Aki ismeri Elliet az tudja, hogy a kávét sok cukorral issza, mert képtelen meginni ha nem édes. Nem tud úszni, pedig az apja úszó oktatóként eleget próbálta tanítani már egész pici kora óta, egyszerűen nem megy neki. Pánikol be, ha a lába nem éri a talajt, és mint valami uszonyát vesztett hal, merül el, amitől idétlenül kapálózik, így, hogy kerülje a bajt szigorúan csak olyan vízbe megy be, ami a derekánál nem ér feljebb. 5 éves kora óta balettozik, több versenyt is nyert. Az iskola elvégzése után sokáig nem táncolt, néhány hónapja kezdett el tanítani és azt is csak azért, mert megunta otthon a háztartás vezetését és azt, hogy a férjét várja haza. Nem bírja az alkoholt, éppen ezért ritkán iszik. A barátai szerint részegen egy teljesen más oldalát mutatja meg, hülyeségeket beszél, és szinte mindenre rá lehet venni. Olyanra is, amit józanon tuti nem csinálna meg soha. Fél minden csúszó mászótól, ha például a szobája falán meglát egy arra tévedt pókot, biztosan nem megy addig be, amíg azt valaki le nem szedi onnan. Állat barát, utálja az állat kínzókat, de a rovarokat gondolkodás nélkül ki irtaná mind, ha tehetné. Gyakran látogat el állat menhelyekre, próbálja támogatni az ott maradt állatokat, ha tehetné mindegyiket haza vinné. Bár van jogosítványa, de nem szeret vezetni, nem is szokott, ha nem muszáj. Úgy véli, hogy biztonságosabb mindenkinek, ha nem ül a volán mögé, miután már kétszer is össze törte a férje autóját, mert be nézte a parkolást.  
Amikről sosem beszél: azért ment férjhez, mert fiatalon teherbe esett, majd mikor a magzat már 6 hónapos volt meg kellett szakítani a terhességét, mert észre vettek valami rendellenességet, ami sem az anyának, sem pedig a babának nem volt egészséges. Neki kicsit több időbe telt feldolgoznia a veszteséget, mint a férjének, aki szerencsére sokat támogatta ebben az időszakban. Azóta viszont nem akar gyereket, sőt még csak beszélni sem beszél a gyerek vállalásról. Fél, hogy ha ismét teherbe esik, megtörténhet ez újra vele. Véletlenül tudta meg, hogy a férjének szeretője van, mégis úgy tesz, mintha még csak nem is sejtené. Valahol legbelül abban bízik, hogy előbb vagy utóbb úgyis rá un, és akkor a kapcsolatuk ismét a régi lehet, ha nem lesz már túl késő mindkettejüknek. Mert bizony ő is engedett a csábításnak, mikor többször is lefeküdt a legjobb barátnője fiával. Még csak bűntudatot sem érez a férje miatt, de a barátnője miatt viszont annál is inkább. Tudja, hogyha mindez kitudódik akkor nem csak a férjét, de a barátnőjét is elveszítheti csak azért, mert csábítsa ez az új helyzet. Azzal vigasztalja magát, hogy a férje is csalja őt, akkor ő is megteheti, ugyanakkor ez mégsem a bosszúról szól. Sokkal inkább a magány, ami az elmúlt időszakban felemésztette. Hogy egy olyan férfi felesége, aki egyre ritkábban jár haza, és aki már egy ideje nemhogy hozzá sem ér, de még egy szép szót sem mond neki.
Félelmei:Retteg az egyedülléttől és attól, hogy ha elválnak a  férjétől akkor magányosan fog megöregedni, mert soha többé nem fog kelleni senkinek, hiszen egy elvált asszony lesz. Fél, hogy meghízik, ezért a tánc mellett gyakran jár kondierembe, már csak azért is, hogy kiengedje a fáradt gőzt. Utálja a sötétséget, ha a férje nincs otthon éjjel és egyedül kell aludjon, akkor mindig égve hagyja az éjjeli szekrényen az egyik kislámpát.

Már órák óta ücsörgök a nappaliban lévő kanapén a sötétben, mindössze csak az éjjeli lámpát hagytam égve, közben pedig 5 percenként nyúlok a telefonomért, hogy meggyőzzem magam arról, hogy még nincs is olyan késő, Patrick nemsokára haza ér. Öt perccel múlt éjfél, ő pedig három órával ezelőtt írta, hogy indul haza. Egy normális házasságban ilyenkor a feleség már valószínűleg halálra aggódja magát, elképzel minden rosszat ami történhetett a szeretett férjével, de a mi esetünkben sajnos ez már olyan megszokottá vált, hogy tudom, hogy kutya baja, csak még valószínűleg a szeretője nem engedte el. Vagy fene tudja. Talán ő nem akar jönni. Az elmúlt hetekben többször megfordult a fejemben, hogy össze csomagolok és elmegyek, hogy mire haza jön csak az üres házat találja, de aztán valahogy mindig sikerül meggyőznöm magam arról, hogy ki lehet ezt bírni. Végül is nincs olyan rossz dolgom a férjem mellett, lehetne rosszabb is. Meg nem is nagyon van hová mennem, csak a szüleimhez, de az meg nem lenne túl jó ötlet. Az anyám biztosan szomorú lenne, ha kitudódik, hogy a férjem csal, az apám meg valószínűleg vissza kergetne hamar, hiszen ő mindig is ellenezte azt, hogy férjhez menjek, többször is kijelentette, hogy ha mégis, akkor válásról nem akar hallani. Mert szerinte egy házasságban sem lehet olyan bűnt elkövetni, amit a két fél ne tudjon megoldani. Szóval szerinte ha a férj csalja a feleségét, az a feleség hibája, mert valamit nem ad meg a férfinak, ezért az máshol keresi a vigaszt. De mi a helyzet akkor, ha fordítva történik? Egész eddigi életemben elítéltem az olyan embert, aki hűtlen a párjához, nem értettem, hogy miért jó más karjaiba rohanni, ha egy kapcsolat egy kicsit ki aludni látszik. Úgy voltam vele, hogy ha ilyesmi történne, akkor ki kell találni valami újat, valami pluszt, ami ismét lángra lobbantja azt a tűzet. Aztán pillanatok alatt mindent megértettem. A magány, meg az az érzés, hogyha a párja szemébe néz és nem látja magát benne nőnek, az bizony könnyedén rá tudja venni arra, hogy olyat keressen aki látja benne a nőt, aki ha csak egy röpke pillanatig is, de nőként kezeli, és nem úgy, mint valakit, akit megtűr maga mellett, mert éppen muszáj neki. Ismét a telefonomért nyúlok, de ezúttal nem azért, hogy megnézzem az időt, sokkal inkább azért, hogy ismét kísértsem a sorsomat. Holnap rá érsz? pötyögöm be a telefonomba, de mielőtt elküldeném az smst, hallom ahogyan a  kulcs elfordul a zárban, én gyorsan kitörlöm az üzenetet, mert képtelen lennék kimagyarázni azt, hogy miért akarok találkozni a főnöke fiával.
- Azt hittem már alszol. - szólal meg amint be ér a nappaliba, bár úgy tűnik mintha csak azért beszélne, hogy leplezze meglepettségét, amiért ébren haza vártam. Le dobja a kabátját az egyik székre, feltűri az inge úját, ad egy puszit a homlokomra, majd le ül mellém. Vágok egy grimaszt, amit a sötétben nem láthatott - de ha igen sem érdekel -, mert ha bele gondolok, hogy pár perccel ezelőtt mit csinálhatott azzal a szájjal, amivel most puszilgat, a gyomrom fordul fel. Erre pedig rá segít az ital szaga is, ami árad belőle.
- Miért? Ha aludnék akkor reggel mit mondtál volna? hánykor értél haza? - kérdem rá pillantva, mire ő leveszi rólam a tekintetét és a földet bámulja, ami egyértelmű jelen annak, hogy azzal a nővel volt.
- Ne kezd már megint. - sóhajt, én meg legszívesebben az orra alá dörgölném, hogy tudok a kis románcáról, meg, hogy én sem vagyok mindig egyedül mikor ő azt hiszi, de aztán mégsem teszem. Kíváncsi vagyok, hogy még meddig néz hülyének. Azt pedig, hogy Jeremyről tudomást szerezzen  pedig végképp nem szeretném. Mert szégyellem, hogy egy nálam jóval fiatalabb srác szeretőjévé váltam, akinek az apja a férjem főnöke, az anyja pedig a barátnőm. Talán nincs is jogom ahhoz, hogy számon kérjem a férjemet bármiért is. Mert bár fogalmam sincs, hogy ki a szeretője, vagy, hogy hogy néz ki, de abban biztos vagyok, hogy kicsit okosabban választott, mint
én. Gondolataimból a Patrick érintése ébreszt fel, aki mutatóujjával végig simít az arcomon, de tudom, hogy ezt is csak azért, hogy oldja a bennem lévő feszültséget és haragot.
- Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha ma a kanapén alszol. - szólok rá, majd elhúzódva tőle állok fel a kanapéról és sietek be a szobánkba, aminek az ajtaját jól becsapom, amiatt nem is értem, hogy mit motyog odakintről, majd a kulcsot elfordítom, hogy biztosabb legyen, hogy nem jön ma éjszaka a szobánkba. Meg talán holnap sem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A házasság sosem egyszerű téma. Vannak, akik szerint egy papír nem változtat a kapcsolaton, mások szerint csak nyomást helyez egy-egy párosra a tény, hogy egy ponton már nem csak kapcsolatban vannak, hanem nagybetűs Házasok. Úgy érzem Te sokat tudnál mesélni arról, hogy mennyire megváltozik egy kapcsolat, ha nem is a házasságkötés pillanatától, de sokkal inkább onnantól fogva, hogy kitudódik egy titok. Egy titok, amiről nem beszélhetsz és ami tovább gyűrűzik, amikor ugyanolyan titkot kezdessz őrizgetni, mint a férjed veled szemben. Olyan ez, mint egy igazi pókháló, amire ha nem figyelsz, a végén beleragadsz majd. Vagy már bele is ragadtál, elvégre az előtörténeted olvasásár követően kiderült számomra, hogy olyasmibe keverted magad, ami egyszerre élvezetes és egyszerre arcpirító. De ha minden rendben alakul, nem veszítitek el a gyereketeket, talán a házasságod sem vett volna olyan irányt, mint amelyben most halad. Vagy esetleg maradt még valamennyire remény benned azt illetően, hogy ezt meg kell javítani? Elvégre ébren várod a férjed, még annak ellenére is, hogy tudod, csak később érkezik, mint ahogyan ígéri. Mi ez, ha nem a remény egy apró szikrája?
Tetszett a jellemed felbontása, az információk, amelyeket megtudtunk rólad pont megfelelő egyveleget és egyensúlyt alkotnak. Apróságok, amelyeket csak a hozzád igazán közel állók tudhatnak és olyan dolgok is megjelentek benne, amelyeket bárki megállapíthat egy találkozó után. Köszönöm, hogy beengedtél az életedbe és remélem, hogy sikerül kibogozni azt a nagyon össze ragadt csomót, amit most az életednek nevezel.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!