Hale & Lio

Szóval még humora is van. Egyre nagyobb bajban vagyok, ha nem vigyáz, még a végén megpróbálom itt helyben felszedni. Vastag a bőr a képemen, így tőlem sok minden kitelik, akár az is, hogy egy kis hétköznapi véletlen baleset után próbáljak meg valakit randira elhívni.  
- Ha éppenséggel az a zsánered, akkor igen, akár ketrecharcról is lehet szó. Kissé talán szokatlan programválasztás volna, de ezen nem múlik, a szokatlan úgyis mindig izgalmas! - igen, mert még abszolút a ketrecharc áll a középpontban és véletlenül sem azért megyek bele a játékba, mert képtele vagyok levenni róla a szemem. Biztos vagyok benne, hogy az a csillogás, ami felbukkan a tekintetében, már nem egy srác szívét ejtette rabul a múltban és őszintén szólva, hazudnék, ha azt mondanám, tudom őket hibáztatni ezért.
- Oké, először is: nem jelentheted ki csak úgy, hogy megváltoztatod a rólam alkotott elképzeléseidet, mert fogalmam sincs, miket képzeltél rólam korábban. A részletek nélkül csak lógva hagysz és az nagyon nem szép dolog! - még a fejemet is megcsóválom, hogy éreztessem vele, ennél bizony valami jobbat kell majd kitalálnia, ha meg akar tőlem szabadulni, máskülönben csak addig nyaggatom vele, míg el nem árulja, pontosan mire vonatkoztak azok a bizonyos előítéletek.
- Másodszor: a közös témák kapcsán tett állításod nem több, mint találgatás, ugyanis nem találkoztunk korábban és most is alig beszéltünk. - ha már megkezdtem azt a nyavajás jogi iskolát, megvillogtatom az érvelési képességeimet. Vicces, mert másnak nem szokásom, így engem is meglep, miért ehhez folyamodok, de ebbe most jobb nem belemélyednem.
- Harmadszor: a szánalomnak ehhez semmi köze nincs. Szóval, vedd úgy, hogy benyújtottam a fellebbezésemet és azonnali újratárgyalást követelek! - ó igen, mert hogy hátat fordíthatott, de ez engem nem állított meg abban, hogy a vállára simítsam a kezem és a pillanatnyi döbbenetet kihasználva előtte teremjek.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk előlről kezdeni? - ő nagyon menekülni szeretne, én viszont nem fogok tágítani, találkozzunk hát félúton.
- Lionel vagyok. - fel sem tűnt, hogy eddig végig a vállán tartottam ujjaimat, csupán akkor, amikor már lecsúsztatom őket onnan, hogy a mozdulat közben futólag végigsúroljak lágyan a kézfején.
- Mit szólnál hozzá, ha meginnánk valamit, közben pedig elmesélnéd, hogy szerinted milyen emberekkel szoktam együtt lógni és te miért nem illesz bele ebbe a képbe? A pasid féltékeny lenne, amiért egy dögös sráctól elfogadtál egy italt? - technikailag ártatlan vagyok, elvégre, ő hozta fel, én csak ellene fordítom.

Hockey love at Madison

Seggfej...
Nem tudta volna elengedni a dögös dolgot.
Felszegem az állam, tekintetem villámokat szór.
- Jól van, akkor szembeszállok az ügyvéddel - lépek közelebb hozzá, és tartom a szemkontaktust. Próbalom elengedni a bizsergető érzést, amit az érintése okoz. Felemelem a mutatóujjam, egyenesen bele az arcába. - Egy: Pontosam tudom, hogy te vagy New York önjelölt szoknyapecére. Annyi csajjal kaptak már le, hogy azt egy kanos tizenhat éves is megirigyelné. - Felemelem még egy ujjam. - Kettő: Azok a nők mind vagy playmate-ek voltak, vagy topmodellek, nagy dudákkal, égig érő vékony lábakkal. - Éppencsak az álláig érek fel. - Három: Egy seggfej vagy, amiért felhoztad, hogy dögösnek neveztelek!
És jesszus, most ér el a tudatomig. Vesztettem... Most árultam el neki, hogy mindent tudok róla, és figyelni szoktam...
Bárcsak letörölhetném a vigyort a képéről.
Aztán az ajkára pillantok, de teljesen öntudatlanul, majd a sötétlő szemeire, és ekkor veszem észre, hogy közel vagyunk egymáshoz. Túl közel. Szinte érzem, ahogy a lehelete a számnak csapódik. Mentolos cukorka...
Figyelem, ahogy mellkasa süllyed fel s alá, egy ütemben az enyémmel. A szívem olyan hangosan dübörög, hogy attól tartok ő is meghallja, a szám pedig annyira kiszáradt, hogy be kell nedvesítenem a nyelvemmel. Aztán valahogy sikerül kitörnöm a transzból.
Sűrűn pislogok, és hirtelen hátralépek.
- Nem... Nem az after partyra kéne menned?  
   

Hale & Lio

Meglehet, a sziklaszilárdnak tetsző véleményén nem azzal fogok változtatni, hogy az indokainak felsorolása közben leplezetlenül pimasz mosollyal tekintek rá. De mégis mi mást tehetnék? Az a hirtelen fellobbanó tűz benne... tetszik. Nagyon is. Arra sarkall, hogy kitapasztaljam magamnak, meddig enged közel a hőjéhez.
- Noha értékelem a kapott címet, legfeljebb akkor lehetnék ténylegesen New York önjelölt szoknyapecére, ha ezt a titulust egyszerre csak egy ember birtokolhatná. - megtalálom a kiskaput a megfogalmazásában, mert nagyon is fontos rávilágítanom, hogy az érv szempontjából legfeljebb egy szoknyapecér lehetnék a sok közül, és még ennek fényében sem mondanám magam a legmenthetetlenebb esetnek. Kapásból a csapaton belül tudnék neki olyat mutatni, aki attól teszi függővé egy este sikerességét, hogy éppen sikerült-e valakit a lakására invitálnia. Nem fogok úgy tenni, mintha én egy keresztény fiúiskolában nevelkedtem volna, de azért nincsenek álmatlan éjszakáim, ha azokat egyedül kell eltöltenem.
- Irányított médiavisszhang. - vonom meg vállaim hetykén a második kifogására.
- Néha dobni kell egy csontot a celebhírek hajkurászóinak, mert amíg azon rágódnak, addig sem lihegnek a nyakadban, hogy többet megtudjanak arról, kinek a feleségét vagy lányát döngeted éppen. Plusz, az ilyen hírverések jót tesznek a követői számoknak a közösségi médiában. - de okos lánynak tűnik, ezért nem látom szükségét annak, hogy éppen én álljak neki ecsetelni azt, hogyan működik a világ.
- Egyébként, nem értem, mi kifogásod van ellenük. A konkurens magazinnak pózolsz? - felhozható, hogy elvetem a sulykot, de elég pofátlan vagyok ahhoz, hogy a kérdés mellett mindennemű burkoltság nélkül pillantsak végig rajta. Tehát modellek között is létezhet ellenségeskedés... érdekes.
- A seggfej résszel viszont egyetértek. - ha már egyszer ennyit tud rólam, különben sem lenne értelme tagadnom. Meg aztán, hadd legyen igaza az egyik pontban a három közül.
- Kibírnak nélkülem néhány percet. Vagy órát. - minden erőfeszítésem ellenére letéved a tekintetem az ajkaira, miután megnyalja őket.
- De ha már így felhoztad, volna kedved neked is eljönni? Nem csak én leszek ott, így nem kell attól aggódnod, hogy nem lenne velem közös témád. - bizony, továbbra sem teszek le arról, hogy érvekkel tartsam őt sakkban.
- A barátod is elhozhatod, természetesen! - akinek a létezését még mindig csak feltételezem, de hadd lássa csak, hogy nem tervezem megkönnyíteni a dolgát a kibúvásban.

Hockey love at Madison

Nagyokat pislogok.
A srác tényleg egy jogász... Bosszantóan jól érvvel, én pedig minden pillanattal egyrejobban elsüllyedek szégyenemben. Nem szeretek előítéletes lenni, de megmagyarázhatatlan, az amit előhoz belőlem. Úgy érzem, foggal, körömmel bizonygatnom kell az igazamat. Nem tűnik úgy, mintha sietni akarna, így én is kényelmesebben toporgok ott előtte.
- Jól van, van amiben igazad van - kapaszkodom bele a táskám pántjába. - És nem, nem vagyok versenytárs. Ez mégis mi a fenét akar jelenteni? - döntöm oldalra a fejem. - Azt hiszed, pikkelek a modellekre? Semmi közöm hozzájuk.
Azon kívül, hogy néha fotóznom kell, bár őszintén, jobban szeretem a természetes, karakteres arcokat, aktokból is a kifinomult, és elvont beállításokat.
Kijelenteni azt, hogy a pletykák tények, nem lenne túl elegáns részemről, mert ahogy következtetett rá,  az újságok mondanak minden szarságot.
- De jó tudni, hogy csak a követők száma miatt döngeted azokat a nőket - rándul meg a szám széle, és képzeletben megveregetem a vállam az Istentelen jó beszólásom miatt. Ezzel kicsit elkaptam a tökeit...
- Nem tudom - sóhajtok, és egy pillanatra a csizmámat mustrálom. Összeérintem az orrait, sarkait, mint Dorothy, hátha én is teleportálhatok innen. Sajnos még mindig itt állok kiszolgáltatva, amikor felnézek. Tekintetem találkozik kíváncsi arckifejezésével.
- Add meg a címet, és ha nem lesz jobb dolgom, benézek. De csak is azért, hogy ne nyagass tovább ezzel a kiakarlak engesztelni dologgal.
Határozottan az a tervem, hogy véget vessek mihamarabb ennek, mert nem tetszik az, ahogy a testem reagál rá. Ő egy playboy, én meg egy kis senki művészcsaj. Az univerzum egyensúlya már ígyis felborult azzal, hogy elakarom fogadni a meghívást.
Tudom, hogy jó nő vagyok, szeretem is magam, ettől még rohadt értelmezhetetlen, és elvont vagyok olykor. Ezt talán csak az érti meg, aki ebben a szakmában dolgozik és tanul. Persze, ettől még próbálom félresöpörni az előítéleteket.
- Egyébként Hale - nyújtom felé a kezem. - Hale, nem é-vel, hanem Hale, á-val. - Tekintete furcsálló. Nem hibáztatom. - Anyám szerette mindig is a különleges neveket - vonom meg a vállam. - És nincs pasim, aki féltékeny lehetne.
   

Hale & Lio

Szavai simogatják a lelkemet, ezen nincs mit tagadnom, főleg úgy, hogy az eddig tőle fogadott jelek alapján még meg is makacsolta magát.
- Esetleg ezt a "van, amiben igazad van részt" írásban is megkaphatnám? Bekeretezve nagyon jól mutatna a hálószobám falán. - tekintve, hogy már csupán azért egy mini gladiátor harcot kellett vívnom, hogy ne ítéljen el teljes mértékben a rólam hallott hírek alapján.
- Ez azt akarja jelenteni, hogy tuti lencsevégre kaptak már. - és ha a megérzésem helyes, akkor defíníció szerint versenytárnak számít, akármennyire ragaszkodik bizonyos külső adottságokhoz. Egyébként is, már nem a korai 2000-es években élünk, ahol a minél inkább felfújtabb keblek jelentették a befutásod esélyeit. És igen, mindemellett éppen burkoltan közöltem vele, hogy azért neki sem kell a szomszédba átmennie tanácsért, ha a férfiak fejének elcsavarásáról van szó. Komolyan ennyire nem tűnik fel neki, hogy a csapatból rajtam már ketten megnézték maguknak rajtam kívül? Nem tudom, milyen sráccal hozta össze eddig a balsors, hogy ilyen az önértékelése, de szívesen beállítanám az illetőt a kapuba, hogy aztán az ágyékára célozhassak.
- Csak nem féltékenységet hallok a hangodban? - nem javítom ki, most nem lenne értelme. Inkább az indokot próbálom meg kiásni, amiért ennyire belekapaszkodott ebbe a részletbe. Mert én egy szóval sem támasztottam alá, hogy azokat a csajokat meg is dugtam, az ő elméje volt, ami egyből ezt szűrte le. És nem tette volna, ha egyáltalán nem érdekelné.
- Add a telefonod! - ha megkapom a készüléket, jegyzetként elmentem neki a jónevű pub címét, és ha már ennyit engedett, gyorsan kihasználom az alkalmat, hogy a számomat is elmentsem.
- Tessék, most már el tudsz érni. - nyújtom vissza a telóját. - Szólni fogok az ottaniaknak, de azért csörögj rám, ha megérkeztél, és kimegyek érted. - nem mondom ki, de az udvariasságon túl az ő dolgát könnyíti meg, ha látják, hogy az én vendégem, így legalább az addigra leittasodók nyolcvankilenc százalékát megúszhatja. A többiről majd én gondoskodok.
- Nagyon örülök, Hale á-val! Édesanyád jól választott, gyönyörű név! - megfogom a kezét, s hagyom, hogy egy ideig elidőzzenek rajta szemeim, hadd beszéljenek azok az őszinteségemről.
- Nos... remélem, hogy látlak este! - apró hezitálás figyelhető meg abban, ahogy végül eleresztem ujjait, mintha a mozzanat tükrözni próbálná a kételkedést, amit az iránt táplálok, hogy valóban eljön-e.