“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
A történtek után elég gázos volt a helyzetem. Alig jelentkeztem a tesóknál és szinte életjelet sem adtam magamról. Meghúztam magam és a munkahelyemre is csak annyi ment el, hogy orvosi kezelésen vagyok, majd érkezem. Sajnos az állapotom nem engedte meg, hogy bármi olyat is cselekedjek. Nem a testi, sokkal inkább az elme része tartott vissza bármitől is. Nem fizikailag voltam oda, hanem inkább lelkileg. Rendeznem kellett a sok szart, ami a nyakamra omlott szinte egyszerre és csak utána akartam mozgósítani magamat. Miért Jo Jo ült az autóban? Miért ő halt meg helyettem? Miért az ő családja tört ripityára az enyém helyett? Ennek nem így kellett volna végződnie. Ennek máshogy kellett volna történnie. Mindezt mikor tudtam meg? Mármint hogy a srác, a haverom elhalálozott? Amikor Joe Weaverhez a hangárjába szinte csak úgy betörtem és este a hírekben mondták be...sokkolt a dolog. Főleg hogy az én irataim és az én versenyruhám volt rajta...nem mintha legális verseny lett volna mindez, de akkor is. Meghalt, mert beült helyettem versenyezni, hogy amíg én elrendezem a még illegálisabb dolgaimat, addig ő nyerjen egy kis pénzt. Szóval mindez kellőkép padlóra tett, de a segítség melyet kaptam, segített felállni a padlóról. Szóval segítettem itt ott, amibe lehetett is bele szólásom. De aztán eszembe jutott más is, elég sokat kattogtam rajta és hát próbáltam Joe tanácsainak is eleget tenni. Rengeteget segített ilyen téren és hát... úgy gondoltam lépnem kell. Nem a tőle kapott munkától és segítségétől, hanem Cindy Nortonhoz. Maisie járt állandóan az elmém minden szegletében, de minduntalan visszatértem ehhez a körhöz. Amikor utoljára találkoztam vele. Csak úgy ott hagytam a szarban és vissza sem néztem. Egészen idáig. Minden erőmre szükségem volt erre a lépésre, még akkor is, mikor tudom mekkora egy állat szoktam legtöbbször lenni. Most ez az egész találkozó Joeval és a lesérülésem kicsit megrengette a világomat...főleg Jo-Jo halála. Az nagyon letaszított a helyemről, megrázott kicsit, mint róka a zsákmányát, így aztán fel kellett kelnem a padlóról. Ez megtörtént, aztán elbuszoztam az ismerős utcáig, az ismerős ház előtt álltam meg valamikor este 9 tájékán. Az ablakain fény jött ki, otthon volt. Nekem meg épp a bátorságom kellett volna ehhez a lépéshez. Még sem tudtam sokáig mozdulni az utcától. A melóhelyemen is meg kellett mutatnom magam, az orvosi papírokra hivatkozva még távol tudtam maradni, de Cindy nem melózott. A telefonom hiányában üres voltam, de legalább cigit tudtam szívni, ez pedig mindent rendbe hozott. Majdnem mindent, a dolgaimat ezzel nem igazán intézhettem el. Majd ha veszek új mobilt, vagy a fivérem valamelyike megdob eggyel, ezzel kisegítenek majd. Addig meg, jah... Nem tudtam elkótyavetyélni a történteket és azt sem, hogy a lányt mekkora pusztulás közepette hagytam akkor ott. Mi történhetett azóta vele? Nem beszéltünk az okok miatt, de erről nem kell tudnia. Legalábbbis nem akarok sokat beszélni erről. Kellő idő kell hozzá, hogy újra az az Abraham legyek, aki meg tud nyílni mások felé. Aki voltam Maisie halála előtt. Az a nap dobott rajtam egyet. De moccanok végül és megindulok, hogy az ajtó előtt állhassak meg végül. Hogy az öklömet kopogtatásra emeljem és némi hezitálást követően meg is lépjem mindezt. Kopogok, hosszan, erősen, hangosan. Hátha aludna...nekem akkor is látnom kell őt, beszélnem kell vele. Hallani akarom a hangját! Kerül amibe kerül!
- Bobby, csak egy huszast kérlek! Pénteken megadom. Akkor szerzek pénzt de addig ki kell fizetnem a főbérlőt. Kikapcsolja a villanyt. Ne légy szívtelen! Bobby volt a londínerek második műszakos főnöke, aki a maga harmincnégy évével meglehetősen úgy festett, mintha éppen csak elhagyta volna a kamaszkort és belépett volna a fiatal felnőttek világába. Legalábbis ezt próbálta az öltözékével hangsúlyozni, amit akkor viselt ha éppen nem volt rajta egyenruha.Korai kapuzárási pániknak mondtam volna, ha mellette nem tudtam volna róla, hogy a gondolkodása sokkal inkább vall egy hatvanéves, sokat látott fószer gondolkodására.Kitartóan rázta a fejét a kérlelésemre, pedig már egy órája igyekeztem meglágyítani a szívét, és őszintén szólva, talán az egyetlen olyan pasi volt, akitől kérni mertem, mert tudtam, hogy cserébe nem akar gerincre vágni.Fájt beismernem, hogy az életem az utóbbi hetekben erőteljesen rohant a végzete felé, leginkább az elkövetett, sorozatos hibák miatt. Lucas levette rólam a kezét. Szeretném azt mondani, hogy valahol talán fáj, és sértett vagyok, de az igazság az, hogy képtelen vagyok józanon látni a világot. Még mindig valami homályos, maszatos üvegen keresztül figyelem a saját életemet, és úgy érzem elvesztettem a kapcsolatot a lehetőségekkel, vagy úgy alapvetően a reménnyel. Nem feltétlenül azért, mert nincs már meg a csillagom, a fényem, aki mutatta az utat gyerekkorunktól kezdve. Nem okolhatom a sorsot azért, mert elvette és nem adott helyette legalább egy minimális önbecsülést, vagy egy csipetnyi optimizmust, esetleg azt, hogy többre becsüljem magam annál, hogy férfiak törlik belém nem csupán képletesen a cipőjüket, és újfent nem csak képletesen csap arcul általuk egy olyan világ, amelyet már régen magam mögött kellett volna hagyni. Helyette még mélyebbre süllyedek. Nem volt semmim. A lakásomat Lucas a továbbiakban nem fizette, ahogy az utolsó havi lakbérrel és rezsi számlákkal is adós maradt. A hűtöm napokon át üres volt, ahogy az életem, a lelkem és a kilátásaim is úgy alapvetően bármire. Hamarabb pusztulok azonban meg a fűtetlen lakásban, semhogy a szüleimnek elmondtam volna, hogy gyakorlatilag igazuk volt: nem vagyok jó semmire, még arra sem, hogy legalább önmagamat a felszínen tartsam. Maisie egyik nevetséges karikatúrája vagyok csupán, egy árnyék, aki lehet valóban jobb lett volna ha meg sem születik, ha már fiú nem lettem, ahogy várták.Össze kellett volna szednem magam. Kidobni az életemből mindent, amire nincs szükségem, felszegni az állam, és egyenesen elindulni előre, ha kell újra a semmiből felépíteni a világomat, de ha először nem voltam erre képes, amikor még nem voltam ennyire megtépázva lélekben, akkor azt hiszem, most, hogy atomjaira hullottam, még inkább nem voltam. A könnyebb utat választottam, ahogyan a gyáva emberek teszik. Hiszen én is ez vagyok. Ragaszkodom ehhez az élethez, ehhez az emberhez, aki a tükörből visszanéz rám, aki képes kifogástalan külsővel, szemkápráztató, hazug, de legalább csodás mosollyal belebámulni az emberek arcába és elhitetni velük, hogy mennyire egyszerű egy szép embernek boldognak és önfeledtnek lenni. Egy frászt! Volt azonban valaki, akit eleinte vártam. Hogy visszatér. Ahogy megígérte. Már nem a válaszok miatt. Nem a sértettségem miatt a múltért, vagy a nővérem haláláért, sokkal inkább azért, mert megéreztem, hogy egymásba tudnánk megkapaszkodni, ő meg én. Lehetnék mankó, ostoba botladozó féllábak, vagy mint azok a mókás, meleglevegős figurák a benzinkutaknák, akik ostobán ide-oda hajlonganak, és néha egymásnak csapódnak. Viccesek, talán szórakoztatóak is, mindaddig amíg van ami éltesse őket.Mi most csak összezuhanva fekszünk az élet érdes betonján. Nem mozdulunk. Ő sem mozdult. Nem keresett. Hiába próbáltam utolérni, érdeklődni róla, csak falakba ütköztem: senki nem tudta mi van vele, vagy éppen hol van.Végül csak keserűn elmosolyodtam egy délutánon, és elengedtem. Hazudott, ahogy általában a férfiak teszik az életemben. Tulajdonképpen nevetséges, de még haragudni sem lehetne rá, hiszen amivel tartozott nekem, a nővéremről, az utolsó estéről ott az autóban vele elmondott mindent. Megkaptam amit akartam, nem? Végsősoron igen. Nincs mit számonkérni, csak egy sietős, és valószínű a helyzetből adódó ígéretet, mely szerint még keresni fog. Lucas mellett voltam amikor magához tért Abe ütése után. Ott voltam, amikor kis híjján eltörte a felkötött, és rettenetesen lüktető kezemet. Féltem, hogy tán el is töri. De csak a szívem törte össze, meg az arcomat. Rajtam vezette le, amit Abe-en nem tudott. Mert gyáva volt, mert gyenge volt, vagy mert egyszerűen könnyebb volt rajtam, hiszen korábban is mindent megtehetett velem. Kisétált aztán a lakásból, az életemből és mindenféle módon megszakította velem a kapcsolatot. Magamra maradtam. Anyagilag és érzelmileg is. De én képtelen vagyok a magányra. Futó kapcsolatok, egyéjszakák, egydélutánok vagy éppen nevenincs emberek szivarfüstös, neonlámpás ígéretei, amelyeket a gyönyör végül elmosott, mintha soha nem lettek volna. Újra egyedül voltam. De nem kesereghettem az érzelmeim romjai felett.Nem volt opció. Pénz kellett, hát szereztem. Tisztességesnek nem nevezném, de jól fizet, már amikor van meló. Én pedig megyek utána, hogy legyen, mert megment, felszínen tart….bár tudnám mi végre?Csakhogy néha nem kapom meg időben a pénzt, még várni kell, még pár apróságot rendezni kell.Most pedig a főbérlőm a küszöbön toporog, ha nem fizetem ki a villanyt kikapcsolja, ha nem fizetek hétfőig lakbért, akkor ki kell költözni.Pénteken kapok pénzt, de addig is meg kell oldanom valahogy.Határidő van. Bobby végül beadta a derekát, és a korábban mástól lenyúlt ötvenes mellé, még megdobott egy huszassal. Ebből néhány dolgot rendezni tudok, és ha szerencsém van, akkor ma talán vacsorázom is. Estig dolgoztam a stúdióban, és még plusz munkát is bevállaltam, elvégre kell a pénz, nem válogathatok. Másokkal ellentétben az én gyomrom, és a szemeim elég sok dolgot elbírnak. Az agyam kikapcsolom, hiszen ezt másképp nem lehet csinálni. Még ha csak a látvány is, még ha csak visz magával a lendület, még ha ez csak meló is, nehéz nem belegondolni, hogy ha ezek a filmek piacra kerülnek, kinél fognak landolni, vajon milyen gondolatokat váltanak ki belőlük, és ehhez mennyiben járul majd hozzá az én hangom.Vannak dolgok, amelyeken jobb ha nem agyal sokáig az ember. Egyszerűbb. Épp csak hazaértem. A karjaimban két kisebb papírtáskával, amelyek nem ruhákat rejtettek….ó egek! idejét nem tudom mikor vásároltam magamnak utoljára új ruhát…. hanem ételt, meg egy üveg jégbort is, az olcsóbb fajtából.Nem ünneplek, inkább csak próbálom tompítani az agyamban kavargó milliónyi gondolatot, amelyektől képtelen vagyok szabadulni.Az utóbbi napokban spóroltam az áramon ahol lehetett, most azonban elsősorban azért van hangulatvilágítás, és csak a konyhában ég használható erejű fény, mert valóban úgy érzem valamennyire sikerült találnom egy apró ösvényt, amelyen át végre visszatalálhatok a magam rozoga, mégis valamerre tartó útjára.Nem tökéletes, de életben tart. Maisie azt mondta sosem szabad feladni, mert az embernek dolga van a világon….lehet nem tudjuk meg soha mi az, lehet egész életünkben ezt kutatjuk, de ha feladnánk, azzal csak beismernénk, hogy érdemtelenek voltunk azokra az évekre melyet ajándékul kaptunk.Mégis most én vagyok itt és nem ő! Ő élni akart, én vegetálok.Pedig szeretnék élni, úgy igazán! És tudok is.Csak most pokoli nehéz minden. A két papírtáska a pulton végzi, és lassan pakolni kezdek belőlük. A hűtőajtót kitárom és a fenekemmel tartom meg. Torkoskodom, ahogy felpattintom a mogyoróvajas üveget és a mutatóujjamal kotorok belőle, és lenyalogatom, egy apró darab ott marad az orcám jobb felén, de nem veszem észre.A nappaliból halkan duruzsol a zene, inkább csak a ritmusa az ami magával ragad, a melankólikus szaxofon, semmint pontosan tudnám ki az előadó, vagy mi a szám címe. Nem is lényeges.Éppen végzek a papírtáskákkal, és még néhány holmi a pulton hever, amikor a zene dallama közé valami más, oda nem illő ékelődik be. Disszonáns ritmus, amint az ajtómon határozottan, többször is dörömböl valaki. Összerezzenek, és a hang irányába fordulok, mintha a zárt ajtón keresztül is láthatnám ki lehet a túloldalon.Nem kopogtatás ez, inkább dörömbölés, igaz abból is az óvatosabb, bizonytalanabb fajtából.Lassan az ajtó irányába indulok, a kezemben még ott pihen két szem narancs, meg egy alma, és a kukucskálón kémlelek először ki. A félhomályban mintha ismerős arckontúr rajzolódna ki.Meg kellene már tisztítani ennek a lencséjét, de a takarítás nem az erősségem. Viszonylagos rend van most itthon, de nem állítanám, hogy nem lenne mit még igazítani.Lassan nyitom az ajtót, egyelőre még a beakasztott láncig feszítem csupán. A lakásom diszkréten arany fénye, a kellemes meleg, a lágy zene, és az előbbi automatikusan kifújt illatosító párája, amely friss magnólia illatát ontja szét az apró kis előszobán, kiszökik a kis résen. Én pedig elkerekedő szemekkel csak bámulok, mintha szellemet látnék. Végülis…. - Caleb?- suttogom, vagy félig hangosan ki is mondom,már nem tudom, csak olyan távoli módon idegen a saját hangom.Kaparja a torkom a frusztráló tény, hogy ott áll a lakásom ajtajában.Az almákat és a narancsokat az egyik kezembe halmozom, és megpróbálom megtartani, miközben a másik kézzel szerencsétlenkedve kipattintom a biztonsági zárat.Nem akarom tagadni, és nem akarom leplezni sem, hogy mindenkire számítottam volna, csak éppen rá nem.Önkéntelenül felszisszenek. Még élénken élnek bennem annak a napnak az emlékei, még élénken él bennem Lucas minden ütése. Utána hosszú ideig csupán napszemüvegben mutatkoztam. Nem faggattak, én pedig a vendégeknek szemműtétre hivatkoztam.Jó volt ez így. Jobb mint az igazságot beismerni még magamnak is. Kitárom az ajtót és egyetlen hang nélkül állok félre, csupán a fejemmel biccentve, hogy jöjjön be.Nem szólok hozzá, nem kérdezem mit akar, vagy, hogy miért jött.Szorít a mellkasom a látványára, és a gombóc, amely a torkomba nyomakodik végtelenül kínosan megremegtetné a hangom. Nem miatta, hanem mert annyira vártam és csalódtam. Benne. Talán magamban is, hogy naívan elhittem neki, hogy ha kiállt értem Lucassal szemben, akkor talán tényleg eljön majd. Aztán eszembe jut…..ahogy rám nézett akkor este. Maisie-t látta.Nekem pedig ez elég volt, mert egy időre törődést kaptam. De már nem elég. Már nem akarok csupán egy emlékkép lenni, aki eleven, akit bármikor elő lehet kapni, meg lehet látogatni, ha éppen úgy hozza a kedve, mert fel akarja idézni a halott nővérem emlékét. Hátat fordítok neki, és a vállam felett szólok vissza, miközben vissza indulok a konyha felé. - Zárd vissza magad után! Ismered a járást, a konyhában leszek. Volt már itt. Tudja merre van a konyha, ahogy azt is érezheti a hangomon, hogy csalódott vagyok. Mindkettőnkben.Az egészbe bele sem kellett volna kezdeni, és akkor most nem lenne ennyire kegyetlen, ilyen fájdalmas. De magamnak köszönhetem. Nem kellett volna akkor felhívni magamhoz. Főleg, hogy biztos lehettem Lucas érkezésében. Megkerülöm a pultot, és úgy állok meg, hogy ha követett, akkor most kettőnk között legyen a bútor. Nem akarom közelebb engedni. Nem tudom közelebb engedni.Mélyen szívom be a levegőt, majd lehunyt szemekkel engedem ki, végül ráemelem a tekintetem. - Vártalak.- jelentem ki egyszerűen.Nem vádolok, csak veszettül rossz.A kezemben lévő gyümölcsöket a pultra dobom. Némi ingerültség van a mozdulatban, melynek következtében az egyik alma és az egyik narancs elgurul.Halkan koppan a kövön.Széttárom a karjaimat és megvonom a vállaim, az ajkaim fáradtan biggyednek le, mielőtt keserű mosolyba kunkorodnának. - De én Cindy vagyok és nem Maisie….szóval ha azért jöttél mert itt….- elvonom róla a tekintetem és félrenézek egy kicsit. Időt hagyok neki, hogy közbevághasson. Akarom, hogy közbevágjon. De nem fog.Talán, nem tudom.Nem nézek vissza rá. Nem tudok. Nem merek.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
A vánszorgó csigalassúsággal eltelő idő nagyon nyomasztó ebben a pillanatban. Felgyorsítanám, hiszen jelenleg minden olyan hatalmas erővel van rajtam. A nyomás. A bűntudat. A fájdalom, a történtek és a megnem tett dolgok, a ki nem mondott szavak. A soha ki nem mondott szavak, hogy pontosabbak legyünk. A végtelen idő nem az enyém, mégis jelenleg magamnak akarom mindet. A végtelent. A mindent de azonnal. Nem így működik, mégis mikor az ajtó résnyire kinyílik és meghallom a nevemet, talán kisebb hegynyi súly omlik le a vállamról. Tudom hogy elkövettem pár hibát azzal, hogy idejöttem és azzal is, hogy leléptem, de hogy most azonnal helyre tudnám-e hozni? Kétlem. Még mindig szükségem van időre, holott tudom, ezt a végtelenségig nem lehet elodázni. Szükségem van rá, mint éltető napfényre. Kizártnak tartom, hogy ő mindezt tudná. Én sem tudtam elég sokáig, de most fel kell egyszer s mindenkorra vállalnom. Az sem biztos, hogy ez a nap lesz az a bizonyos nap, de eljöttem ahogy azt ígértem. A dolgok közbeszóltak, de hát ezt dobta a gép közben. Belépek, ahogy kitárja az ajtót, bár óvatos vagyok, nem akarok meglepetéseket. Köztük azt a fazont sem, bár akkor nem engedett volna be. Becsukom az ajtót, kis ideig a figyelmemet is annak szentelem. A kilincset fixírozom, a gondolataim kaparom össze, hogy némi értelmet verjek beléjük. Nem akarom lerohanni semmivel sem. Kattan a bizonyos zár is, nem akarok több meglepetést, a kisebb zárt is visszaakasztom. Tényleg nem akarok több másik fazont itt látni, hogy beverjem a képüket. Beszélnem kell Cindyvel. Lassan fordulok is az irányába, hogy végül utána lépkedjek. Csendesen és őt figyelve. Az arcát. A haját. A viseletét. A pult előtt pár lépésnyire állok meg. Testtartásom egyenes, nem fenyegető, nem vagyok most ugrásra készen sem, sokkal inkább egy a következő lépésen gondolkodó vagyok jelenleg. Mert így is van. Gondolkodok, hogy hogy vázoljam fel a helyzetet. Előtte. Miatta. Érte. Egyetlen szava villámként csapódik belém, hiszen várt rám. Várt. Hogy beszéljünk, hogy itt legyek, hogy talán vége legyen ennek az egésznek. Vége...hiszen még el sem kezdődött, mégis minek lenne vége? A gyümölcsök hangos koppanására a pulton nem reagálok, elgurulnak, szétgurulnak, a földre esnek. Nem nyúlok utánuk, nem kapok utánuk, hogy felkapjam őket a földről. Jó helyen vannak. Felőlem a kukába is eshetnek jelenleg. Nem érdekelnek. Az előttem lévő lány azonban annál inkább. Ahogy széttárja a karjait, ahogy megszólal, az ökleim automatikusan záródnak össze, ajkaim is présnyire szorulnak össze. Ő nem Maisie. Tudom jól és nem is ez miatt jöttem. Most nem. Ma biztos hogy nem. Most túl tisztán látok ahhoz, hogy magamhoz öleljem a múlt keserűségét. Fáj, persze hogy fáj. Minden egyes nap fáj annak az időnek az elmúló fogaskereke, de nem tudok tenni ellene. Nem akarok tenni ellene. Nem tud ezen segíteni senki. Csak saját magam tudnék tovább lépni. Nem ma lesz annak az ideje. Túl sok idő telt el ez miatt. Tovább kell lépni, csak egyetlen egy lépést előre és kettőt vissza...jah persze. - Nem Maisie emléke után futok Cindy. Hozzád jöttem. Már elindultam párszor, de fizikailag a mozgás szinte lakáson belülre kötött. - szólaltam meg, hangomat nem ütötte meg az ingerültség, sem könyörgő szint. Jelenleg túl éber voltam, túl fitt, túl józan. Talán ennek így is kellene maradnia. A pulthoz léptem most már teljesen, hogy tényleg ne csak lépések válasszanak el tőle, hanem csak ez az átkozott pult. Nem beszéltem arról, hogy a munkámat kicsit hanyagoltam, nem beszéltem a majdnem halálomról. Nem beszéltem Joe-ról, aki összekaparta a maradék józanságomat, hogy lelket öntsön belém, hogy pofán vágjon a szavaival. Hogy miatta élek még. Nem ide tartoztak. Ahogy az sem, hogy a fájdalom miatt majd megőrülök. Most már nem persze. De ezek felesleges körök lennének. - Jöttem. Itt vagyok. És nem tágítok! - felőlem hívhatja a zsarukat, akkor sem fog érdekelni. Bár miért is hívná? Várt rám. Ezzel mindent is elmondott. És ez kicsit könnyebbé teszi a dolgokat, meg ugye nehezebbé is, de azzal nem óhajtok foglalkozni. Ma nem. Most ebben a pillanatban nem! A problémák az ajtón kívül vannak, ha rajtam múlik akkor ott is maradnak. - Hogy vagy? - billentem oldalra a fejem, hiszen látni látok, de a többibe nincs belelátásom. Hogyan érzi magát, mi történt az elmúlt napokban, hetekben. Történt-e változás bármi másban? Még mindig egyedül van-e, vagy visszatér hozzá az a seggarc? Nem akarok mást pasast itt, jelenleg csak had legyen én az egyetlen. Csak most. Csak örökké. Nem csak a pillanatnak. Megakarom ezt a luxust engedni magamnak! Megtehetem!
Vágták már valaha a fejedhez, hogy nem csupán nem kellettél volna erre a világra, hanem csak egy be nem teljesült remény hozadéka a létezésed? Tizenhat voltam, amikor a tulajdon anyám a képembe tolta mindezt. Hajnalban jöttem haza valami buliról, újév első reggelén. A megbeszélt éjjel tíz helyett reggel hatra. Némi késés, de akkor azt gondoltam minek is rohannék haza, elvégre ha a karácsony már a kényszeres összezártságról szólt akkor legalább a szilveszterem legyen olyan amilyennek én szeretném. Szóval nem figyeltem sem az időt, sem azt, hogy mennyit iszom. Jóval a nagykorúság alatt, és elhiszem, hogy mindezzel nem csupán kiakasztottam, hanem meg is rémítettem a szüleimet. Lehet, hogy nem akartak, lehet, hogy egy ostoba csalódás voltam, de amíg be nem töltöm a nagykorúságot ők felelnek értem.Még mindig a gyászban gázoltak szügyig, és nem gondoltam, hogy túl sok figyelem fordulna rám. A masszív aceton és másnaposság, meg némi hányás, ami valakiről rajtam ragadt azonban elárulta, hogy nem éppen egy tizenéves óévbúcsúztató teazsúrról jövök haza, ahol a pizsipartin elszabadultak az indulatok, és befestettük egymás lábkörmeit a szivárvány minden színére. Anyám a konyhaasztalnál ült, előtte a kávéja gőzölgött, és Lucky Strike-ot pöfékelt, a hamus szerint legalább a doboz fele hiányzott, tehát eléggé ki lehetett. Apa a konyhapultot támasztotta, még hálótrikóban és joggingban, kitartóan és szigorúan meredve rám és minden mozdulatomra. “ Meg sem érdemled azt sem, hogy legalább fél percig aggódjunk érted!”
“ Ha huszonegy lennél a kulcsod már nem illett volna a zárba!”
“Ha tudtuk volna, hogy lány leszel meg sem fordul a fejünkben, hogy megtartsunk. Egy reménykeltő kilenc hónap összes csalódása benned öltött testet. Csak a remény miatt maradtál életben.”
Meg talán azért mert a konvenciók és a nyárspolgári szabályok nem engedték, hogy az erkölcs örök őrei, a jómódú Nortonék örökbe adják a gyereküket.A világ mindebből annyit látott, hogy anyám minden nyilvános szereplésen büszkén feszít mellettem, mögöttem, csak éppen a kezét felejtette el rám tenni. A vállamra, a hajamra simítva….úgy alapvetően kerülte a fizikai kontaktust. Tudod amikor éhes vagy, az pokoli vacak. Amikor üres a hűtőd,a kamrád, üres a számlád, és még egy nyamvadt dollár sem lapul sehol, vagy pár cent, mert éppen a sarkon leértékelték a megmaradt pékárut zárás előtt egy órával. Az éhség mardos, a gyomrodba karmol, és úgy érzed csengő hangja van a létezésnek, kitisztul a lét, minden olyan kristálytiszta és ragyogó lesz. Mint amikor tudod, hogy tök mindegy mi lesz holnap.Ha éhes vagy, akkor csak arra tudsz gondolni, hogy csillapítsd.És meg is teszed. Mert van mivel. A test éhségén segíteni tudsz, de a lélek éhségén nem. Csak mész előre, és mindenhol azt keresed kitől tudsz ellopni egy kevés figyelmet. Egy apró törődés, egy csipet ölelést, egy kortyra való csókot, egy pár órát az életéből amit rád fordít. De ez nem csillapítható. Minél több jut, és minél hazugabb annál inkább többre van szükséged.Olyan leszel mint a mesében a telhetetlen kisgömböc, aki lassan a fél világot felfalja, de még mindig nem elég neki, csak te a végén nem durransz szét, csak reménytelenül fújsz egyet, és még többet kebelezel be. Mindenkiből mindent. Sosem feltétlenül a pénz számított nekem a kapcsolataimban. Sosem feltétlenül csak az, hogy anyagilag támogattak. Nem elhanyagolható, de nem ez számított. Hanem mindig a figyelem. Ezek azonban szépen lassan eltűntek. Kikoptak az életemből, vagy mert én nem fordítottam több figyelmet rájuk, vagy nekik lett elegük belőlem, nem tudom. Egy idő után már nem számít a miért, csak az számít, hogy találjak valakit, aki betölti azt az űrt ami a lelkemben tátong, aki jóllakatja a szívem szeretettel. Hamis lenne és véges? Ó ugyan! Hát mi valódi és mi állandó ebben a rohadt életben? Még maga az élet sem az! Jó ideje csak magamért felelek. Én, a remény egyik megmaradt és talán mégsem olyan reménytelen hozadéka. Még tapogatózom, még hozom a magam ostoba és bizonytalan döntéseit, még tanulom hogyan próbáljak meg úgy élni, hogy nem másra vagyok utalva nem csupán anyagilag, hanem érzelmileg sem. Próbálkozom, de nehéz. Főleg este. A csend a legnehezebb és az, hogy újra értelmet találjak és célt magamnak. Merre tovább? Valóban egy szállodai recepción akarok dolgozni öt vagy tíz év múlva? Valóban egy szinkronstúdióban akarok lihegni és élvezetet imitálni olyanok dugása alá, akikről még csak azt sem tudom vajon hol kezdődnek és hol végződnek?Valóban ebben az apró lakásban akarok még lenni évek múlva is, miközben azon siránkozom, hogy Maisie mennyi mindenben jobb volt nálam?Nem, perszehogy nem. Csak éppen még nem találtam ki hogyan tovább.De jó úton haladok…..és most, amikor leginkább nem számítok rá felbukkan Ő! Abe,akiről lemondtam. Mintha szellemet látnék egy ideig, de nem a meglepettség, sokkal inkább a bizonytalanság az ami szótlanságba taszít. Hozzám jött vagy megint Maisie emléke hozta vissza? A számtalan képet még mindig nem vettem le a falakról és nem is fogom.De ettől én még én vagyok.Élek, és egyelőre így is terveztem maradni, még ha korábban, évekkel korábban voltak is suicid hajlamaim, mára elmúltak. Egy helyiségbe engedem magunkat, de a pultot megkerülve azért némi akadályt mégis képezek.Fogalmam sincs miért jött. Ha eddig nem tette meg, ha eddig nem volt fontos, hogy legalább a recepción üzenetet hagyjon vagy bármi….akkor most mégis mi hozta ide?Ott feszül közöttünk a bútordarab ahogy közelebb lép. A leguruló gyümölcsök puffanásával én sem törődöm. Egymást figyeljük, mint valami átkozott pisztolypárbajban, várva ki az aki először a fegyveréhez nyúl.Én vagyok végül aki megtöri a csendet. Nem panaszkodni akarok, de így sikerül. Nem tudom miért….meg úgy egyáltalán mi beszélni valónk lett volna még kettőnknek?Ha nem úgy zárul az utolsó találkozásunk ahogy, ha nem ígéri meg, hogy visszajön, akkor talán semmi. Így viszont…. Rándul a szemöldököm amikor azt mondja, hogy fizikai akadálya volt annak, hogy előbb jönni tudjon. Meg akarom kérdezni mi volt az, vagy legalább egy rohadt gúnyos megjegyzést tenni a tények ismerete nélkül de csak kíváncsian vonom még magasabbra a szemöldököm, megmozgatva párszor elkerekedő szemekkel, és kettő rövidet hümmentve, amolyan “hiszem is meg nem is jelleggel.” Mondjuk úgy, hogy hinni szeretném, csak még nem tudom. - Rendben. Ha egyszer is Maisie-nek mersz hívni fogod magad, kisétálsz az ajtómon és soha többé nem jössz vissza! A nővérem meghalt, miattad. Ezt tisztáztuk. Sosem bocsátom meg, de nem gyűlöllek.- halkan beszélek a pult túloldaláról, minden szavamnak külön nyomatékot adok.Nem gyűlölöm….azt azonban nem fejtem ki neki, hogy meglehetősen komplex és még a magam számára sem feltétlenül tisztázott érzelmeket hagyott maga után a távoztával, ami eleinte kiborított. Most, hogy látom, még inkább.Visszanyelem mindezt, nem ide tartozik. ….”nem tágítok….” szavainak visszhangja nyomán megfordulok és egy mély sóhajt követően veszek le a konyhaszekrényből két műanyag poharat.Csak a biztonság kedvéért. Nincs kedvem még egyszer üvegszilánkokat szedegetni a kezéből.A frissen vásárolt holmik közül egy doboz gyümölcslé kerül elő.Visszafordulok a pulthoz és kettőnk közé rakom a poharakat, majd letekerem a dobozról a tetejét és néha Abe-re pillantok. Némán, egyetlen hang nélkül töltöm ki az italokat a poharakba. - Gondolom megérted miért nem alkohollal kínállak. Egyrészt mert nem tartok itthon. Másrészt….- vontam meg lazán a vállam, és lebiggyedő ajkaim a nyilvánvaló tényre világítottak rá, hogy hallom a hangján a tiszta de fáradt csengést, amely azok sajátja, kik elég sokáig és sokszor merültek el az alkohol bódulatában. - Nézz rám, és mondd meg magad, hogy vagyok!- nyilván nem gondoltam, hogy tudja mi történt ezek alatt a hetek alatt. Nem volt rá szükség. - Egyébként még élek! Bár ha Lucason múlik akkor lehet már az sem. Ha nem kopogtat az ajtón Mrs Pingins a másodikról, nem hiszem, hogy megúszom azzal, hogy kis híjján szilánkosra töri a pofacsontom.Mármint amikor magához tért és téged nem talált itt.Viszont ennyivel be is érte. Itt hagyott tengernyi adóssággal és lefosztott étkészlettel.Túléltem. Még több embernek tartozom, és még nagyobb a bizonytalanság, de legalább elkezdtem a saját lábamra állni.Van másik melóm, ami azért kicsit jobban fizet, így lassan talán kilábalok az adósság spirálból. És persze kezdem tanulni magam.Már nem érem be olyanokkal mint amilyen Lucas volt.- keserű mosoly maszatolódik el a szám sarkában ahogy ránézek. Mint egy gyerek, olyan vagyok. Egy gyerek, aki megteszi az első önálló lépéseit. És ez igazából nem is áll messze a valóságtól. - És te….veled minden rendben?.....most már?- akadok meg néhányszor, őt figyelve, mert nem kerülte el a figyelmem, hogy valahogy más.Lassabb, csendesebb, egyszerűbb, letisztultabb.Valami történt, ez biztos, de nem akarok egyelőre direktben rákérdezni. Csak annyit akarok megtudni, amit ő jónak vél elmondani. - Ha gondolod leülhetünk a nappaliban. A foteleket Lucas elvitette az első nap amíg melóztam, de szereztem két remek óriási babzsákfotelt. Szerintem amúgy is jobban illik hozzám, mint az a két puccos darab.- fejemmel a nappali irányába biccentek, és őrzöm kettőnk között azt a nyamvadt pultot. Mégis mitől félek? Ő Abraham….ő Caleb….és visszajött. Az első pasi, aki betartotta az ígéretét. Még ha késve is.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Nem vagyok szent és valószínűleg soha az életben nem leszek az. Bánom? Nem. Nem én tehetek erről. A sors, az élet vagy tudja tököm micsoda volt az, ami rávett erre a sok szarságra. Nem mondtam le egyikről sem, csak tartok egy kis visszavonulót, amig rendezek magamban néhány érzést, amiket nem tudok már hová tenni. Sem eldobni nem tudom már, sem pedig zsebre tenni, csak léteznek és kiborítanak, mert ott csüngenek rajtam és zavaró kicsit. A problémák sokasodása kiült rajtam és nem tudtam kit terhelni velük. Tha többé ne keveredjek ki alóluk. Talán nem is akartam. Talán azt akartam hogy mindez teljesen magába temessen és soha ne tudjak kikeveredni alóluk. Helyes döntések és sorozatos hibák...már nem egyarányban voltak. A hibák sorozatából kezdett egyel több lenni, a döntésekből pedig kevesebb jutott osztályrészül. Megérdemlem a következményeket. Még akkor is ha Cindyben a mai napig Maisie vonásait keresgélem és még úgy nem is kell nagyon kutakodnom. Lerí róla egyenesen. De igaza van, ő nem a szeretett lány, nem kellene vonzódnom hozzá. Mégis minduntalan egyre szerelmesebb leszek ebbe a lányba. Mintha megtörténne ugyanaz a múltbéli dolog, mikor még takony tizenakárhány éves voltam. Mikor még Ő is életben volt. Hogy elkerülném-e? Elkellene, de nem tudom visszatartani magamat tőle. Tudom! Ő nem lesz sohasem Maisie, csak külsőleg, de a lelke, a szíve, a gondolatai és érzései...másé. Cindyé. Gyümölcslét kezd tölteni, a hang, ahogy a poharakba jut a nedü végig azt hallom a fülembe mászni, miközben a Norton leányt figyelem. A szemeit akarom nézni, beleakarok látni a lelkébe, tudni akarom mit akarok ÉN TŐLE! Hogy van? Mit érez? Mi történt? Mindent tudni akarok, de képtelen először bármit is mondani. Vagyis hát de. Végig hallgatom. Tekintetem nem siklik másfelé, végig őt figyelem, követem a mondandóját és képbe akarok kerülni végre vele kapcsolatban. Lucas megverte. Szikrákat szór ettől a szemem. Egy férfi, hogy mer kezet emelni egy lányra? Egy nőre? Egy nála jóval fiatalabb nőre, aki talán a leánya is lehetne?! Picsába már! Itt hagyta mindennel együtt. Az adósságok...mindent ezzel együtt. Új munka...már nem éri be az olyanokkal, mint amilyen Lucas is volt. Ez több mindenre fényt derít. Több férfival nyit testi kontaktust? Miért jó ez számára? Miért keresi a...ebben a szempontból olyan mint én. Képes vagyok bármilyen nővel lefeküdni, keresek bennük bármit, akármit, ami egy kicsit is hajaz arra, hogy boldogságba kergessenek. Hetek óta ő bolondít egyre jobban magába és még nem történt közöttünk semmilyen fizikai aktus. Egy pofon kivételével persze, de most nem erre gondolok. Nem akarom lerohanni, holott... mindegy is. Már kimondta. Egy pult állít meg, hogy közeledjek hozzá. Hogy elég-e? Igen. Kérdésére vállat vonok, a tenyeremen nem múlt el a golyó nyoma mely átlőtte az egészet. A dokiknak hála rendesen összehúzódott, de tökéletes nem lesz. Nem baj. Tökéletlennek ez jár. - Történtek dolgok, amik majdnem az életembe kerültek. Ha nem kapok időben segítséget, nem tudtam volna most sem eljönni. - szólalok meg halkan, nem nézek félre, nem bicsaklik meg a hangom semmiért sem. Már tudok úgy beszélni erről is, mintha semmi sem történt volna az elmúlt egy hónapban. Kellett egy kis idő, mire megemésztettem a dolgokat, hiszen az a seggarc képes lett volna megölni. Tulajdonképpen jót tett volna csak azzal, de eszembe jutott pár dolog, amik miatt még élni akartam. Tudatosítani akartam pár emberben, hogy...hogy szeretem őket, vagy valami hasonló szarság. Jó, persze. Ettől a kis bonyodalomtól nem lettem egyből jófiú, inkább egy kicsit vissza fogtam magam. Hogy meddig vagyok ezt képes csinálni, ezt a visszafogottságot, fogalmam sincs. Gondolom, amíg el nem pattan az agyam valami miatt. A tekintetem a nappali felé siklik, ahogy megemlíti a leülés szót. Babzsákfotelek... Lucas elvitte az itteni cuccost. Bassza meg. - Ez olyan csaj dolog, nem? - apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, ahogy visszanézek rá, majd magamhoz veszem a poharat. Megakarom csak nedvesíteni az ajkaimat, csak két kicsi korty. Maradok a víznél legközelebb, de ha egyszer megkínált csak nem utasítom vissza. Megindulok, hogy közelebbről megnézzem magamnak az említett foteleket. Nem akarom megbántani, nem akarok ártani neki. Látni akartam, tudni akartam, hogy jól van-e. Nincs jól. Ezt látom rajta. Hiszen csalódott bennem. Bántotta az a fasztarisznya... Körüljárom a babzsákfotelt és szó szerint beleesek, de megbánom egyből, hiszen nem kemény, hanem puhább fajta és a fájdalom miatt, ami még olykor jelen van az életembe, hát most újra előkerül. Mozdulok, hogy felkelljek onnan, szóval hamar felkecmergek és odébb lépek vigyorogva. - Meghagyom ezt az élvezetet neked. Majd esetleg máskor... - ha lesz másik alkalom, helyes pillanat mindezekre az apróságokra. De így lehetőségem van újra ráemelni a pillantásomat. - Szóval milyen is ez az új munka? Abba hagytad a recepcióskodást? - két kérdés egyszerre, közben a szemeim is végig rajta legeltetem, arca vonásait figyelem, a szemeit, melyek úgy hasonlítanak tudjukkire. De ha kimondom a nevét, le kell lépnem...nem Maisihez jöttem. Nem egy halott lány arcát akartam újra látni. Jelenleg egy élőét akarom magamba szippantani. - Cindy. Nézd. Én. - lassan, de mégis határozottan szólalok meg, de elakadok minduntalan. Akarom őt. Kifújom a levegőt, majd közelebb lépkedek, nem akarom, hogy egy pult feszüljön nekünk. Egyre közelebb kerülök hozzá, egyre rövidke lesz a távolság, amit én akarok betölteni. - Nem akartam, hogy ez így történjen. Nem akartam, hogy ártson neked. Nem akartam, hogy lerobbanj...én csak... egy dúvad vagyok, de képes vagyok mérlegelni. Visszajöttem, mert... - elakadok egy röpke pillanatra. A szemeit figyelem, majd levándorolnak az ajkaira. Visszapillantok a szemeibe. -...borzasztóan hiányoztál. - fejeztem be végül a mondatot és végre legördül rólam valami mázsás súly is. Nem tudom hogy mit szeretnék. Csak elakarom mondani neki, hogy szerelmes vagyok belé és lelépni, hogy ne okozzak több gondot és fejfájást? Vagy maradni és még több kínt okozni neki. Nem bántom, nem bántalmazok senkit. Ez másfajta kín. Érzelmi területen nem vagyok tökéletes.
Hamarabb kellett volna….hamarabb kellett volna összevakarnom az önbecsülésemet, hogy legalább minimálisan többre tartsam magam annál, minthogy folyamatosan figyelemért és minimális szeretetért kuncsorgok.Hamarabb kellett volna a sarkamra állnom, nagytakarítást tartani az életemben, és megválni attól, aki csupán kihasznál, de nem tesz hozzám semmi többet. Helyette csak engedtem az életembe a szarabbnál szarabb alakokat, akikkel néhány kellemesnek tűnő éjszakáért, pár retkes dollárért cserébe megadtam mindent amit csak vártak tőlem. Engedtem, hogy a lelkem darabokra szedjék, hogy azt tegyenek velem amit csak akarnak, megalázzanak, majd egész egyszerűen kisétáljanak. És ezt nem csupán a pénzért, nem csupán a törődésért, sokkal inkább azért, mert ilyenkor elhittem, hogy érek valamit. Az életem, a gyerekkorom abból állt, hogy a semmiből gyűjtögettem az önbizalmamat, és igyekeztem legalább minimálisan úgy tűnni, mint aki tökéletesen elhiszi magáról, hogy többre termett. Én nem Maisie vagyok, csak egy halovány árnyéka, aki mégis tőle kapta a legtöbbet.Én mégis eljutottam arra a pontra, hogy meg akarok szabadulni ettől az árnyéktól. Imádtam őt, de meghalt….el kellene már ennyi idő után fogadni, vagy legalább megtanulni együtt élni a gyásszal, de ez nekem valahogy nem megy. Azért nem megy, mert akkor az egyetlen olyan ember emlékét veszíteném el, akinek tényleg számítottam valamit. Akinek mindent számítottam…. De ideje a sarkamra állni,és nem csupán túlélni, hanem élni. Úgy igazán.Persze mindezt nehéz úgy, hogy anyagilag, erkölcsileg és a jövőre vonatkozó tervek tekintetében tökéletes üresség és tanácstalanság honol bennem. Merre tovább? Néha még magam sem látom a kiutat, talán csak annyiból javult a helyzet, hogy végre magamra is figyelni kezdtem. Hogy nekem mi a jó. Már nem érem be azzal, hogy valaki egyetlen éjszakára akarjon….már nem érem be azzal, hogy némi támogatásért cserébe akár pár órára is lemondok a szabad akaratomról, vagy éppen szótlanságra, tűrésre, és elviselésre kárhoztatom magam.Mindezért drága árat fizettem: nincs igazi családom, csupán emberek az életemben, akikhez vér szerint közöm van, de valójában azt sem bánnák, ha soha többé nem nyitnám rájuk az ajtót. Nincsenek valódi barátaim, akik nem csupán felszínesen ismernek, nem csupán azt látják meg, amit a külsőm üzen a számukra. Nincs igazából senki az életemben, akire felnézhetnék, aki igazán fontos lenne.Mintha újra indult volna életem számlálója, mintha újra nullát mutatna az idő és nekem innen kellene, lépéshátrányból újrakezdeni mindent.Nem is tudom miért szegem fel mégis a fejem és megyek ebbe bele? Miért kelek fel reggel újra és újra azzal az istenverte elhatározással, hogy ez a nap jobb lesz mint a többi? Miért hiszem, hogy változtathatok, ha eddig olyan nehezen tettem meg, vagy egyáltalán nem tettem? Valami vacak ócskás boltban vásároltam egy képet. Az előszobában függ: egy giccses rózsacsokor van rajta, talán a hetvenes években díszítette valakinek a nappaliját, és később egy raktárban porosodott….nem is tudom miért vettem meg. Talán mert olcsó volt, talán mert üres volt az a fal, ahol egy kép lógott és Lucas elvitte onnan.Talán mert a felirat volt rajta a lényeg, amelyet fekete tussal, régies, kicsit talán kódexek iniciálés kunkorijaira hasonlító írással vésték rá: “Az igazi optimista ember nem csupán tudja, hogy lesz holnap. Hanem azt is, hogy abban ő is benne lesz.” Mert végülis ez a lényeg, ez az amiért csináljuk ezt az életnek nevezett színjátékot. Hogy okot találjunk arra, hogy a holnapi napban mi is benne legyünk. Szépen lassan találtam újra magamra. Néhány napig, amíg a sebeimet nyalogattam, majdhogynem szó szerint, és még mindig sajgott minden porcikám, amely Lucas ütlegelését elszenvedte, egyre inkább éreztem, hogy nekem igenis menni fog. Nélküle is. Mindenki nélkül is. Elvégre megvan a magamhoz való eszem, megvan bennem az élethez szükséges erős és az évek alatt egyre erősebbé váló életösztön.Már csak el kell hinnem magamról, hogy képes vagyok rá.Megtettem. Felálltam. Onnan is, ahonnan két irányba ágazik el egy magamfajta lány útja: vagy a teljes megsemmisülés felé, amikor feladja mindenét, feladja utolsó morzsáját is még a saját önbecsülésének, és végleg elsüllyed….a másik út pedig nyílegyenesen halad előre és annak végén valóban értelme lesz annak a holnapnak, amelyben nem csupán benne vagyok, de helyem is van ott. Abraham…..Caleb….eleinte annyira reménykedtem benne, hogy felbukkan.Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Talán mert az utolsó és talán egyetlen ember volt, aki még adott nekem valamit a múltból. Egy szeletet, egy apró kis fénypászmát ott, ahol tökéletes sötétség honolt: aki által megélhettem, átélhettem és feldolgozhattam életem legnehezebb részét.Szerettem volna lezárni, szerettem volna ha általa könnyebben elengedem a nővéremet, de rá kellett jönnöm, hogy ő sosem fog bennem mást látni, csak annak a lánynak az emlékét, akit szeretett. Én pedig ezt nem akartam. Éppen csak meglelt önmagam hangosan és kitartóan tiltakozott ellene, ahogy tiltakozik most is, hogy itt van.Nem Maisie vagyok….nem Maisie vagyok….zakatolja az agyam kitartóan, hát miért nem veszed észre, hogy én Cindy vagyok, annak a nőnek a kishúga akit szerettél? Akinek a vonásai itt vannak bennem, de én más vagyok. Nem jobb, talán nem is rosszabb, csak egyszerűen más. Csak egyszerűen Cindy. Kutatom a vonásait, a néma ajkait, amelyek először arról érdeklődnek, hogy én hogy vagyok. Nem is tudom…erre röviden soha nem lehet felelni. Hogy jól vagyok? Jobban mint tegnap, ez tény. Jobban mint azelőtt, jobban mint akkor amikor magamra hagyott Lucas-al. Igaz én is így akartam volna. Nem szerettem volna, ha jobban belekeveredik. Nem az ő hibája. Na tessék, már megint az önvád, de ez valóban így van. Én akartam, hogy feljöjjön, én nem voltam képes bezárni a láncot, hogy Lucas ne tudjon ránk törni. Mindegy, már nem változtathatok rajta. Nem is akarok. Mert ez az egész ami akkor történt segített magamhoz térnem. Hosszú volt és fájdalmas, de itt vagyok. És jobban vagyok. Ő is jobban van? Felvonom a szemöldököm, pillantásomba riadt árnyék vetül, amikor arról beszél, hogy valami majdnem az életébe kerül. Ajkaim szóra nyílnak….száradt és cserpes, így megnyalom először, de vele együtt a szavakat, a kibukni készülő kíváncsi kérdést is visszanyalom. Majd később megkérdezem. Ha marad még. Ha lesz rá lehetőségem. Faggatnám és kérdezném, ahogy ő is tenné, de még nem merem. Még óvatos vagyok, hogy valóban hozzám jött, vagy a halott nővérem emléke hozta ide ismét. Nem is értem magam. Mi a fenéért akarom, hogy miattam legyen itt? Nem mindegy? Nem! Fontos akarok lenni én is. Saját jogon. Hellyel kínálom, végre talán erőt gyűjtök, hogy a közöttünk lévő pultot magam mögött hagyjam, és a közelébe merészkedjek.A babzsákok felé pillantok, és a mosolyára csak rándul a szám,megvonom a vállam kicsit gyerekesen, kicsit szégyellősen mert a beismerés elég….ciki… - Hát nem feltétlenül. Az ócskásnál ahol találtam voltak kiszuperált fotelek, de még azok is megfizethetetlenek voltak nekem, a székek pedig két dolcsival többe kerültek, és elég kényelmetlenek voltak.Ezeket meg szinte hozzám vágták. Igaz azzal kellett kezdeni, hogy tisztítóba adom, mert ázott macskahúgy szaguk volt, szóval vegytisztítással kezdtem.Ami miatt meg buktam azt a két dolcsit, de legalább tiszta és kényelmes.- magyarázom, miközben végignézem amint kényelmesen belehuppan, és már éppen szólnék, hogy talán óvatosabban kellene, mielőtt óriási szörny módjára bekebelezi őt ez a kissé mókás ülőalkalmatosság, de már késő. Beharapom az ajkaim és elmosolyodom, miközben aprót kuncogok is, ahogy éppen feltápászkodik a fotelből, lévén valóban nem az ő világa. - Már akinek persze. Igérem legközelebb mire jössz, lesz szék is….- csúszik ki a számon, és leolvad a mosolyom, és meg összeszorítom az ajkaim. Legközelebb? A saját, sietősen kimondott gondolataim elárulnak: még akarnám látni. Szeretném legalább magamnak megmagyarázni, hogy miért, de jelenleg bennem csupa káosz uralkodik. Most, hogy itt van, döbbenek rá, hogy hiányzott. Csak egyszerűen létezni mellette. Mert elhitette velem, ahogy akkor, hogy igenis én is számítok. Számíthatok. Hogy nem kell beérnem az olyanokkal mint Lucas. Nem is érem be többé. Közelebb lépek hozzá, ahogy ő is közelebb lép hozzám. - Nem, nem hagytam abba. Még melózom.Vadásztam is rád. Szinte minden nap….sokáig lejártam a parkolóházba, hátha tudnak rólad. Néztek is nagyot, mit keres ott a front desk recepciós!- nevetem el magam kicsit ostobát, kicsit talán szégyellve is a dolgot, hogy így próbáltam őt megtalálni. - Csak hát ugye azért olyan jól nem fizet a meló, hogy egyedül mindent fizetni tudjak. Már nem férfiak tartanak el többé. Lucas volt az utolsó, szóval kellett még egy kis kereset, hogy finanszírozni tudjam az életem. Vannak igényeim, még ha egy részét sajnos lejjebb is kellett adni. Most egy szinkronstúdióban dolgozom. Alkalmi jelleggel, de jól fizet.Szóval…- lépek még közelebb, ahogy ő is teszi. Már nincs közöttünk a pult, tulajdonképpen eddig sem volt valódi védelem az, én hittem benne csupán. - Hm?- egy apró reakció a nevem hallatán, és érzem, hogy most valami komolyabbról szeretne velem beszélni. Végig őt figyelem ahogy beszél, ahogy kifújja a levegőt, ahogy íriszei az enyémbe fúródnak, ahogy próbálja megtalálni a megfelelő szavakat. A fejem rázom, amikor dúvadnak nevezi magát, ajkaim némán, hangok nélkül formálnak tiltakozást….”nem…nem….nem” én nem látom őt annak. Hirtelen haragú, talán forró fejű is, és ezzel néha megrémít, de akkor és ott megértem a reakcióját.Darabjaira szedte az akkori világomat, amiért én mégis hálás vagyok neki. Mert nem jutottam volna el erre a pontra ahol most vagyok. Nincs semmim tulajdonképpen, mégis mindenem megvan amire csak szükségem van. Leginkább megtaláltam önmagam. Én vagyok aki az utolsó szavak visszhangjainak közepette közelebb lép hozzá. Kinyújtom a kezem és megérintem a kézfejét. Lepillantok a kezeinkre, és ha nem húzza el a sajátját, akkor az ujjaim belefűzöm az ujjaiba.Újabb lépés, szinte az arcomon csapódik a lélegzetvétele.Az arcát fürkészem, a vonásait. - Tudom. Mindent értek és tudok. De nem Lucas ütései fájtak a legjobban. Illetve hazudok, akkor, abban a pillanatban valóban volt egyfajta halálfélelem bennem.Utána fájt, hogy nem tudtam beszélni veled….hogy nem tudtam igazából megköszönni. Lehet, hogy nem így kellett volna, lehet ez az egész ebben a formában sokkal fájdalmasabb volt, de tudod….hálás vagyok neked. Mert ráébresztettél, hogy én többet érek. Többet annál, hogy férfiak egyéjszakás, pár éjszakás ribanca legyek.- nyelek egy nagyot, szusszanok, levegőt kortyolok. Tekintetem az íriszeiben cikázik, elmerülök a lélektükreinek fojtogató óceánjában.Ujjaim az ő ujjaival játszanak, lassan simítom rá egyenként. Zavarodott vagyok. - Hiányoztál nekem….és a legrosszabb, hogy megmagyarázni sem tudtam miért. Csak mert hálás voltam? Csak mert figyeltél rám….csak mert kiálltál értem úgy, ahogyan még soha senki?De azt hiszem tudtam, hogy ez igazából nem nekem szól, nem szólhat nekem. Az emlék hajtott…mégis ez akkor nem érdekelt. De most már érdekel. Nem akarom, hogy ezért legyél itt…és tudom, hogy nem ezért vagy.Látom a szemeidben.Csak….csak még azt nem tudtam megmagyarázni magamnak sem, hogy nekem miért hiányoztál. Miért aggódtam, mi van veled? Akarsz beszélni róla?- billen oldalra a fejem kíváncsian. Jó lenne, szeretném, de faggatni nem fogom. Csupán egy kérdés, hogy beszéljen ha szeretne. Itt vagyok és hallgatom. - Jó, hogy jöttél. Ugye nem sietsz? Szorítok rá az ujjaira, mintha ezzel itt tudnám tartani.Én. Cindy Norton. És nem a nővérem emléke.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Sosem érdekeltek a felesleges dolgok. Székek, asztalok, csupa giccs és macera. Elvagyok egy pulttal és kész is. Bár ha csak ágyam lenne sem zavarna az üresség. Cindy megelégszik ezzel a két puha női akármicsodával is, szóval ha neki tökéletes, nem fogom őket kidobatni. Az ő háza, az ő élete. Nekem is megfelelnek...nem mintha szándékomban állna ideköltözni hozzá. Jelenleg nem azért jöttem, hogy a szót fecséreljem magunkra, vagy bárkire. Látni akartam őt, ám ő csevegős hangulatban volt, akármennyire is haragudott éppen rám. Legközelebb lesz szék is, elmosolyodva hunyom le szemeimet, majd ráemelem a pillantásom. Legközelebb. Lehetséges ez? Folytatható mindez közöttünk? Chhh...folytatható? Idióta. Semmit sem kezdtünk el, ő nem Maisie. Cindyvel semmi sem történt, amit folytatni lehetne. Akarok? Folytatást? Minden vágyam lenne megfektetni őt, de félek csak azért tenném meg mindazt, mert nagyon hasonlít a hőn szeretett nőre. De nem...Cindy-t saját magáért szeretném magaménak tudni, azon túl is, hogy tudom...nem egy fickón ment már végig. De leszarom, ettől még önmaga maradt. Én elcsúsztam valahol és a mai napig nem leltem meg önmagam. Baj? Nem. Elég jól elboldogultam ettől még az életben. Fejfájást okoztam másnak de tökéletesen telibe szartam szinte mindent. Nem akarok változtatni, hiszen ezt az életmódot élem nagyon régóta. Cindy sem hagyta abba, keresett is. A többiek biztos meglepődtek, hogy pont engem keresnek...a bátyámon kívül. Valaki másnak is fontos lehetek? Figyelem ahogy tovább mesél, hogy kellett neki másik meló is, hiszen már nem férfiak tartják el. Kellett valami, amivel egyensúlyban tartja ezt az egészet. Ezzel kiegészíti a dolgait. Ugyanolyan mint én. A parkolóálás önmagában nem volt elég ahhoz, hogy fizessem az albérletet és eltartsam magam és mikor olyan állapotba kerülök, akkor szó szerint zabálásba kezdek. Meg a cigimániám... kellett valami plussz, hogy ne kelljen spórólnom, hogy mindent megadjak magamnak, mit úrigusztusom megkíván. Ezért kezdtem el az autóversenyzést és az autótolvajkodást. Jól átalakítva mások nagyon tudnak neki örülni és jól megfizetik. Így megtudok élni, főleg hogy a bátyáim sem fizetnek csak úgy ha eléjük kerülök. Francba velük is sokszor. Közel kerülünk egymáshoz, ahogy a másim szemeibe belemélyedünk és ő az, aki megragadja a kezem és az ujjait az enyémbe fűzi. Lepillantok kezeink egyesülésére, majd vissza a szemeibe. Egy dúvad vagyok, számára nem. Túl közel kerül és az én szívverésem is teljes töltésre kerül. Nem vagyok kisgyerek már, aki egy lány közelségétől elvörösödik. Állom a szemkontaktust és a szemeinek fogva tartását. Mozdulni akartam. Kivételesen nem haza. Szavait hallgatva elmosolyodtam. Megakarta köszönni nekem. Hálás volt ezért az egészért. Felnyitottam a szemeit. Elege volt... oldalra billentettem a fejem. - Számomra nem egy éjszakás gyorskaland lennél... - csúszott ki a számon szinte gondolkodás nélkül. Túl őszinte voltam mindig is, ezt utálják bennem nagyon sokan. Ám nem tudom az érzéseim most merre húznak igazából. Meneküljek el megint, sokadjára, mert nem tudok megmaradni vele egy légtérben az emlékeim miatt, vagy...pont ez miatt maradjak. Nem. Nem az emlékek miatt akarok maradni. Pont hogy nem. Érte maradnák. Nyelek egyet, majd megnedvesítem ajkam, újra lepillantok kezeinkre. Újra beszélni kezd, ám ezúttal nem nézek vissza rá. Hiányoztam számára. Csak nem tudja miért. Félt, hogy nem neki szólt mindez, csak egy emléknek. De nem. Nem egy emlék ez csupán, nem az emlékek tették ezt velem, nem az emlékek miatt ütöttem ki azt a szemetet. Cindyért volt minden. Akartam őt már az elejétől és most hogy itt van...tékozló fiúként ácsorgok csak. Legtöbb esetben, ha nem ilyen helyzetben volnánk, már sokadjára mennék végig rajta. De most nem tehetek ilyet. Azt fogja hinni akkor, hogy kihasználom én is. Nem akarok ártani. Neki nem. Annyi de annyi hibám van, hogy kár lenne erről beszélnem. Miatta vagyok itt. Beszélni akarok vele. De nem tudom honnan kezdjem. Talán az elejéről. Talán semmit sem kellene kinyögnöm. Talán... rászorít az ujjaimra, lepillantok rá, majd vissza merülök a szemeibe. Igazából... - Maradni akarok. - bökök ki végül ennyit, majd magam is kicsit erősebben szorítok rá kezére. Nem durván, csak érezhetően, hogy jelen vagyok, testileg és lelkileg mindenhogyan. Megemelem az összefont kezeinket, majd rántok rajta finoman, hogy még közelebb kerüljön hozzám. Elengedve az összefont ujjainkat ölelem át, nagyjából úgy mintha sosem lenne holnap, mintha soha többé nem láthatnám. Ölelem és közben a feje búbjára helyezem államat. A 170 cm-re fölé az én 175 cm-em tornyosul. A hajába szívok, figyelem a bútorokat, figyelem a falat, próbálom megzabolázni az érzéseimet, nehezen ment mindig is. - Sajnálom, hogy nem jöttem, tényleg. - eresztem el végül, lepillantok rá. - Nem akartam kiszúrni veled! Keresem a tekintetét, szinte vágyok arra, hogy bele nézhessek íriszeibe. Megbolondulnék ha nem láthatom őket. - Elakartam lopni egy kocsit... az életembe került majdnem. Egy hétig kórházban voltam, hogy összefoltozzanak rendesen... illegálisan is dolgozom a parkolósdi mellett. - felelem halkan, hogy tudja mi volt velem. Ő is elmondta az ő helyzetét, így nekem is ki kellett böknöm az őszíntét. - Ne ítélj el. Valamiből meg kell élni. - nevetem el magam keserűen és az autóversenyzést még el sem mondtam. Az is illegálisan megyeget... de legalább megélhetek ebben a városban. Ebben a világban. Túl sokat sem akarok amúgy elárulni neki, kicsit sokként érné a dolog...de fogalmam sincs miért akarok itt lenni. Nem az emlékeim vonzottak ide. Cindy. Ő maga. Bár lehet hogy csak...Maisie tért vissza és az eszemet vette ezzel. Mint a múltban.
Néha fel kellene tenni a kérdést magunknak: “Emlékszel még mi szerettél volna lenni, ha felnősz?” Mióta megtanultam beszélni, mióta csak képes voltam arra, hogy szavakkal adjam tudtára a világnak a gondolataimat, pontosan tudtam mi akarok lenni ha nagy leszek: Maisie. Olyan akartam lenni mint ő. Úgy akartam, hogy nézzenek rám a szüleink ahogyan rá néztek, azt akartam, hogy rám is olyan büszkék legyenek, hogy én is pontosan ugyanazt a figyelmet kapjam meg, amelyet ő kapott.Mindez annyira lekötötte a gondolataimat, hogy már semmi mást el sem tudtam képzelni. Végül ott maradtam egy álomtalan, sehova nem vezető élettel, amelyben nem volt többé a nővérem, akire hasonlítani akartam.Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mihez kezdhetnék az életemmel.Hogyan tovább utána? Olyan akartam lenni mint ő, de közben elfelejtettem Én lenni….én. Saját személyiséggel, saját tervekkel, saját elképzelésekkel. Csak folytak velem az évek, amelyben elhittem, hogy örökké tart majd, hiszen fiatal vagyok. De az életkor csupán egy állapot és nem mentség vagy éppen kifogás.Negyed század van mögöttem, de igazából még mindig valahol ott vagyok eltűnve az időben, ott egészen kicsi gyerekként, amikor rádöbbentem, hogy igazából nem is volt rám szükség. Mit tegyen az az ember, aki a saját szüleinek sem kell? Hát ellopja mások értékes idejét, a lelkének egy darabját, az olcsó hazugságokat is, amelyek jó esetben kitartanak egy pár éjszakára, vagy akár egyetlen egyre is. Ezekből aztán erőt merítek, mint valami istenverte szivola, aki a lélekcseppekből táplálkozik.A rá szánt csaló, és illúziókba vesző időből. Nem kellene meglepődnöm, hogy mindig elhagynak, hiszen még csak arról sincs fogalmam hogyan tegyek egy férfit a testem nélkül boldoggá.Még soha nem mondtam igazán őszintén senkinek, hogy szeretem. Hazudni már hazudtam a pillanat hevében, de legbelül jól tudtam, hogy a valóság egészen más. Könnyebb azonban egy illúzióba menekülni, semmint szembenézni azzal, hogy valójában üresen ásít az egész életem, amely mögöttem van, és a jövő sem fényesebb. Van valamiféle végzettségem, értek számtalan dologhoz, de vakon és bizonytalanul toporgom, nem találva azt az egyetlen célt, legyen az bármennyire jelentéktelennek tűnő vagy apró, amit meg lehetne ragadni.Amiért érdemes lenne küzdeni. Éppen ezért talán nem meglepő, hogy nem csupán a lelkem és a testem rabolják le arra érdemtelen férfiak, hanem a világom kevés holmiját is. Mert nem az enyémek. Mert zálogul kaptam azért, hogy nekik adom magam időről időre. Ha már nem kellek, mindent visszavesznek, ahogyan tette Lucas, ahogyan tették számtalan más férfiak előtte. De mindig talpra állok, mindig megtalálom a lehetőséget arra,hogy újra jobb legyen, és most először hosszú idő óta valóban a saját lábamon állok, még ha bizonytalanul inog is alattam a talaj, még ha kicsit remegnek is a térdeim, és még ha nem is vagyok feltétlenül biztos abban, hogy helyes irányba haladok. Vagy éppen nem éppen most készülök sokadszorra is elcseszni.Nem állítom, hogy jelenleg minden tökéletes, vagy egyáltalán több lehetőséget látok magam előtt mint korábban.Hogy optimistább lennék - pedig esküszöm nagyon igyekszem- de legalább megpróbálom, és nem a könnyebb utat választom és megpróbálok felszedni valakit, aki anyagilag tökéletes és kifogástalan háttér lesz a számomra.Már nem érzek feltétlenül késztetést arra, hogy csillapítsam a magányomat, hogy egy korty jó szóért hajlandó legyek sót nyalni, szomjúhozva arra is, hogy akár megvetőek legyenek velem. Nem hagyom, hogy megalázzanak, hogy megüssenek, hogy alávetett húsdarabként remegjek félelemtől lesütött szemekkel, azt remélve, hogy megkönyörül rajtam, és legalább hozzám ér….már nem akarok minden áron lenni valakivel. Azzal akarok majd lenni, aki megérdemel, akit megérdemlek. Aki nem használ vagy kihasznál. Aki az értéket látja bennem, és nem a felszínes ragyogást. Még mindig fájnak a csontjaim, amikor erről próbálok beszélni Abe-nek, és legbelül még mindig érzem vagy hallom a pofonok különös, a fülemben csengő visszhangját, mégis tudom. Az volt az utolsó csepp.Felkapom a fejem az ajkairól legördülő szavakra és egy másodpercig bennem rekednek azok a szavak, amelyeket még csak gondolatban próbáltam megfogalmazni. Jól értettem a mondatát?Valami kattan legbelül. Egy sosem tapasztalt, vagy éppen ezerszer is megrágott gondolatfoszlány, amelyet az emlékekből téptem ki. A nővérem és az ő emlékeiből.Maisie szerette.Én gyűlölni akarom, de képtelen vagyok rá. Csak figyelem, és tudom, hogy ami ott belül dagad, ami ott belül a torkomba nyomakodik, mint egy visszanyelni képtelen másnapos hányás, az nem a gyűlölet.Úgy akarom, hogy az legyen de nem az.Csak egy olyan mondat, ami szinte szinkronban összecseng az ő szavaival. - Nem is szeretnék neked egyéjszakás lenni…- többféle értelmet hordozhat magában ez a mondat, de azt hiszem a hangsúly, a szavak lágysága teszi azzá, aminek én is értettem: valamiféle burkolt, sötét vallomássá, amelyet nem is akartam érezni, kimondani pedig még inkább nem.Őszintének tűnt. Én is az voltam. Elvonja rólam a pillantását, szavaim után burokba zár bennünket a csend. Ujjaim finoman megmozgatom ujjai között, amikor hirtelen erősebbé válik a fogása, magához ránt.Összerezzenek. De nem a félelemtől. Nem attól a félelemtől, amelyet Lucas váltott volna ki belőlem, sokkal inkább attól, hogy nem is érzek késztetést arra, hogy akár egy másodpercig is tiltakozni akarjak az egész ellen. Az ösztöneim világossá és egyértelművé teszik, hogy blokkolják a szabad akaratom: nincs ellenemre a közelsége.Forró lehelete a fejtetőmön át lekúszik egészen a gerincemig. Lélegzete kissé zaklatott, ahogy az én szívverésem is. Magamba szívom a mellkasának illatát, ahogy a fejem kissé előre billentem, viszonozva az egészet.A kinti város benzingőze keveredik a cigaretta és némi parfüm illatával. Abraham illata, teljes valójában. Kissé elhúzom végül amikor elenged és felpillantok rá, amikor ő éppen rám néz.Rándul az ajkam egy keserédes mosolyba, amikor újra elnézést kér, mert nem jött. Tudom oka volt rá, de nem akarom faggatni.Én sem akarnám fordított esetben.Íriszeim ide-oda cikáznak arcának vonásain, amikor végre beszélni kezd.Kezeim a hátára simítom valahol a lapocka környékére, és úgy figyelem őt. Az ajkának mozgásán időzök el néha, majd az arccsonton, a szembogarainak pokoli örvényében állapodva meg. A fejem rázom, és hümmentek egy apró mosoly kíséretében, megvonva hetykén a jobb vállam. - Elitélni? Én lennék a legutolsó, akinek joga lehetne bárkit elítélni. Téged sem foglak. Ezért nem.- teszem még hozzá, és nyelek egy nagyot, őt figyelve, próbálva némán, beharapott ajkakkal a tudtára hozni, hogy azért képtelen vagyok tovább ápolni a gyűlöletet, mert megölte a nővéremet. Ez az igazság, bárhogy is szépítjük. Bár a valóság, a pontos igazság nem fog kiderülni. Hiszen fogalmam sincs ahogy neki sem, hogy pontosan mi játszódott le akkor, vagy másodpercekkel korábban Maisie fejében. Mit gondolt, mit érzett. Talán mondott valamit, amiért bocsánatot akart kérni. Hiszen képes volt rá….ha valaki, akkor ő nagyon is be tudta látni a tévedéseit. A valódi tévedéseit. Pont azért akarnám elítélni, mert elkötött egy kocsit? - Azért sem ítélnélek el ha bankot raboltál volna, vagy éppen kirabolsz valami gazdag házat, csak mert kellett a pénz….hogy mire az a te dolgod.- két kezem lassan simítom végig a hátán, vezetem fel a vállaira, majd húzom előre, hogy tenyereim megtámasszam a mellkasán, a szív magasságában.Jobb tenyeremmel érzem is ahogyan dobog. - Valamiből meg kell élni, pontosan úgy ahogyan mondod. Néha teszünk dolgokat, amelyek miatt nem biztos, hogy másnap is a tükörbe akarunk nézni. Legszívesebben össze is törnénk a tükröt is, csak ne lássuk azt aki visszanéz ránk.- mondom neki halkan, szinte idegen rekedtséggel a hangomban. A fejem félrebillen, és tengernyi bölcsességnek kellene most lenni a tekintetemben de semmi más nincs csak a figyelmem. Iránta. - Időnként….időnként….- keresem a szavakat, egymás után bukik ki ez az egy időhúzó szó. - Időnként még ma is így érzek, bár néha már egyre jobb képet mutat az a tükör. De még mindig nem az igazi. Talán soha nem is lesz az. De mit számít? Valakinek veszíteni is kell, ha már az élet egy átkozott játék, nem igaz?- horkanó nevetés egy másodpercre kaparja meg a torkom aztán el is csendesül.És így marad. Ez az állandó csend, melyet egymásba kapaszkodó lélegzetvételünk, és egybeolvadó, egymást figyelő íriszeink lágy játéka tesz teljessé. Veszélyes. Életveszélyes ez az egész. Cindy mit művelsz? Kiszáradt ajkaim szétnyílnak, meg kellene nyalnom őket, de nem merem. Lépni kellene. Csak egyet hátra…..csak még egyet, csak annyit, hogy ne az ő lélegzetét kortyoljam magamba, mint az utolsó szusszanást ezen a bolygón.Ereszd el, Cindy…..ereszd! De nem megy. Nem tudom eltolni magam, pedig az agyam vészesen dobol a koponyámon, őrült jeleket küldve arra, hogy megtegyem….hogy végre kihátráljak ebből a lehetetlen és szürreális közelségből. Gyűlöld! Nem tudom. Nem akarom. Nem megy.Megölte a nővéred! Baleset volt. Egy francokat!Kusza mondatok,és gondolatok cikáznak bennem. - Mit művelünk mi, Abraham?- súgom, ahogy a fejem előre billen, és szavaim párája az állkapcsán csapódik a közelségtől.Nem tudom várok e választ, vagy akarok e választ….vagy nagyon is akarok, mert talán kijózanítana. Vagy nagyon is magával rántana, egy olyan lehetetlen mélységbe, ahonnan nem lenne többé kiút. Talán nem is akarnék kiutat.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Egyéjszaka. Sok lóti futi érte. Csak a szexért. Csak azért hogy láthassam. Nem ezek lézengenek az agyam hátsó zugában. Szinte mániákusan magamnak akarom őt érezni, mint valami hódító, mint valami betegség... csak az enyém lehet. Senki más nem érintheti, senki más nem nézhet rá. Hah. Miféle földi gondolatok ezek? Mintha nem is az enyémek lennének, hiszen sosem ragaszkodtam ennyire senkihez sem a 34 évem alatt. Túlontúl beteges mindez. Hát ha még élvezném is a dolgot?! Fogalmam sincs mit érzek, de az biztos, hogy komolyan gondolom. Ahogy azt is, hogy menekülni akarok. El innen, messzire, a világ egy másik pontjára. Maisie. Cindy. A beteges gondolataim. Az irányukba. A létezésük engem döngöl a földbe, az érzéseim, a vágyaim, az összes létező maradék ép gondolatom rajtuk élősködik. Elítélni valakit? Elítélni engem, vagy a nővérét egy olyan hibáért, amit kitudja ki okozott. Azt én okoztam, de most ezen kattogni nem fogok, nem ezért jöttem. Ő megtehetné, hogy a hibáimért okoljon, hiszen abból akad több is, de nem akarja ezt tenni, ez pedig kicsit jobban esik, mint bármi más. Az érintései rettenetesen jól esnek, ahogyan a szavai is, hiszen igazak mindazok. A tükörbe nézés sokszor fájdalmas, főleg mikor csutt részegen dőlök be a lakás valamelyik pontjára és reggel fájdalom mellett ébredve állok meg előtte... egész kellemetlen. A saját példáját hozza fel, melyen elmosolyodok, hiszen az élet egy játék. Beza! Az élet egy kegyetlen játék...a saját valóságunkat játszuk és egyetlen életünk van, melyet vagy elhasználjuk egy pillanat alatt, vagy mérlegeljük a következő lépést. - Kaptam egy plusz életerőt...ha elpazarolom feleslegesen, akkor megkapnám odaát sok embertől a fejmosást. - nem, cseszettül nem hiszek sem istenben, sem a sátánban, nincs túlvilág sem, semmi nincs. Csupán az üres feketeség létezik, a nagy semmi, ami a csendbe torkolik. Én ebben hiszek és nem hallgatok amúgy sem senkire... amúgy is most nem ezen kellene agyalnom., Hiszen itt van életem nője...jahm, sokadik életem nője gondolat vigyáz itt van... és én erről kezdek fecserészni. Mikor az ajkai csak nyelvnyújtásnyira vannak, mikor a törékeny teste itt van egy arasznyira. Egyedül van. Az enyém lehetne. Ajkát nyalintja, lepillantok rá, a mozdulatra, de aztán érkezik a kérdése is, mellyel nem tudott kizökkenteni. - Cindy... - apró sóhaj, vágyakozással telítve. Mégis mit csinálunk? Mégis mit? Minek tűnik? Mit kellene? Elkellene mennem? Itt hagyni és többé vissza sem térni? Mégis milyen faszfej tenne ilyet? Én! De nem most! A másodpercek műve, hogy lejjebb hajoljak, hogy ajkaim az Ő ajkait kapják el és ízlelje meg. A tekintetem is lehunyom, bár mindez olyan fájdalmasnak tűnik, mintha tüskéket szúrkálnának belém. Arcát is elkapom két tenyeremmel, hogy felemeljem, hogy kényelmesebb legyen a csók, melyet erőszakosan követelek tőle. Szinte áhítattal bukok rá az ajkakra újra és újra, míg ő meg nem állít mindebben. Nem sajnálom a tetteimet, nem akarom sajnálni. Ha megteszem, akkor nem is akartam igazán! Pedig mocskos mód akarom őt felfalni minden téren!
Amióta csak belépett az ajtón, össze vagyok zavarodva. Vagy talán már korábban összezavart.A haragom, amelyet iránta tápláltam - kezdetben ismeretlenül is- úgy csendesedett mint a tavaszi eső a lassuló ütemmel kopogó aszfalton.Nem akartam megbocsátani neki azért amit tett, most meg már magamnak vagyok képtelen feloldozást adni azért, mert nem volt tartós ez a harag. Már nem volt mibe kapaszkodnom, már nem volt mivel csillapítanom azt a hiányt, azt a fajta űrt, amit a nővérem hagyott maga után. Valakinek pótolhatatlan lenni, valakinek egyetlen lenni, valakinek úgy megmaradni az emlékezetében, hogy képtelen legyen ne gondolni rám akkor is, ha éppen sóhajt egyet. Vagy dühösen szívja be a cigarettát, hogy a füstjében is engem lásson. Valakinek olyan fájdalmasan fontos lenni, amilyen fontos neki volt a nővérem.Maisie szerette.De nem akart számára pótolhatatlan lenni. Ő senki számára nem akart lenni.A szabadságát őrizte akkor is, amikor szívdobbanásának minden ütemével odáig volt valakiért.Láttam őt szerelmesnek, láttam őt kacérnak, láttam őt kedvetlennek, láttam haragosnak, láttam boldognak és láttam olyannak, aki menekül. Az állandóság elől. Neki nem kellett az amire én olyan nagyon vágytam.Amennyire hasonlítottunk egymásra, éppen annyira különbözőek voltunk. Bár én is ennyire tudtam volna független lenni.Bárcsak ne lett volna bennem ez a mindent elpusztító vágyakozás arra, hogy szeressenek. Akár hazugság árán is. Bármit megtettem érte és bármit feláldoztam….miközben szépen lassan valóban pótolhatatlanná váltam férfiak számára. A testem. A lelkemet minden alkalommal kizárták. Felesleges macera.Hát én sem nagyon tettem érte, hogy másképp legyen. Abraham hiánya olyan volt, mintha egy dohos pince mélyéről nem jönne más, csak a mindent beborító vészjósló és tapintható csend.Mellbe vágott a felismerés, hogy hallani akarok felőle. Csak tudni, hogy jól van. Tán nem is kellett volna beszélni, csak látni őt. Néha. Az is elég lett volna…..ó ugyan, kit is ámítok? Hiszen nem lett volna elég. A fájdalom olyasmi, amihez szépen lassan hozzászokik az ember. És minél többször volt benne része, annál hamarabb átjárja, és megszokottá válik.A hiánya pedig fájt, de megszoktam.Úgy hittem mi mindent megbeszéltünk már, amit kellett. Magyarázatot adott, és én látszólag elfogadtam. Lezárulhatna a múltam ezen része, elkezdhetném feldolgozni azt, amiben a szüleim soha nem segítettek. Inkább csak megnehezítették, ahogy teszik a mai napig. Tulajdonképpen el kell fogadnom, hogy Maisie halálával nem csupán őt veszítettem el, hanem egyszersmind a családomat is. Bár jobban belegondolva nekem olyan igazán soha nem volt. Tizenhat éves korom óta szinte a saját lábamon állok, ami azért is nevetséges, mert egy középosztálybeli családból származom. Mégis itt élek, ebben a lakásban, amelyet úgy tartottam fenn eddig, hogy férfiaknak adtam oda magam. Mondhatjuk, hogy nem sokban különbözöm azoktól a lányoktól, akik pénzért fekszenek le férfiakkal. Kurva lennék? Nem is állunk messze a valóságtól. Merész húzás volt mindennek hátat fordítani, és immáron önállósodni….merész és minden szempontból veszélyes.Két állásom van, de igazából még mindig csak vegetálok.De legalább elmondható, hogy immáron saját jogon és saját akaratból dönthetek arról kivel akarok lenni. Különös, de olyasmi kezdett bennem életre kelni, amelynek nemhogy létjogosultsága nem volt, hanem egészen egyszerűen abszurd. Abe jelenléte az otthonomban olyan, amelyre vágytam már jó ideje. Nekem elég volt, hogy látom, nem érdekelt miért nem jött. Most már nem. Eddig érdekelt, eddig jó lett volna tudni, de mindez hirtelen jelentőségét veszítette.Ahogy a szavak is. Olyan keveset beszélünk, inkább csak szusszanunk, lélegzünk, létezünk a másik közelében. Tudom, hogy mindaz amit most teszek, mindaz amely most bennem kavarog olyan lehetetlenül nevetséges, és azt is tudom, hogy nem engedhetném meg magamnak. Annyi év, annyi fájdalmas év….annyi reménytelen próbálkozás arra, hogy megtudjam mi történt azokban az utolsó órákban. És most hogy tudom mi változott? Mondanám, hogy semmi, de nagyon is változott. Olyasmi, aminek nem szabad lett volna megtörténnie. Sem most, sem később, sem soha. Csak hagyni kellene, hogy a testem eltávolodjon tőle. Hogy a józanság felülkerekedjen aon a bizonytalan érzéshalmazon, amely jelen pillanatban bennem kavarog, és amely arra késztet, hogy ne eresszem őt. Hagyni kellene, hogy átjárjon. Szabadon és gátlások nélkül. Elvégre jogom van ehhez. Jogomnak kell lenni, hiszen nem akartam, ez egész egyszerűen jött. “Vedd el amit az élet eléd dob, Cindy, mert ha nem teszed, nem lesz legközelebb, nem lesz majdmáskor, nem lesz talánmégis….az életben a dolgok így működnek. Ne agyalj, csak engedd!” Egykor a boldogságról beszélt a nővérem, azokról a lehetőségekről amelyek nem fognak hangosan dörömbölni az ajtón, csupán belesnek a repedések között, és nekem kell észrevennem. Mozdulatlan maradok, csak az ajkaimon kiszökő apró, remegő légvétel árulkodik arról, hogy bizonytalan vagyok. Nem miatta. Sokkal inkább a saját lelkiismeretem miatt.Még van egy kevés gátlás bennem. Kérdezek, bár tudom, hogy a válasz nem fog hozzám eljutni, akkor sem ha mondaná. Nem tudok tiltakozni. Nem azért mert nem megy, hanem mert nem is akarok. A bőröm marja a hangjának vágytól izzó karca. Forró zsarátnokként lassan pereg le némán formálódó ajkaimról az ő neve, feleletül, visszhangul. ~ Caleb…~ Nincs hangja, csak a leheletem csapódik neki az állának. Arcának közelsége lebénít.Nem szabad gondolkodni, nem szabad agyalni, nem szabad, hogy fájdalmat, bűnt érezzek….csak engedni. Mert nem lesz legközelebb. Nem lesz majdmáskor, talánmégis…..nem lesz és én bánni fogom ha csak egyetlen apró mozdulattal is tiltakozni akarnék. De nem akarok. A világ rámzúdul, mint egy heves, gátját átszakított folyó, amely képtelen arra, hogy önmagát uralja. Én sem vagyok többé ura önmagamnak. A csókja, az ahogyan szinte kifeszíti ajkaim közül a saját vágyam néma sikolyát, az utolsó morzsáját is elsepri bármilyen ellenállásnak. Szemeim lezárulva a külvilágot megszüntetik, és bár az első pillanatban megremegek, úgy feszülök és hajlok meg ívben amint magához von, mint szobrász keze alatt az engedelmes anyag.Két tenyere az arcomra feszül, még inkább mélyül a csókja, halk lágysággal nyögök fel ajkai között, és a kezeim, melyek eddig tehetetlenül mellettem lógtak megmozdítom, hogy a felső testénél átkarolva őt, még közelebb vonjam magam. Szinte megfulladok, szinte érzem, hogy elevenen felfalnak a vágyaink, melyek ebben a percben, ebben a kegyetlen forróságban olvadnak össze. Újabb akarattól és kéjtől terhes, torkomból feltörő nyögéssel, nyüszítéssel adom a tudtára, hogy az sem érdekel, ha belefulladunk itt és most ebbe. Újra és újra lecsap rám, néha csupán egy apró szünetet hagyva, és ha ő nem teszi, hát én vagyok aki mohón újra és újra követeli az ajkait. Kortyolom, mintha nem lenne holnap, és tulajdonképpen nincs is. Mindent egy lapra teszek fel, és kockáztatok. Ha csak ennyi volt, nekem már akkor is elég. Többet kaptam ezzel a csókkal most tőle, mint bármelyik férfitől az utóbbi időben, aki kifacsarta, majd maga mögött hagyta az együtt töltött órák élvezet lótuszillatától terhes mámorát. Kezem a felsője alá kalandozik, érezni akarom a bőrét. Ujjaim finoman, érzékien simítják végig. Mámorító, felszabadító az érzés. Mosolyogva nyitom ki egy másodpercre a szemeimet, mert látni akarom mit vált ki belőle az érintésem, amikor a feje mellett elpillantva a fal irányába hirtelen vízióként megjelenik előttem Maisie alakja. Ajkai lebiggyednek és a fejét lehajtja, majd onnan, laposan néz vissza kettősünkre. ~Szerettem őt, Cindy! Tudod, hogy szerettem. Elárulsz?~ Fejemben visszhangként kong a hangja. Riadtan és hevesen tolom el magamtól Abraham-et, a levegőt zihálva és kapkodva veszem. Arcom kipirult, a vágytól még mindig remeg az utolsó porcikám is. Disszonáns az érzés….akarom őt. Nem tudom mikor akartam ennyire valakit…és az sem érdekel ha utána eldob. Akarom. Nem holnap, nem majdmáskor….jár nekem….Maisie….könyörgöm, tudod, hogy ezt nem én irányítom. Nem tehetek róla….nem tehetek rólunk. Állok egy pár másodpercig, még mindig remegve és reszketve Abe-el szemben, majd lépek egyet előre, és hevesen, ahogyan ő az előbb az ajkaira tapasztom az ajkaimat. ~Szerettem őt, Cindy! Tudod….tudod….tudod…~ A szemeimet összeszorítom, és a csókom hevességével igyekszem kizárni a fejemben egyre hangosabb szavakat.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
+ 18
A mohóságom lesz egyszer a vesztem. Ebben biztos vagyok! A mohóságom hol elhomályosítja a gondolatokat, hol túlságosan is élessé, fényessé teszi őket. A sóvárgásom elvárja, hogy feltétel nélkül megadjam magam! De nem tehetem azonnal, mégis meghajlok a puszta tény előtt! Valóban akarom őt és nem csupán egyetlen egyszer! Ő Maisie kishúga. Chhh. Érdekes dolgok vannak... Maisie hat évvel volt idősebb tőlem, Cindy jóval fiatalabb nálam...azt hiszem...nincs még huszonhat éves... Kilenc évvel fiatalabb nálam! De nem ez fog akadályt képezni előttem. Nem szokott számítani a kor. Hiszen eddig nálam idősebb nőkkel feküdtem össze, leszartam, hogy házas, vagy mi van vele, akartam őket... de csak egy rohadt éjszakára... Nem tudok féket tenni magamra, de miért is akarnék?! A tetteim nem maradnak viszonzatlanul, érzem a kezét a magamra vándorolni. Viszont csókól ugyanolyan hévvel. Akarattal, vággyal, lélegzet visszafojtva. Érintése, puha bőre, tenyere a pólóm alatti testre csúszik, kellemes az érintés, még kellemesebb lenne ha máshol érintene. De ennél telhetetlenebb majd csak később leszek... többet és többet akarok, hajthatatlanul falom ajkát, majd míg ő alább hagy az ostromlással, eltol magától, leszarom a mozdulatot tulajdonképpen, addig kényeztetésem a nyakáig vándorol. Engem már kikészít ezen a téren, bódító a teste és az illata, hát még a vágy, ami erre kényszerít. Elhajolok a nyakától, hogy ránézek az arcára, a levegővétellel nem foglalkozom, jelenleg a vágy hajt, hogy magamévá tegyem minél előbb. Igen, még akkor is ha előttem más férfiaké volt...de nem úgy ahogy az enyém lesz. Telibe szarom mennyien mentek végig rajta, csak az számít hogy most én uralom őt, én magamnak akarom. Most! Ajkai újra felfalják enyéimet, a nyelvem a szájába furakszik, erőszakosan veszem el ami jár nekem, mélyre hatolok a szájában nyelvemmel. Kiesik az idő, a tér, az ajkaink léteznek és semmi más. Levegőt is elfelejtek venni. Hallom a vérem zuhogását, és érzem Cindyét is. A karjaim, tenyereim finom mozdulattal a vállához simulnak, a ruhájának pántjait fejtem le róla, közben ajkaim játéka nem áll meg egy pillanatra se. A melltartó anyaga feltárulkozik előttem, lefejtem róla azt is, lejjebb csúsztatom, mehet a másik után, az alatta lévők jobban érdekelnek mint az. A keblei feltárulnak végre. Ajkait eleresztem, masszírozni kezdem a domborulatokat, finom mozdulatokkal, majd mindkettő bimbóhoz közel hajolok egy egy nyalintásra, bekapásra. Közben mozdulok, elengedem a melleit a masszírozásából, felegyenesedem, majd hátrálásra kényszerítem, egészen a pultig, ahol aztán ha neki ütközött, magam is a közelébe lépek, hogy újra ajkait vegyem kezelésbe. Bal tenyerem a hozzá közelebb lévő mellét kezdi masszírozni, míg a szabad kezemmel a nadrágom övével kezdek foglalatoskodni, hogy lassan megszabaduljak tőle. Hogy merevedésem végre ne legyen kényelmetlen. Kéjtől sóvárgó pillantásom nem ereszti az övéit, a levegő köztünk mámoros. Hogy mondhatnám, hogy nem akarom, ha én is akarom? Hiszen hogyan lehetne neki ellenállni? Kívánom, hogy hozzám simuljon, hogy érinthessem. Szeretni akarom. Nem bírok uralkodni magamon, ajkaim füléhez kalandoznak, fülcimpájába kapok ajkaimmal finom mozdulattal. Jobb akarok lenni, mint bárki, akivel eddig dolga volt. Kurvára megrészegít! Alig bírok a bizsergéssel ami körül leng miatta. Mintha a percekkel korábbi feszültség mostanra semmis lenne. Már nyugodtan magaménak tudhatom, közeledhetek és léphetek felé, ha úgy kívánom. Azt akarom, hogy élvezze a velem töltött perceket. Cirógatom, kényeztetem a mellét. Némaságától felhevülten mozdulok közelebb és közelebb. Végig nyalom cserepesre száradt ajkaim, miközben perverz gondolataimon próbálok eluralkodni. Puha nyakára kalandoznak ajkaim, majd finoman szívni kezdem puha bőrét. Azt akarom, hogy belebolonduljon a vágyba. Hogy úgy kívánjon engem, ahogy még soha senkit.
Mindig pontosan tudtam, hogy mit nem lehet, hiszen ebben nőttem fel. A tiltások végeláthatatlan tengerében, amelyben meghatározták még azt is, hogyan öltözködhetem. Eleinte, gyerekként ez fel sem tűnt. Később már kifejezetten bántó volt.Éppen ezért az egyetlen fegyveremhez nyúltam: a dacoláshoz. Ha már úgyis gyűlölnek, nem mindegy mennyire? Egyetlen személy volt azonban akit sosem bántottam volna, akinek soha nem ártottam volna, akivel szemben sosem akartam dacolni. Akinek minden szavára úgy figyeltem, olyan végtelen áhítattal.Ő volt a nővérem. De már nem számít. Lehet soha nem számított? Nem voltak elvárásai velem szemben.Tőle mindig csak kaptam, anélkül, hogy a létezésemet is szégyellni kellett volna. Most mégis valami olyasmit teszek, amely miatt eleinte csak egyszerű bűntudatot érzek, egy csöppnyi bizonytalanságot, megfűszerezve a vágyaim irányíthatatlanságával. Hiszen éppen annak az embernek a közelében gyengülök el, aki megölte a nővéremet, annak az embernek az ajkait, a formált szavait figyelem, aki meglehet nem szándékosan, mégis tehet arról, hogy elvesztettem az egyetlen számomra fontos embert. Annak az embernek a párájában lélegzem, annak az embernek a testétől részegülök meg, akit eddig arctalanul tudtam gyűlölni.Tudom, hogy mit nem szabad, ahogy azt is tudom, hogy én mit akarok. Egész életemben a háttérben voltam, egész életemben csak megfelelni akartam, majd menekültem egy olyan közegből, amelynek nem feleltem meg. Igazából már azzal sem feleltem meg akivé megszülettem.Most önzőn és vadul akarok utat engedni a bennem feléledő vágyaknak, még akkor is ha ennyiről szól majd csak. Egy bevégezetlen bosszú, egy bevégezetlen gyászos vád utolsó pillanatairól. Miért? Miért így érzem ezt? Ilyen tehetetlenül gyengén és megmásíthatatlanul összeroskadva az egész gondolat alatt: szépen lassan fontossá vált nekem. Észrevétlen lopakodott a közelembe. Ő nem akarta.Én sem.Vannak dolgok, amelyek egyszerűen megtörténnek velünk. Nincsenek következezményei. Kiszakítanak egy darabot belőlünk, mintha az mindig is hozzájuk tartozott volna. Emberek, akik úgy válnak fontossá, hogy korábban is azok voltak, csak az érzések ellentétes pólusán tanyáztak. Nem tudok megszólalni, és nem feltétlen a közelségétől, sokkal inkább attól, hogy tudom, a szavak úgysem fejeznék ki mindazt ami heteken át tombolt bennem ott legbelül.Némán könyörögnék neki, hogy ne hagyjon többé magamra, hogy ezt nem teheti, hogy nem mehet el mint mindenki az életemből. Mert ha már egyszer belépett….ha már egyszer ilyen rohadtul fontossá vált, akkor igenis felelős értem. Ahogy én is felelős lettem érte. Egy régmúlt esemény romjain született érzésekből töltekezik most a fülledt vágy. Maisie árnyképe kúszik be zavarodott elmémbe, amelyet elhessegetni akarnék, de a hang egyre erősebben egyre feszesebben kopogtat legbelül, mire rájövök, hogy ez sokkal inkább Abe bőrének surranása, ahogy hozzámér. Elhalkul a vád, amelyet a nővérem emléke bennem táplált, és a helyét valami más veszi át. Összeszorított szemeimen át ezerszínben pompázó univerzumban születik meg Cindy, aki többé nem akar árnyék lenni. Többé nem akar lenni semmi más, csak a legfontosabb. Végre valakinek. Még ha csak egy pillanatra. Még ha nem is igazi….még ha vége is lesz….még ha hamis és talmi az egész…még ha csak azért érezzük mindezt, mert egész egyszerűen a génjeinkbe van kódolva hogy valamiért visszatalálnánk egymáshoz.Még ha csak a hiány is szülte….bármi okozta nekem akkor is kell. Érezni akarom milyen amikor feltételek nélkül adok, és feltételek nélkül veszek el. Veszett siedelemmel, és éhséggel vetem magam az ajkaira, húsba hatol a hús, a nyelv felfedezni vágyik az utolsó korty levegőt is benne. Milyen amikor belefulladunk abba, hogy képtelenek vagyunk akár egy másodpercre is legalább kicsit eltelni a másikkal. Túl sokat vártunk….olyan éveket, amelyekben félbetépve szálltunk az élet viharaiban. Kell lennie valakinek, én mindig is hittem aki nem fog semmiért elítélni. Akinek az érintése alatt nem reszketni fogok, hanem egész egyszerűen megsemmisülök.Az a vadság, ahogyan felém közeledik, hasonlóakat vált ki belőlem is. Az ő tüze szítja az enyémet, amelynek többé már képtelen vagyok parancsolni. De mégis ki a fene akar ilyenkor gondolkodni? Már nem szükséges. Már csak a nyers zsigeri vágyak irányítanak, és fejben kizárólag azt akarjuk, hogy mindent megadjunk és mindent megkapjunk ebben a gyönyörszomjas összefeszülésben. Mikor végül elhajol az arcomtól, távolabbról veszejtem el magam a ragyogó íriszeiben. A tükörképen ott van a pupillákban. Ajkaimon csókjának nedves nyomai, lenyalom egy pillanatra, hogy még többet ízleljek belőle. Kapkodom a levegőt, a mellkasom szabálytalanul emelkedik és süllyed, és ha nem tartana, akkor valószínű már a padlóra rántottam volna magammal.Mindegy, hogy hol, csak az a lényeg, hogy vele. Kipirult arcomon egy sietős, őszinte és követelőző mégis egy csipetnyi lágysággal fűszerezett félmosoly születik.A mosolyomba csókolja bele újra a mohó mámort.Keze a vállamra vándorol, reszketve sóhajtok, amikor lefejti rólam és valahol egy újabb és újabb ziháló sóhajtás közepette, amelyet az ajkai közé lehelek, a melltartótól is megszabadít. Csókjának zamatában, az érzés súlya alatt alsó ajkába harapok finoman, és nyelvemmel ajkaim között tartva a forró húst, végigsimítok, majd fogaim finoman elengedik.Kebleim úgy szabadulnak a világba, hogy a szoba egyébként kellemes melegsége hirtelen hűvös lesz….libabőrössé válok, amikor rájövök, hogy nem a kinti hőmérséklettől. Kezem megemelve a hajába simítok, majd egész egyszerűen rámarkolok, és magamra vonom, amikor a melleim kényeztetésébe kezd.Úgy érzem darabjaimra hullok.Már nem csak kapkodom a levegőt, hanem a hangszálaim is rezonálnak, és a hangok egymás után törnek elő belőlem. Még….még akarom! Testének súlypontja megváltozik, én pedig hátrálni kezdek, mert erre kényszerít. Apró lépések közé csempészek be leheletnyi csókokat, miközben éhes mohósággal vetem rá magam újra és újra. Valamit motyogok is, de őszintén szólva a szavak értelmetlenül gurulnak le a számról. Belül hallom csak. Talán követelem. Őt! Mindent belőle. Akarom, hogy maga alá feszítsen, és úgy olvadjon belém, ahogy a napon hagyott méz a hófehér porcelánba.Egy döccenéssel állok meg a pultnál, és egyik lábam ösztönösen felemelve karolom át vele a derekát. Egyik kezem a vállánál öleli át a másikkal segítek neki a nadrágnál. Zörren a csat, erőszakosan surran az anyag, aztán elhúzva a kezeimet a saját alsóneműmnél matatok, hogy könnyedén letolhassam magamról.Félútról a lábaimmal segítek rá, és végül kilépek belőle egymás után. Érezni akarom. A bőrét, a vágyát, őt magát. A forrósága teljesen megbolondít. - Ó egek!- sóhajtom, nyögöm, szinte magamtól tökéletesen idegen hangon csendesen sikoltom bele a világba, amikor megérzem a fülcimpámnál az ajkait.Reszketek a gondolatra is, hogy megadhatom magam neki. De még nem….nem akarok sietni. Vele nem. Ez nem csak szex. Nem úgy mint másokkal. Ez több. Több kell legyen. Úgy akarok emlékezni rá, hogy valóban több is volt. Félrebillentem a fejem, amikor megérzem, hogy nyelvének és ajkának útvonala a nyakam felé vándorol. Egyszerre érzem a forró, lüktető vágyát az ölemnél, miközben nekem feszül, én pedig megemelve a csípőmet feleletül hozzásimulok ebben az alig érintéssel tarkított táncban. A szája úgy tapad a bőrömre, hogy ki fogja szívni belőlem az életet, a létezésem, a gondolataim, az érzéseim, mindent amit jelen pillanatban ő tölt ki, vagy a neve, melyet legbelül újra és újra ismételek.Feszült türelmetlenséggel hámozom le róla az inget, majd a pólót kezdem feltűrni, és kényszerítem, hogy a kezét megemelve megszabaduljon tőle. Fájdalom, de amíg kibújik a ruhadarabból el kell válnia tőlem, ami számomra is kínzás, de ha utána nem tenné meg, én magam feszíteni ujjbegyeim a nyakára, és vonnám vissza, közelebb újfent. A bőre éppoly lázas és szinte parázslik a forróságtól mint az enyém. Egymásba szakadnak az éhes mozdulataink, az ahogy szinte részegen és öntudatlan faljuk fel egymást. Megemelem a kezét és a tenyerébe csókolok, hogy aztán egyenként tegyem ugyanezt az ujjaival. Az ajkam közé vezetem a mutatóujját, és amikor erősebben szív rá a bőrömre, én is ugyanezt teszem az ujjával.Finoman harapdálom végül, majd duruzsolni kezdek, kezem a hátára vezetve, belemélyesztve a finom ujjvégeket. Nem karmolok vagy marok, csak egész egyszerűen magaménak akarom az utolsó bőrsóhaját is. - Mikor….mi…kor…sz….szerettél…utol…utoljára? Mikor szerettek utoljára?Úgy igazán…Édes?- kérdezem búgó, fuldokló, majd megtalált hangon Nem akarom, hogy csak szex legyen. Szeretni akarom, úgy ahogy senki nem szerette előtte. Ahogy Maisie sem szerette…nem szerethette, mert ő sosem akart senkitől függni. Én akarok. Tőle akarok. Most. Később. Örökké. Vajon csak megőrültem, vagy tényleg így gondolom? Ködös gondolatok. Miatta. - Bármit megtennék neked.!Mindent megtennék neked!- zokogom szinte teljesen elborultan, mint amikor az ember érzi, hogy valami különleges történik. - Csak szeress! Tényleg szeress!- és ha kell hazudj! Ha kell most és mindörökké. Ujjaim ismét a hajába vezetem és rámarkolva irányítom, hogy merre jobb nekem, merre vannak rajtam azok a bizonyos érzékeny pontok. Bár jelen pillanatban mindenhol.Ó Abraham, kikészítesz!
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
+ 18 A legvadabb önzéssel birtoklom, amire csak képes vagyok, elemi ragaszkodással, ami soha nem hagyná, hogy egyáltalán csak megforduljon a fejemben, hogy valaha lemondok róla. Amennyire az enyém, annyira vagyok az övé, s vetkőztetem, hogy követelőzve csillapítsam vágyam, mégis mintha ő irányítana, mert érte mozdulok, mert Ő kell. Vigyorom futó kaland ajkaimon, felszakadó sóhajt formálnak, amint hajamba markol lágy, fojtott követeléssel, hogy izmaim feszülnek belé. Őrjítő vágyat gerjesztett bennem. Nem beszélve pillantásáról, s az érzésről, mikor megéreztem mellkasomhoz nyomódni kebleit. Nyalom, falom mindkét halmot, a tenyereim is mozognak rajta, gyűrőm óvatos mozdulatokkal. Egy dúvad vagyok, de vigyázok rá. Idegőrlő pillanatokat élek meg a közelségében. S bár az eszem úgy diktálta, hogy nem lehet, meg kellene tanulnom ellenállni ennek a nőnek, férfiasságom egész másként reagált, érezve a női test közelségét. Végül a pultnál az alsóink is eltűnnek, ő rám segít, én pedig tovább ingerlem a halmait, majd a nyakát ízlelem, míg eljutok a füleihez. Az a kéjes sóhaj csak megrészegít. Egy pillanat volt csupán míg a felsőtestem is feltárulkozik előtte, de az a másodpercnyi idő míg el kellett távolodnom tőle... aztán a szemeibe mélyedek kéjesen sóhajjal, míg az ajkai közé a tenyerem, majd az ujjaim hatolnak...oda más való butus! De benne voltam a játékban, finoman szívtam meg ujjait... - Cindy...- suttogtam alig hallhatóan, ahogy érzékeimet megsemmisítette ügyes trükkjeivel, s elmémet rózsaszín köddel borította el. Mélyen fúrtam pillantásom az íriszeibe. Eszemet vesztve, ölembe vontam testét, s szenvedéllyel csaptam le az ajkaira, hogy hosszan csókoljam. Már nem voltam ura a testemnek, mindenért Norton volt a felelős. Szavai, a hátamba simító karmok édes kínja megrészegít, s olyan elegyet alkot, mi százszorta ütősebb bármely pezsgőnél. Tarkómnál indul, gerincemen csorog végig, s beleborzongok a vágyba. Érintése újabb hullámként söpört végig testemen, fülembe súgott szavai még inkább hevítették testemet, s táplálták a bennem fortyogó vágy kemencéit. Már éreztem, nem bírom tovább, felrobbanok. Testem kívánta Cindyt, s magam sem tudtam már állni a pillantását anélkül, hogy ne érezzem a végtelen szomjúságot. Arcom már égett a forróságtól, ajkaim kiszáradtak, s pillantásom újra és újra vöröslő hússzirmai után kapott. Bizonytalan mozdulattal futottak tenyereim a csípőjére, s óvatos ujjmozzanatokkal cirógattam oldalán. Elvesztem. Újra a nyakára borultam, ajkaimmal majszoltam végig centiről centire, majd kulcscsontját is kezelésbe vettem, majd újra lejjebb és lejjebb haladtam. Nem felelek semmire. Ez mindent elárul a folytatásról. Hacsak a felhevült állapot miatt mondta, az se érdekel. Akkor is úgy könyvelem el magamban, hogy megkaphatom őt, bárhol, bármikor. Szeretem! Szeretni akarom. Nem bírok uralkodni magamon, ajkaim füléhez kalandoznak és belesúgok, hogy izgathassam. - Cin...Cindy... Csókjaimat buja érintések követték, miközben végig simítottam testén. Józanságomra sürgető kéjmámor borult. Úgy érintettem, mintha ez már olyan régen természetes lenne kettőnk között. Ölem öléhez illett, hasfalam hasfalának ért. Megfojtva a közénk ékelődött levegőt, belőlem kívánta elűzni az idegenséget. Tenyere nem hagyott ki egyetlen pontot sem testemen. Úgy birtokolt, mint más sosem. Bármennyire is próbáltam megerőszakolni testem vágyait, saját akaratomat, már képtelen voltam ellenállni Cindy Norton csáberejének, ki a lakásba lépésem óta azon dolgozott, hogy elvegye az eszemet. Simogatnak szavai és alig bírok a bizsergéssel, ami körül leng miatta. Sikerült ledöntenie védőbástyáimat, melyek úgy hullottak alá, mint ostromlott tornyok háború idején. Már füstjét sem lehetett érezni ellenállásomnak, mohón vetettem nyelvemet vad táncba, s a szenvedélyes csókok közt képes voltam megfeledkezni fájdalmaimról, melyek a pocsék éjszakából származtak. Mámoros fátyol lengte körbe elmémet, úgy rám ereszkedett, s fogva tartott, hogy képtelen lettem volna bármi másra is koncentrálni az ölembe kúszott nő sóhajain, s érintésén kívül. Bátortalan mozdulataim tovatűntek, vággyal martam formás hátsójába, hogy úgy húzzam dúvadként tomboló ölembe, s többé már ne eresszem el. A heves csókokat ajkain kapkodó mozdulatok követték, magamhoz húztam. - Meg...megőrülök... érted... - nyakára kalandozok és kiszívom a puha bőrt. Magamba szívom az illatát, majd elhomályosult tekintettel pillantok rá. Szerelmes vagyok. Őrülten. Akarom. Csak ráakarok összpontosítani és arra, hogy érezze, amit érzek. Hogy lássa rajtam, mennyire akarom őt, még ezentúl. Be akarom biztosítani, hogy nem csak a ma estére gondolok, hogy továbbra is akarom őt. Tarkójára tapasztom tenyerem és vonom-vonom közel magamhoz. Egy pillanatra sem akarom távol tudni. Ajkaim leérnek a nyakáról bimbójához és ajkaim közé véve szívom meg majd nyelvem egyre kisebb körökben halad rajtam majd rá harapva kicsit meghúzogatom majd cuppanva elengedve nyalok végig kemény bimbóján. Milyen szép is a női test. Elengedve teszem rá a kezemet és ujjaim kezdik ingerelni bimbóit miközben vissza hajolva csókokkal kezdem behinteni a testét tudva levő hova is haladok. Ízlelem mindenhol, érzem, ahogy veszi a levegőt, ahogy nyög nekem, ahogy élvezi a játékomat. Ahogy leérek széles vigyor csúszik az arcomra majd bal combjára simítok és megemelem lassan majd vádlijára csókolok. Lassú, lusta csókokkal, vagy nyalogatással a bőrén haladok befelé, pontosan pici kis gyengesége felé. Amint oda érnék át megyek a másik lábára és ott is megcsókolgatom kicsit a lábát, majd ahogy ismét oda érek szemérem dombjába nyomom az orrom és mélyen beszívom az illatát. Szaggatott légvételem, kéjes ködös pillantásom mindent elárulhat számára. Érzem, hogy milyen nedves. Hogy mennyire fel van már spanolva. Olyan forró és nedves. És mind ez itt tőlem. Viszont nem biztos hogy kényelmes lesz számára mindez, így visszaegyenesedem, a két karommal a kerek segge alá nyúlok, hogy emeljek rajta, hogy ajkaimmal újra ajkait faljam, hogy ne unja meg a tétlenséget. Elhúzom a pulttól, majd fordulok vele, hogy kényelmesebb fekhelyet biztosítsak számára. Olyannyira nem figyelek már semmire hogy néha neki megyek valaminek, hiszen csak Cindy Norton vibrál szemeim előtt. A farkam meredten ágaskodik, arra várva hogy végre a helyére illeszkedjen. De még nem, nem siettem el akármennyire is fáj mindez. Amint megtalálom a kényelmes fekvőfelületet, már teszem is le rá, újabb csókokkal halmozom el a bőrét lefelé, ám most kicsivel gyorsabban, mint előzőleg. Lassan leérve lábai közé széjjelebb nyitom azokat és kicsit nyalok végig hüvelyén majd jobban hozzá nyomva az arcomat nyelvem csiklóján kezd játszani, finom körkörös mozdulattal, bő nyállal és egyenlőre normális tempóban. Nem gyors de nem is lassú a nyelvem. Olyan ízlelgető vagyok. Hüvelyébe is bele csúsztatom és nyelvem kellő képen játszik vele, ahogy azt elvárhatja. Nedvessége és a nyálam szépen kavarodik rajta de ez a legjobb. Minél nedvesebb annál jobb...Egyre csak eszem őt, kicsit felgyorsul a nyelvem rajta. Hallani akarom ahogy felsír értem...Ahogy élvezi ezt, mert én nagyon élvezem.
A józanságot a valóság tüllfüggönye fedi el. Nem tudok és már nem is akarok azon gondolkodni, hogy vajon milyen határokat léptem át az elmúlt órában. Az idő elfoszlik a vágyak fullasztó sóhajai közepette és képtelen vagyok felmérni azt sem, hogy mikor kezdődött, ahogyan azt sem, hogy meddig fog tartani. Csak adok, hogy ezerszeresen vegyek el, nem csak azt amit adni képes, hanem azt is amire még csak gondol. Ki akarom tölteni minden rezdülését a szívdobbanásának, minden tovafutó idegroston ott rezegni bevégezetlen, kitörölhetetlen gondolatként.Önző akarok lenni.Nem érdekelnek a következmények, csak el akarom hinni, hogy ez most többről szól. Hogy több lehet. Minden csókba bevégezetlenül lehelem bele a vallomást, a szívszaggatóan véres szerelmet, amely gyászból, gyűlöletből és az áruló test összes rándulásából született.Minden részét a bőrének érinteni akarom, mindenhova pecsétjét akarom zárni annak amit felébresztett bennem, amely olyan hirtelen és majdhogynem a semmiből csapott le ránk. Semmiből? Ó nagy tévedés! Ott volt ez már korábban is. Az elhallgatott vádakban, a vitákban, a hangos csörtékben, a lassuló békülésben, abban ahogyan magamra hagyott és ahogy vissza sem nézett rám hetekig. Ilyen a szerelem? Nem ilyen, de nekem most erre van szükségem.Nem tudok normálisan élni, normálisan szeretni, normálisan létezni. Képtelen vagyok arra, hogy ne akarjam, hogy kihasználjanak, hogy megsemmisítsenek, miközben a mennyországot ostromolják a testembe merítkezve, rántva magukkal engem is. A ruhák elvesznek közöttünk, a padlón végzik és még csak figyelmet sem fordítunk többé rájuk.A testébe kapaszkodom, részegségbe taszít a közelsége, ahogyan szinte belerágja magát a testembe a nyers és mindent pusztítani és teremteni kész vágya. A testem cinkosa lesz az összes követelő csókjának, annak, ahogy ujjai virtuóz egykedvűséggel szakítják a felszínre a sikolyaimat. Nincs levegő, hát abból lélegzem, amit ajkaim közé feszít.Elszakadva, szaggatottan figyelem, íriszeimben csendesülő, majd új erőre kapó vihar születik meg, és mosolyom hullajtom verejtékemmel és ölem követelő nedves illatával elé.Rákulcsolom magam, közelebb vonom, noha ebben a helyzetben azt hiszem hosszú távon kényelmetlen lesz, mégsem vagyok képes én először reagálni. Ha itt esnék össze az sem számítana, nem érdekelne.Nem tud lassítani, és én is képtelen vagyok. Mintha erre az egészre túl régóta vágytunk volna, mintha nem most tudatosult volna bennünk, hogy akarjuk a másikat.Mintha nem lenne majd következő alkalom, mintha ennyi lenne az egész, ez az idő, amelyben a mélybe taszítjuk és elpusztítjuk egymást, és nem érdekelnek a következmények. Csókja üdvözült ígéret. Teste reszkető hús amely felfalni kész az enyémet, hogy általa több legyen. Nekifeszítem magam, újra és újra, keresem a ritmust, a kettőnk táncának veszett esszenciáját ebben az izgalomban, és tudom, hogy amikor rámfeszül majd, akár egy ölni kész fegyver, nem számít, hogy megsemmisít vagy az égbe emel, vele és bele akarok dögleni. Nem tudok, tán nem is akarok gyengéd lenni. Nem erre van most szükségünk, mégis valahogy ott hagyom ujjvégeim lenyomatát a bőrén, mégis az egész vadító mámorba belecsempészek valamit, amivel bizonyítani akarom, hogy erre is képes vagyok. Én többet akartam mindig mint azt, hogy használjanak, mégis neki ezt is hagyom. De érzem abból ahogy közel von magához, ahogy buja és gyönyörittas csókjai billogozzák a bőröm, hogy ez sokkal több mint szex. Ez messzebb visz. Ennek következményei lesznek. Bár nem tudom, hogy fel vagyunk e rá készülve.Én biztosan nem. Most azonban köd borítja az elmém, és a saját vérem dübörgése szinte megsüketít, ahogy a fülemben dobol. A hangja rekedten szakítja bele magát a bőrömbe. Duruzsolok én is neki. Mocskos kis követeléseket, mindent ami éppen eszembe jut, ígéretet arra, hogy mi mindent fogok neki megadni, hogyan fogom szeretni, hogyan veszem birtokba nem csupán a bilincsként ráfonódó lábaim tűzforró közével, hanem ajkaim húsos katlanjával, vagy ujjaim perverz virtuozitásával….bármit megadnék neki ebben a pillanatban, és mindent megtennék, hogy éppen annyira elvegyem az eszét, ahogyan ő teszi velem. Az őrület határán táncolunk mindketten, és azt hiszem erre szokták mondani, hogy ebbe lángoló gyönyörbe nem belehal az ember, hanem főnixként születik újjá.Nincs attól magasztosabb, amikor a mámor utolsó másodperceiben kinyílik az univerzum, és egy tekintetben ott táncol a jövő egyetlen másodpercének ígérete. Nem lényeg mennyire valóságos, annak fogjuk hinni. Beleszeretek. Fél percre, öt percre, egy órára, egy örökkévalóra. Abraham a végzetem és tudom, hogy ez nem csupán azért van így mert a testünk tökéletesen összeillik ebben a pillanatban is, hanem mert egész egyszerűen a sors pofátlanul mocskos fintorral csapta az arcunkba a nyilvánvalót: akarhatsz szabadulni tőle, csak éppen rohadtul fájdalmas lesz nélküle. Mozdulunk, már nem a pultot érinti a hátam, hanem megemel és haladni kezd velem a nappaliba.Zörren egy váza, felborul egy apró szék, a szőnyeg surran, a függöny lebben, amint a szél belekap, és a város egyetlen morajló zsivaját elnyomja a kettőnk sóhaja. Keze a fenekem alatt, szabad helyet keresve tesz le, éppen a babzsákra. Belesüllyedünk az öblös anyagba, és az utolsó mozdulatommal még jobban magamra húzom, jelezve ez a legnagyobb távolság, amit jelenleg elbírok nélküle.Miközben lefelé halad forró láztól és izgalomtól reszkető szirmaim felé, még a kezemmel rásegítek a fejének mozdulására, és belekapaszkodom. Ujjaim rászorítanak, amikor nyelvének játékát megérzem odalenn. A csípőm megemelkedik, és egy veszett, hangos hörgő sikoltással adom a tudtára, egyben vezetem is le, hogy a józanságom és teljes tisztánlátásom utolsó kapcsolata veszett el a realitással. Bármi is történik innentől az róla szól….még az időnek is Abraham a mértékenysége.Minden pillanat, amelyet ő tölt ki számomra. - Még….még….méééhééégggg! Ne….ne…ne…abba ne hagyd!- a csípőm emelkedik és süllyed, keresem vele a közös ritmust, amely a legtökéletesebb tempó, a harmónia, és egyben az őrület titkos keveréke.Ahogy megemelkedem, majd lesüllyedek, minden mozdulattal egyre erősebben és egyre követelőzőbben feszítem neki magam, belesüllyesztve a nedvességtől kínkeserves vágyaimat az szájának játékába. Ujjaimmal markolom a babzsák fotel anyagát magam mellett, kifehérednek, és szinte érzem, hogy az egész világot képes lennék összeroppantani attól az erőtől, amelyet tőle kapok. Lábaim megemelem és átfogom vele a hátát, szinte rároppantom magam.Egyre embertelenebb a tempó, szinte érzem, hogy a következő másodpercekben vagy átbillenek, vagy lassít, de eljön az a pont, ahol már nem tudok majd megállni, és nem is akarok.Jobb kezem a fejére vezetem és egész egyszerűen egy határozottabb mozdulattal magamra nyomom, hogy szinte alig kapjon levegőt. Nem szándékos. Ezzel egy időben pedig hirtelen mozdulattal emelem meg a csípőm, szinte az égig tudnék ugrani.Egy mozdulattal rúgom magam hátrébb és szinte eszem vesztve, levegőt sem tudom hogyan kell venni remegve zuhanok vissza….Ahogy hátracsusszanok, a fejem majdnem a padlóba verem. Az alkaromon támaszkodom meg, ami jelenleg olyan akár a folyékony zselé.Képtelen vagyok tartani magam. - Eressz!- sziszegem kicsit talán érthetetlenül, és talán nem is érti először mire gondolok. Kell legalább egy másodperc, hogy pozíciót váltsak, és most én legyek az, aki követel, és meghatároz. Aki irányít. Úgy, ahogyan soha nem irányíthatott….mert sosem tehettem amit akarok. Most akarok. Neki. Neki mindent megadni. Ölemmel az ölére csusszanok. Meredő férfiassága szinte másodpercek alatt fogad be, és amikor ráülök, és rácsusszanok, fejem hátravetve egy apró sikkantással, morranással jelzem mennyire odáig vagyok az érzésért.Tenyeremmel a mellkasán támaszkodom meg, a fejem előre billen, kinyíló szemeimben immáron nem csupán a kéjes mámor, a vágy vibrál, hanem a nyers és mindent átható ösztön.Óvatosan emelkedem meg, ott tartom magam pár másodpercig, miközben félig kicsusszan belőlem, hogy aztán egy határozott és hirtelen mozdulattal visszaüljek rá, és hagyjam, hogy megint elmerüljön a forróságomban. Édes és lassú kínzás ez, én pedig folyamatosan csinálom, újra és újra….Ajkaim beharapva, lusta mosollyal figyelem őt, amikor megemelkedem, és ott maradok, hogy aztán elnevessem magam és ráfeszüljek, tökéletesen és egyre jobban hagyva, hogy mélyre hatoljon belém. Végül a tempó egyre sürgetőbb lesz, ahogy mámoros táncot járok felette, a csípőm mozgatva, immáron űzve mindkettőnket a beteljesülés első hulláma felé.Kezét megfogom, és a kebleimre vezetem, majd a kézfejére simítom a sajátomat, és fogom meg magamnak vele együtt én is. Belepusztulok….darabjaimra szed ez a pasas….élvezni akarom minden másodpercét ennek az egésznek. Ő pedig megadja. Mindent megad nekem, amit azelőtt még soha senki.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
+ 18
Elképzelése sincs arról, hogy ezzel mennyire felkorbácsolja bennem a tüzet, hogy mekkora lángot lobbant az egész testemben. Nem tiltakozott. Jó volt. Nagyon is jó. Nyelvem játéka benne nem csak neki élvezet, hanem számomra is. Végül helycserére kárhoztat, a hátam a zsák anyagának nyomódik, végül fölém magasodik és rám ül. Ezüst tálcán kínálja fel magát válaszában. Nem bírom sokáig a fölém ágaskodó vágyat. Képtelen volnék tovább uralni a helyzetet. A szexet nem tekintettem többnek annál, mint ami volt: szex. Nem kellett szeretnem valakit ahhoz, hogy kielégítsem őt az ágyban, éppen ezért egyaránt feküdtem le fiatalokkal és idősekkel. Ameddig kellő mennyiségű örömet tudtak nekem nyújtani, magasról tettem a korukra. Norton mégis más érzést töltött el bennem. Őt nem felhasználni akartam. Nem felpróbálni. Ő nem egy trófea volt nekem. Annál sokkal többet jelentett. Nem finomkodok, ez a pillanat nem a gyengédségről szól, most zihálunk és mohón fedezem fel a felkínált testet. Csak élvezem a hosszan tartó pillanatokat. Rekedten felnyögök, mikor újra és újra magába enged. Én vele nem dugok. Én most életemben először szeretkezem valakivel. Eddig halvány lila elképelésem sem volt arról, hogy ez mit jelent. Most azonban már minden kristály tiszta. Látom a különbséget. Az eddigiekkel ellentétben - most először - akarom, hogy élvezze. Akarom, hogy jó legyen. Akarom, hogy úgy legyen, ahogy akarja. Csókolni akarom és simogatni. Markolászni, ahogy a kezem a melléhez húzza. Ki is használom, ám ezzel az eszemet vesztem. Érinteni. Szükségét érzem, hogy vadul harapdáljam, hogy kifejezzem, mennyire felrobbanok, ha nem kapom meg. Nem tudnék leállni, ha akarnék sem. Markolászom mellét, mélyen magamba szívom az illatát, majd egy jól irányzott mozdulattal erőteljesebbet lökök csípőmmel, együtt mozgok az ő mozgásával. Ujjbegyeimmel végig szántom hamvas bőrét, magamhoz vonva még közelebb végül. Mellkasomhoz húzom a testét, újabb csókokkal halmozom el, miközben a tenyerem a hátsóját is elkezdi masszírozni, majd csipőjét ragadom meg és segítek a mozgáson. Nem érdekel, hogy mennyire kényelmetlen fekhelyet találtam, most az élvezet az ami igazán foglalkoztat. Nem fogom vissza magam, azonnal erőteljesebben dugni kezdem. Nyögök és egyben sóhajtozom. Ahogy végig nézek rajta, miközben tekintetével ugyanezt teszi, lángra lobbanok. Égek. Tüzelek a vágytól, hogy most végre megkaphatom őt. Több hónap után, több száz óra sóvárgás után végre előttem van vágyam tárgya én pedig kedvemre rendelkezhetek vele. Nem sokáig hordom az eszem még fent, kezd rajtam eluralkodni. Tompán hallok, sőt ami azt illeti már nem is hallok semmit a zihálásunkon kívűl. Hagyom összeforrni a nyögéseket. Nem akarom megmondani, hogy melyik kitől jön. Érzem, ahogy körbe ölel, érzem, hogy mennyire forró. A magaménak akarom, nem állhatok le. Akkor sem, ha kéri...Kósza vigyorra görbül ajkaim íve. Magára vonja figyelmem és rezzenéstelen arccal gyorsítok a tempón. Eltorzult kiáltások járják körbe tüdőm, keveredve az ő forró lélegzetével, majd engedve a bizsergő ágyékomnak, ajkai után kapok újabb heves csókra, kicsit elodázva ezzel a robbanást, végül nyakára kalandozok, hogy felfedezhessék, hogy birtokba vehessék ajkaim újra, miközben szabad kezemmel a hátához kapok, másikkal a csipőjéhez hogy még közelebb érezhessem, a hátáról lesiklik a tenyerem a csipőhöz, erőteljesen mozgok benne. - Ci... - lihegtem az utolsó lökéseknél, nyelvem a nyakán lévő illatos bőrt kényeztette, miközben tenyereimmel végig simítottam a formás hátsó felén, erőteljesen húztam magamra tövig újra és újra. Végül mélyről tört fel belőlem a vágy beteljesedte, s elfúlt nyögéssel robbantam ölébe ám mozogtam tovább benne. Felszabadultan élvezek el benne, lüktetek a forró paradicsomban még másodpercekig, élvezni kívánom ezt. Magamba akarom vésni a pillanatot, hogy beléphettem a legédesebb álomba. Reszketnek izmaim, miközben széles vigyorral arcomon pillantok rá vágyam tárgyára, tekintetét kutatom sajátommal.
Használ.Elhasznál,kihasznál,széthasznál,felhasznál.Mindegy melyik jelentését nézzük, a vége minden esetben fájdalmas lesz, és ürességet hagy maga után. A gyönyörrel nézek farkasszemet a vágyak tetején hintázva, és csupán egyetlen apró mozdulat, egy reszkető sóhaj tart vissza attól, hogy végül engedve a vonzásnak, a beteljesülésbe zuhanjak. Vele.Érzem, hogy ez az egész valami különleges, mégis elhinni sem merem. Velem sosem történik ilyesmi. Annyiszor hallottam, hogy csupán ennyire vagyok jó, hogy már nem is merek mást gondolni.Belekapaszkodom a bőrébe, az ujjaim nyomot hagynak a húsán, tekintetében elhullik összes cseppje a szenvedélyemnek. Lihegésem forrón csapódik a bőrén, hajam simogatón hullik rá, ahogy újra és újra hagyom magamban elmerülni. Egybeolvad a létezésem utolsó másodperce a jelennel, és ha most átzuhannék a világmindenségen, az ő rekedt reszketése lenne a legcsodálatosabb dolog, amit magammal vinnék. Elhiszem, mert el akarom hinni, hogy ez most érzésekből született, telítődött és csapódik ki testünk legcsodásabb táncában, ahogyan feszülten hajszoljuk a másikat a teljes észvesztés felé. Ujjaimmal a vállába kapaszkodom meg, szinte minden egyes mozdulat, ahogy kitölt legbelül, ahogy az izmaim megfeszítve őt szorítják majd eresztik el, mintha csordultig töltené a szívem, az agyam, a gondolataim, hogy ne csupán a testét, hanem teljes valóját magamba fogadjam. A pillantása ígéret. Hogy nem hagy magamra, hogy ott fog rám várni, csókjaiban mennyei manna remeg, cseppjeiben szétfeszülök. Mozdulunk. Másodpercről másodpercre hangolódunk össze, hevesen marva le a másikból az utolsó, reményvesztett falatokat.A világ körülöttünk egyetlen pontra korlátozódik, amiben benne vagyunk, amelyben egymásra figyelünk, és a jelen egy öröklétté válik, amiből lassú lesz a feleszmélés, a józanság távoli ködkép csupán. Őrjítő játékom, csípőm állandóan váltakozó ritmikája eléri azt a hatást amit kiváltani akartam, de ezzel együtt nekem is sikerült egy olyan állapotba jutnom, ahol már nem én irányítok, hanem MI irányítunk. Amiben itt és most váltunk. Összekeveredik a hangunk, az izzadság lassú cseppekben vánszorog le róluk, és válik eggyé, ahogyan mi magunk is. Vállamon át a hátamra markol, és még erőteljesebben húz magára, ezzel elérve bennem a tökéletes mélységet. Felsikoltok.Az élvezet úgy dörömböl a testemben, olyan veszett vehemenciával akar szabadulni, hogy szinte képtelen vagyok visszatartani. Látom, hogy azt akarja, hogy jó legyen, hogy nekem is jó legyen. Nem rohan, nem siettet, de éppoly türelmetlen, mint én magam vagyok. Sosem vártam erre a beteljesülésre, most mégis beledöglenék, ha nem kapnám meg. Édes ellentmondás. Mocskos igazság. Az utolsó mozdulatai vadul feszülnek belém, a csípője reszkető keménységgel roppan neki ágyékomnak újra és újra, én pedig megfeszítem a hátam, a fejem hátravetve, hagyom, hogy megtartson a hátamra feszülő tenyere. A csípőmet még inkább magára húzza, szinte felnyársal, én pedig még inkább belefeszítem magam az ölébe. Mintha lenne még közöttünk bármilyen megszülető távolság, holott csupán a kirobbanó vágy ölel körül mértéktelenül.Sikoltva üvöltök bele a lakásom csendjébe, és megállás nélkül hagyom, hogy átjárjon mindenhol ahol csak ér. Nyakamon táncol a nyelve, miközben lehelem, csókolom, harapom a fülcimpáját, morranok, levezetem a bennem tomboló érzéshullámot. Reszketek, ölem lüktetőn szorít és elereszt, mintha soha abba sem tudnám hagyni. A fülébe duruzsolok értelmetlenül, azt sem tudom, hogy egyáltalán beszélek, vagy egyszerűen levegőt próbálok venni mindenféle módon.Vagy csak az élvezetem rakódik rá a gondolataira, hogy minden mást kiszorítsak onnan magamon kívül. Még mindig nem érzékelem az időt, csupán azt hallgatom ahogy kegyetlen tempót diktál a szívének ritmusa, ahogy próbálja újra megtalálni a helyes lélegzetvételt. Én magam is hasonlóan próbálok visszatérni valahonnan, ahová egymást rántottuk. Szinte egyszerre keressük egymás tekintetét, mintha máris tudni akarnánk, hogy vajon elég volt amit adtunk, vajon pontosan ezt akarta a másik? Ilyen elementárisan lerohanni, berontani az eddig ismeretlen falak mögé, és megkapni belőle valamit. Ne csupán valamit, hanem mindent. Válaszokat akarok látni a tekintetében, hogy vajon megbánja majd később? Vajon menekülni fog? Vajon pontosan azt fogja látni bennem amit mindenki? Nem akarom, hogy így legyen. Mégis elmosolyodom, bele az arcába, és lágyan sütöm le a tekintetem pár másodpercre, hogy aztán újra ránézzek. A hajam csapzottan feszül rá arcomra két oldalt,néhány szál izzadt arcomra lóg, de nem foglalkozom vele.Előre engedem nyaklani a fejem, hogy megtámaszkodjak homlokommal a mellkasán. Még mindig csak levegő után kapkodunk. Apró, lassú csókokat lehelek valahova a szíve tájékára, ahol a mellkasa emelkedik és süllyed szabálytalan gyorsasággal. Én magam is még mindig nehezen tudok levegőt venni.Kezemmel átölelem, és a nyakát, a nyakszirtjét cirógatom, apró köröket rajzolva a bőrére. Végül felpillantok rá, és a tekintetében ide-oda cikáznak az íriszeim.Próbálom megfejteni, rájönni, hogy vajon a hiányom okozta ezt az egészet, vagy az, hogy nekem ő maga is éppen úgy hiányzott? De leginkább, a visszatérő józanságom arra keresi a választ, hogy ez vajon egyszeri alkalom volt, vajon lesz folytatás, és ha igen akkor miféle? Van ennek az egésznek alapja? Túl gyorsan túlkombinálom, azt hiszem. - Köszönöm, Caleb.- lehelem lassan a szavakat a mellkasára, nyelvemmel néha kinyúlva, a bőrét nyalva át, mintha valami kellemes utójáték lenne, valamiféle levezetés, mintha nem telített volna el az együttlétünk.Az apró csókok sietőssé válnak, végül egy lusta mosollyal pillantok fel rá. - Azt hiszem…ez most így kezd már kicsit kényelmetlen póz lenni…fel kéne…állni innen…csak…nem megy. Túl erős a vonzás, ami itt tart.- billen a fejem oldalra, és nyújtom ki a nyelvem tréfásan, csippentve meg azt a fogaimmal, végül cöccentek egy aprót, és fészkelődni kezdek. Nem ereszt. Nem mintha nekem is annyira mehetnékem lenne, de tény, hogy a gyönyör elmúltával a test kezd magához térni, és jelzi, hogy ez nem éppen hosszútávú helyzet, amiben most vagyunk.Végül eltolom magam tőle, és még ha visszatartani is akarna, feltéve ha tényleg akar, pár apró csókon, pár szusszanó, hevességében azért még nyomokban mindig jelenlévő a vágy morzsáival átitatott csókon kívül nem hagyok magam, és felállok. A lábam zsibbad, és a korábbi orgazmus utóhatásaként, még mindig kocsonyásnak érzem kissé, és instabil a járás, meg kell kapaszkodnom, jobb híjján a falban. A fürdő felé indulok, hogy törölközők után nézzek. Leakasztom az ajtóról a saját, halványlila selyemköntösöm, és azt borítom a hátamra. Mindenre fel vagyok készülve. A hosszú szekrényben a fürdőszoba ajtó mellett van néhány bontatlan fogkefe, azokat otthagyom és nagyjából három darab törölköző a Hilton méregdrága emblémáival ellátva, és ugyanilyen köntös is. Ezek közül egyet-egyet kiveszek neki, és visszasétálok hozzá, hogy odaadjam. - Tiszta mindkettő, és mielőtt megkérdeznéd, igen, viselte már korábban más is, de mindig kimosom.- nem titok, hiszen ő is tudja, hogy az életem sok férfi számára volt átjáró ház, hiszen másképp nem lettem volna képes felszínen maradni. Hogy szégyellem e? Talán. Valahol mélyen legbelül a büszkeségem utolsó kicsorbult maradékait szorongatva mindenképpen, de egyszerűen nem volt más lehetőségem. Vagy csak lusta és túlságosan nagyravágyó voltam más után nézni. Nem is számít.Abban biztos vagyok, hogy nem fog a múltamért elítélni, ahogyan én sem teszem vele. Tulajdonképpen még a jelene miatt sem fogom. A mi történetünket, főleg amely összeér, jócskán áthatják a tragédiák, és talán pont ezért olyan keserédes most itt lenni egymás társaságában gyakorlatilag mezítelenül, egy szeretkezés után.Ha ott találom ahol korábban feküdtünk, akkor leheveredek vissza mellé, a hátamra fekve, fejem a váll és a mellkas találkozásához hajtom, és a plafont figyelem meredten. Kezemmel a kezét keresem, hogy ujjainkat összekulcsoljam, és időnként átsimítsam hüvelykujjammal a kézfejét. - Tudod….az a különös, hogy nem tudok rólad semmit. Mindig úgy éreztem, Maisie halála után, hogy pontosan tudom ki vagy. Egy tenyérbemászó képű seggfej, aki megölte a nővéremet. De jobban belegondolva, valójában csak az én képzeletemben létezett ez az egész. Azt gondoltam, ha éppen olyan erővel gyűlöllek, ahogyan a szüleim tették, akkor ők ezért majd szeretni fognak. Igazivá vált az érzés bennem….elhittem, hogy gyűlöllek. Persze ettől még semmi nem változott.A szüleim nem szerettek jobban, sőt még távolabb kerültem tőlük mint előtte bármikor. Most pedig….- félig oldalra fordulok, hogy az arcának élét szemléljem innen lentről. - Most pedig még mindig nem tudom ki vagy…..de leginkább azt nem tudom, hogy én ki vagyok valójában. És kik lettünk azáltal, hogy átléptünk egy bizonyos határt. A múlt húzta falakon túl merészkedtünk…és nekem fáj beismernem, hogy én ezt élveztem…- újra a visszaigazítom a fejem, és megint a plafont bámulom, mintha onnan olvasnám a sorokat, amelyek a fejemben, a kusza gondolataimban keringenek. - …túlságosan is. Hogyan tovább, Abraham? Teszem fel a kérdést, de félig saját magamnak is. Hiszen lehet ez egyszeri és megismételhetetlen, de lehet tovább…ám az biztos, hogy ez esetünkben nem ilyen egyszerű, hiszen nem tudjuk mit cipel még magával a másik, és mikor és mennyire hajlandó mindent felfedni magából, ami túlmutat egy fantasztikus és egetrengető szeretkezésen.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Magába a paradicsomba robbantottam bele élvezetemet, mely mennyei volt az agynak és testnek egyaránt. Megérte. Még akkor is ha ész veszejtő tempót diktáltam ehhez. Vagy diktáltunk, ő is meglépte, részletkérdés. Nem akarom megbánni sem most, sem holnap, sem később. Élvezni akarom minden percét. Nem képzeltem bele Maisiet...egyelőre. Nem voltak róla rémképeim, nem úsztak bele titkos vágyak az eddigi felfokozott vágyakon túl. Megkaptam mire vágytam hosszú éveken át! Maisie testét újra birtokba venni, még akkor is, mikor Ő már rég nincs velem. De az arc és a test egyforma, ugyanaz, semmit sem változott. Csak más a név és a belső tulajdonságok egyvelege is csak úgy kapargatja a falakat. Minden percét megérte! Itt lehettem és megélhettem vele mindezt. Cindyvel. Most már nagyjából értheti, hogy a nővére mit is kajált bennem annyira. Azóta ez csak fejlődött. A szívem kiszakadni vágyik az őrült tempó után, ugyanúgy ahogy a lányé is. Nem mozdulok, csupán próbálok visszavenni, újra önmagam lenni, megnyugodni és felkelni innen. Nem akarok lelépni. Ahhoz túl kedves nekem ez a hely, az érzések és még többet akarok ebből. Ujjaim a lány oldalán telepedtek meg, simogatom lassan és puhán, ő pedig rám emeli a pillantását. Szinte elveszek ezekben az íriszekben, hosszasan figyelem, egész addig míg nagyjából visszaáll bennünk a rend, a nyugodtság és a korábbi harag, értetlenség közé beékelődik valami új, kimondatlan érzések. Rengeteg kérdéssel karöltve. Nem akarom elengedni magamtól messzebbre, ám a helyzetünk cseppet sem kényelmes és a megnyugvás után mindezt én is érzem. Kicsit extrémebben ami azt illeti, így mikor fekel, hát magam is ülésbe hozom magam. Nem eresztem íriszeim fogságából, figyelem a mozgást, a melleit, a formás izzadt testét, pimasz mosolyra görbülnek ajkaim őt látva így. Ahogy megindul, úgy rendezem magam ott hagyva. A fájdalom a testemben maradandó, a forrása a sebem, bár minden percét megérte. A tenyerem is jelzi a jelenlétét, bár annyira nem szokásom leragadni a fájdalomnál, így mozdulok hát, hogy kinyújtóztassam magam. Eszembe sem jut hogy magamra vegyek valamit, hogy akár ugyanaz eljátszódhat mint a legutóbb. Pont nem érdekel. Most csak ez a pillanatnyi béke és kellemes bizsergés az, amit hagyok magam körül és magamban. Cindy után nézek, de ő már meg is előz, s átnyújt pár holmit, amihez kommentárt fűz. Elveszem tőle, fogva tartva az íriszeit, majd a kapott holmikra függesztem a pillantásom. Eszembe sem jutott kritizálni őt. Visszatelepszik mellém és összekulcsolja az ujjainkat. Hallgatom szavait és figyelem az ujjainkat, a puha bőrt, a finom illatát és nem akarok jelenleg többet, vagy kevesebbet. Még mindig ugyanaz a tenyérbe mászó segg vagyok akit mindenki utál, így aztán nem is zavar a dolog, hogy ő is ezt gondolta és gondolja rólam. Ilyen vagyok és mindig is oilyen voltam. Nem tudok és talán nem is akarok ezen változtatni. Hozzám járó stílus. A szüleik utáltak, ezzel pedig egyet tudok érteni. Még akkor is ha ez a mai napig így van. Én tehetek a gyerekük haláláért, máig is így gondolom a történteket és tagadni se akarom. Ők olyan mélyen gyűlölnek, hogy elmondani sem tudom. Ahogy Cindy is tette korábban. Ahogy tőle nem akartam hogy annyira fájjon, most már elfújta mindezt egy puha érintése. A pillantása, hogy nem tudja, hogy innentől hogyan tovább, hiszen élvezte...és talán még kérni fog belőle. Ugyanígy akarok én még belőle falatozni. Többet akarok...de mégis a kérdése ott lapul a kimondatlanok között. Ez most mennyit jelentett számunkra? Egyszeri alkalmat? Vagy visszajárunk egymáshoz hogy boldogságot adjunk és nyújtsunk? Esetleg ennél többet? A mellkasomban sürgető nyomás telepszik, mit vele kapcsolatban érzek. Talán szerelem, talán mit még csak Maisivel kapcsolatban éreztem legelőször. Soha senki mással. S most ugyanez az érzés kerít hatalmába a mostani pillanatban is. Szerelmes vagyok. Méghozzá fülig. Miért pont most? Miért vele? Miért most? Miért nem a legelső alkalommal? Miért nem később tört meg az érzéseim armadája irányába? - Nem tudom... - suttogom elhaló hanggal, hiszen épp most vallottam be saját magamnak a vele kapcsolatos érzéseimet. - De most hogy belül megismerhettelek...többet akarok belőled...ugyanígy rólad is akarok mindent is tudni... mindent Cindy Norton! - éled fel végül a suttogásom, hogy halk beszéddé fajuljon, közben mély levegőt is veszek és az ujjaival babrálok sajátjaimmal. Nem tudnám csak úgy itt hagyni egy átszeretkezett éjszaka vagy nappal után. - Nem érem be ennyivel. - csókot nyomok a feje búbjára, hiszen úgy is gondolom mindezt. Mindig csak leléptem egy szex után és nem érdekelt tovább. De most eszembe sem jutott a gondolat, hogy öltözzek és itt sem legyek. Maradtam. Fájdalom ide vagy oda...az nem érdekelt, azzal és anélkül is faképnél hagytam volna ha nem érdekel a továbbiakban. Ám most de, igenis érdekelt. Hogy ki lennék én? Egy valódi pöcs, aki a saját érzéseivel foglalkozik önzően...elmarva a nagy pofájával mindent és mindenkit...de most épp hogy az ellenkezőjét akartam.
Mindenkinek jár a boldogság.Ez az az egy mondat amibe mindig kapaszkodtam és amely miatt soha nem akartam bűntudatot érezni.Még akkor sem, ha a múló gyönyör után, abban a koppanóan édes csendben a lélegzetvételem kuszasága tökéletes szinkronba kerül szívének lassúdad ütemével.Miközben próbálom feldolgozni mindazt ami történt, és válaszokat találni arra hogyan is tehettem ezt, az jár a fejemben, hogy vajon nem romboltam mindezzel szét Maisie emlékét? Vajon nem olyasmi történt most velem…velünk amellyel véresre tapostam mindazt a közös múltat, az évek óta elviselni kénytelen szenvedést, amelyet miatta éreztem?Elég csak Caleb arcát néznem, a verejtéket megcsillanni a homlokán, a tekintetében fellobbanó, még mindig égő tüzet figyelnem, hogy tudjam: mindezt én váltottam ki belőle és nem a nővérem emléke. Mindezek fényében azt hiszem talán kicsit fájdalmas a beismerés, hogy én mégis intenzíven próbálok vezekelni az érzés miatt amely közben magával ragadott.Ráeszmélni a nyilvánvalóra, hogy én soha nem az emberek után vágyakoztam igazán, akik az életemben megfordultak, csupán egy korty figyelemért áhítoztam, pár órányi törődésért. Most mégis, ahogy a saját sóhajaim között fuldokolva, hallva hogyan taszít át mindkettőnket az élvezet mámorán, azt érzem, hogy vele képes lennék másképp látni. Vele már van egy ködös múltunk, ismeretlen ismerősei vagyunk egymásnak, ahol egykor árnyképként léteztünk, mégis van valami ami összeköt. De vajon ez elég lenne kezdetnek? Nem tudom. A korábbi eufóriát, valamiféle szégyen váltja fel a beteljesülés után. Mintha csak olcsó kis cafka lennék - ami nem is áll azért olyan távol a valóságtól, hiszen bárkinek odavetem magam, aki figyelmet szentel rám, legalább egy kis időre- aki most bűntudatot érez azért, mert élvezni merte vele a szexet. L mindig azt mondta nekem, hogy nem számít mennyire akarom, nem számít, hogy szétfeszít valami kimondhatatlanul kegyetlen izgalom….nem számít, mert nem ez a fontos. Hanem az amit adni tudok, és cserébe nem várhatok semmit. Mert nekem legyen elég annyi,hogy ott van velem. És elég is volt. Egy időre mindenképp. Caleb mellett olyan mintha nem csupán belemerültem volna egy friss vizű, kristálytiszta patakba, hanem érezném is bőrömön a hullámokat,a lágy simogatást….és minden mozdulata, minden zavarodott, követelőző, heves csókja az elsimuló víztükör lágy sodrása lenne.Ugyanakkor nem tudom, hogy mindez csupán pillanatnyi, vagy érezhetem még. Belekóstoltam valamibe, ami túl édes és hívogató, semhogy ne akarjam újra. Mindez pedig megijeszt.Az egész életemet áthatotta a keserű tudat, hogy bármennyire is igyekszem, bármennyire is odateszem a lelkem valaki elé, kiterítem az érzéseim, önmagam, mindent ami én vagyok,talán akkor sem leszek elég. A szüleimnek, a rokonoknak, a munkáltatómnak, a férfiaknak az életemben. Nem állandóságra vágytam feltétlenül, hanem azokra az időkre, amíg velem vannak, addig rám figyeljenek, addig legyek elég úgy ahogyan vagyok. Az elrontott életemmel, a másodhegedűs szerepében a legjobb akartam lenni. Még akkor is ha ez pusztán akkor és ott annak a pár órának szólt. Amíg távol vagyok tőle a saját lakásomban, még mindig ott érzem magamon az ujjainak utolsó simítását, hallom ahogy a szíve megnyugtató ütemre vált, ahogy közelebb hajolva beleszippantok a hajába, melyben a cigaretta, a kinti város szennye keveredik a vágy okozta verejték mámorító párájával.Éppen csak visszaheveredem mellé, a fejem éppen csak a válla alatt, a mellkasán pihentetem, amikor arul csap a felismerés, hogy talán szeretni akarom, talán el akarok engedni valamit a múltból, amely eddig úgy kötött meg, ahogyan a megrekedt hajót a viharvert kötél láncolja a parton levert rozsdás cölöphöz.Újra és újra eszembe jut, hogy talán nem Maisie, nem a saját magam által generált harag volt ami miatt nem tudtam neki megbocsátani, sokkal inkább ezáltal, hogy ugyanazt érzem amit a szüleim, hozzájuk tartozhatom majd. Maisie szerette őt….de Maisie annyi mindenkit szeretett. Nem akarok úgy reménykedni, ahogyan egykor reménykedtem a feledésben. Nem akarom olyasmibe ringatni magam ami talán ott sincs és meglehet soha nem is lesz. Nem akarom egy hét múlva megbánni, hogy megtettem és nem akarom azt sem megbánni, hogy nem adtam neki még újabb és újabb esélyt. Még akkor is ha fájdalmas lesz. Tudni akarom ki ő valójában. Hogy hol él, hogy kik azok akik fontosak a számára, hogy mi a célja az életben? Vajon ugyanúgy nem képes megtalálni a helyét a világban ahogyan én sem? Talán emiatt a nem ismert de olyan nyilvánvaló hasonlóság miatt törtük át egymás falait, és hagytuk, hogy a világunk megremegjen és atomjaira hulljon egy mindent átható észbontó szeretkezésben? Mert ez az volt. Éreztem, és talán ő is, hogy ez sok szempontból más volt. Talán vad, talán heves, talán képesek lettünk volna egymást az utolsó szusszanásig felfalni, mégis különleges volt. Olyan, mintha a világjaink összeértek volna, és mindig is összetartoztak volna. Közötte azonban markánsan ott húzódtak az évek és Maisie….Ő túl van rajta talán részben. Én talán általa leszek túl. Talán egymás támaszai lehetnénk, hogy átlépjünk a fájdalmas emlékeken és valami új érkezzen el az életünkbe. Ujjai az enyéim között, mozdulata simogató és nyugtalanítóan reszketeg. Mintha félne, éppen úgy ahogyan én, hogy mindez pusztán illékony.Érezzük, érzi ő is, hogy valami több történt itt, amit meglehet távoztával éppen úgy magukba zárnak majd a falak, édes titokként őrizve, hogy aztán a hétköznapok szippantsanak be,és valaki olyanná változzunk vissza, aki elől menekülünk. Másokká váltunk egymás által, és talán túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, ugyanakkor éppen annyira csábító is. Szavaira kissé oldalra fordítom a fejem, hogy ha sután is, de a szemeibe tudjak nézni. Valamennyire. - Csak kérdezned kell és én mindent elmondok.Valóban mindent.Nincsenek és soha nem is voltak titkaim.- amely persze csak részigazság. Elvégre mindenki tudta, hogy a munkahelyemen valójában minek köszönhettem, hogy egy éven belül olyan pozícióba kerültem, amire mások hosszú éveket várnak, és még akkor sem biztos, hogy sikerrel járnak.Ugyanakkor senki sem tudja, hogy mindezért mit adtam. Az önbecsülésemet mindenképpen. Nem kívánom, hogy sajnáljon bárki, én magam akartam ezt.Hogy megérte volna? Akkor úgy gondoltam igen. Ma már úgy hiszem, hogy túl nagy ár ez, egy pillanatnyi dicsőségért, melyet aztán egy idő után a megszokott, monoton munka jellemez. - Persze ez nem teljesen igaz.- hümmögöm, miközben a fejem visszavackolom a válla alá, és a plafonon bámulom a távoli utak fénypászmáinak lassan tovaúszó vörös és fehér árnyékát. - Mindenkinek vannak titkai, amit nem feltétlen azért rejteget mert szégyell, sokkal inkább azért, mert az valami, amin változtatni szeretne.Neked van ilyen? Úgy értem valami….valami igazán fontos, amin változtatni szeretnél az életedben. De ez a valami annyira nagy erővel bír, hogy bármit megtennél érte, hogy valóban meg is változzon. Van ehhez benned mondjuk….- elgondolkodva hümmögtem, a nyelvemmel csettintettem a szájpadlásomon, mielőtt befejeztem volna a gondolatsort. -...elég bátorság?Mert én néha úgy érzem, hogy belőlem ez hiányzik a leginkább. A bátorság. Arra, hogy ne csupán változtatni akarjak, hanem meg is tegyem.- rákulcsoltam az ujjaimmal a kezére és a mellkasomra húztam, hogy aztán ott simogassam tovább a kézfejét, amikor végül beszélni kezdtem. - Egyszer, még tizennyolc éves koromban a barátaimmal New Haven-be utaztunk. A folyóparton vadkempingeztünk. Valaki kitalálta, hogy pontban éjfélkor menjünk be és ússzunk egyet a folyóban csupaszon. Én őrültségnek találtam. Hideg a víz és különben is sötét van….de igazából csak a kifogásokat kerestem, miért nem akarom megtenni.- abbahagytam a kezének simogatását és felemelkedtem, úgy igazodtam, hogy a hasamra tudjak fordulni, és az állam megtámasszam a mellkasán. A tenyerem alá simítottam. - Végül ott hagytak.Egyedül a parton, a vaksötétben, miközben hallottam a jókedvű nevetgélésüket. Én meg azon agyaltam, hogy nekem is ott kellene lennem. Nem számít milyen őrültség az egész. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem szabad azért veszni hagyni, mert csak kifogások mögé temetkezünk….én….nem akarok nálad kifogásokat keresni, és azt sem szeretném, hogy te is így legyél velem. Ha menni akarsz, akkor menj! De ha maradni akarsz, ha valóban többet akarsz belőlem, az elfuserált életemből, akkor maradj! De akkor teljesen maradj! Kifogások nélkül.- túl sokan használták már átjáróháznak az életemet, és nem azért radíroztam ki belőle mindent pár héttel ezelőtt, hogy újra kezdjem az elrontott dolgokkal.- feljebb kúsztam,hogy ajkaimmal elérjem az ajkait, és lágyan, szinte alig érintve csókot leheljek rá. Mélysége még nem volt. Sokkal inkább megtöltöttem azt ígérettel. - Én is többet akarok belőled, Abraham…sokkal többet.Azt hiszem neked fogalmad sincs róla, valójában mennyire szükséged van rám.- félig tréfásan nevettem rá ajkaira a szavakat, a mozgó szám, állandóan hozzáért az ő ajkaihoz.Végül kuncogva lehajtottam a fejem, hogy csókutat járjak be az álla ívén lefelé egészen az ádámcsutkájáig. Sokkal inkább valamiféle érzelmes utójáték volt ez, semmint újabb előjáték, bár a csuda tudja.
“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”
Mi lesz ezután velem? Vele? Velünk? Csak egy szex volt és más nem is szükséges? De mi van ha ennél többet akarok? Mi van ha őt akarom? Őt, mint állandóságot az életembe? Normális vagyok én? Én aki bárkit megkaphattam az életem folyamán, hiszen nem egy, hanem több nővel feküdtem össze. De...kerestem valamit...egész idáig eszembe sem jutott, hogy mit is kerestem bennük. Maisiet. Az én drága Maisiemet. Egyikben sem leltem felfedezni őt. Sem a mozgás, a mozdulatok, sem az elhaló lélegzetekben. Sehol. Erre jön ez a nő és szó szerint kiköpött mása a nővérének...de mégis más. Szöges ellentéte. Sosem voltam nála jobban senkibe sem szerelmes. De ez változhat. Változhatok, nem? Cindy megpihen rajtam, rám mindez nyugtatóul hat. Hiába a szapora szívverés, élveztem minden pillanatát a szexnek. Nem több volt mindez egy szimpla szexnél. Élvezem őt, a pillanatot, hogy egymáséi lehetünk és nem széledünk szét, mint megriasztott madarak. Tudni akarok egy csomó mindent, ő pedi készségesen válaszolni akar nekem, mert nincsenek titkai. Igen, ez lehet egy történelmi változás. Ő a plafont fixirozza, mindeközben magam elé révedve hallgatom őt. A hangját mely a jelenben tart, a hangját mely akár a nővéréé is lehetne, de már tudom, fixen...ő már nem jön vissza többé akárhogyan is teperek...senki nem lesz jobb nála. Talán erre most döbbentem rá. Hogy nem Maisiet kell utolérniük...nekem kell döntenem. A kérdésére ráemelem a pillantásom...van e ilyenem? Például a Bátorság? Miféle felhozott kérdéskör ez? Való igaz, akad olyan, amiben változtatni akarok, de benne vagyok hosszú hosszú éveken keresztül...nehéz lenne megszüntetni. A kezem automatikusan mozdult, ahogy magához húzta, nem ellenkeztem, csupán hagytam. Hallgattam, nem válaszoltam azonnal erre a kérdésre, hiszen nem tudtam mit válaszoljak....túl sok ilyen van az életemben, így nehéz lenne elhamarkodottan dönteni. Ezt meg nem akarom. Csak tovább hallgattam és figyeltem rá. Felhozott egy régi történetet, melyen felszaladtak szemöldökeim. Ott hagyták? Megfordul én pedig jobb rálátást kapok az arca ívére. Kifogásokat keresett, így ott hagyták a parton. Egyedül. Nem akar több kifogást keresni, amit meg is értek. Ha menni akarok, akkor menjek...de nem fogok kifogásokat keresni...nincs miért, hiszen maradni akarok. Akkor maradásra adtam a fejemet, mikor eljöttem hozzá. Már akkor is maradni akartam, mikor az a faszfej megjelent nála...de az a csóringer csak egy kifogás volt, hogy elmenjek...hogy itt hagyjam őt! A csók melyel ajkaimat érinti apró volt, ám annál többet súgott. Akarni valami ezerszer jobban. - Nem azért akarok itt maradni, mert Maisie emléke összeköt minket...azért akarok maradni, mert...ezt akarom. Szerelmes akarok lenni újra Cindy. Újra érezni akarom azt a felemelő érzést... - a csókokkal gerjesztett újra és újra, ám nem akartam leteperni őt nyomban. Most még nem. Az újdonság varázsként hatott ránk. - Itt maradok Cindy Norton. És nem engedem, hogy mást is beengedj... - őszinte vallomás a korábbiakhoz. Tényleg átgondoltam hogy mit is jelentene mindez számomra, számunkra. Maisiet el kell hogy engedjem, nem tekinthetek Cindyre úgy mint vele tettem. - Régebben én is a kifogásokat kerestem...mostanában is...a mai napig...minden nap. A munka során. A nők körül. A családom között. Az illegális munka során...rengetegszer kérdeztem meg már, hogy megéri-e mindez a rengeteg fáradtságot. - csendesen csöpögtek ajkaimon le a szavak, míg Cindy ajkai rajtam masíroztak végig. Kellemes volt az érintése, mellyel ekképpen átjárt rajtam, s őszinte vallomásnak lehetett fültanúja. Nem szoktam ennyire őszinte lenni azt kell hogy mondjam. - Szükségem van rád...ahogy neked is rám. - simítottam hajára. - Szeretni akarlak és nem kihasználni...az egyetlent akarom az életembe... - eldöntöttem, hiszen hetek óta kínoznak az érzéseim, nem találtam a helyemet és az, hogy folyton elmarok mindenkit magam mellől...fájdalmas. Egyedül meghalni a legvégén a legmókásabb...de így...így nem akarok a halál szélén táncolni. Nem leszek egyedül. A folytatást mi magunk fogjuk alakítani a kedvünkre...de ha hosszútávú lesz, akkor se az ő lakása, sem az enyém nem lesz elegendő...bár kitudja mit hoz majd a jövő. Sosem akartam megállapodni, erre itt most szerelmet és őszínte vallomást hoztam.
Valami, ami összeköt, legyen az jó vagy rossz, éppen úgy el tud taszítani is egymástól.Maisie emléke, az érzései, a vágyai soha nem voltak még olyan elevenek amilyenek most. Itt, ebben az apró lakásban, amelyet fenntartani is szinte képtelen vagyok, ahol mégis élek, jobban mondva túlélek.Abraham jelenléte, a közelsége bénító gyönyörűséggel simul bele a világomba, és helyet követel magának az érzés. Itt van egy ideje, akár szeretném, akár nem. Hogy mikor vált a megbocsáthatatlan gyűlölet ilyen intenzív mámorrá bennem, nem tudom. A múlt köde szinte elevenen felfal, visszaránt, rám szorít és a fülembe suttogja karcos hangon, hogy mégis miképpen tudom megtenni, hogy a nővérem gyilkosával ágyba bújok, egyáltalán hogyan lehetséges ez? Egy másik gondolat zokogva karcolja bele a bőrömbe a bűntudatot, hogy egykor ezek a karok Maisie-t ölelték, melyek most engem feszítenek át birtoklón a kéjes gyönyör ösvényén haladva a beteljesülés felé.Elcsendesülő szívverésem azonban nyugalomra int. Talán itt lenne az ideje elhinnem és elfogadnom, hogy ez nem csupán egy levedlett, egykor volt boldogság hozadéka. Ez most az enyém.Én értem el….MI értük el. Melankólikus csend kortyolja fel a lélegzetvételünket. A csendbe belehallatszik még a külvilág, amit erősen és egyre határozottabban igyekszem kizárni. A kinti zajok tompán jutnak át az ablaküvegen, a világ, amely beburkolja magát a lassan megérkező éjjelbe most bennünket rejt el a csöpp lakás egy szegletében. Máskor is voltak már itt férfiak, akik jöttek és elvettek, maguk után itt hagytak engem a bizonytalanságommal, a ragaszkodásommal valami olyasmi után, ami csak az én fejemben létezett. Jobban belegondolva nem is hiszem, hogy valaha, úgy bárki is törődött volna azzal mi van velem az együttlétek után. A lelkem minden esetben csak egy felesleges hozadék, egy teher, amivel nem kell foglalkozni. Hát én sem tettem. Jó volt minden amit kaptam. Szomjaztam a figyelemre, még ha hamis is volt. Most azonban igazi. Érzem, hogy életem során először valaki….egy férfi valóban figyelmet fordított rám. Fontos volt neki nem csupán a testem beteljesülése, hanem ezzel együtt a lelkemé is. Talán tényleg igaz, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, mindenkinek szüksége van arra, hogy legalább egy kicsit, egy időre hinni tudjon abban, hogy révbe érhet. Az egész életemet áthatotta az, hogy feleslegesen születtem meg, hogy egyáltalán feleslegesen nőttem fel, hogy felesleges volt iskolába járnom, büntetlenül csókokat osztogatnom, odavetnem magam, hinni, bízni, remélni….felesleges vagyok. Mégsem akartam soha véget vetni neki. Mert minden szarral együtt, amit az élet elém tolt, én annál erősebben akartam élni. Talán a sors ledurvább fintora, hogy Maisie még nálam is jobban szeretett, és neki túl hamar és túlságosan fájdalmasan ért véget. Eszembe kellene jutnia, hogy talán nem Abraham a legmegfelelőbb arra, hogy mellette érezzem azt a fajta biztonságot, amit az ölelésében érzek. A férfi, aki egyszer már elveszített egy nőt. Talán nem ő lenne…de ezt nem én választottam. Ez egyszerűen így alakult. Küzdeni akartam ellene, hosszú ideig akartam, de már nem akarok. Már belefáradtam abba, hogy azt szajkózom önmagamnak: meg sem érdemlem a boldogságot.De ha meg is érdemlem….éppen vele? Igen, éppen vele. Elhallgattatom tulajdon lelkiismeretem, amely szüntelen Maisie hangján próbál hatni rám, és bűntudatot ébreszt bennem. Én igenis megszenvedtem ezért….és ha valóban olyan mocsok a sors, minden bizonnyal még ezerszer meg fogok. Ha van egyáltalán beteljesülés. Milyen kapcsolat az amely egy koporsó árnyékában születik? Milyet kapcsolat az, amelyet a gyűlölet szelidít szenvedéllyé?Itt van. Élő és létező.Közeli. Ölelésben fürdőző. Beszélgetünk. Hangunk csendes és szinte rekedt suttogás, akárha olyan titkokat mondanánk ki, amelynek megszületni sem lett volna szabad.Csókjaimmal futok végig ajkainak ívén, az állán, a nyakán, mindenhol ahol csak érem. Emlékezni akarok az illatára, ha innen majd elmegy. Az elmúlt időkben nem tudtam felidézni. Most úgy akarom megőrizni, hogy feledhetetlenné tegyem. A bőrére karcolom szavaimat, és miközben kimondom, tudom, hogy ez most valami különleges vallomás tőlem, miközben az jár a fejemben, hogy tulajdonképpen semmit nem tudok róla. Ő sem igazából rólam. Számtalan titkot cipeltünk bele ebbe a veszedelmesen csodás szexbe, és nem is gondoltunk bele, hogy lesz majd később…lesz majd egy óra múlva, egy nap múlva, egy hét múlva. Az idő nem csupán elcsendesít, hanem számtalan kérdést is feltesz majd, amire nem vagyok benne biztos, hogy készen állunk válaszolni. Szerelem? Sokszor hittem, hogy az vagyok. Az is voltam. Csak éppen nem tudtam, hogy ez több, hogy többnek kell lennie annál, hogy mit érzek. A szerelem nem csupán érzés, hanem egy döntés. Hűségről, ragaszkodásról, állhatatosságról és a jövőbe vetett bizalomról. Képes vagyok én ilyesmire? Nem tudom, még sosem próbáltam. - Azt hiszem….azt hiszem még sosem voltam szerelmes. Vagy nem tudok róla. Igazából sosem tudtam mit kellene olyankor éreznem. A testi vonzalom nem szerelem. A ragaszkodás valakinek a jelenlétéhez nem szerelem. Én pedig sosem mertem vagy akartam ettől többet.Az, hogy a hiányod felemésztette a gondolataimat, az szerelem?- kérdezem, miközben félrebillen a fejem, és kezem megemelve, az orrának ívén mutatóujjammal simítok végig lágyan, lassan és gyengéden. Talán a kérdés inkább költői. Perszehogy az. De ez csak a kezdet. Ettől sokkal több kellene, hogy legyen. - Bárki mást….- suttogom utána, szinte elbűvölten a mondanivalójának utolsó szavait. Nem féltékenység ez, vagy lehet az is. Sokkal inkább féltést hallok ki belőle. Másoktól is hallottam már ezt a mondatot, de abban a birtoklás erős és semmivel össze nem téveszthető zamata volt benne.Az övében más van.A birtoklás apró jele inkább csak fűszer semmint a mozgatóerő.Tudom, hogy valóban én vagyok neki a fontos.Vagy inkább csak érzem. - Ha téged mindig be tudlak engedni, nem lesz helye másnak.- szólalok meg végül és kissé megemelve a fejem pillantok a szemeibe. A lágy félhomályban opálosan csillognak az íriszei. Az érzés, amelyről beszél, az életének apró momentumai, amelyek után számtalanszor tette fel a kérdést: “Vajon megéri?” olyan ismerősek. Mintha csak lenyomata lenne az életemet végigkísérő gondolatoknak, mik szüntelen ott zakatolnak bennem, és amelyekre a válasz soha nem volt pozitív. Tudtam, hogy nem éri meg. Nem éri meg semmi, mert nem lesz változás. Ugyanúgy kiszolgáltatva, nem kellve, vagy legalábbis részlegesen, időlegesen de sosem állandóan….ott maradok minden áldott alkalommal.Hogy mégis mi hajt? Talán az, hogy saját magamnak bizonyítsak. Lerúghatnak ezerszer is az egekből, mégsem maradok örökké odalenn.Egyszer azt olvastam valahol, hogy az embernek mindig a nap felé kell nézni, és be kell kortyolnia az aranyló fényt azért, hogy legbelül melegség töltse el. El akarom neki mondani, hogy megéri. Mindig megéri, de valahogy a szavak cserben hagynak.Az övéi azok amelyek megakadásra késztetnek és kinyíló ajkaim közül csupán egy sóhaj szalad ki. Olyasmit mond most nekem, amelyet talán ebben a formában még sosem hallottam. Egyetlennek lenni….szeretni…. Kezem lassan vezetem fel az arcának élén, a csendben lágyan surran az ujjpercem, a bőr csókolja bele a lágyságot a bőrébe. A homlokáig futtatom ujjaim, hogy ott haját lassan átsimítsam ujjaimmal újra meg újra. - Még ha tudom is, hogy kettőnk….- elhallgatok pár másodpercre, hogy megtaláljam a szavakat, majd folytassam a megkezdett gondolatsort. -...viszonya annyira lehetetlen és szürreális, képtelen vagyok túllépni azokon az érzéseken amelyek a hatalmukba kerítenek. Vágyom erre az érzésre, vágyom arra, hogy része legyél az életemnek…elrettent a gondolat,hogy valamit mégis elrontok, elcseszek…nem leszek elég jó….valahogy szeretnék az lenni…..az egyetlen….a legfontosabb…a szerethető.- fejezem be végül és a kezem lassan levezetve ujjaim játéka az ajkait éri el, és mutatóujjammal végigsimítom először a felső ajkát, majd az alsót. Sóhajtok egy óriásit, és kissé megemelkedve apró, lágy, futó csókot csenek ajkainak sarkából. Mocorogni kezdek. A karjaim lassan elgémberednek és a gyomrom sürgető, figyelmeztető korgása szinte agyoncsapja a pillanatot.De talán jobb is, hogy illan egy időre a varázs, mert a szemeimben megjelenő könnyfátyol kezd zavarbaejtő lenni. A szeretet…a szerelem lehetséges érzése valami olyan eufóriát, boldogságot taszít a felszínre, hogy képtelen vagyok megbirkózni vele. Egész életemben erre vártam….hogy valaki ezt mondja nekem. - Isteni mozzarellás, sonkás omlettet tudok készíteni, van egy kis házi paradicsomszószom is. Mit szólnál egy kiadós, késő éjjeli vacsorához…vagy ilyesmihez?Vagy téged is felfalhatlak.- viccelődve, kuncogva a vidámságba kapaszkodva pöcköltem meg az orrát, miközben kihámoztam magam az öleléséből.Felálltam onnan a hevenyészett fekvőhelyünkről és elindultam a konyha felé.Igazítottam egyet a kissé félrecsúszott lila selyemköntösön, de lábbelit nem vettem fel. Szerettem itthon mezítláb lenni. Nem hívtam magam után. Ha szeretne csatlakozik hozzám, de ha a szobában marad, nekem úgy is jó, maximum akkor kissé át kell kiabálnom a lakást.Kiérve a hűtő tetején álló, ezer éves CD/DVD lejátszót kapcsoltam be. Tudom, hogy ma már szinte senki nem használ ilyesmit, ezt egyrészt ingyen kaptam, másrészt számtalan olyan CD volt a birtokomban, ami még Maisie-é volt. Vagy szimplán csak ajándékba kaptam tőle, vagy ő szerette. Lana Del Rey hangja lágyan kezd bekúszni a konyhába. Füstös szomorúsága most mégsem hat rám úgy, mint máskor. Lassan dúdolni kezdem az első taktusokat, miközben a hűtő felé indulok, hogy kivegyem a tojást, a tejet. -Hümmm…hümm….kiss me hard before you go, summertime sadness….hmmm…hmm….I just wanted to know…..baby…hm…hm….you’re the best…- a pult felé indulok a szerzeményeimmel.Ha Abraham utánam jött, akkor nagyjából ekkor érhetett a konyhaajtóba.A kócos hajammal a kipirult arcommal azt hiszem olyan boldognak tűnhettem, amilyennek azelőtt soha.Még az sem zavart, hogy számtalan olyan dolog nyomasztott mélyen legbelül, amelyeket be kell vallanom neki. Mindent el akartam mondani. - Ah, rém szexi vagy abban a köntösben. Mint aki most jött a szaunából.Nem akarsz segíteni? Vagy esetleg tölthetnél egy pohár valamit. Ott van a hűtő alsó polcán egy üveg gin. Az egyik minibár mellett találtam bontatlanul. A vendég kifizette de nem vitte el. Én viszont igen.- talán nem a legszebb dolog, de előfordult ilyesmi.Miért ne? Lehajoltam az alsó polcok egyikéhez, hogy kivegyek egy tálat, amibe fel tudom ütni a tojásokat….neki háttal….
Kezdőlap
