Az ügyvédnő a nyomozó,és a kabátos nyuszi esete.

Vendég

Pixie&Alex&Sarah

Nem hall,nem lát,nem beszél..

Hm. Elgondolkodtató hogy fogják nekem elhinni hogy,én nem vagyok olyan lány. Még csak helloween sincs ,hát ezt Sarah elcseszted. Nos nézzük a tényeket.
A mai este egész érdekesen indult ,egy playboy nyuszi fétises pasival kellett volna együtt lennem ,de hirtelenjébe csöppentem a rendőrség ádáz karmai közé. Szörnyű a nyuszik sorsa. Felkapva a fekete kabátomat hát elindultam velük ,hátha elcsalhatom őket a nyusziüregembe egy kis tea délutánra. De nem akartak jönni ,ez rontott az így is esélytelen helyzetemen. Valószínű nem szeretik az Alice csodaországban című mesét . Pedig az a mese mintha csak rólam szólt volna ,de most komolyan az kis csaj úgy be van állva az egész rajzfilm alatt hogy még én is irigyeltem miatta.
Na mindegy a lényegen annyi nem változtat hogy most itt ácsorgok az örsön ,bilincsbe verve kajla nyuszifülekkel és kikandikáló pamacsfarkakkal. Többször kitudtam magam már menteni ebből a kényelmetlen helyzetből,de most valahogy más volt az egész ,nem vittek rögtön cellába ,és az őr nem jött oda hogy kikezdjen velem. Most itt álltam.
Ahol mindenki érdekes tekintettel meredt a füleimre ,és a pamacs farkamra ,végül egy őszes ,szigorú tekintélyt parancsoló pasas elém állt.
Végigmért ,láttam a csillogást a szemében,mintha hitt volna abban az igéretben hogy ha nyuszifülem van mást is láthat. De rábaszott a vén tata ,nyakig be voltam takarva,akár egy mislen baba. Annyira hülye én se voltam hogy mindent közszemlére tegyek ,még menthető a helyzet. Elgondolkodva mért végig ,majd a hátam mögé ment ,és megpöckölte a pamacs alakú nyuszifarkamat ami akkora volt hogy az egész seggemet eltakarta.
- Hé, az ott érzékeny . - rivallok rá ,újra zavart tekintetével találkozom . Maga se tudja honnan van ekkora bátorságom vissza szólni,őszintén ? Én se tudom.
- Hallgassák ki .- nézz a két rendőrre akik csak egymásra néznek majd rám ,én csak fintorgok egyet majd mint egy megsértődött macska felszegem az államat.
- Adjuk az ügye Alexander Rhys-nak ,már úgy is hozzá szokott a bolondokhoz. - suttognak ,de elég szarul csinálják mert mindent hallok,és az elmém zakatolni kezd ,információ után kutat a név hallatán. Mikor rájövök honnan ismerős ez a név huncut vigyor ül az arcomra.
- Telefonálni szeretnék ! - jelentem ki ,egy bájos mosoly keretében és ők kötélnek is állnak ,én pedig Pixie számát tárcsázom. Megeszem a nyuszifülemet ha nem láthatom hogy,ezek ketten mit alkotnak. Mert biztos voltam benne hogy a pasinak se közömbös,akárki is ez az Alex. Egy kívülálló jobban látja a helyzetet.
- Hello Pix.- kezdek bele és az elkövetkezendő percekben megkérem hogy segítsen ,tény most tényleg szükségem volt rá ,de a kíváncsiságom jobban hajtott.
- Na jöjjön nyuszika . - fog karon a két rendőr , minek kell két rendőr egy kis termetű vékony nőt ketten lefogni,na mindegy . Mielőtt a kihallgató terembe vezetnek megállok.
- Egy pillanat . - jelentem ki ,és most már nyakig begombolom a kabátomat ,szívesen letépném a nyuszifarkamat is de félek hogy az anyaggal együtt jön ,így nem teszek semmit csak befáradok a terembe ,és leülök. Velem szemben pedig már ott is van Alex ..legalábbis gondolom.
- Hello ,Culombo . - mondom neki mosolyogva ,alig várom hogy Pixie betoppanjon. Bár nem tudom neki hogyan is magyarázom majd ki a nyuszi jelmezt ,bár szerintem sejteni fogja. Meg hát nem is nyuszi jelmez ha úgy nézzük mert csak fülem van meg plüss farkam és fekete kabátom ! Ez még semmit nem jelent....
- Itt rá lehet gyújtani ? - kérdem tőle miközben folyamatosan az ajtót kémlelem.
- Amúgy van ügyvédem mindjárt itt is lesz ha minden igaz ...
- A bajszos perverz a főnöke ? Mert kéne neki szólni hogy nem illendő fogdosni a lányok farkát ...- jelentem ki komolyan ,de ekkor rájövök a mondat lényegére.- Már amelyik rendelkezik vele.- helyesbítek.

Vendég

Sarah & Pixie & Alex

Mikor az ember végre azt hinné, hogy van egy laza napja, általában olyankor szokott valami ultra izgalmas és váratlan dolog történni. Na nem olyan, hogy bekopog egy Adonisz az ajtón vagy megjelenik egy szellem vagy ilyesmi, mert olyan csak a filmekben van. Egyszerűen csak megcsörren a telefonja.
Mindez persze épp akkor, mikor épp forró teával a kezemben egyensúlyozok, hogy le tudjak úgy ülni a kedvenc fotelomba, hogy nem borítom magamra a finom italt. A telefon csörgése úgy hat a csendes lakásban, ahol csak halkan szól a tévéből valami hülye műsor zaja, mint valami bomba robbanás fülsiketítő hangja, így aztán kicsit össze is rázkódok a hangra és ajkamba harapva mélázok el azon, hogy most foglalkozzak a visító készülékkel, vagy ne? Megfordul a fejemben, hogy talán Alex az. Megint valami találkát akarnak szervezni, ahol a kedves felesége önelégült pofiját bámulhatom, meg álmaim pasiját, ahogy szívecskékkel a szeme helyén nyáladzik rá. Remek lenne, biztos sokkal kellemesebb lenne, mint nyugisan teázni.
Mintha csak reagálnék a magam kis gondolataira, megrázom a fejem nemlegesen és folytatom a fotelba való leereszkedést, de azért piszkálja a csőröm, hogy talán nem ártana felvenni azt a telefont. Mert hát mi van, ha mégse Alex az? Vagy, ha ő az, de baj történt és azért hív? Vagy akármi?
Ezen felbuzdulva -meg az előttem megjelenő képen, ahol Alex egy kórházban fekszik- szememet forgatva hagyom abba végül a precíz mozdulatsort és vágtázok a komódhoz, hogy rápillantsak a mobilomra.
-Igen?- szólok bele nagy lazán, de az ismerős hang hallatán elcsodálkozok. Sarah az, de nem a mobiljáról, hanem egy vezetékes számról -így utólag beugrott, hogy a rendőrségé- és épp azt ecseteli, hogy a csúnya bácsik bevitték, kellene némi segítség.
Az első pillanatban arra gondolok, hogy ez csak valami hülye vicc lehet, de a hangját hallva rá kell jöjjek, hogy komolyan beszél. Nem olyan mondjuk, mint aki be van tojva de azt azért kihallom belőle, hogy meg van kicsit illetődve. Gondolom gőze nincs, hogy miért vitték be.
-Jól van, nyugodj meg. Tíz perc és ott vagyok.- vagyis akarom mondani inkább húsz, de amint ezt kimondom már le is teszem a telefont, kissé szomorkásan pillantok a teás bögrémre majd a fotelomra, végül megindulok a szekrényem felé, hogy felöltözzek és kicsit össze kapjam magam.
Rekord sebességű elkészülés után végül a kocsimban ülve azon morfondírozok, hogy mégis mibe keveredhetett Sarah már megint. Hiszen, voltak már apróbb ügyei, de persze nem olyan súlyosak. Gyorshajtás ,piroson való áthajtás, tilosban parkolás, baleset okozása -meghúzott egy parkoló kocsit- és kábítószer birtoklása persze, ami a hab a tortán. Most épp vajon mivel fog meglepni?
A rendőrségre besétálva már, szinte név szerint köszönök az asztalnál ücsörgőknek. Elég sűrűn járok ide és épp ezért kezdek most már ideges lenni amiatt, hogy a legjobb barátom is itt dolgozik. Csak remélni tudom, hogy nincs most épp itt, hiszen elég rég találkoztunk utoljára. Pár hete? Pár hónapja? Magam sem tudom, de persze a Sors már megint vicces kedvében van, mert amint oda vezetnek a megfelelő ajtóhoz és benyitok, Alex és Sarah pislog rám vissza a kis asztal mellett ücsörögve.

Vendég

Kivételesen én érek előbb a kihallgató szobába, ledobom a mappát az asztalra, csak úgy visszhangzik az üres teremben. Az előbb nyomták a kezembe azzal a kísérő szöveggel, hogy pár perce behoztak valakit, és enyém lett a megtisztelő feladat, hogy megdolgozzam egy kicsit.
Naná, hogy az enyém, úgy volt, hogy tíz perc múlva indulok haza. Szóval nem olyan őszinte az örömöm, az viszont feltűnik, hogy Roger ezúttal a megszokottnál is vidámabbsn próbálta meg tönkre vágni a napom. Ha más nem, ez már eleve gyanús, de mire beérek a terembe, és a hátamat nekivetem a falnak, már messze máson járnak a gondolataim. Út közben szereztem magamnak egy kávét, nem árt, ha valami ébren is tart a nagy faggatózás közben.
Mikor azonban elém toppan a kis társaság, a szemöldököm egyenesen a homlokomig szökik. Automatikusan végigmérem a csajszit.
- Omg. Szülinapom van? – csúszik ki a számon a kérdés első meglepetésemben, éppenséggel megesett már, hogy megfeledkeztem róla, és az is, hogy a drága kollégák megtréfáltak valami egészen hasonló szituációval. Remélem, a hölgy nem veszi magára az elsietett kommentáromat, akkor sem, ha a két kísérője nem nagyon óhajtja leplezni a derűt, miszerint pontosan értik, mire is céloztam az előbb.
Na de megpróbálom komolyra fordítani a szót, ami megjegyzem elég nehéz a hölgy öltözékét tekintve, esküszöm, próbálom nem feltűnően szuggerálni a kis pamacsát meg a feje tetején himbálózó extra testrészeket, de nem járok sok sikerrel. A magassarkúra és fekete harisnyás lábszáraira pillantva, igyekszem nem elképzelni, hogy mutathat a jelmez többi része a fekete ballonkabát takarása alatt. Amúgy is még ocsúdásban vagyok a megszólítás miatt. Columbo? Azért olyan öregnek csak nem nézek ki.
- Foglaljon csak helyet. – Nagy nehezen ellenállok a késztetésnek, hogy hozzátoldjam a Ponyvaregényből kölcsönzött Nyuszimuszi becenevet. Még meg sem néztem, miért hozták be, akár még rablás is lehet. Odabiccentek a fiúknak, mielőtt magamra hagynának a szőkeséggel, és úgy teszek, mintha nem látnám az árulkodó vigyort a képükön.
Ekkor kapok észbe.
- Azért a bilincs nyugodtan lekerülhet a hölgyről – szólok még utánuk, mielőtt ez az én feladatommá avanzsálna. – Lehet, hogy végzetes hiba, de nem érzem veszélyben az életem.
Bevallom, eleve nem értem, hogy miért rakták rá. Ha fele olyan törékeny, mint amilyennek tűnik, akkor sem tehetne semmit egy kondiban lévő férfi ellen. A hölgy viszont, úgy tűnik, nem izgulja túl a helyzetet.
- Attól tartok, itt nem. De egy kávéval szívesen megkínálom, amíg várakozunk. – Már csak ránézésre is azt tippelem, az most neki is jól jönne, a sminkje már nem annyira friss, bizonyára mozgalmas estéje volt. Én pedig igyekszem nem morcos lenni a kéretlen túlórám miatt.
- Ha megbocsátja, farokfogdosásból nem én fogok leckét adni a főnökömnek, de ígérem, intézkedni fogok az ügyben. – Megpróbálom hivatalos arckifejezéssel végigmondani, és mellé figyelek, hogy a hangom se áruljon el. Egek. Ez szép műsor lesz. Előre sajnálom magam. És ekkor még nem is sejtem, hogy lehet ez még ennél is kacifántosabb.
- Cserébe, míg várakozunk, megoszthatná velem, hogy miért épp a rendőrségen tölti ezt az ígéretes estét. Miért hozták be?
Ám ami késik, nem várat magára sokáig. Mikor Pix nyit be azon a bizonyos ajtón, úgy nézek rá, mint aki sündisznót reggelizett. Sok lesz már a meglepetés ma estére.
Azért sikeresen visszanyelem a te meg mi a fenét keresel itt kezdetű köszöntésemet, és inkább kipréselek magamból egy halvány és erőltetett mosolyt.
- Úgy látom, az ügyvédünk is megérkezett - cikázik a pillantásom a két nőszemély között. Vajon ez véletlen? Vagy túlságosan elhamarkodtam a kész átverés show kizárását?

Ajánlott tartalom

» Nagyképű és félős nyuszi gabalyodik
» Késdobáló kocsma, avagy Bőrnaci esete Szűzikével (Chanel && Herbert)