Álarc vagy szerep, mi a különbség? Azért öltjük magunkra, hogy másnak mutassuk magunkat.
Azt mondod, nem akarom megismerni a valódi éned, mégis olyan szavakat használsz, ami még vonzóbbá teszi, hogy megtudjam a titkodat, a vágyaidat, a legbelső valódat...
Miért hiszed, hogy nem fog tetszeni? Ennél bármi jobb lehet... Cuki lányok tizenkettő, egy tucat szaladgálnak mindenhol, azok nem érdekelnek.
Átlagosnak mutatod magad, de a szemedben ott van a vágy uralkodni, dominálni, irányítani... Tényleg csak süteményt választottál nekem, vagy hatalmat adtam a kezedbe, apró, jelentéktelen, kérész életű hatalmat felettem... És te élvezted, minden egyes nap élvezted!
Csak a munkámat teljesítem, és szeretek emberekkel foglalkozni, nem álarc ez hanem szerep.
Ne akard ismerni az igazi énem, a múltam nem olyan amit megosztok bárkivel, mégpedig anélkül nehezen lehet engem kiismerni.
Nem tévedtél, egész jó emberismerő vagy. De ha nem egy cuki lánykát látod bennem, akkor jól látod, de ne lepjen meg ha nem fog tetszeni amilyen valójában vagyok.
Ha rejtélyes sztorit akarsz, jó helyen kopogtatsz, de az az ajtó nagyon nehezen nyílik ki.
Mit láttál meg bennem? Általában elég átlagos vagyok a kávézóban.
Meg akarom ismerni a valódi éned, mert egy pillanatra láttam benned valamit, amit más nőkben nem, valami izgalmasat, valami vonzót... És nem az álarc érdekel, amit a kávézóban magadra öltesz. Flörtölni a vendégekkel, hogy másnap visszajöjjenek? Kedveskedni, elcsavarni a fejüket, azt mondani nekik, amit hallani akarnak? Tényleg ez lennél te?
Nem hiszem... De ha tényleg ennyi lennél, akkor félreismertelek, rossz következtetéseket vontam le, és akkor valóban nem tudom, hogy mit akarok tőled...
Kezdőlap
