Friendship is the only cement that will ever hold the world together.
Karakter típusa
Keresett
Teljes Név
Henrik McGowan
Becenév
Henry
Születési hely
New york
Születési idõ
2005.01.05.
Kor
18
Lakhely
Brooklyn
Szexuális beállítottság
Biszexuális
Családi állapot
Szingli
Tanulmányok
Edward R. Murrow középiskola - utolsó éves (Jövőre: New York Egyetem - Jog
Foglalkozás
Dolgozni? Minek?
Hobbi
fotózás, utazás, úszás, futás,
Csoportom:
Diám
Jellem
Henry egy gazdag és elit családból származik, így ő maga is rendelkezik azzal az önbizalommal és öntudattal, amelyek az elit jellemvonások jellemzői. Ő számára a luxus életstílusa természetes, de igyekszik ellenállni annak a nyomásnak, hogy pontosan úgy éljen, ahogy a szülei és a társai várják tőle. Ugyanakkor nagyon szereti a bulikat és az alkoholt, ami a fiatalok életének része, de alapjában véve egy nagyon jószívű ember, aki mindig megtámogatja barátait és ha szükséges, harcol értük. Szerelmi élete bonyolult, jelenleg nincs stabil kapcsolata, inkább csak kalandokat keres. Bár szereti a szabadságot, ami a kalandozással jár, de mélyen érző személyiség, aki képes megtalálni a mély érzelmi kapcsolatot, ha megtalálja a megfelelő személyt. Egy kreatív személyiség, aki szereti a művészeteket, és aki szívesen alkot, ha van rá lehetősége. Ugyanakkor, nagyon érzékeny a környezetre, és tudatában van annak, hogy hogyan hat a tettei a környezetre. Nagyon fontosnak tartja a megjelenését, és igyekszik mindig a legjobb formájában megjelenni. Ugyanakkor, nemcsak a saját megjelenését tartja fontosnak. Nagyon jó emberismerő, aki mindig meghallgatja mások problémáit, és igyekszik segíteni nekik. Jó hallgató, aki képes érteni és megérteni másokat, és aki nagyon segítőkész. Olyan személy, aki nagyon empatikus, és aki mindig kész segíteni, ha a segítségre szüksége van valakinek. Sokan szeretik, mert emberi, és képes megérteni másokat, és segíteni nekik a nehézségeik megoldásában. Ugyan okos és jól tanul, de még nem tudja pontosan, mit kezdjen az életével. A szülei által kitalált pálya nem érdekli, és inkább úszik az árral, hátha valamikor megtalálja a saját utját. Őszinte személyiség, aki nagyon kíváncsi az életre, és aki folyamatosan keresi a saját utját és értelmet keres az életében. Összességében, egy rendkívül komplex személyiség, aki egyensúlyt keres a saját vágyai, a társai és a szülei elvárásai között, és aki keresi a saját utat az életben. Egy kalandvágyó, aki szereti a szabadságot, de ugyanakkor érzékeny, nagyon empatikus és képes megtalálni másokkal az érzelmi kapcsolatot. Egyedülálló személyiség, aki értékeli az életet, és aki mindig képes fejlődni és növekedni.
Avataron:
Kinek arcát viselem?
Múlt
- Rossz előérzetem van Manolo - próbálkozok még egyszer utóljára, de tudom, hogy felesleges. Manuel a legjobb barátom kicsi korom óta. Szinte már pelenkás korunk óta állandóan együtt lógunk. Mindent tudunk egymásról. Sok mindenben hasonlítunk és bármire rá tudjuk venni egymást. Leginkább ő tud belerángatni mindenféle hülyeségbe. Nem mintha, annyira rángatni kéne mostanában. Az apám az egyik legjobb ügyvéd, anyám pedig egy neves bortermelő családból származik, így sok az elvárás felém. A körülöttem lévők, de leginkább a szüleim azok, akik elvárják, hogy igazi úri srácként viselkedjek. Az esetek többségépen tényleg annak tartom magam, de szeretek lazítani. Many ezeket a pillanatimat szereti kihasználni. Így történt az is, hogy eljöttünk egy egyetemi házibuliba, pedig még nem is vagyunk egyetemisták. - Nyugi már, nem lesz semmi para - oldalba bök majd bátran indul meg a ház ajtaja felé. Előveszem a telefonom, hogy írjak egy üzenetet a szüleinek, hogy értünk jöjjenek. Tudom, hogy nem szép dolog ez, de sok bajból kihúztam magunkat így. Végül sóhajtok egyet és kivételesen nem riasztom a felnőtteket, de megfogadom, hogy szemmel tartom és vigyázok rá.
Az egész tényleg olyan, mint ahogy elképzelnénk egy egyetemista bulit. Hangos zene, sötétség, füst, rengeteg pia és mindenhol smároló párok. Az elején egész jól tudom tartani magam a célomhoz, de pár kör sör és egy zavarbaejtően nyomulós, dögös egyetemista lánnyal való felrevonulás után teljesen elvesztem a barátom. Nem gyakran csinálok ilyet, de a menet után rögtön visszarohanok a tömegbe, hogy megtaláljam Manuelt. A közös tereken nem találom, ezért elkezdek benyitni random szobákba. Tudom, hogy nem ez a legjobb ötlet egy házibuliban, de végem lesz, ha történik vele valami. Az egyik ajtón benyitva nagyon erős fűszag csap meg. Meg is rázom a fejem mielőtt körbenéznék a szobában. Nincs bent senki, de a szobából nyílik egy fürdőszoba, ahonnan vízcsobogást hallok. - Manuel, odabent vagy? - kopogtatok az ajtón. Sajnos nem ő nyit ajtót, hanem egy másik srác. Egy tőlem magasabb, gesztenyebarna szemű, aranybarna bőrű, kidolgozott testű félmeztelen srác, akinek csak egy törölköző van a dereka köré csavarva. - Ne haragudj, azt hittem, hogy itt találom a barátom - mondom úgy, mintha kicsit zavarban lennék. - Más pasiját nem szoktam szobára hozni- vigyorog. Hogy lehet valakinek ennyire tökéletes mosolya? Szeretnék úgy kinézni, mint ez a srác. - Nem vagyok meleg, normális vagyok, ő csak a haverom - próbálom kimagyarázni magam, de zavaromban nem úgy fejezem ki magam, ahogy szerettem volna. - Nem mintha az nem lenne normális, ha valaki meleg, nem tudom miért mondtam ezt. Inkább megyek és folytatom a keresést. - Már meg is fordulok, amikor utánam szól. - Rád férne egy pár slukk - nevet. Visszafordulok és megpillantom a kezében a füstölgő füvescigit. - Én nem igazán élek ilyenekkel - rázom meg a fejem. - Chill, nem lesz tőle bajod - beleszív a cigibe miközben közelebb lép hozzám, majd az arcomba fújja. - Tényleg mennem kéne - nyelek egy nagyot közbe. Ekkor a srác meglepetten néz rám. - Te nem annak az ügyvédnek fia vagy? Mr.Mcgowan! Tanít engem az egyetemen. Tőle örökölted a jóképűséget. - Zavarbaejtően bámul, de én se nagyon tudom levenni a szemem a kidolgozott testéről. Én is járok edzeni, de nagyon messze vagyok még ettől az állapottól. - Az ő fia tudtommal még kiskorú, szóval nem kéne itt lenned - a mondandója közben gyengéden megemeli az arcom az államnál, hogy a szemébe nézzek. Szóval neki is feltűnt, hogy a hasát bámulom, nagyszerű! - Keversz valakivel! - vágom rá komoran. - Nem hiszem - kicsit mintha elgondolkodna, de közben az ujja az államtól elindul lefelé, először a nyakam, majd a mellkasomon keresztül a hasamon simít végig egészen a nadrágomig. El is felejtettem, hogy a nagy sietségben nem gomboltam be az ingem a kis kalandom után. Időm sincs ellőkni a nadrágomtól a kezét, mert a következő pillanatban a nadrágomnál fogva húz magához, hogy az ajkaimat elkapja az övével. Egy pillanatig élvezem a dolgot, de aztán eszembe jut, hogy ő nem lány és én ezt nem élvezhetem. - Bocsi, de nekem ez nem oké - lököm el magamtól. - Nekem nem úgy tűnik - lenéz a nadrágomra, ahol már látványos jele van a vonzódásomnak. - Pedig de, ez csak...öhm... biológiai félreértés! - vágom rá és kiviharzok a szobából.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Először is engedd meg, hogy kicsit promózzam a szakmám: ügyvédnek lenni menő még van időd meggondolni magad Persze, semmi gond nincs azzal, ha nem akarsz az általuk kijelölt úton járni, bőven van még időd arra, hogy átgondold mit is szeretnél kezdeni az életeddel. A lényeg, hogy neked a legmegfelelőbb. Azt kell mondanom, hogy igazán mozgalmasan telnek a bulik számodra. Egy este alatt bulizni, elveszíteni a legjobb barátodat és rádöbenni a nemi identitásodra eléggé ütős trió. Már önmagában az egyik is elég lenne. Zajlik az élet körülötted Valami azt súgja, hogy mostanában lesz mit lerendezned magadban, de ha elfogadsz egy jótanácsot, ne nyomd el magadban az érzéseket, így is úgy is normális vagy Színt és rangot admintól kapsz, addig id foglalózz és jó játékot
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
The fastest way to break the cycle of perfectionism & become fearless mother is to give up the idea of doing it perfectly - indeed to embrace uncertainty and imperfection.