Nagyon sokat gondolkoztam azon,hogy a titkom mindenki előtt az maradjon e. Mert azt,hogy ilyen boldog vagyok magamban tartani nagyon nehéz és felemészt. Amúgy egész jó,hogy csak ketten vagyunk a világ ellen Peterrel, és meg is akarom tartani ezt magunknak, amíg tehetjük,mert utána nem tudom mi fog ránk zúdulni, jó vagy a rossz. A másodiktól való félelem miatt titok is ez az egész, lehet túlparázom,de inkább, mint pofára essek. Danny, igen, ő neki el kell mondanom, úgyis felfog tűnni egy idő után neki, amikor nem fecsegek Briannal az előző esti pasiról, akinek reggelre a nevét sem tudtam, de ő se az enyémet. Furcsa lesz neki, hogy nem flörtölök annyit a pultban,csak mert unatkozok. Persze, ezeket megtehetném miért ne, csak hogy nem vágyom most ilyenekre, bár Peterrel még nem jutottunk el odáig, hogy szaftos részletekről kelljen mesélnem, így a túl nagy csend részemről fel fog tűnni neki. Benne megbízok, mindennél jobban, persze tudom, hogy nem kíváncsi az ilyen dolgaimra, de ez szerintem most más, ez talán még ő is értékelni fogja. Tudom, hogy az ő véleménye nagyon sokat számít nekem, mi van ha nem szimpatikus neki Peter, ismeri már eddig nem mondott semmi rosszat, de nem is tekintettem rá máshogy akkor, mint egy fogadott öcsikére. Még az is benne van a pakliban,hogy büszke lesz rám, végre leállok egy pasinál? Mondjuk ezt kijelenteni nem merem még. Elhatározom magam, ma csak ketten vagyunk a kávézóban, már bezártunk és mindenki hazament, kivéve őt, és én nem akarom egyedül hagyni, amg elintézi amit kell ilyenkor. -Danny. - nem akarom megzavarni, és amíg nem kezdek bele még mindig meg tudom magam gondolni és nem mesélni neki semmit. De abba én őrülnék bele. - Tudunk maradni ma egy kicsit? - régen sokszor maradtunk itt, amikor nem akartam hazamenni a magányos lakásomba, beszélgetni, tervezgetni a jövőt. Mostanában már egyre kevesebbszer jut erre idő, pedig kellene. De az egyetem és a másik melóm miatt nagyon zűrös az életem, de hiányoznak ezek az esték. Megvárom amíg biztosan tud rám figyelni, addig kimegyek a pulthoz, gyorsan letörlöm mégegyszer, hogy holnap már ne kelljen nyitásnál ezzel foglalkozni. Csinálok egy forró csokit magamnak és Danny-nek is, estére már nem kell kávé, de ennyi löket fog kelleni mindkettőnknek. A gépet is elmosom ha már zárás után igénybe vettem,majd leülök az egyik asztalhoz a két csokival, és felkészülök lelkileg arra,hogy minden titkom kiadjam neki, micsoda megkönnyebbülés lesz.
Valami nem stimmel, de nem tudnám megmondani, hogy mi az. Minden a szokásos kerékvágásban zajlik egész nap mégis valamitől rettenetesen hiányérzetem van. Valamit otthon felejtettem? Elfelejtettem volna befizetni egy csekket? Valakit fel kellett volna hívnom? Valakinek engem kellett volna felhívnia? Ez egy szörnyen bosszantó érzés és az sem segít, hogy nincs itt Brian, hogy csacsogjanak Wendyvel. Lehet, hogy Brian hiányzik a háttérhangként. Nem tudom. Már szinte lemegy az egész napunk, amikor rájövök, hogy Wendy kisugárzásából hiányzik valami. Egész nap nem flörtölt az emberekkel, emiatt nekem nem kellett idegeskednem és emiatt most teljesen felborult a belső egyensúlyom mert lassan végzünk és ma még nem volt magas a vérnyomásom. Tudom, hogy én kérem tőle, hogy ne kezdjen ki mindenkivel, de most mégis elgondolkoztat a dolog, hogy vajon tényleg minden rendben van-e vele. Mégsem akarom erőltetni a dolgot, egyébként is lehet csak én gondolom túl az egészet. Az asztalok tiszták, a székek felrakva, Wendy már a pultot takarítja, úgyhogy én már indulnék az irodámba, hogy leadjam a napi zárás adatait, de akkor megszólít. -Hmm?-pillantok rá. -Persze. Már úgyis rég bandáztunk. Elküldöm a zárást. Pár perc és jövök.-na legalább nem fogok éjjel álmatlanul forgolódni, hogy vajon rá kellett-e volna kérdeznem. Egyébként is itt az ideje, hogy én is beszéljek vele. Már közelít a kávézó a kész állapotához. Szeretném tudni, hogy tervezhetek-e vele, mint partnerrel. Ha minden jól alakul még lehet, hogy Briant is el tudnánk csábítani magunkkal. Sietek az adminisztrációs munkával, de így is mire végzek már lefőzött magunknak két forrócsokit és a pultot is teljesen kitakarította. -Itt is vagyok.-érkezem meg az irodából és leülök vele szembe. Kezeim közé fogom a meleg bögrét. Rettegek, hogy történt vele valami komolyabb baj. Most elég rendesen kezd sínre kerülni az életem nem szeretnék pont most börtönbe kerülni emberölésért. Pedig ha kell, akkor meg is teszem. -Na mesélj, mert már a legrosszabb forgatókönyvek vannak a fejemben..-nem tehetek róla. Örökké aggódom érte. Nem a legjobb döntéseiről híres és félek, hogy ezeknek a következményei mikor érik utól. De nem akarom megmondani neki, hogy mit tehet és mit nem. Én azért vagyok, hogy segítsek neki a következményekkel.
Olyan csendes most minden, olyan jó itt ülni, várni arra, hogy elmondjam neki mi a fene is történik velem. Nagyjából összeállt a fejemben, hogy mit fogok neki mondani, minden reakciójára készen állok, remélem nem lep meg, mert váratlan forgatókönyvre nem vagyok felkészülve. Annyira izgulok, mintha arról kellene beszélnem, hogy teherbe ejtettek, ne jó az talán rossz lenne, de Peter határozottan jó. Amint leült elém minden bátorságom elszáll. Nem tudom jó ötlet e elmondani még bárkinek is, hiszen még nem is annyira komoly az egész. Lehet ezt is elrontom és akkor minek is fecséreltünk erre időt. Nem értem miért vagyok ennyire betojva, talán mert ez most tényleg fontos, Hale miatt is, és magam miatt is. -Azt hiszem járok valakivel. - ez a fejemben nem így hangzott, nem volt meg a bevezetés, a szép kis mosoly. Rázúdítottam egyszerűen, vagyis még nem mindent. Szerintem nem fog komolyan venni, mutattam már be neki srácot, akiről azt hittem komolyan lehet, 2 hónap után kidobtam, mert rohadtul nyálas volt, mindig virágot hozott és verset írt. Én utálom a nyálas és enyelgős fiúkat, még abban sem vagyok biztos, hogy tudom mi az a szerelem. Gyorsan felemelem a poharat és beleiszok az italomba, közben végig Danny-n van a tekintetem, úgy érzem folytatnom kell. - Elmondok minden részletet, de kérlek maradjon köztünk jó? Ja és nyugi semmi szaftos nem lesz, tudom, hogy erről nem szívesen hallanál. - mély levegő. Odahúzom a székem az övé mellé, erőt ad, hogy tudom mennyire támogat engem mindenben. Ránézek, előre dőlök a széken, felveszem a pózt, amitől komolynak tűnhetek, de belül nagyon sutának érzem magam. - Danny, összejöttem a legjobb barátnőm öccsével. Vagy hát még egyenlőre csak próbáljuk kitalálni mi a franc van köztünk. Fura az egész, lassan haladunk, hozzám képest csiga tempóban, még csak le se feküdtem vele. Hale nem tud róla, nem tudhat róla, meg fog ölni, vagy megutál. Meg persze benne van a pakliban, hogy nem jön össze és kicsinálom őt is. Megígérte, hogy nem lesz nyálas, nem romantikázunk valami szép kis helyen, de lehet még ezt is el tudnám képzelni vele. A legnagyobb problémám, hogy nem tudhat róla senki, nem akarom elrontani. Baj van, nagy baj! - és mindent kiadtam magamból. Alig vettem levegőt miközben elmondtam a monológom, próbálok kivenni valami Danny szeméből, annyira várom, hogy fejbe vágjon, hogy hülye vagyok, miért nem tudtam valami ismeretlennel kezdeni. Tudom, hogy az vagyok, de most ez a helyzet. Eddig elég nagy szerencsém volt a pasik terén, aki jött az hamar ment is semmi elköteleződés, semmi elvárás. -Amúgy veled mizu? - dőlök hátra a székben, és esélytelenül próbálom elterelni a figyelmét magamról, nem fog menni, lesokkoltam.
Mindenre fel vagyok készülve csak erre nem. Szóra nyitom a szám és vissza is csukom várva a további részleteket. Hátradőlök a székben és viszem magammal a bögrémet is. Igyekszem kontrolálni az összes vonásomat miközben beszél. Jár valakivel. Wendy Singh jár valakivel.. most nem azt az arcot látom, mint amikor legutóbb halottam tőle ilyesmit ez most komolyabbnak tűnik különben nem lenne ilyen körülményes azzal, hogy hogyan közli velem az információt. Amikor azt kéri, hogy maradjon köztünk bólintok egyet nem mintha ezt külön kérnie kellene. Nem szoktam kiteregetni más szennyesét és egyébként sincs olyan ember az életemben, aki tőlem próbálna információt szerezni Wendy magánéletéről. A legjobb barátnője öccse? Mi a...? Az Hale.. mármint a legjobb barátnője. Együtt járnak egyetemre, láttam is már nem egyszer, de ezt ha jól emlékszem az emlegetett öccsről nem tudom elmondani. Mármint néha hallottam már róla, de sosem olyan kontextusban mintha bármilyen szempontból érdekelné Wendyt a kissrác. Csendben hallgatom és próbálom elraktározni az összes információt, hogy fel tudjam tenni a megfelelő kérdéseket, de ez még nekem is sok így hirtelen, pedig szoktam tartani a tempót. Már kezdeném is a mondókámat, de visszakérdez, hogy velem mi a helyzet erre pedig egy kicsit összevonom a szemöldökeimet. Remélem tényleg nem akarta ennyivel lezárni a témát, hiszen ennyivel nem ússza meg az biztos. -Állj, hó.. -Öhm.. előbb ezt vesézzük ki, majd utána megbeszéljük, hogy velem mi a helyzet.-kizökkentett teljesen. Veszek egy mély levegőt, hogy rendezzem a gondolataimat -Hale öccse? Peter ugye? Jól emlékszem a nevére?-nem vagyok benne biztos, mert tényleg nem sokat hallottam még róla. Mármint max úgy, hogy 'olyan mintha a tesóim lennének'. A tesójával nem nagyon gabalyodik össze az ember, de lehet a kissrácnak jót tett, hogy kilépett a kamaszkorból és egyszer csak Wendy észrevette, hogy a már nem annyira gyerek az a gyerek. -Na akkor kezdjük ott, hogy akármit is tennék Hale nem gyűlölne meg. Ezt te is tudod csak bepánikoltál.-próbálom egy kicsit megnyugtatni. -Nincs baj csak egy kicsit összekuszálódtak a dolgok.-folytatom. -Jó nézd. Végülis nézhetjük úgy, hogy okosan csináljátok, mert előbb próbálkoztok és csak utána rúgtok fel mindent.-vagy lehet, hogy jobb lett volna, ha jelzi az érdeklődését a legjobb barátnőjének, de ez már csak eső után köpönyeg. -Ez mióta tart?-hangom inkább érdeklődő, mint faggató. Szeretném tudni, hogy ez hogyan is történt velük, mi váltotta ki. -És hogy kezdődött egyáltalán?-nem is tudom melyik kérdésemet tegyen fel neki először. Alapvetően örülök a dolognak. Minden alkalommal örültem, amikor valami ilyesmit jelentett be, mert ezektől úgy éreztem, hogy nem adta fel a reményt egy normális, élhető jövőre. Talán túl optimista vagyok, de így, hogy ismeri is a srácot már régóta bizakodóbban tekintek rá, mint ha egy idegennel jött volna össze. Ismeri és úgy ment ebbe bele.
Az arcán még mindig nem tudtam kiigazodni, már megszokhatta, hogy vannak elég extrém sztorijaim, mert nem élek éppenséggel példamutató életet, azon kívül, hogy céltudatosan tanulok. De ha a sulin kívüli életemről van szó, én sem tudok kiigazodni magamon. Az elterelésem nem úgy sikerült, ahogyan terveztem, persze Danny nagyon okos, nem tudom ennyivel megvezetni, és amúgy is nagyon rossz próbálkozás volt. - Igen Peter, a kis cuki kisfiú, aki két éve még gimibe járt amikor megismertem. Annyira fiatal még. - két év van köztünk, de mégis óriásinak tűnik, bár ez teljesen mellékes a mi esetünkben. Van ennél nagyobb gondunk is, vagy megoldandó dolgunk a kapcsolatunkban. - Hale és Peter a látszat ellenére nagyon összetartó csapat, és nem akarok ebbe beletúrni. Az, hogy bepánikoltam enyhe kifejezés. Tudod, hogy nekem nem megy ez a párkapcsolatosdi. - legszívesebben elsírnám magam, de az nem rám vallana, üvölteni akarok, hogy valaki bogozza ki azt, ami bennem van, de erre senki nem képes csak én. -Hát volt egy szülinapi bulim, meglepett Hale. - kicsit húzom a sztorit, mert az, hogy részegen szedtem össze, nem a legjobb ismerkedési történet. - Ott volt ő is, meg egy srác aki csúnyán átvert. - induljunk Ádám és Évától, abból baj nem lehet ha az egész képet látja. - Féltékennyé akartam tenni azt a másik barmot, és ő volt ott velem, így kapóra jött. - most jön az a rész, hogy kihasználtam a kisebbet önös érdekeimre. - Táncoltunk, tequiláztunk, sokat ittunk, majd megcsókolt. - érzem, hogy vörös vagyok, mert eléggé zavarba jöttem, még Danny előtt is, pedig neki sosem féltem semmit elmondani, sosem éreztem, hogy bármi ciki lenne ha vele beszéltem. - Elmondta, hogy amióta megismert engem azóta oda van értem. Sosem tűnt fel, mert nekem mindig is olyan volt mint egy kisebb testvér. Még néhány pasi ügyletemet is megosztottam vele. - mély lélegzetet vettem, mert egyre jobban izgulni kezdtem. Belekortyoltam a csokimba és folytattam a sztorit. - Berángattam a női mosdóba, nyugi nem történt semmi ott. De beszélgettünk én sírtam mint egy óvodás, kiakadtam, de elég kitartó volt. Basszus, az a csók nem gondoltam volna, hogy ilyen van, tudod, amikor minden jó és a kémia is dolgozik és libabőrös leszel. - de én nem tudtam, hogy van ilyen. -Nem akartam én belevágni, főleg nem titkolózni, de azt érzem így a legjobb, főleg miattam. Nem bízok a pasikban, apám nem volt a legjobb minta. - ami rossz bennem, mindent a szüleimtől tanultam, a jó dolgokat Danny-től, csak mire őt megismertem már rég belém ivódott minden rossz tulajdonság, amiket nem tudtam már elhagyni. -Ja amúgy a csávó féltékeny lett, el is viharzott a nőjével, olyan jó műsort adtunk neki. - tényleg ennyire nehéz beszélnem erről, hogy állandóan terelni akarok? Ismeretlen téma ez számomra, nehezen kezelem a komoly dolgokat és mindig félek ha valami jó jön, akkor utána gyorsan a földön találom magam.
Szóval nagy vonalakban jól emlékeztem a srácra. Ha a többi emlékem sem csal meglepően normális gyerekről beszélünk. 2 év az egyébként nem olyan sok, mint amennyinek elsőre tűnhet, úgyhogy én ezen nem akadok fel annyira. Sokkal jobban aggaszt a viselkedése. Értem, hogy félti Halet, de mégis belement a dologba, szerintem még a barátnője is megnyugodna, hogy végre jó kezekben tudhatja Wendyt, illetve abban sincs kétségem, hogy Wendy is így okosabb döntéseket fog hozi, hogy tétje van a végkimenetelnek. -Ne vedd bántásnak, de azokat a korábba tessék-lássék próbálkozásaidat nem feltétlen nevezném párkapcsolatnak, így azt, hogy ez nem megy neked nem jelenteném ki ilyen bátran. Gyengéd mosoly húzódik az arcomra miközben hallgatom a hadarását és figyelem a testi reakcióit. Elpirul, izgul, izgatott. Szóval a kis Rómeó színt vallott. Ez jó hír. Nagyon is jó. Valaki végre nem arra utazik, hogy minél előbb kiélvezhesse Wendyt mielőtt tovább állna. Máris kedvelem a srácot. -Ja ilyen, amikor végre a megfelelő személlyel vagy.. Értem, hogy izgul, de atyai szívem végre megnyugodhat egy kicsit. -Figyelj, Wendy. Ami most történik az szerintem egy tök jó dolog. VISZONT. Ha folyamatosan azzal vagy elfoglalva, hogy ez miért rossz és mi a baj vele, akkor nem fogod észrevenni a jó részeit. Mosolyogsz, amikor kimondod a nevét.. olyanokat tapasztalsz meg, amiről állítottad, hogy veled sosem történhet meg. Ez pedig jó. Én támogatom. Hale meg szerintem megértőbb, mint ahogy most gondolod..-komolyan. Nem is tudom, hogy ez a két lány volt-e valaha fasírtban. -Egy tanácsot viszont kérlek fogadj meg. Ne húzd túl sokáig a titkolózást. Mert lehet az, hogy hallgatsz erről jobban megbántaná Halet, mint az, hogy jártok Peterrel. Érted?-kérdezem kissé felvonva szemöldökeimet. -Ja és természetesen.. ha ezek után megbánt kibelezem.-ez a kihagyhatatlan része a dolognak. -Most viszont kapsz tőlem egy kis pihenőt. Ha szeretnéd visszatérhetünk majd még erre, ha van még mesélnivalód róla.-jó most jövök én. Iszok egy kortyot a forrócsokiból, ami már kellemesen iható hőmérsékletű. -Nekem is el kell mondanom valamit.-rövid szünetet tartok. -Ha minden jól megy körülbelül 2 hét múlva beadom a felmondásomat. Azért nem szóltam eddig, mert nem akartam elhamarkodni, de végre minden sínen van. A felmondásom után pedig megnyitom a Danny's Café-t. A felújítás, már a végét járja, az eszközök már úton vannak, hogy minden beszerelésre kerülhessen.-már a gondolattól is elmosolyodom. -Már csak egy társra lenne szükségem, szóval mit szólsz? Leszel a társüzletvezetőm?-ideje már, hogy előre lépjek az életben. A karrierem az első. A magánéletem a következő.
Azt, hogy nem megy a pasizás elég sokszor említi nekem, na nem ilyen köntösben. Hasonlóan szokta emlegetni, milyen szuper pasikat találok mint most. Megbököm a vállát az exeimre tett megjegyzésére, de azt kell mondanom igaza van. -Azok azért nem működtek, mert mindegyik olyan rohadt unalmas volt. Nem vagyok én hercegnő, hogy fehér lovon vonuljanak be és feladják a cipellőt rám. Bocs szürke lovon. - javítom ki magam, mert tudom, hogy a lovasok allergiásak a fehér ló kifejezésre, mert olyan nincs is. Megfelelő személlyel vagyok? Vajon tényleg így lenne, az a baj, hogy ha Danny is ezt mondja már lassan nekem is el kellene hinne, és megfogadnom minden tanácsát és végre nem parázni mindenen, mert ha csak azon agyalok mit tudok elrontani el is fogom. De persze Peter is elronthatja, és akkor Hale-el és velem mi lesz, semmi sem lesz a régi. Minden belső parám ellenére, tud hatni rám úgy, hogy ez a viharos lelkem lenyugodjon. Megölelem, olyan nagyon hálás vagyok érte, nem tudom neki eléggé kifejezni. -Nagyon köszönöm Danny! Ugye tudod, hogy miattad vagyok még életben? Már rég elvitt volna a stressz és a saját magam idegelése ha nem vagy. - tényleg el kellene mondanom Hale-nek, úgy mint most neki. Nem is volt olyan nehéz. -De azt, hogy ilyeneket vált ki belőle, sosem fogom beismerni senkinek. - utalok az izgulásra és a vörösödésre. - Ilyet csak szerelmes tinik csinálnak nem? Se nem vagyok tini és még szerelmes sem, csak összezavarodott. - mosolygok rá kicsit fura mosollyal,de előtte feleslegesen leplezem az érzéseimet. -Ja, ha megbánt még meg is kérlek rá. - most már őszinte a mosolyom, főleg, amikor tereli a témát. Bár nagyon akartam vele erről beszélni, talán ha tovább lenne róla szó, jobban bebeszélném magamnak, hogy nem jó ez így. Most pont úgy érzem minden rendben lesz, minden menni fog és mindenki boldog lesz. Ahogyan hallgatom Dannyt akaratlanul is nyitva marad a szám és lefagy az arcom. -Várj mi? Neked van egy kávézód és már nemsokára kész és én csak most tudok róla? - gyorsan becsukom a szám és próbálok teljesen normális maradni, de legszívesebben ugrálnék örömömben. Olyan régóta akarta ezt, tervezgette, és annyira megérdemli. - Már írom is a felmondásom, de tudod mit ha kell a tiédet is! - végül tényleg felugrok, majdnem kiborítom a forró csokim. - Gratulálok, és köszönöm, hogy én is a terved része vagyok. Mit szóljak? Megleptél, de ki nem hagynám, hogy a társüzletvezetőd legyek vagy bárkid igazából, még takarítanék is a saját kávézódban. - túlságosan is elragadtak az érzelmek. -Hol is van ez pontosan? MIndent tudni akarok. - ülök vissza a helyemre, most a helyén hagyva a berendezést. - Mikor vetted? Miért nem mondtad hamarabb?- olyan izgatott vagyok, és olyan büszke, hogy összejött neki.
A szürke lovas javításnál úgy mosolyodok el akár egy büszke édesapa. Hát nem járatom örökké feleslegesen a számat. Vitatkozhatnánk azonban azon, hogy vajon miért nem működtek azok a kapcsolatok, de nem szeretném mindig lehordani a döntéseiért. Ez is mind a tanulás folyamat része, hogy normális felnőtt váljon belőle. Finoman magamhoz ölelem. Tudnia kell, hogy akárhogyan is alakul az élete akkor sem kell egyedül szembenéznie semmivel. Mindig mindenben mellette álltam. Még olyan helyzetekben is, amikor nem értettem egyet a döntésivel. Kicsit sem. De van amikor nem az a lényeg, hogy biztosítsam, hogy a jó úton járjon. Van amikor egyszerűen csak jelen kell lennie az embernek. -Tudod, hogy rám mindig számíthatsz.-mosolyom bíztató és türelmes. Félelmetes lehet számára ez az út, de én készen állok, hogy végigkísérjem ezen is. -Csak magad előtt ne próbáld letagadni..-másnak úgysem tartozik felelőséggel, csak saját magának és a kis lelkiismeretének. -A tinik szerelmében én nem hiszek. Azok csak hormonok és testi vágyak és igények.. semmi más.. amikor nyugalmat találsz egy másik emberben és nem csak izgalmat akkor tudod, hogy elkezdtél felnőni a dologhoz.-én például sosem tindereztem, egyéjszakáztam keveredtem kavarodtam akármi is legyen a szleng rá manapság. Nekem millió meg kettő dolgom volt, így ezek sosem fértek bele. Az a nő, aki pedig mostanság az életembe cseppent ugyan egyelőre csak barát jelzőt viseli sokkal inkább jelentheti a jövőt, mint egy laza románcot. Megmentem egy kis időre a folytatástól, hiszen nekem is bejelentenivalóm van. Már tartozom ezzel neki egy ideje, de nem akartam elsietni. Lelkesedése megmosolyogtat. Mi vagyunk a mágnes két vége, amik teljesen ellentétesek mégis nem léteznek egymás nélkül. -A felmondólevelem már készen van csak be kell majd adnom, úgyhogy csak a sajátodat írd meg légyszíves.-nevetek fel. -Ohh. Takarítani is fogunk egy csomót ezen ne izgulj.-bólintok a dologra. A Lower East Side-on van az Essex Market közelében. Körülbelül 2 hónapja vásároltam, de nem voltam biztos benne, hogy bírni fogok anyagilag a felújítást, ezért nem mondtam el eddig... nem akartam túl hamar örülni neki, mert akár csúszhattam volna is a tervezett dolgokkal, viszont szerencsére kevesebb volt a vártnál a költség és a munka is, így mostmár tényleg biztos vagyok benne, hogy ez összejön.-röviden ennyi. -Majd szeretnék beszélni Briannel is hátha ő is velünk tart, de mindenképp szerettem volna, ha te tudod meg először.-tudom, hogy jóban vannak a sráccal és én is kedvelem. Örülnék, ha magammal vihetném az egész kis csapatomat, de nem szeretnék előre inni a medve bőrére. -Ha ráérsz most átmehetünk. Nincs innen messze gyalog sem, addig legalább mesélhetsz még Peter fiúról.-ajánlom fel.
Ha már a példás szülőkből nem jutott nekem, kaptam egy sokkal jobb családot Danny személyében. A közelsége megnyugtat, hiába van meg a véleménye minden hülységemről, ő így defektesen is elfogad. - Te vagy az egyetlen, akire mindig számítani tudok. - mondom neki hálásan, mert nélküle nem ott tartanék ahol most. Amiket mond, jólesik, elgondolkodtat, de jól esik. Valójában ezt kell éreznem, ha megtaláltam azt a személyt, akit egész eddig életemben kerestem? Egyáltalán lehet erről már most így beszélni, mert egy kicsit még így is rémisztő számomra az egész. De nem elemezzük tovább a kapcsolatomat, mert jelenleg tényleg nincs erről több beszélni való. Fogok én még emiatt a vállán sírni vagy boldogan mesélni mi történt velünk. Hale nem lesz ebben annyira partner abban, hogy meséljek neki Peterrel való kapcsolatomról. - Ugye tudod mennyire büszke vagyok rád. - meghatódva mosolygok rá, mert tisztában vagyok vele, hogy miért tartotta titokban, most,hogy elmondta, megértem. Ezek szerint nem bízott az egészben teljesen, kicsit magamra emlékeztet ez, inkább félni az elején, minthogy nagy csalódás érjen. Jólogika, lehet tőle lestem el, de igazából eddig nem okozott csalódást ez a felfogás, sosem várni a jót,de ha jön örülni neki. - Most lehet beszívtam, de minden olyan jónak tűnik. - várom mikor borul az egész. Én és a borúlátásom. - 2 hónapja tartod titokban? Nagyon jól csináltad, ha nem is vettem észre semmit. - vagy csak tűlságosan is elfoglaltam magam a saját szarjaimmal és avilág legrosszabb barátjaként nem figyeltem az jelekre. Persze néha láttam rajta, hogy baj van, aztán eltűnt másnapra, mégsem kérdeztem rá határozottan, bár nem is kellett,mert a választ is megleltem most. - Brian szerintem kicsit oda van érted,nem mondana nemet ha elhívnád. - nevetem el magam,Brian minden szépszemű pasiért odavan, aki egy jó szót szól hozzá. Nekem sosem vallaná be, de Danny is közéjük tartozik, plátói szerelem, ami neki elég sok van. - De ezt ne mond el neki. - megiszom a forró csokim és boldogan mosolygok rá miközben a bögrét leteszem az asztalra. - Igazából haza akartam menni és egyedül nézni ki a fejemből. - ironizálok, majd felpattanok a székemből. - Milyen kérdés ez induljunk! - nyújtom felé a kezem. - Tényleg mesélnem kell még róla? Olyan fura, hogy így beszélek egy fiúról, mintha nem is én lennék. Szívesebben hallgatnám már végre, hogy te is összeszedsz egy csajt. - nevetek megint.
A szüleimet ugyan elveszítettem korán, de családom így is maradt. Ott van a húgom, a nagyszüleim, de igazából Wendy az egyetlen az életemben, akinek ténylegesen szüksége van rám. Akármennyire is nehéz felismernem és elengednem a húgom. Már betöltötte a 30-at. Feleség és édesanya. Csodálatos élete van amiben nekem mindig lesz helyem, de már nem vagyunk azok az elveszett gyerekek akik akkor voltunk amikor megérkeztünk az országba. Wendyt elnézve azonban még van jó pár évem mire az ő kis kezét is el kell engednem. Talán soha nem is jön el az a nap. Nem is bánom. A gyerekeim majd úgy fogják ismerni, mintha ő is a vérszerinti családtagunk lenne. Majd ő lesz a laza nagynéni. -És ez így is marad.-bólogatok. Mindig lesz helye az életemben ahogyan nekem is az övében. Ezért tervezem vele a kávézót. Mindig biztonságban akarom tudni és ehhez az kell, hogy közel maradjunk egymáshoz. Nem mellesleg pedig benne bízom a legjobban. A magánéletében hajlamos meggondolatlan döntéseket hozni, de a munkában a legmegbízhatóbb akit csak ismerek. Csak bólogatni tudok arra, hogy büszke rám. Felnőtt férfi vagyok. Nem sokszor hallom ezt, ezért mérhetetlenül jól esik. -Talán azért titkoltam jól, mert még én sem hittem el teljesen.-jóízűen nevetek egyet. Sokszor akartam elmesélni neki, de féltem, hogy ha hangosan kimondom, akkor szertefoszlik az egész, mint amikor az ember rájön, hogy álmodik. Akkor omlik össze minden és csúszik ki az ujjai közül akármennyire is kapaszkodik bele. -Tudom..-mosolygok rá. Néha sajnálom szegény srácot egy kicsit. Olyan nagyon szeretne szerelmes lenni és mindig olyan rossz ajtókon kopogtat. Más talán zokon is venné, hogy egy meleg srác bele van bolondulva, de engem ez sosem zavart. Nem mellesleg teljes mértékig tisztelettudóan csinálja.. legalábbis amikor én hallom, hogy Wendyvel hogy csacsog az már nem tartozik rám és lehet, hogy nem is szeretnék tudni róla. Egy pillanatra kidüllednek a szemeim, de mint mindig most is csak viccel velem. Megrázom a fejem és nevetek egy kicsit. Megfogom a kezét és felállok a székről. -Ami azt illeti...-sütöm le a tekintetem egy pillanatra zavaromban miközben felkapom a kabátom és elindulok vele kifelé. Igen.. van még valami amiről mesélnem kell neki. Van valaki az életemben.. bár egyenlőre barátként találkozgatunk mégis az ember valahogy érzi a szívében ha valakivel összetartozik. -Van valaki.-bököm ki végül amikor bezárom magunk mögött az üzlethelységet. -Ne harapd le a fejem kérlek, hogy ezt sem mondtam el, mert nincs még semmi konkrét csak.. tudod jár ide az a lány, akit mindig én szolgálok ki. Találkozgatunk, de azt hiszem egyenlőre a barátság a megfelelő szó a kapcsolatunkra, de egyszerűen csodálatos. Szeretném majd elhívni randevúzni, de nem tudom, hogy készen áll-e rá, hogy változzon a viszonyunk vagy, hogy akarja-e egyáltalán. De Ő egy olyan nő, akinek egyszer szívesen féltérdre ereszkednék..-vallom be neki végül.
Amikor révbe ér az ember élete kicsit mindig rémisztő, az ismeretlen, mert eddig ilyen nem volt, amikor majdnem minden klappol és minden a helyére kerül. A sok év, ami mögöttünk van megedzett minket, nekem még van mit tanulnom az életből, és hiába akarom, hogy sínen legyen minden, én még ezt nem jelenthetem ki, viszont úgy érzem Danny jó úton halad felé. Majdnem kiugrok a bőrömből, amikor említi, hogy megnézhetem a helyet, valóra vált álom ez neki, így nekem is, mert az ő öröme az enyém is kicsit, jó látni mennyire boldoggá teszi. Ha lesznek bökkenők ezzel kapcsolatban azt tudnia kell, hogy én mindig segíteni fogok neki ahogy tudok. - Amikor ilyen jó hírt kapok, kicsit azt hiszem megéri hinni a mesékben. - a múltam nem sok jóval szolgált, így minden ilyen jó dolog egy megtestesült csoda számomra. Feláll a székről és én is gyorsan magamhoz kapom a táskám és már indulásra kész vagyok, igazából futnék a helyig mert annyira tombol bennem a kíváncsiság, de megpróbálok nyugodt maradni és nem felpörgetni feleslegesen őt is a nagy örvendezésemmel. Már a kijárt felé tartunk, amikor egy mondatfoszlány hagyja el a száját, ami miatt egy fura hang jön ki belőlem. - Mi? - nézek rá csodálkozva, majd kilépek az ajtón és hagyom, hogy bezárja, de nem mozdulok. Fogalmam sem volt, hogy van valaki aki tetszik neki. Danny jó pasi, még én is látom, pedig sosem tudnék úgy nézni rá, de tisztában vagyok azzal, hogy mennyi lány oda van érte, aki meglátja a pult mögött. Barna szem, barna haj és az a mosoly sok mindenkit elolvasztana, ha hagyná, de eddig nem tudtam, hogy nyitott egy kapcsolatra. - Ami azt illeti? Ne csináld, tényleg ennyire régen ültünk volna le beszélni, hogy közben neked kávézód és csajod lett? - kapok a homlokomhoz, kicsit megüt a sok új információ és rettentően bánt, hogy nem figyeltem rá eddig. Elkezd mesélni róla és valami elkezd derengeni, volt egy bizonyos eset is, amikor majdnem hasra esett csak, hogy kiszolgáljon egy csajt, de akkor éppen annyira másnapos voltam, hogy nem érdekelt a dolog. De így visszagondolva, én és Brian sem jutott egyszer sem a nő közelébe, aminek eddig nem is tulajdonítottam akkora ügyet, de ezek szerint mégis az. Ő lenne az igazi neki? Ahogy beszél róla, valahogy így nézhettem ki, amikor Peterről áradoztam neki, basszus ez nagyon cuki, nyálas, de cuki. - Istenem! Dehogy harapom le a fejed, én nagyon örülök neki, hogy van végre egy lány. Vagy ahogy hallom a lány. Tudom ebben nagyon szar tanácsadó vagyok, de valamilyen szinten tudom hogy működnek a nők. - mosolygok rá. - Hidd el nekem ha találkozgattok, akkor ő nem csak a barátságot szeretne. Lehet, hogy túl finom ahhoz, hogy rád másszon egyből, meg amúgy is a te korosztályod olyan kimért néha, idők kérdése és barátnődnek fogod hívni. - bököm meg a vállát. Én mindig a bumm bele kapcsolatok híve voltam, de azt tudom, hogy egy nő ok nélkül nem találkozgat egy pasival, akit a kávézóban ismert meg. Ha nem is olyan heves a lány, mint amilyen én, akkor is tudom, hogy ott több van a levegőben. Azt hiszem könny szökik a szemembe, nem tudom elképzeltem e már azt, hogy az én egyetlen Danny-m feleségül vesz valakit, olyan boldogságot érzek, mintha az én kezemet kérnék meg ezzel a mondatával. - Na jó, mesélj el mindent, nem érdekel, mennyire kezdetleges. Hogy hívják, hány éves, mit szeret? Mikor mutatsz be neki? Jó, lehet azzal várni kéne, amíg megszeret. - nevetem el magam, miközben elindultunk az utcán. A szám nem áll be, letámadom Danny-t, mert tudom, ha ezek közül egyre is válaszol már nyertem valamit.
Kicsit olyan érzés mintha az örökös harcom lassan meghozná az eredményt.. mintha megtaláltam volna a kapcsolót amitől már nem minden különböző irányba sodródik, hanem szépen a saját helyére talál. A kávézó, Snowira, most még Wendy is lehet, hogy révbe érhet egy rendes srác oldalán. Sosem mondtam neki, de titkon mindig reménykedtem benne, hogy a megfelelő partner mellett majd ő is megállapodhat.. akár saját családba kezdett.. hiszen az amit ő átélt elrettentés helyett lehet inkább egy ellenpélda. Egy ösvény, amire ő biztosan nem lép rá.. Ha már tudod melyik úton nem akarsz járni, akkor már félig jó irányba tartasz. -Minden mesének valóság az alapja.-bólintok néhányszor.. márpedig van még egy tündérmese, amit el kell, hogy meséljek neki, ha már a jó híreknél tartunk. Felakad a hangja amikor kiejtem az első szavakat a számon. Szépen magamban még mosolygok is egyet miközben a zárral bíbelődök. Átkarolom a vállát és közelebb húzom magamhoz, így indulunk el a kávézóm.. a kávézónk irányába. Szavait mosolyogva hallgatom, de a tekintetem a járdára szegezem. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy kihagytam őt ezekből a dolgokból, de tényleg nem volt könnyű ezeket a témákat szóba hoznom. -Nem a barátnőm. Barátok vagyunk.-pontosítok kicsit a kérdésén bár az is igaz, hogy bármelyik végtagomat itt és most boldogan feláldoznám, hogy a barátnőmnek nevezhessem azt a bizonyos hölgyet. Megosztok vele néhány részletet, ami támpont lehet abban, hogy azonosítsa ki is a szóban forgó illető. Néhány lopott mosolyon, néhány kedves szón kívül a munkahelyen nem történt semmi. Az összes többi találkozónk pedig távol esett ettől a helytől, így nem vagyok benne biztos, hogy tudni fogja ki is a zöld szempár tulajdonosa. -Tudod ő olyan más..-kissé álmodozó a hangom. -Ha bárhogyan le kellene írnom a szépséget és a bájt egyszerre, akkor biztosan ő lenne az.-egyszerűen fantasztikus és kész. Minden mozdulata minden gondolata nekem maga a varázslat. Wendy tudja csak igazán, hogy engem nem könnyű lenyűgözni és akárki nem mozgatja meg a fantáziámat. Ő pedig nem csak megmozgat, hanem teljesen eltekerte a fejemet. -Úgy gondolod?-kérdezek vissza kissé bátortalanul. Mi van akkor, ha tényleg csak kellemes társaságra vágyik és semmi többre. Nem ismerem a múltját, nem tudom, hogy összetörték-e a szívét, nem tudom, hogy megingott-e a hite a szerelemben. Bár azt is tudom, hogy Snow maga a két lábon járó romantika. -Snowira a neve.31 éves és óvónő. A mandulás lattét szereti.-nevetem el magam egy pillanatra. -Múzeumokba járunk, mert rajong a képzőművészetért, színdarabokat nézünk vagy régi filmeket művészmozikban. Elmentünk egyszer vitorlázni, sokszor látogatjuk a Central Parkot egy-egy kellemes délutáni sétára.-mintha a mi kis közös világunk is csak egy film lenne vagy egy romantikus regény. -Majd bemutatom, ha már tényleg a páromnak nevezhetem.-mosolygok rá, bár már most tudom, hogy innentől kezdve mesterlövészeket megszégyenítően fogja őt keresni a tömegben, amíg meg nem találja, de nem bánom. Beleavatkozni úgysem fog, csak a kíváncsiság mozgatja, amivel részemről nincs is probléma. -Na látod, Wendy? Ilyen undorítóan nyálas a szerelem..-mosolygok rá végül. Nem is tudom, hogy volt-e valaha olyan személy az életemben akiről így tudtam beszélni, de ha nem tör elő az emlékeim közül, akkor valószínűleg Snow az első. -Nem hangzik olyan félelmetesnek nem?-kérdezem kicsit megszorongatva a vállát.
Barát, barátnő, nem olyan nagy a különbség a kettő között, csupán egy csók és a szex, ami elválasztja a kettőt. Én sem tudtam amíg nem kaptam egy olyan embert az életemben, aki előbb volt a barátom és csak utána mondjuk, hogy a leendő szerelmem, mert még ilyen nagy távlatokra nem tekintek előre. Ha ennyire felvillanyozza ez a nő, akkor szerintem kedvelni fogom, de már most kedvelem. Amit látok Danny szemében az új nekem is, pedig azt hittem mindenkinél jobban ismerem őt és ő is engem. De egy új élethelyzet meghozza a jó hatást az emberre, és jobbá tud válni, pedig Danny-nél jobb embert nem ismerek. - Ő olyan más? Ha meglátod akkor jobban érzed magad ugye? - mosolygok rá, talán ugyanott tartunk szívügyileg, könnyebb lesz legalább ezen ketten végig mennünk, mindig egymás támaszai voltunk de ez most más lesz, ez most jobb lesz. Nem kell kihúznunk senkit a szarból csak támogatni egymást a boldogságban. - Úristen Danny, te totál belezúgtál . -próbálom nem zavarba hozni, de ez kicsúszott, vigyorgok, mint egy tejbetök. A kemény férfi, aki engem nagyjából emberré nevelt, ilyen sebezhetővé tud válni egy nő miatt? Meglep és egyben melengeti a szívem. - Na várj csak, szóval nem egy egyszerű randin vagytok túl hanem már ennyi kalandotok volt együtt? - kérdőn nézek rá. - Mégis mikor kezdődött ez az egész? Nem tűntél másnak, ennyire el akartad titkolni? Danny egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy ne húzd sokáig, kicsit más köntösben, de ezt mondta. - utalok a korábbi tanácsára rá kivetítve. - Oda vagy érte, és szerintem ő is érted, nem létezik, hogy ennyi idő után még nem jött rá milyen jó ember vagy. Elment veled ennyi helyre és még mindig nem unt rád, most vagy te tudsz valamit vagy ez a nő akar tőled nagyon valamit. - olyan okosnak hiszem magam, nagyjából egy hét kapcsolat után, mintha járatos lennék a szívügyekben. De egyben biztos vagyok, ha Danny valakinek ennyi bizalmat szavazott és belad mindent, hogy elkápráztassa, akkor az a nő már régen fülig szerelmes belé, csak egyszerűen ugyanannyira fél beismerni, mint Danny. Vállamat átkarolva sétálunk tovább, miközben olyan témákat beszélünk, ami eddig nem volt köztünk szokás. Haladunk a jövőnk felé, szó szerint és elméletben is, hiszen én tudom, hogy Petert akarom, és Danny is így érezhet Snowira iránt, tehát, most minden előre halad. - Fúj, ne is mondd, legszívesebben orrba vágnám magam néha, amikor ennyire nyálasra váltok. - nyújtom ki a nyelvem, miközben tetetett undor vetül ki az arcomra. - Ez nem félelmetes,ez egyszerűen borzalmas. Olyan jól meg voltam én hányinger és romantika nélkül, ti pasik mindent szépen tönkretesztek. Elrabolják a nők szívét, annak ellenére, hogy a nő azt hitte senkinek nem fogja odaadni. Nektek varázserőtök van, és nem csak a gatyátokban. - nevetem el magam. Vele sem vagyok visszafogottabb, hiába olyan mint a bátyám, néha kénytelen hallgatni a pasi ügyeimet, szerintem ezért is örül, hogy végre nem kell majd, mert ha egy pasim lesz, az bensőségesebb lesz és meghittebb, nem kell mindennap kielemeznem az esti programunkat a pult mögött állva.
Nem merném elkiabálni a dolgot, ha biztosra veszem a dolgot csak nagyobbat bukhatok. Egyébként is rezeg a léc. Szeretném megtenni a következő lépést Snow irányába mégis rettegek, hogy elveszítem a barátságát, ha az érzéseim viszonzatlanok. A kimondott szavaknak erejük van. Majdnem akkora, mint a tetteknek. De talán tényleg megérné a kockázatot, hiszen olyan közel van a boldogság.. tényleg csupán egy karnyújtásnyira. -Mintha akkor kapnék először igazán levegőt.-vallom be neki őszintén és bólogatva. Egész életemben igyekeztem jó ember lenni, megfelelni és boldoggá tenni. Mellette ez a késztetés egyszerűen eltűnik a homályban és rá tudok találni a létezés egyszerű örömére. Ez mind miatta és érte történik.. anélkül, hogy igazán tudatában lenne az egésznek. Kijelentésére jóízűen felnevetek. -Igen.. azt hiszem igen.-értek egyet. Mi mást tehetnék? Nem tagadhatom az egyértelműt. Legalábbis Wendy előtt biztosan nem és nem is lenne célom. Valakinek muszáj vagyok őszintén megnyílni az érzéseimről, még akkor is ha a tanácsaiban vagy az életszemléletében nem teljesen bízok. Ő már egy másik generáció, ami egyszerre bonyolult és lehetetlenül egyszerű. Szexelnek, buliznak, keveregnek, kavarognak miközben fáj a lelkük, hogy igazából sehova és senkihez sem tartoznak igazán.. majd isznak egy kávét és kezdik újból. Nem mondom, hogy az én korosztályom tökéletes vagy mindig boldog, de egészen más a felfogás a szerelem eszményéről. -Hát.. öhm.. találkozgattunk igen.-kissé zavarban vagyok. -Nem tudom.. egy ideje. 2 hónapja?-emelkednek egyet a szemöldökeim kérdőn. -Csak nem gondoltam, hogy ez ennyire fontos lesz a számomra.-rázom meg egy kicsit a fejemet hitetlenkedve. -Biztos egy nagyon okos ember mondta.-bólintok néhányat nevetés közben. A saját fegyveremet ellenem fordítani. Szemtelenség és mégis jogos egyszerre. -De mi van akkor, ha ez ennyi és semmi mélyebb? Csak két ember, aki időt tölt egymással kiszakadva a hétköznapokból?-csak a remény van számomra, hogy ez a gondolat nem a valóságot tükrözi. Sajnos sokszor vagyok hajlamos rá, hogy a poharam félig üres legyen, így nehéz elképzelnem, hogy tényleg ennyire összeállhatna az életem. Válaszán ismét fel kell nevetnem. -Esküszöm neked nem olyan szörnyű ez a dolog.. viszont szépen kérlek ne beszélj arról, hogy milyen a nadrágban lappangó varázserő valahogy olyan természetellenes, ha a többesszámban én is benne vagyok és te mondod ki...-nevetek rá. Mintha a húgom lenne. Imádom, szeretem háborúba mennék érte, de ezektől a megszólalásaitól a hideg kiráz néha még akkor is ha köztünk tényleg nincs tabu téma és jobban szeretek mindent tudni a kis életéről. Akkor felkészültebb vagyok, hogy kit is kell eltenni láb alól, ha megbántják. Közben lassan meg is érkezünk. -Ez lenne az.-állok meg a bejárat előtt. A belső tér még kong az ürességtől. Előhalászom a kulcsot a szebemből és kinyitom. Az ajtó fölötti üvegen már fent van a matrica "Danny's Café" de még védőfóliázva van, hogy véletlen se sérüljön az üveg a rakodás közben. Belépek és megkeresem a villanykapcsolót és kissé pislákolva, de felkapcsolódnak a fények. -Még nem nagy szám.. konkrétan semmi.. de jó lesz.-nézek körbe.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lesz hányingerem ettől a sok nyálas dologtól, amiről most szó esik, de mivel Danny-ról van szó ezt le tudom nyelni. El tudom viselni, mert látom a szemében, hogy akarja, nem fogom lelombozni az állandó negatív életképemmel, ami most lehetne igazán jobb ha már végre kezdünk mindenben jó fele haladni. De vajon mennyi idő kell egy embernek, hogy rájöjjön arra, hogy nem mindig azt kell nézni, hogy mássz ki a szarból, mert már régen a közelében sincs? Véleményem szerint évek, főleg, hogy az én szarhalmazon jócskán túl nőtt rajtam, de persze rásegítette azzal, hogy lapátoltam rá. - 2 hónap. - meredek magam elé nézve, 2 hónapja teszi valaki boldogabbá őt, mégis azt hiszi nem akar többet tőle. Nem feszegetem tovább a dolgot, ezt nekik kell megvívniuk, ugyanúgy, hogy nekem is Hale-el, és Peterrel, a tanácsomat vagy megfogadja vagy nem, mivel túlságosan is eltérünk egymástól ilyen téren ezt rábízom. - Van benne logika amit te mondasz, de nézd az én példámat. Itt van Peter 2 éve epekedett utánam, én még csak észre sem vettem, Öcsinek hívtam és simán flangáltam előtte fehérneműben, miközben a nyálát csorgatta. Konkrétan semmi jelét nem adtam neki arra, hogy köztünk bármikor lehet valami, mert nem gondoltam volna, hogy így van. Mégis mert vallani, mindent eldobott volna, mert ha nem jön össze neki az kicsit kínos lenne most ránk nézve, de kockáztatott és basszus nagyon betalált vele. - őszintén úgy gondolom, hogy Snowira is csak egy nő, aki figyelemre vágyik, megkapta Danny-tól, de akkor már menthetetlen lett a dolog, mert ennyi idő után kialakul valami, ami mélyebb, mint egy sima barátság, túl meghittnek tűnnek Danny szájából azok a találkozók. Amikor visszatérünk a kevésbé komoly témához rám nevet. - Ne legyél ennyire karót nyelt Danny, ez az emberi test csodája, és hidd el valaki odalesz azért, hogy neked is van. - nyújtom rá a nyelvem, szeretem cukkolni az ilyen dolgaimmal, nem vagyok szégyenlős, sem visszafogott ilyen témákban, és próbálom egy kicsit nyitni őt is afelé, hogy legyen nyitottabb velem legalább. Nincs abban semmi, ha két barát megbeszéli egymással mit művelt az ágyban, legalábbis részemről nincs, de ő kicsit más tészta, és néha tiszteletben tartom ezt, de a hangsúly a néhán van. Megérkezünk a helyre, az eddigi izgalmam még jobban felfokozódik és amint kattan a zár berontok, nem sok minden van még itt, de a képzeletem már szárnyra is kelt. Elképzelem, ahogyan a pult mögül szolgáljuk ki a vendégeket, már rengeteg a törzsvendég, aki név szerint ismer minket és könnyedén beszélgetünk velük akár a magánéletükről is. - Semmi? Danny, ez itt minden! - nevetem el magam és megölelem a derekánál fogva. Szembe fordítom a bejárattal szembeni fallal. - Képzeld el, hogy reggel bejössz, nem vagy morcos, mert korán kellett kelni, nem vagy mérges mert megint hülye papírmunka van, mert bejössz és eléd tárul a te kávézód. Belépsz ide reggelente és mosolyogni fogsz még akkor is ha szar napod van, mert ez a hely bizonyítja, hogy igenis megcsináltad. Nem nagy? Kit érdekel, ez lesz a környék legkedveltebb kávézója. Lehet nem lesz olyan puccos, mint az a szaros Starbucks, még a névre szóló kávékat is elfelejthetnéd, mert már minden kávézó azt csinálja, de hangulatos lesz, családias és teljes mértékben a tied. - mély levegőt veszek a mondandóm után és mosolyogva nézek szét a helyen. Tényleg eljött ez is.
Kezdőlap
