Kétféleképpen tudom magam leírni, ahogyan mások látnak, és amilyen igazából vagyok. Őszintén nem sokan ismerik az igazi énem. Ennek is megvan az oka, mert a titkolózás jó, szerepet játszani izgalmas, a rossz, hogy könnyen benne ragad az ember egy szerepbe, mert az túl tökéletes az igazi életéhez képest. Ez történt velem is. De kezdjük az elején, túl sok mindent kell elmesélnem.
Tegyük fel szembe jössz az utcán, rám mosolyogsz, kivillantod azokat a szép fogaidat, esetleg beszélgetésbe elegyedünk, netán még barátok is leszünk idővel. Mert engem elég könnyű megkedvelni, mindenki laza csajnak tart, akinek biztosan nagyon könnyű az élet, mert ezt akarom, hogy lásd. Mindent amit ma elértem magamnak köszönhetek, mert igazából egy olyan családban nőttem fel, ahol apám csak néha járt haza, mert a kocsmában több volt a haver és érdekesebbek voltak a sztorik mint otthon. Anyám meg egész egyszerűen megunta és az ivásba menekült, megértem de gyerekként ezt nehéz volt megélni. De ennek köszönhetően hamar a talpamra álltam,munkát szereztem, és tanultam, hogy ne ezt az életet kelljen élnem. Magasra akarok törni egyszer ezért is vettem fel a tökéletes álarcot magammal is elhitetetem, hogy ez vagyok én, a múltam szarságai nélkül, persze van aki már ismeri a történetem. Ez nem hazugság csak a saját életem megkönnyítése. De nem kell engem sajnálni mindig is olyan ember voltam, aki megállt a két lábán egyedül is. Millió meg gy hibával rendelkezek, mint például a féktelen bulik, de az egyetemi élet ilyen. Még az egyetem sem egyszerű nekem, nem a tanulás miatt azzal sosem volt bajom, maradjunk annyiban, hogy nem mindig gondolkozok mielőtt cselekszem, nem szeretek túl sokat agyalni dolgokon, így jelentkeztem az orvosira, mert egy orvos ugye sok pénzt keres, és életet menteni menő. Na de az a fránya alap biológia, nagyon kifogott rajtam, na de sebaj okos lány vagyok, politikus leszek, szakot váltottam. Már azt hitted megtaláltam a szakmám, pedig nem, most másodéves hallgató vagyok menedzsment szakon, de nem tudom mit fogok vele kezdeni. Sodródok az árral, mert ha valami jobbat kínál az élet, akkor megragadom és vele tartok.
Remélem sikerült már összeraknod engem, tudom nem vagyok egyszerű eset, de nagyon szeretem magam így. Őszintén azt kell mondanom neked, hogy boldog vagyok, vannak barátaim, egy családom aki bár nem vér szerinti, de a legjobb barátnőm családját még jobban is szeretem, mint a sajátomat. Senki nem tökéletes, persze nem megoldás más életébe bújni, mert mindenkiből egy van, mindenki egyedi a maga módján, utánozhatatlan.

Anyám mindig is gyereket akart, de apám hozzáállása pokollá tette a gyereknevelést számára. Már csak púp voltam a hátukon, így korán munkába álltam, szerencsére hamar megtaláltam a közös hangot a közeli Starbucks vezetőjével, és alkalmazni kezdett. Eleinte csak takarítottam, mert fiatal voltam a pult mögé állni, de szépen lassan eltanultam mindent titkát a kávékészítésnek. Dolgoznom kellett, hogy ne arra sorsra jussak, mint a szüleim. Anyám takarító egy állami iskolában, így nem sokat tud hozzátenni a taníttatásomhoz, ezzel már a gimiben eléggé tisztában voltam. Apám ha tudott volna sem segít, bár velünk élt, nem nagyon láttuk őt hétköznap, de talán így a legjobb, sosem volt jó a viszonyunk, fel sem tűnt volna ha elhagy minket.
14 éves voltam, amikor először dolgozni kezdtem, akkor indult be igazán az életem, előtte nem volt más csak tanulás. Mindig tudtam, hogy nagy dolgokat fogok véghez vinni, mindig álmaim voltak, nagyra törők, célok nélkül nehéz lenne az életem. A pénzt egyetemre gyűjtöttem, bár állami ösztöndíjjal sikerült bekerülnöm, mégsem hagytam abba a munkát. A főnököm rövid időn belül a barátom lett, a törzsvendégeket imádtam, bár a suli mellett kicsit kevesebb időm jut dolgozni, mégis muszáj mert magától nem terem pénz, sajnos.
Amióta az eszemet tudom New Yorkban élek, talán nem is nagyon jártam még máshol, vagy ha igen csak nagyon rövid időre. Világot szeretnék látni, bár a város nem kicsi és bőven van látnivaló, 23 év után ez is unalmassá válik, másokat vonz engem már csak elvisel. Már régen elköltöztem otthonról, nem túl nagy de cserébe kicsi lakásba, de általában nem vagyok otthon. Meséltem már a legjobb barátnőmről, aki megváltoztatta az életem. Jó, nem ilyen drasztikus módon, de mégis lett valakim akire igazán támaszkodhatok, ilyen szerep nem volt az eddigi életem forgatókönyvében, persze kellett hozzá idő, de megérte várni rá. Vele együtt kaptam egy családot, van egy öccse, jófej srác, nem sokkal fiatalabb nálunk, nagyra tartom őt, dolgozik fiatal kora ellenére, kicsit magamra emlékeztet, kivéve, hogy én a lustaság ellentéte vagyok. Anyukája pedig egész biztosan jó anyuka lehet, sajnos ehhez nekem nincs mércém, mert az enyém minden akarata ellenére sem volt az, így bárki aki csak megöleli a gyerekét vagy ad egy puszit már jobb anya nála. A barátnőm meg hát, megtaláltam benne a partitársam, a tanulótársam, minden hülyeségben benne van, mindig igazodik a legújabb tikkemhez. Néha nehéz lépést tartani velem, az egyetem megannyi lehetőséget kínál nekünk, és én mindent ki akarok próbálni. Tagjai voltunk az úszó csapatnak 2 egész hétig, kiderült, hogy túl kemény nekünk és a sok hajmosás tönkreteszi a hajunkat. Könyvklub, persze tök jó, de ha annyira ki akarom beszélni mit olvastam elmondom neki 1 hét után szintén off. LMBTQ, én abszolút mellettük állok, de nekünk túl sok volt a feltűnősködés, persze tök jó, hogy kiállnak magukért becsülöm őket és még mindig nagyra tartom, de hamar megváltak útjaink egymástól. Sakk, na nem, egy alkalom után kifejezettem menekültünk, túl nagy a csend, a pasik nagyon furák és még csak egyik sem flörtölt velünk, hiányzott az izgalom. Szurkoló csapat, ez volta leghosszabb idejű programunk a sulin belül, fél évig voltunk tagok, na innen nem mi akartunk kilépni. Őszintén melyik lány nem imádja bámulni a sportol pasikat edzés közben, valószínűleg ezért váltak meg tőlünk, mert nagyon nem vettünk részt az edzéseken, túl sokat bámészkodtunk. De ezt élveztük, elmentünk az összes mérkőzésre, a focicsapat kapitányával egy kis mosdói incidens is kipipálva a listán. Még sok másban is részt vettünk, de a lényeg, hogy élünk, kihasználjuk ezeket az éveket, én ezt szeretem. Minden egyéb egyenlőre háttérbe szorul, most a tanulás egy jó élet a cél. Persze a partnerem is eljöhetne már ebben az életben is, de amíg nincs más addig legnagyobb cinkosommal próbálok ki mindent, mert az élet rövid ahhoz, hogy csak úgy elúszni hagyjuk.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szerintem mindig igazán figyelemre méltó, mikor valaki olyan közegből érkezik, mint amilyenből te is, és sikerül kitörnie belőle. Hisz a szüleid sosem álltak melletted, sőt, ahelyett hogy támogattak volna, csak hátráltattak. Te mégis erős, okos, és ami még fontosabb, céltudatos és elszánt fiatal nő lettél. Erre az elszántságra pedig szükséged is van, mert az élet folyton akadályokat gördít elénk, és az kell, hogy ne add fel, hogy küzdj, hogy új utakat, lehetőségeket keress, ahhoz, hogy végül majd célba érj. Az orvosi talán nem a te pályád volt, és lehet, hogy sok hobbit, szakkört kipróbáltál, de a lényeg, hogy folyamatosan haladsz előre, és hogy a nehézségek nem törnek meg.

Tudom, nehéz helyzetből jössz, de talán te is egyetértenél abban, hogy közben mégis szerencsés vagy, mert ha a szüleid nem is, de vannak más emberek az életedben, akik melletted állnak, támogatnak. Hisz a barátnődre és az ő családjára számíthatsz, bármi van, úgy hiszem. (Valami azt súgja, hogy a barátnődön kívül minimum a srác, akit most még csak öcsinek szólítasz, egész biztosan melletted fog állni a jövőben - még ha egy kis bonyodalom várható is lesz az életetekben.) De rajtuk kívül ott van a Starbucks üzletvezetője is, aki szintén minden lehetőséget megadott neked, már 14 éves korod óta, ahhoz, hogy boldogulni tudj. És biztos vagyok benne, hogy a jövőben is megtalálod majd a magad útját, és azokat az embereket, akikben tényleg bízhatsz.  

Nem is szaporítom tovább a szót, hisz már várnak téged...  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!