Fogalmam sincs, mi vett rá pontosan arra, hogy eljöjjek. Ó, igen, az, amit ennek a seggfejnek mondtam. - Majd meglátjuk, hogy igazad lesz-e vagy nem. - Azzal hátat fordítottam neki és a barátainak is. Kicsit zavart, hogy nem voltunk egyedül. Valamiért érdekelt, meddig tudom még húzni. Sosem voltam könnyen kapható lány, és szerintem ezt pontosan érzi rajtam. Talán ezért is annyira szórakoztató számára ez az egész. De én nem egy játék vagyok. Belépek a zsúfolt diákszövetségis házba, Mira-val a nyomomban, aki elhozta magával Bret-et, azt a Bret-et, akit ma szarrá vertek a pályán. Most pedig itt vagyunk, Ő náluk, hazaiban. Igaziból senki nem ismer fel minket, és ha mégis, egy szót sem szólnak arról, hogy húzzunk máshova. Ahelyett, hogy tekintetemmel Kevin-t keresném, inkább a konyha felé veszem az irányt, hogy szerezzek valami italt a többieknek. Én nem iszom, mert készségesen felajánlottam, hogy vezetek. Miután a kezükbe nyomtam egy-egy sört, én pedig vadásztam magamnak egy kisflakon vízet, elindulok a tánc tér felé, aminek céljául a nappali szolgál. Vonagló, izzadt testek mindenhol, egymásba fonódó nyelvek, és kéjes nyögések. Mintha egy ruhás gruppen partiba léptünk volna be. Vajon O'Dell is szórakozik? Lehetséges, hogy már rég elvonult valakivel, vagy valakikkel? Valamiért a belsőm azt mondja nem, mert tisztán láttam rajta a csalódottságot, amiért nem ültem be a kocsiba, és még talán egy kis büszkeséget is. Nos, mint mondtam, nem vagyok könnyen kapható, de a zászlónkat visszaviszem, minden áron. Elindulok fel a lépcsőn, és néhány sarokba húzódó illuminált pártól bocsánatot kérek, aztán amikor felérek az emeletre és végigmegyek a folyosón, elkezdek hallgatózni. Igen, az egyik szobában határozottan szexelnek, és ha jól hallom, nem ketten. Továbblépdelek, egészen addig, ameddig egy félig nyitott ajtón meg nem látom a kiszűrődő fényt. Amikor odalépek, és bekukkantok, meglátom O'Dell-t. Egy széken ül, fejét hátravetve, és úgy tűnik, mintha pihenne. Miért nem bulizik? Ahogy az arcát tanulmányozom, meglátom a fáradtságot, kimerültséget rajta, de van egy olyan sejtésem, hogy ez nem pusztán fizikai csak. Nem tudom, hogy itt lakik-e, vagy van-e saját lakása, de az biztos, hogy ez a szoba most csak az övé. Most nem az a srác, akit a pályán láttam, aki seggfej dumákkal próbál a bugyimba bejutni, hanem egy kimerült pasi, aki... olyan hétköznapibb. Felötlik bennem a vágy, hogy megismerjem, mert nem hagy nyugodni a megérzésem, és a sok ismerős érzés, amit a szemeiben láttam. Nagy sóhajt hallok, én pedig az ajkamba harapva próbálok ellépni onnan, hogy magára hagyjam de véletlenül neki megyek az ajtó melletti szekrénynek, amiről nagy zajjal huppan le egy vastag könyv. - Picsába...
Csalódott voltam, amiért nem ült be a kocsimba, de nem bánom, hogy nem kaptam meg őt rögtön. Biztos vagyok benne, hogy nem értünk volna el a helyszínig és élvezem ezt a kis macska-egér játékot, szóval nem zavar, ha még eltart egy ideig. A kocsiba ülve meg sem állok a házig, ahol már elkezdődött a buli. Sokan gratulálnak és pacsiznak velem a győzelem miatt és jól esik, de fárasztó vigyorogni és rendesnek lenni mindenkivel. Az se segít a helyzeten, hogy mindenki inni akar velem. Ha így folytatom hamar be fogok rúgni. Nem vagyok az a nagy táncos típus, de örömmel ülök le a kanapéra, hogy a soromet iszogatva figyeljem a vonagló csajokat. Kivételesen nem azon gondolkozok, hogy ki legyen a ma esti áldozatom, mert már van egy játszótársam, aki valamiért még mindig nem érkezett meg. Bruce, a haverom hamar megérkezik mellém. Nagy lendülettel vetődik a kanapéra mellém. - Na mizu nagyfiú? Miért vágsz ilyen bánatos képet? Ma is fasza voltál a pályán, tutira bekerülsz a válogatottba - Közben a kezembe nyom egy újabb pohár sört. - Tudom, de ez most eléggé stresszes időszak. Az egyetem vége, a foci és még a meló is... - nem tudom folytatni a nyafogásom, mert megérkezik Shell, aki rögtön a haverom ölében köt ki. - Sikerült feldolgoznod a mai traumáid? - kérdezem gúnyosan a lánytól, de nem kapok választ, hiszen már rég egymás nyelvével vannak elfoglalva. Közelről van szerencsém látni, ahogy vadul falják egymást miközben a lány kigombolja a srác ingét.Akkor döntöm el, hogy távozok, mikor már a nadrágjánál matat és olyan dolgot pillantok meg, amit nem akartam. - Na jól van srácok én távozok! A szobádban leszek Bruce, ha kellenék. - felállok a kanapéról és elindulok a szoba felé. Én nem itt lakok, mert nekem már van egy saját albérletem, de sokat lógok ebben a házban a srácokkal. A szobába érve leülök az asztalához és kiveszek egy kis dobozkát, amit a kocsimból hoztam be és Bruce-nak akartam adni, de nem voltunk kettesben azóta. A dobozban pár darab füvescigi van, amit ő kért, hogy hozzak neki a nagybátyámtól és kifizeti. Milyen barát lennék, ha nem tedtem volna meg, bármennyire is ellenzem. Az asztalra rakom a fémdobozt, de egy szálat kiveszek. Nézegetem, forgatgatom. Tényleg annyira ellazítja ez az embert? Minden gondom elszállna ettől? Kipróbáljam vagy ne? Nem tudok dönteni, szenvedésemben csak hátradőlök a székben és reménykedem benne, hogy magától elmúlik az érzés. Egy nagy csattanás ránt ki a meditációmból. A kezemben lévő szálat a földre ejtem, a dobozkát pedig rögtön bezárom észrevétlenül. - Nahát! Eljöttél - nézek mosolyogva a lányra. - Gyere be nyugodtan, bár nem az én szobám, hanem a hisztis picsa barátjáé - felállok a székből és elindulok felé. - Úgy vettem észre, hogy te már tudod a nevem, de a tiéd valamiért még mindig titkos. Ha nem akarsz valami cink becenevet, akkor el kéne árulnod nekem -
Az ajtónak dőlök, és próbálom lenyugtatni a vadul dübörgő szívemet. Utálok lebukni, és nem akarom, hogy azt higgye kémkedtem utána, vagy pedig zargatni akartam. Felszegem az állam, kezeimet pedig magam mögé teszem, hogy elrejtsem a zavaromat. Nem gondolnám, hogy jó ötlet volt egy szobába bezárkóznom O'Dell-el. Érzem, ahogy a levegő kezd kiszorulni a kis helyiségből és fojtogatóvá válik. Megköszörülöm a torkom. - Miért? Mi lenne a becenevem? - döntöm oldalra a fejem. - Talán hercegnő? Kitelne tőle, hogy így hívjon. Nagyon is kitelne tőle! Végigpillantok rajta. A kapott melegítő nadrág és pulcsi van rajta, tehát nem ment el átöltözni. - Miért nem lent bulizol, és nyomod le éppen a nyelved egy random csaj torkán, mint a többi csapattársad? - kérdezem felvont szemöldökkel, de tudom, hogy addig nem fog engedni, és válaszolni, ameddig én nem teszem meg. A szemeimet forgatva ellököm magam az ajtótóll, de nem tartom meg az egyensúlyom, és egyenest a mellkasához esem. Igen, konkrétan a seggfej karjaiban végeztem így vagy úgy. Dühösen feszítem be az állkapcsom, ahogy karjai körülölelnek, és igyekszem kiengedni egy sóhajjal a bennem lévő dühöt saját magam iránt. Mi a fenéért nem bírtam az ajtónál maradni? Felnézek rá, és találkozok a tekintetével, azzal a túl sokat sejtető, történeteket rejtő tekintetével. Tényleg nem az a srác, akivel az St. Margreth-nél találkoztam, hanem valaki más, csak tudnám miért akar beengedni a falai mögé. Mintha hosszú idő óta először, eltudna lazulni valaki társaságában. Tudom, mert én is pont így érzem, és ezzel nem tudok mit kezdeni. - Serenay - válaszolom végül. - És igen, szokatlan, és nem, nem vagyok idevalósi - zárom le ennyivel, de tudom, ha itt maradunk, valószínűleg beszélgetés lesz belőle. És ez engem miért is nem zavar?
Meglep, hogy ismét látom a lányt, de örülök neki. Bármi is fog történni sokkal jobb lesz vele, mint egyedül üldögélni és várni, hogy megöljön az unalom. - Hercegnő? - nevetek - Ahhoz te túl pimasz vagy - Nemrég lopta el a ruháim, hogy aztán amikor meztelen vagyok az orrom alá dörgölje. Maximum neveletlen hercegnő lehetne, bár tetszik az a név, hogy hercegnő. Lehet, hogy fogom ezzel cukkolni. - Bruce és a hisztis csaj mellettem kezdtek el dugni a kanapén... ez eléggé elvette a kedvem az estétől - Alap esetben lehet máshogy reagálok, lazábban kezelem vagy talán még be is indít a dolog, de most eléggé megfáradtam testileg és lelkileg is. Olyan hirtelen történik minden, hogy fel sem tudom fogni. Egyszercsak a lány a mellkasomon köt ki én meg automatikusan magamhoz ölelem a karjaimmal. - Miért érzem azt, hogy ez nem volt véletlen? - mosolygok rá, miközben csóválom a fejem, de még nem engedem. - Örvendek! És te honnan is tudod az én nevem? Ekkora utálóm vagy? - a pályán nem úgy tűnt, hogy kedvel, ezért nem gondolom, hogy sima rajongó. - Hová valósi vagy? - kérdezek rá, ha már így felhozta. - Már meg tudsz állni a lábadon vagy szeretnél maradni a mellkasomon? Csak mert lehet van itt pár kényelmesebb hely - nézek körbe. Azt látom rajta, hogy nem egy jó kislány, de a doboz tartalma nem tudom mennyire érdekelné őt, így amint elszakadunk egymástól, hátrébb tolom az asztalon az árut. Először csak figyelem, hogy hová szeretne leülni, az ágyra, a kanapéra vagy az iróasztalnál lévő székbe, utána követem őt én is. Kivéve ha a székbe ól, akkor vele szembe az ágyra ülök. - Egyedül jöttél vagy itt vannak a barátaid is? -
Aha, visszavonom. A pimaszság, még mindig ott van benne. Fejcsóválva egyenesedem fel, majd kikerülöm, és az asztalhoz sétálok. - A barátaim lent vannak. Én vagyok a sofőr - pillantok rá. - Ha jól gondolom, te sem vagy ittas, szóval akár el is üthetnénk az időt. Vegighúzom ujjamat az asztalon, és megnézem mennyi por ragad rá. Nem sok. Ekkor megpillantom a kisdobozt. Kevinre nézek, aki kossé feszélyezettnek tűnik. Felemelem a dobozt, és mivel nem állít meg, kipattintom. Amint meglátom mi van benne, megrándul a szám széle. - Ez nálunk illegalis - mutatom fel, és kérdő tekintetét látva folytatom. - Törökországban. Visszateszem az asztalra, és felsóhajtok. - Tudtad, hogy valakinek orvosságnak írja fel a doki? Nem gáz olykor, csak a rendszeres használatát jobb kerülni - vonom meg a vállam. Most komolyan a fűről fogunk beszélni? Inkabb odasétálok az ágyhoz, és leülök rá. Fejemet a háttámlának vetem, és Kevinre pillantok. - Egyébként téged mindenki ismer. Nagy eséllyel befognak válogatni az NFL-be, emellett pedig a média is örömmel csámcsog rajtad - nézek rá feszült pillantással. - Ja és pár St. Margreth-es csajt meghúztál. Az egyik azóta is ki van bukva. Ha paraszt lennék, most magamhoz csábítanám, és kikötözném. Mielőtt bármi történne lelépnék, és itt hagynám egy szál farokban. A régi Serenay ezt tenné, de én nem akarom bántani. Úgy érezm éppolyan érzékeny ott belül, mint amilyen kemény kívül. Erős pasi az biztos. Így hát, levetem az álarcom, és ismét az a lány leszek, aki amúgy lenni szeretek, és akit megmutattam neki a parkolóban. - Most már elmondod, hol van a zászló?
- Sofőrnek lenni olyan szar. - az ember nem ihat és ha te vagy az egyetlen józan, akkor nem fogod jól érezni magad a buliban. Ezért nem sofőrködök. - Örülök, hogy nem tűnt fel, hogy már lehúztam pár pohárral - nevetek, hiszen odalent a csapattársaimmal koccintottam párszor. Nem terveztem hazamenni ma este, mindig akad nekem itt hely, bár úgy látom, hogy most két főre kell megágyazniuk. Látom, hogy közeledik a dobozka felé és nagyon bízom benne, hogy nem fogja kinyitni, de megteszi. - Nem az enyém, ahogy a szoba sem. Ez Bruce szobája, tudod akinek a barátnőjével te annyira jóban vagy - ezzel remélhetőleg ki is húztam magam az egészből. Technikailag tényleg nem az enyém, mert már kifzette és én letettem a szobájában. - Tapasztalatból mondod vagy csak ennyire utána olvastál? - Nagyon lazán kezeli a témát, ezért is érdekel ennyire, hogy mi is a helyzet. - Túlzol! Még nem jöttem magammal szembe az internetet böngészve - magyarázom, bár ez tudatos. Sosem keresek olyan témára, ahol felbukkanhatok. Az egyetemi csapatokkal nem is nagyon foglalkoznak a nagy médiák, szóval attól még nem kell félnem, hogy letámadnak a rajongók, max az egyetemisták ismerik a nevem. - Legalább jókat meséltek? - kíváncsiskodok, hiszen ritkán jutnak vissza hozzám ezek az infók, bár tudom, hogy sokan hangoztatják. - Ugye a kis barátnőd nem azért volt úgy kiakadva rám, mert lefeküdtem vele valamikor a pályán meg nem ismertem meg? - tényleg remélem, hogy nem ez van a dologban, de ilyesmi simán előfordulhatott. - Talán még mindig rajtam van valahol a ruha alatt. Ki kéne derítened - bevetem mellé magam az ágyba. Az oldalamra fordulok és a karomon támaszkodva figyelem őt.
Közel araszol hozzám, és úgy néz le rám a könyökére támaszkodva, mintha állandóan ezt csinálnánk. - Néha elszívtam egy szálat, nem nagy ügy. Nincs szükségem rá, hogy elengedjem magam. Mert engem rosszabb dolgok engedtek el, de ezt már nem mondom ki hangosan. Az illegális autóversenyek, a bosszúk, mind ide tartoztak. Ember nem gondolná, ha rámnéz. Ártatlan lány, hatalmas őzike szemekkel. - Mira sosem feküdne le futballistával - nevetek fel hangosan. - De ismeri az egyik csapattársad régről és ki nem állhatja. - Feléfordulok. - Egyébként meg miért akadsz fent ezen? Nem gondolod, hogy az a rendje a dolgoknak, hogy utaljuk az ellenfelet? - vigyorodom el. - Egyébként meg a kampuszok, azok foglalkoznak veled. Nagy médiához még kis kopasz vagy, öregem. Cukkolom, pedig sejtem, ő nem olyan srác, aki kifejezetten élvezné a figyelmet, és lubickolna a hírnévben. Lent az egyik legnagyobb party tombol, ő mégis itt van fent velem, egy olyan lánnyal, aki holt biztos, hogy nem adja be neki a derekát. Ma biztos nem... - Ugye tudod, hogy köztünk nem fog történni semmi? - kérdezem halkan, bár a hangom nem túl magabiztos. A mellkasom úgy dübörög a közelségétől, hogy attól félek, átszakad. Tapintható a köztünk lévő vonzalom, már az első pillanattól fogva. Legalábbis az én részemről így van. De erről nem kell tudnia. Még.
- Irigyellek, mert én még nem tudom mi az, ami igazán ellazítana, bár most lenne egy ötletem - ismét végigmérem őt látványosan. A fű is el tudna feledtetni velem minden problémát, pont úgy, mint egy jó szex? Ezt ma nem fogom megtudni, de nem is gond azt hiszem. - Miért nem? Olyan rossz dolog egy futballistával csinálni? - Nem a hobbink határoz meg minket. Le merném fogadni, hogy neki is tetszik valaki a saját csapatukból, hiszen mi másért járna ki a mérkőzésekre? - Nehéz utálni az ellenfelet, ha ilyen csinos - vonom meg a vállam. A sok oltogatás közé időként kell egy pár bók, különben azt hiszi nem érdekel engem, pedig most semmi mást nem akarok jobban, mint őt. - Semmi? - nézek rá meglepetten. - A semmi túl erős és felelőtlen kijelentés. Mi kárunk származna például egy csókból? Az még tök okés - azt érzem rajta, hogy előre elhatározta, hogy nem akar rögtön belemenni a játékba, de kitartó vagyok és megnézem mit tudok kihozni az estéből.
Meglepetten nézek rá. - Nem kedveli őket. Volt pár rossz kísérlete, és nem akart tovább próbalkozni. Most az úszókért van oda - vonom meg a vállam. Nincs az az Isten, hogy kiadjam a legjobb barátnőm titkait egy idegennek. Pontosabban egy fél idegennek. - Nagyon is van sejtésem arról mi az, ami ellazítana - nézek rá hitetlenkedve. - Ennyire tombol még mindig benned az adrenalin? - vonom fel az egyik szemöldököm. Aztán... lassan beletúrok a hajába, mire benne akad a levegő egy pillanatra. Közelebb húzom magamhoz, annyira , hogy az ajkainkat csak centik válasszák el egymástól. - Szóval ezt akarod? - kérdezem halkan, reszelős hangon. - Megakarsz csókolni? Felpillantok a ködös tekintetébe, majd elegedett mosolyra húzom a szám, aztan ujjamat a homlokára nyomva, eltolom magamtól. - Ne is álmodj róla O'Dell. Nagyanyám azt mondta, ha a számba beengedek valakit, joggal várja el, hogy a bugyimat is lehúzzam. Elhelyezkedek kényelmesen, és az oldalamra gördülök. Kevin megsemmisült arca mindent elért. - Most pedig mesélj arról mit tanulsz az egyetemen, és mivel foglalkozol még a focit leszámítva.
- Azt is meg tudom érteni. Az úszók sokkal szálkásabbak hozzánk képest, bár nekem sincs egy tipikus futballista alkatom. - magyarázom. Az edzéssel meg sportolással kapcsolatos dolgok mindig is érdekeltek, ezért megyek bele jobban a témába. - Nem tudom, hogy az adrenalin e vagy esetleg valami más horomon, de nagyon tombolna - Nagyon tudja ez a lány hogy hogyan tud beindítani és ezt ki is hasnzálja. A hajamba túr majd közelebb húz magához. Pár centire vannak az ajkaink, simán megcsókolhatnám, de hagyom hogy játszon velem. Úgy sem fogja sokáig bírni, remélem. - Csak annyira akarom, amennyire te is - válaszolom, de a lány tovább húzza az agyam. Eltol magától. Nem örülök neki, de ami késik nem múlik. - Autószerelő vagyok és pont emiatt tanulok jármúmérnöknek, de már remélem nem sokáig. Idén befejezem végre - nem szeretek magamról beszélni, de megértem, hogy szüksége van arra, hogy jobban megismerjük egymást. Hátha enged, ha megismer. - És te mit tanulsz? Az ottani bulik is ilyen jók? Na meg a srácok is? -
Felpillantok rá, és próbálom tanulmányozni az arcát. Nagyon erősködik, hogy elrejtse előlem azt, amiről nagyon tudja, hogy észrevettem. - Autókkal foglalkozol? - csillan fel a szemem, ahogy elborítják elmémet az emlékek. A gyorsaság, az autók illata, az idők, amiket Berk-nél töltöttem, amikor feltuningolta a kocsiját. Keserédes emlékek, és a hiány fájdalmasan törik fel bennem. - Király. Szóval gondolom, ha kiválasztanak, akkor sem mondasz le a kocsikról. Egy sportoló esetében különösen fontos az, hogy legyen a sport mellett "b" terve, hisz egy sérülés bármikor megtörténhet, amely derékbe törhet egy karriert. - Én tervező grafikát tanulok - válaszolok. - Dizájnokat készítek az akadémia újságjának és social média felületeire. - Tekintetem feszültté válik. - Azt a zászlót is én terveztem. Úgy érzem leragadnak a szemeim, és félő, hogy elfogok aludni. Nagyot ásítok, és azon gondolkodom, hogy vajon kikéne-e találnom valami programot a bulin kívül ahová elrángathatom. Egyrészt nem akarok egyedül lenni, másrészt, nem akarok itt hagyni sem.
Nagyon megörül az autós témának. Ez tetszik, ritka, hogy egy lány érdeklődik az autók iránt. - Aha, nagybátyám műhelyében dolgozom, de nem csak szerelni szeretek, hanem vezetni is - A mániám a sebesség. Ha tehetném állandóan az autómban ülnék. - Ez egy összetett kérdés. Hivatásos sportolóként más lenne a helyzet. Akkor sokkal több edzésre és mérkőzésre kellene járnom, ami mellett nem tudnék a szereléssel is foglalkozni. Meg akkor nem is lenne szükségem erre a munkára, mert elég jól keresnek a sportolók. De igen, akkor is kocsibuzi lennék és akkor száguldoznék az utakon. - A szerelés tényleg csak azért van, mert értek hozzá, jó vagyok benne és szükségem van a pénzre. Ha befutnék, akkor nem szakadna meg a szívem, hogy el kell engednem, mert a sport akkor is az álmom. - Ez elég jól hangzik. A műhelyünkre is ráférne egy arculatváltás, mert nagyon elavult a mostani. A nagybátyám nem igazán foglalkozik ilyenekkel. - Őt tényleg csak az autószerelés érdekli, a marketing nem, pedig anélkül sosem lehet sikeres a vállalkozása. - Ne húzd fel magad. Én felajánlottam, hogy keresd meg, de adhatsz is valamit cserébe. - vonom meg a vállam. Az hogy ő tervezte a zászlót, csak még jobbá teszi a helyzetem. Így sokkal erősebb alku alap a zászló. - Egy csókért cserébe vissza adom -
Bizsereg bennem a versenyszellem. Nehezen nyomom el magamban ezt a fajta élvezetet, és az ajkamba harapva taglalom magamban a lehetőségeimet. - Kezdem azt gondolni, hogy eléggé beteges nyál fétised van - vonom fel a szemöldököm. - Ha azt hiszed, hogy ilyen egyszerűen megkapod, akkor nagyon tévúton jársz - ülök fel az ágyon, és kisimítom hajamat az arcomból. Széles mosollyal pillantok rá a vállam felett. - Akkor mit szólsz az alkuhoz? Egy autós verseny a diákszövetségis ház mögötti koli parkolóban. Ha te nyersz, megkapod azt a fránya csókot. Ha én, akkor enyém a zászló. Mit gondolsz, O'Dell? - nézem rá vakmerően. Izgalomba hoz a tudata annak, hogy megjárathatom a kocsimat, és letörölhetem ennek a seggfejnek a képéről a seggfej mosolyt. - Nos? Csak nem beijedtél? - rándul meg a szám széle. Ha ő nyer, akkor valószínűleg elhúzom a csíkot, még mielőtt megtehetné, aztán soha többé nem látjuk egymást, azt pedig kétlem, hogy üldözőbe venne az St. Margreth-ben egy csók miatt. Igen, azt hiszem, mindenképp én fogok nyerni, akármi lesz is a végkimenetel.
- Nem nyál fétis ez, hanem inkább Serenay fétis. - Szeretem szívni a másik vérét, de azért a bókok se állnak tőlem messze. Már ha ez bóknak mondható. Annak szántam, szóval remélem annak veszi. - Úriember biztosra nem fogad, de legyen! - felpattanok és már indulok is a parkolóba. Akarom azt a csókot és ha ez a módja, akkor megszerzem így. Autóban töltöttem az életem és minden nap ezekkel foglalkozom, nem veszthetek. A parkolóban beülök a kocsimban és az ő autója mellé állok. - Akkor aki hamarabb elér a parkoló másik végébe az nyer - tisztázom a szabályokat. Itt a parkolóban nem lehet gond, az utcára nem mennék ki, hiszen elég sokat ittam és fontos a jogosítványom. Bruce kijön, mert hívtam, hiszen kell valaki, aki vissza számol. Beáll a két autó közé és felemeli a karját. Amint leengedi el is indul a verseny. Nagy gázzal indulok és igyekszem tökéletesen kezelni az autót, hogy elsőként érjek be.
Pillanatokra él bennem a remény, hogy talán nyerhetek, úgy adom neki a gázt a kicsikémnek, de Kevin érti a dolgát, nagyon is, és esküszöm, látom a gunyoros vigyorát, amint elhajt mellettem és beér a célbe. A haverja csatakiáltásokba kezd, mintha most nyerte volna meg a Forma 1-et. Dühösen fújom ki a levegőt, miközben odaparkolok O'Dell kocsija mellé. Ő már ott áll, neki támaszkodva annak a gyors dögnek, és látom a kihívást a tekintetében. Lehúzom az ablakomat, és kihajolok rajta. - Gratulálok O'Dell, igazán örülhetsz magadnak. Sikerült megverned egy csajt - erőltetek magamra egy mosolyt. Csók. Na persze! Abból nem eszel kisapám. Még mielőtt odaléphetne, és behajolhatna hozzám, bindítom a kocsit, és rátaposok a gázra. Úgy farolok ki a parkolóból mint egy nyuszi, amit üldöz a farkas, és talán így is van. Aztán leparkolok, jó messze a diákszövetségis háztól, két fa takarásában, és én szemét, ott várom meg végül Mira-t és Bret-et. Közben párszor a fejemet a kormányba verem, de még ez sem segít lenyugodni. Ó, ha tudtam volna, hogy ettől a pillanattól kezdve Kevin O'Dell a megszállottam lesz...
Kezdőlap
