Gyakran eltemeti magában az érzéseit, de ez nem ösztönös, egyszerűen csak nehezen tud megnyílni. Magányos farkas, aki jobban kedveli a nyugodt magányt, mint az emberek társaságát. Amúgy tud ő jó fej is lenni, meg kedves ember, csak ne támadjátok le egyszerre öten. Az érzelem elnyomásnak általában az az eredménye, hogy túlterhelődik, majd egy óriási nagy bombaként kitör belőle.
Sokszor meggondolatlan: először cselekszik, csak utána gondolkozik. Emiatt több verekedésbe is belekeveredett, hála istennek eddig nagyobb baj nem történt.
Fontos számára a munka, de elítéli azokat, akik különbséget tesznek a fizikai és a fejbeni munka között. Szerinte a lényeg az, hogy alkoss valamit, ami utánad megmarad a jövőnek.
Él hal a zenéért, pedig ő maga egyetlen egy hangszeren se tud játszani. Ez az imádata a jelentős bakelit lemez gyűjteményében jelenik meg, amire annyira büszke, hogy mikor az államokba költözött magával hozatta.
Eddig ritkán járt randizni, mert a munka mellett úgy érezte, hogy nem lenne elég ideje, és amúgy is elég válogatós. Ő úgy gondolja, hogy ha valakivel együtt vagy, akkor azt nem lehet fél várról venni. Egyéjszakás kalandok, céltalan kapcsolatok nem az asztala. Egy reménytelen romantikus, aki keresi a tökéletest.

Florian egy teljesen átlagosnak mondható svájci családba született nem messze Baseltől egy kisebb városban. Az anyja a helyi óvodában volt akkoriban óvónő – ma már maszekban dadus –, míg az apja Maierék birtokán volt biztonsági őr. Tudjátok, aki a nagy vas kapu melletti kis épületben ült miközben figyelte a kamerák fekete-fehér felvételeit, néha kiment egy ellenőrző körre a birtokon, de igazából egész pályafutása alatt semmi érdekes nem történt – legtöbbször a legnagyobb izgalom az volt, hogy a kutyák megint kiszöktek.
Aztán a gimnázium után ő is ott vállalt munkát: medence tisztítás, fűnyírás. Először csak nyári munkának indult, mert az egyetemre gyűjtött. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy ott ragadt, kitanulta a kertészkedést az öreg kertésztől, majd amikor az meghalt megörökölte annak a munkáját.
Florian a Maier-birtok főkertésze.

Toni egy olyan gazdag családba született, akiknél az a szokás, hogy a monacói forma 1-es futamot a VIP páholyból nézik, pedig egyikük sem szereti az autósportot. Egyetlen egy gyermek, mert az anyja még egy terhességet nem volt hajlandó végig csinálni és emiatt a szülei egy kincsként kezelték egész életében. Nem is az volt a legnagyobb gond, hogy mindent megkapott, hanem, hogy cserébe nem igazán teljesítet: hanyag, rossz tanuló volt, aki többet foglalkozott azzal, hogy borzalmassá tegye a kiszolgáló személyzet életét. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy bármi rosszat tett a szülei soha se tettek semmi drasztikusat.
Esküszöm, hogy ha ismertétek volna a tinédzser Toni Maiert, akkor utáltátok volna.
Aztán az apja valahogyan (ökkhmmm pénz ökhmmm) bejuttatta egyetemre, ami után az ember azt gondolta, hogy végre valami jó történt a kis örökös életében. Végre kiszakad a szülei hálójából, végre igazi életet élhet, férfivá válhat.
Csak a kis Tonira egészen más eszmék hatottak: az sikertelen vizsgaidőszak után 2 hetet töltött St.Moritzban egy tivornyázós-síelős társasággal, majd onnan Ibizára vették közösen az irányt. Ekkor adta elő a szüleinek, hogy ő nem hisz a papírokban, az üzleti életet itt kint a világban fogja megtanulni tapasztalat szerzés által. Azért tudni kell, hogy Toni beszélőkéje nagyon jó, meg hát a szülei minden egyes szavát nyál csorgatva hallgatják. És ugye a világ elit fiatal része Ibizára jár bulizni. Hát nem ott a világon a legjobb kapcsolatokat kialakítani? Logikus.
Ez a csodás üzleti modell pedig tartott nagyjából 5 hónapnyi fékezhetetlen bulizásból, aminek az vetett véget, hogy Antonunk egy olyan tablettát vett be, ami még az ő edzett testének is sok volt.
Kórházba került több hétre, majd utána szinte teljesen megvilágosodott.
Senki se tudja, hogy mit látott a tabletta által, vagy min is ment keresztül, de azóta Toni teljesen lemondott az anyagi javakról és az előző életstílusáról. Leginkább megfogalmazva valamiféle élettanácsadójógamestergurukamusámán lett belőle, aki most már évek nem beszél a szüleivel. Minden kapcsolat elvágott velük és tervezi, hogy a családi nevét is megváltoztatja.

A két fiú kapcsolata eleinte egy normális gyerek barátsághoz hasonlított: végtelen fogócskázás a birtokon, elbújás a takarítónő elől, fakardozás, majd a Playstation nyomkodása. Florian sok időt töltött náluk, mert a szülei nem tudtak dadust felfogadni és a Maier házas párt egyáltalán nem zavart a jelen léte. Ezek az együtt töltött napok leginkább a nyárra koncentrálódtak, mivel évközben külön iskola jártak az egész életükben – Flo a helyi államikban, míg Toni Baseli magán sulikban.
Míg ha ez az egész az évek alatt teljesen megváltozott valami úton módon a két fiú barátsága megmaradt. Soha se tartóztak egy társasághoz, volt hogy hónapokig nem találkoztak, teljesen más személyiségük lett, de barátok maradtak. Pedig mindenkinek világos volt, hogy még Flo számára is egy idegesítő tuskó volt az ifjú Maier. Talán tényleg kedvelte az összes hibájával együtt, vagy csak nem akarta magára haragítani az idősebb Maiert, hogy ezzel veszélyeztesse az apja munkahelyét.
Aztán Toni elhúzta a csíkot, és Florian évekig nem találkozott vele. Soha az életbe nem fogja  bevallani, de tudnotok kell, hogy valami beteg ok miatt néha hiányzott neki a “haverja”.

––––––––––––––––––––––

Ha az ember kap egy levelet egy régen látott ismerősétől, akkor az nagyon meglepődik. Hiszen  a 21.században az ember csak akkor küld el levelet, ha levélben szavaz vagy ha egy nyaraláson hazaküld egy képeslapot. Főleg meghökkentő ha ezt a levelet Toni Maier küldte, akit már évek óta nem láttam, sőt a környezetembe senki se. Az egészet pedig azzal lehet tetézni legjobban, hogy igazából nem is levél volt, hanem egy boríték 1000 euróval és egy címmel.
Én hallottam ezt az, de csak pletykákat. A takarítónők néha kifülelnek valamit a szülőktől, aztán azt tovább adják, de igazából kurta és hiányos infók ezek. Toni évek óta sehol se élt fél évnél többet, de igazából senki se tudja hogy miből él, már többször megházasodott, papnak készül. Jó ha a fele igaz. Egyszer a szakács  meg is jegyezte, hogy lehet, hogy már rég alulról szagolja az ibolyát.
Na de most tudjátok értelmezni az üzenetét? Egy embernek, aki állítólag lemondott az anyagi javakról honnan a jó istenbe van pénze, hogy csak elküldje nekem? A címet már lecsekkoltam: egy lakás lehet Bernben a google maps alapján. Gondolom azt akarja hogy oda menjek, de nem tudom, hogy tényleg meg kellene e tennem. Nekem itt valami nagyon büdös és az utóbbi időben olyan jól meg voltam az általa okozott zűröktől. Biztos az életem, Toni Maier meg csak mindig gondot hozott rám.

Két hétnyi gondolkodás után végül csak kocsiba ültem, hogy felkeressem a címet. Már teljesen kikészültem az idegességtől, mert folyton ezen a hülyeségen járt az eszem. Tényleg egy lakáshoz vezetett a GPS: teljesen normális panel, semmi extra az épület. Egy mély sóhajjal felkészültem arra, hogy most valamivel nagyon elbaszom az életemet. Maradtál volna otthon és költötted volna el a pénzt, amit kaptál. Talán csak azért küldte, mert ez jár neked. Hányszor kibírtad a hülyeségeit, mennyit szívtál miatta a saját szüleid előtt. Talán csak kompenzálni akar. Engem nem zavar – fizessen csak le.
De még mielőtt elhúzhatnám a csíkot az ajtó kivágódik és olyan látvány fogad, amitől hátra kell lépnem egyet.
– Azt hittem már soha se jössz el. – Ez tényleg Toni Maier, vagy legalább ő lehet a rengeteg szőr mögött, ami az arcát borítja.  Hosszú haja van ami egészen a derekáig leérhet, de most fel van fogva egy laza kontyban, az arcát rendezetlen szakáll borítja, ami ugyan olyan hiányos, mint mikor 18 évesek voltunk, egy szakadt farmer, foltos kötött pulcsi és ahogy letekintek látom, hogy mezítláb, plusz egy 10 kg-val könnyebb. Ez a látvány higgyétek el, hogy mindenre emlékeztet csak az általam ismert Tonira nem.
A lakásban nem tudom eldönteni, hogy rendetlenség van vagy csak túl sok cucc és nagyon kevés a hely.  A földön rengeteg gyerekjáték hever – a takarítók ennek az infórmációnak hogy örülnének. Kapok teát, majd onnan dolgokról kezdünk el beszélni, mint hogy hogyan hogyan teljesített az országunk focicsapata vagy hogy ma is esni fog. Nem is értem, hogy mi történik körülöttem. Ő teljesen nyugodt, lassan beszél, ami miatt én egyre idegesebbé válok. Ez most csak egy játék neki? Beszívott és úgy döntött, hogy jól megszívatja az apja kertészét?
Éppen arról beszél, hogy a nyáron el akar kezdeni paradicsomot termeszteni a teraszon amikor úgy döntök, hogy nem bírom tovább, inkább közbevágok. – És én most miért is vagyok itt? – Fordulok felé ahogy visszalépünk a lakásba a teraszról. Rögtön látom rajta, hogy nem csak a tekintete, de a testtartása is megváltozik. Hirtelen a régi Tonit fedezem fel benne.
Leültet a kanapéra és a kezembe nyom egy sört, mert állítása szerint ez hosszú lesz. Okés, szóval az előző pillanat lett volna az, hogy békességben elköszönök tőle, hazamegyek és élhetem tovább a nyugodt kis életemet.
– Tudod az apám újra házasodott, és  az új menyecskének több esze van és keményen irányítja az öreget. Tudod milyen… – a jól ismert gúnyossággal húzza el a száját. Persze, hogy tudom milyen az apád: legtöbbször te vetted palira és csináltál belőle hülyét. – Egy fél éve felvettem vele a kapcsolatot, hogy pénzt kérjek tőle, de az a cafka közbe avatkozott. Szóval semmit se kapok csak ha teljesítek bizonyos feltételek. – Jó nagyot belekortyolok a hideg sörbe. Még nem igazán értem, hogy a Maier család drámájához nekem mi közöm van. Az a nő amúgy se egy cafka csak legalább végre valaki nemet mond a kis hercegnek. – Igazából csak el kellene végeznem valami egyetemi szakot, meg pár eseményen képviselni a családot, ilyesmik. Ehhez kellenél te.
Ha az lesz a feladatom, hogy kibékítsem a családjával, akkor nagy pofára esés lesz a vége. A saját kapcsolataimat nem tudom rendezni nem hogy másét.
– Nagyon furán fog hangzani, de az lenne a feladatod, hogy eljátsszál engem. – dől hátra teljes magabiztossággal az arcán és csak most fedezem fel, hogy most már teljes régi valójában ül szembe velem. A szervezkedő, tervező és mindent a saját igényeire átformáló Toni Maier.
– Téged. Én? Te teljesen hülye vagy.
– Nem, figyelj. Ez egy tökéletes terv. Apám simán beveszi és olyan sokáig terveztem, hogy szerintem a nőjét is át lehet verni, ha összefogunk. Csak be kell járnod egyetemre, kapsz költőpénz, szuper lakás Manhattanban és néha elmész bulizni. Ismersz, tudod hogy hogyan játsszál el, mert én innen nem mehetek el. Nekem itt családom van és életcélom, küldetésem. Te viszont így kapsz egy ingyen diplomát a világ egyik legerősebb egyeteméről – ami a te nevedre lesz kiállítva. – és  ha megkapom 3 év múlva a fatertől a pénzt, akkor ígérem, hogy 15% a tiéd
Alig van időm felfogni, hogy mit is mond. Ez akkor nem bűncselekmény? – Manhattan?
– Igen, New York. Apám cége ott terjeszkedik.
– És miért én?
– Hát mert ismeretlenre ilyet nem bíznék, az új barátaim ezt az egész világot még annyira se értenék meg mint te – milyen könnyedséggel tud megbántani valakit, hihetetlen. –, a régieknek ezek a felsorolt dolgok nem jutalmak, nekik ez jár.
Most hirtelen meg se tudok szólalni. Igazából fel sem fogom, hogy mit mond csak hallgatok.
– De tudnod kell, hogy nekem nagyon szükségem van arra a pénzre. Bármit megteszek, hogy végre fizessen az öreg.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Két egymástól teljesen különböző személyt ismerhettünk meg a történeted során, akiket a körülmények az idő múlásával szorosan összekapcsoltak. Amíg Toni nyughatatlan természet és sokszor csapongó, addig te valahol egy stabilabb képet alkotsz. Ő az újdonságok felfedezője, te pedig az, aki a még több tudás gyűjtésében merészkedsz kezdetben ismeretlen terepre. A sztorid alakulása éppen ezért egy érdekes jövőt ígér neked, ahol bele kell bújnod az ő szerepébe és életébe. Nem egy hétköznapi ajánlat, mégis úgy fest mindketten jól járnátok a végén vele. Tény, hogy mindannyian kívántuk már azt életünk során, hogy egy helyzet vagy pár óra, nap erejéig más életét élhessük, de mikor az ajánlatot lehetőségként adják át neked, akkor mégis felszínre kúszik a határozatlanság. Mivel jár ez, milyen következményekkel? Mi történik, ha végül lebuksz? Ilyenkor jön rá az ember, hogy ez sokkal árnyaltabb, mint amit korábban a képzeletünk tárt elénk. Sok a buktató, de egyben az esély is, hogy valami mást kapj az élettől. Már csak az a kérdés, hogy mit fogsz kezdeni ezzel az ajánlattal? Valahol te is tudod, hogy nem a döntés okozza majd a legnagyobb bonyodalmakat, hanem az, ha rábólintasz az ajánlatra. Ettől függetlenül kíváncsian várom a végeredményt. Az egyszer biztos, hogy unatkozni nem fogsz.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!