A magánéletben rendkívül érzelmes, érzékeny, törődő, féltő. Épp ezekből kifolyólag az életének ezen részét szereti minél inkább elrejteni a nyilvánosság elől. Lázadó korszakát élő kamaszfiával manapság igen nehezen találja a közöshangot, de világéletében arra törekedett, hogy jó anya legyen. A legjobb. Legalábbis a fia számára biztosan. Igyekszik követni a fiatalok körében elhíresült, épp aktuális trendeket, aktív résztvevője mindenféle közösségi oldalaknak, még Snapchat-je is van, csak hogy a fiánál jó pontot szerezzen. Ami meglehetősen kihívásokkal teli feladat, ha örökösen ellened hangolja az apja, és a válásotok után a gyerek úgy dönt, inkább vele marad.
Magánéletével ellentétben, munkafronton elég szigorú, fegyelmezett, a régebbi motoros kollégái csak Vas Ladynek nevezik. Azért jobb napjain lehet látni őt mosolyogni is. Igazából a szarkasztikus humorával mindennap megnevetteti kollégáit. A tanulók, újoncok általában félnek tőle. Ha mentorálásról, betanításról van szó, mindenki ódzkodni szokott, szinte sosincs önként jelentkező aki szívesen Jo kezei alá kerülne, aztán végül a többséget mindig pozitív csalódás éri. Lassan, de biztosan megmutatkozik a Vas Lady igazi arca, és egy laza, humoros, nagyszájú, vagány negyvenes szingli nő lép elő az árnyékból, aki mindezek mellett szívesen adja tovább a tudását. Igaz mióta átraktál a telefonos operátorok közé, kissé megcsappant a lelkesedése, de ettől még komolyan, kellő odafigyeléssel és profizmussal látja el a feladatait, csak valahogy elveszett a lelkesedése...
Második terhessége egy halvaszüléssel ért véget a harminckettedik héten. Mivel a várandósgondozás alatt mindig mindent rendben találtak, úgy döntött, mielőtt újabb veszteség érné (akkor még rendben volt a házassága az ex-férjével, minden vágyuk volt fiuk mellé egy lány gyermek) kivizsgáltatja magát. Ekkor derült fény a Lupusára, ami egy rendkívül alattomos autoimmun betegség. Többé nem próbálkoztak a gyermekáldás reményében, inkább minden áron el akarta kerülni azt. Rengeteg gyógyszert kell szednie, amikkel igyekeznek a Lupus tüneteit enyhíteni. Vannak jobb, és rosszabb időszakok. A betegségből adódó hangulatváltozások kiegyensúlyozására antidepresszáns gyógyszert kell szednie, ami mellett nem igazán ajánlott az alkoholfogyasztás, de mióta elvált a férjétől és egyetlen gyereke úgy döntött, inkább az apjával marad, sűrűbben nyúl a pohárhoz, főleg egy-egy kimerítőbb nap után. Eleinte csak egy pohár borocska volt az épp aktuális, kedvenc sorozata mellé. Aztán rosszabb napjain az egy pohárból egy teljes üveg lett. Újonnan a bort felváltotta a whiskey, bár egy teljes üveggel képtelen meginni belőle egy este alatt. Tudja jól, hogy ez így nem épp egészséges, és hogy innen már éppen csak egy hajszál választja el az alkoholizmustól, így önként csatlakozott egy önsegítőcsoporthoz. Addig is nem kell otthon lennie egyedül, ahol aztán az agyát ostromló gondolatai végül úgyis a pohár fenekére kényszerítenék.

"Szevasz Töki! Bizniszeltem egy kicsit Taraval a pénzügyről és eladta nekem az Avatar 2, premier előtti vetítésére szóló mozijegyét, ráadásul VIP 4D-ben! Háromra otthon vagyok. Ötkör kezdődik, előtte pizzázhatnánk is egyet, mit szólsz?!"
"Ok." - Igen csak velős, rendkívül lelkes válasza láttán akkorát sóhajtok, hogy a főnököm irodája előtti váró is belevisszhangzik. Mióta az apjával elváltunk teljesen kifordult önmagából. Mintha mindenért kizárólag csak engem okolna. Ha képes lenne rá, szerintem belebújna az apja seggébe. Pedig kettőnk közül nem én feküdtem össze a festett szőke, húsz éves titkárnőmmel. Vett neki egy Porschet. A kibaszott idióta férjemnek, bocsánat, EX férjemnek csupán annyit kellett volna tennie, hogy megsemmisíti a bankszámlakivonatokat, de sajnos még ehhez is komplett idióta. Nem tudom mit lát benne az a kis riherongy. Ja, megvan! A pénzét. Talán az az egy dolog van benne, ami még számomra is vonzóvá teszi. Jo, kösd fel a gatyád! Nincs többé közös kassza, bankszámla, heti két alkalommal vacsora valami burzsuly étteremben. Muszáj lesz átszoktatnom magam a kihűlt pizzára és a nyomokban Salmonellát tartalmazó, aluljárós gyrosra... Nem hiába mondják, ha egyszer egyvalami elbaszódik, utána jön a többi is egyszerre. Rohadt porszívó! Az a kibaszott Dyson egy fityinget sem ér!
Nem mondom, hogy nem ütött szíven amikor az üzemorvos megírta az alkalmassági papírokat és a végén a két lehetőség közül aláhúzta az "alkalmatlan" opciót. Szóval nincs több járőrözés, bevetés, rajtaütés, túsztárgyalás, semmi, amik miatt rendőr akartam lenni. Vajon a rendfokozatomtól is megfoszt? Többé nem leszek Brennan hadnagy, szimplán valami kiégett, negyvenes telefonos kiasszony? Merthogy akiket valamiért lefokoznak, vagy alkalmatlannak találnak, azokat mind az operátorok közé ültetik, ott állandó emberhiány van. Mindig ezzel az ótvar szar dumával jönnek. Igazán kitalálhatnának már valami újat is.
-Brennan hadnagy, Miller ezredes fogadja önt! - Nagyszerű! Hogy szakadt volna bele a feje a khmm... Még azelőtt féket kötök a nyelvemre, hogy véletlenségből hangot adnék kedveskedő gondolataimnak. Jártam már így. Ha a főnököd nem egy komplett idióta, nehéz kimagyaráznod magad a helyzetből.
Szinte patakokban folyik az izzadtság a tenyeremről ahogy a kilincsért nyúlok. Reszketeg sóhajjal nyomom le végül, majd lépem át a küszöböt. Miller tekintélyt parancsolóan pöffeszkedik az íróasztala mögött tohonya testével. Vigyázz apukám, ha az a gomb a hordó hasadon lerepül az ingedről, és kicsapja a szemem, tuti biztos hogy munkahelyi balesetes jegyzőkönyvet íratok, és akkor leszophatod magad meg a fölötted ülő idiótákat is, mert jó pár hétig biztos, hogy az őrs közelébe se nézek.
-Helló Alex! - Annak ellenére, hogy az érzés kölcsönös, miszerint szívesen szemen köpnénk egymást, tegeződő viszonyban vagyunk. Az előző ezredes engem akart abba a székbe ültetni, amibe már beleégett a seggének a nyoma, de visszautasítottam. Nem boldogulok a papírmunkával.
-Üdv Jo! Foglalj helyet kérlek. - Megtennéd, hogy ide tartod a markod? Felfordult a gyomrom ettől a nyájas, kedveskedő modortól, és attól a kárörvendést, szánakozást fedő vigyortól a képeden.
-Annyira utálom ezt a sok papírmunkát. Miért nem lehet ezeket a szar kartonokat elektronikusan eltárolni az "O" meghajtón, mint a többi faszágot is?! - Ejj de szabadszájú lettél te bölény!
Mindenesetre kérdésére csak szimplán vállat vonok, majd úgy tolom át a lepecsételt dokumentumokat az asztal másik oldalára, mintha a Szentgrál lenne abban a rohadt borítékban. Utoljára akkor éreztem magam ilyen pocsékul amikor Jordan átnyújtotta az aláírt válási papírokat. Tudtam, hogy mire számíthatok, mint ahogy most is, mégis arcon csapott szembesülni a valósággal. Jobb lesz, ha előre odatartom neki valamelyik orcámat...
Akármennyire is igyekszik a papírokkal takarni az arcát, látom azt a sunyi, kárörvendő vigyort a pofáján. Nagyon türtőztetnem kell magam.
-Lupus... - Ejti ki a száján a diagnózist, együttérzést, sajnálatot csempészve hangjába. Tekintete mégis lefegyverző, biztosan azt hitte, hogy majd pont előtte fogok összetörni. Ahhoz hamarabb kell felkelned! Kevés túlzással, de mosolygok amint fürkészni kezdi az arcom. Tartásom pont ugyanolyan büszke, fegyelmezett, mint mindig. Kihúzva magam ülök a széken, emelt fővel, keresztbe vetett lábakkal, ölemben összekulcsolt kezekkel. Semmi matatás, semmi kaparászás, egyéb kényszercselekedetek. Csak szépen, fegyelmezetten, mint az úrinők. Hahh jó vicc!
-Az üzemorvos alkalmatlannak talált. - Örülsz mi? Te szerencsétlen vadbarom!
-Khmm... hátttőőő elég EGYÉRTELMŰEN szerepel a papíron az "ítélet". - Hangom nyugodtan cseng, még egy bájos mosolyt is megengedek magamnak, de azért éreztetem vele, hogy mekkora idióta. Direkt csinálja, szándékosan provokál, el akarja érni, hogy valami igazán szabályba ütközőt tegyek, nem is tudom... mondjuuk beletaposok a szolgálati, acélbetétes bakancsommal abba a nagy paplan szájába. De ez nem az a nap. Sajnos.
-Nézd, amit tudok tenni, hogy átraklak az operátorokhoz, vagy az irodistákhoz. Papírtologatás jobbra, balra, nyomtatás, kávé főzés, cigi szünet. Szerintem ez igazán testhezálló lenne. - Neüsdmeg neüsdmeg neüsdmeg!
-Igazán nagylelkű vagy Alex, de akkor már inkább adok tanácsot vadidegen, kétségbeesett embereknek egésznap telefonon. - Negédesen rámosolygok. Egy röpke pillanatra megáll a toll a kezében. Mint akiben most tudatosult, hogy bármit is tesz, vagy mond, soha nem fog tudni felülkerekedni rajtam, még úgysem, hogy tulajdonképpen a felettesem.
-Igazad van Jo, rendkívül hálás feladat ez egy olyan kemény markú nő számára, mint amilyen te is vagy.
-Köszönöm az elismerő szavaidat, jól esnek! - A magamra erőltetett, gúnnyal fűszerezett mosolyom lankadatlan, nem úgy, mint az övé. Azért megnyújtom a nyakam, hogy lássam mit is művel vaskos ujjai között a papírommal. Baromság, de az utolsó utáni pillanatig reménykedem, hogy nem kerül rá az a bizonyos mindent eldöntő pecsét, végül meghallom az ismerős hangot, és legbelül ezernyi darabra hullok szét. Mint egy kirakós aminek hiányoznak némely darabkái. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, ez volt az életcélom, de úgy tűnik, most végleg befellegzett. Ha a húsz éves önmagam látta volna előre mit tartogat számára a jövő, inkább állt volna kurvának, vagy apácának. Mindenesetre ezt a páratlan forgatókönyvet még James Cameron is megirigyelné.
A kocsiban hazafelé azért Toni Braxton Unbreake my heart című érzelmes dalára kibőgtem magam rendesen, úgy is mondhatnánk, hogy bömbölve ordítottam a refrént. Mondanom sem kell, a piroslámpánál álló szomszédos autókból mindenki "ez a nő nem komplett" nézéssel mustrált. De legalább megkönnyebbültem!
A feljárónkra érve leállítom a motort, s mielőtt bemennék, a napellenzőben lévő kis tükörben ellenőrzöm a sminkem, irigylésre méltó profizmussal tüntetem el a hibákat. Semmi gáz Jo, volt ez már rosszabb is, nem igaz? Ez semmi! Legalább nem kapsz több idegesítő újoncot a nyakadba koloncként, és nem kell azon stresszelnem, kit fog velem holnap járőrözni. Bár, ez többnyire inkább a kollégáimnak szokott álmatlan éjszakákat okozni, ha tudják, hogy velem kell átvészelniük a napot. Egyetlen egy ember létezik ezen a nyomorult bolygón, aki nem fér a haragomtól.
-Jace! Miért nem engedted ki a kutyát? Megint ide kulázott a lábtörlőre. - Kiáltom el magam amint betoppanok a házba, és telibe belelépek az imént említett taposóaknába.
-Picsába... - Ezt az előbbinél jóval halkabban, szinte csak magamnak mormogom az orrom alatt, majd kibújok a bakancsomból és nemes egyszerűséggel kihajítom az ajtó túloldalára a Bichon Havanesevel együtt. A kulcscsomómat beleejtem a cipősszekrényen lévő tárolóba, s ahogy beljebb haladok, úgy szembesülök a káosszal, melyet méhem drágalátos gyümölcse hagyott maga után ahogy hazaért a suliból.
-Baszki Jace... - Szintén csak magamban átkozódom amikor átesek az edzőcuccán, amit ízlésesen, a csí áramlásának megfelelően valamiért a nappali közepén helyezett el. Én nem értem... az összes tinédzser fiú disznóólban érzi jól magát? Múltkor találtam egy gyanús, félpár zoknit a szekrénye alatt. Na hát azt gumikesztyű nélkül nem voltam hajlandó megfogni...
A szobaajtajához érve emlékeztetem magam, hogy mi történt legutóbb amikor kopogás nélkül benyitottam.
-Bejöhetek? - Simulok az ajtóhoz, mire egy unott "aha" válasz érkezik csupán.
Lábam gyökeret ver az ajtóban állva, a látványra ugyanis, ami fogad, nem voltam felkészülve.
-Töki, fél óra múlva indulnunk kell, ha még előtte kajázni is akarunk. Biztos, hogy most akarod átválogatni a lyukas zoknijaidat? - Már megint a zoknik...
-Apához akarok költözni. Holnap. - Fordul velem egyet a világ, úgy érzem, mintha valaki kiszedte volna az összes belsőszervemet, és beletette volna őket egy gyümölcscentrifugába. Továbbra se néz rám, mióta megérkeztem, azóta háttal ül az ágy szélén, és az akváriumát vizslatja.
Bénán elbotorkálok az ágyáig, s mielőtt lábaim megadnák magukat, leülök annak végébe, kezemet a matracon az övéhez csúsztatom. Bármennyire is fáj, magamban kell tartanom az érzéseimet ezzel kapcslatban, ha valamikor, hát most nem szabad elhamarkodottan döntenem. Saját magának kell ezt az utat végig járnia. Még ha a szívem bele is szakad.
-Biztosan ezt akarod? - Koncentrálnom kell, hogy hangom ne remegjen.
-Igen. Tuti! - Válaszolja egykedvűen. Hangja mégis bizonytalanságról árulkodik. Tévedtem! Ez az a pont aminél már biztosan nem lehet rosszabb!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mindannyian tele vagyunk rossz napokkal. Általában már ébredés után érezzük a közeledő vesztünket és azt kívánjuk bár elnyelne az ágy úgy öt nap erejéig amíg biztosra el nem vonulnak a sötét felhők a fejünk felől.  Az ember általában ilyen esetekben kidühöngi magát aznap, majd ha szerencséje van, másnapra már rendeződnek a dolgok. Aztán itt a te helyzeted, ahol a rossz nappal járó bosszankodások nem maradnak csak ezen a kereten belül. A veled történtek kihatással vannak a jövőd további alakulására is, amit te is érzel és ez egyszerre sok. És ha még úgy is vagy vele, hogy ezt már nem lehet fokozni, sajnos mint kiderült: de, van még lejjebb.
Nem elég a tönkrement házasságod, a munkádban járó változás és minden más, de ezek után sajnálom, hogy a fiad az édesapja mellett döntött. Nehéz lesz ennyi mindent feldolgozni vagy egy pozitív oldalt kutatni a rétegek alatt amik jobbá tehetnék a dolgokat, de abból amit olvastam nem olyannak tűnsz, aki ne tudná erősen hátsóba billenteni az akadályokat. Az új munkád visszalépésnek tűnhet, de lehetséges hogy akadnak majd jobb élményeid vele kapcsolatban. A fiad pedig két tűz között van jelenleg, amiből lehet most az apja az aki igyekszik a kedvére tenni, de idővel majd belátja, hogy ez kevés és rád van szüksége. Kívánom, hogy ezek után jobb híreket kapj, hiszen lehet hogy a rossz bevonzza a többi rosszat, de olykor a jónak is van ilyen jótékony hatása.
Bírom Joanna határozottságát és a történeted is nagyon tetszett.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!