Xander nagyon is élvezte, hogy Nova miként simult bele ténykedésébe, mint adta át magát. A nő hangjai, rezdülései elég izgatóak voltak, ahogy a pózon eszközölt változtatásnak hála még szűkebb érzést is keltett a férfi számára s ez már bőven kívánt önuralmat tőle, úgy is, hogy nyilvánvalóan ez volt az utolsó roham. És ha már nem volt sok hátra, hát a férfi bele is adta amit csak tudott, hogy tűzijátékkal szálljon ki a történetből, legalábbis ami Nova érzékeit illeti. Nem kímélte már a legkevésbé sem a nőt, keményen, erősen és durván farkalta meg szűk fenekét gyors lökéseivel, robbanásig feszített tempóban dolgozva, fel-felmordulva. A jutalom pedig nem is maradt el, majdhogynem kiütötte a leányzót a kéj, amit elég hálásan viszonzott, amint magához tért s a férfi ezt örömmel fogadta. Nem kellett sok neki, de azért még kiélvezte Nova ajkait, édes száját, amit végül megfeszülő testtel tele is töltött, hogy aztán egy-két hálás buksisimi után nekiálljon rendezni ruházatát. Ebben így most nem igazán volt több, elégedett és kielégült volt, annál a ténynél fogva különösen, hogy mindezt riválisa lányával tehette meg. Ezért végső soron bőkezűen is jutalmazta a leányzót, mintha csak egy lenne az itteniek közül, mert hát végső soron nem is volt akkora különbség... - Elég maximalistának látszol, neked kell az érzés, hogy amit csinálsz, abban jó legyél. - mondja, kicsit megvonva a vállát, majd búcsút int neki és távozik. Nova pedig magára marad, hogy valamelyest megpihenhessen.
Mondhatjuk, hogy átment a teszten, bár igazából kevés szükség volt arra, hogy nagyon próbálgassam, meddig hajlandó elmenni a leányzó, egyszerűen be is engedhettem volna mert a friss női hús mindig jól jön bent, de abból nem származott volna annyi előnyöm, mint ebből a rendezésből. Így több legyet üthettem egy csapásra, Nova pedig önszántából cselekedett, így nem volt semmi gond az egésszel. Főleg, hogy Xander igen elégedett mosollyal jelent meg az irodámban és köszönte meg a remek szórakozási lehetőséget. Egy fontos viszonyt sikerült ezzel szorosabbra fonni, valakinek a lojalitását megőrizni és biztosított volt, hogy a szórakozóhelyem nem igazán fog mostanság kábítószerrel kapcsolatos problémákba ütközni. Minden el volt rendezve. Mindez persze időt adott a lánynak, aki esélyesen arra is ráébredt, hogy jobban teszi, ha annyira hosszan nem időzik a privát szobában, mert másoknak is lehet rá szüksége, na meg a zsákmányát sem hagyhatja itt, így gondolom visszamegy az öltözőbe, hogy ott azért nyugodtabban ülhessen le, és amit akar, elpakolhasson kabátja zsebébe. Én az öltözőt keresem fel éppen ezért elsőnek, abban bízva, hogy ott fogom találni. Öltözékem tekintetében én is az egyszerű eleganciát tartottam szem előtt: fekete elegáns ing, fekete nadrág és ehhez passzoló bőrcipő volt a szerelés, amit a mai napon viseltem. Arcomon halovány mosolykezdeménnyel közelítettem meg a leányzót. - Szia Nova! Lorenzo vagyok és gratulálok, hogy sikerrel teljesítetted a belépő feladatodat, azért jöttem, hogy elmondjam: megfeleltél. - halk, de határozott hangon adom elő mondókámat, mert az öltöző eléggé hangszigetelt, hogy itt ne legyen zavaró a zene. Ez is volt a cél, a nyugodt készülődés vagy megpihenés lehetősége a lányok számára, elég, ha kint lüktet hangosan a ritmus, ennek kicsit a nyugalom szigetének kell lenni. Nem konkretizáltam, hogy ki vagyok, a vezetéknevem se használtam, mert egyelőre nem láttam értelmét, hogy mindezt nagydobra verjem. Nem, előtte normálisan szerettem volna szót váltani a lánnyal és nem hatalmi pozícióból. - Ha akarod, megmutatom, hogy merre találod azt, ami miatt első sorban a klubba jöttél, és hogyan léphetsz be.
Az egész testemben érzem a kielégülés érzését, érzem, hogy végem van és kell pár perc ameddig teljesen magam,hoz térek. Vagy több is kellene, de nem akarok itt ücsörögni, ameddig kint zajlik az élet. Alkohol kell, és még valami jobb. Előkapom a harisnyakötőmben csúsztatott zacsit. Mosolyogva zörgetem meg a szemem előtt, és egy kicsit hezitálok, hiszen ma már bennem volt egy kis cucc, nem biztos, hogy jó lesz keverni. De mivel ezután máshogy nem tudnám folytatni az estét mégiscsak szívok egyet belőle, mi vesztenivalóm lehet. Ennél jobban nem fog taccsra tenni semmi, így csak jobban ellazulok és lehetőséget adok magamnak a további körökre. Amint mindent összeszedtem a szobában, megnézem magam a tükörben. Még így is kurva jó nő vagyok, szétdugva, kielégítve és enyhén kokós állapotban. Megmosolygom azt a cuki pofit, ami visszanéz rám és mivel viszonzást kapok (magamtól…) nyugtázom, hogy készen állok bármi jöjjön is. Mivel nem tudom merre van a kifele a már egyszer bejárt öltöző felé veszem az irányt, ahol a cuccaim várnak. Mindent a kabátom zsebébe gyűrök és leülök egy székre. Csend van, néma csend, csak a saját lélegzetemet hallom és a szívverésemet, ami egy kicsit gyorsabb, mint természetes lenne. Amikor kinyílik az ajtó hirtelen kaom oda a fejem. Egy számomra ismeretlen fazon szambázik be és a nevemen szólítva üdvözöl, - Lorenzo! - ízlelgetem a nevét tetszik, illik hozzá, olyan elegáns, és szexi. Az agyam teljesen elborult a cucctól, nem érzem semminek sem jelentőségét, csak mosolygok rá. - Még jó, hogy megfeleltem. - állok fel és megyek közelebb az idegenhez. Végig merem a tekintetemmel, lentről felfelé. Nem mai darab, de igazán kedvemre való egyed. Kicsit kedvesebbnek tűnik, mint a gorilla haverjai, mondjuk nem tudom milyen titulust birtokol ezen a helyen. Vagy Xander újságolta el mennyire zseniális menetben volt része vagy be van kamerázva a hely. Ami azért egy kicsit aggodalomra ad okot, gyorsan körbe szalad a tekintetem a szobában, de ez tiszta, ami nem jelenti azt, hogy a másik is az volt. Zavarnia kellene, hogy bárki végig tudja nézni a csodás pillanatokat? Igazából csak neki fog egy két jó percet okozni, így nem különösebben fecsérlek erre több gondolatot. Felajánlja, hogy megmutatja a klubot, ami miatt itt vagyok, és mondjuk amiért nem tudom milyen nagyon alkottam. Fogalmam sincs mennyi az idő, nem tudom, hogy van e még értelme az estének, de nem hagyom ki ha már teljesítettem a próbatételt. - Menjünk! - kapom a kezembe a kabátomat és mellé szökkenek a magassarkúmban, mint egy szöcske. Beszívva egész kis cuki tudok lenni, ha nagyon akarok.
Kíváncsi voltam a leányzóra, elvégre én dobtam az oroszlán barlangjába s ezek után érdemes volt megnéznem, hogy ki is ő. És ő is megérdemelte, hogy lásson, még ha nem is tudta pontosan, hogy ki vagyok. Éppen ezért kerestem fel az öltözőt, ahol rá is akadtam, jól kalkulálva, hogy merre is lehet. El kellett ismernem, hogy egész jól sikerült elkapnia azt, hogy erre a helyre milyen dresscode passzolna, vagy lehet hallott róla egyszerűen. Akárhogy is, bármelyik volt az igaz, ez a tényen nem változtatott és ez már jó pont volt. Na meg az is, hogy egy filigrán, csinos csajszi volt, arcának határozott metszése és a zöld szemek pedig bőven le tudták kötni az ember tekintetét. Volt benne valami olyan határozottság és éhség, ami viszont ritkább volt az ő nemének körében, legalábbis sok nő esetében nem ezek az érzetek sugároztak a pillantásaikból, sokszor inkább csak egyik-, vagy másik, nem a kettő kombinációja. Érződött rajta, hogy vadóc teremtés volt. Igen, alaposan megfigyeltem és komoly összeget tehettem volna arra is, hogy nem tévedek. Egyszerűen nagy rutinom volt ebben és az, hogy a balhéinknál én foglalkozom az emberek sakkban tartásával, igen sok tapasztalatot adott. Csendes voltam és jó megfigyelő, ami tudott fenyegető is lenni, mert ott vibrált a feszültség az én kisugárzásomban is. - Nem mindenki elég bátor, de ezt szerintem te is tudod. A jutalma pedig meg is lesz a dolognak. - nyúlok a zsebembe, majd egy ezüst karláncot húzok elő, miután Nova rábólint, hogy meg akarja nézni a helyet és még jobban belevetni magát az éjszakába. Helyes. Menjen csak lépre, kerüljön bele a dolog bűvkörébe! Én azzal járok a legjobban. - Ez a tied innentől, ezt kell felmutatnod a biztonságiaknak, hogy beengedjenek. Megismerik, nyugi. - mondom, majd egyszerűen átkarolom a derekát és megindulok vele kifelé az öltözőből. Amit tett, azok után nem hinném, hogy pont ez fogja zavarni. Pláne nem úgy, hogy hát olyan helyre tart, ami szintén nem az elhúzódásról szól. Átvágunk a klub bejárata felé, így igazából inkább kifelé haladunk, de csak egy pontig, mert egy bal kanyar után egy piros ajtóhoz érkezünk, ahol ott strázsál egy biztonsági. Ő pedig át is enged minket. - A kabátod le tudod tenni a ruhatárba, aztán a csigalépcsőn le. - mondom, mert a vörös bársonnyal borított ajtó túloldalán egy lefelé vezető fém csigalépcső látható, egy igen rövid folyosón, aminek oldalán még egy ruhatár nyílik. Mondjuk sajátos ruhatár, mert itt alsóneműre vetkőzik az ember és minden mást hagy itt. Nova-nak csak a kabátját kell letenni, én viszont egyszerűen, minden problémázás nélkül vetkőzöm alsónadrágra mellette. Tartom a lenti szabályokat én is, bár ezt nem mindig muszáj, de akkor be kéne állnom segíteni valami feladatba, úgy lenne hiteles, ahhoz meg most annyira nincs kedvem. - Na, gyerünk! - intek neki egy játékos kacsintás kíséretében, majd magam elé engedem le a csigalépcsőn, és én is követem. - Üdv a pajzán paradicsomban! - mondom a leányzónak odalent, ahogy elérjük a lenti teret, ahol duruzsol az érzéki ritmusú zene úgy, hogy a figyelmet ne vonja el nagyon, de csend se legyen, bár az egyébként sem teljesen adott az itt-ott egymásba gabalyodó embereknek hála.
Nem tudom, hogy mondhatom e, hogy nem gyakran szívok be egy jó buli előtt de ez most más. Már megvolt nem egy kör orgazmusom és a testem már teljesen kikészült attól, amit Xander tett vele, de mégis az agyam arra vágyott, hogy még tapasztaljon, élményeket akartam, amihez viszont vissza kellett hoznom a testem kívánóságát. A legjobb oldószer erre, ha teljesen lezsibbasztom magam, akkor még a felhő felett is járhatok és a testem is bírni fogja a kiképzést. Ez a férfi más volt, mint az előző, akivel összekavarodtam. Ő közvetlenebbnek tűnt, kevésbé akaratosnak és sokkal jobban vonzotta a tekintetem. Olyan macsó volt, akitől pontosan tudtam mit akarnék ha lehetőségem adódna rá és mivel már erősen éreztem a fejemben a szerek hatását, már mindent akartam. Lehetséges, hogy ez volt az oka annak is, hogy vonzónak találtam egy ennyire fura helyen megjelenő férfit, de igazából nem számított, mert már benne voltam, tövig. - Ez nem bátorság ez csak a szexuális sóvárgás utáni állapot, amikor végre kimozoghatom magam. - súgom szinte alig hallhatóan, fáradtnak érzem magam, annyira, hogy még beszélni is nehéz. - Szóval ennyi az egész? - nézek a kezemre, ahol a kis karkötő villogott. - Remélem bent elkápráztat majd a hely! - mondom neki, majd amikor átöleli a derekam vele tartok. Magassarkúban nagyjából pont egy magasak lehetünk, talán egy kicsit magasabb nálam, így kényelmesen sétálok mellette, miközben végig azon agyalok,hogy mennyire jó ötlet belemenni egy újabb körbe és még egybe és ki tudja még mennyibe este. Gyorsan és határozottan lépdelünk a ruhatár felé, még az őr is egyszerűen átenged minket, szóval vagy törzsvendég vagy valami fejes lehet, mert a karkötőmet egész biztosan nem látta a férfi aki az ajtót őrizte. A szemem felcsilla, ki tudja kivel kavarom ma este még össze az állóvizet, nem fogok tetszelegni senkinek, de azért ha itt jó pontokat szerzek még az is lehet, hogy többször ellátogatok ide, mint akármelyik nős disznó, aki a boldogságot itt keresi. Leadom a kabátom, majd megvárom, amíg megszabadul a ruháitól, szóval nem csak a nőknek kell mindent kidobni, ez igen. Elismerően mérem végig a testét, mielőtt belépünk a terembe. A fények,a halk zene, egy két kéjsóvár nyögés jön rögtön szembe velem. MOsolyom teljesen őszinte,amikor körbe tekintek,nem akarok ismerőssel találkozni, főleg nem így, sokan nem tudják,hogy mennyire romlott életet tudok néha élni, a jóksilányos feeling mellett, amit egykét ismerősömnek mutatok. - Te is beleveted magad az éjszakába Lorenzo? - fordulok felé a huncut mosolyommal, miközben mutató ujjamat végighúzom a hasán, megállva az ágyéka felett. Majd,mint aki megunta a dolgot, elfordulok tőle. - Hol lehet itt egy jó italt kapni? - nézek körbe keresve valamit, ami lehűti felforrósodott hangulatomat.
Kezdőlap
