Apja révén méretes olasz, anyja révén csekély amerikai rokonsággal rendelkezik. Mentalitásában és temperamentumában érezhető az ebből fakadó kettősség, ha azt kérdeznék tőle, hogy inkább olasznak vagy inkább New York-inak vallja-e magát, biztosan nem adna egyenes választ, habár az egyetem óta már az Államokban él.

Most már sokkal türelmesebb és nyugodtabb, tizenöt év házasság megtanította rá, hogy nem érdemes mindenen háborúzni. Nem egyszerű kihozni a sodrából, de ha valaki mégis sikerrel jár, abból hamar heves vita képes kerekedni. Az utóbbi egy évben, mióta Jo-val külön élnek, és különösen, mióta sejti, hogy ezt már nem fogják tudni rendbe hozni, a kiegyensúlyozottsága egyre inkább csak egy látszólagos védőburok.

A neje felé vannak még érzései, és az ő részéről, megtenné, amit tud, de pár hónapja tudomására jutott, hogy a nőnek van már egy alakuló kapcsolata. Nem kellett volna, hogy meglepje, hiszen a válás valójában csak a gyerekek miatt nem lett még lepapírozva. Ő ugyan nem kezdett azóta semmi komolyba, és talán az is igaz, hogy a kelleténél jobban belesüppedt az agglegény életbe. Kevés szabadidejében nem mozdul ki sokat, és nem is erőlteti meg magát, hogy újra legyen valakije. Jó ez így. Talán jobb is, mint egy újabb elköteleződés. Azért nem is zárkózik el az ismerkedéstől, a maga módján a tenyerén hordozza a női nem képviselőit, kedves, szellemes, szinte bármiben lehet rá számítani, de az utóbbi időben sokkal zárkózottabb.

Tizenhét éves lányával kivételesen szoros a kapcsolata, a kisebbik miatt jobban aggódik: mi lesz, ha mélyebb nyomot hagy benne a válás, vagy apaként nem tud majd úgy részt venni az életében, mint Gemmának. A kórházban jól kijön a kollégákkal, bár a mindennapi viccelődésen túl nem sokat tudnak róla, nem az a kibeszélem a problémákat típus, csak egy-két közelebbi barát lát bele igazán az élete mélyebb szegleteibe. Szereti a munkáját, és jól is csinálja, de a magánélete felborulása erre is hatással van, sosem volt a munkahelyi viszonyok híve, és szigorúan betartotta a betegekkel csakis hivatalos kapcsolatra vonatkozó erkölcsi szabályt, a házassága alatt még csak a kísértés sem volt jelentős, de az utóbbi időben ez is változásnak indult. Egy randevú még nem a világ, de a józanabbik fele azért nyomja a csengőt, hogy nem kellett volna.

Barátként őszinte és támogató, de nem mindig olyan komoly, mint amilyennek első ránézésre hinné az ember. Néha egészen meredek ötletekkel tud előállni, ha a másik ugratásáról van szó, ami előfordult már, hogy rosszul sült el. Abban is tehetsége van, hogy az az óvatlanul túl őszintére sikeredett mondat a lehető legkínosabb időzítésben hangozzon el. A házassága alatt imádott vacsorapartikat szervezni, amire természetesen mindig ő főzött. Mióta egyedül él, nem nagyon hív vendégeket, ha mégis, inkább egy üveg bor kerül terítékre.

Amiket nem gondolnál róla:

# gyakran hangoztatja, hogy soha nem menne agyfurkászhoz, de a házassága utolsó évében titokban terápiára járt, hogy elkerüljék a válást nemjöttbe

# az iskolai években kifejezetten verekedős volt, később pedig versenyszerűen bokszolt, de mikor komolyan elhatározta, hogy orvos lesz belőle, felhagyott vele

# még mindig hordja a jegygyűrűt, a kollégái nem is tudják, hogy a nejével lassan egy éve külön költöztek legalábbisazthiszi

# többszöri próbálkozás után sem tudta még igazán letenni a cigit, bár a családja úgy tudja, már két éve nem dohányzik

# mély, karcos hangfekvéssel és mascarponés sütikkel le lehet venni a lábáról

- Anya egy seggarc! – viharzik be a lakásomba a lányom, amint kitárom előtte az ajtót. Látom rajta, hogy síkideg. Megint balhéztak. Mintha nyomokban a szeme is könnyfátyolos lenne, de ezt inkább nagyvonalúan nem veszem észre.
- Ne beszélj így az anyádról – jegyzem meg automatikusan, ahogy odahajol egy gyors puszira. Bár a hangomban nincs szigor, tudja jól, hogy ezt akkor sem tolerálom. Mindegy, hogy igaza van vagy sem.
- De tényleg az! – fakad ki, és a havas cuccait levágja a kanapéra. Fogalmam sincs, ezúttal mit alkothattak. Jo nem hívott fel.
- Egy kicsit – ismerem el halvány mosollyal, egy gyors mérlegelés után. Nincs értelme letagadni, hogy mostanában én sem értek egyet a döntéseivel. Elvégre mi sem tudtunk megmaradni egy házban. – De ilyet akkor sem akarok hallani tőled. Jót akar, csak… túlságosan frusztrált mostanában.
Vagy inkább az utóbbi tíz évben. Nem tudom, hol siklott ki ez az egész, sokáig nem hittem, hogy tizenöt év házasságot egyszer csak úgy a szemétbe dobunk. A pillantásom, mint mindig, amikor ezen jár az eszem, megszokásból az ujjamon pihenő gyűrűre siklik. Nem is tudom, miért nem vettem még le. Eleinte csak megszokásból, és mert nem volt kedvem magyarázkodni a kórházban, aztán így maradt. Pedig lassan egy éve már, ideje lenne.
- Szerintem az agyára ment a pszichológia!
- Genna. Mi történt?
- Úgy viselkedik, mintha még mindig tíz éves lennék. Mindenbe beleköt, kutat a cuccaim között, megmondja, hova mehetek, és hova nem, pedig akkor is elmegyek arra a szilveszteri bulira, nem érdekel, hogy neki nem tetszik.
- Amit az a srác szervez? – puhatolózom, valami még rémlik, de már nem emlékszem pontosan. Nem egyszerű követni, hogy kik legyeskednek körülötte. Felteszek egy teát, ő pedig egy huppanással felül a konyhapultra.
- Igen. Anya megtiltotta, hogy találkozzak vele, mert szerinte egy lúzer, és rossz hatással van rám, csak mert nem orvosok vagy ügyvédek a szülei. – Na igen, erről jól ismerem Jo véleményét. Az ő szülei meg engem néztek le, mert nem idegsebésznek készültem, hanem ciciket barkácsolni, de végül mégis én nyertem.
- Csak félt. Adj neki egy kis időt. Előbb-utóbb rájön majd, hogy megbízhat benned.
- Adok. Egészen pontosan december 31-ig. Ha nem enged el, úgyis megszökök – von vállat, én pedig megköszörülöm a torkom, mintha az előbb nem jól artikuláltam volna.
- Úgy értem, előbb-utóbb úgyis rájön majd, hogy megbízhat benned – nézek rá komolyan, a rajtam maradt szemüveg mögül, de ő csak félrepillant, és lemondóan a fejét ingatja.
- Te is tudod, hogy nem lehet vele őszintének lenni. Te sem vagy az – teszi hozzá halkabban. De azért mégis kimondta.
- Ezt hogy érted? – A szemöldököm felfelé mozdul. Ezzel meglepett, hirtelen nem tudom, mire gondolhat, de megint csak vállat von, és inkább a kezébe vesz egy narancsot. Azt piszkálgatja.
- Megtalálta a táskámban az óvszert, amit a múltkor adtál. Teljesen kiakadt. – Vagy úgy. Akkor már sejtem, mi volt a ma esti téma.
- Elmondtad neki?

- Nem mondtam el – teszem hozzá rögtön, mielőtt még azt hinné, hogy beárultam. – Csak azt, hogy nem az enyém, és… Tökmindegy. Reménytelen eset – sóhajtok egy nagyot, és azzal a lendülettel ki is fújom. Hozzá akarok költözni, de nem tudom, hogy vessem fel az ötletet. Tudom, hogy nem akarná, és anya sem engedné meg, pedig annyival jobb lenne. Elveszem a bögre teát, és a tenyereim közé rejtve, egy ideig csak élvezem, ahogy a meleg a bőröm alá kúszik, azt hiszem, kidühöngtem magam.
- Rumot? – A kérdés teljesen váratlanul ér, hiszen otthon az alkohol is tiltólistán volt, még nála is, most mégis olyan természetesen teszi fel, hogy fél másodperc alatt elvigyorodom, és vissza is nyújtom a bögrém.
- Csak vicceltem – ráncolja a homlokát mosolyogva, de ha azt hiszi, ezek után visszaléphet, akkor nagyon is téved. A kezem kitart, az ajkaimat csalódottan összecsücsörítem. Végül tényleg tölt bele mindkettőnknek egy keveset. Hiányzik ez a hangulat otthon. Egész más volt, mikor még ő is velünk lakott, még a veszekedések ellenére is... – Szerinted sem kellene elmennem abba a buliba? – pillantok fel rá egyszer csak. – Szeretnék. De ha elmegyek, Dan biztosan le akar majd feküdni velem… És ezt is szeretném, csak… nem tudom, mit csináljak.
- Pedig ezt neked kell tudnod – néz a szemembe, látom, hogy érti, miről beszélek, és nem jön zavarba. – Az elsőre mindig emlékezni fogsz. Ha úgy érzed, szép emlékként gondolsz majd vissza rá, akkor ne habozz. Ha pedig úgy, hogy megbánnád, akkor inkább menjetek el minigolfozni a csajokkal.
- De csak ha te is jössz – nevetek fel a végére. Jó, hogy lehet vele beszélni ezekről. Anyával teljesen esélytelen. – És te mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom. Csak öregesen. Bontok egy üveg bort, és bekapcsolom a tévét. – Mosolyog, de ezúttal nem néz rám. És nem is mond igazat.

- Szóval titkos? – pedzegeti tovább, és fülig ér a szája. Tudja, hogy rátapintott valamire, pedig semmi érdekes. Épp csak ez lesz az első szilveszter Jo nélkül, és még nem is gondolkodtam rajta.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem semmi kulturális háttérrel rendelkezel, ráadásul ennyire különböző karakterű szülőkkel. Egy színes, kedves, kicsit a múltban ragadt karakter vagy, akinek megvannak a saját problémái ugyan, mégis egy külső szemlélő számára úgy tűnhet, egész jól egyben tartod az életedet. A feleségeddel már nem éltek együtt, a papírmunka pedig a gyerekek miatt nem lett még kész, ami szép és jó, de a ti helyzeteteket elnézve ez csak formaiság lenne már.
Egyrészt praktikus, hogy még mindig hordod a gyűrűdet, mert így nem kell a munkahelyeden magyarázkodnod olyan emberek előtt, akikkel nem szívesen osztod meg az életed ezen részleteit, másrészt szomorú, mert ameddig ezt nem engeded el, addig nem hiszem, hogy tovább fogsz tudni lépni.
A lányoddal való kapcsolatod nagyon tetszik. Igazi jófej apukának tűnsz, akivel bármit meg lehet beszélni. Sokszor a gyerekek titkolóznak, mert nem mernek beszélni a szüleikkel, félnek a reakcióiktól, te viszont, úgy tűnik, nagyon nyitott vagy mindenre, amit a lányod szeretne neked mondani. Te vagy a "jó zsaru" a szülők közül.
Imádtam, ahogy az előtörténeted megoldottad.    Tetszett, hogy nem csak a te szemszögedből olvashattam azt a kis jelenetet, hanem a lányod gondolatait is és ezáltal még inkább bebizonyosodott, mennyire szoros is a kapcsolatotok.  
Az egész lapodat imádtam olvasni, tetszik a stílusod, a karaktered, a kis fun factek is.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!