetten tudom, a hé te ott meg nem a legbarátibb és akárki is magára veheti. Megérinteni ok nélkül se lenne helyes, bár az, hogy bevágtam magam elég és majdnem baleset lett belőle valamennyire pont azt idézte elő, de ez mégiscsak másabb, mint az, hogy megfogom a vállát, hogy magamra vonjam a figyelmét. Meg nem azért, de így talán emlékezetesebb is marad neki az élmény, legalábbis nagyon remélem, hogy az leszek neki, bár már az esernyőlopásom miatt is bőven az lehetek. - Lehet miattad van! Kihozod belőlem a legrosszabbat, mert máskor ám nem vagyok ilyen! - Nem direkt bénázok ha róla van szó, erről szó sincs, de azt sem mondhatom, hogy nincs bennem egy kiszavar azért, mert ennyire magamra akarom vonni a figyelmét, meg úgy mindent. Nem tudom mivel fogott meg, sose érdekelt ennyire senki sem, de most meg nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy nekem nagyon is meg kell ismerkednem vele, de bizonyos határokat természetesen nem lépnék át, én is tudom, hogy meddig szabad menni és meddig nem, hol creepy már amit csinálok.
- Biztosan, de szerettem volna én visszaadni, hogy legalább a nevedet biztosan megtudjam és ne csak a Nyuszifül maradjon meg. - Főleg ha úgy adom le, hogy visszahoztam Nyuszifül esernyőjét, még hülyének is néznek eskü, nem hiszem, hogy akárkinek is azonnal leesett volna, hogy kire gondolok, inkább néztek volna hülyének, mintsem segítsenek nekem kitalálni kiről is van szó. - Csak aztán nehogy kifuss az időből a nagy gondolkodás közepette, nem mintha lenne időkorlát, nem úgy értettem. - Semmiből sem fut ki igazán, csak szeretném tudni, így nem szeretném ha megfeledkezne róla, vagy nem is tudom, de cask nem tenné, hát az esernyő még mindig nálam van. Addig például simán lehet ideje kitalálni, hogy mit szeretne, de addig is enni fog a kíváncsiság rendesen, mert az övét nem én találtam ki, csak hasznosítom, míg én igenis tőle kapnék valamit. - Édes, vagy sós amiben gondolkozzak? Mert mindkettőre van ötletem itt a közelben. - Gondolkozom el egy picit a dolgon, talán több ötletem is van, sok gofris, meg palacsintás van a közelben, ha az édesre tenné a voksát, bár szerintem sósak is szoktak ott lenni, így talán egy olyan hellyel nem kifejezetten tudnék mellé lőni, de azért megvárom a válaszát, és csak azután indulok meg tovább, nem akarom feltartani sokáig, főleg akkor nem ha éhes.

- Szóval azt mondod, hogy ez most kiváltságos eset volt? - Ha tényleg nem szokása az ilyesmi, akkor nem igazán értem, hogy most miért jutott neki az egészbe mégis ilyesmi. Mármint ennyire azért nem lehet fontos, hogy elkérje az adataimat meg ilyenek ahhoz, hogy visszajuttassa nekem az esernyőt, mert annak hiányába nem fogok belehalni ebben teljesen biztos vagyok azt hiszem. Meg aztán tény és való, hogy nem vagyok már ott elérhető, ahol eddig de egy idő után valószínűleg ott is megtalált volna újra, nem ér annyit az esernyő, hogy valami baja legyen meg ilyesmi. -  Hm? Most az akarod mondani, hogy én hozom ki belőled a rosszat? Akkor talán tényleg jobb, ha az esernyő visszakerül hozzám, hogy aztán ne arra fogd, hogy az esernyő miatt történnek a rossz dolgok veled. - Mert ha tényleg én miattam van, akkor talán logikus, hogy minden részemet kivonom az életéből, hiszen találkozni ezek után nem fogunk, ha tényleg most visszajuttatja az esernyőmet, akkor onnantól kezdve nem igazán van ok arra, hogy bármilyen közünk legyen egymáshoz és ezek szerint így jobb is lesz majd neki.
- Ez annyira fontos volt? - Nem igazán értem, hogy miért fontos, hogy megtudja mi a neve annak az embernek, akihez tartozott az ernyő, amit kapott. Igazából megmaradhatott volna Nyuszifül esernyőjének is igazából úgy is tudták volna, hogy kinek kell leadni, ha nem is elsőre azért, ha elmondja, hogy legutóbb mikor itt járt az volt a kitűzőjén, akkor mindenkinek eszébe jut a nagyon vicces kis szórakozásuk, amit azt hiszem egyedül én nem találtam annak tekintve, hogy azt hittem szórakoznak csak velem, ami igaz is volt csak nem a vásárlók, hanem a munkatársaim. - Nincs időkorlát, de azért ne fussak ki az időből.. Ugye tudod, hogy ez eléggé zavaros? - Ezen a ponton nem vagyok benne biztos, hogy tudom mit szeretne. Olyan, mintha szeretné, ha adnék neki nevet, de közben meg nem is, szóval nem igazán tudom, hogy miről van szó. De talán jobb, ha nem, ha ez a kis közös evés után búcsút intünk egymásnak az ernyőm visszakapásával együtt, mert ezek szerint tényleg nem vagyok jó hatással rá, mert ostobaságokat csinál és még össze is zavarodik közben, hogy ellentétes dolgokat mond nekem. - Lepj meg, akármelyiket elfogadom. - Jelenleg annyira éheség vagyok, hogy szerintem száraz kenyeret is meg tudnék enni és hozzá egy pohár vizet, ami talán jobb ötlet is lenne, de közben meg, ha már kimozdultam, akkor a legkevesebb, hogy beülök valahová enni. Az sem baj, ha édes, mert maximum utána hosszabban sétálok, hogy picit letudjam majd. Nem, mintha amúgy az ilyesmi meglátszana rajtam igazából.

- Kiváltságos hát! Nem kockáztatom bákiért a testi épségemet. - Érte sem kellett volna, persze, tudom ezt én is annak ellenére is, hogy nem ez szerint cselekedtem, de azért mégis, ha elsodor az is jelent valamit, nem? Mármint nekem aztán az sem lenne ellenemre egy pillanatig sem, csak akkor valami olyan helyen tegye már, ahol valami kényelmesre huppanhatok és nem a kemény betonra. Nekem az is jó, ha rá pottyanok, bár akkor sem lenne jó dolog, ha valami ténylegesen keményen landolna, mert én aztán nem akarok bajt neki sem. Senkinek sem, szóval ha van egy opció én az mellé tenném a voksomat, ha meg nincs, akkor kreálni kellene egyet. Na jó kicsit elkalandoztam már mindennel is. - Ugyan, én aztán nem bánom, hogy kihozod belőlem a rosszat, de az esernyődet ettől függetlenül szeretném visszajuttatni, mert a végén még megátkozol, vgay akármi. - Sose lehet tudni, hallottam olyat, hogy valaki hazavitt egy esernyőt, hogy majd visszaadja a tulajdonosának, ha látja, és szellemek kezdték kísérteni, mert amúgy halott volt a tulaja, meg ilyenek. Nekem aztán nem kell semmi ilyesmi a nyakamba, van elég bajom anélkül is, hogy még szellemeket kellene pesztrálnom akármilyen formában is.
- Hát persze! A megmentőm voltál aznap, a minimum, hogy a nevedet meg szeretném tudni. - Kezdem azt érezni, hogy vagy direkt nem veszi a lapot, mert nem akarja, vagy amúgy fogalma sincs arról, hogy nyomulok, az is lehet, hogy én tolom rosszul, nem tudom, ennyire még soha senkihez sem akartam közeledni, mint hozzá, szóval lehet igen erősen elrontok mindent. Ha zavarnám már mondta volna, nem? Nem tudom, de reménykedem abban, hogy igen, aztán ha nem érdeklem én elfogadom, sose próbálkozom többet, meg minden, de egy elutasításnál nem igen lehet rosszabb. Csak nem alázna meg, nem tűnik olyannak, bár ránézésre senkiről nem lehet megmondani, hogy ténylegesen milyen. - Akkor inkább úgy mondom, hogy nincs időkorlát, de borzasztóan kíváncsi vagyok, és a hamarabb jobb lenne, de nem harapok akkor sem, ha hosszabb idő... - Hacsak nem szeretnéd, hogy harapjak... Ezt azért hangosan mégsem merem hozzátenni, de talán egyszer majd megteszem, nem tudom, ahhoz látnom kellene, hogy van-e egyáltalán értelme annak, hogy ilyeneket mondjak neki, vagy nincs, mert ha nincs akkor még a végén ezzel ijesztem el. - Biztos vagy te ebben? Szereted a meglepiket, vagy csak ennyire mindegy? - Én nem szeretem azokat, mondjuk beszélgetni se szeretek idegenekkel, ő vele mégis kényszeredetten igyekszem beszélgetni, mintha az életem múlna rajta miközben lehet tök feleslegesen igyekszem kirúgni a komfortzónámból.
Az, hogy nem mond semmit, tényleg meghagyja nekem és a tudat, hogy éhes oda vezet, hogy egy rendes reggelizőhely felé veszem az irányt, a Five Leaves felé, mert ott tudom, hogy isteniek a reggelik, meg a gyümölcssalátájuk is isteni, bár kinek mi tetszik, ott talál édeset meg sósat is ha szeretne, így azzal biztosan nem lőhetek mellé. Nem mellesleg hatalmas adagokat is adnak, néha még nekem is nehezemre esik befejezni amit rendeltem, mert laktató minden és még a személyzet is aranyos, eddig bármikor jöttem panaszra nem volt semmi okom sem.

- Ez talán természetes, de azért még így is jobban meg kellene válogatnod, hogy ki elé vágódsz be meg ilyenek. Bár azért azt is megfontolhatnád, hogy senki elé sem. - Nem hiszem, hogy kifejezetten bárkiért megérné kockáztatni a testi épségét ilyen helyzetben. Persze van, amikor az ember nem gondolkozik, én sem tenném, ha arról lenne szó, hogy megvédjem a húgomat valamitől, de azért ez mégis egy picit másabb, hiszen erre tényleg nem volt szükség. Utánam is jöhetett volna vagy valami az talán kevésbé veszélyes, mint így elém állni. Tényleg figyelmetlen tudok lenni főleg, ha nagyon beszűkülök valami célra, szóval tényleg nem ajánlanám neki azt, hogy újból ezzel próbálkozzon. - Szóval már most azt állítod, hogy az esernyőn keresztül elátkoználak? Tényleg vissza kell akkor kapnom. - Nem hiszem el, hogy ilyesmit feltételez, nekem ez picit meredek és én inkább csak nevetnék az ilyesmin, de ha már találkoztunk, akkor megadom neki az esélyt pedig nekem tényleg nincs szükségem arra, hogy visszakerüljön hozzám az esernyő. Ha annyira siratnám a hiányát, akkor valószínűleg oda sem adtam volna.
- Azért az egy picit erős szerintem.. - Lehet, hogy túlélte volna az esernyő nélkül is, sőt biztosan, de maximum egy megfázás játszott volna közre a legrosszabb esetben. Bár talán egy hangányi esély van rosszabbra is, de azért az talán elég kicsi az esélye. Meg tényleg nem érzem olyan nagy dolognak, hogy odaadtam neki az esernyőmet egyszerűen csak jószívű akartam lenni, mert mégsem engedhetem ki az esőbe csak úgy, ha van lehetőségem arra, hogy változtassak rajta, akkor az a legkevesebb, amit megtehetek érte szerintem. - Akkor úgy érzem, hogy harapdálással kapcsolatosnak kell lennie. - Bár mondjuk így azt hiszem még jobban megnehezítem a dolgomat, de talán az esernyő után nem igen látjuk egymást és akkor nem kell túlgondolnom. Bár, ha újra egymásba futnánk hasonló módon, akkor már biztosan számon kérné rajtam, hogy mégis mire jutottam. - Jelenleg túlságosan is mindegy. - Azt hiszem annyira éhes vagyok, hogy most bármire is igent tudnék mondani, szóval nem igazán tud olyasmit mondani, vagy választani, ami nem jönne be nekem, mert jelenleg kezdem azt érezni, hogy hamarosan a gyomrom, porszívóként fog működni és tényleg bármit bevesz, ami elém kerül.
Megadom neki a vezető szerepet és csak követem, hogy hova is megyünk, amikor pedig megérkezünk és belépünk már önmagában az illatokra reagál a gyomrom, hiszen hangosan kordul, ami miatt egy picit rosszul érzem magam. - Ne haragudj, de tényleg éhes vagyok. - Mondom picit kínosan nevetve, de nagyon remélem azért, hogy más nem hallotta csak Ő, de mivel nem igen figyelt fel ránk senki sem így talán nem volt olyan túlzottan hangos. Ha meg Ő sem hallotta, akkor még nem is értheti, hogy miről beszélek, vagy miért kérek bocsánatot.

- Megfontolom, de nem ígérhetek semmit sem. - Nem mintha tényleg olyan sok ember elé ugrálgatnék be, ha nem féltem volna attól, hogy elsétál mellettem ő elé se vágom be magamat, eszembe sem jutott volna, de hát máshogy nem tudtam volna felhívni a figyelmét rám, nem volt más opció, csakis ezt tudtam megtenni. Mármint persze, utána kiabálhattam volna, de nem tudom mit szólt volna, ha itt nekiállok nyuszifülezni, vagy ilyenek. Az is lehet, hogy ugyanúgy ignorált volna, mert nem is sejtette volna, hogy igazából róla van szó, hogy neki szóltam. Úgyhogy egyszerűen csak azt tettem, ami a leghatásosabbnak bizonyult a jelenlegi helyzetben, mert őt most nem akartam futni hagyni. Így is mondhatni alig akadtam rá. - Ha nem kapod vissza, akkor rajtam marad az átok, de ha visszaadom akkor, nem? Nem így működik? - Miért kezdem azt érezni, hogy jobban tudja, hogyan és miként kell valakit elátkozni, mint az elsőre állítja.
- Egyáltalán nem erős. Ha te nem vagy, akkor lehet jól megfázom, vagy még rosszabb is, szóval igazán hálás vagyok érte. - Amúgy sem mindennapi, hogy valaki még igazán törődjön a másikkal és odafigyeljen rá, úgyhogy mondhatni felér egy picit egy elveszett herceggel, ha azt vesszük, mert nem mindenki adta volna oda az esernyőjét főleg, hogy inkább magával foglalkozott volna és valószínűleg a létezésemet sem vette volna észre, vagy azt, hogy távozni készülök és elég ramaty idő van odakinn. - Akkor ezzel azt mondod, hogy segítettem leszűkíteni a lehetőségeket és hamarabb jutsz végeredményre? - Mondjuk nem tudom, hogy ténylegesen a harapdálásról akarok-e megmaradni, de közben meg így talán arra is választ kaphatok, hogy talán még oda is van ezért, amit aztán, ha tényleg szeretne nem fognék vissza. De igazából jelenleg azt hiszem, hogy bármit kérhetne tőlem, hiszen hát az esernyővel járó kedvességét valahogy viszonoznom kell. Csak erről van szó, semmi másról. - Akkor menjünk. - Mondom halovány mosollyal az arcomon és egy ismerős hely felé vezetem, ami nincs túlságosan messze, hiszen úgy érzem a szavaiból is, hogy annyira nincs türelme igazán messzire menni, de talán válogatni egy picit igen, szóval azért mégis csak olyan helyre viszem, ahol elég színes választék van és biztosan talál majd az ínyére valót.
Belépve a megszokott tömeg fogad és elég hangos is van, de közben meg még ez sem elegendő ahhoz, hogy felülmúlja a gyomra korgását, amire egy picit igyekszem visszanyelni a nevetést, de a vigyort így se törölhetem le a képemről. - Azt hallom, de akkor ne húzzuk tovább az időt. - Hamar minden további nélkül megfogom a kezét és húzom magammal, hogy egy asztalt biztosíthassak magunknak és hamar a menüt kezdhessük böngészni. - Kérj amit csak szeretnél, én állom. - Tényleg azt sem bánnám, ha az egész menüt kikérné, de mondjuk akkor az a minimum, hogy végig akarnám nézni, hogy megeszi már csak azért is, mert akkor közben legalább beszélgethetünk.

- Szóval most úgy érzed, hogy ezzel kifejlesztettél egy új hobbit? - Mondjuk nem tudom, hogy milyen esetben lenne élvezhető tényleg az, hogy bevágod magad valaki más elé, de mondjuk.. Biztosan megvan annak is a maga helye és ideje, de mondjuk határozottan nem egy nyilvános utcán, ahol igazából nagy a tömeg is és nem lehet kifejezetten puhára esni sem. De nem is kellene ilyen hülyeségekre elkalandoznom, de azt hiszem, hogy a gondolataim nagyon könnyen szárnyra kelnek olyan helyekre, ahova nem kellene, amikor éhes vagyok. Igazából, amikor valaki éhes, szerintem hihetetlenül frusztrált, de azért nem vagyok egyelőre seggfej, vagy feszült, legalábbis remélem. Maximum egy picit olyan helyekre kalandozom gondolatban, ahova nem kellene. - Miért érzem, hogy ennek az lesz a vége, hogy el kell vigyelek valami jósnőhöz, vagy nem tudom kik csinálják az átkokat, hogy biztos ne legyen rajtad? - Mondjuk az biztos meg szeretné kopasztani majd, mert azt mondja van rajta vagy tíz és eltüntetni őket öt áráért a maradék öt meg mondjuk ingyen lesz, vagy nem is tudom. Nem hiszem az ilyesmiben egyáltalán, szóval azt sem tudom, hogy miként működne ez az egész.
- Kétlem, hogy más ne ajánlotta volna fel az esernyőjét, vagy legalább azt, hogy maradj még egy kicsit, míg eláll az eső. - Mert hát abban az időben amúgy sem kellett volna senkinek sem kimennie. Bár én magam már áztam el párszor, de nem volt vészes, meg aztán amint hazaértem már be is álltam a zuhany alá, hogy aztán tényleg semmi baj ne lehessen a dologból. De mivel nem tudtam, hogy Ő milyen messze lakik ezért a legkevesebb, hogy felajánlottam az esernyőmet, nem haltam bele, de cserébe neki sem lett így baja. - Miért érzem azt, hogy ezt mihamarabb ki akarod húzni belőlem? - Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet erre limitálni a lehetőségeket, de úgy tűnik, hogy nem bánná így kezdem azt érezni, hogy elő kellene állnom valamivel. Mégis üres gyomorral szerintem senki sem tud tisztán gondolkodni így remélem, hogy majd valami inspirációt nyújt a reggeli.
Az illatok már teljesen kikészítenek és ráébreszt arra, hogy nem picit vagyok éhes és hamar fel is mordul a gyomrom, de remélem, hogy elnyomja valamennyire azért a bent tartózkodók zaja, de nem járok sikerrel, bár lehet a bocsánatkérésemmel csak még jobban felhívtam rá a figyelmet, de szerintem anélkül is hallotta, mert nagyon vigyorog, amire picit oldalba bököm. - Hé, nem ér kinevetni. - Főleg, mert már lehet rég ennék, ha nem áll be elém, szóval részben már az Ő hibája is, hogy ennyire éhes vagyok.
Meglep, hogy megfogja a kezemet, de nem ellenkezem, mert hát húz és hamar asztalhoz kerülünk, úgyhogy ezért hálás vagyok, főleg mert én elvesztem volna az illatok között és azt se láttam volna igazán, hogy merre van az előre. - Hmm.. Hülye felvetés lenne, hogy rendeljünk jó pár dolgot és osztozkodjunk? - Így hirtelen a menüre nézve azt kell mondanom, hogy túlságosan sok mindent is kívánok és nem tudom, hogy csak a szemem, vagy a gyomrom is partner ebben, de egyszerűbb lenne mindenből egy picit jóízűen, míg túltömni magam a végén.